Az utcán csend honol, szél sem rebben. Köztünk vad vihar tombol. Nora és én szemben állunk egymással, a délutáni napfényt már megtörk a fák lombjai közt és a magas házak falai közt. Kezemben tartom a kocsikulcsot, amelyet ajándékba hoztam neki. Már fél órája - vagy talán több is -, veszekszünk azon, hogy nem akarja elfogadni, és azon háborog, hogy eltűntem majd' egy hétre és egyetlen szót sem szóltam arról, hogy újra visszatértem. Fél órája mondom neki, hogy ne legyen idióta, megmondtam, hogy elmegyek, és nem leszek pár napig. Az igaz, hogy eredetileg háromról szólt a fáma, aztán kicsit több lett, de ezen így kiakadni? Collierék nyomában voltam, és kettővel kevesebben rontják a levegőt, amivel egy kis mellékest is kerestem, így tudtam neki megvenni az autót. Használt ugyan, de arra pont elég, hogy biztonságban legyenek és ne kelljen állandóan szívességet kérniük. Ma még lesz egy meccsem, amire elmegyek, és ha megnyerem, akkor tartozni sem fogok senkinek. Erre Nora itt veri magát és hisztizik. A türelmem a végéhez közeledik, és csak haragos tekintettel pislogok rá, amiért makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy neki nem kell a kocsi, mert ez túl drága, meg mittudomén még miket hajtogat, egy idő után fehér zaj lesz amit kárál.
- Nem értem, mit nem lehet azon felfogni, hogy meglepetést akartam okozni! Tényleg ez a leglényegesebb a történetben, hogy hány napra mentem el? Tudom, hogy azt mondtam, hogy csak pár nap, de elhúzódott. - vágom oda, de látom rajta, hogy hajthatatlan. Akár a cövek, úgy áll előttem, alig pár lépésnyire tőlem. Az elmúlt hetek annyira jól teltek! Sokat voltunk együtt, amikor csak tudtunk, egymásnak estünk, és sokat voltunk hármasban is. Akár egy igazi család. Most meg játssza a hülye picsát, nekem meg fogalmam sincs, mi a problémája. A következő kérdése azonban megakaszt kissé. Hátra is hőkölök.
- Hogy...honnan volt pénzem a kocsira? - kérdezem, és kínomban kicsit elröhögöm magam, majd megsimítom az arcomon a borostámat. Erre mit feleljek? Egy része illegális verekedésből, ahol maradandó sérüléseket okozok másoknak, és fennáll a veszélye, hogy én is otthagyom a fogam, a másik fele meg abból, hogy két riválist eltettem jó pénzért láb alól? Kétségbeesetten pillantok oldalra. Dorian, aki segített elhozni az autót Norának, mert én a sajátommal jöttem éppen egy dögös macát fűzöget Nora kocsijának támaszkodva.Hát, ez sem lesz most segítségemre, az tuti. Legalább bólogatna, vagy vágna valami olyan képet, hogy nem az az első gondolata aki csak ránéz, hogy ő lesz az új strigó a környéken! De nem, Dorian kiélvezve a kimenőjét minden bulára ráröppen. Hihetetlen a pasi. De szavam nincs, mert kétszer mentette meg az életem, ráadásul azóta egész jól összehaverkodtunk, legalábbis már nem akarom mindenáron kinyírni. Plusz igazán rendes tőle, hogy amikor felkértem, hogy segítsen nekem Nora ügyében - amiről Nora persze semmit nem tud -, azonnal rávágta az igent.
- Mondd, miért kell neked mindig mindent tudni? Nem tudnál egyszerűen csak örülni neki? Nem kell gyalog járnod, ha nem vagyok itthon, akkor is nyugodtabban közlekedhetsz, és Lottiet is el tudod hozni a suliból, nem tart másfél óráig míg hazaértek. Miért akarsz mindenáron pincsikutyát csinálni belőlem? Megmondtam már, hogy ilyen vagyok, és kész, ezen nem tudok változtatni. Mi a faszt vársz tőlem még? - kezdem haragosan kiabálva, aztán eldurran az agyam, és megrázom a fejem, a hajamba túrok majd már nagyon indulatosan közelebb lépek hozzá - Tudod mit, akkor cseszd meg! - mondom indulatosan, majd fogom, elkapom a kezét, és bár bennem van, hogy elhajítsam a kulcsokat, inkább lehiggasztom annyira magam, hogy a kezébe nyomjam.
- Csinálj a kocsival, amit akarsz. Leszarom. Most mennem kell - fordítok neki hátat, de utánam lépked és a nevem kiabálva követeli, hogy mondjam meg, hová megyek.
- Dolgom van, bazd meg! - fordulok hátra indulatosan, és bár látom rajta, hogy nagyon megbántottam, sokkal jobban érdekel az, hogy nem értem, mi a jó Isten baja van, mint az, hogy én mit csináltam. Valószínűleg, ha csak egyszer is éltem volna normális kapcsolatban, akkor rájöhetnék, mi a gondja, de nulla tapasztalattal nem mondhatnám, hogy könnyen olvasok a gondolataiban. Már hiába kiabálja a nevem, nem figyelek rá. Otthagyom.
- Gyere - intek Doriannek, aki elbúcsúzik a vigyorgó húszéves fruskától és mellém ugrik.
- Ennyi volt? És? Örült neki? - kérdezi vidáman lépdelve mellettem, mire meghallja Nora hangját a háta mögül. Visszafordul, majd rám pillant. Az arcomról könyvet lehetne írni, mert most aztán nem titkolom, mennyire kibaszottul fel vagyok spannolva. Ezért kellett nekem megpróbálni normális életet kezdeni? Vért izzadok, hogy mindig azt adjam, ami kell nekik, cuki legyek, édes, jófej, vicces, kreatív...és már úgy érzem, képtelen vagyok tovább élni ezt a kettős életet.
- Úgy látom annyira mégsem sikerült jól a meglepetés - mondja együtt érzően, és most még rá is haragudni tudnék, ha megszólalna még egyszer, de szerencsére hallgat. A sikoltozó Norát pillantásra sem méltatom, úgy ülök be a saját verdámba. Dorian helyet foglal az anyós ülésen, és már indítom is a kocsit, hogy csikorgó kerekekkel, füstöt okádva hagyjam magam mögött az utcát vele együtt. Csak a visszapillantóba pillantva szorul össze a szívem. Ez volt az első komoly veszekedésünk. Az első, amikor igazán összekaptunk. És bassza meg, kibaszottul fáj.
Dorian csendesen nézelődik, és mikor jópár kilométer van mögöttünk, csak akkor szólal meg újra.
- Nem akarok beleszólni - kezdi, de belé fojtom a szót.
- Akkor ne szólj. - szakítom félbe a mondatát, de ő csak oldalra hajtja a fejét és felhúzott szemöldökkel néz rám. A gázra taposok, mert már a nézése is idegessé tesz, mert tudom, hogy most beszélni fog. Ha van valami, ami Dorian és Rhys között első pillanatban feltűnt, az az, hogy Doriant nem tudom azzal lerázni, hogy nem akarok valamiről beszélni. Addig pofázik, míg az emberből így is, úgy is kibukik ami nyomja a szívét vagy épp ami foglalkoztatja. Ebből a szemszögből jóval irritálóbb, mint Rhys. Viszont magáról is többet mesél és könnyebb vele a kommunikáció. Néha az az érzésem, mintha fejébe vette volna, hogy megtanít normálisan beszélgetni. Akár a gorillákat szokás.
- Jól van T1548-as, le ne harapd a fejem. - mondja, majd még jobban felém fordul - De ha így fel tud húzni, akkor minek vagy vele? Miért nem szakítasz vele? A lányodat így is látogathatnád, biztos nem tiltana el tőle, nem? - kérdezi, én meg csak rámarkolok a kormányra, és még jobban felnyomom a gázt. Cikázva előzgetek az autópályán Bronx felé.
- Nem tudom, haver. Tényleg nem tudom. - vonom meg a vállam, de Dorian bölcsebb annál, hogy elhiggye nekem. Tudja, ami bennem is kezd megfogalmazódni már egy ideje. Azért nem dobtam most sem, mert igazság szerint eléggé belezúgtam. Ha csak arra gondolok, hogy többé nem láthatom, nem érhetek hozzá, úgy érzem, mintha gyomorszájon vágtak volna. Azután, hogy először együtt voltunk egészen múlt hétig, míg el nem kellett jönnöm, semmi bajunk nem volt. Éltünk, mint halak a vízben. De az én életem, a múltam nem hagyott túl sokáig szabadságon. Ha előrébb akartam jutni, ha azt akartam, hogy nyugodtak lehessünk, és mindenük meglegyen, muszáj volt bevállalnom ezeket a melókat. Igaz, hogy nem szóltam neki, hogy nem jövök haza három nap múlva, csak öt nappal később, és talán szólhattam volna neki, de...nem tudtam. Őszintén, miközben valakiből épp a szart is kiverem, nem nagyon tudok azzal foglalkozni, hogy értesítsem arról a nőmet, hogy pár napot kések. Már, ha nevezhetem-e egyáltalán annak. Igazából sosem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, vagy nem. Nem beszéltünk róla. Csináltuk. és tök jó volt így. Ehhez én nem vagyok hozzászokva, hogy számon kérjenek, és követelőzzenek. Ahogy nem tudom kezelni a női hisztit sem, meg a szeszélyes viselkedést. Nem ehhez vagyok hozzászokva. Még olyan vagyok ebben a kapcsolatosdiban, mint egy újszülött zsiráf. Botladozom, remeg a lábam és orra bukok.
Dorian felsóhajt és az útra szegezi a tekintetét.
- Remélem azért tudod, hogy férfiember még nem volt a Földön, aki meccset nyert volna nővel szemben. Főleg, ha az adott pasas fülig szerelmes a szóban forgó nősténybe - mondja, és mikor felé pillantok, megadóan felemeli a kezét - Csak mondom, haver. Csak mondom.
Attól tartok, talán a végén még kiderül, hogy neki van igaza.


*késő este*

Teltház van. Az öltözőben hallom a tömeg kántálását. Nem először vagyok itt, de mindig valami újat találnak ki, ami még jobban felhergeli a közönséget. Hihetetlen pénzt fizetnek azért, hogy lássanak miket verekedni. A Gladiator Club New York állam egyik legmenőbb és legfelkapottabb klubja. Hogy miben különbözik az általános WWE vagy MMA harcoktól? Hmmm...itt valóban meghalhatsz. A szabályok mások, kötetlenebbek. Ide csak a legbátrabbak és a legvakmerőbbek kerülhetnek be. Nem piskótáknak találták ki. A régi rajtárépület discoként üzemel a gyártelepen, de az alagsorban egy igen jól felszerelt klub van megcsinálva. Az ember ha ránéz az épületre kívülről, nem is hinné, mi rejtőzik alatta, pedig reflektorok, kivetítők és elég sok nézőt befogadni képes igazán jól megcsinált lelátó is helyet kapott. A ring körül persze széles sáv van meghagyva, hisz elég gyakran lökjük ki egymást a vesztőhelyről, és olykor...hát, a vér elég messzire tud spriccelni. Nem olyan fullos, mint ami a tévében van, de azért szerintem eléggé királyul meg van csinálva. Mivel ez már nagyban nyomul, természetesen ide nem is jöhet be nézőnek akárki, versenyzőként pedig főleg nem. Ha itt meghalsz, garantálják, hogy a hulládat az életben nem fogják megtalálni. Hátul van egy kurva nagy tartályban sav. Épp ezért jött el velem Dorian. Ha kinyiffanok, akkor minden, amit el kell intézni, az egy borítékban van a zsebében.
Meghúzom a boxcipőm fűzőjét és mérgesen pillantok a jelmezre ami a tükör előtt lóg. Az öltöző már annyira nem menő, a falról hullik a vakolat, hideg is van, ráadásul néhány csempe is hiányzik a falról a zuhanyozóban. De legalább van már szekrény, ez is haladás.
- Muszáj felvennem azt a hülye jelmezt? - kérdezem, duzzogva, még mindig Nora miatt bosszantva fel magam újra meg újra. Dorian unottan piszkálja ki egy bicskával a körme alól a piszkot és bólogat.
- Jaja, fel kell. A főnök utasítása - mondjam majd megérezve a türelmetlenségemet rám pillant - Mi? Jaaa, ne húzd már a szádat! Szerintem jó lesz, és úgyis csak addig kell rád, míg bevonulsz.
- De baszki...úgy nézek ki benne, mint egy köcsög!
Felröhög, de látva a képem elkomolyodva rázza meg a fejét.
- Dehogy! Na, ne hisztizz, idő van. Menjünk. - pillant fel a plafonra, és én is felpillantok. Nem mintha átlátnánk a falon, csak ide hallatszik a kezdésre és gyülekezőre szólító duda. Még szerencse, hogy elég sokat költöttek a tökéletes hangszigetelésre, különben szarban lennénk. Nem mintha az odafent tomboló több száz bulizó drogos nem nyomná el azt a zajt, de akkor is, jobb a biztonság. Duzzogva bújok bele a zöld bőrmellénybe. A kapucnit felhúzom a fejemre és sóhajtva pillantok végig magamon a tükörben.
- Mint egy rossz buzi - nyögöm, aztán újra sóhajtok, és elindulok kifelé, miközben a bandázsomat igazgatom meg a kezemen, Dorian meg a hátam mögött röhög. Legalább ha minden jól megy, ma is keresek egy kis lóvét és így legalább le tudom vezetni a feszültséget is, amit a Norával való veszekedés okozott. Megpróbálom kiverni a fejemből a nőt, de egyre az jár a fejemben, hogy talán elhibázott döntés volt közelebb engedni magamhoz. Félek, nem lesz képes elviselni azt, amit a velem való kapcsolat jelent. Pedig figyelmeztettem, hogy nem vagyok egyszerű eset. A jelek szerint nem vett komolyan.
Felfelé megyek, és a kezdő bemelegítő körök következnek, addig én tudok beszélni a szervezőkkel meg azzal mi lesz a mai menet, plusz alaposan be is tudok melegíteni. Mire végzünk, már úgy fel vagyok spannolva, hogy bárkit ketté tudnék tépni. Vicsorgok az adrenalintól, és őszintén szólva a halálfélelem a közelembe sem jön. Nem félek semmitől. Csak zúzni akarok, törni, vérben fürdeni. Én már komolyabb kategóriát képviselek, mint a kezdők.
- És most, hölgyeim és uraim! Készítsék elő a kötszereket, búcsúzzanak el a ruháiktól, mert most jönnek csak az igazán kemény gladiátorok! A fréfiak példát vehetnek, a hölgyek fogják jól meg a bugyijukat, mert ez nem lesz hétköznapi, arra mérget vehetnek! A szabály itt is él: nincs szabály! Sőt, hogy megspékeljük a téteket, eláruljuk, itt minden gladiátor kap egy-egy eszközt, amit bevethet. Ha tudja használni! Ne aggódjanak, csakis ütő vagy szúró fegyver lehet náluk, lőfegyver nem, és minden eszközt előzetesen ellenőrzünk. Ettől függetlenül ne higgyék, hogy nincs ok az aggodalomra! - harsogja a kommentátor a mikrofonba, én pedig egy helyben ugrálok és alig várom, hogy szólítsanak - De kezdjünk is neki. Az első körben két igen kiváló gladiátorunk mérkőzhet meg egymással. Egy igazi pokolfajzat, Mammon következik. Ellenfele pedig egy szintén ördögi teremtmény, a félelmetes Hellfire! Felkészülhet Silent Killer és a Beast! Nagy tapsot nekik! - kiáltja, mire kiindul az első körös versenyző. A bevonuló zenéje valami rockos szarság, nem nagyon hallom. Ez nem olyan hosszú, mint a boxmeccsek előtt szokás, de azért legalább a refrént hagyják lemenni. Nem tudom nekem mi van leadva, de amikor felcsendül a ZENE, már tudom, hogy ez én vagyok. Dorian sokat sejtető vigyorral lép mellém.
- Sejtettem, hogy ezt bírni fogod - mondja, és kénytelen vagyok elmosolyodni - Ne hagyd, hogy kinyírjanak, oké? Egy kalappal odakint. Drukkolok. Ja, tessék, itt a bökő. - nyújtja át kést, én meg elveszem tőle.
- Tényleg bírom - mondom, majd a boxcipőm szárába dugom a kést és magamra öltve Silent Killer álcáját lehajtom a fejem, és kilépek az ajtón. Előttem egy formás seggű csaj viszi az övet, amelyet az előző meccsen nyertem meg, és ahogy a tömeg látómezejébe kerülünk, magasra emeli. Ujjongani kezdenek. Ezekben a körökben sztárnak számítok. Olimpiai aranyérmes sportolónak, egy igazi vadállatnak, akire érdemes a pénzüket feltenni. Itt nincs nálam veszélyesebb  és tökösebb. Norával szemben miért vagyok mégis tehetetlen néha? Ahogy kiérünk, felemelem a fejem, hogy szétnézzek, de elvakítanak a fények. Aztán a kommentátor még kiabál valamit arról, hogy nemsokára megkezdődik a mérkőzések csúcsa, az előző napokban lezajlott körök fináléja, de én már szinte süket vagyok mindenre. Az adrenalin miatt a vérem száguld az ereimben, tettre kész vagyok, ősi erők munkálnak az izomzatom alatt, az erek kidagadnak a karomon, a nyakamon. Amikor Mammont kiüti Hellfire, már tudom, hogy én következem, így előrébb megyek, hogy a nézők még jobban lássanak, és menet közben felnyúlok és hátra húzom a kapucnit a fejemről. Nem kérdés, mennyire fel vagyok tüzelve, már ölni lennék képes, amikor egy ismerős arcra leszek figyelmes az egyik kijelzőn. Oldalra kapom a tekintetem, és a döbbenettől földbe gyökerezik a lábam. A közönség soraiba irányított kamera felvételén ugyanis nem mást ismerek fel, mint az én egyetlen drága nőmet vagy csajomat, vagy hancúrpajtimat, de legszebb és egyetlen gyermekem anyját, Norát.
- Mi lesz, Silent? Már nem is vagy annyira Killer? - kiáltja le nekem engem hergelve Hellfire, de én oda sem hederítek. Azonnal a közönség felé veszem az irányt. Nem tudok úgy megmérkőzni, hogy ő itt van. Ezt nem nézheti végig, nem láthat ilyennek.
- Nora? - közelítek felé, de ekkor úgy látom, már ő is elindult felém. Nem tudom mikor ismert fel, lehet, hogy már azelőtt, hogy levettem volna a kapucnit, végtére is, ha az arcom nem is létható, a tetoválás, meg a hegek rajtam eléggé jellegzetesek. Ahogy közelebb érek, már minden szempár ránk szegeződik - Te mi az Istent keresel itt? - kérem számon feldúltan, és a kezem ökölbe szorul. A francba, el kell innen tűnnie. Ez a hely nem neki való, ő ehhez túl finom és puha. Mintha egy kiscicát akarnánk bevágni a vérengző pitbullok közé. A gyomrom mogyoró méretűre zsugorodik össze, ahogy a délutáni veszekedésünk után most ismét a szemeit láthatom. Nem annyira biztos, hogy ennek így jó vége lesz.

Music | Note | Clothes

Elvakítanak a fények. A bennem lakozó szörnyeteg felébred és fogait csattogtatva készül az összecsapásra. Mielőtt a csuklya lekerülne a fejemről, bonyolult folyamatok mennek végbe bennem, amelyeket még én magam sem tudnék pontosan megfogalmazni. A hétköznapi nyugodt énem háttérbe szorul. A fájdalomreceptoraim magasabb teherbírásra készülnek fel, az izomzatom bedurran, minden sejt megduzzad, tekintetemből kivész az a gyöngédség, amivel azokra az emberekre tudok nézni, akik közel állnak hozzám. Idegenné válok önmagamnak is, mégis, valahol a lelkem legmélyén tudom, hogy ez az énem ugyanúgy hozzám tartozik, mint a másik. Kettő lélek lakozik bennem. Az ördögi, vérszomjas, brutális és az, amelyik bármit megtenne azokért, akiket kedvel és szeret. Rhysért is embereket öltem halomra, és a bőröm vittem vásárra napról-napra, nem volt balhé, amit ne vállaltam volna be azért, hogy megoldjuk a gondjainkat. Szembeszálltam egy egész maffiahálózattal csakis érte, és mindent hátrahagyva Alaszkába költöztem. Számomra ezek olyan természetes dolgok, amin talán még Isten is elcsodálkozna, hogy lehet valaki egyszerre ennyire törődő és szerető szívű és ennyire nyers, rideg és elutasító. Ritkán engedek közelebb magamhoz bárkit, de akit igen, azért az életem is feláldoznám. Csak így tudok élni, én csak ezt ismerem. A kötődés bonyolult formája az, ami nekem normális. Nem volt igazi gyerekkorom, senki nem tanította meg, hogyan kell máshogy hozzáállni a kapcsolatokhoz.
A szívem vadul ver a mellkasomban, a nyakamon, a homlokomon, a karomon kidagadnak az erek. Az agyamban minden gondolat elsimul, a zavaros érzések, amelyeket Nora iránt és a világ iránt táplálok, mind elnémulnak a bennem lakozó vadállat ősi ösztönének hívó szavától. Kifelé nem mutatok semmit, de hamarosan ismét szemtanúi lehetnek annak, miért neveznek Csendes Gyilkosnak. Mert az vagyok. Csendes, észrevétlen és halálos. A technikámat több, mint húsz éve alatt fejlesztettem tökélyre, háborúban, szabályok közt és a társadalom legalsó rétegein át a legfelsőkig, és azok, amiket átéltem már, a kiképzésem előtt, csak még jobbá tettek abban, amit csinálok. A vezetés, a harc az én világom. A balhék és a veszély. Míg kivonulok a zenére amit Dorian választott nekem, már alig várom, hogy a ringbe kerüljek. Elhallgattatom a fájdalmat, amit a veszekedés és a csalódás okozott bennem. Szabaddá teszem magam, hogy végre megint tehessem azt, amiben otthonosan mozgok. A kapcsolatok? A hétköznapok? Nem, nem mozgok otthonosan ezekben a dolgokban. Hanem ez. A harc, az ütések, a fájdalom, a vér szaga és a kín, amivel revansot vehetek az egész életemben ért fájdalmakért. Egy pszichológus a seggét verhetné a földhöz, ha a kezei közé kaphatna. Félreértés ne essék, tényleg imádom a lányomat, és élvezek minden vele töltött percet, ahogy...a francba, Norával is épp ennyire imádok lenni. De mellettük mindig ügyelnem kell arra, mit mutatok, mit mondok, néha még attól is félek, mire gondolok, nehogy észrevegyék rajtam. Csodálatosak, és tényleg meghalnék értük, ha kell. De mindig úgy érzem, tojáshéjon kell lépkednem, mert nem tudhatják meg, milyen vagyok valójában. Vagyis inkább nem tudhatják meg, mi lakozik még bennem azon kívül, amit Chrisként kapnak belőlem. Mintha mióta megismertem volna őket, Chris és Becks egyre távolabb kerültek volna bennem egymástól. Mert ez így a biztonságosabb, akkor is, ha bizony olykor a két lélek mégis eggyé válna, vagy háttérbe szorítaná a másikat.
Kilépek a közönség elé, mikor Hellfire leteríti Mammont. Beast már készül a másik oldalon, csak előtte még le kell húzni az eszméletlen Mammont a ringből. Ám ahogy felpillantok és felismerem a vihorászó lányok közt a kivetítőn Norát, úgy érzem menten szívinfarktust kapok. Ő is meglát, mert már áll is fel, és indul el felém. Gyorsan irányt váltok és az emberek közt átvágva, a tömeg általános izgatott felzúdulása mellett megyek elé. Azonnal rákérdezek, hogy kerül ide, de már a tekintetéből látom, hogy az kevésbé zavarja, hogy ő mit csinál, mint az, amit én. Csípőre teszem a kezem és mélyebbet lélegzek, hátha ezzel elérhetem, hogy valamiképp megnyugodjak, mert jelenleg legszívesebben megfognám, átvetném a vállamon és kicipelném innen, akár egy zsák krumplit. Az egyetlen ami a szemem előtt lebeg, hogy amilyen gyorsan csak lehet, eltűnjön innen. Nem akarom, hogy itt legyen. Nem nézheti végig, ahogy előtör belőlem a vadállat, és nem engedhetem meg magamnak, hogy visszahúzzon a tény, hogy itt van. Összeszorított állkapoccsal állok vele szemben és hallgatom a kifakadását meg a kérdéseit. Körülöttünk az emberek izgatottan, csodálattal és iszonyattal nézik ahogy darabjainkra szaggatjuk egymást csupán pillantásokkal. A pénz kérdésére elfordítom a fejem és a számba harapok, aztán visszapillantok rá. Messzebb vagyunk azoktól az emberektől, akik alig egy hete voltunk, mint valaha, mégis, minden vágyam az, hogy visszatérhessünk abba a buborékba, amelyikben lebegtünk.
- Nem - vágom rá csípőből, de hamar rádöbbenek, hogy Nora jóval okosabb annál, hogy ezt bevegye - Legalábbis nem teljesen. De...ez most itt kell megbeszélnünk? - kérdezem, amikor Beast elkapja a mikrofont a kommentátortól és beleordít.
- Na mi van, Killer? Megfutamodtál? Mész haza anyucival tejbepapit enni? Nem is vagy te férfi! Talán még a nődet is nekem kéne megdugni, hogy végre igazi férfihez jusson?
A rohadék elevenembe talál, azonnal magára vonja a figyelmem. A tömeg körülöttünk egyre türelmetlenebbül várja az igazi összecsapást.
- Húzz vissza a barlangodba, Beast, és kussolj el, vagy letépem az állkapcsodat és nyakláncot csinálok a fogaidból! - ordítom a tömegen át felemelve a karom és figyelmeztetőleg mutatóujjammal rámutatok, majd haragosan nézek vissza életem nőjére.
- Menj haza, Nora. Igyál egy kakaót és nézz meg valami romantikus vígjátékot, ez nem neked való. Holnap megbeszéljük. Reggel átmegyek, és...
Nem tudom a mondatot befejezni, mert amitől tartottam, az most bekövetkezik. Beast a háttérben észrevétlenül szervezkedett, és két másik harcost befogva, kihasználva, hogy nem figyelek bekerítettek. Beast elkapja Norát és mikor már azon lennék, hogy odaugorjak, a két embere lefog. A szemem láttára fogja le őt és erőszakkal nyomul rá. Beast nem kis darab, száztíz kiló színtiszta izom.
- Engedd el, vagy megöllek, hallod? - kapálózok tehetetlenül, és mikor meglátom, hogy rámarkol Nora fenekére, másik kezével kezébe fogja az állkapcsát és megpróbálja lesmárolni, elpattan az agyam. Lila köd ereszkedik le az elmémre, és már nincs visszaút. A fenevad feléled, lerázza a láncait és kitárja hatalmas bőrszárnyait, hogy karmaival a szívembe marva olyan erővel ruházzon fel, amit még sosem éreztem. Felordítok, és két gyors ütéssel szabadítom ki magam az engem lefogó vasmarkokból, s átugorva egy széket rávetem magam Beastre. Lehetünk jóban és sok mindent megengedünk magunknak a hecc kedvéért, de nem hagyom, hogy a nőmet inzultálja. Már nem tudok arra gondolni, hogy Nora ne lásson így, mert a kontrollt szabó gát átszakad bennem. Nora barátnőinek gyűrűjére zuhanunk, és erőteljes ütéseket mérek a fejére, nem hallva és nem látva, ki mit csinál körülöttem. A tömeg ordítva drukkol és minden pillanatát kiélvezi a váratlan helyzetnek. Királyságom nem tart túl sokáig, mert mikor Beast már csak a fejét próbálja védeni az ütéseimtől, valaki egy kötelet köt a nyakamba és lerángat róla. Lányok sikítása fájdalmasan mar a hallójárataimba, a nyakamon a bőr égni kezd a durva kötél szorításától. Megpróbálom ösztönösen lefeszíteni a nyakamról, de esélyem sincs, csak kapaszkodni tudok bele. A levegő útját elzárják előlem, és már csak a plafont meg elmosódott arcokat látok, ahogy a nyakamra tekert kötéllel egészen a ringig vonszolnak. Kicsordul a könnyem is, ahogy levegőért kapkodok, a fejem vörössé válik és meggyőződésem, hogy pillanatokon belül meg fogok fulladni, ha addig el nem törik a gégém. A ring elé húznak, miközben kapálózok, aztán pillanatok alatt ketten alám nyúlnak, majd felemelnek, és akár egy darab húst szokás a kutyáknak, egyszerűen áthajítanak a ketrec belsejébe. Több méternyi szabadesést követően az oldalamra érek földet, nagyot nyekkenek. A padlózat kemény, az oldalam fájni kezd, hisz nemrég volt, hogy eltörtek a bordáim, szerintem még be sem gyógyultak rendesen. A kötelet végül csak sikerül meglazítani a nyakamon, és az első korty levegővétel után fulladozva köhögni kezdek. Leszedem a nyakamról a kötelet. Egy kis gyomorsavat sikerül kirókáznom ahogy négykézlábra ereszkedek, s ebben a pillanatban valaki óriásit rúg az oldalamba, de akkorát, hogy elrepülök. Csak remélni merem, hogy Nora ezt az egészet nem látja, és hallgatott rám. A kommentátor hergeli tovább a tömeget, és mikor sikerül felfognom, hol vagyok és miért, már csak ketten vagyunk a küzdőtéren. Beast és én. Ő áll és éljenzésre ösztönzi a tömeget, míg én a ketrec rácsa mellett egy perc szünetért könyörgök.
- Mindent elveszek, ami a tiéd, Silent Killer! A kocsidat! Az övedet! A méltóságodat! A nődet! És a véredben fogok fürdeni! Akkor már nem Csendes Gyilkos leszel. Hanem Csendes Halott! - kiáltja felém, aztán újra éljenzésre hergeli a tömeget. Nem tudom képes vagyok-e felállni innen, de minden lélegzetem, minden szívdobbanásom azért kiált, hogy erőt gyűjthessek, és megölhessem azt a seggfejet. Túl messzire ment és ezt ő is tudja. Tehetünk elég sok mindent, de a közönség tagjaihoz nem nyúlhatunk, főleg nem ilyen durván. Ezért márpedig meg fog lakolni. Csak álljak talpra innen.

Music | Note | Clothes

Soha nem hittem volna, hogy valaha ezt látnia kell. Minden erőmmel azon voltam, hogy az ügyeimet a háttérben intézzem, és őt megnyugtassam, hogy nem kell aggódnia, csak egy senki kis biztonsági őr vagyok, és a szombat esti kidobólegény szerep a legveszélyesebb, amit művelek. Nem akartam, hogy tudja, mire vagyok képes, és ennek több oka is volt. Nem tudtam akkor még, mennyire bízhatok meg benne. Ráadásul ha eljár a szája, az akár az életünkbe is kerülhet. Így is rendkívül óvatosan kellett kezelnem ezeket az ügyeket. Egészen a mai napig pedig nem is csinált ügyet abból, ha nem jelentkeztem néhány napig, megértette, hogy dolgom van, csinálom, amit kell, ahogy én sem zaklattam minden pillanatban. De valami megváltozott köztünk, és ez rányomta a bélyegét arra is, hogy viseljük a másikkal kapcsolatos dolgokat. Én például nem bírom elviselni, ha más is hozzáér, vagy ha nyíltan megpróbálja felcsípni. A féltékenység nem volt eddig opció az életemben, de az utóbbi időben észrevettem, hogy már a gondolat is az őrület határára sodor, hogy valaki más hozzányúlhat. Kezdek ráébredni, hogy a birtoklás nem csak a kocsimra érvényes, és ez őszintén szólva megrémít. Nora pedig ma mutatta meg, hogy a ki nem mondott dolgok miatt bizony benne is lakozik valami egészen más is a kedves, mindent megbocsájtó énje mellett. Sosem láttam úgy kikelni magából, mint ma délután. S bár azt hittem, ennél dühösebb már úgysem lehet rám, ahogy egymással szembe kerülünk, rá kell döbbennem, hogy de. Tud még az eddigieknél is haragosabb pillantásokat meresztgetni rám. Szinte érzem, ahogy gondolatban letépi a tökeimet, és ha nem dolgozna bennem most ennyire az adrenalin, meg is érthetném, hogy min van kiakadva. Én nem számolok azokkal a járulékos veszteségekkel, amikkel ő igen. Nekem nem számít, ha vérzek, ha fáj, ha eltörik valamim, mert tudom, hogy amúgy sok éves tapasztalat van mögöttem, és eddig sem akadt még olyan ellenfelem, aki tartósan kárt tudott volna okozni bennem. De ha mégis megsérülök, tudom, hogy nem halok bele. Abban a pillanatban, amikor elkezdeném félteni az életemet, abbahagynám, mert akkor már nem érdemes itt lenni. Az visszatartó erő, és ez a kulcs a bukásodhoz. Nem félhetsz a következményektől, csak arra kell koncentrálnod, amit el akarsz érni, nem arra, amilyen árat kell ezért fizetned.
Két külön álló tűzcsóva vagyunk egymással szemben, de a beszélgetést rövid úton szeretném lezárni. Azt akarom, hogy elmenjen, de mielőtt visszafordulhatnék a dolgomhoz, fordul a kocka. Az események gyorsan követik egymást. Nora tekintetébe bizonytalanság költözik és látom rajta, hogy a racionalitásból fakadó kérdés célt ért nála, mert haragvó tekintete ellágyul. Nem akarom bántani, Isten a megmondhatója, hogy nem akarom. De rosszkor, rossz helyen próbál meg belőlem ésszerű viselkedést előcsikarni. Férfiból? Mikor dübörög az ereiben az adrenalin? Mikor úgy fel van spannolva, hogy egy oroszlánnak is neki tudna menni? Beast beszólása pedig csak még rosszabbá teszik a helyzetet, mert akaratomon kívül ismét bemutatom, hogy a kedves és bájos oldalam nem az egyetlen. Elküldöm Norát és kicsit talán bele is taposok a lelkébe, hogy puhánynak titulálom, de valahogy az én szememben Nora...ő a kislányom anyukája. Egy édes kiscica, aki puha és bújós, aki kócos reggelente, és elfeledkezik róla, hogy házipapucsban indul ki az ajtón. Nem tudnám elképzelni róla, hogy tudná egy percig is élvezni ezt a helyzetet, különösen nem akkor, ha engem kell néznie. És nem is akarom, hogy úgy lásson. Mert amit a bárban tettem, vagy amit a fotózáson? Az csak ezred százaléka volt annak, amit képes vagyok tenni, ha igazán eldurran az agyam. Azonban muszáj, hogy elmenjen, mert ha végig azt érzem, hogy vissza kell fognom magam, akkor akár meg is ölhetnek, nem fogok tudni győzni, és erre mérget tudok venni. Mielőtt azonban visszafordulhatnék hirtelen Beast lefogja Norát, két másik harcos pedig engem tart vissza. Hiába kapálózok, a túlerő túlságosan nagy, nem bírok velük. Tehetetlenül vergődök egy darabig, de aztán sikerül annyira összeszednem minden erőmet, hogy kitörjek. Vége. A remény, hogy megúszhatom a leleplezést, elsiklik a kezeim közül, mert fontosabbá válik, hogy Norát megmentsem. Ha kicsit is figyelnék, feltűnhetne a minta. Mindig akkor tör elő belőlem a vadállat, ha róla van szó. Máskor higgadtan tudok kezelni minden helyzetet, Doriannel úgy éltem túl egy robbantásos gyilkossági kísérletet és egy lövöldözéses-tetőnátugrálós üldözést, hogy szemem sem rebbent. Most azonban jól jön a plusz erő, mert így le tudom teríteni Beastet. Száztíz kiló tömör izomnak nekimenni olyan, mintha betonfalba ütköznék. Ám ismerve a testem működését és felmérve, hogy mi az előnyöm vele szemben, mikor váratlanul rávetődök,már nem okoz gondot véresre verni a képét. Az öklöm keményen csap le, akkor is, mikor már csak a karját tudom ütlegelni, mert összehúzódva csak védekezni tud. Ha így tudnám folytatni, el sem kéne mennem a ketrecig, még egy ütés az állkapcsára, vagy a veséjére, és kifekszik. De ez a harc nem ilyen tiszta és egyszerű. Hallom, ahogy felsikoltanak körülöttem, mikor a kötél a nyakamba kerül, s aztán már nem is tudok másra figyelni, mint arra, hogy valahogy életben maradjak. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen eset után fejvesztve adok fel majd mindent. De nem ez az első eset, hogy az életemért kell küzdenem, és ha valamiben biztos lehetek, akkor az az, hogy nem is az utolsó. Fulladozom, és az az érzésem, mintha a nyakam elkezdene kettéválni a kötél nyomán, úgy szorítják két oldalról, ahogy húznak. A fülemben dübörög a vérem, kínokat élek át, és csak homályosan látom a plafont már. A szemem vérvörössé válik, az arcom szintén, megsebzett bőrömön vékony horzsolás izzik. Oxigénhiányos állapotom rettenetes emlékeket idéz fel bennem, szinte érzem a homokot a számban, a perzselő forróságot. Elképzelhetetlen borzalmakat éltem át azokban a hónapokban, és mai napig nem tudom, hogyan élhettem túl éppen én. A megváltó halál azonban még mindig nem akar magához ragadni, mert mielőtt elveszíteném az eszméletem, a két segítő felcipel a lépcsőn és áthajítanak a ketrec belsejébe. Nagyot csattanok, de én csak azzal tudok törődni, hogy a nyakamra szorult kötelet meglazíthassam végre. Szédelegve kortyolom újra levegőt, égő légholyagocskáimat sürgetve, szűkölve töltöm meg újra. A légcsere és a vér szabad áramlása kezd helyre billenteni, de a gyomrom felfordul, és négykézlábra erszkedek, hogy némi gyomorsav szabadon távozhasson. Borzalmas, de nem tart sokáig. Mire észbe kapnék, hatalmas rúgás éri az oldalamat. A jól irányzott lépés egészen a ketrec faláig taszít, ismét kiszorítva a levegőt is belőlem. Kínlódva terülök el, és próbálom behatárolni, merre is kéne mozdulnom, de úgy érzem, minden erőm kimenekült belőlem. Beast hangját hallatva intézi hozzám a szavakat, a közönség kissé elhallgat, hogy jobban hallják a fenyegetőzését. Mintha gyomorszájon vágtak volna. Nem tudom mi ütött belé, de amit művel, az túlmegy a határokon. Igaz, hogy majdnem mindent szabad, de amit tett, az számomra megbocsájthatatlan. Kezet emelt a nőmre. A nőre, akiért a csillagokat is lehoznám, bár igazán ez még nem fogalmazódott meg bennem. Össze akarom szedni magam, mégis csak fetrengeni tudok és azért könyörgök, hogy egy percig még adjon az ég nekem nyugalmat, hogy összekaparhassam magam. A bűneimet semmi nem mossa le már rólam, de képtelen vagyok addig azt tenni, amihez értek, amíg magam előtt látom Nora csalódott, rémült arcát. Mert ha lehunyom a szemem, csak ezt látom magam előtt. Nem szabadott volna így látnia. Sosem akartam, hogy megtudja rólam az igazságot, mert tudtam, hogy ezzel elveszíthetem. Senki nem akar egy igazi szörnyeteg mellett ébredni.
Mikor Beast elindul körbe a ring szélén a tömeget pásztázva, szinte kívánom, hogy legyen gyorsan vége, ám mielőtt végleg feladnám, hirtelen egy hang tör utat magának a többi között. Mindennél hangosabban foglalja el hallójárataimat, de nem tudom elhinni, hogy jól hallottam. Hitetlenkedve nyitom ki a szemem és tápászkodok fel, hogy a hang felé fordulva ujjaimat átfűzzem a drótkerítés rácsain, ezzel húzva térdelő állásba magam. De aztán kiszúrom Norát, ahogy kiabál, és alig fogom fel, miket mond nekem. Szomorú szemmel pillantok rá, mintha bocsánatért esedeznék, de ő nem ezt akarja. Azt akarja, harcoljak. Harcoljak? Tényleg jól hallottam? Egy biztonsági ember megfogja és elkezdi kivonszolni a belső körből, de én odakiáltok.
- Engedd el! - kiáltom, és mivel az esemény izgalmasnak ígérkezik, a szervezők óvatosan jeleznek Beastnek is, hogy most ne jöjjön a közelembe. Durvák vagyunk, ez tény, de a közönségnek, akárcsak a WWE meccseken, kell a story, a töltelék. Ezért ordibálunk, ezért vágunk pofákat, színészkedünk. Ezért lettem én Silent Killer, mert én keveset dumálok, de általában gyönyörűen kivitelezett győzelmeket csinálok. Azért arra figyelek, hogy ne legyen túl jó, mert ha mindenkit kinyírnék, a végén senki nem állna ki ellenem, és nem hívnának. A figyelem ismét ránk irányul, a távolból mélyedek el a tekintetében.
- Ismételd meg, amit mondtál! - kiáltok oda neki, és átfűzöm az ujjaimat a rácsokon, mintha csak ez lenne az oka annak, hogy most nem lehetek ott vele. Kilométernyi távolság van köztünk, de az érzés, amit ezzel az egy szóval adott, leírhatatlan. Mintha nitrot fecskendeztek volna belém, érzem, hogy újra elönt az adrenalin. Ha megismétli, fájdalmas, elszánt félmosolyot küldök felé, aztán lassan megfordulok és nagy sóhajt követően szembe fordulok Beasttel. Tekintetünk egybe fonódik. Két szörnyeteg, amely a hatalomért küzd meg. Elszántan vigyorog rám, hosszú, göndör haját hátra söpri az arcából és felveti a fejét. Felemelem a kezem és lassan lehúzom a rám aggatott csuklyás felsőn a zipzárt, majd leveszem magamról. Aztán hátat fordítok Beastnek, és a ketrecen áthajítva a felsőt egyenesen Noranak dobom, s ha elkapja, rákacsintok. Nem felejtettem el, hogy haragszik rám, ahogy én is dühös vagyok még rá. De nyernem kell. Élnem kell. És ha ezt akarom, akkor szükségem van arra, hogy ne arra gondoljak, hogy ha innen kilépek, valószínűleg úgy elhajt, mint a kutyát szokás, amelyik megrágta a magassarkúkat. Nem érezhetem azt a kétségbeesést, amit azért érzek, hogy elveszíthetem. Hinnem kell még legalább ezekben a percekben, hogy támogat engem és mellettem áll. Hogy nem a gyűlölet mondatta vele azokat a szavakat, hanem csak az aggodalom. El kell hitetnem magammal, hogy az, hogy nem vagyok elég jó neki, nem választhat szét bennünket.
- Ó, kedves vendégeink, ki hitte volna? Silent Killernek valójában van szíve? Micsoda szerelemnek lehetünk szemtanúi, hölgyeim és uraim! Mi más állíthatta volna talpra ezt a férfit, ha nem a szerelem? Vigyázz, Beast, mert most lehet, hogy te kerülsz terítékre! Te nem hoztad el a kabaládat?
- Ha szíve van, akkor azt ki lehet tépni! - röhög egyet a szemben álló fickó, én pedig csak mereven bámulok rá. Az ember azt hinné, hogy figyelem mi zajlik körülöttem. De ez nem igaz. A kommentátor hangja el sem jut a tudatomig. Csak azt elemzem, milyen mozdulatokkal tudnám mielőbb kiütni az ellenfelemet. Makacsságom és bosszúszomjam sokkalta többre ösztönöz, mint egy szimpla színjátékra.
- Meg. Fogsz. Halni. Még ma. - mondom épp annyira hallhatóan, hogy ő hallja. Nem ordítok, nem torzul el az arcom a kiabálástól. Ez nem fenyegetés. Ez ígéret.
Nem hisz nekem.
- Hallották ezt, hölgyeim és uraim? Killer összeszedte magát! Beast, emberedre akadtál! De túl sok a duma! Ez a Gladiator Club, nem az Oprah show! Harc! Harc! Harc!
A közönség csatlakozik a kántáláshoz, és egy emberként kezdenek el biztatni minket. A kezdést ő adja meg, nekem iramodik, de kirúgom a lábát alóla. Hatalmasat csattan, épp Nora előtt simul a feje a ketrecnek. Nem teketóriázok, oda ugrok, és a gerincébe térdelek. Elkapom a hajánál fogva és jópárszor a rácsba verem a fejét, aztán a padlózatba. Felemeli a kezét és megadná magát, de ez nem az a mérkőzés, ahol csak úgy megteheti ezt. Elengedem ugyan, de már nem törődök azzal, ki mit lát belőlem. Beast szédelegve állna fel, de nincs rá ideje. Kissé eltávolodok, és amint talpra kecmereg, nekifutásból rúgom úgy mellbe, hogy nyekkenve terül el ismét. A közönség kikelve magából biztat, és már azon lennék, hogy mikor újra talpra kecmereg, egyszerűen kikapjam a kést a cipőm szárából is elvágjam a torkát, mikor megszólal a félidőt jelző gong. Révülten kapom fel a tekintetem és hirtelen eltűnik az arcomról az a félelmetes elszántság, mintha azt sem tudnám, hol vagyok. A segítők berohannak és közénk állnak, egy zöld leplet terítenek izzadtságtól csillogó vállaimra, és kivezetnek a ketrecből, ahogy Beast is hasonló ellátásban részesül.
- Néhány perc szünet után a mérkőzés folytatódik. Életre-halálra, ne menjenek sehová!
Néhány dögös csaj riszál be a ketrecbe és valami táncműsort adnak, hogy addig se üljön le a hangulat, de amint leérünk, csak Norát keresem a tekintetemmel. Amint észreveszem, hogy hol van, odavezettetem magam. Nem szólok semmit, csak megállok előtte, és lihegve nézek le a szemeibe. Tekintetemben ezernyi érzelem dúl. Gyűlölöm, amiért ezt tette velem. Amiért megváltoztatott. Amiért nem tudok másra gondolni, csak rá, csak rájuk. Amiért elhittem, hogy van esélyem. És gyűlölöm, hogy nem tudom elmondani neki, mennyire szeretem. Mert ez az érzés, ez a szorító, mindent elsöprő érzés az, nem? Moccanatlan várom a reakcióját, legyen az bármi, és nem érdekel, miket mondanak nekem, a barátnői hogy hüledeznek a háttérben. Elképzelni sem tudom, miket mondhattak neki, míg én odabent voltam, de nem is izgat senki más, csak ő.

I'm no good for you | Note | Clothes

Az ováció, a biztatások, a hurrogások mind egy nagy masszává tömörülnek. Nem tudom kivenni, honnan jönnek pozitív és honnan negatív szavak, honnan sikoltás és honnan hörgés, de már nem is érdekelnek. Csak egy percnyi csöndet kívánok, néhány fájdalommentes lélegzetvételt. Csak annyit, hogy végre férfiként tudjak szembenézni a halállal, ha ez a sorsom. Csak annyit, hogy ennek ne legyen szemtanúja a nő, akit szeretek.
Fetrengek. Mellkasom küszködve emelkedik fel s le, bordáim kínnal emlékeztetnek az esésre és a rúgásra. Fáj a vállam, csoda, hogy nem ugrott most is ki a helyéről, mint néhány hónapja, mikor Doriannel küzdöttem az életemért. Minden izmom ellenem dolgozik, nem teszik azt, amit az agyam próbál nekik instrukcióba adni. A szemeim kékjét vöröslő szemfehérjém teszi ijesztővé, nyakamon az erek kidagadnak, és megváltásért könyörgök, de ha lehunyom a szemem, ha kinyitom, csak Nora tekintetét látom magam előtt, és ez elveszi minden erőmet. Pont úgy érzem magam, mint mikor el akartam menni éjszaka tőle. Tudtam, hogy ez lesz, előre tudtam. Ő és én, annyira...jók voltunk együtt, de csak azért, mert nem tudta rólam az igazságot. Mert még most sem tud rólam szinte semmit. Csak azt látja, amit látni akar, csak azt veszi észre, ami kényelmes. Nem akarom ítélni, mert a mesét én hintettem el benne, de mégis, hibáztatnom kell a kialakult helyzetért. Mert ő tehet most róla, hogy ugyanúgy, mint éjszaka, képtelen vagyok azt tenni, amit kellene. Bármennyire szeretnék, ahogy akkor nem tudtam elmenni és egyedül hagyni, most épp így nem tudok felállni és küzdeni. Hát még mindig nem érti, hogy jégbe fagyott szívemet miként is képes irányítani? Nem érti, nem fogja fel, hogy ő és Lottie a ragyogó csillagom a sötétségben? Nem látja, hogy ha nem vezet, elveszek a sötétségben? Nem érzi, mennyire megváltoztatott? A lányom és ő, adtak valami olyat, amit senki más nem volt képes, és erre nem tudnék szavakat találni. Csak azt érzem, ha most egy pillanatig kell még azt éreznem, hogy elveszítettem őt, abba hamarabb halok bele, mint abba, amit ellenfelem tenne velem.
Nem tudok felállni, nincs hozzá erőm, aztán a masszából egy egyre erősödő hangfoszlány ébreszt fel. Először el sem hiszem, hogy mit hallok, és bizonyosság után kutatva lassan oldalra fordulok. A hangja, akár a vezérlőfonal, erőt ad a csontjaimba, az izmokba, működésre biztatva őket. Félelmetes, hogy a remény, milyen erővel képes megmozdítani akár hegyeket is. Feltérdelek, és sikerül elvonni a figyelmem a fájdalomról. Nora arcát kutatom, de nehezen lelek rá, mert ott keresem, ahol már nincs, amikor végre kiszúrom egészen közel, és végre felfogom azt is, mit kiabál nekem. Szinte szétfeszít a rám törő remény. Unszolásomra újra rám parancsol, méghozzá eddig sosem látott erővel. A tekintetében semmi kétkedés, semmi hazugság jele, csak a teljes, őszinte magabiztosság. Erre volt szükségem. Semmi másra, csak arra, hogy még hinni tudjak a hihetetlenben, akkor is, ha a szívem mélyén tudom, hogy ez csupán illúzió. Szükségem volt arra, hogy ezután a hét után, azután a nap után itt legyen, és ne érezzem őt távolabb magamtól mindenkinél. Hogy ne érezzem azt a mérhetetlen, tátongó ürességet, amit akkor, amikor elfordította rólam a tekintetét. Mintha kihunyt volna a Nap és rám zuhant volna a jégkorszak. Azonban arra biztat, hogy tegyem, amihez értek, ezért felállok, és végre újra annak érzem magam, aki valójában vagyok. Elönt az adrenalin, és a tény, hogy Ő is néz, olyan hihetetlen dolgokat indítanak el bennem, amire még én magam sem számítok. Megsüketülök a világra, nem figyelem a kommentátort, nem figyelem a tömeget. Az egyetlen, akire fókuszálok, az a velem szemben álló pasas. Kényszeres viselkedési mintám most kerül csak igazán előtérbe. Ugyanis odafent, mikor Norát letámadta, ígéretet tettem neki. Én pedig nem tudok ellene tenni, de képtelen vagyok elviselni, ha valamit nem fejeztem be. Ez pedig vonatkozik az ígéretekre is. Szóval ő még nem tudja, amit én igen. Hogy a fickó még ma halott lesz, és ebben olyan biztos vagyok, mint abban, hogy ha ez mégsem teljesülne, akkor én leszek az, aki eltűnik erről a világról. Nem gondolok most arra, mit hagyok magam mögött, csak arra, hogy ez ne történjen meg.
A harc rövid, egyszerű, és tiszta. Én ütök, ő vérzik. A feje, az orra, a füle. Kegyetlen támadást indítok ellene, most, hogy már nem tart vissza a veszteség érzése. Megszűnik a világ. A bosszúszomj, a vérszomjas fenevad bennem táplálékért sikolt, és megadom neki. Pontos ökölhasználat, feszülő izmok, gyilkos düh munkája, hogy az utolsó pillanatban szedik ki a kezeim közül Beastet. A rúgásom leterítette, csak egy pillanatig tartott volna elővennem a kést a cipő szárából, de a gong megállít benne. Mintha álomból ébrednék, kitágult szemekkel nézek körül. Nem láttam és nem hallottam, míg támadnom kellett. Így működik egy tökéletes katonai gépezet. Nem érez, csak a feladatra koncentrál. Eszembe jut, hogy vannak-e gyerekei, hogy hazavárja-e a kiskutyája? Rohadtul nem. Ahogy egyiküket sem érdekli, hogy engem ki vár haza, ha hazavár egyáltalán. Nem ezért vagyunk itt. Bohóckodásért menjen mindenki tv showba. Ez itt az élet. Nem több, és nem kevesebb annál. A félidő általános felháborodást vált ki a közönségből, de miután lejövünk a segítők gyűrűjében, már megnyugszanak kissé, hisz a kommentátor folytatást ígér, és dögös csajok is jönnek, hogy magukat riszálva fokozzák a hangulatot. Vizet kapok, aminek rendkívül örülök, mert eddig észre sem vettem, hogy ki van száradva a szám, és egy csomag zselét tolnak a számba. Ez energiát ad, tele van aminosavakkal, és mindennel, amiből a szervezetem hihetetlen gyorsasággal energiát tud átalakítani. Ám én ahelyett, hogy a kijelölt helyre mennék, hogy leüljek, inkább Nora felé veszem az irányt. Lépteim nem futnak, inkább visszafogottak, de határozottan indulok el felé. Tekintetünk egybeforr, és nem érdekel semmi és senki más, csak ő. A kezében szorongatja a dzsekimet és hálásan gondolok arra, hogy ez talán jó jelnek mondható, hogy nem hajította el messzire. Remeg a szívem, félelem szorítja vasmarokra, ahogy közelítek. A legcsodásabb nő, akivel valaha találkoztam. És tudom, a józan eszem azt súgja, hiába kapálózok, elkúrtam. Mint minden jót az életemben, ezt is elcsesztem, mert csak ehhez értek. Hatalmas figyelmet kapunk, olyat, amilyenre ezekben a körökben eddig még nem volt példa, hisz ide nem sokan hozzák a nőjüket, s ha mégis, maximum félidőben egy mosolygós puszi, aztán megy tovább az élet. De eddig még senki nem mert hozzányúlni ilyen formában a vendégekhez, főleg nem egy kollégáéhoz. Őszintén sajnálom, hogy ilyen élményben kellett részesülnie, és a szívem mélyéig bánom, hogy idejött. De egy egészen kicsi részem mégis megkönnyebbült, és sosem érzett erőt kapott az által, hogy nem fordított hátat, hanem maradt. Mert Nora ilyen. Ő nem adja fel. Ő marad. Kitart. Akkor sem hajtott el, mikor kiborultam a fotózáson, pedig minden oka meglett volna arra, hogy elküldjön. De ha csak arra gondolok, miként nevelte fel a lányunkat...hisz abban a biztos tudatban vállalta az egészet, hogy tudta, nagy eséllyel soha többé nem lát majd. Nem ismerek nála erősebb embert. Az ő ereje adja az enyémet, és szükségem van rá, különben összeomlok. Túl régóta vagyok már erős és magányos ahhoz, hogy most kezelni tudjam, ha kihúzza a lábam alól a széket. Azonban én nem vagyok az a fajta, aki nem néz szembe a kihívásokkal, így most, hogy épp nem akar megölni egy vadállat, elé állok. Ahogy alig fél méter marad csupán köztünk, lepillantok rá. Éhesen iszom a látványát, félve és elszántan várom az ítéletét. Bárhogy dönt, bármit mond, én vállalom, és visszamegyek a ketrecbe. Nem lennék képes feladni és megfutamodni. Ám mégis remélem, hogy az iménti biztatása nem csak kamu volt. Vajon mekkora az esély arra, hogy valóban hinni kezdjen bennem? Hogy tovább lásson annál, mint ami valóban történik? Hogy végre lásson engem, és el tudjon fogadni? Egy pillanatra arra vágyom, hogy mindent, de mindent elmondhassak neki. Elmondhassam, mi történt velem gyerekkoromban. Az utcán. A katonaságnál. Fogolyként. Miket éltem át míg megtanultam így verekedni, míg megtanultam szemrebbenés nélkül ölni. Miért haltam meg lassan, miért vált belőlem egy lelketlen, szívtelen szörnyszülött, és hogyan keltett életre a lányom egyetlen pillantással? Talán megérthetné, miért jelentik nekem a mindenséget, és miért tennék meg bármit azért, hogy nekik jó legyen és jobb legyen. De képtelen vagyok egyetlen szót is kinyögni. Csak elmerülök ebben a szomorkás szempárban, a kéklő lélektükrökben, és felkészülök arra, hogy ítélkezzen felettem. Halál vagy élet? Menjek vagy maradjak?
Végtelennek tűnik a pillanat, a hangok duruzsolássá csendesülnek. Nem tűnik fel, hogy egy kamera közelít felénk, csak őt látom. Amikor most ő lép közelebb majd megérint, reszketni kezd a szívem. Számítok rá, hogy ellök, eltaszít, vagy megüt. De aztán lábujjhegyre áll és csókra hajtja a száját. Lehajolok, és viszonozom, de a megnyugvástól képtelen vagyok uralkodni magamon. Mintha mázsás súly szakadt volna le a vállamról, akkorát sóhajtok a csókba, mikor elmélyíti és nyelvével a számba csusszan. Moccanni sem merek, nehogy elriasszam, és a pillanat varázslatos, ám hirtelen felzúdul a tömeg. Zavartan pislogok, mikor a csók abba marad, és látva Nora zavarát már tudom, mi okozza nála ezt. Nem szokott hozzá az ilyesmihez. A modellkedés kicsit más, mint ez, megértem. Amikor kimondja azokat a szavakat, amikre vágytam és a szemembe néz, el kell mosolyodnom. Nyernem kell! Olyan boldoggá tesz, hogy nem törődve azzal, ki van körülöttünk, leguggolok, és a lábait elkapva felrántom az ölembe. Nem volt elég ez a csók, még kell az erejéből. A lepel lehull a vállamról és a tarkójánál fogva húzom le magamhoz, miközben erősen tartva őt körözni kezdek vele. Nem bírok betelni ezzel a nővel és képtelen vagyok követni az észjárását, és bár a lelkem mélyén tudom, hogy ez az egész talán nem is valóság, könnyebb most egy kicsit elmenekülni a tagadás felé, semmint szembenézni a ténnyel, hogy talán most ő az, aki hazudik. A csókot abbahagyom és apró puszikat adok a szájára, majd felpillantok a szemeibe. Ismerős testhelyzet, emlékeztet arra, amikor jóval kevesebb ruha volt rajta.
- Nyerni fogok. Érted és Charlotte-ért - suttogom neki válaszul, aztán megszólal a figyelmeztető gong, így Norát lerakom. A kamera gyönyörű felvételeket készít rólunk, miközben még utoljára megcirógatom az arcát, mielőtt ismét hátat fordítok és a ring felé veszem az irányt. Beast új erőre kapott, de hiába a nagy színjáték, már nem tud megrémiszteni. Ezt pedig ő is tudja. A szemeiben látom, amikor újra szembe kerülünk egymással, hogy tudja, ezek az utolsó percei. Ő okozta magának a bajt, nem más, hát viselje a következményeit. A következő percekben én is kapok pár ütést, de ő jóval többet. Hihetetlen erőket mozgatok meg, hogy megadjam a műsort és beteljesítsem az ígéretem. A harc eldurvul, a végén már két másik harcos csatlakozik a vérengzéshez, de mindenki tudja, hogy a valódi küzdelem köztünk zajlik. Húsz vagy harminc percnyi megfeszített küzdelem után Beast egyszerűen megfutamodik és kimenekül a ketrecből. Én felmászok a tetejére és onnan ugrok rá, mit sem féltve a saját testi épségemet. Ekkor rántja elő a kését, mikor már nem lát más kiutat.
- Megdöglesz! - ordít rám, és az ezüst penge megcsillan a kezében. A végső összecsapásnál pedig néhányszor megpróbálom nem előkapni az én pengémet, de amikor egy rossz mozdulatnál átszúrja a jobb kézfejem, már tudom, hogy nem tudok másképp győzni. Egy újabb összecsapás következtében pedig nekem ugrik, majd egyenesen a gyomromnak szegezi a recés oldalú pengét. Hosszú, épp annyira, hogy ha az eltalál, élve nem kelek fel innen, azonban nincs más lehetőségem, mint összecsapni vele. A közönség feszült figyelemmel nézi, ahogy rám ugrik, én pedig elterülök alatta, mivel a segédje hátrafelé araszoló lábam mögé teszi a saját lábát. Meg fogok halni. Ez a gondolat cikázik át az agyamon, amikor megérzem a közelgő padlót és a felém hipersebességgel száguldó Beast hatalmas testét, elszánt, gyilkos tekintetét. Leterít. Egy pillanatig nem tudom melyikünk sérült meg, mert mindketten egymásra szegeztük a késeket, és én csak annyit tudtam tenni ellene, hogy egy széles, vágó mozdulatot tegyek, mielőtt rám esett volna. A pasi most rajtam fekszik. A közönség teljes némaságban van. A lélegzetem is hallom, a szívverésem, az elhaló sikoltást a fülemben. Most teljes némaság van. Csupán néhány pillanatig tart a dolog, aztán megérzem a forróságot, amely szétterül rajtam és körülöttem, és az oldalamba hatoló éles fájdalmat. Felszisszenek, és megmozdulok, mikor a közönség soha eddig nem látott extázisban tör ki. Valakik leszedik rólam őt. Engem a vére terít be, rezignáltan, mégis csodálkozva nézek körbe, mikor felsegítenek. Az oldalamból ugyan vér szivárog, de a mellkasomon az átvágott torkából kiömlött testnedve vöröslik. Lepillantok a helyre, ahol feküdtem alig néhány másodperce, és még akkor is a padlóba szorult recés kést nézem, mikor felemelik a kezem és győztesnek hirdetnek. Megöltem. Nem érzek diadalt, sem örömet. Nem érzek semmit, az ég egy adta világot. Csak a torkom szárazságát, a kötél által okozott horzsolást, az ütések nyomait az arcomon, a testemen, az átszúrt kézfejemet és a mély, de nem halálos vágást, amelyet a bordámon megakadó kés hasított az oldalamba. Vér keveredik vérrel, a kezemből a padlóra csöpög a sajátom és elvegyül Beastével.
Azután Norát keresem a tekintetemmel, és most döbbenek rá, mit tettem. A szeme láttára öltem meg egy embert. Nekem semmiség. De neki? Nem érdekel a díjátadás, sem az öv, sem az, ahogy a kommentátor beszél hozzám. Csak őt nézem, zihálva, a halál torkából megmenekülve. És azt kívánom, bár vissza tudnám forgatni az időt, hogy ezt az egész napot, az egész hetet meg nem történtté tudjam tenni. Mert ahogy most rám néz, az halálosabb, fájdalmasabb, mint egy lőtt seb a szívbe.

I'm no good for you | Note | Clothes

BLOODSPORT & FIREPROOF

Hazug a szív, amely hamis reménnyel fedi el a valóság kegyetlenségét. A csók, amelyet váltunk, erre a hazugságra készteti a szívemet, mert nem akar szembenézni az igazsággal. Most még nem. Még erő kell, tiszta fej, biztos háttér, hogy tegyem azt, amihez értek, amiért mindig küzdöttem. Hogy a legjobb legyek abban, amit csinálok. Én csak ebben vagyok jó, csak ehhez értek, és tudom, hogy egész eddigi életem során, amiért az emberek nagyon szűk köre elfogadott és kedvelt, az az iszonyat volt, amit tenni vagyok képes. Nem kérdés, ez mennyire kiábrándító tud lenni akkor, ha rájön az ember, hogy tulajdonképpen csak annyira szerettek, mint egy harci pitbullt szokás, ha megnyeri a kutyaviadalt, de mivel mással nem találkoztam eddig, én elhiszem, hogy ez az egyetlen erény, amit szeretni lehet bennem. A sötétség, amely eddig szabadon garázdálkodhatott, és akkor húztam elő a fiókból, ha akartam. Amíg meg nem ismertem Norát és Lottie-t, mert velük minden megváltozott. Apró kis lábaikkal úgy rúgtak fel minden szabályt, hogy időm sem volt felmérni, mi történik körülöttem. Lottie újraindította a szívemet, és tényleg mindent megtennék a lányomért, mert amit iránta érzek, az egy soha el nem múló szerelem. Nora azonban lassan, pillantásról pillantásra, szóról szóra építette fel bennem azt az érzést, amely most remegve reszket a bordáim mögött.
Belezúgtam.
Nem tudnám meghatározni a pontos fogalmat, amit érzek iránta, csak azt tudom, hogy ha itt és most elutasítana, nem tudnék úgy belépni a küzdőtérre, hogy elhiggyem, van értelme annak, hogy megmozdítom a karom. A szemeiben visszatükröződik a felszabadult mosolyom, amikor felkapom és megpördülök vele. Észre sem veszem, micsoda műsort adunk a nézőközönségnek, mert csak arra koncentrálok, hogy még egyszer érezhessem az ajkát az ajkamon. A szívem mélyén tudom, hogy ez az egész nem igaz, és nem szabadna beleülnöm a hintába, amely majd a mélybe zuhanhat. Mégis megteszem. Jobb még egy percig lélegezni, érezni a meleget és azt, hogy valamilyen furcsa, kitekert módon, de tartozom valakihez, mint azt, hogy újra ugyanott vagyok, ahonnan elindultam. Nyerni fogok. Ígéretet teszek, hogy érte és a lányunkért nyerni fogok, de a szó nekem mást jelent. Azt jelenti, életben maradok. Mindent megteszek azért, hogy élve jussak ki onnan, ahonnan sokaknak nem sikerül. Csak erre fókuszálok, és elhessegetem a gondolatot, hogy Nora milyen pillantást vetett rám, mikor visszaindultam.
A meccs percről-percre válik verekedésből öldökléssé. Fáradunk. Az idegrendszerünk pattanásig feszült húrjain táncol a túlélés ösztöne és a gyilkos vérengzés. Minél jobban merülünk ki, annál kevesebb figyelmet fordítunk arra, hogy megjátsszuk magunkat. Amúgy sem kenyerem, de tudtam, mit kell tennem. Magas összegeket fizettek a club tulajai, hogy a közönség újra és újra visszatérjen és látni akarja, ami itt megy. Ide csak a legmegbízhatóbb, legjobban fizető körökből jöhettek nézők. S ők most, hogy már órák óta várnak egy igazán brutális mérkőzést, akár annak idején a gladiátorharcokra érkező nézők, vért akarnak és végre győzelmet. A harcnak véget kell vetni. Beast kést ránt, átszúrja a tenyeremet. A fájdalom éles és kíméletlenül hatol az agyamig, de egyben fel is spannol. Értelmes, normális ember menekül a fájdalom elől. Én elébe megyek, és már szinte szomjazom azt. Egy utolsó kör még, s mikor a két test utolsó mozdulatában adja meg a kegyelemdöfést, már nem vagyok biztos abban, hogy élve kijutok innen. Egy pillanatig hagyom magam a semmiben lebegni. Nem lélegzem, lehunyom a szemem. Rajtam fekszik Beast, teste mozdulatlan, de nem érzek mást, csak az izzadságunkat és őrületes ürességet. Nem érzem a testem fájdalmát, a feszültséget, a belenyugvást, sem a beteljesülés extázisát. Amikor orromba kúszik a vér fémes illata és megérzem a mellkasomon elfolyó forróságot, már tudom, hogy mit tettem. Jól irányzott, halálpontos vágással metszettem el a torkát, ezzel küldve őt az árnyékvilágra. Felállítanak, a tömeg őrjöng, én pedig pókerarccal fogom fel, hogy ismét egy strigula virít a nevem mellett a pokolban. A kezem a magasba lendítik. Lélegzem. Ver a szívem. Élek. De ahogy tekintetem megleli Noráét, már nem érdekel az egész. Mert a láncok, amelyektől megszabadított, csupán előzetesei voltak azoknak, amikkel most a szemeiből érkező iszonyat terhel meg. Szabad voltam. Most egy szörny vagyok. A testem más vérétől vörös, egy arénányi ember is ünnepelhetne, amit rajta látok, az jobban fáj, mintha még az elején itthagyott volna. Tudtam, hogy ezt nem szabadna látnia. Mert ha igazán őszinte akarok lenni, mikor már nem kellett visszafognom magam...élveztem. És nem bánom, hogy megöltem.
Ahogy elindul kifelé, kirántom a kezem a ceremóniamester kezéből, de pont elém állnak, hogy gratuláljanak, és a segítő csapat is vizet tol az arcomba, és rám terítenek egy köpenyt, nehogy megfázzak. Valaki kötést tesz a kezemre és egy nagy méretű ragtapaszt az oldalamra, hogy ne vérezzek el, míg valaki meg tud vizsgálni és össze nem varr. Csak tehetetlenül nézem, hogy Nora futva az ajtóig szaladjon.
- Nora! Nora! - kiáltok utána kétségbeesetten, és végre sikerül kiszabadulnom az engem ünneplő emberek közül. Az ajtó elé érve Shadow áll elé és nem értem mi történik, de azonnal görcsbe rándul a gyomrom, mert attól félek, Norának bántódása esik. Kitörök a tömegből. Kezek simítanak végig rajtam, egy részét a vérnek letörlik, elmaszatolják, és nem látok át a milliónyinak ható emberen, akik köztünk állnak.
- Ezt nézd, Killer! A csajod ma éjjel minden eddiginél jobb műsort adott! Imádta a kamera, a reakciói tényleg kegyetlen jók - tolja a képembe egy tableten az egyik kameraman az esti felvételek egyikét, és csak egy pillanatra látom a visszaidézett pillantást, a sikolyt, amely most hang nélkül köszön vissza a képernyőről. Őszinte aggodalom, halálfélelem és féltés tükröződik az arcáról, és leírhatatlan fájdalom. Mit tettem vele? Elfordítom a fejem, nem bírom tovább nézni. Tovább kell mennem. Mire az ajtóhoz érek, addigra eltűnik, csak Shadow fetreng a földön.
- Ez a picsa tökön rúgta - ugrik oda épp akkor egy csaj, egy versenyző és leguggol mellé - Pedig csak viccelődött vele, ez a ribanc meg tökön rúgta...
Otthagyom, nem érdekel most mennyire kínlódik. Azért el kell ismernem, van vér a pucájában, ha ezt így meg merte csinálni, mert Shad nem éppen kis darab, és eléggé rémisztő tud lenni. Én sem vagyok apró, de az ő háta olyan, akár egy kamion plató, ráadásul tarkopasz. Viszont tény, hogy szeret viccelődni, és sajnos elég gyakran a vicceit csak ő érti.
Mindegy, majd túléli valahogy, engem jobban érdekel, hogy előkerítsem. Ahogy kiérek, kirontok az éjszakába, azonnal kétségbeesetten keresem Norát. A szívem a torkomban. a gyomrom görcsben. Arra gondolok, talán már el is ment. Nem tudtam megfigyelni a barátnőit, sem azt megtudni, hogyan jött ide és miért. Nem értem az egészet még mindig, de beszélnem kell vele. Kétségbeesetten futok előre néhány lépést, mikor sírás hangjára leszek figyelmes. Odabentről kiszűrődnek a hangok, a kommentátoré, a tömegé. Újabb meccs következik. Beast hülő holtteste már senkit nem érdekel, majd holnap idézik fel a meccs legjobb pillanatait és kikerül a képe egy fekete keretben a falra. Ennyi marad utána. A hang irányába fordulok, ekkor látom meg a fal mentén kuporgó Norát. Elé lépek és leguggolok, két kezemmel a térdére támaszkodva, bár az egyikre csak egy gyors kötést tettek, hogy a tenyeremből ne folyjon tovább a vér. A kötés már az oldalamon is átázott, de túlélem. Az arcát vizsgálom, és nem is tudom igazán, mit várok tőle most. Zavaros érzelmeim még nem találtak vissza a helyükre, még ott dübörög bennem az adrenalin és kezd realizálódni az egész, ami történt.
- Hé, hé! Jól vagy? - kérdezem halkan, és legszívesebben megölelném, hogy megnyugtassam, de az az érzésem, nem vágyik most a közelségemre. Ha rám néz, felemelem a kezem, mintha megadnám magam, hisz úgy tűnik megrémítettem azzal, hogy ide ugrottam.
- Csak én vagyok - nézek rá szomorkásan és egy gyenge mosolyt küldök felé - Nincs semmi baj. Csak én vagyok. Nem bánthat senki, oké?
Sajnálom, hogy látnia kellett ezt az egészet és őszintén bánom, hogy itt volt, egy részem mégis örül annak, hogy megtudta. Legalább ebben nem kell hazudnom. Legalábbis nem ma.
- Lejössz velem az öltözőbe? Ha akarod, utána hazaviszlek. - vetem fel az ötletet, aztán sóhajtok - Nézd, sajnálom, hogy ezt láttad, én...hidd el, sosem tennék olyat, amivel nektek árthatok. Sajnos néha eldurvul a helyzet, a rizikót mindenki vállalja, aki ide jön. De nem olyan vészes, mint amilyennek látszik...
Gyenge a magyarázatom. Én is tudom. A kezem átszúrva, a torkomnál fojtogatás nyoma, az oldalamon hasadék, és megannyi zúzódás és ütés véraláfutása a bőrömön. A veszteség mégis úgy érzem nem ezekkel kezdődik számomra. Pedig, ha megértené, hogy ez számomra olyan megszokott, mint másnak a rántottasütés, ha látná, hogy valójában nem voltam veszélyben...ha értené, hogy ez hozzám tartozik, akkor...akkor láthatná azt, aki valójában vagyok. Nem csak azt, aki magára erőszakolja a nyugalmat, hanem azt is, aki bármit megtenne a kislányáért, ahogy érte is.

I'm no good for you | Note | Clothes

Inner Demons & When it's All Over

Norát utolérni nem könnyű, tekintve, hogy odabent nagy a népsűrűség és most tényleg egy szó szerint véres csatajelenet elevenedett meg a nézők szeme előtt. Azonban amint elhagyom a küzdőteret, és aztán átlépem az ajtót, amely elválasztja a külvilágtól a bentit, már csak rá fókuszálok. A ringben csak addig tartott a jótékony üresség, míg harcoltam, de ahogy a szemeiben megláttam az iszonyatot, újra visszatérhettem ahhoz az emberhez, aki délután még autót ajándékozott neki.
Leguggolok elé, kezeimet a térdére fektetem. Az érintésemtől összerezzen, hát csitítom, biztatom, hogy nem eshet baja, mintha magamat győzködném, hogy csak azért borulhatott ki, mert az este folyamán ketten is megpróbálták inzultálni. Az egyik most halott. A másik valószínűleg impotens és nemzőképtelen. Könnyes szemekkel néz rám, és mikor kiejtem a szavakat a számon, szinte hallom, ahogy az álla leesik. Kétkedő tekintete mindent elárul, idegesen harapom be a szám szélét, arra várva, hogy mit felel. Ahogy beszélni kezd, elfordítom róla a tekintetem. Inkább oldalra nézek, az emberekre, akik minket néznek, az autókra, amelyek elhagyják a parkolót, majd az újakra, amelyek érkeznek. Kavicsok roppannak a cipők alatt, a diszkó jóval hangosabb zenéje tölti meg a teret, de én csak hallgatom, amit ő mond nekem. A szavainál is beszédesebb a hangja lejtése, és ahogy elcsuklik. Hitetlenkedve pillantok vissza rá. Ez most tényleg komoly? Tényleg képes sajnálni azt...azt az állatot?
Idegesen túrok a hajamba, de felszisszenek, mert elfeledkezek arról, hogy az a kezem eléggé ramaty állapotban van, tekintve, hogy egy igen hosszú, recés pengét kellett kihúzni belőle nemrég. Jó esetben nem kell kórházba mennem, bár elsőre azt néztem meg, mozognak-e az ujjaim, és úgy tűnik eddig, hogy szerencsém volt. A kiakadását azonban tényleg nem értem, és ez a sírás...én nem tudok mit kezdeni a síró nőkkel, ez kimaradt a kézikönyvből. Percről-percre gyűlik bennem a düh és az elkeseredettség. Nem jó irány. Nagyon nem, főleg a mai nap után. Ahogy a bennem lakó sötétséget említi, már tudom, hogy ezzel ismét rossz irányba taszított el.
- Ne analizálj, nem vagy a pszichiáterem, oké? - kérdezem és felállok. Nagyon felhúzott azzal, amiket mondott, ez látszik az arcomon is. Egyszerre vagyok dühös, csalódott és kétségbeesett.
- Te nem magyarázatot vársz, hanem mentségeket. Indok kell, amivel alátámaszthatod ami odabent történt, ugye? Amivel igazolhatod, hogy miért vagyok egy szörnyeteg, nem igaz? - kérdezem és gúnyosan elröhögöm magam, bár ez inkább kínomban történik, semmint valódi bántás céljából. Tudom, hogy nagyon meg kéne fontolnom, mi jön ki a számon, de nagyon nem megy a gondolkodás.
- Miért kell mindenáron felcímkézni mindent ebben a kurva világban? Ha? Elárulnád mi változna akkor, ha adnék egy listát arról, miért jövök ide és teszem azt, amit tettem ma is? - kérdezem, aztán letérdelek elé, nem törődve vele, hogy a kavicsok felsértik a térdemen a bőrt, ami még ép maradt. Egészen közel hajolok az arcához, hogy mélyen a szemébe nézhessek. Egy kis ideig nem szólalok meg, mert gyűjtenem kell az erőt, hogy ne kezdjek el teli torokból ordítani, de aztán egészen suttogóra fogom a hangom.
- Tudod miért jövök ide a pénzen kívül? Mert ez vagyok én, Nora. Te...te látsz bennem valami mást. Mert látni akarsz. Hinni akarod, hogy jó vagyok. Van egy jó oldalam, veletek tényleg úgy érzem, de...mi van, ha ez...ez a sötétség, ez bennem a legjobb? Mi van, ha valójában csak ennyi amit érek, ha? Világ életemben harcoltam és világ életemben élveztem. Mert ez vagyok én. Nem a biztonsági őr, aki kibaszott vázákat meg függönyöket őriz unatkozó milliomosok között. Erre képeztek ki, ez az amit ismerek. És mint láthattad...verhetetlen vagyok benne. Azt mondod, láttad bennem a sötétséget? Hát tudod mit? Jól láttad! Másból sem állok, csak sötétségből. Tudni akarod, mi a jó abban, ha itt vagyok és teszem azt, amihez igazán értek?
Feszülten nézek a szemébe, és szívem szerint inkább leharapnám a nyelvem, hogy ne folytassam, de látom rajta, hogy tényleg tudni akarja. Úgy érzem, egy vesztes csata utolsó pillanatait élem át. Nem jöhetek ki belőle már nyertesen. Elvesztettem. Tudom. Abban a pillanatban, mikor átlépte a küszöbét a klubnak, bármi is volt ez köztünk, az véget ért. Látom rajta, hogy az ő finom lelkének ez már túl sok, de tartozom neki még annyival, hogy tényleg megpróbáljam elmagyarázni.
- Nem tudok aludni. Nem tudok lélegezni. Nem tudok uralkodni magamon néhanapján. Alig eszem, és ha lehunyom a szemem egy pillanatra, azonnal rémálmok kínoznak. Fogalmad sincs, miken mentem keresztül, és hidd el, nem is akarod megtudni. A sebhelyek? Semmiségek! Hidd el nekem, nem azok voltak életem legborzalmasabb emlékei, amiket akkor átéltem, mikor ezeket kaptam. De mikor odabent vagyok...az olyan érzés...ezt nem értheted, amíg ki nem próbálod. Amíg át nem éled, milyen ennyire kontroll alatt tartani a tested, az elméd, és győzni valaki olyan felett, aki lehet rosszabb, ugyanolyan jó, vagy még jobb nálad. Odabent minden tiszta. Harc közben minden emlék, minden fájdalom megszűnik. Csak te vagy és az ellenfeled. A tested, amit addig gyötörhetsz, amíg a fájdalom egy egybefüggő folyam lesz, majd addig erősödik, hogy már nem is érzed. Nem érzel semmit! Nincs idő gondolkodni, sem tétovázni. Azonnal kell döntened, és tökéletesen kell véghezvinned minden mozdulatot, különben elvesztél. Mint a háborúban. Ha egy pillanatig lankad a figyelmed, az életedbe kerülhet - mutatok a nyakamon éktelenkedő vörös horzsolásra - Tudni akarod milyen érzés? Mondd csak...mit éreztél, mikor tökön rúgtad Shadowt és elterült?
Kihívóan tekintek rá, és figyelem a reakcióit. Ennél jobban nem tudnám leírni vagy megmagyarázni, milyen érzés. A győzelem mámora, az, hogy valaki más felett hatalmad van. Minden győzelem, minden sikeresen bevitt ütés ezt a mámort hordozza magában. Az ősi ösztönt, hogy mi legyünk a tápláléklánc csúcsán, mi legyünk a legerősebbek, a legnagyobbak. A gyilkolás már olyan messze van attól, hogy különválasszam, hogy nekem nem is tűnik erősnek a két dolog között a határvonal. Győzök felette, vagy meghal? A kettő ugyanaz. Én nyertem. Én vagyok a jobb. Az apám és az anyám...hibáztak, amikor lemondtak rólam. Mindenki, aki lemondott rólam, hibát követett el.

I'm no good for you | Note | Clothes

A kérdése váratlanul ér és sarokba szorít. Cseppet sem erre számítottam, valahol mégis tudom, hogy ennek így kellett lennie, mint ahogy azt is, hogy ha most megszólalok....ha most hagyom, hogy kimondjam, amit az első gondolatok diktálnak, akkor azt a kicsi jót is elszúrom, amit eddig felépítettünk. Hisz a mai napon, jobban mondva az elmúlt egy hétben már annyi mindent tettem, hogy az az érzés kerít hatalmába, talán már nem is tudnék olyat mondani, ami megmenthetne a csúfos vereségtől. Hisz láttam az arcát, ahogy a kezem a magasba emelték és kikiáltottak nyertesnek...
És kimondom.
Mint mikor csak azért is piszkálod a sebet a térdeden, amit lehorzsoltál, hogy fáj, és már vérzik, épp úgy tépek én is csak azért is a húsomba, hogy megadjam saját magamnak a kegyelemdöfést. Ha véget kell vetni ennek, hát jöjjön gyorsan. Kíméletlenül. Ne húzzuk, csak essünk túl rajta. Az is eszembe jut, hogy ezzel akár azt is elérhetem, hogy Charlotte-tól eltiltson. Hisz mi bizonyítja, hogy alkalmas lehetnék arra, hogy lássam őt? Sem egy papír, semmi nem támasztja alá, ha el akarnék indulni mondjuk a jogi úton. Még az anyakönyvében sem szerepelek. Mégis, a szavak úgy ömlenek ki a számon, mint a láva, megállíthatatlanul törve utat maguknak a kétségek és a félreértések erdejében. Tudni akarja, miért teszem ezt? Miért tettem? Haha, sosem lennék képes igazán szavakba önteni. Az nem én vagyok. Hogy magyarázhatnám el neki majd' negyven év szinte teljes elszigeteltség érzését? Hogy érthetné meg a bűntudatot, a félelmet, az állandó készültségben létet, amely teljesen eltorzított már az emberi léttől? Hogyan tudná felfogni, mi játszódik le bennem, valahányszor valakit meglátok a közelében, vagy ha arra gondolok, elvehetik tőlem a lányomat és őt? Hogy milyen érzés, mikor meghazudtolva azt, aki vagyok, nap mint nap vért izzadva húzom össze magam olyan kicsire, hogy szinte ne is lássanak? De közben mégis, mikor velük vagyok...ha értük teszem, mégsem tűnik akkora áldozatnak? Mert mikor velem vannak, akkor tényleg jó akarok lenni. Akkor nem fáj, hogy nem üthetek, nem fáj, hogy éreznem kell, mert ez az érzés olyan melegséget ad, amit még sosem tapasztaltam. Hogy érthetné meg, mennyire megrémít a tudat, hogy itt és most, a perceim meg vannak számlálva. Azt hittem, hogy a régi énem és az új mejd jól megférnek egymás mellett. De már abban is kételkedem, hogy a két énemnek joga van egyáltalán létezni és elnyomni a másikat. Mi van, ha kiderül, hogy valójában sokkal rosszabb ember vagyok, mint amilyennek gondoltam magam? Hisz az egy dolog, hogy embert ölök, és egy dolog, hogy harcolok. Erre képeztek ki. De hazudni a szeretteinek? Arra csak egy igazi szörnyeteg képes. És én megtettem. Amióta csak az életükbe léptem, ezt teszem. Hazudok és veszélybe sodrom őket.
Látom a reakcióit, ahogy percről-percre változik az arckifejezése. És nem tudok leállni, pedig érzem, hogy most szándékosan bántom meg. Figyelem, ahogy a nyakán kidagadnak az erek, ahogy izmai ösztönösen összerándulnak,ahogy a pupillái kitágulnak. Fél. Megriad. Mint a vad, mikor meghallja az ág reccsenését a háta mögött. S én vagyok, aki vadászok rá. A lelkét marcangolom, pedig alig súrolom a teljes igazság felületét. De nem bírja. Túl gyenge, és látom rajta, hogy bármelyik pillanatban kiborulhat és sikítva elrohanhat. És minél tovább beszélek, annál jobban....szinte már vágyom rá, hogy el akarjon menekülni tőlem. Fuss, te bolond! Mentsd a bőröd, amíg lehetséges. Menekülj, amíg nem késő! A kegyelemdöfést akkor adom meg, mikor rámutatok, hogy ő sem sokkal jobb nálam. Hiába játssza meg magát. Hiába tiszta a keze, benne is, mint minden emberben ott lapul a sötétség egy szelete. Ősi ösztönből fakad: támadás vagy menekülés. Minden esetben mikor megérezzük a veszélyt, mérlegelünk. A dnsünkbe van kódolva. Vagy támadunk, vagy menekülünk, de minden esetben mentjük az életünket. Bármi áron. Ő ugyanezt tette Shadow esetében. A rendelkezésére álló információkból kiszűrte ami segítségére lehetett, és döntött.
Percekig csak nézem és várok. Tudom, minek gondol. Egy szörnyeteg vagyok a szemében, aki nem érdemli meg Charlotte-ot, sem őt. És igaza van. Mégis fáj, ahogy arra várok, hogy kimondja. Támadjon nekem, ezt kívánom. Rúgjon belém, taszítson el, vessen véget ennek, mielőtt túlságosan belemélyednék. Hiba volt elhinnem egy percig is, hogy többet is kaphatok az életemtől, mint amit eddig. A tagadása nem ér meglepetésként, csak felhorkantok. Hát persze. Ő csak menekülni akart. Így kezdődött egyszer nálam is. Ma már azt sem tudom, hol lennék, ha akkor nem teszem meg, amit megtettem. Amikor aztán mégis elismeri, engem igazolva vissza, elcsodálkozva nézek rá. Nem hiszek a fülemnek, hogy ezt mondja. Igazam van? Hát...tényleg igazam van? Tényleg képes voltam megértetni vele, amit eddig soha, senkivel nem voltam képes? Mégis, furcsa mód az elégedettséget egy olyan mély letargia követi, hogy úgy érzem, a vállaim menten leszakadnak.
- Ó, Nora...- sóhajtom, és ingatva lehajtom a fejem. Bárcsak sosem kellett volna ezt megérezned. Bár sose tapasztaltad volna meg, milyen ennyire rémesen kiszolgáltatottnak lenni. Bár sose öntött volna el az a düh, ami engem az életem minden percében kínoz. A szemeim azonban egészen kitágulnak, amikor azt mondja, nem tart szörnyetegnek. Ez a mondat talán jobban fáj, mint bármelyik, amelyet valaha hallottam. Nem értem, mit láthat bennem, amit én magam sem látok. Megfogja a kezem, és ez az érintés elég hozzá, hogy a fáradtság rettenetes súlyként szakadjon a vállamra. Hosszan sóhajtok fel, és a tekintetébe mélyedek.
- Gyere ide - suttogom, és felállva felhúzom magamhoz. Nem érdekel, hogy Beast vére már rám száradt, ahogy az sem, hogy izzadt vagyok, és nagyjából olyan szagom lehet, mint egy oszló hullának.Csak magamhoz húzom, ha engedi, és egy percig így állok vele. A feje tetejére rakom az államat és kicsit ringatom.
- Talán sosem foglak megérteni, Nora Weston. Nem értem, hogy azok után amit ma láttál, hogy hihetsz még mindig bennem? Hogy vagy képes elhinni, hogy nem vagyok egy igazi szörnyeteg, mikor még én is így látom magam? Mikor bárki, akit megkérdezel, mint ugyanazt mondaná neked. Hogy az vagyok. - mondom, és eltolva magamtól kérdőn, fájdalmasan kétkedve nézek a szemeibe, miközben kezeimmel a vállait fogom gyengéden.
- Hogy láthatsz bennem olyasmit, amit eddig senki más? - kérdezem, és teljesen elbizonytalanít, amit mondott nekem. Aztán lehajtom a fejem, és óvatosan elengedem.
- Ha...ha megvársz, szívesen hazaviszlek. Aztán...ha nem akarsz látni többé, azt is megértem. Én...nyugi, nem fogok begurulni, nem foglak bántani. Én sosem tudnálak téged vagy Lottiet bántani, de ha úgy hiszed, nem akarod, hogy a közeletekben legyek azok után amit tettem, amit mondtam...én azt is megértem.
A cipőm tűnik az egyetlen biztos pontnak most a világban, fel sem akarok nézni. Hiába a nagy szavak, ennyire nem bújhatok ismét a tagadás mögé, mint a ringben. Most nincs az életem veszélyben közvetlenül. Most még tudom tartani magam, hogy ne omoljak össze, ha kimondja, hogy többé nem kíváncsi rám. A sötét titkok kamrája feltárult. Csak idő kérdése volt. Valahol megkönnyebbülés. Valahol...attól tartok, ez még csak ízelítő volt, és az élet benyújtja a számlát még nekem. Csak azt kívánom, mikor majd kimondja, azonnal menjen el. Hagyjon itt, vágjon képen. A nők szeretik a drámai jeleneteket. Csak menjen, és hagyjon magamra, míg a világom összeomlik bennem és a fény, amelyet ő ajándékozott nekem, kihuny.

I'm no good for you | Note | Clothes

Az, ami az erőt adja, most egyben beteggé is tesz. Röhejes, mennyire büszke vagyok arra, amit véghez tudok vinni. De mennyire számítok tényleg jónak, ha minden, amit a világnak adhatok az, ha ezer és egyféleképp tudok megölni valakit? Az egyetlen erényem az, hogy mindenkinél jobban vezetek, és maradéktalanul képes vagyok ölni bárkit, bármilyen helyzetben. Ez minden, amire büszke lehetek Lottien kívül, de még az ő létezése és tökéletessége sem az én érdemem, így ezt sem írhatom őszintén arra a bizonyos listára. Ez minden, amibe kapaszkodhattam egész életemben. Nincs családom, nincsenek barátaim. Az az egy, az is simán lelépett és magamra hagyott egy ribiért. Nem hibáztatom Rhyst, élje az életét, nem voltunk összekötve sosem, de azért legbelül eléggé szarul esik, hogy pár havonta rám emeli a telefont, miközben azelőtt állandóan együtt lógtunk szinte. A nőjének nem tetszik a pofám, ezért ki is zártak a körből. Nem azért, mert annyira hiányozna, csak ha már mérlegre kéne tennem a dolgaimat, ő is azok közé tartozott, amit a magaménak érezhettem, és lássuk be őszintén, abból igen rövid a lista. Ott az alaszkai házam, egy terepjáró, ami a garázsban rohad, pár kacat meg evőeszköz, szintén abban a házban, és az audim. Ennyi minden vagyonom, amit ténylegesen magaménak tudhatok, hisz a pénzem hiába rengeteg, ha a számláimhoz egyelőre nem tudok hozzáférni. Ideiglenes állapot, de ettől még kellemetlen. S mikor nagyon kéne, akkor is csak azt érzem, hogy az, amiért eddig büszke voltam magamra és magabiztossá tett, most kihúzza a lábam alól a talajt. Nora vallomása nem elégedettséggel tölt el elsősorban. Megérti, hogy mit érzek – legalábbis ráfoghatjuk, hogy már jobban képben van velem kapcsolatban. De nem mondhatnám, hogy örülök annak, hogy így rátapintott a lényegre, és elszomorít az, hogy elérte ezt az állapotot. Hibásnak érzem magam abban, hogy ez megtörtént. El kellett volna mennie még akkor, amikor mondtam.
Megölelem. Nem csak úgy, mintha vigasztalni akarnám, bár ez is közrejátszik. Inkább bocsánatkérően fonják körbe karjaim. Olyan fontos nekem. Annyira szerettem volna, ha Chris és Becks soha többé nem keveredik bennem, és külön tudom választani azt, ami vagyok attól, amit feléjük mutatok. De valahol mindig sejtettem, hogy ez az idilli állapot nem tarthat túl sokáig. Az én életemben semmi jó nem állandó. Csak a sötétség, a fájdalom, a hideg és a kegyetlenség. Vér tapad a kezemhez és a lelkemet ez sötét burokban tartja. Ám ő mégis azt mondja, van bennem szerethető, és ez nem feloldoz a bűnöm alól, hanem egyenesen összetör. Nem értem, és ő sem érti magát, ez pedig rosszabb mindennél, mert azt jeleni, nem mi irányítjuk a dolgainkat, az értelem és az érzelem egy üstben kavarog mindkettőnkben talán. Annyira szeretnék hinni neki, de eszembe jut az, ahogy rám pillantott, amikor kiderült, én vagyok Silent Killer. Killer. Ez vagyok én. Ideig-óráig meghúzom magam, de ez az, ami igazán én vagyok. A gyilkos. Szeretném neki azt mondani, hogy igaza van. De minél tovább hallgatom, annál rosszabb lesz. Felmentést keres nekem, amit nem érdemlek meg. Nem tudok hozzászólni, sem megcáfolni, sem vitatkozni, sem ígéretet tenni. Megbénulok azoktól, amiket mond, és míg egyik felem hálásan átölelné újra, hogy ilyen jó szíve van, a másik felem felképelné, hogy ébredjen már fel ebből az álomvilágból, amibe ringatja magát. Az jár a fejemben, vajon mi kell még neki, hogy leessen, hogy nem is kezdhetett volna viszonyt rosszabb emberrel nálam? Vajon mikor döbben rá, hogy élete baklövése volt, hogy elérte nálam, hogy beleszeressek. Mert a megszállottságom most már rájuk is kiterjed, és ez nem fog jó útra vinni.
Megérteném azt is, ha azt mondaná, nem láthatom többé Lottie-t. A szívem szakadna meg, de megérteném, és nem vitatkoznék. De Nora nem látja a fától az erdőt. Nem akarja észrevenni, hogy mennyire sok igazság van abban, amit mond. Mégis, a szívem utolsó dobbanásában is azért imádkozom, ne szakítson el a lányomtól. Ő a napfény az életemben, és ha őt is elveszíteném, abba…nem tudom, hogyan tudnám túlélni a dolgot. Sok dolgot kibírok, és hiszem, hogy erősebb vagyok lélekben, mint a milliós átlag, de ha eltilt Lottietól, abba biztos belehalok. Megteszem, mert nem lenne semmi, amit érte meg ne tennék, de nem élném túl, ha most újra elveszíteném. Így mikor azt mondja, hogy tarthatom a kapcsolatot, megkönnyebbülten sóhajtok. A hidegzuhany azonban csak ezután következik, és egy pillanatig fel sem fogom, mit mond nekem. A szemöldököm összeszalad, és bent reked a megkönnyebbült sóhaj a tüdőmben. Biztosítsam arról, hogy nem éri el? Hogy megvédem? Leforrázva állok előtte, és tétován egy lépést hátra teszek, mintha nagyjából szíven szúrt volna.
- Úgy, mint téged? Ne érje el a sötétség bennem úgy, mint ahogy téged elért? - kérdezem metszően csendesen, és minden erő kiszáll a tagjaimból. Méghogy a szörnyeteg is szerethető. Meg, hogy van bennem jó is. Az egész süket duma. Parasztvakítás. Istenem, nem értem, hogy lehettem ilyen mérhetetlenül ostoba. Már majdnem bedőltem neki, hogy ő másnak lát. De nem. Csak le akart nyugtatni annyira, hogy irányítani tudjon. Manipulatív, ördögi nő. Még egy lépést távolodok, és megrázom a fejem, bármit is akarna mondani, a szavába vágok.
- Ígérem, Nora. Mindent megteszek, hogy a bennem élő kórság sose fertőzze meg az életeteket - mondom szenvtelen arccal, és felszegem a fejem - Hívd csak fel a barátnődet, nehogy nagyon aggódjon miattad. Végtére is Silent Killerrel állsz kint a parkolóban, a végén még azt hiszi, téged is megöllek, mint Beastet. - mondom epésen, majd ellépek mellőle és elindulok az ajtó felé, majd a vállam fölül szólok vissza.
- Negyed óra és végzek, aztán ha akarod hazaviszlek. Várj meg itt. Ha inkább a barátnőddel mész, légyszíves írj legalább egy sms-t. Nem díjaznám, ha egy tucat embert kéne eltennem láb alól csak mert eltűntél.
Épp kilép az egyik biztonsági emberünk az ajtón.
- Vigyázz rá. Csak a barátnőjével távozhat, vagy velem. Nincs se taxi, se haver, se felajánlás, hogy hazaviszik. Aki a közelébe megy...tudod, a dolgod - mondom, miközben elkezdem letekerni a bandázst a kezemről. Sajog és fáj, épp most érzem meg azokat az ütéseket, amelyeket ma átadtam. Fáj, fáj, de nem annyira, mint az a kurva tény, hogy sosem leszek elég jó Norához és Lottiehoz.
- Oké. Menj csak, ügyelek rá - bólint amaz, és tudom, hogy Nora innentől valóban csak velem, vagy a barátnőjével mehet innen el. Nem várom meg, mit szól hozzá. Otthagyom és a lépcsőkön át az öltöző felé veszem az irányt. Dühödten, csalódottan kezdem meg a tisztálkodási rituálémat. Ott hever a díjam az asztalomon, és most semmi nincs a világon, amit ennél a szarnál jobban gyűlölnék. Nem valami eszméletlen minőségi darab, aranyozott, nem is igazi arany, a bőr öv része sem eredeti bőr, csak utánzat, nyilván a szervezők nem költenek itt annyit ezekre, mint az eredeti, soft verzióban. De nekem sokat jelentett, hogy megnyertem őket. Azt jelentették, hogy érek még annyit, hogy legyen mit értékelni bennem. Most úgy érzem, minden, amire büszke lehettem eddig, csak szégyenfolt a lelkemen, ami miatt a lányom majd talán lehajtott fejjel fogja kimondani az apja nevét. Elfordulok a díjtól és a véres tükörképemet nézem a koszos, foltos tükörben a sárga villanykörte alatt. Erős, kidolgozott karok. Vér borítja. Széles mellkas. Vér borítja. Kiálló csuklyás -, és delta izmok. Vér. Kockásra gyúrt hasfal. Vér. Öklök. Vér. Combok. Vér. Vér. Vér Vér. Mindenütt, ahová nézek, vér. A metsző, dühös kék szemekbe nézek. Hideg sugárzik ki minden tagomba, minden sejtem úgy érzem, mintha hibernálódnék épp. Ütni akarok, ölni valamit, elvenni valakitől mindent, amit sosem lehet az enyém. De közel s távol sehol senki, akin kitölthetném a dühömet, így inkább levetkőzök és a zuhany alá lépek. Perceken át áztatom magam, és moccanatlan nézem, ahogy a víz rozsdavösöen kanyarog le a lefolyóba. Újra visszaidézek minden pillanatot a mai napról. Borzalmasan fáradt vagyok, de az adrenalin nem hagyna most nyugodni, az biztos, képtelen lennék elaludni. Látom magam előtt Nora csalódott, rémült pillantását, és hiába hitegeti magát, én tudom, mit érez velem kapcsolatban. Félelmet keltek benne és gyűlöletet. Én képviselek mindent, amit ő utál a világban. A halált, a fenyegetettséget, a sötétséget. " tudnom kell, hogy mindent megteszel majd, ami tőled telik, hogy a sötétséged soha ne érinthesse meg őt" Úgy kavarog ez a mondat a fejemben, mintha sosem tudnám elfelejteni többé.
Lezuhanyzom, hanyagul bevágom a cuccaimat a táskámba, és felmarkolom az övet a táskámmal együtt, majd kifelé indulok. A hülye kapucnis cuccom egy része kilóg a táskából, vennem kell majd egy nagyobbat, de már ez sem tud érdekelni. Egyszerű melegítőnadrág van most rajtam és egy póló, már a hideg sem érdekel, majd befűtök a kocsiban. A folyosón lehajtott fejjel menetelek előre.
- Hé, Killer, gyere vissza, a borítékod! - kiált valaki utánam, mire megtorpanok. Tényleg, annyira megfeledkeztem arról, hogy a meccsért még nem kaptam meg a pénzemet. Visszalépek. Roy elégedetten vigyorogva nyújtja át.
- Minden centet megért a mai este. Úgy hallottam a csajod mellesleg jól tökön vágta Shadow-t. Ha van kedve a női szakaszba még mindig van felvétel. Úgy láttam nagyon zabálja a kamera, igazán nagy karriert tudna itt befutni, főleg, ha te edzed - néz rám kíváncsian,és erre képtelen vagyok most értelmes választ adni. Nora mint gladiátor? Jesszusom, még csak az kéne. Így kényszeredetten elhúzom a számat, mintha valami mosolyfélét próbálnék kicsikarni magamból, aztán szó nélkül kiveszem a borítékot a kezéből, és felemelem azt, mintha figyelmeztetném.
- Azonnal verd ki a fejedből.
Hátat fordítok és felmegyek a lépcsőn. Mára elég volt az idióta ötletekből. Csak haza akarok menni, és átadni magam egy üveg piának meg a plafon bámulásának. Vagy inkább elindulok az éjszakába, és legyek bármilyen fáradt, valahogy kieresztem a gőzt. Úgy látszik a meccs mintha nem lett volna elég.

I'm no good for you | Note | Clothes

Otthagyom. Nem tudok ránézni, még a közelsége is zavar. Az is zavar, hogy zavar, hogy zavar. Becsapottnak érezném magam, ha ez a kurva keserűség meg ismét gyülekezni kezdő harag nem akarna maga alá gyűrni. Ha csak egy csaj lenne a sok közül, most vagy felképeltem volna, vagy két lépés után úgy átnéznék rajta, mint egy üveglapon, és soha többé nem keresném. De ez a nő, hogy verje meg az Isten, jóval több annál, hogy ignorálni tudjam, vagy ne bántson az, amit mond. Értem én mit akar mondani, de neki fogalma sincs róla...valójában semmiről nincs semmiféle fogalma. Semmit nem tud rólam, semmit nem ért. Csak egy nő, akit egyszer megdugtam, és ebből véletlenül összejött egy gyerek. Ha Lottie nem lenne, most ott tartanánk, hogy arról a bemutatóról hazavittem volna, megvárom míg feljön a nap, aztán hazahúzok, és soha többé eszembe sem jut. És azt kívánom, bárcsak tudnék rá úgy gondolni, mint egy egy éjszakás kaland következményeként született gyerek kellemetlen velejárójára. De Nora már nem csak Charlotte anyja a szememben. Már nem csak az a nő, aki megszülte az egyetlen gyerekemet és nevelte, óvta nyolc éven át. Nora már különálló helyet képvisel. Nora a nő, akire szükségem van. A gyógyír, a béke és a jutalom, a meg nem érdemelt jóság és egyben a haragvó Isten lesújtó villáma.
Mégis otthagyom, mert amit mondott, és ahogy mondta, az akkora fájdalommal bír, hogy nem bírom elviselni egy helyben állva. Nem is értem, mit gondolt, amikor kimondta azokat a szavakat. Most hálásnak kéne lennem, amiért nem tilt el a lányomtól? (Igen!) Örülnöm kéne, hogy megengedi, hogy még láthassam? (Határozottan!) Mégis minek néz majd ezek után, valami kegyesen megtűrt szélhámosnak? (Inkább egy méretes baromnak, de majdnem jó...) Az öltözőben azonban szembe kell néznem a tükörképemen át önmagammal is, és ez kicsit megint formál rajtam. Sajnos nem jó irányba. Legjobb védekezés a támadás, ezt szokták mondani. De mi van akkor, ha a támadva védekezés után nem nyugszik meg az ember? Mi van azzal, amikor rádöbbensz, hogy a benned tomboló érzelmek túlnőttek rajtad? Amikor felfedezed, hogy a világod amelyben eddig éltél, darabjaira hullik és neked nincs többé kapaszkodód, csak zuhansz a semmibe, és az egyetlen logikus döntés, hogy túléld az az, ha mindent de mindent kiölsz magadból? Nagyon igyekszem elérni ezt az állapotot. Nagyon szeretném, ha el tudnám érni. Ha csak ki tudnám zárni  minden kavargó, fájdalmasan élettel teli érzésemet és visszatérhetnék oda, ahonnan néhány hónapja indultam. Bűntudat, felelősség nélkül élni, tudva azt, hogy a halál, ha eljön értem semmi de semmi nem marad utánam, csak véres lábnyomok és tekintetek, amelyekből a kezem által hunyt ki a fény. A tükörben álló véres harcos hidegen tekint vissza rám. A tudatomban a rendes, kedves fickó kesereg. Ki vagyok én? Tudnom kellene, melyik vagyok igazából, nem? Azt az ember érzi, hogy kicsoda valójában. Kellene éreznie. Tudnia. Ha most engem megkérdezne bárki...nem tudom, mit felelnék. Csak bámulom magam, és azt kérdezgetem: Mit tettél?
A víz lemossa a vért rólam. Nem érdekel a díj, a nyeremény. Semmi sem. Csak várom, hogy könnyebb legyek. De a megkönnyebbülés nem érkezik, csak azt érzem, hogy fáradt vagyok. A tudatom mélyén reszket a félelem, hogy minden múltbéli hibám épp így, vagy ennél durvábban fog visszavágni. Collierék még mindig a nyomomban lihegnek. Láttam a szemeit, amikor meglátott. Láttam, amikor kiviharzott. Mi van, ha épp ekkora, vagy még nagyobb fájdalmat okozok még neki? És ha Charlottenak? Én nem tudom hogy kell jó apának lenni. Nem tudom, hogy kell párkapcsolatban élni. Talán nem kéne erőltetni ezt az egészet, mert a végén még épp az ellenkezője sül ki abból, amit eredetileg szerettem volna. De ha arra gondolok, hogy többé nem láthatom őket, képtelen vagyok másra gondolni, mint arra, ahogy feküdtem a ringben és azt kívántam, hogy valaki vessen végre véget a kínjaimnak. Belehalnék. Charlotte az életem értelme, nélküle nem kelhet fel és nyugodhat le a nap többé. Nora pedig a szerelem, amire mindig vágytam titokban, hogy engedhetném el őket anélkül, hogy én bele ne pusztuljak? És Lottie? Sosem lennék képes bánatot okozni a lányomnak! Hisz még olyan kicsi...Még mindig hallom, ahogy azt kérte, mikor először találkoztunk, hogy játsszam el neki, hogy szeretem! Hát lehetne egy ilyen érzékeny gyereknek, akiben ennyi szeretet lakik azt mondani, hogy elmegyek és többé nem jövök vissza? De nem tudok egyelőre okosan gondolkozni. Fáj az oldalam, nem tagadom, a kés a hab volt a tortán a fojtogatás és a nem kevés ütés után, amit bekaptam. Elengedem a dolgot. Hazamegyek, ha Nora vár, hazaviszem, aztán vagy eldőlök, mint a rohadt nád, vagy nekilódulok az éjszakának, és kihajtom a bébim lelkét is. Valahogy a feszültség Legalábbis most ezt érzem. A zuhany alól kilépve felkapom a melegítőmet és a pólómat, beleugrok a sportcipőmbe, és felkapva a táskámat elindulok kifelé. El is feledkezem a pénzről, ami a meccsért járt volna, úgy lefoglalja a fejem Nora és a beszélgetésünk, ám Roy figyelmeztet, így kénytelen vagyok visszalépni. Amikor felhozza az ötletet, hogy a csajomat is be kéne nevezni a női versenyzők közé, először majdnem a képébe röhögök. Egyből elképzelem, ahogy gyermekem édesanyja ökölharcot kezd egy másik hasonló kaliberű nőszeméllyel -szintén életre-halálra. Bárkiről el tudnám ezt képzelni...de Nora? Nora még egy egeret sem lenne képes agyoncsapni, nemhogy egy másik embert megölni! Hát nem látták kirohanni a teremből? Az, hogy tökön vágta Shadow-t annyira a legmaximumabb volt, amit kihozhattak belőle, hogy arra szavak sincsenek, és abban is biztos vagyok, hogy ez csakis az egész héten történtek miatt lehetett. Nem szóltam, hogy később jövök vissza, feljelentették rágalmazásért, sokkot kapott, amikor meglátott a ringben és egy ízben molesztálták és öltem meg egy másik embert a szeme láttára. Nora túl galamblelkű az ilyesmihez, nem neki való. Ám mikor megfordulok, még engem is meglep, amilyen hévvel ront be. Roy elégedetten horkant egyet, de mielőtt bármit mondhatnék, amivel ellenkezésemet fejezhetném ki, szeretett nőm, akár egy házisárkány, letámad. Nem mondom, hogy a kifakadásának nincs alapja, de ezzel nem éri el, hogy eljussak abba a nyugalmi állapotba, ahová szerettem volna. Csak hallgatom és hallgatom, és egyre az jár a fejemben, mennyire rohadtul unom már a magyarázkodást. Hát tényleg ennyire rohadtul nem érti, milyen nehéz nekem? És mellesleg nem segít a helyzetemen az, hogy mérgesen és kiakadva is ennyire szexi. A mondókája közepénél már nagyon kezd felmenni bennem a pumpa, és érzem, hogy hiába szerettem volna higgadtan kezelni a helyzetet, ez nekem nem fog menni. Ráállítottam, csak mert nem akartam, hogy baja essen, és valami elmebeteg megerőszakolja valamelyik sötét parkolóban? Úgy érzem, ma bármit teszek, minden az én hibám, az én bűnöm, és semmi de semmi nem úgy akar elsülni, ahogy azt szerettem volna. Még nem ér a végére, amikor ledobom a táskámat magam mellé és egy jó irányzott mozdulattal hajítom bele a vaskos borítékot is, amiben másnak az egész éves bére hever. Hagyom, hogy üsse a mellkasomat, de amikor végre abbahagyja a kiabálást, azonnal felocsúdok és reagálok.
- Mit mondál, ha? - kérdezem, és most már én is igencsak dühödt tekintettel nézel le rá - Halljam, mit mondtál? Szerinted mégis mi bajom lehet ebben a kibaszott életben? - tárom szét a kezeimet, majd kínos röhögésben török ki és körbefordulva a plafonra vezetem kéklő tekintetem, mielőtt újra ránéznék.
- Csak nézz körbe, és mondd meg, ugyan mi bajom lehet? Kurvára nem értesz semmit, igaz? Próbálod, de nem megy. Hát kell a csúf igazság? Hallani akarod, mitől lettem ennyire kiállhatatlan, hangulatingadozásos barom? Itt van! - mondom és rámutatok - Te! Te történtél velem, te hülye picsa! Amíg meg nem tudtam, hogy van egy lányom tőled, az életem kiszámítható volt és egyszerű. Először az apám hagyott el, aztán az anyám. Aztán jött a sereg, és onnan már minden kristálytiszta volt. A hangulatom mindig kiszámítható volt mert magabiztos voltam és egyetlen percig sem kellett félnem. De jött egy Eleonora Anita Weston nevű hurrikán, és egy perc leforgása alatt kihúzta a lábam alól a talajt! És most már félek. Félek mindentől, Nora! Félek hozzád érni, megcsókolni téged! Félek lélegezni, félek létezni is! Félek Lottieval lenni, és állandóan az jár az eszemben, mikor teszek vagy mondok valami olyat, amivel örökre tönkre tehetem. Hirtelen lett egy nyolc éves gyerekem! Fel tudod ezt fogni, mit jelentett nekem? Fel tudod fogni, milyen érzés volt találkozni Lottieval, először megölelni és a szemébe nézni? Te ott voltál élete minden napján! Minden a tiéd volt, és csak a tiéd! Az első lépései, az első mosolya, ég az első rúgása is csak a tiéd lehetett. És csodás gyereket neveltél, de ezt akkor sem adhatja vissza már senki, és ettől folyton bűntudat gyötör, és hiányérzetem van, mert állandóan úgy érzem, talán sosem ismerhetem meg a lányomat kellőképpen ahhoz, hogy bízzon bennem, és fogalmam sincs, méltó vagyok-e egyáltalán a bizalmára! Tudod mit kért tőlem, amikor először találkoztunk? Hogy tegyek úgy, mintha szeretném! A lányom első szava hozzám nem az volt, hogy apa, hanem az, hogy játsszam meg, hogy szeretem! Hogy hazudjam, hogy szeretem! Mintha nem tudná elhinni azt, hogy tényleg képes lennék őt szeretni. És ez csak azért, mert nem voltam itt kilenc kibaszott éven át! Mondd csak, még mindig úgy érzed, a te démonjaid játszópajtások az enyémekkel? Tudod miért viselkedem ennyire rohadtul kiszámíthatatlanul? Miért tűnök el napokra szó nélkül, majd állítok oda hozzád egy kocsival? Miért kapok dührohamot attól, ha másokat látok hozzád érni, és miért baszod fel az agyam sokszor egyetlen szavaddal? Miért rohanok mégis egyetlen szavadra, miért nem érdekel senki és semmi más ezen a rohadt világon? Mert a kibaszott életbe is, azt hiszem kurvára beléd szerettem! Te és Lottie....ti vagytok a legjobb dolgok az életemben, és minden nap attól félek, egyszer rájössz, mennyire elcseszett vagyok és elhajtasz! Újra meg újra elbizonytalanodom, vajon leszek-e valaha elég jó ahhoz, hogy veletek legyek, és te....te folyton térdre kényszerítesz, mert nem tudok másra gondolni, csak rád és Lottiera! És gyűlölöm magam azért, mert ennyire rohadtul gyenge vagyok!
Lihegve hagyom abba az ordibálást aztán megrázom a fejem.
- Na ebből elég volt - mondom, aztán egyenesen hozzá lépek, lehajolok, és mielőtt megnyikkanhatna, lehajolok, bal karommal átölelem a térdét, és akár egy zsák krumplit szokás, átvetem a vállamon. A térdénél szorosan fogom, nehogy leessen, majd leguggolok és felkapom a táskámat, és elindulok kifelé.
Nem nagyon izgat, mi az, amit tesz a hátamon lógva, figyelmen kívül hagyom. Néhány kollégám épp kifelé indul, amikor összefutnak velünk. Mondanom sem kell, jól meglepődnek, ahogy a nőt így cipelem ki, mint valami ősember, de én csak mereven nézek előre és megyek, ügyelve rá, hogy a "puttonyom" nehogy megsérüljön.
- Húúú, ez az, Killer! Te vagy a király! Ez a pasi egy vadállat! - kiabálják egyszerre és tapsolnak hozzá. Figyelmen kívül hagyom a beszólásaikat, épp úgy, ahogy előtte már milliószor. A parkolóba érve megcsap a hűvös, de ez sem zavar különösebben. A parkolón átvágva a kocsimhoz megyek, kinyitom az anyósülés ajtaját, behajítom a táskám hátra, majd beültetem Norát és ahogy ülő helyzetbe tornássza magát mélyen a szemébe nézek, miközben bekötöm a biztonsági övet rajta.
- Nem mozog, nem beszél - figyelmeztetem csendesen, aztán becsukom rá az ajtót, és bepattanok mellé. Szó nélkül, padlógázzal hagyom magam mögött a helyszínt és viszem őt haza. Leparkolok, épp az ő kocsija mögé, és ismét szó nélkül kihúzom a kocsiból, majd a táskámért nyúlok. Nem érdekel a hisztije, a duzzogása, felmegyek vele a lakáshoz, és ha arra számít, hogy elmegyek, hát rohadtul tévedésben van. Ahogy a lakásba érünk, ledobom a táskámat és kilépek a cipőmből, majd a pólómat is áthúzom a fejemen.
- Vetkőzz - parancsolok rá, és sejtve, mennyire összezavartam ezzel, közelebb lépek hozzá, majd megfordítom és egyszerűen kettétépem a ruháját a cipzár mentén, hogy a bokájára csússzon.
- Azt mondtam vetkőzz. - mondom újra, és ismét felém fordítom - Most pedig menj a kanapéhoz. Gyerünk - mutatok előre, és ha nem megy, hát segítek neki. Nem vagyok finom, de azért azt sem akarom, hogy úgy érezze, félnie kéne. Legalábbis nem annyira, mintha épp meg akarnám erőszakolni. A kanapénál ülő helyzetbe lököm, és bevallom, ez a fehérnemű meg magassarkú kombináció egészen meghozta a kedvem a felnőttes játékokhoz, de észnél kell lennem, így gonosz, aljas mosollyal hajolok közelebb a szájához.
- Súlyos elvonási tüneteket tapasztalok nálad. Egy hisztis, duzzogó picsa vagy, és úgy hiszem, túlságosan stresszes vagy. Ezen pedig segíteni fogunk. Ugyanis...- simítok végig a száján a hüvelykujjammal, ahogy épp ráhajolok - ...most ki foglak elégíteni, Nora Weston. És jobban teszed, ha nem állsz ellen. - mondom, majd megvonom a vállam - Bár az ellenkezésnek is megvannak a maga előnyei.
Nem fejtem ki neki, mi jó sülhet ki abból, ha nekiáll kapálózni, bár egyszer-kétszer már megfordult a fejemben, hogy az ágyához kötözöm. Most egyelőre eltekintek ettől. Egy rövid, mégis érzéki, tüzes és dühös csók alatt simítok végig a testén. A melltartója pántját leszakítom, mindkét oldalon, majd felállok és felhúzom magamhoz. A teste az enyémhez simul és kérlelhetetlenül, ördögi mosollyal nézek le rá. Istenem, milyen gyönyörű ez a nő! A szívem beleremeg abba, mennyire rohadtul szeretem, és még fel sem fogom azt, miket mondtam neki alig negyed órával ez előtt. Túl fáradt és sebzett vagyok ahhoz, hogy felfogjam vagy egyáltalán értelmezni tudjam azt, amit én is csak most öntöttem szavakba.
- Térdelj fel a kanapéra - mondom könyörtelenül aztán, és ha megteszi - márpedig miért is ne tenné -, határozott mozdulattal megszabadulok a gatyámtól. A kezem a vállára vándorol, aztán a  gerince mentén simítok végig, amíg el nem érem a bugyiját. Tökéletes ez a nő, minden porcikája lenyűgöző, és még tényleg csodálkozik miért vagyok az élő fára is féltékeny? A kis ruhadarabon végigcsúsztatom az ujjam, míg el nem érem a legérzékenyebb pontját, és simogatni kezdem, majd miután kellő izgalomba hoztam, félrehúzom, és először egy, majd két ujjamat is elmerítem benne, és míg mozgok benne a füléhez hajolok.
- És most, Ms. Weston, mint ahogy mondtam, ki fogom elégíteni. Van ellenvetése a tervezett program ellen? - teszem fel a kérdést, miközben persze gyakorlott mozdulattal hergelem őt egyre jobban és jobban, és rohadtul nehéz, hogy ne dugjam meg, de ez most nem az a helyzet, és ezzel ő még nem szembesült. Leveszem róla a melltartóját is, és bal kezemmel simítok rá a mellére, és a finom, majd gyors, gyengéd és erőteljes mozdulatokat addig csinálom, míg ténylegesen el nem élvez. Aztán reszkető testét megfogom és megfordítom, és adok neki néhány pillanatnyi pihenőt, hogy feküdjön a kanapén, de nem túl sokat. Csak annyit, míg lehúzom róla a bugyiját, és végigcsókolom a térdétől a másik térdéig majd vissza, aztán ülő helyzetbe húzom, és a két térdét szétfeszítve a szőnyegre térdelek elé, és most nyelvemmel indítok támadást ellene. Nem nagyon izgat az, hogy mennyire ellenezik, én csak teszem a dolgom addig, míg ismét el nem éri a csúcsot, aztán újabb pihenő után ismét folytatom, ezúttal ismét bevetve a varázslatos ujjaimat. Három kör után aztán úgy érzem, eléggé oldottam már a feszültségén ahhoz, hogy ne akarjon tovább dühöngeni, és bármennyire is fáj a tököm attól, hogy a kéjes menetekből nekem semmi nem jutott, felállok és az ölembe kapom, aztán hosszan megcsókolom.  
- Most pedig megyünk aludni - mondom, aztán a hálóba viszem, és ledobom az ágyra, majd mellé fekszem és átkarolva magamhoz húzom. A mai nap után úgy érzem hat hónapig képes lennék aludni.

I'm no good for you | Note | Clothes