Ma nem akarok bulizni, határozottan megmondtam, hogy nem kívánok inni, sőt még a társaságot sem. Vannak ilyen napok, de mégis a klubban kötök ki, ahol dolgozni kell, mert már hozzá kell fognom, hogy összekapjam ezt a helyet. Tökéletesen működik, minden szuper, de mégsem érzem, hogy amióta én vezetném fejlődne, pedig ez lenne az elvárás aputól felém. A nyitás előtt kapok egy telefont, amit akárhányszor nyomok le, mindig újra csöng, így egy idő után már felveszem, de tudom miért fognak hívni. Péntek este van, és az annyit jelent, hogy bulizni mennek a barátaim az egyetemről, másról sem szól a vizsgaidőszak, mint tanulunk és levezetjük a feszültséget. Sok a buli, sok a tanulás, de ennek arányosnak kellene lennie, de szerintem kicsit több a parti, mint kellene. Ma nagyon nem akarom, de az irodába a telefoncsörgéssel együtt kopognak, mire hátravetem magam a székben és beengedem a zaklatóm. - Lulu! Nem veszed fel a bizti bácsi beengedett, ezt húzd le, irány haza átöltözni és megyünk bulizni. - hárman álltak az ajtómban, vigyorogva, várva, hogy meginduljak. A kezembe nyomott italt lehúzva keltem fel kelletlenül a székből és indultam el velük. Kész voltam mára, így szabad volt az estém, talán még jó is lehet ez.
Fél 11-re már egy számomra ismeretlen hely kapujában álltunk és vettem elő a kamu személyim, ami eddig mindig átment a vizsgákon, ahogy most is. Beérve már éreztem a fél liter bort, amit a készülődés alatt belém termeltek, kótyagos voltam. A pulthoz állva szólítottam le egy srácot, aki hátulról szimpatikusnak tűnt. Mindig is nagyon közvetlen ember voltam, ha bennem van egy kis pia még csak rásegít, mindenkivel tudok úgy beszélni, mintha ezer éve ismerném, szegény sráccal is hasonlóan teszek. Egyedül álldogál, ami nem azt jelenti, hogy egyedül van, de így a legkönnyebb leszólítani ha nem veszi körbe ezer haver. - Iszol velem egyet? - pattanok mellé szinte azonnal mosolyogva, végig mérem, fiatal, túl fiatal, de nem vonok le következtetést, enyhén részeg vagyok, lehet csak a szemem csal, de nem számít, mert ma a társaságom már túl harsog engem és a fejem már ketté áll, kell egy kis kikapcs a sok meló és a tanulásból, de nem olyan mértékben mint ahogy a többiek csinálják. Kicsit megpihenek inkább a pultnál, amíg nem indul be jobban a buli. - Lu vagyok, és azt hiszem azért hoztak ide, hogy kikapcsoljak. - nevetek fel, még fogjuk rá egészen normális hangon, mert nem hallatszik rajta a kis alkohol, ami már bennem van. - Meghívlak nagyfiú. - kacsintok rá, majd a pult felé fordulva, már semmin nem agyalva kérek ki két gint tisztán, mert nem jó keverni ezt a csodaszert tonikkal, pedig én is a koktélok híve vagyok,. csak nem ma.
Nem értem oda az anyámhoz az este, ráadásul telefont sem eresztettem egyik ősőm irányában sem. Már kiterveltem hogy kinek mit fogok beadagolni, ha rákérdeznek, ha ép kérdőre vonnának. A mai pénteki programok elég jól sikerültek, akadt egy hőstettem is, de azt nem azért tettem, hogy nagy betűs Hős legyek. Sokkal inkább csak a segítségadás vonzott, bajban volt, hát kisegítettem. Visszafele nem vártam hasonlót. Kikapcsoltam a mobilomat egy bizonyos idő után, majd elmélyesztettem a hátsó zsebembe. Hajnalig ott jó helyen lesz. Hogy addig merre leszek? Kiszúrtam egy szórakozóhelyet a közelben és elég jól kigondoltam a menetét a dolgoknak. Igen 16 vagyok, igen be sem fognak engedni, de az ilyesmi nem igazán akadályoztatott még sosem. Totálisan elő tudok adni mindent, de agyaltam elég sok más verzión is. Figyeltem az őrt a bejáratnál, elég szigorú volt és hát még kamu személyit sem tudtam szerezni, nincs ismerősöm, ki értene ezekhez, szóval vártam. Az egyik pasas végre jelenetet rendezett, így az őr odébb kísérte, így az a pár másodperc pont elég volt hogy besurranjak az épületbe. A dübörgő zene kellemes volt a fülemnek, főleg ahogy beljebb haladtam lett csak egyre hangosabb és élettel telibb a tömegtől. Kezdetét vette az este, ám fogalmam sem volt innen hogyan tovább. Az addig oké, hogy leutánozom a táncmozdulatokat és rázom a többiekkel, na de piát hogy kérek ki? Ez volt a legnagyobb problémám, semmi több, szóval lassan araszoltam beljebb a pult felé, alig voltam észrevehető, így meg is akadt valakinek rajtam a szeme. Kérdésére kicsit meglepődök, azt sem tudom ki a fene, de ez itt most komolyan nem is kellene számítania...nekem mégis számít, de legyűröm a késztetést és megindulok vele a pulthoz. Ki leszek nyírva ha ezt az anyám megtudja. Nem szabadna itt lennem, de mégis itt vagyok, megtörténik. De már nagy vagyok hogy csak szülinapi zsúrokra járjak el és összejárjak a haverokkal inni és dumálni. És túl sok mindent tömtek a másik fejébe is legutóbb. Kicsit többre vágyok, de mint tudjuk sokat akar a szarka...vagy hát nagyobb a köldököm mint a hasam. Azt hiszem a nagyapám ezzel jön mindig, de majd fel kell hívnom és beszélnem vele. Ők nem fognak New Yorkba jönni, ők sosem teszik ki a lábukat az otthonból, így nekem kell mindig mennem. Nem bánom, de majd megkérdezem tőle, hogy ilyenkor mi is a megfelelő szólásmondás. Meglódulok a csaj után a pult felé, ahol aztán megvagyok hívva egy italra. Szavaira kissé meglódulnak szemöldökeim, hiszen ide általában kikapcsolódni jönnek az emberek, mondjuk én csak a nagyot akarom játszani. - Jayce vagyok. - mutatkozom be én is, ha már ő is megtette a Lu-val. Elmosolyodom és a tömeg felé pillantok, el időzők a mozgásukon, ahogy egymásra tapadnak, majd a pult felé pillantok, végül újra a lányra. - Sűrűn jársz ide? - hát biztos sűrűbben mint én magam, hiszen az első alkalom mindig minden esetben nehézkes. Az első lépések ahogy szokták mondani. De tényleg semmi keresnivalóm nem lenne itt. A zenét is túl kell harsognom, dübörög mindenhol a zene, még a torkomban is. Bár az lehet a saját pánikoló szívverésem, hogy tudom, ennek úgysem lesz jó vége.
Mindenki tudja, aki egy kicsit is ismer, hogy én pontosan olyan lány vagyok, aki imád a bulik központja lenni, igazából nem csak a bulik, hanem az életben is, mert mi a jó abban ha csak a sarokban kuporog az ember egy kis koktéllal a kezében megtartva maga körül azt a bandát, aki mindig is az élete része volt. Kell tágítani ezt az ismeretségi kört, kell tudni megismerni más embereket és igenis ehhez szükség van arra a közvetlenségre, amit én birtoklok. Néha idegesítő, ezzel nem tudok vitatkozni, de amikor egy buliban vagy és azt keresed, hogy hogyan legyél minél távolabb a tömegtől, annál talán nincsen kellemetlenebb. Vannak introvertált emberek, akiknek a világlátását még csak nem is értem, pedig ma valami hasonló érzésekkel keltem fel, ma nem volt kedvem semmi olyanhoz, amire valahogy mégis igent mondtam. Ma csak magam akartam lenni, a magányomban a szobámban,aludni vagy tanulni, mert azt sem ártana, netán kitalálni valami jó kis marketing fogást a Pandorának, hogy jobban menjen, vagy legalább annyira,amennyire apuék elvárják tőlem. A bátyámnak sikerült egy kicsit újítania a helyein, de nekem emellett más dolgok is vannak és amúgy is 15 év különbség van köztünk, én még egy kis szaros vagyok az ő szintjéhez képest, de az elvárások mégis szinte azonosak. A klub, aminek ma a vendégei vagyunk nem a legismertebb helyem, pedig rólam el lehet mondani, hogy egész New Yorkot bejártam már, de mindig vannak kivételek. Ez egy nagy kedvence valakinek a csajok közül, én meg sodródok az árral, és csatlakozok. Nem sokkal a megérkezésünk után a pultnál kötök ki, már van bennem ital, ilyenkor csak még jobban kívánom az alkoholt, ami egy nagyon rossz szokásom, de egyszer úgyis elég lesz az este folyamán, csak azt nem mindig érzem meg. Nyilván első nekiugrásnak már magam mellé és szegezek egy srácot, mert egy laza flört egy kis kalandozás senkinek nem árt és egy kicsit még színesíti is az estét és pontosan ez kell nekem. Amikor megszólal és egy kicsit hunyorítva mérem végig, gyanús kezd lenni, hogy egy kicsit fiatalabb, mint kellene, de hát én sem igazán vagyok, annyi, amennyi itt a korhatár, így semmi sem lehetetlen. Én csak annyit szűrök le belőle, hogy Jayce igencsak kreatív volt a bejutáskor, ami talpraesettségre ad következtetni, emiért máris szimpatikus lesz nekem. - Úgy nézek ki? - kérdezem nevetve, de igazából nem várok választ, ha végignéz pontosan az igen választ fogom kapni. Én vagyok az a lány mindig, akiről azt gondolják, hogy szeret bulizni, szereti a pasikat és inni is, ami részben igaz is, csak nem elhanyagolható részlet, hogy a pasikat csak akkor szeretem ha nem a kihasználásról van szó. Nem vagyok híve annak, hogy eldobálják a nőket, akárcsak egy gumit, egyet kivéve, ha azt én is akarom, de olyan nem gyakran van, annál több tartásom van. - Tuti nem lenne legális neked itt lenni. - nézek rá egy kicsit komolyan,de hamar nevetésben török ki ismét és már veszem is le a kapott poharakat a pultról. - Kedves Jayce! Remélem nem fogod tolakodásnak venni. - legyintek egyet végiggondolva, hogy szerintem ez máris az. - Vagy ha annak veszed is, akkor is koccintsunk arra, hogy ma este egy ilyen csodás társaságot kaptál. - gyorsan húzom le a felest nem gondolva arra, hogy holnap ebből milyen fejfájás lesz, és remélve, hogy nem lesz képszakadás. - Egyedül vagy? - kérdezem végignézve az igen nagy tömegen, amibpl nyilván nem szűrök le semmi lényegeset.
Nem kellene itt lennem, de mégis itt vagyok. Tombolnak bennem mélyen az érzéseim és nyugtot sem hagynak, hogy pihenjek kicsit. Ellenszegülés, visszafeleselés, “törvény” szegés, szülői bizalom elleni vétkes cselekedet. Figyelemhiány. Figyelemfelkeltés. Bűnösek és a vétkesek mindig veszítenek. Nincs visszaút, már itt vagyok, így telibeszarok mindent mit egykor réges régen anyámtól tanulhattam. A jó gyerek ma megszűnik létezni, csak egy rövidke időre de engedek a rossznak, a gúnyosnak és a negatív gondolataimnak. A csaj alapból úgy néz ki, mint aki hozzászokott ahhoz, hogy állandóan bulihegyekben van, így nem vagyok rest kérdezni. Az biztos hogy többet bulizott már mint személyem. Talán szerencsés, de lehet pont az ellentetje. Az meg hogy nekem itt lehetne lennem, vagy sem, megint más kérdés. Itt akarok lenni, legálisan, vagy illegálisan...ha kidobnak illegálisan voltam itt. Ha nem kapnak el, vagy találnak meg, akkor legálisan töltöm itt az estét. Mintha ilyen rém egyszerű lenne minden. Fáj a dolog, hogy 16 évesen nem engednek be akárhová és bűntudatom van hogy kijátszottam a szüleimet. De nincs visszaút. Innen már nincs, szóval jól kell éreznem magam. - Legálisan léptem be...miből gondolod hogy nem? Miből gondolod hogy fiatalabbnak nézek ki, mint amennyi vagyok valójában? - mintha totálisan rendben lenne ez a beszökés dolog, de aki, amit nem lát nem fáj neki és amíg nem leplezem le magam, amíg nem látnak meg, addig nyert ügyem van. Törvénytelen. Megbasznak majd érte, vagy a szüleimet, de most nem is kellene ennek foglalkoztatnia. De mégis...miféle hülye vagyok? Átveszem a piát, amit kikért, nem veszem nagyon tolakodásnak a dolgot, beleszagolok helyette a pohárba. Kiráz a hideg, majd a lányra pillantok. Egyből legurítja, nekem még nagyon ez sem megy. Hezitálok kicsit, majd előbb inkább a kérdésére válaszolok. Figyelemelterelés a rossz ízről. - Egyedül...de mivel itt vagy te és több száz ember, nem hiszem hogy számít ez a kérdés. - válaszolok hamar és érthetően, majd nagy levegőt veszek és lehúzom egy szuszra a piát. Fintorgok miután az leért a torkomból a gyomromban, majd kifújom a levegőt. - A társaságod mára tökéletes lesz, Lu! - vallom be neki, majd apró mosolyt kerítek, ami még őszinte is lényegében. Én magam vagyok. Nem veszett ki belőlem semmi, szóval egyszerűen csak lázadás mindez és semmi több. Hogy melyik szülőm felé, az egy remek kérdés, mert fogalmam sincs, szóval ez megint egy másik kérdéskör. Túl sok minden jár az agyam zugai között hogy racionálisan gondolkodjak, hogy lelépjek. Csak élvezni akarom az életemet, igen, így 16 évesen. Most nem a haverokkal lógok, nem anyámmal vagy apámmal szenvedek, hanem saját magamra gondoltam elsősorban. - Kedveled a jó bulikat? Mond csak, te kikkel jöttél? - kérdezgettem, bár nem puszta kíváncsiságból, csak tudni akartam hogy kivel futottam össze. Totálisan nem ismerem, ismeretlen a csaj és idősebb is, hogy mennyivel, azt nem tudnám megmondani. A fejemmel a buli középpontja felé bökök. - Táncolunk? - kérdezem, bár fogalmam sincs mit szeret jobban...inni, bulizni vagy egybe a kettőt... én...hát én nos szeretnék józan maradni, bár nem biztos, hogy sikerülni fog. Hamar magával fog rántani ez az egész, míg le nem állítanak. Addig meg előttem van az egész este! Szabadság!
Kicsit el kell gondolkodnom azon, hogy én vajon az a lány vagyok e, aki tipikusan beleviszi az embert a rosszba, vagy olykor a jóba, de hát ki ne menne abba ele rögtön. A rosszba sem feltétlen a rossz szándék vezérel, de egy kiskorút leitatni lehet nem nekem lenne a legelőnyösebb, hiszen még én sem legálisan tartózkodok itt és iszok alkoholt abban a mennyiségben, amiben mi általában szoktunk. Egyáltalán erre van mérték? Mert tudom, hogy nincs, de lehet be kellene vezetni és nem a zéró tolerancia elvét követni, mennyivel egyszerűbb lenne mindenki élete. A pisieknek, mint mi nem kellene kijátzsnia a rendszert és nem fájna a feje minden klub tulajnak, hogy mikor bukik ki egy ilyen cseles bejutás. Nekem mindkettő kedvezne, így talán én sokan nyernék ezzel, de ez csak részeg agyam egyik nagyon fura szüleménye, amit holnapra el is fogok felejteni, de ilyenkor elég jó erről agyalni, a nagy semmin. A kis magyarázkodásán azonnal meglepődnék, de nem teszem, számorma egyártelmű a dolog, de nincs benne semmi kivetnivaló, de látszik rajta, hogy nem annyira járatos az ilyen helyeken. Nem baj, majd én a kezeim közé veszem őt, lesz egy nagyon jó estéje, amivel feldobja majd az enyémet is remélem. - Na jól van, te nagykorú, ne magyarázkodj nekem, nem fogom elkérni a személyid, csak idd meg. - húzom le gyorsan a kért italt, majd az arcát figyelve nevetem el magam. Bár nem láttatja annyira, hogy nem jön be neki a nedű, mégis látom rajta. Nem először látok ilyen arcot, szóval csak halkan nevetek, hogy ne vegyem el a kedvet a következő sok körtől sem. - Egyedül jöttél bulizni? - nézek rá egy kicsit értetlenül, de megvonom a vállam és a többi részre már bólogatok mosolyogva. - A legjobb ha nem az ilyen helyeken szerzel barátokat, de mázlis van, Jayce, hogy én nem foglak megrontani jobban, mint amennyire hagyod magad. - kacsintok rá, majd érzek egy meleg testet az enyémnek nyomulni. A barátaim már régen bevetették magukat a buliba, így ismeretlen csapódik köreinkbe. Persze, hogy nem egy barátkozó lány az, hanem egy kanos pali, akinek azonnal felhívás az öltözékem. Odalépek Jayce mellé, majd a kajába korolokés szomorúk arccal legyezek a srác felé, aki veszi a lapot szavak nélkül is és továbbáll. Amint tiszta a terep, visszaveszem a pozícióm és válaszolok neki. - Nekem is van egy nagyon tökéletes társaságom, valahol a tömegben, valahol már nagyon részegen és nagyon boldogan. - nézek a táncparkett felé a fejét követve, mert valójában amúgy fogalmam sincs hova tűntek a többiek, elráncigáltak, jó nem kellett nagyon kéretni engem,majd itt hagynak, bár feltalálom magam elég könnyen. - Gyere Jayjay, menjünk táncolni. - bólint a kérdésére és már a kezem az övébe csúsztatom és úgy húzom magam után egészen a táncparkett közepére. - Mutasd meg mit tudsz. - kacsintok rá, amikor elérjük a megfelelő helyet és elengedem a kezét, majd táncolni kezdek. A zene elég pörgős, így könnyű mozogni rá, a testemet csak úgy viszi magával. Közelebb hajolok hozzá, hogy hallja, amit mondok, mert a zene nagyon hangos, pont tökéletes egy ilyen helyre, csak a társalgást akadályozza meg teljesen. - Most vagy nagyon szar társaság voltam és azért akartál idejönni, vagy ha táncolni akarsz, de akkor forgas meg nagyfiú. - nyújtom felé a kezem nevetve és közben elhúzódva tőle várva a megfelelő reakciót.
Egyedül érkeztem...nem akartam totál részegre inni magam, jogosítványom sincs, autóm meg pláne. Szóval autót sem fogok a seggem alá tenni, hogy haza vezessek. Ami pedig a többit illette, tudtam hogyan mennek a dolgok. Drogot csempészhetnek az italodba ha nem figyelsz eléggé a poharadra. Bárki lehet rossz májú, bárkiből kinézném, leginkább Aali barátjáról nézem ezt ki, de ő -remélem- nincs itt és nem tenni ilyet velem. Főleg mert a csaja gyerekkori haverja vagyok és ha bajom lenne egy ilyenből miatta...nem tudom Aali mennyire akadna ki miatta. Lehet semennyire és tovább is lépne az ügyről. De most félre teszem a lányt.. Hiszen itt egy másik. Egy csávó érkezik szinte a lány nyakába és amaz egyből mellém lép, hogy belém karoljon. Nem tettem úgy mint akit meglepett a dolog, hiába éreztem a gyomromban olyan fura pillangó effektet, hülyeség, biztos nem lettem ennyitől szerelmes egy lányba...a srác szépen odébb andalgott, így tiszta volt a terep, Lu is odébb lépett tőlem. Megkönnyebbült arckifejezés tört fel belőlem. Sokkal jobb, ha nem áll a nyakamra senki sem. Se idegen, se haver. A legjobb barátom, nos ő más tészta. De ez a csaj... totálisan más, mint én. Hiába van egy részeg bandája valahol a tömegbe...ő nem nyomul közöttük. Nem tudom, hogy ez baj lenne-e vagy sem, de engem sem zavar a dolog, hogy a jelenlétével fűszerezi meg a pillanatokat. Az alkoholtól nem tarthatok, bár amennyit én inni szoktam, félek majd taccsra fog vágni. Hogy hol, az még kiderül, anyám talán kedvesebb támasz lesz majd mint apám. De lehet az utcán töltöm a hétvégét. Hülyét is kapna Jo azonnal. Én meg ihatom a levét a dolgoknak és hallgathatom anya szent szavait. De mindezből kizökkent Lu, nem tudom tovább szőni mindezt, lecsap a kérdésemre szinte azonnal, szóval kerek szemekkel meredek rá, ahogy összekulcsolja ujjainkat, mintha közünk lenne a másikhoz, majd a térre vezet. Neki áll rázni magát, magam is így teszek, egész gyors a zene, lehet rá ropni egész lazán és vagányan is. Ahogy közelebb hajol hozzám, úgy pirulok bele az egész dologba, hát még amire csábít ezzel. Pillázok is kicsit, majd ahogy visszább lép, úgy ragadom meg a kezét, mindezt a hirtelenség szüli, magamhoz húzom, felemelem a kezeinket és forgatok rajta, majd közelebb húzom. - Megy gyorsabban is? - kérdezek rá, majd ha pozitív a válasz, akkor ugyanezt a mozdulatsort csinálom meg két fokkal gyorsabban. Pörgetés, húzás, majd újabb pörgetés. Az ölembe húzom háttal magamhoz. Aztán eleresztem, hogy laza oldalra vállvonogatásokkal, majd egy feles robottáncot nyomtam, végül gyorsítottam a mozdulatokon. A kezem is mozgott, a lábaim is, a testemet is vonta maga után a zene, nem maradtam nyugton, adta magát a dolog. Nem zavart hogy semmit sem hallottam ezen kívül, a testbeszédek elegeknek tűntek, most úgysem a kommmunikáció volt a lényeg. Érezni és élvezni akartam egy estét, ami csak magam körül forgott. Még akkor is ha senki el nem képzelné ezt rólam. De kellett egy kis kikapcsolódás ilyen téren. Még ha kapok is egy adag fejmosást mellé. Megfogja érni! Hát milyen egy társaságom van már! Remek! Csúcsszuper a csaj! - Mennyi piát bír a gyomrod? - kérdezem meg tőle, közel lépve hozzá és újra megragadva kacsóját hogy magamhoz húzzam. Puszta kíváncsiság hajtott, nem pedig a kihasználás.
Nem vagyok sem pszichológus sem lélekbúvár, de a munkám miatt elég jól sikerült már kiismernem az embereket. Megannyi részeg és kevésbé részeg, bizonytalan olykor vakmerő emberrel találkoztam már a klubomban, akik első ránézésre sosem olyannak tűnnek, amilyenek igazából. Jayce-n érzem, hogy nem gyakori vendég ilyen helyeken, és ettől lesz olyan izgalmas az egész, hiszen én lehetek az, aki talán egy kicsit mélyebben beleviszi a rosszba, vagy megmutat neki olyat, amit még nem látott. Ez jó, mármint számomra izgalmas, mert nem azt kell lesnem egész este, hogy kit kell lepattintani, ki akar nyomulni és nézni a részegen táncoló embereket, hanem úgy érzem van értelme annak, hogy itt vagyok az iváson kívül.MIndig keresek valami kis kapaszkodót az élet minden területén, és az új barátságok is ilyenek, hiszen sosem lehet tudni, hogy az illetővel mennyire fogok jól kijönni, vagy egyáltalán ő kedvelni fog e vagy sem. Úgy érzem Jayce-el nem lesz gond, már az elején éreztem, hogy jó lesz, kedvelem a kicsit bizonytalan srácokat, akik nem olyan nagy arccal állnak be velem szembe, hogy megmutassák, hogy ők aztán igazán fasza gyerekek. Bár a szokásos nyomi pasik és csajok is sajnos elkerülhetetlenek, az ilyen helyeken, az alkohol mindig ad egy kis bátorságot azoknak is, akik ezelőtt még csak le sem szólítottak volna. Gyors kitérő az estén, ha el kell valakit zavarni a privát szférámból, de ezt is csak addig fog tartani, ameddig nem iszok egy kicsit többet. Bár utána sem fogom hagyni magam, de nem leszek majd annyira határozott később, de akkor is jelét fogom adni, ha nem kérek a másikból. Hamar a tettek mezejére lépünk, táncolni akarok, már igencsak jól érzem magam, nem vagyok még annyira részeg, mint valószínűleg a többiek, de nem is terveztem hajnalig tartó részeg partizást, amire másnap már nem is fogok emlékezni, inkább laza de annál szórakoztatóbb, mozgalmas éjszakára vágyok, amit egy kis tánc kíséretében és a csodás partneremmel meg is kezdek. A kezét megragadva indulok el vele a parkett felé, elég nagy a tömeg, más módja nincs, hogy ne veszítsem el őt, talán túl rámenős, de ha egy kis időt is tölt velem, akkor tudni fogja, hogy teljesen átlagos cselekedet ez részemről, nincs benne semmi hátsó szándék. Ellenben a sok rámenős csajjal, én olyan rámenős csaj vagyok, aki annyira nem tolakodó és csakis akkor indulok be, ha olyan a helyzet, de ma nem az elsődleges célom pasizni semmilyen szempontból sem, maradok a jól bevált barátkozásnál, ahol senki nem sérül meg, főleg, hogy az én romantikus énem eléggé meg van bújva, úgy 19 éve és nem nagyon akar előbújni, de így van ez jól, kényelmes, és semmi felelősség ilyen téren. Amikor beleveti magát a táncba, a moslyom egyre szélesebbre húzódik, örömmel nyugtázom, hogy komoly partnerre leltem benne, aki nem az egyet jobbra egyet balra felállást részesíti előnyben, bár azzal sem lenne semmi baj, mert már az elég menő, hogy alig részegen is be mer jönni férfi létére a parkettre, mert ez manapság már nagyon ritka. - Én a parketten születtem, hogyne menne gyorsabban. - kacsintok rá, majd mielőt befejezhetném forgat meg megint, amire hangosan felnevetve követem a mozdulatait a zene ritmusára. Amikor elszakadunk egymástól kicsit megpihenve nézem ahogyan ropja, majd rövid időn belülén is viszakapxsolódok, úgy látom élvezi, nagyon élvezi, mint akinek millió gondja lenne az életben,és itt engedné ki úgy igazán magából. Ezért is jók ezek az esték mert erre az időre el tudjuk felejteni a sok szart, amit a fejünk fölött van, vagy már ránk is zúdult, a zene, a hangulat, a sok ember, mind arra késztet, hogy jók legyünk, hogy jól legyünk. A kérdését szinte alig hallva a szájról olvasom a kérdést, mielőtt magához ránt, én felkacagok és a füléhez hajolva válaszolok neki, hogy biztosan hallja, mert valójában tényleg elég hangos a zene a kommunikációhoz, így lehet ideje lenne már hiretálni vagy kevésbé hidratálni, de valami folyadékot magunkba önteni. - Saját klubom van Jayjay, megedződött mára gyomrom. - eltávolodók tőle, majd a parkettől is ideiglenes búcsút véve indulunk meg vissza a pulthoz, hogy egy újabb pohár aljára nézzünk. Egy pillanatra megállok, hogy felé fordulva egy kis mókát vigyek a dolgokba. - Látod, a kanapékat ott? - mutatok egy kicsit üresebb részre. - Ott találkozzunk, viszem az italt, van egy meglepetésem. - kacsintok rá, már tudom, hogy talán rossz ötlet lesz, de mindig is ki akartam próbálni egy italt, amit eddig nem nagyon volt lehetőségem, mert sosem éreztem, hogy lenne hozzá gusztusom, már csak azért sem mert sosem fért össze a fejemben a Bomba és a Jäger kombója, de itt az ideje,hogy kipróbáljam. Gyorsan végezk a pultnál,és a kanapék felé veszem az irányt kezemben két nagyobb pohárral, amibe egy egy feles pohár van rejtve Jägerrela belsejében,míg kívül a nagy pohárba az energiaital lötyög, óvatosan, hogy időelpttt ne rázzam össze őket ülök szorosan mellé és nyomom a kezébe a poharat. - Nemsokára hoznak még pár kört, de gondoltam ezzel kezdhetnénk. - már előre megrendeltem pár felest,meg kísérőnek valót, mert sosem hagyok semmit a véletlenre.
Egy olyan helyre eljönni, hova jobb esetbe a lábad be sem tennéd több okból, csupán egyszerű figyelemfelkeltés bizonyos szülőnek. Talán kettőnek. De az, hogy a korom miatt sem lehetnék itt és inni sem szoktam olyan jelleggel, így fogalmam sincs hogyan sül majd el ez az egész. Már rég nem félek tőle ugyan, mármint a helyzettől, lesz, ami lesz alapon sodródok az árral. Nem szokásom túllendülni dolgokon, de most a tánccal pontosan ezt teszem. Leszarom az összes negativitását a dolgoknak és belecsapok a lecsóba. A csajnak tetszik, hiszen nem a szokásos lejtőt csinálom, mint itt sokan mások. Többet viszek bele, félkoreai vagyok olyat mutatok mit mástól nem láthat sűrűn. A beszéddel nem is próbálkozom sűrűn, a saját gondolataimat nem hallom a hangos zenétől és hangzaartól. De ennyi gond legyen. Az hogy mennyit bír a gyomra a piálással, hogy mennyit tud leküldeni, szerintem nem sok köze van ahhoz, hogy saját klubja van. Mégis ott lebeg a fejem fölött a kérdőjel. Akkor mia a bánatért itt vagyunk és nem ott? Bár én oké hogy itt. De ő? Tök homály. A táncot megunva visszatérünk a pulthoz, hol újabb instrukciókkal leszek megáldva, figyelem az irányt, felvont szemöldökkel bólintottam egy nagyot. Széles mosollyal hagytam ott a lányt és soroltam be a kanapé irányába. Fogalmam sincs mi lehet a meglepetés, főleg egy ilyen helyen. Lefeküdni nem akarok, kiskorú vagyok, de ezt majd időben elmondom neki, ha erre vetemedne. Remélem valami másabb meglepetés lesz. A piálás nem megy annyira, nem az én világom. Sört ittam már, az nem para, de az erősebb italok...majd kiderül mit okoznak. Félek? Még nem. Majd biztosan. Lehuppanok és körül nézek, iriszeim a táncolókon ragad rövid ideig, majd kisvártatva megérkezik Luana is két pohár innivalóval. Elhúzom a szám, elfintorodom, de nem panaszkodom. Még nem. Majd ráér ez is, most csak az aggódás lehelete kering körbe. Mellém ül és meg is kapom az egyiket. Az illata hátborzongató, a szavak melyeket kapok mellé még nagyobb pánikot keltenek, de aztán csak nevetni kezdek. Az alább hagy hamar, majd a pohárra pillantok és a tartalmára. Vajon hány % alkoholtartalom van benne? Mi ez? - Nem ittam még ilyet. Mi ez? Iható egyáltalán? - vetem fel a kérdéseimet hangosabb hangerőre, hiszen tényleg nem tudom mi fán terem ez a pia, így aggódok is, nem-e szó szerinti méreggel akar-e megitatni. Amúgy nem kezdem el meg kóstolni, megvárom, hogy ő mit művel vele és leutánozom a mozdulatait. - És milyen meglepetésről beszéltél? - kíváncsiskodok felé fordulva, majd apró mosollyal fürkészem őt és az italokat. Érdekel a dolog, hogy mi folyik itt, de ez a többi pia dolog...para helyzet alakult. Aki nem mer az nem nyer, így aztán nem mondhatok erre sem nemet. Én nyertes vagyok a mai nap és nem vesztes. Ma nem!
Talán nem egészen így terveztem a mai estém, akár lehetnék a Pandorában is, ahol minden a kezem ügyére esik és mindenki azt lesi mivel lehet jobb az estém, hiszen mindenki nekem dolgozik. De ez már unalmas, vagyis nem teljesen, de néha valami többre vágyom, valami komolyabbra, kalandosabbra ahol nem a megszokott dolgokat csinálom és úgy élhetek egy kicsit. A bejutás bár nem trükkös számomra, mégsem tudok dűlőre jutni, hogy ő hogyan került be, mert szemmelláthatóan igen fiatal, talán még nálam is fiatalabb, e az ilyen kis srácokat lehet a leghamarabb megrontani, bár nem a legrosszabb értelemben, de jó ha viszonylag normális körülmények között kezdi meg az élete ezen részét, és nálam jobb társaságot erre nem is találhatott volna. Na meg azért nekem is jó, hogy velem van, így nem kell azzal foglalkozni, hogy egész este a pasikat hajtom magam mellől, hiszen van mellettem már egy, azt meg senki nem tudja, hogy olyan értelemben, amilyenben kívülről hiszik. A gyomrom kérdésességére csak legyintve mondom neki, hogy nem ma kezdtem ezt a fajta életet, hiszen a saját klub olyan kiváltságokkal jár, hogy minden piát megkóstol az ember, néha egy héten belül teszi ezt és az sok durva estét jelent. Ilyen volt már amikor átvettem a helyet aputól, bár nem ez volt a célom, mégis kiéltem magam egy kicsit, talán túlságosan is. A tánc után elindulunk a pult felé, hogy magunkba öntsünk még egy kis káros löttyöt, én csak bízva abban, hogy hallgat rám küldöm az egyik kanapéhoz, hogy aztán meglepjen egy kedvencnek remélt, de még sosem próbált itallal. Mosolyogva ülök mellé, oda nyújtva neki az italt, amit a meglepetésnek szántam, majd kérdésére fintorgok egyet, mert őszintén nem tudok neki válaszolni, de azért megpróbálok. Az egyik kezemet a vállára teszem és a szemébe nézek, próbálok komoly maradni és úgy válaszolni nekem. - Nos Jayjay, nagyon remélem, hogy iható,mert még én sem ittam sosem ilyet. - nevetem el magam egy kicsit bizonytalanul. -Energiaital és köptető. - vonom meg a vállam és húzom le egyben, úgy, hogy a feles pohár akkor csússzon a számhoz, amikor a másik is, így egyszerre érezhetem az ízeket, mielőtt összekeverednének a pohárban. Egy kicsit ízlelem, majd bólintok egyet vigyorogva, a hüvelykujjamat mutatva felé. - Baszki ez nagyon jó, idd meg Jayjay, ha nem megy az egész csak kóstold meg, nyugi előttem nem kell szégyenlősnek lenned, ha nem megy akkor nem erőltetünk semmit. - nyugtatom meg, mert sokaknak megfelelési kényszere van, ha valakivel innia kell, aki láthatólag sokkal jobban bírja, mint ő. - A meglepetésem,hogy olyan italt próbálok ki veled, már igen spicces állapotban, amit még sosem próbáltam. Na meg látom,hogy igen csúnyán nézegetnek a pultból, valószínűleg ők is látják, hogy tökre illegálisan vagy bent, megkíméllek a megjelenéstől ott és intézem a piát. De tényleg csak annyit igyál amennyit bírsz, a végén nálam kötsz ki este, pedig azt hiszem nem én leszek, aki megrontja ezt a helyes fiút. - adok egy puszit az arcára, ha iszok hirtelen tudok nagyon közvetlen lenni, de a legnagyobb baj, hogy alapból is az vagyok. - Mondd, hogy legalább kamu személyivel vagy bent és nem valami más trükkel? -kérdezem kicsit félve, hiszen nem most kezdtem a szakmát a másik oldalról sem, így tudom, hogy személyi nélkül simán ki tudják rakni a helyről, ahogy engem is ha rájönnek, hogy én sem nagyon lehetnék jelen.
Ezzel a JayJayal az agyamra megy. Mégis honnan a picsából szedett elő ilyen gáz bece nevet? De ha még egyszer kiejti, akkor a seggébe tolom föl a szaros becézgetését. Nem szeretem a beceneveimet senkitől sem hallani, egyedül a Tökit hallgatom el a családom és általában a haveri körtől. Idegenektől azonban irritációt okozna mindez. De ez az új név...és az ital amivel ideállított...még ő sem tudja milyen íze lehet. Az energiaital hallatán felszaladnak szemöldökeim. Értetlenül figyelek magam elé...ilyet hogy szolgálhatnak fel egy ilyen menő helyen? És a köptető hogy vág össze ezzel az egésszel? Vagy nem gyógyszertári köptető? Csak így hívják itt az igazán ütős piát? Képleteket állítok fel magamban, ám mikor a nem kell erőltetni dologgal jön, elhúzom a szám. Nem akarok gyengegyomrúnak tűnni sem és olyannak sem, aki nem merne kockáztatni. Nem mindenhol kapni ilyesmi ütős itókát, sőt odakint is csak sört ihatnék, de itt...figyelem ő miképpen húzza meg az italt, majd a saját poharamra irányul a figyelmem. Vegyes érzések motoszkálnak bennem. Félek, de egyben kíváncsi is vagyok milyen is lehet idegen lötyöt lehúzni...egy élet és egy halál. Nincs veszítenivalóm, illetve bevallani sem vallanám be senkinek se, hogy vannak fontos személyek az életemben, de ez most...újdonság. A csaj meg...idegen és ismeretlen, attól tartok, hogy csalódást okozok majd...pont ő neki...de miért is érdekelne? A felhozott pult felé pillantok, onnan sasol az egyik pultos, így aztán az ajkaimhoz emelem a poharat, megszagolom a benne lévő italt és tovább hallgatom a csajt. - Nálad kötnék ki? Mondjuk az jobban hangzik, mint az, hogy te köss ki nálam. - vigyorgok, hiszen az apám be sem engedné, már ha otthon leledzene...de ma kivételesen és holnap se nagyon akartam a szüleimnél megjelenni. Így aztán vettem egy nagyobb levegőt és lehúztam egy hirtelen mozdulattal az italt. Fintorgok egy sort, miután a poharam üressé vált és az asztalon koppant az alja. Végigfolyt a nyelőcsövemen, majd a gyomromba ért és érdekes ízeket hagyott maga után. Érdekes és undorító egyveleget ami az illeti. Az is igaz, hogy eddig sem ittam ilyesmit, de ezek után ki fogom bírni ilyenek nélkül is. Bár most hogy “leitatnak”, nem biztos hogy lefogok tudni állni. Újra a pult felé pillantok, rágódok a kérdésén, majd ismét felé nézek hosszasan. - Lu...16 éves vagyok, se kamu személyi...belógtam a kiskapun...az apámat totálisan nem fogja érdekelni a dolog, az anyám...nem kellene megtudnia. - de úgyis meg fogja mindkettő tudni és fel leszek nyársalva elevenen. Félek? Akkor abban a pillanatban majd félni fogok beza! De most csak reménykedhetek, hogy idő előtt nem leszek innen kibaszva. Még élvezni akarom a zenét, a fejembe száló piákat, aztán a csendesen kezdődő fejfájást, ami majd később ördögien fog lüktetni. A kamu személyi meg sosem jutott még az eszembe, de talán rossz ötlet is lenne csináltatni...anyám tényleg kinyirna miatta, főleg ha nagyobb galibába keverném ezzel magamat. Gondolataimból egy pincérnő rázott ki, aki két kispohár piát szolgált fel nekünk, valószínüleg whiskey, majd a mellettünk lévő asztalhoz mutatott, hogy azok ketten küldték. Majd távozott. Gondolkodás nélkül ragadtam meg az egyik poharat és húztam le a tartalmát, az íze még az előzőeknél is borzalmasabb volt, majd ahogy a pohár lekerült, úgy néztem Lu szemeibe. - Te se vagy idebent legálisan, nem? - kérdezem vissza a dolgot, ha már itt járunk... nem mintha mások olyannyira szoktak volna érdekelni, de mi van ha most egy cipőben járunk?
Van, hogy nem szándékosan viszek bele embereket abba, amit én szeretek, egyszerűen csak túl jó meggyőző képességem annak ellenére is, hogy nem akarom használni. Jayce-el nem akarok kicseszni, de jó lehetőségnek bizonyult az estére ahhoz, hogy egy kicsit kikapcsoljak és jól érezzem magam, minden előítélet, elvárás nélkül. A barátaim már tudják, hogy milyen jól bírom a piát, néha már viccet csinálnak belőle, hogy engem nehéz leitatni, pedig nem, csak a megfelelő hangulat is kell hozzá. Azt pedig nem olyan könnyű meghozni, főleg ha ennyi a feladata van az embernek, mint nekem. Megannyi dolog jár a fejemben, mégha nem is nézi ki belőlem ezt senki, komoly dolgok foglalkoztatnak, már ennyi idősen is, nem egy iskolai osztályzattal kell harcolnom, mint szerintem ennek a srácnak, hanem egy klubbal, a leendő feladataimmal és a teljesíteni akarással, ami mindig ezres fordulaton pörög de az eredmény magam szerint szinte mindig siralmas. Túl kritikus vagyok magammal szemben, de ezt máshogy nem lehet, nem lehet félgőzzel élni, hogy majd lesz valahogy, így most is mindent beleadok az estébe, talán Jayce-nek túl sokat is elnézve, hogyan viszonyul a meglepetés italra, amit hoztam neki. Abszolút nem rossz az íze, sőt a Jäger és a Bomba igencsak passzol egymáshoz, sőt, nagyon jók együtt, nem éppen a legelitebb ital, de mindenképpen ki fogom próbálni a Pandorában forgalmazni, hátha lesz megkeresés rá. - Azt elnézve milyen hévvel csúszott az ital lehet még akarod is, hogy nálam végezd. - nevetek fel nézve,ahogy csúszik az ital a szájába. Sok barátom landol nálam egy ilyen este után, a lakásom elég nagy, a kanapé kényelmes. Lehet neki is ez lesz a sorsa, aztán másnap majd a kellemes kis fejfájással kísérve mehet haza, már legalább valamennyire józanul állhat a szülei elé. ezért is jó, hogy már nem vagyok apám árnyékában otthon, az egyedülélés csodás része, hogy részegen is haza eshetek, senki nem tesz megjegyzést vagy vág pofákat, oszt ki néhány büntit, mert taccsra vágom magam. Könnyen beszélek, én megtehetem az apám biztosított nekem elég sok mindent, de sosem élek vissza vele, mert tudom, hogy nem a saját eredményeim miatt tartok ott ahol. Annak is el fog jönni az ideje, de addig inkább ilyen téren csak meghúzom magam. A korát jelző pontos számon elkerekedik a szemem, ugyan láttam, hogy fiatal, de nagyjából velem egykorúnak mondtam volna, így hirtelen ezekkel a fényekkel. 4 év van köztünk még gimibe jár valószínűleg, és én képes vagyok ilyen galád módon itatni, mintha ez neki természetes lenne, pedig elég valószínű, hogy nem az. - Baszki! 16? - a mondata többi része sem éppen bizalomgerjesztő lta hol vagyunk, ahol elég jól ellenőrzik a belépést, nem kizárt, hogy ha vele mutatkozok hamar jönnek rá az én kis csalásomra is. Ennek ellenére nem állok fel, hogy itthagyjam őt, nekem minden kérdés nélkül adják oda a pultnál az italt így talán akkor gyanúban nem leszünk a helyen, de azért lehet jobb lesz figyelni mennyire hívjuk fel magunkra figyelmet. megérkezik a következő kör is, amit kértem és meglepetésemre, Jayce igen gyorsan önti magába az egyik tartalmát, amire felnevetek és vele együtt húzok le én abból a csodás torok égető italból. - A papírjaim szerint legálisan vagyok itt. - vonom meg a vállam vigyorogva, majd a tekintetemmel körbenézek mielőtt a füléhez hajolok, hogy megosszam vele a titkom. - Most múltam 20, de elég régen benne vagyok ebben a világban ahhoz, hogy tudjam hol vannak kiskapuk. Az első személyimet a bátyám csináltatta nekem 16 évesen, hogy tudjak menni bulizni velük és ne csak a mi klubjainkban tudjak szétnézni. Ráfogtuk, hogy üzleti túra, és akkor apámnak sem volt ellenvetése. - húzódok el tőle lassan mosolyogva. Apám lazán kezeli ezeket a dolgokat, mert klub tulajdonosként tudja, hogy ettől nem óvhat meg máshogy csak ha felkészít. - Ha nem érzed jól magad szólj és megyünk táncolni, a másnaposság miatt ne aggódj, remek praktikáim vannak, amik használni szoktak. - kacsintok rá, majd egy újabb kör érkezésénél a kezébe adok egy poharat és magam is elveszek egyet, majd megemelve a sajátomat húzom le, és széles vigyorral a számon teszem az asztalra.
Kifogok ma készülni, biztosra veszem ennyi pia kikészíti majd a gyomromat, de nem bánom igazság szerint. Túl kell tennem magam a csalódottságon és jelenleg ez az egyetlen út jutott eszembe. Vagy az, hogy ne keveredjek haza legalább egy hétig. Az meg nagy szívás lenne. Fogalmam sincs melyik szülőm lenne idegbajosabb ez miatt. Az hogy a csajnál végezzem, kicsit abszurd, biztosan nem fogok összefeküdni vele, az sem biztos hogy erre gondolt. Csak ott alvási lehetőség. Merem remélni nem másról van szó, még élvezni akarom a fiatalságom forrását. A kemény 16 évemmel, mit be is vallok neki és a szemei is elkerekednek a válaszomtól. Talán nem erre számított? Talán többnek gondolt egy kicsit? Hát, néha nekünk fiataloknak is ki kell olykor rúgni abból a bizonyos hámból. Számomra most jött el az ideje akármennyire is korai és kicseszek magammal. Figyelek a szavaira, hogy ő mennyi idős és hogyan van itt, miképpen mozog ebben a világban. - Klassz apád lehet. - legalább neki az, ha az enyém egy seggfej. Nem hozom fel a sajátomat, magánügy, hogy mennyire kicseszik velem sokszor és legőszintébben a pokolba kívánnám olykor azzal a picsával együtt. - Szerintem majd kelleni fognak azok a praktikák... - húzódik mosolyra ajkam, miképpen figyelem őt, ahogy magyaráz. Táncolni. - A tánc miben segíti a pia jótékony hatását? - kérdezek vissza kíváncsian, hiszen a kettő valahogy nem függ össze, de az is biztos, hogyha az ember bulizni jön, akkor nem csak iszik és beszélget. Táncol, verekszik és szexel. Az előbbit művelhetjük bátran, az utóbbiakat hanyagoljuk. Valahogy nem vagyok ezekben a hangulatában, bár lassan a piálás is kukázható, bár még nem érzem a kellemes zsibbadást, melyet mondani szoktak, amit ez által érezhetek majd. De miképpen érezhetem majd? Mennyit kell innom ehhez? Vagy annyira tegyem taccsra magam hogy kerüljek be a kórházba? Anyám örülni fog a hírnek mit ne mondjak. - Komolyan gondoltad, hogy haza viszel magadhoz? - kérdezem meg másfelé nézve, elidőzök a táncolókon, smárolnak és lassan talán a dugást is megejtik...mi a jó ebben? Talán már mata részeg mind.
Az én életemben fura ennyire tapasztalatlannal emberrel összefutni, de nem meglepő, hogy besurrant ide, a maga 16 évével keresi a kalandokat, én is ezt tettem, bár egy kicsit nagyobb szabadságom volt már akkor is, mint a korombelieknek, ami, akkor nagyon jól jött, de ha nem lett volna, valahogy hasonlóan oldottam volna meg én is. Nem tudom mi az oka, hogy itt van, mert egyedül jött, aminek valami lelki oka kell, hogy legyen, de nem faggatom ki, nincsen jogom hozzá, annyira nem ismerem, nem fogok beleszólni és belekérdezni sem abba, ami elég nyilvánvaló. Jobb ha most nem a szarokon jár az agya, ha azt akarná pszichológushoz menne bulizás helyett. - Az én apám a legjobb. - mosolyodok el őszintén, de szerintem ezzel minden gyerek így van. Az én apám egy kicsit mindig több volt, mint más apák, ő volt egyszerre anyu, ha kellett a legjobb barátom, a legnagyobb támaszom és most a mentorom. Sokat köszönhetek neki, és ezért örökre hálás leszek neki, lehet ez is a oka annak, hogy sosem voltam lázadó típus. Annyit iszik, hogy már látom a szemén, hogy nem igazán áll jól, de ez még nem para állapot, ennél jobban nem engedjük majd lerészegedni, csak éppen annyira, hogy még a két lábán menjen haza. Felnevetek, amikor a praktikáimról beszélünk, sajnos vagy nem elég sok okosságot tanultam meg, hogy egy húzós este után is tudjak teljesíteni az egyetemen ha úgy jött ki a lépés. - A tánc egy kicsit felráz, nem enged elaludni, mert ilyenkor talán az az egyik legrosszabb. Nem iszol többet ha elalszol, de cserébe vizet sem fogsz magadba önteni eleget lefekvés előtt, és az fontos ha másnap nem akarsz egy mosott szar lenni. - lököm meg óvatosan a vállát az enyémmel nevetve. Fogalmam sincs mi a célja a mai nappal, jól éreznie magát, lehet nem velem feltétlen, de még nem lépett le, ami nagyon jó, én sem léptem le, pedig benne van a pakliban, hogy kiraknak ha vala mutatkozok, mert egyikünk sem múlt el 21 éves. Még nem tudom mit hoz az este, de a következő pohár és a kérdése után van egy olyan érzésem, hogy a kanapémon fogja tölteni azt és lehet a délelőtt is, ha rosszabbul viseli az alkoholt így hirtelen. - Úgy nézek én ki, mint aki üres szavakkal dobálózik Jayjay? - nézek rá széles mosollyal. - Elég nagy a lakásom, a kanapém extra kényelmes, ha nem akarsz ilyen állapotban hazamenni, akkor szívesen látlak és még reggelit is hozatok neked. - kacsintok rá cukin, majd már inkább csak egy poharat levéve a tálcáról iszok meg még egy felest, aminek vattacukor íze van. Neki már nem adok, felesleges lenne, egyrészt a kora miatt kétlem, hogy nagy ivó lenne és már egy kicsit úgy érzem nem lehetek én az, aki miatt az egész estét elfelejti. - Megfogadtam, hogy nem fogok rákérdezni, de kíváncsi vagyok. Mégis mi hozott téged ide? - nézek rá kíváncsian várva a választ, de ha nem válaszol igazából azzal sem lenne semmi gond.
Van akinek az apja jelent mindent és van, akit az apja szarik telibe, de olyan kurva jó magasról. Te megbízol benne, kiadod felé a titkaidat, ő meg keresztbe töri minden eddigi dolgaidat és véleményed, gondolataid. Aztán mikor ellene mész, akkor meg jól képen töröl az igazságérzetével, hogy milyen utálatos gyermeke vagy, holott ő mennyi mindent megtesz érted. Tudom, csak...nem tudom. Igazat akarok neki is, meg magamnak, meg anyám felé is megakarom tartani a dolgokat. Mégis ott van bennem a félsz. Anyától. Apától. A véleményüktől. Holott le kellene szarnom, de mégis megyek a magam feje után. Talán ez így lenne jó, ha nem a hülyeséget halmoznám és nem mennék a sügérek után, holott van egy saját magam jól kialakított rendszerem. Ma csak magamra akartam kicsit gondolni, kirúgni a hámból és elhatárolódni a két szülőmtől. Ittam, eleget, de még sem. A csaj felajánlott pár italt, felajánlotta, hogy nála aludhatok és a táncot is megmagyarázta. Jobban benne van ebben az egész partis dologban, mint én azt gondoltam, vagy bármikor is benne lennék. Nem tartom matricának a csajt, a segítségemre van, nem röhög ki, nem oltogat, csupán velem együtt élvezi a pillanatot. S ezért nem is léptem le, vagy oltottam le jobban mint amit érdemelne, ha rossz hangulatban vagyok. Kedves, jófej, van stílusa. - A mosott szar kifejezés sosem tetszett. - anyám szájából meg úgyszintén még szarabb, bár erre nem hinném, hogy létezne normálisabb szó. A külsőnkre vonatkozik és talán logikus is, de talán...nem nincs talán. Tökéletes, még ha nem is tetszik. Anyám előtt meg érdekes lesz majd részegen beállítani, de talán erre nem is lesz majd szükség. A csaj meghívott magához hogy ott józanodjak. Valahogy jobban vonz mint az, hogy apám meglásson tacsra tett állapotban, vagy hogy anyámhoz beállítsak. Az utcán meg nem tölthetem az időmet, Aaly meg...nos ő biztos nem érne rá, így elkellene fogadnom a leány ajánlatát. A további leitatás része már engem sem vonz, még akkor sem, ha ő még iszik. Érzem magamon a teljes bizsergést a testemen szétáradni, így aztán nem feszegethetem tovább a húrt. Ez így bőven elég, nem akarok alkoholmérgezést...és problémahalmazt sem magamnak, sem neki, sem a családomnak. Bőség zavara már ez is. - Nem vagyok parás, elfekszem idegenek kanapéján, segáz. - apró mosolyt megeresztek, bár nem ép félős mosoly, inkább bátorító. Magamat bátorítom ezzel. Nehezen megy, de működik. Nem kedv kérdése sajnos, hanem állapot függő. Nincs ezzel semmi. Haza nem állíthatok így egyik szülőmhöz sem. És ami miatt itt vagyok...az egy elég gáz dolog, már ami a lényeges választ illeti. De ennyit érdemel, ha már egyszer leitatott. Kac kac. - Hát...A szüleim elváltak. Lett volna egy tesóm, aki halva született. Anyám piás boszorkány, az apám meg összejött egy veled korú barbie babával, aki utál. Apám meg csak a pénzt adja a rohadt figyelme helyett. Szerintem ez bőséggel elég, hogy kirúgjak a hámból, főleg ha egyszerre önt el egyéb más szar. - magyarázom csendesen, pont akkora hangerővel, hogy csak ő hallhassa. A poharat figyelem az asztalon, a zene a fülemben dübörög, vállat vonok. - Ráadásul az új suli ahová a költözés után beiratkoztam...a félvéreket nem komálják. Hallottál már félig koreai és félig ír származású emberről? - integetek szavaim végeztével felé, hiszen efféle származásúval sem sűrűn találkozik az ember, a kinézetem akárhogyan hajaz a csak koreai igények felé...nos, félig vagyok csak az. Engem nem érdekel a származásom. A barátaim elfogadtak, ők nem szekálnak ezért, meg a szemüvegem miatt sem. De vannak, akik még ennyi idősen sem fogadják be mindezt.
Kezdőlap
