Te vagy talán az egyetlen, aki tudja a múltam. Rajta kaptál, ahogy megpróbáltam pasikat lehúzni, hogy vegyenek alkoholt nekem. Tudod jól, hogy kiskorú vagyok, így se penderítettél ki. A sanyarú sorsunk valahogy kapocsként működik közöttünk. Nehezen tudom elképzelni, hogy más miatt kockáztatnál, hogy munkát adsz egy olyan helyen, ahova a lábamat még be se tehetném, hivatalosan. A testvéreddel vagytok a világ ellen. Sok mindent meg tudtok beszélni, ha már a szülők kikerültek a képből. A kezed nem tiszta, sok rusnyaságba kerültél bele, hogy támogasd az öcsédet, hogy elérje az álmait. Miközben még a saját malmodat is hajtottad. Mások szerint ez butaság lenne, de még is. Ti úgy lettetek nevelve, hogy megoldjátok a problémákat vállt vállnak vetve. Most viszont, ahogy a képbe kerültem eltitkolod előtte. Sokáig láthatatlan voltam, nem akartam felhívni a figyelmet magamra. Szereztél hamis igazolványt, hogy ha esetleg nem vagy itt, akkor megtudjam védeni magam. Megígértetted, hogy máshol nem használom. Bírjam ki azt a fél évet, ami rám vár, hogy tisztán kezdjem az életem. Így is a nyomomban a rendőrség, érzem a tarkómon a leheletüket. Ezzel te is sokat kockáztatsz, mint említettem vannak kétes bizniszeid. Még is, úgy tekintesz rám, mint a nem létező húgodra. Az öcséd és köztem kezdődő dolgokat pedig nem nézed olyan jó szemmel. Miatta, vagy miattam? Az már csak rajtad múlik.

Sok ezer gondolat van bennem róla, amit nem akarok jobban részletezni. Az avi csak példa, ha van jobb ötleted csak tessék. Mindent megbeszélünk, ha megérkeztél. Csókpuszi.