Jó, ha valaki lát minket, vagy képes látni minket. De ehhez bizalom kell.

Nagyjából egy héttel ezelőtt megölték egy volt kollégám, aki egészségügyi problémákra hivatkozva vonult vissza. A híre mondhatni egész Manhattant felkavarta, bár nem mondanám, hogy népszerűsége okán. Hazudnék, ha azt mondanám, átlagos orvos volt, mert nem. Átlagon aluli. Azt gondolom már a kezdetektől fogva a pénz és a hatalom éltette, mikor a lélekgyógyításba fogott. Ezzel még önmagában nem is volna - számomra probléma -, hiszen az orvosok többsége azzal, hogy mások életét mentik meg időt, energiát és tudást nem spórolva, feláldozzák saját magánéletük. Legalább akkor fizessék meg munkájuk, persze. De Flynn Rogers nem érte be ennyivel. Akit egyetemen tanítanak manipulálnak, nehezen állja meg, hogy ne hasznosítsa a saját maga kénye-kedve szerint. Ő pontosan ez a típus volt, amolyan "bort iszik, vizet prédikál" fajta. Sok betegénél élt vissza lehetőségeivel és nem csak pénzügyileg, de talán nem is kell felsorolni miféle ártalmas dolgokat művelhetett egy jó kondiban lévő, egészséges férfi kettesben egy lelkileg is megtört, minden szempontból igen kiszolgáltatott beteggel. Sokukat felültette, és mivel utolsó mentsváruknak tartották, senki sem mert szót emelni ellene. Egészen addig, míg valaki múlt héten még is megtette. Persze kellett egy kis noszogatás, egy-két elejtett szó, ötletadóként, és persze az asztalon felejtett papírok. Néhány betege ugyanis volt olyan bátor, hogy leváltotta, persze indoklás nélkül, mert féltek a megrovásoktól és megszégyenítésektől. Az egyik volt betege, Benjamin Young beszélt arról egy idő után, milyen megalázónak tartotta a férfivel való órákat, bár nem volt biztos benne, hogy nem érdemli meg. Benjamin depresszióval, öngyilkos gondolatokkal és alkoholizmussal kereste fel Flynnt, aki nem csak, hogy segítette, de mint kiderült, kifejezetten nyomást gyakorolt a gyenge-akaratú férfire. Erre még írásos bizonyíték is van, számlák, utalások, ellenben azzal, hogy ezekről nekem beszámolt volna, így a cérna lényegében itt el is lett varrva, mielőtt bajba sodornának. Én csupán arra biztattam Youngot, hogy ne féljen kezébe venni a sorsát. Szavakkal nem motiváltam a gyilkosságra, de arra igen, hogy próbáljon meg beszélni Flynnel, mielőtt végleg elhatározza magát mellettem, hiszen még csak két-három alkalmon vett nálam részt. El is ment, és ennek idejét közölte is velem előre, így nekem volt lehetőségem felkészülni. Flynn nem csupán pénzzel húzta le a fickót és alázta meg megállás nélkül még ha burkoltan is, de még az alkoholizmusa miatt elbizonytalanodott feleségét is teherbe ejtette. Azt, hogy terhes Bentől tudtam meg, bár neki meggyőződése volt róla, hogy az övé. Nem volt egy matek zseni. Flynn viszont egy pofa sör mellett valamelyik bárban elkotyogta, hogy teherbe ejtett valakit, és óvatosan elhintette azt is, hogy visszavonul, bár annak okára csak később derült fény. Ahogy arra is, hogy a két dolognak köze volt egymáshoz. A nő közölni akarta a férfival, hogy nem tervezi elvetetni, így állnia kell mindent a számára, ezt pedig egy elkészített apasági vizsgálattal szerette volna megerősíteni. Igazából én csupán bevontam kettejük mellé Bent is, így az eredmény nem Flynn postaládájában landolt, hanem "rossz címre" küldve Benjaminhoz, aki kis időre külön költözött a nőtől. Onnantól dőlt az egész békesség és nyugalom dolog. A boros és sörös üvegek üresen sorakoztak a lakásba, mire a rendőrség egyáltalán sejteni kezdte, hogy ki a tettes. Benjamin nem egyszerűen megölte Flynnt. Egy elhagyatott benzinkút parkolójába állíttatta ki munkáját, ami engem abból a szempontból milyen részeg lehetett alatta, és mennyire meggyötört, teljesen elkápráztatott. A virágos ötlet az én ötletem, ami szintén nem lett feljegyezve beszélgetésünk során, csupán elhintettem neki néhány különleges ókori kivégzési módszert, és hogy a virágok a megbocsájtást jelképezik a mai napig. Elültettem néhány szó magját és vártam, hogy mi sül ki belőle. De minden elismerésem. Ben hentesként dolgozott egy kis boltban, de mondanom sem kell, simán felcsaphatott volna művésznek is. Miután sertés módjára - és minden bizonnyal élve - kiontotta Flynn bensőségeit, "ráhúzta" egy cseresznye fára, felnyitott mellkasát pedig kitömte mindenféle mérgező virággal, melyek szerintem remekül szimbolizálták azt a sok keserűséget, amit okozott neki az orvos. A pénisze levágása már szinte fel sem tűnik az embernek, pedig eléggé jól értelmezhető a feleségével folytatott titkos viszony alatta.
Ben ezután pedig úgy döntött alkoholba fojtja bánatát, így találtak rá rendőrök két nap múlva.
Nem gyanúsított voltam, csupán egy távolabbi érintett, ezért keresett meg a rendőrség. Bár azt gondoltam ilyenkor szokás előre szólni, nem csak úgy megjelenni. Kora reggel volt, ma pont szabadnapos vagyok, így ráérősen látok neki a reggelinek is a konyhában, mikor kopognak. Nem sokan szoktak bejelentés nélkül betoppanni hozzám, pláne nem ilyen korán, így aztán elfog a kíváncsiság. Egy leendő ügyfél nyomozta ki a címem? Vagy egy túlzottan lelkes újságíró keres, mert ismerősök voltunk Flynnel? A rendőrség is megfordul a fejemben ugyan, de olyan távolinak érzem magam az ügytől, hogy őket gondolnám a legkevésbé esélyesnek. Leteszem a kést a vágódeszkára és felhagyok a zöldség aprítással, miközben a lejátszóhoz menet megtörlöm kezem egy rongyba, és tiszta kézzel veszem lejjebb Emily Klassen hangerejét, majd lépek az ajtóhoz és egy gyors pillantást vetve a kis kukucskálón, végül feloldok minden zárat és ajtót nyitok. Egy velem egy magas, sötét, rövid hajú férfi állt az ajtóban, öltönyben. Ha csak nem volt ismertető jegye, vagy a tévékben megszokott mozdulattal nem nyomta az arcomba igazolványát, úgy azt kellett feltételeznem, hogy csupán egy erre téved hittérítő vagy házaló.
- Jó reggelt! Segíthetek? - kérdem kellő kíváncsisággal és barátságosan, bár nem szívesen hagyom állni az alapanyagokat, ha már kikészítettem. Amennyiben bemutatkozik és közli miért keresett fel, úgy nyilvánvalóan nem küldöm el, sőt be invitálom, megkínálva kávéval, teával vagy vízzel.

Terry & Joseph

- The Case of the Tree-Man-

- XXX szó // megjegyzés -

Jó, ha valaki lát minket, vagy képes látni minket. De ehhez bizalom kell.

Elismerem, kellően körültekintőek lehetnek, ha már az FBI-t is bevonták. Talán még is túlzó volt Ben műve, talán sokkal jobban kapott rá a közönség, és a média, akik közül sokan úgy sem eresztik el a sztorit, míg a rendőrség végleg le nem zárja. Ebből... nos ebből lehet majd egy kis problémám.
Bemutatkozásnál kezet rázunk, feltéve, ha neki sincs ellenére az érintkezés, s közben enyhe borút kezd sugallni tekintetem, lévén, hogy a halál mindig fájó dolog. Akkor is, ha rokon, barát, akkor is, ha csupán egy mi haszna kolléga. De a színjáték nem csak az én szerepemmel jár. Akik majd a temetésen vagy virrasztáson sorakoznak, rokonok, barátok, kollégák és ismerősök, mint gyászba burkolva próbálják leplezni, tulajdonképpen mennyire nem érdekli őket egy gőgös, munkájában inkompetens alak. Visszasétálok a konyhába, ahová a vendégem is vezetem, illetve kínálom hellyel a konyha pult másik felén lévő bár székeknél.
- Köszönöm. - mosolyodom el a bókra, mert ezzel csupán egyet tudok érteni. A házt én magam tartom rendben, nem is venném jó néven, ha más kotorászna. Kiskorom óta ügyelek a rendre és tisztaságra és kiszúrja a szemem, ha valami egészen másképp áll, mint ahogy én hagytam. A kávéra és annak szegényes ízesítésére bólintok egyet, miközben a szomszédos pulthoz lépek, ahonnan első körben az egyik felső szekrényből szedek le egy csészét, majd abba ki töltve oda is teszem elé egy kis tányér alátéttel és kanállal, mert attól még, hogy nincs mit elkeverni benne, a kávé most főtt le, és a keveréssel le tudja hűteni. Gyorsan kezet mosok, aztán vissza is állok a reggelihez ki készített alapanyagokhoz és folytatom a munkát, miközben hallgatom.
- Ha tudom, hogy jönnek hozzám, másképp tervezem a napom. - jegyzem meg, miközben gyakorlatiasan, tempósan aprítom a zöldséget, bár hangom egy pillanatig sem tartalmat sértettséget vagy bántó szándékot, csupán a tényeket közlöm. Még nem szűrök le semmit, abból, amit észlelek, csak elraktározom magamban a részleteket. A kávét feketén issza, egyből felhozza a tegezés lehetőségét - amit én el is fogadok -, kevésbé sugározza a szigort és a másikra való rátelepedést, annak reményében, hogy mindent egy csapásra kihúzzon belőle. De nem félénk, inkább nyitott. Ő nem a mindenható szerepét ölti magára, hanem a mindenki barátját. Alkalmazkodom, és igyekszem segítőkésznek tűnni.
- Azt hiszem állíthatom, hogy elég régóta, még az egyetemről. Nem volt nehéz ismerni, elég nagyhangú srác volt, szeretett a középpontban lenni. - felelem készségesen, és ebben még csak hazugság sincs. - De sajnálatos, ami vele történt. Fogalmam sem volt, hogy esetleg bajban lett volna. Elvégre ki akarna olyasvalakinek ártani, aki lényegében felesküdött az emberek gyógyítására. Oké, tudom, nem vagyunk szívsebészek, de az elme is épp olyan könnyen betegedhet meg. - fejtem ki némi szakértelemmel megtűzdelve, bár igazából, míg szembe nem köpik munkásságom, nem érezem, hogy kevesebbek volnánk, mint azok, akik szikével dolgoznak. Közben leütöm a tojásokat és némi fűszerezést követőek, fel is verem őket villával. A kolbász szeletek pedig már sülnek, ahogy az apróra vágott bacon csíkok is.
- Egy pillanat... - állok meg lassan a keverő mozdulatban, miközben összevont szemöldökkel pillantok el rá. - Hogy jön ide Mr. Young? - kérdem, mintha nem tudnám, mintha most próbálnám összerakni a képet, de bizonyosan nehezen akarnám elhinni, hogy közük van egymáshoz.
- Ugye, nem őt gyanúsítja a rendőrség? - döbbenek le, azt éreztetvén, hogy ez valamelyest azért felháborító, én legalább is annak tartom.
- Még is milyen bizonyítékuk utalhat arra, hogy a két elhunytnak köze van egymáshoz? Benjamin Young igen komoly depresszióval küzdött, és alkoholista volt. Talán nem a legártatlanabb, de biztosan nem gyilkos. - pillantok rá, mint elszánt pásztor kutya a sakálra, akitől óvja a bárányokat. Ettől függetlenül felé nem sugallom, hogy neheztelnék vagy haragudnék, idővel a főzést is folytatom, s mivel nem illő nézni, ahogy a másik eszik, így fel sem merül bennem, hogy esetleg ne készítenék egy adagot neki is. Nem túl nagyot, magam sem vagyok az a nagyevő, de szeretem megízlelni az ételt, így sokáig elvagyok egy kisebb tányérral is. Miután megsült a tojás is, összekeverem a baconos kolbásszal, majd kirakva két tányérba, teszek mellé friss petrezselymet és néhány szelet paradicsomot is. Nem tocsog a zsírban, se az olajban, de ha esetleg kérne mellé kenyeret, azt is adhatok. Házit. Ritkán vásárlok kész, vagy félkész ételeket a boltokban. Tulajdonképpen soha. Elé teszem a müzlis tányérnyi reggelit. A kávé ugyan nem épp étvágynővelő, az illatok könnyen elérik céljukat és fut össze az ember szájában a nyál.
- Nagyon ügyelek arra, hogy most adok a testemnek. Ezért a legtöbbször én főzök magamnak. Egy könnyű fehérje fogás reggelire. Tojás és kolbász. - teszek mellé szalvétát és evőeszközöket is, majd én is leülök. Nem muszáj megennie, de úgy illő, ha legalább megkóstolja. Pláne, ha már ilyen hívatlanul beállított reggeli közben.

outfit || thx. || ambience

Terry & Joseph

- The Case of the Tree-Man-

- XXX szó // megjegyzés -

Jó, ha valaki lát minket, vagy képes látni minket. De ehhez bizalom kell.

Semmi baj, csupán így tudjuk elkerülni az esetleges kellemetlenségeket. A kora reggeli időpont még talán jobb is, mintha esetleg kései órákban keresett volna meg, hiszen nem terveztem ilyen jó időben egész napomat a négy fal közt eltölteni. - egészítem ki magam, mielőtt véglegesen félreértené, hisz nem bántó szándékkal jegyeztem meg, bár meg lehet sokan érthető módom így tennének.
Ügyel a részletekre. Vagy túl hangos voltam, és szembe tűnően otthonosan mozgok a konyhában. Míg gyakornok voltam a kórházban, megtanultam társként kezelni a szikét, így a kést sem tartom ellenségemnek. Innentől pedig könnyű volt elsajátítani használatát. De jól esik az elismerés. El is mosolyodom, mintha enyhén zavarba jönnék.
- Anyám is imádott főzni, bár sosem tudtuk rávenni, hogy menjen el szakácsnak. Ő tanította meg, hogy mindennek íze van, nem csupán az ételnek. Megérezzük rajta a hanyagságot, a kapkodást, a figyelmetlenséget. Ahogy azt is, ha valaki odaadással, teljes szívéből teszi. - felelem mosolyogva, életem egy apró momentumát is feltárva, hogy lássa, nincsenek olyan titkaim, amiket esetleg rejtegetnék. Hm, legalábbis akárki előtt... Elhallgatva Terryt, idővel leginkább a mondanivalójának második fele válik számomra igazán érdekessé.
- Hiszel a reinkarnációban? - pillantok fel rá kérdőn, de ajkaim se merre nem mozdulnak, hogy még csak támpontot se adja arról, én miként vélekedek erről. Ez megmagyarázza miért tűnik olyan optimistának és sok bűnös dolgot elfogadóbbnak. Csoda, hogy felvették FBI-osnak. Azt hittem szigorúbb az átvilágítás. Számomra még kicsit furán hat a tegezés, de idővel azt hiszem megfogom szokni. Flynn és Ben ismerték egymást. Úgy teszek, mintha ez egy logikusan kikövetkeztethető tény volna, ám számomra még is új. Ahogy pedig hallgattam tovább kiderült számomra, hogy sokkal több mindent kiderítettek már, mint gondoltam. Ez bár nem feltétlenül jó a számomra, de minden elismerésem. Még csak egy hét telt el, de igazán odatették magukat. Bizonyosan unják már a média nyomulását. Gyanakszik egy harmadikra és bár nem köti az orromra, feltételezhetően én is gyanúsított vagyok. Ha ideges típus is lennék, a sütés, főzés remekül eltereli háttérbe szorított gondjaimról figyelmem.
- Úgy gondolják kábítószer függő is volt? - kérdek vissza kíváncsian, bár én nem tudok róla, de a két dolog, mint az alkoholizmus és kábítószer nem ütik ki egymást, sőt kéz a kézbe járhatnak.
- Na igen, az alkohol is kellő motivációt adhat a rossz tettekhez. A hosszútávú fogyasztásából adódóan kialakult betegségekről nem is beszélve, mint mondjuk a skizofrénia. - értek egyet, hogy ez is egy lehetséges opció. Bízzunk benne, hogy idővel efelé terelődik a nyomozás. Vajon utalgat, vagy ha úgy alakulna megpróbálna tisztalappal játszani?
- Hát én állok rendelkezésükre, bár a látszat ellenére azt hiszem túl sok információval nem szolgálhatok, mint amennyire maguk is rájöttek. De a naplózott beszélgetéseinket az orvos-beteg titoktartás végett, csak is bírósági engedéllyel adhatom át. - figyelmeztetem előre, hisz ahogy őket, úgy engem is kötnek a szabályok. Mind eközben szépen el is készülök a reggelivel, csupán a tálalás van hátra, illetve a a feltakarítás.
- Azt hiszem is-is. Tudtam, hogy depresszióval küzd, hogy iszik és vannak öngyilkos gondolatai is, amire tudomásom szerint semmit sem szedett, de összesen 3 alkalommal találkoztunk, szóval nem mondanám, hogy annyira jól ismertem volna. De nem, tényleg nem tűnt ennyire gyilkos szándékúnak. Bár arra nem emlékszem, hogy említette volna, hogy melyik orvoshoz járt előttem, csupán azt, hogy végül mellettem döntött. Az okát nem firtattam, úgy éreztem az egy másik történet, nekünk pedig más dologra kell oda figyelnünk, nos sajnos... mint így kiderült utólag... hiába. - sóhajtom némi bánattal hangomban, de ilyen az élet. Hogy megölte magát, nem az én ötletem volt, de örülök, hogy ily módon megpróbálta elvarrni a szálakat. Aztán kitálaltam a reggelit Terrynek és magamnak is, majd leültem, hogy hozzálássak. Még csak az első falatnál jártam, mikor újabb elismerésben részesített. Nem tagadom, büszke voltam főzőtehetségemre és örömteli volt hallani, ahogy ebben ő is megerősít.
- Még csak az kéne! Nem győznék futkározni. - nevetem el magam két falat közt, de megengedek magamnak egy enyhe pírt arcomon, egy kis zavart, hogy valaki így idegenként is ilyen nagy elismeréssel illet. Hát igen, a fűszerezés és az alapanyagokon is sok múlik ám. Ha tehetem a közösségi kertben szerzem be a szükséges hozzávalókat, vagy a piacon. Ami meg a húst illeti, a holttest eltüntetésének legpraktikusabb módját választottam. Ugye, hogy jó?
- Ühüm, persze, már adom is! - kelek fel a székből és újabb pohárért nyúlok a szekrénybe, majd a hűtőben tárolt, még tegnap facsart narancsléből töltöttem neki. Másom egyenlőre nincs, de szeretek kísérletezni, szóval holnap talán új gyümölcslével újítok.
- Narancs, kevés citromlével és egy leheletnyi mentával. Még dolgozom rajta, mivel dobhatom fel a facsart italokat, de az ízén túl külön ügyelek arra is, hogy a vitaminok ne üssék ki egymást, kellően feltudjanak szívódni. Nem mondom, hogy piacra dobnám őket, mint energia italokat, de inkább egy jó hideg narancslé, mint azok a ragacsos, kétes alapanyagokat tartalmazó italok. - teszem elé, majd visszaülök és folytatom az evést. A baráti csevej két oldalúan jó, bizalmat enged, amiből még én is építkezhetek.
- Őszintén Terry, nem nehéz megtartani az optimizmusod és jókedved ilyen munka mellett? - kíváncsiskodom, kicsit személyesebb térbe lépve. - Hogy tudod megtartani az egyensúlyt?

outfit || thx. || ambience

Terry & Joseph

- The Case of the Tree-Man-

- XXX szó // megjegyzés -

Jó, ha valaki lát minket, vagy képes látni minket. De ehhez bizalom kell.

Példája egy percig sem hoz zavarba, hisz lássuk be, még az is előfordulhat bizony, bár ritkán élek ilyesmivel. Ellenben szabad napjaim előszeretettel járok túrázni, látogatok könyvesboltokat, múzeumokat és kiállításokat. Délután pedig ha épp nagy ritkán itthon vagyok, vagy a munkába temetkezem, vagy éppen egy nagyobb vacsorához készülök. Ha nem, akkor szinte bármilyen kikapcsolódásra és lélekre nem ártalmas helyen megfordulok.
Elhintek egy apró családi momentumot, de reakciójára, egyik szemöldököm kérdőn felvonva pillantok rá. Nem értek szanszkrítül, de úgy látom, ez egy percig sem zavarja. Bár felvilágosítani sem világosít fel róla, ami valljuk be valahol kissé illetlen dolog. Akár káromkodhatna is. De nem sokkal utána is érdeklődve emelem rá tekintetem. Egy szóval sem mondtam, hogy van testvérem. Hm, ejnye Terry. Te nyomoztál utánam? Talán jobban gyanakszol rám, mint gondoltam. Mondanám, hogy érthető, de illik így bánni a vendégszerető házigazdáddal? Nem tudom eldönteni, hogy botor módon, ügyetlenül hinti el a dolgot, vagy utalásképpen, hogy legyek csak tisztában vele, hogy mindent tud rólam. Legalább is ebben a hitben van... a buddhizmuson kívül. De nem jelzem felé észrevételem, mert így legalább kételyek közt hagyhatom.
- Igen, ami azt illeti, jóban vagyunk, csak ritkán érintkezünk. Sokat utazik. - felelem, miközben a tojáshéjakat egy külön kis zacskóba szórom, illetve elmosom azt a pár dolgot, amit összekoszolta főzés közben.
- Hát ezt inkább Benjaminak és Flynnek kellett volna elárulnod. - mosom meg kezeim, mielőtt letenném a reggeli elé, és magam elé is, majd neki is látunk. Kíváncsi vagyok, hogy csak fellángolásból ismer ezt azt, vagy komolyan elmerült ebbe a különös, számomra még is elfogadhatatlan vallásban. Én egyikben sem hiszek, számomra mind képtelenség, ráadásul betegeimmel szemben sem érezném igazságosnak, hogyha különálló vallásból merítenénk, s ne talán tán összetűzésbe kerülnénk ezáltal. Bizonyítéknak találják a Bibliát is, de mire is fel? Azt viszont pozitívumnak vélem, milyen könnyen téríthető le a pályáról egy felé irányuló kérdés által. Az hogy barátságos és szeret beszélni egy dolog, de olyan könnyen manipulálható is ezáltal, hogy még én is alig hiszek a szememnek. Biztos, hogy FBI-os? Mindezeknek viszont ellent mond, hogy mennyire felkészült rólam.
- Legalább próbálkozott a maga módján, bár jobban örültem volna, ha beszámol még a vény nélküli gyógyszerek szedéséről is. Lehet, hogy kisebb dózisban nem okoz kárt, de ha már keverjük is, pláne alkohollal. - csóválom fejem, miközben néha-néha letudok egy-két falatot.
- A bizalom egy dolog a beteg és orvosa közt. Sokszor egészen sokáig tart míg kialakul. De a gyógyszerek szedéséről kötelező informálni az orvost. Jobb esetben még a szedett étrendkiegészítőkről is. - teszem hozzá elgondolkodva, bár tény, hogy Bennek nem volt problémája a megnyílással. Előttem nem.
Táptalaj. Ez vagyok én. Mondjuk való igaz, a legtöbb két lábon járót én sem tartom többre, mint egy szikkadt mazsola szemet, ami pont megy a kuglófhoz, de ennyi. Akit most olyan örömtelien fogyaszt sem volt több egy kis kolbász tölteléknél, de nézzük a jó oldalát, így holtan, ehető formában mennyivel jobb szolgálatot tett. Szívem szerint, legyen Ben ízlése bármilyen groteszk, ott hagynám a bomlás erejéig Flynnt, mert alapvetően egy szép alkotás, és jó óvva intés, hogy ez lesz bárkiből, aki újat húzz egy alkoholistával. Meg annak szemfüles pszichiáterével. Kérdésére tálam mélyére nézek nagy morfondírozás közepette, majd egy sóhaj kíséretében, tanácstalanul vállat vonok.
- Őszintén szólva, mint orvos nem ismertem. Szerintem erről a betegeinél kellene tájékozódni, hiszen ők töltötték vele idejüket kettesben. Velem nem beszélt a munkáról. - próbálja meg bárki is bebizonyítani az ellenkezőjét. - Az egyetem után sok lett a dolgunk, el-el távolodtunk egymástól az elfoglaltságok miatt, és csak ritkán találkoztunk. Legutóbb is csak egy korsó sörig jutottunk, az sem volt épp betervezve, csak egymásba botlottunk. - na persze, véletlenül. - Igazából olyan embernek tűnt, mint amilyen volt. - vonok vállat, tétován, hogy ez esetleg segítség e Terrynek vagy sem. Persze ennél azért jóval többet tudtam, de tény és való, hogy pont ugyanolyan beképzelt, ostoba, manipulatív seggfej volt, mint egyetemista korában. Nem voltunk barátok, csak elviseltük egymást.
- Hát, ha viszont abból indulok ki, amiket mondtál, azt kell mondjam, hogy kevésbé empatikus lett... De ugye, akkor nem foglalkoztunk még külön betegekkel, nem tudom, másokkal hogyan bánt. Fiatal volt, minden bizonnyal komolytalanabb. Nem tudom... erre nem adhatunk... - teszem hozzá, de a végére már visszakozva.
Mosolyogva hallgatom és bólogatok rá. Jó pont, hogy ő is ügyel az egészségére, bár ez inkább magának jó. Maximum akkor válik fontossá, ha egy nap úgy döntenék, hogy ő kerül a levesbe.
- Fontos is az egészség. Főleg, ha fiatalok vagyunk, vagy megtehetjük, hogy odafigyeljünk rá. Én szívem szerint több helyen vezetném be a közösségi kertet. - pillantottam rá egy falat után.
- Persze! Azok az italok csak italok, nagy részükre csak ár van írva, de valójában csupán szörp, még csak nem is természetes. Bár nem tudom, nagyon ritkán iszom, ha nincs más, de a víz még mindig jobb. - nem kezdtem el részletezni melyik vitamin melyiket üti, vagy gátolja felszívódását, esetleg még hátrányunkra is lehet, mert akkor ide már popcorn kell, nem reggeli. Jót mosolygok meglepettségén, de ezek szerint mindenkinek lehet újat mondani. Szépen eltérünk a lényegről, de nem is bánom, mert amíg ő nem jut több információhoz, én annál többet tudok meg róla. Elhiszem amiket mond, egy bizonyos részét magam is érzékelem, ugyanakkor a halál az halál, a kiontott belső szervek látványa pedig sosem szép. A nap szépen süt, de az alatta ezáltal gyorsabban bomlásnak induló tetem már kevésbé gusztusos. Az ellentétek visszaütnek, így vagy úgy. A magam részéről pedig be is fejezem a reggelit, és ha ő is így tesz, úgy együtt rakom a mosogatóba a tányérokat, amiket el is mosok hamar, azt követően pedig én magam is töltök egy pohár narancslét, amit meg is húzok a pultnak dőlve.
- Örülök, hogy ennyire átjár téged az optimizmus. Szüksége is van a világnak a jó energiákra. - véleményezem mondanivalóját és igazából őt magát.
- Szoktál sportolni? - érdeklődöm tovább, leginkább, mert az öltöny jól takarja testfelépítését, viszont nem is nagyon tudnám elképzelni, hogy a jógán vagy meditáción kívül esetleg jártas volna mondjuk a harcművészetekben. Reggeli futás? Hát... a mai napot tekintve, nagyon korai futás maximum.

outfit || thx. || ambience

Terry & Joseph

- The Case of the Tree-Man-

- XXX szó // megjegyzés -

Jó, ha valaki lát minket, vagy képes látni minket. De ehhez bizalom kell.

Bólintottam. Az a lényeg. Hogy jóban vagyunk. Kicsit olyan volt ez az egész, mintha egy munkába készülő férj kávézna, míg a feleség készíti a reggelijét, ami alatt jól elcseverésznek. Nem éreztem magam kényelmetlenül, de nem mondanám szokványosnak, hogy egy FBI-os tölti idejét nálam. Mert a kikérdezés egy dolog, a baráti csevely pedig megint más. De nem bánom. Megismerjük egymást. Én őt. Talán ez az ő technikája és ezt most visszájára fordítom, ha nem bánja. Ha igen, akkor is.
- Egészséges keretek között? Egykeként csak óvatosan az ilyen kijelentésekkel, Terry. A testvérek inkább mások, mint hasonlók, és ez az évek múlásával még inkább kiütközik. Ilyen esetekben, a közös étkezés, beszélgetések, még ha csak telefonon is zajlanak nagyon ritka esetben maradnak meg gyakoribb eseményként. A testvéreknek saját családja lesz, saját életútja, más életmódja, és attól még, hogy szeretik egymást, nem lakhatnak a másik szomszédjában, sőt gyakran egészen nagy távolság van köztük. Az én nővérem világutazó, sosem tervezett megállapodni, de csak ritkán fújja erre a szél, hiszen itt már nincs mit látnia. Nem adatik meg neki, hogy minden nap, heti egyszer felhívjon, de ez nem azt jelenti, hogy ne szeretnénk egymást. Ünnepeken váltunk egy-két szót, esetleg nagy ritkán lejön egy szülinap erejéig, de ő akkor boldog, ha úton lehet. Hagyni kell, hogy a testvérünk maga döntse el neki mit jelent a boldogság, mi a szeretet nyelve. Szóval nem, én nem szeretném, ha csak azért beköltözne a szomszédba és lemondana az álmairól, mert én esetleg ettől jobban érzem magam. - világosítom fel, hogy itt nincsenek egészséges keretek, mert nem léteznek keretek. Ha valaki menni akar, el kell engedni, akkor is, ha szeretjük. Bár köztünk mindig is volt egy fajta egészséges gyerek viszály, noha csöppet túlzóan fogalmaztam érdekemben, annyira nem szeretem a nővérem. Innen főzés közben aztán rátértünk Ben eltitkolt gyógyszereire és a gyógyszerek, illetve vitaminok közti negatív hatásokra.
- Gondolj csak bele, Terry. Ha orvoshoz mész és felír neked valami gyógyszert, ott is elmondod miket szedsz, mire vagy allergiás? Mármint... amikor még orvoshoz jártál. Vannak vitaminok és szerek, melyek kiütik egymás hatását és vannak, amik kifejezetten károsak. Például ott van a b12, mely köztudottan jó az idegrendszernek és a vörös vérsejtek termelődésében is. Ez egyébként sok új fajta, részben bio, de vényköteles gyógyszer alapanyaga is. De folsavval például egy bizonyos mennyiség már idegkárosodást okozhat, lényegében az ellenkezőjét váltja ki az egésznek. Vagy, ugyanígy, ha c-vitaminnal egyszerre vesszük be, az aszkorbinsav lebontja a b12 vitamint az emésztőrendszerbe mielőtt az felszívódhatna, emiatt aztán olyan, mintha nem is szedné. De ott van még a metformin, antibiotikumok. És ez csak a b12. Szóval igen, én szeretem tudni, hogyha a páciensem a tojás, avokádó mellett még napi szinten külön folsavat is szed, akkor nem írok fel neki b12, mert fölösleges, sőt káros volna szednie. - világosítom fel arról miért fontos tájékoztatni az orvosunkat ezekről a dolgokról. Persze én könnye beszélek, mert jártam egyetemre, tanultam, de azt gondolom, nem viccből szokták a reklámokban is ecsetelni, hogy kérdezze meg kezelőorvosát gyógyszerészét.
- Nem igazán szedek étrend-kiegészítőket, de a testem jelezni szokta, ha szüksége van valamiből. Mint amikor megkívánod a paprikát vagy a citromot. Azon túl, hogy kívánod az ízét, ha nem rontottad el káros szenvedélyeiddel, akkor a tested ekképpen fogja jelezni, hogy örülne egy kis c-vitaminnak. - mosolyodom el, ahogy felhozom példának, mert nem olyan hatalmas nagy dolog ez és a legtöbb ember szervezete még képes rá. Legalább is, akik egészségesek. Volt már, hogy én is egészségesnek véltem egy áldozatom, és még örültem is, hogy milyen szép májat szereztem ebédre, míg meg nem láttam rajta a kitüremkedéseket, csomókat és elszíneződéseket. Azért ehhez már nekem sincs undorom.
- Igen? Na, akkor örülök. Szorgalmazd is, ha valahol úgy szóba jönne esetleg a téma. Én is el-el szoktam hinteni, ha olyan körökben vagyok, bár eddig nem értem el vele sikert. Az emberek inkább megveszik tripla áron azt, amire rá van írva, hogy bio, bele sem gondolva, hogy van e bármi hitele az írásnak, mint sem, hogy esetleg kicsit kertészkedjenek, de mennyivel finomabb eredményt kapnak. - mosolygom lelkesen, bár fele annyira sem érzem ilyen nagy dolognak. Nem azt mondom, hogy ne volna jó, ha egészséges ételek kerülnének annak a szervezetébe, aki aztán asztalra kerül, de nagyjából ugyanez lehet a disznókkal is, akiket teletömnek hormonokkal is, hogy mielőbb levághassák őket. Elnevetem magam "bűnös szenvedélyén".
- Abszolút nem látszik meg! - nevetem, majd visszább véve rá mosolygok. - A nassolás nem lehet akkora bűn. A cukor még ha nem is ekkora mennyiségben, de szükséges, hogy a szervezet normálisan működhessen. Azon túl pedig segít abban is, hogy ne legyen depressziós. Ezért van, hogy a szerelmi bánatban szenvedők ölében minimum ott egy vödör csoki fagyi. És ez nem csak legenda, a jó minőségű csokoládé tényleg segít. Tudod, endorfin. - lépek a pulthoz mosogatni, majd onnan is fordulok meg, a pultnak dőlve, érdeklődve, szokott e mozogni.
- Végülis az is valami... - vonok vállat mosolyogva, hiszen legalább nem ül egész nap a kanapéban vagy az irodában, pedig az FBInak biztos komoly kondi terme lehet. Azon meg csak szélesedik, ahogy közli, hogy akár még közös programra is benevezne. Nincs tán két órája, hogy belépett ide, de már is, mintha jó barátként kezelne. Ez jó dolog. Kivéve, ha szándékosan keresi a társaságom. Bár az már igen csak arra utalna, hogy a nyomozásban résztvevők nem csupán nyomozgatnak, de elképesztően elhivatottak, ami lássuk be... eddig sosem jellemezte őket. Nem mintha irigy lennék, hogy Benjaminnak sikerült ily módon felkeltenie mindenki figyelmét, de én egy hangszert hagytam a színpadon anno. Az ügyet még is lezárták.
- Az túlzás. Sokat nem, de hetente azért rendszeresen. Szeretek mozogni, kondiban tartani magam. Engem speciel bosszant, ha túl sokáig nem kondizhatok, csak egy helyben ülök. Persze kibírom azt a néhány órát a betegekkel, de utána esélyesen meglátogatom a konditermek, vagy itthon csinálok egy-két gyakorlatot. Szükség is van rá a vérkeringés miatt. De szívesen elmegyek veled kocogni egy nap mondjuk a közeli parkba. Bírni fogod szerintem és szép is. Csak az ősz még ne borítson a nyakunkba egy egész hetes esőzést. - nevetem karba tett kezekkel. Beáll egy pillanatnyi csend, alig észrevehető és nekem is csak azért szúr szemet, mert látom, hogy morfondírozik. Így jó pár perc után rájöhetett, hogy elterelődtünk a nyomozásról, és most valamiképp vissza kell térnie rá. Finomkodik, de mire fel? Barátok vagyunk, vagy nem? Akkor miért nem őszinte?
- Már magam sem tudom... Általában nem hagyom a csomagolásban, de azt viszont már kidobtam. - válaszolom, ahogy hagyom, had találjon vissza az útra, azért, amiért jött. Szép próbálkozás.
- Őszintén szólva ez a két-három alkalom éppen csak arra volt elég, hogy nagyjából felvázoljam a lehetséges problémáit, de még időm sem volt őket boncolgatni. - nem úgy, mint Bennek Flynnt. - A sport jó dolog, sőt nagyon jó, de azt szerettem volna előbb kideríteni, melyik diagnózisa súlyosabb, melyikkel érdemes foglalkozni. Mert ha a túlzott alkoholfogyasztás alatt már kialakult például egy súlyos májzsugor, és már nem tudnának rajta segíteni, kétlem, hogy hátralevő napjait megkönnyítené a sport. Ráadásul a b12, ami jó a depresszióra, nagyon nem összeegyeztethető az alkoholfogyasztással. Szükségem lett volna még egy kis időre, de már nem tudtam segíteni. - sóhajtom kicsit elszomorodottan, bár a magam részéről nem bánom. Ben jó munkát végzett és az, hogy meg is ölte magát jó nekem és neki is.

outfit || thx. || ambience

Terry & Joseph

- The Case of the Tree-Man-

- XXX szó // megjegyzés -

Jó, ha valaki lát minket, vagy képes látni minket. De ehhez bizalom kell.

Ami feltűnt, hogy nem volt nehéz elkápráztatni. Legalább is a látszat ezt mutatta. De hogy valójában nem e csak játszotta a szerepét, nem tudom. Nem azt éreztette velem, hogy a legfőbb gyanúsítottja volnék, hanem, hogy a egy lehetséges barát. Na már most azért gondolom ezt teljes mértékben abszurdnak és nagyon rossz ötletnek, mert egy több szempontból is hozzánk közel álló személy, barát a közös vonások, a kellemes jellemvonások és összességében annak a valakinek az energiái egyfajta vonzalmat és ragaszkodást hoz létre, befolyásolja a róla alkotott képünket, s mikor kiderül az igazság, ami sokszor éppen a teljes ellentéte annak, amit mi képzeltünk róla, egyszerűen nem fogunk tudni tisztán gondolkodni. Az érzelmeink miatt. Csak a legérzéketlenebb - avagy a pszichopaták - volnának képesek egy pillanat alatt hideggé válni azzal szemben, aki valójában már a kezdetektől fogva sem volt neki senkije. Csupán színjáték az egész. Na már most... Veled miújság van Terry? Most még csak tapogatózunk, de ha ilyen gyorsan kiadod magadat, nagyon megütheted a bokád.
- Pontosan. - értek egyet vele, s ezek szerint ő is tudta, csak épp sosem gondolt bele. Tulajdonképpen, ezeknek ismeretében még mérget sem olyan nehéz keverni, puszta "vitaminokból". Lassú halál volna az igaz, de bebizonyíthatatlan. Ahogy az étrend-kiegészítők és gyógyszertárban, drogériákban kapható multivitaminok száma is megnőtt, úgy a szív-, ér és idegrendszeri betegek száma is. Véletlen volna? Hát persze... Kikerülhetőek, hisz ott az apró betűs rész, de a legtöbben még egy szerződés aláírásakor sem olvassák el, akkor miért tennék ez egy doboz vitaminnál? A gyógyszeripar és az orvostudomány legaprólékosabban kidolgozott ördögi köre. A beteg orvoshoz fordul, míg él és fizet, aki gyógyszert ír fel neki, ami jó a panaszára, de valami másra megint bajthoz és így tovább.
Elmosolyodom a konyha pult letakarítása közben a dicséretre. Ki ne szereti, ha állandóan megveregetik a hátát vagy elismerik tudását. Én is szoktam alkalmazni. Bár leginkább csak akkor, ha szimpátiát akarok kelteni és hasznot akarok belőle húzni. És te Terry?
- Ugyan... azért az túlzás... - nevetem el magam röviden. Jól nézek ki ez tény, de nem feltűnőbben, mint egy átlagos jóképű ember. Csak annyira, hogy ne csak a szakértelmemmel és a befolyásommal tudjak hódítani. Van, akire a külsőségek jobban hatnak.

- Ó, az szuper jó lenne! - örvendezem felajánlott lehetőségén. A közösségi kert jó dolog, még ha nem is oldja meg a világ éhezőinek gondját. Én legalább elégedett leszek azzal, amit elfogyasztok.
- Igen, sajnálatos módon az emberek aligha vannak tekintettel társaikra, és ez azt hiszem napról napra, évről évre csak rosszabb lesz. - felelem bólintva rá egyet. Nem véletlenül olyan sok a lelkibeteg is, a gyilkos, akinek fejében meg sem fordulnának ilyesmik, ha ember társai is úgy viszonyulnának hozzá, mint magukhoz. A kiközösítetteknek a legnehezebb, a legtöbbjük ugyanis életük végéig csak szenved, vért izzadnak, hogy a normák határain belül maradjanak, míg vannak azok a társaik, akik egy idő után egyszerűen nem hajlandóak meghajolni a fölös kínoknak és ekkor veszik kezükbe a dolgokat, ami olykor jól is elsülhet, de általában nem erre látunk példát.
- Azért csak erre ne adj. A legtöbb ember is ott rontja el a remek genetikáját, hogy félvállról veszi az egészséges életmódot. Bár azt gondolom, hogy te azért továbbra is kellő odafigyeléssel ügyelsz az egészségedre. - mosolygom már a reggeli közben.
Viszont különös visszakérdésére, amivel talán jó maga is próbálja megérteni a miértéket, mosolyogva összevonom szemöldökeim.
- Viccelsz? Az előbb még állítottad, hogy testileg is lelkileg is a toppon vagyok. - nevetek, miközben összeszedem a tányérokat és el is mosogatom azokat. - Szó sincs róla. Azért vagyok feszült maximum, mert nem mozoghatok. Nem vagyunk egyformák, van, akinek több mozgásra van szüksége. Mint, amikor az óvódást, aki egész nap csak játszott eddig, órákra van rá kényszerítve, hogy mozdulatlanul üljön a padban néma csendben. Frusztrált lesz, mert az ő lelke még gyerek, játékra és felfedezésekre vágyik. Mondjuk nálunk annyira nem is vészes a helyzet a játékos felkészítőkkel, de például Európában sok helyen probléma. A testnevelés kevés azoknak, akik sportosabbak, és a délutáni elfoglaltságok pedig sokuknak elvonja figyelmét a tanulásról. A frusztrált gyermekből pedig frusztrál felnőtt lesz. Szerencsére ez a példa rám nem vonatkozik, én megtalálom az aranyközéputat, de ettől függetlenül, ha tehetem mozgok. - fejtem ki bővebben mosolyogva, mielőtt még az a rossz elgondolása rögzülne benne, hogy lelkileg problémáim vannak. Mert nincsenek. Azt nem állítanám, hogy lelkem sincs, de kevésbé törnek meg a negatívabb dolgok. Fejem csóválom.
- Számomra a meditáció vagy a jóga sem okozna megkönnyebbülést, mondjuk egy parkbeli futással vagy focival, esetleg súlyzó emeléssel. Mint, amikor valaki édesség éhes és raknak elé sós pogácsát. A semminél az is több, de attól még vágyni fog a csokira. - teszem hozzá, bár nem ellenségesen elutasítóan, egyszerűen csak elvetve ennek lehetőségét, hiszen tudom mi az, ami nekem jó.
Nem mondom, hogy nem volt feltűnő, ahogy visszakanyarodott, de annyi baj legyen, legalább tudom, hogy vannak dolgok, amikkel zavarba lehet ejteni. Na meg olyanok, amikkel kellően messze és észrevétlen lehet elterelni az adott témától. A nyitottság és barátságosság átka, hogy mindenre mosolyogva van valami válaszunk, ami könnyen letérít az útról.
Felbujtás. Azért az még sem egy életfogytiglan, bár a munkám minden bizonnyal elveszteném, de találnék másikat, másik néven. Igaz, attól még kellemetlen volna, mert már berendezkedtem.
- Az nem ilyen egyszerű. - csóválom meg fejem immáron a pultnak döntve derekam és onnan figyelve, karba tett kezekkel Terryt. - Nem csak a tempóról van itt szó. De ahány ember, annyi féle lehet. Van, aki már az első nap kiontja szívét, van, akinek szüksége van egy hétre, hónapra, s van, akinek egy év is kevés. Függhet ez sok mindentől. A személyétől, a múltjától, a gondjaitól, mindentől. Addig pedig, amíg nem látjuk át nagy vonalakban a problémát, nincs min elindul és így nem javasolhatunk semmit sem. Még gyakorlatban elvégezhető dolgokat sem. - osztok meg vele néhány szakmai dolgot, bár talán ez eddig sem volt akkora titok.
- Ez így van. - mosolyodom el egyetértően. Persze kettőnk közül én tudom, hogyha börtönbe nem is juttathatna, azért lett volna rá esély, hogy keresztezze utam legalább egyszer. Némi hitetlenséget színlelek, ahogy újfent szóba kerül, miszerint a feleség megcsalta Bent. Persze ki lepődne meg ezen, hiszen már külön költöztek. Ha pedig egy vita ilyen mértékben elfajul az bizony csak ritka esetekben javítható, de hosszútávon akkor sem működne, Flynnből pedig mást ki sem néztem. Ki tudja hány nővel csinálta meg még ugyanezt.
- Még mindig alig tudom elhinni... Szegény Benjamin. A legnehezebb akkor talpra állni, ha még közben is folyamatosan veszteségek érnek. De nem, sajnálom. Benjamin nagyon szétszórt ember volt mikor hozzám került. Csak azt tudom, hogy nem ő volt az egyetlen, aki Flynntől távozott. Akadt még egy-két beteg, aki vagy átjött hozzám, bár nem feltétlen rögtön utána, hanem egy második kollégától, illetve olyan is, aki végül másik kollégánál maradt. De a távozásuk okáról sosem beszélgettünk, ha szóba is jött, még egymás közt is diszkrétek igyekszünk maradni, ha a beteg el is mond olyan dolgokat. Feltételezem hasonlóképp bánt velük is Flynn, de megvádolni azért nem merném vele. Nem példátlan, ha egy páciens előbb vagy később, de orvost vált és ennek számtalan oka lehet. Sőt én magam is kérvényeztem már egy-egy páciensem átirányítását, többek között, mert nem igazán sikerült megtalálnunk a közös hangot, hogy elindulhassunk a gyógyulás útján. Ez nem hiba, egyikünké sem. Egyszerűen látni kell, ha nem működik. - vonok finoman vállat, mert ezt sokan kudarcnak élik meg, pedig egyáltalán nem az. Pont, hogy dicséretes, ha az ember látja, hogy ez a dolog kifog rajta és képes túl tenni magát gőgösségén és inkább átadni egy másik szakembernek. Nekem jobbára csak egy-két olyan páciensemmel volt gondom, aki már az elejétől kezdve csupán a testi aktusokra volt képes gondolni. Ez is lehet egy fajta tünete egy betegségnek, de ha a kiváltó ok pont az orvos, akkor érdemes lecserélni.
- Bár úgy érzem felesleges megkérdeznem, mivel a válasz minden bizonnyal nem, viszont ellent mondana annak, hogy a rendvédelemnél, ha jól tudom kötelező az ilyesmi, szóval... neked van orvosod? - érdeklődöm. Miért is lenne? Csupa mosoly és napfény. Csak, hogy ez akár valami sokkal sötétebbet is takarhat. Válaszától függetlenül aztán elmosolyodva elmesélek neki még egy apró dolgot, ami már egy pár napja enyhe izgalomba tart, bár leginkább abból kifolyólag, hogy tetteim nem éppen a legelfogadottabbak ebben a világban.
- Az egyik kollégám beajánlott egy nyomozónak. Azt nem mondta el mivel kapcsolatos, csupán a nevét árulta el és kérte, hogyha esetleg felkeresne fogadjam, mert fontos. Őszintén szólva egyszerre örülök és tartok kicsit a dologtól. Örülök, mert se rendőrnek, se katonának, legalábbis aktívan dolgozónak, se nyomozónak nem voltam még orvosa. Az ő esetük azonban teljesen más, egy új  kihívás, ugyan akkor kicsit tartok tőle, hogy nem fogok megfelelni. De azért bizakodó vagyok, bár lehet végül köze sem lesz a szakmájához. - nevetem el magam, mert simán meg lehet, hogy nem a munkahelyi terhek végett akadnak gondjai a felügyelőnek, hanem otthoni, akkor pedig pontosan olyan, mint a többi páciensem.
- Viszont a diszkrécióm végett, megkérlek, hogyha legközelebb látogatást terveznél nálam, és akár az irodámban vagyok, akár itt, szólj előtte már egy nappal, ha lehet, mert ha isten ne adja pont beteggel vagyok, vagy éppen itthonról dolgozom velük, az nem csupán mérhetetlenül kellemetlen mindenkinek, de a munkám akadályozása mellett, ezzel erősen megkérdőjelezhetővé válik a megszerzett hírnevem, ami rontana a munkámon, és eleshetek a jövendőbeli betegeimtől. Megértem, hogy a nyomozás fontos, de az FBI-nak is meg kell értenie, hogy nem tehetik tönkre kényük kedve szerint mások karrierjét. Rendben? - biccentem oldalra fejem, s bár hangomon nem érezhető, a tartalom megkíván némi szigort. Nem csupán előnyömre kovácsolhatom, hogy betegeimre és karrieremre fogom a dolgot, de mind a mellett visszavehetem a gyeplőt, tekintve, hogy meglepetésszerűen szándékozik majd még megjelenni.

outfit || thx. || ambience

Terry & Joseph

- The Case of the Tree-Man-

- XXX szó // megjegyzés -

Jó, ha valaki lát minket, vagy képes látni minket. De ehhez bizalom kell.

Dehogy! Félreértés ne essék, szeretek sportolni, de azért nem mondanám, hogy csak ez létezne a számomra, vagy, hogy az elsődleges helyen foglal helyet. Csupán egy szükséges tevékenység, ami elengedhetetlen, hogy egészséges maradjak. Talán, ha Benjaminben is  megfogant volna a gondolat, hogy alkohol helyett, inkább súlyzót ragadjon, most nem csupán egészséges volna, és velem, illetve Flynnel sem kellett volna találkoznia, de azt gondolom egyensúly jött volna létre a lelki világában. Sajnálatos, hogy ez nem így történt. Bár nem tudom, hogy nem-e próbálkozott e meg vele titokban, mint a gyógyszerekkel is, mint mondtad... - vonok aprón vállat az elképzelésre, mert azt én sem állítom, hogy elsőre minden rendben jött volna vele, de érezhette volna a különbséget és kitartással azt gondolom sok jótékony hatását érezte volna még.
A vitaminokról jól áttértünk a sportokra és még ott is igen csak mellőzve volt Ben egy ponton túl. Úgy érzem nehezen egyensúlyoz a munka és a baráti csevej közt, nem találja a visszavezető utat, amikor észreveszi, hogy messzire kerültünk a lényegtől. Ez jó. Nekem. De arról szó sincs, hogy esetleg kétségbe vonnám a meditáció jótékony hatását, egyszerűen csak nem az az alkat vagyok. Mint ahogy őt sem tudnám elképzelni, mondjuk focizni vagy súlyokat emelni. Mindenkinek meg van a maga sportja, az, amitől újra töltődik. Az én elmémnek nincs szükséges a meditáció csendes óráira, mivel van rá külön gyakorlatom. Pusztán az ülések alatt levezetni kívánt fölös energiáim miatt járok el kondizni. De ahogy ő is mondta nem egy sportos alkat, így nem értheti igazán, milyen az, amikor ülnöm kell, de a lábaim mennének. Vagy csak rést keres, ahol fogást talált rajtam? Mert akkor ez egy érdekes taktika, viszont egyáltalán nem alkalmazható. Pláne nem egy pszichiáteren. Terry, szerintem te túl nagy fába vágtad az t a bizonyos fejszét. Csak vigyázz, nehogy a végén az étkező szék helyett az asztalra kerülj. Türelmes vagyok, és ő sem túlzottan tolakodó, de, ha átlép egy érezhetően rossz határt, én is lépni fogok.
Bólogatok válaszára, ami így azonban némileg elgondolkodtat, hogy vajon a szóban forgó nyomozónál mit jelenthet. Minden bizonnyal nekik is akad egy közös orvosuk, vannak felül vizsgálatok, de akkor még is mire fel van rám szükség? Mondanám, hogy ők is a gyilkosság végett kerestek fel, csak jobban titkolják szándékuk, de valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy innen is és onnan is két hatósági személy is egy gyanúsítottal foglalkozna. Ha csak nem én vagyok az első számú gyanúsított. De azt is kétlem. Így aztán marad a klisés gondolat, hogy valami szakmájától független problémával keres majd. Kösz, Terry, te aztán tudod, hogy vedd el mások lelkesedését... Nem a bosszú hajtott, de ezáltal megragadtam az alkalmat, hogy tisztázzam vele miért volna mindkettőnknek hátrányos, ha meglepetésként állítana be legközelebb is, mit logikusan és érthetően alátámasztottam indokokkal is, amikkel végül ő is egyetértett. Nincs ebben semmi ellenségeskedés, csak az alapokat  fektetem le, és csinálok egy rendszert magunknak is, hogy tudjam, mostantól figyelve leszek. Ő viszont még nem tudja, de én sem tévesztem eztán szem elől. Talán ez a kis rövidke momentum komolyít rajta, mert most már kifejezetten Benről érdeklődik. A kérdéseket hallva pedig azt kell mondjam, hogy meg van az a luxusom, hogy amit nem jegyzeteltem fel, arról azt állítsak, amit akarok. Pontosabban, amit tudhatok vagy éppen nem akarnék megosztani. Nem leszek túl nagy segítség, de miért is adnék mindenre helyes választ, abban hol volna a megküzdés érte? Nem hagyom lustálkodni az FBI-t, így ha elkapnának - amire semmi esélyt nem látok - úgy felemelt fővel és elismerően vonulok majd rácsok mögé.
- Sajnálom, de fogalmam sincs. Az a néhány alkalom, pláne, hogy az első jó részt csupán adminisztrációval telt, nem nagyon merültünk el részleteiben a témákban. Nem tudtam kideríteni, hogy a depresszió okozta az alkoholizmusát, fordítva vagy mindkettő egyszerre jött. Mert egyik sem kizárható. Beszélt róla ugyan, hogy a feleségével akkoriban sokat veszekedtek, aminek szétköltözés volt a vége, bár ő állította, hogy ez csupán rövid, ideiglenes, mert aztán úgy is kibékülnek. Azt gondoltam ezek szerint nem ez az első. De azért mindig kétségbe kell vonnom a betegeim válaszait, mert sosem tudhatom, hogy a maguk védelmére nem e füllentenek vagy próbálják magukat jobb színben feltüntetni. Azzal pedig félrevezetnek engem és a diagnózist is. Ezért nehéz és tarthat el sokáig egy diagnózis felállítása. Feltéve, ha minden kis füllentést időben észreveszünk. Az emberek sokszor még maguknak is hazudnak, hát miért pont egy lélekorvoshoz volnának őszinték, aki lényegében vad idegen a számukra? - kérdem költőien, majd jobb dolgom híján elpakolom a már megszáradt edényeket közben, hogy azért haladjak is a napi dolgaimmal.
- Viszont azt gondolom, hogy minden bizonnyal eléggé mélyre ment a két dologgal életében, mert külsőre is züllött fickónak tűnt, bár tudom, ebből ítélkezni nem lehet, de voltak jelei annak is, hogy a találkozásunk előtt is ivott. Hogy milyen kapcsolatot ápolt másokkal, nem tudom. Azt sem, hogy a kollégáival jóban volt e. De ha valaki kisegítette gyógyszerrel, akkor minden bizonnyal voltak bizalmasabb kapcsolatai. Vagy csak már teljesen el volt keseredve... Nem is tudom... ezeket csak akkor tudnám megmondani, ha leülhetnék vele beszélgetni... - de "sajnos" erre már se nekem, se neki nem lesz több alkalma. Benjamin titkai azok is maradnak.
- Ne haragudj, Terry, de nekem közben muszáj készülődnöm, mert a szabadnapjaim általában ügyek intézésével telik. - utalok rá finoman, hogy ideje volna mennie. Légy jó vendég Terry, ne húzd ki a gyufát.
- De nagyon örültem és azt gondolom még úgy is fogunk találkozni. - teszem hozzá, bár azt gondolom így sem volna udvariatlan, sőt végletekig élvezhette vendégszeretetem, így is, hogy csak úgy váratlanul betoppant. Közben az eltett edények után az egyik fiókhoz léptem, háttal neki, és kihúzva azt, evőeszközök helyett egy kis dobozka volt benne, aminek levéve fedelét, látható volt, hogy kis kézzel írt kártyákat tartalmaz. Rövidke válogatás után pedig ki is húztam egyet, majd hátsó zsebembe süllyesztettem, és visszatolva a fiókot, felé fordultam.
- Jövő héten a Metropolitan Operaházban adják majd elő az Utolsó éjszaka Sohoban című darabot. Vasárnap. Szóval azon a napon egyáltalán nem leszek elérhető, előtte ugyanis barátokkal találkozom, ebédelünk. Ne vedd zokon, ha esetleg nem nyitnék ajtót, és kérem, az összes előadásra jegyet szerző lelkes hallgató nevében, ne rontsatok be az előadásra még egy baráti csevejre sem. - mosolyodom el felé finoman, bár csak tréfásan megjegyezve, hogy jó volna, ha nem tennék tönkre a napom.

outfit || thx. || ambience

Terry & Joseph

- The Case of the Tree-Man-

- XXX szó // megjegyzés -