I know human nature, my friend, and I tell you that, suddenly confronted with the possibility of being tried for murder, the most innocent person will lose their head and do the most absurd things.

Azt kell mondjam szépen alakultak a dolgaim. Legalább is ahhoz képest, amilyen süllyedésbe kezdtem. Nem elég, hogy egy új irányítható bábra leltem, Horatio és Killian is szinte teljesen elfeledkeztek róla, hogy gyanúsítottja voltam egy egészen őrült ügynek, sőt, mai napig szívesen látom - látnám - Horatiot, ha azóta nem javult volna annyira az állapota, hogy már felém se néz. És mindezeknek tetejében, Terryt elbocsájtották az FBI-tól. Nem vagyok egy hangosan örülő típus, de mikor erről olvastam, hangosan felnevettem. Hát végül... még is csak ő hasalt el.

Bevallom a felhőtlen örömöm azért beárnyékolta, hogy ennyire jól hárítottam a problémákat, noha egyben örültem is. Inkább csak a hirtelen sok szabadidőm váltotta ki frusztráltságom, ezért néhány hónappal később eldöntöttem, hogy meglátogatom egykori nyomozó társam. Szerintem tökéletes helyet találtak neki. A szintjéhez megfelelőt, ráadásul itt nem kell stresszelnie a hullák miatt.
Azért az elég mókás volna, ha kiderülne, hogy háta közepére sem kíván, alig várta, hogy megszabaduljon tőlem, erre most beállítok hozzá, csak úgy hívatlanul. Biztos haragszik... Remélem, hogy igen. De én megbocsájtottam neki. Leparkoltam a tábor előtt, vagy, ha volt parkolója, akkor oda, majd kiszállva a kocsiból, kivettem Terrynek szánt ajándékom. Nem, ezúttal nem egy parfüm. Azt amúgy is Horationak szántam. Ha voltak is biztonságiőrök, vagy őrök a területen, nem okozott problémát megértetni velük, hogy csak egy itt dolgozóhoz jöttem látogatóba. Át is matathatnak, nincs nálam fegyver - azt a kocsiban hagytam - és semmi olyasmi, amivel segíthetném az itt lévők szökését. Ugyan miért tenném? Ezek az emberek bűnösök. Bűnhődjenek csak. Az egyik ott dolgozó még szívélyesen fel is ajánlotta, hogy szól Terrynek, de udvariasan elutasítottam, mondván, hogy személyesen szeretném meglepni jelenlétemmel, és ezzel a kis aprósággal, amit gondosan lecsomagolva egy lapos papír dobozban hoztam neki. Most nem öltönyben voltam, elvégre ez itt még csak nem is a város, és én sem vagyok mindig elegáns ruhákban. Függetlenül, hogy szeretem őket, azért hordok én farmert és rövid ujjút is, mint például most. Az idő is jó, de a kocsiban is van egy dzsekim, ha esetleg rosszabbra fordulna. Nem voltak sokan, és egészen csendesnek tűnt a hely, szóval menet közben füleltem, merre találom őt, majd mikor lefüleltem, az irányába indulva végül rá is leltem. Barátságosan elmosolyodva léptem kicsit közelebb, de ha épp dolgozott, akkor tartottam néhány méter távolságot.
- Hűha! Itt aztán nincs pihenés, nem igaz? - szólalok meg még mindig mosolyogva, ami mögött most is ott bujkált az a mérhetetlen kárörvendés, amit csak a legszemfülesebbek láthattak. És az, akinek céloztam. - Gondoltam rád nézek. - feleltem, és igen, tegeződve, hisz már egyáltalán nem tartok tőle. Nem tud lebuktatni. Ő mostmár csak egy kisegér a terráriumban, aki azért él, hogy felfalja a kígyó. - Aggódtam, nem e vetted túlzottan rossznéven, hogy hát... - nem fejezem be, ő is tudja, hogy én dobtam fel. - De a te érdekedben tettem, tudod. Őrültség volt, amit tettél. A hölgyet is nagyon megrázta. - teszem hozzá, noha ennek fele sem igaz. A nő ugyan tényleg zakkantabb, mint valaha, de egy pillanatig sem Terry miatt tettem, noha ezt ő is pontosan tudja. - Nézd mit hoztam neked. - emelem szem magasságba a dobozkát. - Tudom, hogy szereted. - mosolygom, s ha közelebb jött át is adom neki. Már ha elfogadja. De mivel, hogy dobozon kívül is érezni az illatát, csak nem áll ellen.
- Nyugi, nincs megmérgezve. - sutyorgom oda neki mókásan, mert ki tudja mit vesz a fejébe. Neem, én sosem mérgezném meg az ételt.
- Nézzenek oda, lefogytál. - jegyzem meg elismerően. Biztos nem a sok kínlódás, amit okoztam, áh dehogy...

outfit || thx. || METAMORPHOSIS || place

What a Wonderful World

Ez is egy csodaszép napnak ígérkezett, de akkor még nem tudtam ki fog hozzám megérkezni. Egy agyon tetovált, mellkasán horogkeresztet viselő, neonáci bűnözővel ültem épp egy asztalnál. A fickó nem túl vidáman kortyolgatott egy alkoholmentes sört és közben velem sakkozott, de láthatóan amúgy nem nagyon érdekelte a játék.
Mikor elnéztem a távolba, megláttam, hogy egy ismerős arc közeledik, egyből elmosolyodtam.
- Szia Josie, ezer éve! - mosolyogtam. - Ő itt Werner Brühl. Az egyik legjobban teljesítő pártfogoltam - veregettem vállon a férfit, aki ettől összeszorította a sörösüveget és majdnem össze is roppantotta. Felállt, majd szembe fordult Josephel. Legalább akkora darab volt, hogy egyszerre tudna összeroppantani engem és Josephet is. Illendően kezet nyújtott Josephnek, majd ha kezet fogtak, elkullogott.
- Ooo, elképesztően rendes tőled - mosolyogtam és szimatolni kezdtem. - Ooo... Buddhára. Mi ez az elképesztően finom illat? - kérdeztem, majd a kérdésére ismét felé kaptam a tekintetem. - Tessék? Mire gondolsz itt? - kérdeztem vissza, de hamarosan kaptam is rá a választ. Akkor tudatosult csak bennem, hogy mire célzott. - Ooo, hogy arra gondolsz? Ugyan, semmi baj, tényleg - simogattam meg Joseph vállát. - Nem haragszom. Csak azt tetted, amit helyesnek véltél, nem haragudhatok rád érte - feleltem, noha egyébként nem is nagyon tudatosultak bennem az események.
Már az illatok forrása is előtérbe került és gyermeteg mosollyal, lelkesen vettem el tőle a dobozt, majd ki is bontottam.
- Ooo, de csodálatos! Nagyon rendes tőled, a kedvencem! Gyere, együnk! - intettem és elindultam az étkező felé a dobozzal a kezemben. - Jó újra látni, már kezdtél hiányozni - mosolyogtam életvidáman. - Igen, kicsit lefogytam. Biztos genetika. Egyik napról a másikra. Nagyon észre sem vettem, amikor történt.
Miközben az étkező felé haladtunk, szembe jött velünk egy úrinak látszó arab hölgy is.
- Szia Cyrine - integettem mosolyogva. - Ő itt Dr. Joseph Brewster. Jó barátom - mutattam be a dokit.
- Helló doktor - mosolygott a nő, majd miközben elhaladt Joseph mellett finoman ráfogott a férfi fenekére, majd visszakacsintott.
- Képzeld, azt beszélik róla, hogy arab terrorista szervezet vezetőjének a szeretője, aki mérgezett óvszerrel akarta megölni az egyik szenátort. Hát nem ostobaság? Már második hete van itt, de még jó pár hátra van neki. Hát nem borzalmas? Biztos csak félre értés történt. Talán gyárilag szennyeződött az az óvszer, ő nem tehetett róla.
Elmutattam a távolba Werner felé.
- Őt már ismered. Azért van itt, mert egy kocsmában hülyére vert egy csapat zsidó suhancot. De nem tehet róla. Belé kötöttek, ő próbálta jobb belátásra bírni őket, de ők megtámadták. Brühl csak védekezett, de mivel ők többen voltak, az ő vallomásukat fogadta el a rendőrség. Nem volt túl szép dolog, amit vele tettek.
Elértük az étkezőt, ahol elővettem két tányért, evőeszközöket és egy kést, amivel fel tudom vágni a pitét.
- És mi van veled? Jól megy sorod? Van elég páciensed? Úgy értem jól megy a rendelőd? Remélem nem szűkölködsz.

I see skies of blue
And clouds of white
The bright blessed day
The dark sacred night
And I think to myself
What a wonderful world.

Zene | Öltözet | Helyszín |   @Joseph Brewster   | thx

I know human nature, my friend, and I tell you that, suddenly confronted with the possibility of being tried for murder, the most innocent person will lose their head and do the most absurd things.

Hallottam hírét, hogy megváltozott, pontosabban egyre többen állították róla, hogy hibbant, de akkor még azt hittem csak annyira, mint eddig. Hiszen ez eddig sem volt kérdéses, pláne azok után, hogy a közös nyomozásunk végével majd hogy nem barátként kezelt. Lehet csak csapda volt, de minden esetre elejét vettem a dolgoknak és milyen jól tettem.
Megváltozott. Külsőleg is egy kicsit. Plusz köszönésképp még oda is bólintottam Terrynek, bár a becenév még mindig élesen karistolta dobhártyám. Róla aztán a bemutatott fickóra vetettem pillantásom. Nem akadtam le tetoválásain, de jó magam is tisztelem a tiszta vérvonalt, így bizonyos mértékben szimpatizálok egyes elméletekkel, amik a nácikat illette. Nem véletlen vágyom halálát féltestvéremnek. Nem rémisztett meg mérete, se szélessége, ahogy tekintete sem, melyet barátságosan mosolyogva álltam. Miért akarna itt bárkinek is ártani, ha ezen múlik lehetséges szabadulása? Lehet, hogy a börtönök is tele vannak rosszul diagnosztizált hibbantakkal, de azért akadnak köztük épelméjűek.
- Dr. Joseph Brewster. - mutatkozom be egy újabb apró bólintással, kéz elfogadással, majd hagyom is ,hogy tovább álljon. Úgy se miatta vagyok itt. Ekkora közelségben még az erdő kellemes és friss illata sem tudta elnyomni az órákkal ezelőtt sült, még jó meleg meggyes pite illatát. Elmosolyodva nyújtom is oda neki. Nem ezúttal, ember és méreg mentes.
- Nagyon helyes. - bólintok megerősítésképp, hisz igaza van. - Amúgy sem jártál volna vele jól. Fiatal is volt, beteg is... gyilkos is. Szóval... szívesen... - mosolygom elégedetten, miközben arra gondolok, hát igen, kicsit mintha tényleg romlott volna pszichés állapota. De ez minden bizonnyal a korral jár. Bezzeg, ha sportolt volna és helyesen étkeznek.
Illően követni is kezdtem az étkezőbe, miközben hallgattam hamis baráti csevegésünk. Bár ő lehet tényleg komolyan gondolta. Hiányozni... biztos... Örömmel látna a rácsok mögött. Fájó pont lehet számára, hogy végül nagyon csúnyán visszájára fordult a dolog.De ne aggódj Terry, bábokra mindig szükségem van, és rólad sem feledkeztem meg...
- Talán nem ártana kivizsgáltatnod magad. Az egyik napról másikra kicsit sem egészséges. De itt legalább kicsit egészségesebben élhetsz. - feleltem mosolyogva, ahogy beljebb értünk. A hölgynek is oda bólintok, bár bemutatkozni már nem mutatkozom, láthatóan ő is épp igyekszik valahova.
- Helló. - biccentek felé mosolyogva, noha arra nem számítok, hogy utána még is utánam "nyúl". Hátra is pillantok kissé meglepődve, utána nézve, értetlenkedő szemöldök összevonással, majd egy féloldalas mosollyal vissza fordulok, hogy kövessem Terryt. Tényleg azt mondta, hogy jó barát? Érdekes... leginkább ahhoz képest, hogy legutóbb szemtől szembe gyanúsított meg Horatioék előtt gyilkossággal. Ami igaz, volt, de most nem ez a lényeg.
- Méreggel? - vonom fel kérdőn egyik szemöldököm közben. - Igen biztosan... - engedem is el a témát, mert nincs kedvem győzködni.
- Hát igen... ezek a mai fiatalok... - pillantok el a távolban lévő férfire, majd vissza a kissé zakkant ex-fbi-osra. Miután beértünk, helyet is foglaltam, bár éhes nem voltam, végülis nem is 3 fogásos ebédről van szó, csak egy kis desszertről. Ráadásul, amit én csináltam.
- Persze. - mosolygom, figyelve közben, ahogy ügyeskedik a pitével. - Sőt, többen is vannak, mint eddig, szóval nem unatkozom. Ráadásul vannak új szomszédaim is, akikből egy már másnap lelkesen kopogott nálam cukor hiányában. A végén pedig megmutattam neki, hogy kell igazi francia beignetet készíteni. Úgy, hogy minden szuper. - ráadásul Vivi elhívott egy partira, később pedig együtt tervezzük majd felfedezni annak a bizonyos étteremnek a palacsintáját is. Nem mondom furcsa, hogy egy nálam valamivel fiatalabb egyetemista kislánnyal járkálok el, viszont elég gyorsan rájöttem, hogy egy apa figurára van szüksége. Amúgy meg olyan könnyen irányítható, mint egy barbie baba. Pedig meg van a magához való esze, a kellően manipulatív is. Csak hát ugye a gyengepontok...
- A kórházban még arra is megkértek, hogy kövessem figyelemmel Oakley állapotát, s tegyek javaslatokat. Ezért elrendeltem neki a súlyosbodó problémái miatt egy pár hetes elektrosokk terápiát, hogy részben megszabaduljon a démonaitól... - és az emlékeitől is. Engem ugyan nem látott akkor, de nem kellene, hogy esetleg mást fel ismerjen.
- De azért körülöttünk is zajlik az élet. Előkerült egy eltűnt pár hónapja eltűnt nyomozó. Igaz, nem egészen egyben, hanem szeletekre vágva. Egy másik, eltűnt FBI-osnak pedig a fülét találták meg... annak az őrnek a gyomrában, aki a rendőrségen dolgozik. Hát nem elképesztő? Azonnal kirúgták, és most vizsgálják az ügyet, mert ő váltig állítja, hogy nem tudja ki lehet az illető. - dőlök hátra a székben. Nem így szántam nyomokat elejteni, hogy a kis báránykám is felkapja végre fejét a bajra, de a legutóbb az az őr kihúzta a gyufát nálam, mikor Terryvel mentünk nyomozni és utamat állta. Most már bánthatja... Nem volt nehéz dolgom. Sokat iszik. Elkábíttattam és ledugva egy csövet a gyomrába, letuszkoltam az eltűnt nyomozó fülét.
- Örülök, hogy már nem hiszed, hogy gyilkos vagyok. - mosolygom.

outfit || thx. || METAMORPHOSIS || place

What a Wonderful World

Magam sem tudom miért, de mintha kiesett volna az életemből az a rész, ahol Oakleyról beszélt nekem. Hallottam, de mintha azonnal el is felejtettem volna, csak bárgyún mosolyogtam, mintha valami szép látomásom lett volna.
- Hálás vagyok - reagáltam itt arra, hogy "szívesen". - Szeretem, ha segítenek, kedveskednek nekem az emberek. Mindig olyan jó érzés, az ember szeretve érzi magát - mosolyogtam és elindultam vele a táborban, miközben az egészségi állapotom is szóba került.
- Úgy véled? Ne butáskodj. Betegségek nem léteznek - legyintettem és komolyan is gondoltam, bármi őrülten is hangozhatott. - Biztosan csak valami szellemi állapotváltozás. Talán az életmódváltás, vagy az, hogy tisztább, megvilágosultabb lehetek. Tudod, ha valaki sokat idegeskedik, meghízik. Most sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, így karcsúbb is lehetek. Ne tudd meg mekkora stresszel járt az FBI. Jaaaj. Nagyon - ingattam meg fejem. - Itt megleltem a lelki békémet - mutattam körbe.
Tartottam neki egy kis eligazítást a két itt tartózkodó elítéltről, majd el is értük az étkezőt, ahol elkezdtem a pite egy részét elosztani kettőnk között, de a beszélgetés nem lankadt, róla volt szó és a munkájáról.
- Ááá, csodálatos! Nagyszerű! - mosolyogtam boldogan. - Örülök neki, hogy ilyen remek sorod van. A fő, hogy menjen az üzlet és az emberi kapcsolataink is kiváló minőségben tündököljenek. Azt mondják minél több barátunk van és minél többet érintkezünk más emberekkel fizikailag, annál kiegyensúlyozottabbak vagyunk, boldogabban, egészségesebbek és tovább is élhetünk. Te biztosan nagyon hosszú életű leszel.
Nade mesélj, azzal a lánnyal tervezel valamit? Tudod... romantika - vigyorogtam. - És a másik szomszéd? Vele is jó viszonyt ápolsz? Ő is valami szép lányka? Lehet, ha én is találok majd valakit, mehetünk dupla randira, mint a tipikus amcsi baráti párok - ültem le a pite szeletemmel.
- Ooo, elektrosokk? Én ánizs füstölőt javasoltam volna és tömjént, de biztos jó az is. Még nem volt benne részem. De ha az valóban kiűzi belőle a démonokat, akkor ki vagyok én, hogy jobban tudjam nálad? - vontam meg vállaim.
Miközben a bizarr, morbid részleteket hallgattam rövid időre az étvágyam is elment.
- Te jó ég, hogy mik vannak. Biztos csak véletlen - csóváltam meg a fejem. - Biztos nem szándékosan tette. Kell lennie magyarázatnak - ismét enni kezdtem.
- Ooo igen - bólintottam. - Nagy megkönnyebbülés, hogy tudom rólad, hogy milyen jóságos is vagy. Lehet ellenkező esetben nem ennénk ilyen békésen egymással szemben - mosolyogtam.
Az étkezőbe besétált egy barátságos, de seggrészeg, vékony, borostás férfi, kezében egy üveg whiskeyvel. Hozzám tántorgott.
- Szia Terry - támaszkodott meg.
- Ooo, Ricky, már megint szédülsz? - néztem rá aggódva.
- Egy kicsit. Mész ma a piacra?
- Mehetek, persze - bólintottam.
- Elfogyott a gyógyszerem. Hozol nekem gyomoröblítőt?
- Persze. Mi is a neve?
- Maker's Mark - tette le elém az üres Whiskeys üveget.
- Meglesz - bólogattam.
- Rendes srác vagy... - veregetett vállon, majd tovább tántorgott és eltűnt egy ajtó mögött.
Ettem egy falatot a pitéből.
- Ő Ricky. Richard Wall - mutogattam hűt helye után. - Ittas verekedésért van itt. Már egy hete. Azóta teljesen tiszta. Csak beteg szegény. Időnként szédül és nagyon aluszékony, vagy épp hangulat ingadozásai vannak. De szed gyógyszert. Lehet lassan rendbe is jön. Jó srác. Nagyon békés a kapcsolatunk.

I see skies of blue
And clouds of white
The bright blessed day
The dark sacred night
And I think to myself
What a wonderful world.

Zene | Öltözet | Helyszín |   @Joseph Brewster   | thx

I know human nature, my friend, and I tell you that, suddenly confronted with the possibility of being tried for murder, the most innocent person will lose their head and do the most absurd things.

Elég kamu szaga volt viselkedésének, ám kicsit elemezve magamban Terry eddigi és mostani személyiségét összevetve, tulajdonképpen teljesen elképzelhető, hogy azzá vált, ami most. Az őrületnek határai sok félék. Nem mindenkiből válik szörnyeteg. Az ember vagy megtanulja kezelni a stresszt és a nehézségeket vagy nem. És ha meg tanulja, annak is különböző módszerei vannak. Én a művészettel közelítem meg a dolgokat, Terry pedig úgy tesz, mintha egy örökké tartó szivárvány hídon lovagolna az unikornisán. Elhallgatva véleményét az itt lévőkről, azért kíváncsi lennék, hány gyilkost engedett eddig szabadon, mennyi erőszakolót hagyott menni és legfőképpen, hogy mit szólnak hozzá azok, akik erre alkalmasnak találták. Gondolom ugyanis, hogy van némi beleszólása az itt lévők dolgaiba, ha már gondjukat viseli.
Őrültségeket beszélt, és azt hiszem ennek ő nem volt tudatában. Súlyosabb traumaként érhette az életében való megjelenésem, mint gondoltam. Elizabeth pszichés problémája se semmi, bár pont ettől olyan jó bábnak s alanynak, de Terry még rajta is túl tesz. Mintha agya szivaccsá vált volna, de olyan rossz minőségű, lyukacsossá és mindent, mit eddig tudott eltűnt volna, és lement ovis szintre, ahol meg minden bugyutaságot magába szív. Azért jó kívánságai mellett, kíváncsi lettem volna, hogy a lelke mélyén a pokolba kíván-e. Mindenesetre azt kifejezetten élveztem, hogy ennyire elfogult immáron velem szemben is. Sőt, egy pillanatig sem ellenkezik, mondhatok bármit. A pitézés alatt ezért hát letesztelem és feldobok többféle témát is, részletbe menően, s hát bár kissé csalódott vagyok, nyilván a legkevésbé lényeges részt kapja el, és inti le szinte egyszerűen a gyilkosságokat. De legyen, most az egyszer nem hurrogom le, mert képtelen figyelni a lényegre.
- Romantika? - vonom fel egyik szemöldököm kérdőn, bár vigyorából ítélve, ő azon túlra gondolt. - Egyetemista, még szinte gyerek. Csak sokkal értelmesebb. Egyedül van, így persze segítek, amiben tudok, de ennyi. A nagy ő egyenlőre várat magára, mindkettőnk számára. - vonok vállat, de egy percig sem bánkódva. Bár abban nem vagyok biztos, hogy azóta Vivi ne talált volna valakit.
- Igen, nos, reméljük, hogy legközelebb, neked is nagyobb szerencséd lesz. De ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, nem az itt lévő "barátaid" közt keresed. - biccentem oldalra fejem. Vegye csak sértésnek, az se baj, de attól még nekem van igazam. Bár amilyen lüke most, képes volna összefeküdni azzal, aki mérgezett gumival próbált ölni. - A másik? Vele még nem beszéltem, de nem. Ő férfi... fiú... fiatalnak tűnik. És magának valónak, szóval nem biztos, hogy vele is olyan gyümölcsöző lesz a barátságom. - sőt... azt hiszem jobb, ha jobban odafigyelek. A megérzéseim jók szoktak lenni. És a ravasz róka már pusztán a bokor zörgéséből tudja, hogy mire számítson. Nem lehetek biztos semmiben, de az, amilyen körülmények közt oda költözött, gyanús. Ahogy az is, hogy szinte sose hagyja el a házat. Ráadásul van egy komornyikja. Nem azt mondom, sok nálunk a gazdag arra felé, de az olyan fajta emberek, mint ő, nem ilyen helyen húzza meg magát, szóval, oka van, annak, hogy ő most így tett.
Arra is kitértem, hogy Oakley hamarosan elfeledi a múltkori problémáit, őt, engem és az egész dolgot, ami jó neki és nekünk is. De legalább egy pillanatra elvettem kedvét az evéstől. De jó, ez azt jelenti, hogy még felfogja, amit mondok. Bár nem teljesen. Nem azt mondom, hogy ezek üzenetek a számára, csak azt, hogy a gyilkosságok folytatódni fognak. Ráadásul sokkal nagyobb lendülettel, lévén, hogy Horatioék sem gyanakszanak már.
Amikor megjelent a fickó, felhagytam a személyes témázgatással és jobbára egy biccentést követően, csendben figyeltem az eseményeket. Míg beszélgettek, röpke pillantást vetettem az üvegre, majd a pasasról bolond barátomra. Ezek szerint vagy nem tud már olvasni se, vagy elveti az alkoholizmus létezését. Esetleg mindkettő. Hát ilyen mély benyomást keltettem volna benne?
- Igen, látszik. Gondolom az itteni szakorvos sem mond mást. - ha van egyáltalán. Mert az is pont olyan alkalmatlan, mint az itteniek az életre, vagy mint Terry az FBI-kodáshoz.
- Viszont ezek szerint nem csak a természet lágy ölén töltöd el napjaid. Itt egy idő után mindenki begolyózna szerintem. - és biztos így van, ahogy elnézem. - Úgy is mennél a piacra. Mit szólnál, ha elvinnélek kocsival a pite után? Sőt, ismerek egy helyet, ahol jó áron lehet hozzájutni ehhez a gyógyszerhez. - ajánlom fel mosolyogva.

outfit || thx. || METAMORPHOSIS || place

What a Wonderful World

- Ohhh, ezt nem tudtam. Akkor nem mondtam semmit - javítottam ki magam, hisz ezek szerint tévesen ítéltem meg a helyzetet. - Áhh, nem is terveztem - legyintettem. - Nem vennék jó néven a feletteseim, ha innen szereznék magamnak menyasszonyt, de nem is tervezek. Eddig még mindig felsültem. Ismét szerzetesi életet fogok élni és önmegtartóztató leszek. Buddhának bejött és az egykori tanítóimnak. Lehet sok igazság van abban az életformában - mosolyogtam.
- Ooo, ugyan. Ne ítéld el ilyen hamar. Lehet csoda hirtelen meg fog neked nyílni. Ki tudja. Lehet csak első ránézésre tűnik olyan magának valónak és ha jobban közel kerülsz majd hozzá, akkor ő lesz az új legjobb barátod. De nem tudhatom. Nem ismerem, nem mondhatok róla véleményt. Csak gondolkodom. Tudod, nem minden a látszat. Lehet a legocsmányabb ételek a legfinomabbak - feleltem, bár ezt én magam sem hittem el. A pite a legfinomabb étel és annak is néz ki.
Miután ittas barátom elment a dolgára, Joseph felé fordultam a megjegyzése miatt.
- Nincs szakorvosunk, a mentő szolgálat jár ki, ha baj van. Csak ápolónk van, aki első segélyt nyújt, de ha nagy a baj, vagy bevisszük a kórházba az illetőt, vagy a mentő jön ki érte - feleltem kiigazítva a képet a fejében.
- Oh, remek, fantasztikus. Kocsikázunk kicsit. És vissza is hozol, vagy majd valakinek el kell értem jönnie? Mert akkor nekem is és egy kollégámnak is úgy kell készülnünk, hogy taxit kell játszania valakinek - tértem ki erre a fontos gondolatmenetre.
Miután megettük a pitét, magamhoz vettem egy bevásárló táskát, pénzt és a válltáskámat, amiben a fontosabb cuccaim voltak, hogy indulhassunk.
- Oké, én megvagyok. Részemről indulhatunk - mosolyogtam és megindultunk az autója felé. Ha nem tud visszahozni, akkor abban az esetben jeleztem az egyik gondnoknak, hogy úgy készüljön, hogy értem kell jönnie.
Beültem a kocsiba, mely már kívülről is elnyerte a tetszésem. Megsimogattam a karosszériát, majd vigyorogva felé fordultam.
- Nagyon állat kocsi. Az enyém sokkal visszafogottabb, de tetszik. Illik hozzád ez a verda. Biztos nem volt olcsó, de hiszem, hogy sokat dolgoztál érte. Tényleg, mióta is vagy a pályán? Mióta vagy orvos és mikor lettél ilyen nívós?

I see skies of blue
And clouds of white
The bright blessed day
The dark sacred night
And I think to myself
What a wonderful world.

Zene | Öltözet | Helyszín |   @Joseph Brewster   | thx