Ha péntek, akkor mi bulizunk. A hétvégén még csak versenyem sincs, hogy legalább minimális bűntudatom legyen amiatt, hogy mennyi alkoholban áztatom meg a májamat majd azon gondolkozzam, hogy vajon ki bírom-e a pálya végéig vagy nemes egyszerűséggel belehányok a sisakomba az egyik ugrató fölött... mondjuk nem mintha erre lett volna korábban példa, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy ne lett volna rá túlontúl nagy esély.
-Chase! Tipliznünk kell!-Evan hangja ugyan türelmetlen, de pontosan tudom, hogy az ágyán fetreng és a telefonját nyomkodja, miközben engem próbál sürgetni és mint minden alkalommal még én fogok rá várni az ajtóban miközben még minden szart összekapkod "jajj ezt majdnem itt felejtettem" címszóval.
-Összepakoltad a piákat?-szólok vissza miközben még az utolsó gombokat igazgatom az ingemen.
-Ja nem..-már hallom ahogy tápászkodik fel, hiszen megrecseg az ágyrács a súlya alatt. Na hát erről beszéltem. Kilépek a fürdőszobából és segítek neki elpakolni a megmaradt néhány üveget.
Mi ketten Evannal azon a szinten lakunk ahol a kollégiumi szobákhoz fürdő is tartozik. Nem is kevéssel drágább az, hogy ilyen 'luxus' körülmények között legyünk, de én inkább bevállaltam a plusz költséget, mint hogy örökké sorba álljak a közös zuhanyzókhoz.
Nagy nehezen végül csak sikerül mindkettőnknek teljesen felöltözve elhagyni a szobát és végre tényleg elindulhatunk az egyik fiúszövetség házának az irányába. Sportolók, azt tippelném, hogy a focisták szervezik a mai esti összejövetelt, úgyhogy szinte mindenki ott lesz aki számít, hiszen náluk a megindulás garantált.
Hála az égnek nem kell túl messzire mennünk, negyed óra séta csupán, azt hiszem ennél többet be sem vállaltunk volna. Evannal együtt szoktunk járni edzeni. A konditerem oké, a futópad oké, de 15 percnél hosszabb séta túrát egyikünk sem hajlandó megtenni.
-Nicole ott lesz?-kérdezi, miközben már a cigi lóg a szájából és a dobozt felém tartva kínál engem is egy szállal, amit persze el is fogadok tőle.
-Tudja a bánat..-vonom meg a vállamat miközben csattintom az öngyújtót és már tüdőzöm is a füstöt.
-Nem kavartok?-úgy érdeklődik, mintha nem tudná, hogy Nicole konkrétan csak szórakozás volt.
-Már nem.... vagy 3 hete...
-Akkor nem bánod, ha..... tudod..-most kajak az engedélyem kéri? Nevetve pillantok rá.
-Haver... fűzd be ha tudod.-bár én egyébként nem ajánlom kicsit kattos a csaj, de majd Evan is megtanulja a saját bőrén.
Mire odaérünk már javában zajlik a buli. Nem szeretek túl korán érkezni, amikor még lapos a hangulat mert lejövök az életről mire mindenki más belelendül.
-Harringtoooooon!-Greg öblös tenyere akkorát csattan a vállamon, hogy ha nem sikerült volna ennyire megnőnöm akkor valószínűleg fel is borítana.
-Haver.-tartom a kezem egy pacsira.
-Olyan nők vannak besírsz...-túlgesztikulál miközben a kezében egy sörös üvegbe kapaszkodik, ő már betöltött tisztességgel.
-Adj pár percet és eljutok addig is, hogy körbenézzek.-vigyorgok rá majd a konyha irányába követem Evan-t, hiszen nála van az alkohol, így nem árt ha nem tévesztem annyira szem elől. Mi vodkázunk. Az biztos. A többi piát igazából azért hoztuk, hogy ne mindenki a magunknak szánt üvegekre mozduljon rá. Gyorsan le is röppentünk vagy két felest, de közben Evan feje úgy forog, mintha az elnök felbukkanását várná.
-Ha itt van a medence környékén keresd. Valószínűleg selfiezik félmeztelenül.-még azért biccent egyet hálásan, de már indul is előkeríteni Nicole-t. Felkapok néhány poharat és a vodka nyakába kapaszkodva indulok a nappali irányába, aminek az ajtajában meg is állok, hogy a tekintetem végigvezessem az embereken. Egy arcon viszont megállnak a szemeim gyakorlatilag azonnal.
-Na mit mondtam... erős a felhozatal.-lép mellém Greg.
-Az ki?-biccentek a lány irányába.
-Nem tudom. Stellával jött. Már vagy három csávót lepattintott szerintem nem vevő a dologra.-szélesebb mosolyra húzódnak az ajkaim és már indulok is.
-Hölgyek, csatlakozhatok?-kérdezem egy szemtelen mosollyal az arcomon miközben lerakom a poharakat és az üveget az asztalra.
-Chase! Tedd le magad.-Stella persze egyből hellyel kínál maga mellett csak az a baj nem a jó oldalon, hiszen a kanapé másik felén ücsörög a barátnője, aki engem igazából érdekelne, de nem baj már egy gondolattal közelebb vagyok.
-Bemutatnál?-biccentek a barátnője irányába.
-Ja.. JA! Chase, Ő Lu. Lu, Ő Chase.-integet egyet közöttünk majd ahogy feláll, hogy töltsön magának valamit már sunyin csúszok is egyet Lu irányába ezzel elfoglalva Stella helyét.
-Chase!-szól rám, de szerintem ő is tudja, hogy teljesen értelmetlen, így leül oda, ahol én voltam még az előbb.
-Szóval, Lu.... Még új vagy az egyetemen vagy nem a te világod a koleszos bulizás?-tudom, hogy még nem láttam itt. Egy ilyen nő biztosan nem kerülte volna el a figyelmem.

Chase & Luana

Régen voltam ennyire feltüzelve, és ennyira kíváncsi ha egy buliról volt szó. Nem nagy titok egy olyan lányról, akinek saját klubja van, nem a koleszos partik az első számú célpontjai egy hétvége kezdésének. Voltam már hasonló partin, bár nem az én világom, meglepően jól telt és titokban, mindig is visszavágytam az efféle bulikba. Nekem teljesen más az ízlésem, de az nem azt jelenti, hogy nem tudott volna teljesen lázba hozni és ellazítani a sajátos hangulata. Vad bulik, amit bármeddig elfajulhatnak, ez a klubban nincs, és talán pont ez benne a különleges számomra. Szeretek vadulni, közel sem áll hozzám a jó kislány szerep és végre, nem úgy indultunk neki az éjszakának Stellával, hogy pasizni akarunk. Állandóan ez a téma, mindig mindenki akar valakit fogni magának, a reménytelenül romantikus barátnőim másra sem vágynak, de hála istennek Stella megtalálta az igazit, legalábbis egy időre biztos, így talán lenyugszik és tarthatunk csajos bulit, ahol ugyan vannak pasik, de nem azon kattog az agya, hogy melyiket tudná magába bolondítani. Én is voltam ilyen, sokáig, nagyon sokáig űztem egy olyan srác ideált, aki nem is létezett, kerestem valakit, akivel majd jól elleszek a gimi után, az egyetemen együtt járunk majd órákra és majd mennyire romantikus lesz, amikor a sulis sztorikat meséljük a gyerekeinknek. Hát ez elmúlt, mert rájöttem, hogy nincs ilyen pali a világon, legalábbis az én világomban nincs.
- Azt hittem már sosem érsz ide Lu! - engedi el a srác kezét Stella, akit szerintem a kapcsolatuk eleje óta nem nagyon szeret egy percre sem szabadon hagyni. Meglepő módon intett neki, hogy menjen, amíg megölelt engem és beinvitált a buliba és a kezembe nyomott egy feles poharat, amiben fogalmam sincs mit töltött, de a koccintás után mosolyogva húztam le, majd egy kicsit sanyarú arccal tettem le a poharat.
- Ne haragudj, reggel meghallgatás volt a klubban és elhúzódott. - húzom a szám, már nem a piára, hanem a korábbi gencsak hosszú munkanapomra. Jól sikerült , de azért örültem volna, ha nem emészti fel az egész napomat.
A hely tolong a részeg pasiktól és az olyan lányoktól, akik pont ezek figyelmére vágynak. Vannak olyanok, akiknek még csak esélyük sincs pasit fogni, nem a külsejük miatt, hanem a felesleges vihogás, a hajtekergetés és az állandó pilla rebegtetés olyan mértékben alázza be a tekintélyüket, hogy nagyon részegnek kell lennie a srácoknak, hogy ez bejöjjön nekik.
Na de a pasikat sem kell félteni, nagyon egyedi, egy kicsit sem izgalmas flörtölési stílusukkal. még csak be sem estem az ajtón már betalált egy, akit még viszonylag kedvesen küldtem el. Két pohár feles után, már csak oda intettem a következőnek, majd már inkább figyelmet sem szentelem a többinek. Nem voltam részeg, mégis jobban éreztem egy kicsit elvonulni, a nappaliba, ahol a zene hangos, de talán kevesebb a nyomulós személy. Stellával a kanapén ültünk le, és máris ecsetelni kezdte a mai napját, egy pohár, hála istennek csak, koktél mellett, amikor megint egy ismeretlen srác csatlakozott be a köreinkbe. Különösebb hangsúlyt nem fektettem rá, csak Stella figyelmét vonta el és már tudtam, hogy akkor ezeknek ketten közük van egymáshoz, így nem akartam azonnal ellenséges lenni vele, elvégre nem feltétlen miattam jött ide, ami talán egy kicsit jobb indításnak tűnt. De persze a látszat már szinte mindig csal, amint Stella felállt, rögtön mellém szegődött én meg csak mosolyogva néztem rá, és mivel a barátnőm megelőzött a bemutatkozással, így már nem kellett a szokásos körökön végigmenni, bár nem hiszem, hogy itt bárki is kíváncsi lenne mindenre a másikról. Elnevettem magam, amikor Stella kereste mellettem a helyét, de már Chase vette birtokba, szinte sértődött arccal ült le a másik oldalára. Talán ő eddig az első, aki nem teljesen visszataszító számomra, így nem állok fel megyek tovább, hanem csak kényelmesen hátradőlök a kanapén és keresztbe teszem a lábamat.
- Nem az én terepem ez a társaság, de meglepően kellemeset csalódtam már korábban is, így adtam neki még egy esélyt. - nem akarom végigmérni a vonásait, de vonzza a tekintetem. - Most jön az a rész, hogy megkérdezed nem iszok e veled valamit? - ha valaki kiskora óta járja a szórakozóhelyeket, akkor már tisztában van szinte mindegyik felszedős mozdulattal, szokással, mert sok ideig csak külső szemlélő voltam, de manapság én vagyok az akit elcsábítanak, vagy elcsábítom akit akarok. Velem csak a határozott és tényleg komoly szándékúak tudnak bármit is kezdeni, amúgy könnyen el tudnak vérezni, és lehajtott fejjel arrébb kullogni egy kicsi könnyedebb társaságra váltani.
- De tudod mit, inkább együnk rendhagyóak, most én jövök. - hajolok előre, egészen közel hozzá. - Fogadjunk, hogy a kiscsaj, a medencénél már megvolt. - mutatok az udvarra majd a szobát kezdem pásztázni. - És ő ott. - mutatok egy elég mutatós lányra a sarokban aki még most is feltűnően stíröli őt. - Megfektetted, de tuti többet akart, szegényt hopon hagytad ugye? Na és ő? Vele csúnyán elbánhattál a tekintetéből ítélve. - dőlök vissza elégedetten vigyorral az arcomon a szőke lány felé nézve, aki szinte ölni tudna a szemével, de nem Chase-t hanem engem. A srác elég vonzó, de ismerem én az ilyenfajta pasikat, és sok jóval nem szoktak kecsegtetni, de nem vágta el magát nála még közel sem, én is nőből vagyok, tudom mi az, ami bejön nekem, és ő határozottan az a kategória, de akkor sem fogok könnyű helyzetet teremteni neki, az nem én lennék.

Az emberek szerintem nem véletlenül mondják, hogy az egyetemi évek lehetnek a legjobbak, ha az ember tudja, hogy hogyan maxolja ki őket. Nekem ezzel sosem volt problémám és még a szobatárs kérdésben is rohadt nagy mázlim volt annak ellenére, hogy Evan alapvetően a szöges ellentétem. Igazi kis okostojás, aki az elején másnak sem élt csak a tanulásnak, mellettem azonban ilyen szempontból elég ügyesen kikupálódott, hiszen manapság már nincs buli, ha mi nem jelenünk meg. Persze ő sokkal jobb hatással volt rám, mint fordítva, hiszen eleinte igencsak nyögtem az egyetemi tananyagot, de Evan segítségével sikerült tartanom végül a tempót. A mai este azonban nem arról szólt, hogy pánikszerűen magoljunk vagy próbáljam mentálisan felkészíteni magam a versenyre, hanem hetek óta ez volt az első olyan megmozdulásunk, hogy másnap bármeddig nyöghetjük a következményeket. Drága barátom figyelme azonban csak korlátozott ideig összepontosul a közös szórakozásra, hiszen neki egy pár fedetlen hosszú láb van a célkeresztben, így nem is húzza túl sokáig az időt, így viszont azt hiszen nekem is ideje alaposabban szemügyre vennem a felhozatalt.
A legtöbb lányt már ismerem, így nem számítok túl sok kihívásra egészen addig a pillanatig, amíg ki nem szúrok valakit, akit eddig még nem láttam ezekben a körökben mozogni. Még jó, hogy a kapaszkodópont adott, hiszen Stella oldalán díszeleg és még Greg szavai sem bírnak elrettenteni attól, hogy megmozduljak az irányába. A drága Stella sajnos nem veszi egyből a lapot, hogy nem ő érdekel, így rossz oldalon biztosít számomra helyet, pedig ismerhetne már annyira, hogy nem azért jelenek meg, hogy vele beszélgessek a pasijáról. Ezen azonban nem kell túl sokáig fájdítanom a fejemen, hiszen elég egy pillanatnyi figyelmetlenség és máris elfoglalom Stella helyét Lu mellett. Nem menekül, nem szalad világgá és még csak a picsába sem küld el, így azt hiszem máris tovább jutottam, mint az előttem próbálkozók, de van egy olyan érzésem, hogy nagyon messze járok még a győzelemtől.
Csípős szavai azonnal felborzolják a kedélyeket. Végre valaki aki nem adja egyből magát, hanem abszolút elzárkózó testtartást vesz fel, tekintete azonban végigmér. Féloldalas mosolyra húzódnak az ajkaim.
-Az az én nagy mázlim.-nevetek egyet szórakozottan.
-Nem, Lu, akkor biztosítanék neked egy lehetőséget arra, hogy nemet mondj. Én azt akartam kérdezni, hogy mit töltsek neked?-vigyorodok el. Nem ma kezdte, azt tisztán látszódik és kicsit sajnálom is, hogy már ennyien boldogították mielőtt ideértem, így már láthatóan kevesebb türelme van a férfiak hülyeségéhez, de így csak izgalmasabb.
Kicsit megemelkednek a szemöldökeim ahogy közelebb hajol hozzám, de egy millimétert sem hátrálok csak a szemeit figyele. Ő nem az a lány lesz akinél ilyen könnyen gólt rúgok.
Kíváncsian követem a tekintetemmel, hogy melyik lányokat szúrja ki és csak egyre szélesebbé válik a mosolyom.
-A medencés csaj megvolt többször is. A vörös csak egyszer, szeretett volna repetázni, de nem volt az esetem. A kis szőkének pedig pont az a baja, hogy nem fektettem meg... és a vörös volt a legjobb barátnője, akinek nem bocsátotta meg, hogy összejött a dolog velem, de a jelek szerint irántam még érdeklődik.-bárcsak emlékeznék bármelyikük nevére. A medencés lány Nicole, akire Evan épp most repül rá, bár szerintem Lu-t egyik sem érdekli.
-Akkor most én jövök?-kérdezek vissza egy pofátlan vigyorral.
-Szereted a könnyű szórakozásokat, de nem annyira, hogy csak úgy odadobd magad az első srácnak aki leül melléd, kedveled a megbízhatatlan rosszfiúkat, de csakis azért mert pontosan tudod, hogy hogyan dolgoztasd meg az agyukat és sokkal izgalmasabbak, mint egy öltönyös jófiú akinek a családod valószínűleg mérhetetlenül örülne, de téged.. téged, Lu, azok az arcok borzasztóan untatnak. Neked kell az adrenalin és valaki aki megfeszegeti a határokat.... vagy tévedek?-rövid szünetet tartok.-Szóval összefoglalva.. pontosan engem keresel, hiszen még nem pattintottál le annak ellenére, hogy a képemre van írva, hogy nem vagyok a legtisztességesebb játékos.-széles mosolyra húzódnak az ajkaim.
-Na.. Mit töltsek?

Chase & Luana

Sosem tervezem meg az estéimet, szeretem ha visz az ár és a társaság magával. Kell egy kis spontaneitás az életemben és ezeket csak az ehhez hasonló helyen tudják biztosítani nekem. De abban egészen biztos voltam, hogy ma maximum Stella lesz, akivel alszok, de még az sem annyira tuti, mivel neki ott van a csávója, akiről szinte levakarhatatlan, ezért is lep meg annyira, hogy velem tart a kanapéig és ott sem rángatja maga mellé a srácot.
Fogalmam sincs mit vártam az estétől, talán egy kis pihenőt, egy kis relaxot az agyamnak, a testemnek meg valami atomrobbanást, egy ferde estét, egy részeg mulatozást, de mindenképpen szórakozást, amit lehet nem ücsörögve fogok meglelni, de most mégis itt érzem jól magam. Az ismeretlen csatlakozása sem ösztönöz tovább állásra, pedig ma bőven kijutott számomra az idiótákból, mégsem akadtam ki egyikre sem és még egészen jó helyen volt a határ, amit magamban húztam a piócák ellen, akik végig arra gyúrnak, hogy az este folyamán meggyűrhessék velem a lepedőt. Persze nem vagyok ellene, de nem mindegy ki az, aki miatt másnap kivasalom azt.
Chase szemtelen közeledése, mégis ad egy kis elzárkózást részemről, de nem miatta, csak a tapasztalat és nem akarom közelebb engedni, még csak jelét sem mutatni, hogy közeledhet, mert majdnem biztos vagyok benne, hogy ő volt Stella egyik kiszemeltje, még a mostani nagy szerelme előtt. Lehet tévedek, mindenesetre nem én leszek az, aki nyitni fog, de mégis közvetlenebbül viszonyulok hozzá, mint azt kellene. Olyan igazán vonzó a tekintete, ami nem feltétlen kémiai szempontból vonz magához, sokkal inkább érdeklődés szintjén. Vajon mit tud ez a fiú, amiért ennyi nő bámul minket, vagyis inkább őt, epekedve, szinte már nyáladzva.
- Még így is tudok olyan választ adni, ami nem éppen a te javadat szolgálja, de lásd kivel van dolgod, megiszok veled szinte bármit, mert ma egészen jó kedvem van. - vagyis nincs elbaszva  napom teljesen, mert jó kedvem olyan igazán jó már nagyon régen volt. De ideje egy kicsit belekóstolni újra hátha valamit ki tud hozni belőle ez a srác, maximum nevetek egy jót ha bénázik itt a nyomulással, vagy nem.
Szinte lerí, a helyen lévő csajokból, hogy melyikkel volt már dolga, talán ez a legnagyobb dolog, ami miatt villog a fejemben a stop tábla felé. Én sem vagyok olyan, akin nem ment már át több pasi is, de nem akarok olyan lenni, csak volt pár rossz döntésem a múltban. Viszont az biztos, hogy már okosabb vagyok, nem leszek a sokadik egy éjszakás csaja ma senkinek.
- Csaj! - nevetek fel, kicsit kínosan. - Darab darab, ugye Chase? - annyiszor volt már dolgom ilyen sráccal, de akkor miért nem állok fel és hagyom itt, mint eddig az összessel tettem. Belevaló, kitartó és basszus nem tudom itt hagyni. Gyenge női énem elnyomja a határozott nem leszek senki egy éjszakása nőt legbelül. De ezt nem mutatom kifelé, hülye lennék tovább növelni az egoját, ami így is óriási, de jól áll neki.
Amikor átveszi a vezetést a beszélgetésben csak figyelem, a szám egy kis mosolyra húzódik, ahogyan próbálja ledarálni azt amit rólam gondol. Vajon tényleg ilyennek tűnhetek kívülről?
- Tetszik, hogy ennyire magabiztos vagy, de a családom pontosan a rosszfiúkat szokta meg mellettem, más miatt, miért adtak volna a kezembe egy klub vezetését 19 évesen. Ami meg az öltönyösöket illeti, szexi nagyon szexi, de meghagyom az idősebb korosztálynak azokat a fajta srácokat. Amúgy meg rajtad is ing van, vagy a könnyebb megszabadulás érdekében húztad fel, vagy csak kicsit komolyabbnak akartad mutatni magad. De ennélfogva vajon tényleg te kellenél nekem? Lehet túl komoly ez a szerelés már az én ízlésemnek. - közel sem így volt, de azért egyben igaza volt, szeretem tornáztatni a másik agyát, mert azzal magamat is próbára teszem. Ismét előrébb dőlök a kanapén, és elmosolyodok.
- Úgy érzed egy magamfajta lánynak te tudnád feszegetni a határait? Egyenlőre csak annyit látok belőled, hogy nagy a szád, de kíváncsi vagyok cselekedni is képes vagy e. - állok fel a kanapéról és a konyha felé veszem az irányt. - Ha meg akarod tudni tényleg mi kell nekem akkor gyere! - intek felé, majd elindulok a konyhába. A pult rogyásig van itallal, és pont ez kell most nekem, és neki is, vajon meddig fogja bírni ellenem.
Nekitámaszkodok a pultnak és megvárom, hogy beérjen, majd olyan huncut mosoly jelenik meg az arcomon, amitől még én is megijednék ha látnám.
- Játszani fogunk! - jelentem ki határozottan. - Őszintének kell lenned, cserébe én is az leszek. - megfogok pár feles poharat és kiteszek elé párat és magam elé is. A kezembe akadó első italból kitöltök magunknak, szépen sorjában, hogy mindegyik tele legyen a valószínűleg elég ütős cuccból. - Folytassuk amit elkezdtünk, én mondok valamit ha igazam van iszol és én is ugyanígy fogok tenni. Meglátjuk kinek vannak messzebb a határai. - kacsintok rá, majd meg is iszok egy pohárral. - Ezt azért, mert tényleg szükségem van az adrenalinra. - teszem vissza a pultra és már fogom is meg a másikat és azt is letolom. - És igen, mert valószínűleg pontosan téged kerestelek, de nem olyan értelemben, amire te gondolsz. - töltöm vissza magamnak az üres poharakat, majd mint aki nem most tolt le két rohadt erős italt végig gondolom, mivel tudom a lehető leghamarabb megnyerni ezt a meccset, bár szeretek játszani, annyira mégsem akarom, hogy hamar vége legyen.
- Úgy érzem neked nagyon nehezen lehetne megtalálni a határaidat. - jelentem ki az első dolgot, ami eszembe jut, szerintem még közel sem volt ahhoz, hogy nagyon feszegesse őket, túlságosan is nagy menőnek érzi magát, de ezt így nem akarom az arcába nyomni, még nem töröm le teljesen az elején.

Lu-val nem lesz olyan könnyű dolgom, mint a többi csajjal, külsőre azonban pont az esetem, így most még az sem tántorítana el, hogyha valaki másnak az öléből kellene kiimádkoznom őt, hiszen rohadtul bejön és ezt a lehetőséget biztosan nem engedném át csak úgy másnak. Arról nem is beszélve, hogy Greg már megindította a gondolatmenetet a fejemben, hogy már több srác is léket kapott nála, így kifejezetten hajt a kíváncsiság, hogy vajon én megütöm-e nála a mércét. Ahogy keresztbeteszi a lábait és hátradől érzem, hogy kicsit elzárkózik, de ez még nem jelenti azt, hogy kioffolt az estére, hiszen a francba még nem lettem elküldve.
Általában még csak meg sem kell izzadnom és jönnek az önként jelentkezők, akikkel elcsaphatom az estémet, ezzel pedig soha nem féltem élni, de ez az este más. Az a lány, aki igazán bejön nem fogja túl könnyen megadni magát, de ez nem is baj.
-Hmm Lu... elkényeztetsz.-hümmentek egyet vigyorogva. Célba még nem értem, de legalább a rajt vonalhoz engedett felállni. Ez nekem már bőven elég. Kell nekem ez a lány. Így vagy úgy, de meg fogom kapni ha bele gebedek akkor is.
A környezet adottságai és a sok sok ránk tapadó szempár talán nem juttat túl sok előnyhöz, de a jelek szerint még ez sem veszi a kedvét. Megpróbálhatnám letagadni, hogy hány lányt döntöttem már magam alá a jelen lévők közül, de ő nem annak a lánynak tűnik akit csak úgy hülyének tudnék nézni, így meg sem próbálom. Bevallom őszintén a sok üresfejű pompomlány után kész felüdülés, hogy meg is kell erőltetnem magam.
-Most mit szépítsem, Lu? Lehet, hogy többet akartak tőlem, de sokuk még a nevüket sem mondta el mielőtt kigombolta a nadrágomat.-vonom meg a vállamat. Én soha senkinek nem ígértem, hogy szőke herceg leszek fehér motoron. Elfogadtam amit kínáltak, de egy pillanatig sem ígértem nekik többet egy estényi szórakozásnál. Nicole más volt. A csajnak olyan szája van, hogy nem tudtam tőle egy darabig elszakadni, de a stílusával sosem tudtam megbékülni... így esély sem volt rá, hogy tovább lépjünk a kavarásnál, pedig külsőre nagyon ott van a csaj. Mondjuk Lu mellett ő is elbújhat a sarokban.
-Nem is sejtettem, hogy egy komoly üzletasszonnyal van dolgom ma.-bólintok néhányat. Szóval innen ez a fene kemény kisugárzás. Azt, hogy kiskorú én telibe leszarom. Annyi év nincs köztünk, hogy zavarjon.
-Egy pólótól sokkal könnyebb lenne megszabadulni... de szeretem nézni ahogyan türelmetlenül próbálják kigombolni... ha neked nem jön be akkor meg is szabadulhatunk tőle... bánja a tököm, legalább megnézheted, hogy mivel van dolgod.-vigyorgok rá. Hogy képes vagyok-e cselekedni is hogy alátámasszam a szavaimat? Hogy a viharba ne? Lu-t is úgy megtámasztanám alulról, hogy nem is lenne több kérdése, hogy vajon csak a szájkaratéban vagyok-e ilyen erős.
Kérdés nélkül állok fel és indulok utána a konyhába és ugyan a tekintetem a fenekére van fixálva perifériából érzékelem, hogy hány szempár tapad rám miközben a lágyan ringó csípőt követem a konyha irányába. Határozottan lépek be Lu mellé mielőtt bárkinek eszébe jutna leszólítani. Az ilyen bulikban jobb szemmel tartani azt aki érdekel, mert mire kettőt pislog az ember már valaki más is beszállhat a játszmába, amihez most nem annyira lenne kedvem.
-Az őszinteségem miatt ne izgulj. Ami a szívemen az a számon.-pillantok rá szórakozottan.
-Legyen... játszunk.-bólintok rá a dologra. Ha így oldódik fel a közelemben akkor menjen a dolog.
Vigyorogva figyelem ahogy gyorsan le is ver két felest, hogy megindítsa a saját hangulatát, mi is így kezdtünk Evannal amikor megérkeztünk.
-Azt még meglátjuk..-pillantok az arcára kíváncsian.
Az első mondatára szórakozottan nevetek egyet.
-Tudsz te ennél jobbat is Lu, de egyefene elsőnek elfogadom.-mondom és lehúzok egy felest majd visszarakom a poharat a pultra.
-Szerintem még te magad sem döntötted el, hogy mire is kellek neked ma este, mert sokkal jobban bejövök neked, mint szeretnéd.-már tolom is közelebb hozzá az egyik poharat, hiszen szerintem ezzel telitalálatot lőttem.

Chase & Luana

Én sokakkal ellentétben sosem fogom megjátszani magam azért, hogy egy srácnak bejöjjek. Voltak akikért megtettem volna sok mindent, de van egy határ, amit nem lépek át kuncsorgás terén. Legyen önbecsülése egy nőnek, és nekem van és soha egy pasi sem fogja látni tőlem, hogy ezt odább dobom érte. Az, hogy túlságosan is visszautasító vagyok, nem azért van, mert kéretem magam, csak jobb ha a srácok is tükörbe néznek, és szembesítik magukat a saját értékeikkel és dumájukkal mielőtt odamennek egy lányhoz leszedni róla a bugyit, akár szemmel is.
Chase szerintem eleget nézett tükörbe, mert még egy kicsit sem lépi túl azt a szintet, amiután már nevetve hagynám faképnél, táncol nagyon a határán ennek a dolognak, de mindig jó felé billenti a dolgokat. Nagy az egó, talán túl nagy is, de egy nyámnyila pasi senkinek nem jönne be, és ezt tudja és k is használja ezt a fajta tehetségét.
- Ijj, akkor ők azok a lányok, akik a gimiben sosem kaptak meg senkit és amikor egy kicsit sikerült kikupálódniuk és az egyetemen élik ki a vágyaikat, amiket vissza kellett folytaniuk, és te vagy olyan daliás férfi, hogy segítesz nekik. - húzom el a szám nevetve.  Persze ebben azért sokkal több van egy női szemszögből is, de nagyvonalakban talán ennyi a sztori, ha valaki nő létére csak ennyire vágyik hát legyen. Nem ítélkezek, mert bár a kikupálódás nálam már elég hamar elkezdődött, és a gimi alatt is elég vad életet éltem, mégis tudom milyen, amikor még bemutatkozni sem akarsz, csak valaki felé kerülni és jól meglovagolni a  lehetőséget, meg mást is.
- Nyugi csődör, egészen nyugodtan maradhat az ing, nekem nem kell bizonygatni, hogy jó pasi vagy, nem egy szexi felsőtest fog levenni a lábamról. - itt meg is borul az őszinteségem egy kicsit, mert igenis el tud kápráztatni egy szexi férfi test, de olyannál, akinek a belső érekéit fikarsznyit sem számítanak. Chase vagy marad a barátzónában és azért nem akarom rögtön megszabadítani a dolgoktól, vagy komoly érdeklődésem egyre jobban villan fel legbelül, bár a másodikat sosem vallanám be még ilyenkor, de erős a gyanúm, hogy a cseppet sem laza flört nem a barátságnak szól. - Ki mondta, hogy dolgom lesz vele? - kérdezem felhúzott szemöldökkel, mielőtt a konyha felé veszem az irányt hátrahagyva magányosan Stellát és a köré gyúlt csaj seerget. Nem foglalkozva azzal, hogy pontosan tudom mit tettem akkor, amikor magam mögé utasítva indultam el lépek a konyhába. Nézelődni szabad, amíg én nem akarom úgysem fog belőlem többet látni, hát nem sajnálom tőle a látványt.
Egy rögtönzött őszinteségi játék igen izgalmas tud lenni, laza dolgokkal kell kezdeni, mert a vége felé a pia úgyis beindítja a fantáziát és a nyelvünk is jobban elered, ha van bennünk némi alkohol. Pár arc jön be a konyhába tölteni magának, miközben én már a második poharamat csapom az asztalra, az arcom nem rezdül, pedig elég meredek az ital, amit ittam, még csak meg sem néztem mi az, az íze leginkább semmire nem emlékeztet, de most pont ez a lényeg. A mai este arról szól, hogy laza vagyok, jó kedvem van és nem foglalkozok az élet más dolgaival erre ott lesz a holnapom.
- Ki mondta, hogy gyors játékot akarok? - vonom meg a válla, miután ő is csatlakozik az ivással hozzám. Nem tudom mennyi volt benne már amikor odaült hozzám, de az tuti, hogy nem ez az első neki, talán től gyorsan el is fogunk érni a végére, én bírom a piát, szórakozóhelyen nőttem fel, már elég korán megkóstoltam a csodás mámorító ital ízét, szinte mindent, de vajon neki is van olyan erős szervezete? Ha nem is, ajd tetteni fogja, mert egyik pasi sem szereti, ha egy nő ilyenben veri le.
Kérdésére felnevetek, és egy kicsit belekapaszkodok a pultba, mert a nagy nevetés közepette azért a fejembe szállt az a hirtelen két pohár feles. Bírom az alkoholt, a gyomrom befogadja, de nem azt jelenti, hogy nem érzem magam tőle ugyanolyan furán, mint bárki más.
- Erre valójában csak félig kellene innom. - fogom meg a poharat majd kiiszom a felét. - Fogalmam sincs miért álltam le veled inni, és nem vagyok oda azokért a pasikért, akikről már elsőre megmondom, hogy másnap simán egyedül hagy reggel az ágyba és soha többet még csak felém sem néz. - legurítom a másik felét is, mert úgy érzem szükségem van rá. - Nem vagy te olyan rossz pasi, csak az a nagy szád Chase. - bökök felé a poharammal, amit szépen vissza teszek az asztalra.
- Te olyan csajt keresel, akit hazavihetsz vagy akár az egyik emeleti szobába és egy jó menet után másik után néznél, mert neked senki nem elég jó. Vagy ha mégis jó, akkor félsz, hogy te nem lennél neki elég jó. - nem akarok tőle semmit, konkrétan nincsenek bennem tervek vele kapcsolatban, mégis végre szeretnék egy olyan pasival találkozni, aki ebben a helyzetben erre nem inna. A mi korosztályunk nem ilyen, egyszerűen nem keresik az igazit, még én sem, így ez a szomorú igazság, hogy én erre innék. Nem tudom tőle mit várok el, hogy igyon vagy sem, ha iszik, akkor mélyen belül tisztázom, hogy kicsit olyan mint én, így megvan a pont, amiért nem ő volt a következő a mai listán, akit elhajtottam. Ha nem iszik, arra nem tudok mit mondani, az alkohol dolgozik, igen gyorsan, talán túl gyors volt 12 cent piát 5 percen belül a szervezetembe önteni, mert lehet még ez rajtam is kifog, legalábbis a fejemet tuti még jobban összekeveri.
Vigyorgok felé, mint a tejbetök, de még mindig stabilnak érzem a talajt magam alatt, annak ellenére, hogy a pult erős támasztékot ad nekem. Ez jó jel, de mégis felülök a pultra és úgy várom meg a válaszát.

Előadhatnám a kedvéért, hogy egy rohadt esztétikusan csomagolt jófiú vagyok, de ez hazugság lenne, magamat pedig senki kedvéért nem fogom és nem is tudom letagadni. Vagy kellek így vagy nem, a fejem egyik esetben sem fog fájni, hiszen így is el szoktam érni azt amit akarok. Lu lepattinthatott volna, hiszen pontosan tudta az első másodperctől kezdve, hogy nem azért ültem le mellé, hogy az időjárásáról csevegjünk.
-Nem tudom milyenek voltak ezek a csajok a gimiben. Most mutatósak és tudják mit akarnak... ha ez éppen én vagyok akkor igazából hogyan is tagadhatnám meg tőlük.-emelem fel ártatlanul a kezeimet egy pillanatra. Végülis nem akkora bűn ez a fajta életmód ha az igények egybevágnak. Azt viszont szerintem nem írhatja fel senki az én számlámra, hogy az ilyen esték után nem tudom komolyan venni a lányokat, akik kérdés nélkül adják át magukat nekem. Lu már most sokkal komolyabban megdolgoztat, mint a lányok 90%-a, hiszen általában csak koccintunk egyet és a nyelvem már a szájukban is van. Valahol nagyon élném, ha a lehető leggyorsabban bejutnék Lu lábai közé is valahol viszont egy kicsit illúzió romboló is lenne, hiszen valahol azért reménykedem benne, hogy ő tényleg nem az a lány, aki csak úgy bárkinek hanyatt dobja magát.
-Miért érzem azt, hogy ennek csak a felét gondoltad komolyan?-kérdezem kicsit hitetlenkedve. Szerintem igenis rohadt nagy szerepe van a testeknek a kapcsolatépítésben, hiszen valahogy nem tudom elképzelni, hogy ne küldött volna el a francba, ha egy laza sörhasra feszülő ingben tettem volna le magam mellé. A lányoknak szerintem éppen olyan fontos egy esztétikus kockahas, mint a fiúknak egy feszes fenék.
-Jogos..-bólintok szemtelen megjegyzésére és néhány másodpercig gyönyörködök a látványban mielőtt utána mozdulnék és felzárkóznék hozzá a konyhában nehogy valaki lecsapjon rá. Azt hiszem van annyi tekintélyem már, hogy elég a puszta jelenlétem a közelében ahhoz, hogy egy ideig ne mozduljon rá senki... bár ha engem lepattint szerintem mindenki fel is adhatja a próbálkozást Lu-nál.
Meg sem rezdül az arca miközben leveri a feleseket egymás után, szóval van rutinja vagy éppen önuralma, de egy pillanatig sem izgulok, hiszen bírom én a kiképzést. Hányni sosem szoktam csak a használhatóságom kezd el romlani egy bizonyos alkoholszint után. Még szerencse, hogy csak két felesre volt időnk Evan-nal mielőtt lecsaptam volna Lu társaságára.
-Ha velem játszol, Lu, az sosem lesz gyors..-vonogatom meg a szemöldökeimet. Értse ahogy akarja, de abban valahogy nem kételkedem, hogy tudja, hogy én mire gondolok. Én állni fogom a sarat az biztos, de nem tudom, hogy neki most csak hirtelen ilyen nagy az arca és reménykedik, hogy én nem bírom majd vagy tényleg tartja majd a lépést.
Ahogy felnevet és megkapaszkodik úgy szélesebb lesz az én mosolyom is. Kíváncsian hallgatom majd kicsit megingatom a fejem.
-Azért álltál le velem, mert reménykedsz benne, hogy tévedsz... és egyébként így is van. Úgy érzed, hogy te olyan csaj vagy aki miatt nem emelném fel a telefont?-kérdezem kicsit összeráncolva a homlokomat.
-Hé ne sértegess!-nevetek fel.-Kurvára jó pasi vagyok és hidd el egy óra múlva pont az a nagy szám lesz a gyengéd.-kacsintok rá pofátlanul.
A következő tipp azonban kicsit félresiklik, hiszen ebben abszolút nincs igaza. Vigyorog és felül a pultra én pedig egyszerűen szembelépek vele és megtámaszkodok a lábai mellett a kezeimmel.
-Hát ez nem talált, édes.-közelebb hajolok hozzá, úgy ahogyan ő is tette velem a kanapénál.
-Olyan csajt keresek aki végre meg bír mozgatni.. aki miatt lenne értelme felemelnem másnap a telefont.. akit én nem akarok kiengedni az ágyamból.. akit szívesen látnék a pálya mellett, hogy szurkol nekem-egyik kezemmel a füle mögé simítom a haját és olyan közel hajolok, hogy az ajkaim szinte érintik a puha bőrét a füle tövénél.-és a következő bajnoki címem után hangosabban sikoltaná a nevemet, mint a lelátókon a tömeg..-hátrébb húzódok és lassan visszatér a mosoly az arcomra.
-Amíg ez a lány nincs meg.. addig csak szórakoztatom magam.. egyébként meg kurva jó pasija tudnék lenni valakinek. Ebben nem kételkedem.-megérintem az állát egy pillantra kicsit feljebb emelve az arcát, hogy a szemeibe tudjak nézni, majd el is engedem.
-Én jövök. Szerintem.... te lehetnél ez a csaj.-tekintetem az övébe kapaszkodik. Kiváncsi vagyok, hogy úgy gondolja-e hogy erre alkalmas lenne.

Chase & Luana

A szavai egészen megnevettetnek, az, hogy a lányok tudják mit akarnak egy óriási vicc még az ő szájából is. A lányoknak ebben a korban még fogalmuk sincs mit akarnak, csak egy pasit látnak, aki adja nekik a szépet egy menet reményében, mert mint a kupára úgy tekintenek rájuk. Egy nagy mell vagy egy szép arc, huncut kis nevetés máris fel tudja ajzani a férfi népet, pedig a lányok ekkor még azt sem tudják, hogy akarják e a srácot vagy sem, de sodródnak, akár csak én, amikor még nem voltam ennyire észnél.
- Nagyon egyszerűen! - jelentem ki határozottan. - Csak nemet kell mondani nekik, és csak egy kicsit is belegondolni, hogy vajon ezt ők is tényleg akarják vagy csak meg akarnak felelni a korabeli normáknak. - egyáltalán nem kioktató hangon mondom, leginkább csak közlöm vele a tényeket, amit a legtöbb srác nem fog fel, mondjuk a csajok sem, mert akkor amikor cselekszenek jónak tűnik. Én, akinek a legfiatalabb nővére is 12 évvel idősebb nálam ezt már nagyon sokszor végighallgattam tőlük, egy ideig csak szemforgatva ültem végig a kis előadásokat, de már értem miről beszéltek.
- Mert nem ismersz. - bököm meg a mellkasát, de azonnal el is húzom magam. - Leszek egy kicsit olyan, mint ti pasik, olyan nagy önbizalommal rendelkező. Tudod nem ma kezdtem a pasizást, voltam az a lány, aki mindenkinek kellett és az, akit egy éjszaka alatt két pasi is megfektetett, mert hagytam magam. De sosem voltam az a lány, aki a külső alapján mondta meg, hogy kell e neki a másik vagy sem. Persze bejön a kis mézes mosoly, a határozott kiállás és a nagy pofa, mert az macsós, de tévedsz ha azt hiszed, hogy olyan vagyok, mint itt az összes többi lány ezen a bulin. Nem vagyok különleges, sőt, igazából néha elég uncsi vagyok, de felszínesség távol áll tőlem. - bár a komolyság most nem jelent meg az arcomon, mert végig egy apró mosoly ült ki rá, ez a téma akar komoly is lehetne, de én ma nem vágyok ilyen mélységes dolgokra.
Minden komolyságom félretéve, mint a gyerekek elindulunk játszani egy egyáltalán nem gyerekjátékot. Szeretek arcoskodni, egészen addig, ameddig úgy érzem fölényben tudok lenni, utána meg csak simán folytatom és próbálom tartani a pozícióm, bár érzem az első két pohár után, hogy nehezen fog menni.
A megjegyzésére nem reagálok még csak rá sem nézek, a poharakat visszatöltve mosolyodok el rá, de több reakciót nem kap a kissé kétértelmű beszólása.
- Ohh Chase nem ismersz még, lehet most olyannak tűnök, aki miatt megemelnéd, de nem akarsz te az én igen kaotikus életem része lenni. - nem annyira bonyolult az életem, nekem kicsit sok, de nem tudom mennyire férne meg benne valaki, aki igenis naponta hív, mert érdekli mi van velem. Lehet nekem ez az egész túl nyálas lenne, túl romantikus és én sosem voltam olyan lány, aki ezekre bukik.
Az egosita dumáján csak meg kellene forgatnom a szemem, csak el kellene hesegetnem az óriási egóját, most mégis csak nevetek rajta, mint valami hülye, de ezt gyorsan el is rejtem előle, hogy ne tűnjön fel neki pillanatnyi zavarom.
A pulton ülve akarom stabilizálni magam, bár nem vagyok annyira kótyagos, de jobb ülő helyzetbe rendezni magam. Amikor odalép velem szembe egy kicsit felgyorsul a szívverésem, de ráfogom a sok alkoholra, ami már dolgozik bennem. De nem iszik, nem iszik csak közelebb hajol, a mozdulatai az érintése, szinte hangosan nyelek egyet, a tekintetemmel sugárzom a nyugodtságot, közben mégis libabőrös leszek egy kicsit, amit valószínűleg észre fog venni, hiszen a bőrömet érinti szinte az ajka, amikor a fülemhez hajol. Amint eltávolodik, visszanyerem magam és visszakerül az a mosoly az arcomra. Azzal, hogy nem ivott sokkal jobban összezavart mert ezzel és a szavaival csak annyit tudtam meg, hogy ő sokkal jobb ember nálam, sokkal jobb partnere lesz egyszer valakinek, mint én tudnék lenni. Mert én ittam volna erre, én lettem volna olyan önző, hogy megteszem, mert a magam részéről talán igaz lenne, amit róla állítottam.
- Akkor most nekem kellene innom? - kérdezem mielőtt jönne a következő tippje, bár a kérdéseket követően már húzom is le az italt. Lehet sok lesz, de nem akarok gondolkodni, mert félek abból nem sok minden jól sülne ki.
- Várj, milyen pálya és milyen bajnoki cím? - totálisan figyelem elterelése a célom és a téma eltusolása, de a következő mondata megint csak arcul csap. Mert erre nem kellene innom, nem tudom, hogy mit szűrt le ebből a rövid ismeretségből, de elég gyorsan vonta le a következtetést, hogy én lehetnék az, aki a kurva jó pasija lesz. Én még pasit sem akarok magamnak, nemhogy egy kurva jót. Csak elmosolyodok, már őszintén, a fejem nem tiszta, nem is lesz az már az este folyamán. A lábaimat összekulcsolva fogom körbe derekát ezzel magamhoz közelebb húzva, kezeimet a vállára teszem és a nyaka mögött kulcsolom össze. Tudom mit csinálok de ő nem és ez ebben a szép. Az arcát fürkészem, keresem a reakciót, amivel feloldja ezt a feszültséget, hogy elneveti magát, hogy vicceltem és nem is gondolta komolyan. Nem tudom meddig leshetem így az arcát, de nem kapom meg a várt reakciót tőle.
Az egyik kezemet az asztalra engedem és megfogok két felest, és közénk tolom, de a lábammal nem engedem távolabb.
- A lábaim közé akartál kerülni, kipipálhatod. - kacsintok rá, majd a kezébe adom az egyik poharat és koccintva magamba töltöm a sajátom. - Lehetnék Chase, de nem leszek. - teszem le a poharat és ezzel együtt engedem el a lábammal a szorítást és huppanok le a pultról, egy kicsit belekapaszkodva, mert a föld igencsak megindult az ugrás után.
- Még nem fejeztük be, de ha így folytatjuk lassan haza kell vitetnem magam valami daliás herceggel. - nevetek fel majd elindulok az udvar felé, ahol a medence vizén ringatózik pár gumimatrac, a flamingót kinézem magamnak, megszabadulok az ingemtől és a nadrágtól, majd beleteszem az egyik lábam a lépcsőnél a vízbe.
- Most leveheted azt az inged nagyfiú. - nézek hátra rá egy pillanatra, most megmutathatja, hogy csak a szája nagy vagy cselekszik is. Stella ugrál mellém a vízben, és a nyakába ugrok, amitől az egész hajam vizes lesz.
- Lulu, berúgtál? - kérdezi kissé anyáskodó hangon, mert ő szinte sosem részegedik le ennyire egy bulin sem. A víz majd jót tesz, hogy tovább fagadhassam majd.
- Kicsit. Segíts felmászni a flamingóra. - fröcskölöm le Chaset közben, hogy sürgesse már magát közben Stella segítségével feljutok a matracra.
- Miért nem járunk többet ilyen helyre Stell? - mellém löki magát a másik matracon fekve és csak lomhán felém int.
- Mert itt még te is képes vagy szerelembe esni Lulu azért. - néz Chase felé, amire mérgesen ránézek és közben érzem, hogy belepirulok a mondatába. Szerelemről szó sincs, közel sem, szerintem nekem az nem való, de való igaz, hogy ez a srác az aki hosszú ideje először tudott egy kicsit is zavarba hozni, de ez nem jelent semmit, viszont aki ismer, tudja, hogy ennyit nem szoktam egy pasira figyelni, mert attól félek, hogy valami komoly lesz belőle és én nem tudom, hogy tudnám az kezelni.

Kissé meglepetten pislogok rá. Most komolyan én leszek a rossz azért, mert élek a kínálkozó lehetőségekkel?
-Szerinted, amikor a ruhámat tépik le két kézzel majd úgy markolnak a farkamra, mintha az életük múlna rajta, akkor képes vagyok megkérdőjelezni, hogy vajon tényleg ezt akarják-e? Szerintem te ezt a dolgot túlgondolod. Van amikor a lányok is csak dugni akarnak. Vagy éppen a szexel elérni valamit... de szerintem én sem lehetek hibás, ha önként kínálkoznak és nem vagyok egy pap, hogy megpróbáljam jobb belátásra téríteni őket.-őszintén nem érdekel, hogy ezzel a barátnőiknek akarnak-e megfelelni, az apjuknak beinteni vagy éppen csak a feszültséget levezetni. Sose kényszerítettem senkit semmire és az egyetemen már messze megelőz a hírem, így pontosan tudják, hogy milyen rodeóra neveznek be amikor velem kezdenek az ilyen bulikban.
-Ohh, édes, ne vedd a lelkedre. Az, hogy beindít egy szép külső még nem jelenti egyből azt, hogy felszínes vagy, az csak azt jelenti, hogy jó az ízlésed. Lu.. ha olyan lennél, mint a többi csaj, már nem itt beszélgetnénk, hanem fent dugnálak az egyik szobában. De kérlek világosíts fel, hogy ha téged a külső ennyire nem fog meg akkor korábban mi alapján válogattad az egyéjszakás partnereidet...-kíváncsian méregetem az arcát. Amikor az embernek csak egy kis törődésre van szüksége, akkor hogyan máshogy választana, ha nem a külső alapján. Azok az esték nem az ismerkedésről szólnak egyszerűen az ember egy kicsit meg akar könnyebbülni ehhez viszont rohadtul semmi szükség nincs egy önéletrajzra.
Ha játszani akar akkor felőlem játszhatunk, ráérek, időm mint a tenger, szóval felőlem aztán úgy lazulhat el a közelemben ahogyan csak akar. Kíváncsian mérem végig a vonásait.
-Szerintem meg nagyfiú vagyok, Lu. El tudom dönteni, hogy mit akarok... és egyébként te sem ismersz engem szóval lövésed sincs róla, hogy mennyi szart bírok ki.-vonom meg a vállamat, bár nem mintha ténylegesen meg akarnám győzni arról, hogy én lennék álmai választása, hiszen erősen kétlem, hogy egy egyetemi bulin választanék magamnak barátnőt, de szerintem most ő sem álmai hercegére számít itt.
Csak nevet, édesen és őszintén, olyan lelkesedéssel, hogy még szinte az én lelkemet is meg tudja melengetni vele, mégis valamiért megpróbálja ezt elrejteni előttem, mintha én ezt nem láthatnám. Ahogy felül a pultra már lépek is vele szembe és akármennyire is igyekszik uralkodni a vonásaim lassan libabőrösödik ki a hangomtól és a közelségemtől vagy éppen attól amit mondok. Ahogy eltávolodok tőle éppen olyan nyugodtan néz rám, mint korábban, de már elárulta magát. Tudom, hogy tetszik neki amit csinálok.
-Ezt csak te tudhatod.-emelem meg egy kicsit a szemöldökeimet, de válasz helyett már iszik is.  Lassan kezd el oldódni az alkoholban minden gátlása irányomba.
-Ja igen.. Chase Harrington vagyok, szivi. Az AMA Motorcross bajnokság háromszoros bajnoka, a RedBull KTM leszerződtetett versenyzője.-az ezelőtti címeimmel talán kár menőznöm, hiszen ez az igazi eredményem és a korábbiak eltörpülnek emellett bár abban sem vagyok biztos, hogy van bármi lövése arról, hogy miről is beszélek.
Ahogy vékony, hosszú lábai a csípőm köré fonódnak a kezem a pultról a combjára simul. A tekintetünk egymásba kapaszkodik, mintha csak arra várnánk, hogy melyikünk törik meg előbb, de én türelmes vagyok, ő pedig túl nyugodt, így tudom, hogy csak az agyamat akarja tornáztatni... amit egyébként egész jól csinál.
Átveszem tőle a poharat amikor felém nyújtja.
-Lu... ha egyszer tényleg a lábaid közé engedsz akkor már nem lesz erőd ennyit szemtelenkedni.-koccintok vele és lehúzom a felest.
-Azt majd meglátjuk.-vigyorgok rá és a karom azonnal a teste köré fonódok ahogy lehuppan, de jóval bizonytalanabbak a lábai, mint amivel számolt.
Megjegyzését inkább nem kommentálom, csak vigyorogva megingatom a fejemet majd elindulok utána amikor megcélozza a medencét és szépen lassan megszabadul a ruháitól mielőtt a vízbe merészkedik.
-Ahogy akarod.-elkezdem kigombolni az ingemet miközben kilépek a cipőmből. Félrerakom a ruháimat miután levettem a nadrágomat. A lépcsőn szépen bemegyek a vízbe, de közben Lu már szórakozottan fröcsköl megsürgetve annak ellenére, hogy Stella szórakoztatja, amíg én oda nem érek.
Közelebb úszok a lányokhoz és felkapaszkodok a flamingó szélére vigyázva, hogy ne borítsam be Lu-t ha már egyszer végre megtalálta a helyét.
-Héé, Chase!-kíváncsian kapom a tekintetem a hang irányába. Nicole éppen a medence peremére ülve lógatja be a lábait a vízbe.
-Ráérsz?-kérdezi félrebillentve a fejét és célzóan szétrakva a lábait. Ezek szerint Evan nem nyerte el a tetszését.
-Nem, Nicole, más dolgom van.-biccentek a fejemmel Lu felé. Még valamit duzzog, de már nem igazán figyelek rá. Ha Lu nem lenne itt, Nicole ma akkor sem lenne befutó az estére.

Chase & Luana

Ő nem az a tipikus szépfiú, akinek lehet hatni az agyára egy jól megmagyarzátot mondattal, benne sokkal több van, mint amennyi látszik. Vannak elveim, van olyan világnézetem, amit muszáj megosztanom azokkal, akik egy kicsit máshogy gondolják, nem azért, hogy ők is azt lássák, amit én csak így érzem helyesnek.
Annak ellenére, hogy elég nyilvánvalóak céljai nem hezitál, hogy keményen vissza szóljon és ettől az arcom széles mosolyra nyílik, miközben hallgatom. Világos, hogy mit szeretne tőlem, mégsem próbál úgy bevágódni, hogy adja a szavaim alá a lovat, mégis miért nem teszi ezt? Mindenki ezt csinálja manapság, de úgy érzem ő kezd átlátni rajtam és ez egy kicsit furán hat számomra, és mégis pontosan azt éri el vele szépen lassan, amit szeretne.
- Amikor még voltam olyan hülye és belementem mindenfajta egyéjszakás sztoriba nem válogattam, ittam és elvonultam. Volt dolgom olyannal is, aki kétszer annyi idős volt mint én. Bár a nagy szádat emlegetem mindig, talán azért, mert nekem ez az, ami igazán imponál, ha valaki nem nyuszi és nem hümmögve beszélget velem, és tudja mit akar. Ha pár évvel ezelőtt találkoztunk volna valószínűleg már rég alattad feküdnék. - nincs mit szépíteni ezen ez így van és kész. Büszke ugyan nem vagyok rá, de ez is én voltam egyszer és ha már őszinték vagyunk, akkor miért titkoljam pont ezt a tényt el.
Valójában lehet, hogy próbálom egy kicsit elrettenteni attól a dologtól, amibe bele akarja vágni a fejszéjét, rólam, de minden egyes szava csak azt igazolja, hogy ő erre nem vevő. Valamit szeretne és úgy érzem szépen lassan célba fog érni. Lehet hagyom neki, megtapasztalja, milyen ha egy olyan lánnyal jár, akinek a bulik az élete, mellette informatikusnak tanul és majd egyszer rohadt nagy teher szakad a nyakába, amellett, ami most is rajta van. Én hiszem, hogy egyszer kész idegroncs leszek vén korom előtt, és nem akarok senkit magammal rántani. Mégis ő az aki a kötelet egyre jobban köti kettőnkre és szint kéri, hogy vigyem magammal.
Lecsúszik a következő feles is, majd kapkodva terelem a témát,mielőtt én magamis elhinném, hogy ez lehet valami több is.
Harrington, annyira ismerős a név, a bátyám nagy motor rajongó, bár a motocross nem az ő világa, mégis felcsillan a szemem, amikor a motorok szóba jönnek. Nem mintha nagy motoros lennék, de mindig is szerettem ellopni a garázsból a tesómét, amikor nem figyelt, ritkán vagyok vele, így már hónapok óta nem ültem motoron, de hiányzik.
- Akkor lehet lesz még egy körünk bajnok, ha most nem rettentelek el teljesen. - húzom fel a vállam, mint a jó kislányok és pillázok kettőt, majd az egész műveleten csak nevetek egyet.
A lábaim közé fonom, bár nem olyan értelemben, amiben ő szeretné és még így is tiszta marad a feje, legalábbis látszatra, amit én nem tudtam megtenni, amikor hasonló szituációban kevert.
- Nekem mindig lesz erőm szemtelenkedni ezt sose felejtsd el. - kinyújtom rá a nyelvem, mert eléggé kétértelműre sikerült ez a mondat, bár valójában ez is volt a célja,  megiszok egy újabb felestés elengedem őt, pedig nem akarom. A landolás elég bénára  sikerült, de megmentésemre siet, a kezei nem engedik azonnal el a testem, aminek örülök és egy kicsit még tetszik is. Szinte azonnal indulok a medencéhez, ki kell mosnom a fejemből ezt a sok felgyülemlett ötletet, és az érzést, ami kavarog bennem.
Túlzás lenne azt mondani, hogy hamar felkerültem a megcélzott flamingóra, de nagy nehezen felmásztam. Amikor sürgetően Chase felé löktem egy adag vizet már nem volt rajta az ing, próbáltam nem annyira megbámulni, mert ugye nekem nem a külső számít, de muszáj volt, ameddig a vizet nézte, a medencébe lépéskor, majd hirtelen kaptam el róla a tekintetem, hogy csúnyán Stella felé fordítom azt. Nem tudom Chase hallotta e a kis ártatlannak tűnő de nagyon nem annak ható mondatát, amire meglehetősen furán reagáltam vissza. Igaz, hogy arra is felkaptam a fejem, de amikor valaki a nevét mondta rögtön a hang irányába szegeztem a tekintetem. A lányt néztem, mivel már egyáltalán nem volt bennem szégyenérzet, még az a kics sem ami amúgy megtalálható bennem, így simán végigmértem kelleténél talán tovább, majd Chase-re néztem.
- Szóval én vagyok a dolgod ma a biztos lepedőakrobata helyett?- nézek rá egy kicsit furán, mert nem értem miért nem megy a biztosra, tőlem nem várhat sokat, legalábbis végig ezt mutattam neki, az biztos,hogy ma nem fogom az ágyát melegíteni, bár lehet most csak a hirtelen ért víz segítette kijózanodni, de mivel még nem végeztem vele a játékban megeshet, hogy olyan sokat fogok inni, hogy ezt hamar megcáfolom.
- Tudod mit szeretnék a dolgod lenni! - ugrok le a matracról, ezzel teljesen beterítve őt vízzel. A medence széléhez megyek, ahol láthatóan árválkodik pár üveg ital, ugyan pohár az nincs, rövid van, így lehet itt fogjuk folytatni a játékot ha üvegből kell is meríteni a válaszok utáni jussunkat.
- Olyan srác vagy, aki tudna velem mit kezdeni, aki elég kihívást tudna elém állítani és képes egy biztos estét is a bizonytalanra cserélni, hogy a nagy arcomat jobban megismerje. - nyújtom felé az üveget a szemöldökömet huzogatva, bár nem várom el, hogy igyon. De nagyon érdekel mit lép erre. - Ja és ez nem belépő Lu Landra, és sosem leszek az a lány, akit majd hasonlóan lepattinthatsz. - veszem vissza magamhoz az üveget egy pillanatra, mielőtt újra elé tartom, tisztázva, hogy ez nem zöld lámpa hozzám, de adok esélyt neki és magamnak is, bár ezzel még csak a barátságunk alapjait rakom le, de nem fogok elzárkózni annyira mindentől. Nagyon remélem, hogy nem csak a pia beszél belőlem és bánom meg, hogy ezt mondtam, remélem nem olyan mint minden srác az ő korában, az ő kinézetével és egójával. Mert akkor nagyon nagy pofára esés lesz, bár már sokszor képes voltam túl lenni ilyeneken.

Vannak lányok akik egyszerűen csak játszák az agyukat, hogy érdekesebbnek tűnjenek és ezzel próbálnak meg egy kicsit különlegesebbnek mutatkozni annál, mint amit nyújtani tudnak. Ez a megjátszott viselkedés azonban átlátszóbb, mint az ablaküveg, hiszen nem tudják, hogy hogyan is viseljék ezt a fajta magabiztosságot természetesen, de Lu-nál ez nem igaz, hiszen zsigerből éles a nyelve, de szerintem még ő sem számolt azzal, hogy ilyen könnyen veszem majd az akadályokat.
Szívesen mondanám, hogy pár évvel ezelőtt valószínűleg hozzá sem nyúltam volna, hiszen kislány volt még, de van egy olyan érzésem, hogy ugyanilyen jó bőr volt már akkor is és nem kértem volna tőle személyit mielőtt megdöntöm.
-Nem voltál hülye, csak szórakoztál.-vonom meg a vállaimat.-Ne izgulj.. nekem is volt kétszer annyi idős nőm. Kibaszottul csak egyszer élünk, Lu. Nincs azzal semmi baj, ha az embernek vannak vadabb korszakai.-ha egyszer az ember megteheti, akkor miért is ne tenné meg? Mondjuk szerintem a lányoknak és a fiúknak más indíttatásból jönnek be az idősebb partnerek, de ebbe inkább most bele se menjünk.
-Az én nagy számra pedig mindig számíthatsz.-mondom nevetve. Anyámnak fájt is a feje sokat emiatt, hogy a természetem túlzottan hasonlít az apáméhoz, ő pedig soha nem volt egy egyszerű ember. Hiába reménykedett, hogy az ő szelídebb habitusa majd tompít rajtam egy kicsit, de ebben igen nagyot kellett csalódnia. Pontosan ugyanolyan lettem, mint apám csak a képeket megnézve én sokkal jobban nézek ki, mint ő az én koromban.
Lu tényleg minden erejével igyekszik elijeszteni magától, de talán ez az, ami csak érdekesebbé teszi a számomra, hiszen nem szeretem, ha valaki akaszkodik, mert akkor úgy érzem, hogy túl könnyű dolgom van. Mégis látom azt a furcsa kis csillanást a szemeiben, amikor meghallja a teljes nevemet és hogy az egyetem mellett mivel is foglalom el általában magamat. A lányok általában kedvelik a motoros fiúkat és úgy tűnik ezzel ő maga is így van.
-Csak egy? Ne keseríts el..-le sem veszem róla a szemeimet miközben ő bájosan rámpillázik majd elneveti magát és még ez is kurva jól áll neki.
A lábai közé fog, de még nem hagyom, hogy túlságosan meglóduljon a fantáziám, hiszen pontosan tudom, hogy csak az idegeimet akarja megfeszegetni, de szerintem neki is szüksége van a kihívásra, így ahelyett hogy bátrabban rámozdulnék csak fedetlen combjaira simítom a tenyereimet, de a seggére még nem nyúlok rá, pedig szerintem megtehetném.
-Ha ezt gondolod, akkor még soha nem fektettek meg rendesen.-egy jó szex után még az agya is le kellene, hogy zsibbadjon annyira, hogy eszébe se jusson pimaszkodni... arról nem is beszélve, hogy közben levegőt se kellene nagyon kapnia az élvezettől...
Lehúzunk még egy felest, amit már az én fejem is kezd megérezni, de nem annyira, hogy ne vegyem észre, hogy segítő kézre van szüksége miközben lemászik a pultról. Megtartom amíg megtalálja az egyensúlyát, de úgy indul tovább mintha semmi sem történt volna, így követem én is.
Kissé lemaradok a vetkőzéssel, hiszen minden szégyenérzet nélkül nézem végig, ahogyan ő megszabadul a ruháitól mielőtt követném a példáját. Hamar kezd el türelmetlenkedni, hogy én még nem vagyok a vízben, így igyekszem gyorsan csatlakozni a lányokhoz. Stella megszólalása persze megüti a fülemet, de nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget még akkor sem ha Lu-t sikerült kicsit felbosszantania ezzel. Épp csak beérek a vízbe és Nicole persze azonnal betalál. Szerintem valami isteni érzéke van ehhez, hogy amint lekerül rólam a ruha ő azonnal megjelenik valahonnan.
Még sikerül elkapnom a tekintetemmel ahogyan Lu végigméri a kínálkozó lehetőségemet.
-Nicole-t már láttam vízszintesben, meg függőlegesben... meg sok pózban. De ennél tovább sosem érdekelt.-legyintek egyet. Soha nem jutottam vele tovább, mert nem akartam.
Válaszolni sem tudok neki, mert egyből a vízbe csobban ezzel totál eláztatva a még a vízből kilógó részeimet. Vigyorogva simítom hátra a hajamat miközben követem a medence széle felé.
-Az semmi, szivi, de hogy azt a fene sok stresszt is ki tudnám dolgozni a testedből, ami lassan az őrületbe kerget...-kacsintok rá miközben átveszem tőle az üveget és iszok néhány kortyot mielőtt visszaadom neki az üveget.
Vigyorogva rázom meg egy kicsit a fejemet miközben kicsit kihúzva magam fölé tornyosulok a testét a medence fala és a testem közé zárva. Rohadt magas vagyok és ezt nem félek kihasználni. Átveszem tőle az üveget és ismét iszok még egy kicsit majd visszarakom az üveget a medence peremére.
-Akkor foglak megfektetni amikor te kéred...-a kezeim a dereka köré fonódnak közelebb húzva magamhoz.-meg fogom várni, amíg könyörögsz azért, hogy rendbe tegyem a kis lelkivilágod..-közelebb hajolva adok egy csókot a nyakára majd elengedem a derekát és hogy az üvegért nyúljak majd még egyszer meghúzzam és most én nyújtom felé az üveget bár lehet, hogy lassan neki elég lesz.

Chase & Luana

Mintha egyszeriben átváltana a beszélgetés egy kicsit sokkal komolyabb hangvitelbe, mindezt egy bulis hangulatba csomagolva. Nem tudom megmondani mi változott de valami biztos, szinte úgy érzem, mintha a szavai egy kis megnyugvást adnának, mert igaza van, egyszer élünk, de azért lehet nem ilyen formában kellene kiélni mindent, amire ha visszagondolunk, akkor nem mindig jó szájízzel tesszük azt. Persze közel az egyik legjobb dolog eddig a gyors éjszakázásokban az a bizonyos idősebb férfi volt, nem tudom, hogy a tapasztalat miatt e vagy, mert pontosan tudtam, hogy este a feleségéhez megy haza. Ez rám nézve is egy kicsit gáz, de ahogy Chase mondja nem tűnik annak. Lehet tényleg nem hülye voltam, csak naiv, hogy azt hittem ezek sosem fognak visszaütni, de biztosan meg lesz ezek böjtje is, bár nem igazán fogom megvárni, lehet tovább élek, lehet Chase lesz az, akivel majd valami újat kipróbálok. Meglátjuk!
- Igazad van! - bólintok mosolyogva, majd elnevetem magam,amikor e nagy szájáról kezdünk el beszélni. Igen szeretem ha nem kuka a másik fél, mindegy milyen okból van mellettem, én nagyon szeretek beszélni, szeretem elmondani a véleményem és sosem tartok magamba semmit, de nem tudok olyan valakivel mit kezdeni, aki a szöges ellentétem, egyszerűen csak taszítanak az olyan emberek. Örülök, hogy Chase nem olyan, bár lehet ő már kezd a másik oldalra átesni és ezért is olyan kurva vonzó nekem, pedig nem akarom, hogy az legyen. - Milyen nagylelkűek vagytok,majd még meglátom élek e ezzel a csodás lehetőséggel. -  megmosolygom ezt az egészet, de nem vagyok benne biztos,hogy ha ennek az éjszakának vége is ugyanígy fogja majd gondolni.
Amikor szóba jönnek a motorok valami pezsgést érzek az egész testemben, szeretem az adrenalint, és be kell vallanom, hogy rémesen motorozok, de ettől függetlenül imádom. Feldob és kikapcsol, amikor száguldok, bár közel sem ütöm meg azt a sebességet, amit a bátyám motorja bírna. Sajátom meg nem lehet, apu hallani sem akar róla és annyira sosem voltam erőszakos, hogy ez ellen menjek. De ha itt van a kínálkozó alkalom, hogy New York-ban is lehetőségem legyen élni egy kicsit olyan életet, amit a családom nem szeretne nekem, akkor lehet megragadom.
- Szerintem az az egy is sok lesz belőlem, ha tényleg olyan nagy bajnok vagy, elsírod majd magad, amikor meglátsz engem a motoron. Segítek úgy képzelj el, mint egy gyereket a lábbal hajtós motoron, csak én sokkal szexibben tudok pózolni rajta és eskü próbálkozok, csak még egy kis Trabant is lehagyna, de ettől függetlenül én élvezem, én így is élvezem.- húzom ki magam büszkén, bár tényleg van némi kivetni való a motoros tudásomban. Az autókat magabiztosan kezelem, nem egy kis Opel Mokka van a fenekem alatt, bár sosem ezek voltak a fő dolgok azéletemben.
- Na látod ebben lehet valami.- nézek rá egy kicsit elgondolkozott tekintettemmel, a mutatóujjam felé fordítva. Valójában volt már jó szexben részem, de még mennyiben, de nem tudom volt e olyan, amitől megindult alattam a föld és repetát akartam volna szinte azonnal. Nincsenek nagy elvárásaim a pasiktól, csak tegyél meg amire a testemnek szüksége van és én már elégedett vagyok, mert a csodás szexi érzést meg fogom majd tapasztalni, addig meg nem akarok minden pasival egetrengető szexbet megélni, vagy mégis, csak ezzel takargatom, hogy eddig még rohadtul nem volt benne részem.
Lehet kicsit túl sok a felesekből, bár még koránt sem akarom abbahagyni ezt a játékot, ahhoz túlságosan is tetszik, hogy ennyinél feladjam. De kell egy kis szünet, amit a medencében fogok megejteni, ahol hallom Stella hangját és a víz is egészen biztos, hogy jót fog tenni a fejemnek. Nem agyalok sokat csak belevetem magam a medencébe, bár egy kicsit lassabb mozdulatokkal.
Amikor végre Chase is csatlakozik, máris lecsap rá egy szép érdeklődő, elég jó a csaj, akár egy jó menetre is elvihetné Chase és akkor nem kellene tovább velem szenvednie, mert már néha én is sajnálom, hogy annyi a szabad préda ő mégis az én társaságomat keresi. De egyértelműen utasítja vissza, amitől büszke mosoly jelenik meg az arcomon, cseppet sem takargatva azt huppanok a vízbe, hogy magamhoz vegyem a játékunk egyik nagyon fontos kellékét.
- Azért ezt neki ne mondd, szegény elsírná magát. - nem gonoszkodásból vetem oda neki, mielőtt a medence széléhez megyek, de az olyan lányok, mint NIcol, mint kiderült, nem szeretik szerintem annyira a visszautasítást, de ha már megkapták nem akarják tudni az okát, jobb a tanácstalanság, mint a tudat, hogy valakinek tényleg csak arra kellettek. Persze ezt valószínűleg ő is tudja, de a remény mindig él ott egy kicsit, amit jobb nem kioltani a béke kedvéért.
A kijelentésem után nyújtom felé az üveget talán remélve, hogy elveszi, és megteszi, amitől még szélesebb lesz a vigyorom, de közben kételkedni kezdek saját magamban. Itt kacsint vissza az a dolog, amit én mondtam neki, hogy ha van valaki aki talán elég jó lenne nekem attól félek, hogy én nem leszek elég jó neki. Most valami hasonló motoszkál bennem és összeszorul tőle a gyomrom, de az arcomra nem vetül ki ez az aggodalom, nem hagyom neki.
- Ki tudnád, ebben biztos vagyok. - többet nem fűzök hozzá, inkáb csak ennyiben hagyom egy pimasz vigyorral a képemen. Amikor megint beleiszik az üvegbe  már egy kicsit bennem is megfordul, hogy lehet több jár a fejében, mint amit kifelé sugároz. Nekem mindig akkor kell innom, amikor úgy érzem valamit el akarok sunnyogni valaki elől, nem tudom ő ilyen e.
A csodásan leplezett zavaromat és határozatlanságot addig tudom tartani, ameddig közelebb nem lép hozzám és a keze nem érinti meg a csupasz bőrömet. Az arcomról egy pillanatra lefagy a mosoly, kapnék felé, hogy megérintsem, de csak lustán lógatom a kezem, mert konkrétan nem tudok vele mit kezdeni. Az őrületbe kerget,hogy ilyen védtelenné tesz maga mellett, mint valami kezdő kislány, aki élete első pasiját akarja összeszedni. Amikor az ajkai a nyakamat érik egy pillanatra becsukom a szemem, és amint távolabb kerül kiveszem a kezéből szinte kikapom az üveget és magamba borítok egy nagyobb adagot.
- Most erre innom kellett volna? - nézek rá nevetve, még mindig idiótán érezve magam, hogy ennyire beindulva érzem magam egy ilyen tökre átlagos mozdulatra. De úgy érzem nekem is vissza kell vágnom, ha így játszunk, nem fogok megfutamodni. Lerakom az üveget a medence szélére és mivel hátrébb lépett odalépek hozzá, átkarolom a nyakát és könnyedén, a víz segítségével a dereka köré fonom a lábaim, megint, szabad teret hagyva neki, hogy szinte bárhol hozzám érjen, de vajon mennyire lesz merész, itt a zöldút, úgy látszik megadtam neki.
A kezemmel tartom magam és a szemeibe nézve próbálom megemberelni magam, hogy ne én legyek a saját játékom áldozata.
- Én sosem könyörgök, ha valamit akarok, akkor elérem máshogy. - súgom a fülébe, de én nem érek hozzá, van egy pár centi az ajkaim és a bőre között, ha velejátzok magammal is, így figyelek. Vegye ezt kihívásnak, vagy felhívást keringőre, mert még magam sem tudom mit értettem ezek alatt a szavak alatt.
Aki kívülről lát minket, egész biztos félreérti a helyzetet, most megannyi lány nézhet rám vérben forgó szemmel, de ez sosem zavart különösebben.

Szerintem az embereknek sokkal többet fáj a fejük a kihagyott lehetőségekért, mint azok miatt amiket végül megtettek. Én is mindig így voltam vele. Inkább kérek bocsánatot, mint engedélyt, bár valószínűleg sok kellemetlenségtől megmentettem volna magam az évek alatt, ha ez fordítva lett volna. Mégis inkább követtem a saját hülye fejemet, mint hogy mások véleményére támaszkodtam volna, így pedig szerintem alapvetően elmondhatom, hogy sokkal szélesebb a látóköröm, mint bárki másnak. Nem mellesleg pedig kamaszként, amikor hasonlóan cuki fejem volt és mivel mindig sportoltam így az alkatommal sem volt probléma, így a hormonzavaros időszakban nehéz is lett volna bárhogyan is értelmesebb döntéseket hoznom.
Ezek a tapasztalatok ahhoz segítettek hozzá, hogy pontosan tudom, hogy melyik lány az amelyik csak egy estére érdekel és melyik az akiben komolyabb potenciál lappang. Az utóbbira ugyan eddig nem kifejezetten volt példa maximum olyanokkal volt dolgom, akik tényleg brutál jók voltak az ágyban emiatt többször is megjárattam őket.
-Mindenképp szólj, hogy ha döntöttél..-nevetem el magam.
Látom a motor téma már megmozgatja a fantáziáját. Nem tudom, hogy azért, mert élvezi a lóerőket vagy csupán annyi van a háttérben, hogy valamiért a lányok élnek halnak a sisakos, adrenalinfüggő srácokért.
-Ohh, baby.. a bajnoki címemmel és a tehetségemmel sosem túloznék.-kacsintok rá. Ezek szerint viszont ha csak egy kicsit is, de azért van némi köze a motorokhoz még akkor is ha csak próbálkozás szinten.
-Hmm.. hát akkor muszáj leszek megtanítani neked néhány dolgot. Mondok jobbat.. majd elvisszük a nagyobb motoromat játszani egy kicsit és felülsz mögém, hogy egy kicsit megrázassam a seggedet.-széles vigyor terül szét a képemen. Azt hiszem, hogy ezzel meg is van, hogy mivel tudom majd levenni a lábáról, hiszen a jelek szerint ez tényleg felkeltette az érdeklődését.
-Szégyen, hogy egy ilyen jó nőt nem járatnak meg rendesen. De semmi baj, szivi. Pont időben csöppentem a kis életedbe akkor.-önbizalomban nincs hiányom az biztos, de én legalább azt is tudom magamról, hogy alá tudom támasztani a szavaimat és nem csak üres szavakkal dobálózok.
A kis játékunk rohadtul tetszik bár szerintem azt gondolta, hogy hamarabb talál majd fogást rajtam, ami nem baj, hiszen így csak még érdekesebb az egész, hogy tudok neki még meglepetéssel szolgálni. A vízbe menekül, hogy egy kicsit lehűtse magát vagy éppen egy kis időt nyerjen magának, de nem annyit, hogy a társaságomról is lemondjon.
Nicole hiába próbál lecsapni rám egy könnyed menet céljából az én figyelmem már más élvezi és nem fogom Lu-t ilyen könnyen ereszteni, hiszen ő sem menekül tőlem. Szerintem még dagad is egy kicsit a büszkeségtől, hogy azonnal lepattintom Nicole közeledését, hiszen már készül is a játékunk második fordulójára.
-Már megmondtam neki... csak nem akarja feladni.-bár a viszonyunk mindig viharos volt, hiszen emberként nem vagyunk kompatibilisek csak a szexuális kémia zseniális közöttünk. Ez azonban sosem volt elég ahhoz, hogy folyamatosan fent tartsa az érdeklődésemet.
A medence szélénél már újra egy üveg van a kezében és egyre erősebb bennem a gyanú, hogy minél több alkohol lesz benne annál nehezebben fogja tudni tartani magát velem szemben. Arra viszont nem vágyom, hogy csak azért kapjam meg őt, mert a világáról nem tud.
Ahogy egyetért velem csak szélesebb lesz a mosolyom. Na hát legalább ebben nem kételkedik.
Lassan tompul a fejem az alkoholtól, így egyre nehezebben olvasok a testbeszédéből, de látom, ahogy egy pillanatra a mosolya elakad a közelségemtől és még kevésbé tud velem mit kezdeni amint az ajkaim a nyakát érintik. Pontosan tudom, hogy mit művelek és még csak szarul se érzem magam miatta.
-Egyet tudnod kell, Lu. Én sem mondom majd meg, hogy mit kell vagy kellene tenned.-ahogyan ezt én sem hagyom másoknak soha.
Ahogy közelebb lép a tekintetébe kapaszkodom és hagyom, hogy átkarolja a nyakam majd a kezeimet először a combjára simítom majd a feneke alá nyúlva tartom mag ahogyan átkulcsolja a derekamat. Nekidöntöm a testét a medence falának, de a lábait még mindig tartom a testem körül.
Kijelentésére csak elmosolyodok majd a csípőmet az övének nyomva éreztetem vele, hogy a kevés ruha és ahogyan a testemre fonódik már kezdi megtenni a hatását, hiszen már keményedek az alsónadrág alatt.
-Nem baj, Lu. Majd én megtanítom neked, hogy hogyan kell csinálni... mert különben nem kapod meg tőlem, amit akarsz..-rövid szünetet tartok amíg a nyelvemet végigvezetem a nyaka ívén a füle tövéig.-és meg se próbáld letagadni... sok negatív jelzőt lehet rám használni...de hülye nem vagyok.-súgom a fülébe és finoman végigsimítom a fehérneműn keresztül a lábai között félkézzel mielőtt kicsit bátrabban rámarkolok a fenekére. Kicsit hátrébb hajolok, hogy a szemeibe tudjak nézni.
-Önként fogod kérni... és csak akkor adom majd meg neked.

Chase & Luana

Fogalmam sincs, hogy bizonytalan vagyok, vagy csak szimplán tényleg nem döntötem még el a sorsom vele kapcoaltban. De miért is kellene bármit is sürgetni, előttünk áll az élet, sok időnk van ismerkedni, akár egymással is, minek a közepébe belevágni mindennek?
A motorozás egy remek lehetőség, hogy egy kicsit felpörgesse a lehet egy kissé ellaposodott napjaimat és ezzel lehetőséget adok magamnak arra, hogy meglássam mit tudunk kihozni ebből az egész másszunk rá a másikra témából
- Tudod mit a nagy szádat most kihasználom és szavadon foglak. De aztán nekem ne legyél rosszul, ha én sírom el magam mert annyira kirázod belőlem még az életet is. - nevetem el magam, bár a félelem érzetem nem nagyon ismer határokat. A bátyám sokszor vitt el motoros túrára bár hátul utaztam szinte végig, sosem kímélt meg engem, megszoktam már a tempót, kivéve ha én ülök elöl, ott még azért egy kicsit bizonytalan vagyok. - Mi lenne ha megtanítanál és nem én kerülnék hátra. - ártatlan arccal meredek rá, szinte már úgy, hogy ne is tudjon nemet mondani, bár szerintem egy ilyen csávó nem szívesen engedne előre egy csajt a motoron, ami egy jelzője a mcswóságának. - De ha túl vagyunk az életveszélyen, akkor benne vagyok abba a megrángatásba. - kötök vele egyezséget, mert azért abban is van valami rohadt izgalmas, ha egy pasi meg akarja mutatni mit tudo, amikor mögötte ül valaki, de közben biztos vagyok benne, hogy a menőzés ellenére sokkal óvatosabb lesz, mint amennyire mondja most.
- Ez a jó nő tökéletesen elégedett azzal, amit eddig kapott, hidd el nem voltam elhanyagolva, és ki tudja mi számít neked erősebb menetnek és mi nekem. - vonom meg a vállam, bár kételkednem sem kellene, hogy ebben talán mégis igaza van, hogy nem igazán mozgatott meg annyira senki még, hogy arra sokáig emlékezzek. Nem tudom ő meg tudná e tenni, bár a kíváncsiság fellángolt bennem még nem engedem kitörni.
A medencébe egy kicit tisztul a fejem, éppen annyira, hogy lássam ki tekint ellenfének a mai estén és ki akarna legszívesebben a víz alatt megfojtani, mert elraboltam a kedvenc kis szép mosolyú Chaset. Én odaadnám nekik szívesen, de valamiért nem tágít mellőlem, bár ha tényleg lépne lehet mégis én lennék, aki vissza rángatja magam mellé. Szeretem a társaságát az este, teljesen más énemet hozza elő, akit már régen láttam és ez tetszik.
- Ne csodálkozz, ha hasonló dolgokkal etetted be, mint ahogy engem próbáltál akkor nem csoda, hogy nem akar leakadni rólad. - ez olyan természetességgel csúszott ki a számon, hogy szinte azonnal meg is bántam és elkerekedett szemekkel, néztem rá. Nem vallomásnak szántam, szinte mégis úgy hatott, mert amit eddig palástolni próbáltam, most őszintén csúszott ki a számon, mert az ital ezt teszi velem.
Annyira tökéletesen használja ki a gyengeségem, hogy szinte beleremegnék ha nem a vízben állnánk, ami egy kicsit csillapítja a dolgokat bennem. A közelsége most nem libabőrt okoz, már nem éri be ennyivel a testem sokkal jobban érzem, hogy reagál a mozdulataira, tettire. Egy kicsit utálom érte őt, hogy ezt teszi velem, félek, hogy a testem lassan átadja ezeket az agyamnak és akkor én fogom a legjobban megszívni és arra a sorsra jutni, mint az a csaj a medence szélén.
- Jól van Chase, ha játszani akarsz nem leszek én aki ellenáll. - vonom fel a szemöldököm, bár a szívem már sokkal hevesebben ver, mégis úgy teszek, mint aki nagyon laza, akit nem vett le a lábáról ez a hülye közeledése. Fogjuk megintcsak az alkoholra, gyengévé tesz és meghülyít, de hiszen pont azért iszom ma. De még nem vagyok olyan szinten, hogy bármit hagyjak bárkinek, ő mégis csodás hatással van az agyamra, ami valakinek csodás, én még nem tudom milyen jelzővel illessem, kellemes, de ijesztő.
Nagyon közel kerülök hozzá, hátam a falat érinti megint, keze a fenekemen és a hátsó részén a testemnek vándorol, mert én úgy akartam, hiszen hagyom neki. Sőt, én kérem, hogy tegye meg, mi másért tettem volna azt amit, miért ugrottam volna fel a derekára és fontam volna a nyaka köré a kezem.
- Szóval te már pontosan tudod mit akarok? - kérdezem miközben a csípőjét erősebben tolja nekem, pontosan éreztetve azt mit akar ő, vagyis a teste. Én is tudom mit akarok, már nem kérdés, de lehet nem a legjobb helye ennek, sem az ideje. Az agyam sebesen kezd el tekerni, ha most belemegyek, akkor egy leszek a sok közül egy srácnak, akit csak ma ismertem meg, de valószínűleg így járna jól mindenki, mégis valamiért nem most akarom, mert nem akarok egy éjszaka lenni, neki nem, sok idő után először jött valaki, aki minden igyekezetem ellenére sem tágított, nem untatott és engem is kihívások elé tudott állítani még magammal szemben is. lehet csak az alkohol és a igen gyenge idegrendszerem az oka, amivel mostanában rendelkezek, és titokban tudom, hogy nincs szükségem senkire, de ezt jó mélyen elnyomom most, mert nincs szükségem a saját kételyeimre.
A mosoly most egy pillanatra eltűnik az arcomról, amikor rám néz, őszintén fogok kérni ezt állítja, mindig is őszinte voltam és leszek, ebben én sem kételkedek, de azt hiszem ezt a részemet már egészen jól megismerte.
- Őszintén akarom kérni, de nem most. - ittunk már annyit, hogy ennek a komolyságnak még nyoma sem kellene, hogy legyen, de baszki mégis itt van. - De előbb el kell vinned motorozni! - nyomok egy ártatlan puszit az arcára még mindig a nyaka köré fonom a kezeimet, szinte el sem akarom engedni és lassan visszanyerem a mosolyom, mert valami felszabadult bennem, ami jó hatással van rám. Nem adtam neki szinte semmit, mégis mindent odaadtam, ami nem jellemző rám. De nem ismer, lehet nem is fogja melletem bírni, vagy én mellette, ez még csak barátság, talán kicsit több, mert a kémia igenis kurva jó.
- Lulu! - kiált oda nekem valaki, és hirtelen, mintha valami rosszat tennék engedem el a lábaimmal és kapaszkodok fel a medence szélére. Stella arcát látom ismét, aki elég érdekesen bámul rám és akkor esik le, hogy szerintem Chase volt az egyik csávó, akiért nagyon sokáig oda volt, barátnő kódex, de vajon mi vagyunk annyira jó barátnők, hogy számítson?

Széles mosoly jelenik meg az arcomon.
-Majd gyengéd leszek..-nem.. nem leszek és szerintem ő sem akarja, de majd finoman kezdek, hogy ne hozzam rá egyből a szívbajt és ne vegyem el egyből a kedvét még az élettől is.
Kissé meglepetten pillantok rá.
-Ne vedd a lelkedre, szivi, de én senki mögé nem ülök fel.-vonom meg a vállaimat. Ez nem ellene szól vagy annak, hogy az egóm nem bírná ki, hanem inkább csak van egy ilyen faszságom, hogy nem szeretem másra bízni ilyen szempontból az életem... meg a karrierem. A díjakból fizetem a tanulmányaimat és idén tényleg szoros a pontverseny, így nem engedhetem meg magamnak, hogy tartósan lesérüljek és kiessek a sportból.
-Viszont nagyon szívesen adok motort a segged alá, amivel játszhatsz.-azt nem sajnálom. Ha valami törik majd kicseréltetem vagy pontosabban a szponzorok intézik. Egyébként is az a motor amivel versenyzek a csapatnál van, amik a bérelt garázsomban pihennek edzés és szórakozás céljából azokkal meg azt csinálok amit csak akarok.
-Szerintem élvezni fogod..-motorral rohadtul lehet csajozni még akkor is, ha nem hajlandóak felülni mögém csak nézőként érkeznek. Lu szerintem viszont van olyan vakmerő, hogy ne ijedjen be és felüljön. Természetesen vigyázni fogok rá, hiszen nem célom, hogy egyből elijesszem a marhaságaimmal.
-Ezt csak olyan nő mondja, akit még nem rendeztek meg rendesen...-ha lett volna igazán jó ellátásban része, akkor most valószínűleg ábrándos tekintettel, elpirulva gondolna rá vissza. De semmi ilyesmit nem látok az arcán.
-Hát akkor ennek muszáj lesz utána járnunk.-eddig soha senki nem panaszkodott a teljesítményemre és a most is kísérő tekintetekből arra tippelnék, hogy bármelyik lányt visszaránthatnék magam alá, ha ahhoz lenne kedvem. Mondjuk ahhoz se fér kétség, hogy ha akár csak egy másodpercig tágítanék Lu mellől, akkor azonnal ketten váltanának le remélve, hogy szerencsések lesznek.
A medencében szerintem már nem sok kérdést hagyunk senki fejében, hogy ma este egymással kívánjuk elfoglalni magunkat, bár hogy milyen szinten az még kérdéses. A korábbi hódításaim persze igyekeznek elterelni a figyelmemet, de ez csupán gyenge próba.
-Nem etettem semmivel. Fűznöm se kellett különösebben. De látod... visszatérve a korábbi témánkra. Így néz egy nő egy olyan férfira aki rendesen ki bírta elégíteni.-mondanám, hogy kár, hogy Nicole-lal nem passzoltunk jobban a szexen kívül, de őszintén bevallom, ha még mindig kavarnánk valószínűleg Lu akkor is sikeresen elterelte volna a figyelmemet. Persze szavai közben azt is jelentik, hogy nagyon is jó irányba tapogatózom nála, így egyre kevesebb ellenvetése marad a társaságomra.
Nem tol el magától, nem ellenkezik, hagyja, hogy hozzáérjek, így tudom, hogy jól esik neki a közeledésem akármennyire is szeretné ezt letagadni... csak azt nem tudom, hogy előttem akarja titkolni vagy maga előtt is.
-Nem?-kérdezem kicsit meglepetten bár tudom, hogy ezzel még nem adta át magát nekem teljesen. Ennyire nem lesz könnyű dolgom vele csak szeretne kibillenteni a fene nagy önbizalmamból, de az nem lesz ennyire egyszerű.
Lábai a derekam köré fonódnak ezzel szabad bejárást adva nekem az egész testére és ezt rohadtul élvezem. Ha nem róla lenne szó valószínűleg neme egyszerűséggel lejjebb tolnám az alsónadrágom és félrehúznám a bugyiját. Amilyen atom részeg már mindenki szerintem fel sem tűnne senkinek, hogy ott a medencében kapom el egy körre. De vele ezt nem tehetem meg. Őt nem így akarom megkapni.
-Hogy a picsába ne tudnám...-vigyorodok el miközben már érezheti azt is, hogy én mit akarok.
Hiába nem állít le tudom, hogy ennél tovább vele nem mehetek, mert rohadt hamar koppannék egy visszautasításon, de ez még nem azt jelenti, hogy nem szórakozhatok egy kicsit. Ahogy a tekintetünk összeakad a mosolya elhalványul. Nem tudom, hogy azért, mert most jön rá, hogy mit is művelünk vagy azért mert ő is egyre nehezebben marad magabiztos velem szemben.
Még tartom magam ahhoz, hogy neki kell kérnie arra, hogy ennél tovább menjek, de ezt egyelőre nem kapom meg, amit szavakkal is igazol. Szóval még nem. Nem baj. Türelmes vagyok.
-Holnap ráérsz motorozni?-kérdezem egy pofátlan vigyorral az arcomon. Szóval ennél tovább ma már nem mehetek, de nem baj. Ajkai nyoma azért már ott van az arcomon. Tényleg olyan csaj lesz akiért szívesen megdolgozom majd. A kezem még egyszer végigsiklik a lábán, de ekkor valaki megszólítja, így megállok a mozdulattal. Faszom.
Stella felfújt képére úgy rebben el tőlem Lu, mintha forró vízzel öntenék nyakon. Felsóhajtva mozdulok hátrébb majd a torkomat megköszörülve veszem az irányt a lépcső felé. Nicole már ott vár a medence szélén egy olyan elégedett vigyorral a képén, mintha most nyerte volna meg az olimpiát. Egy törölközőt nyújt felém amit át is veszek tőle majd végigtörlöm a testem. A cigaretta amit szív árasztja magából az égő fű szagát. Amennyit ittam valószínűleg ilyenekkel már nem kellene élnem, de mivel nincs verseny, így alaposan a seggére verhetek a mai estének. Kiveszem a kezéből és mélyre szívom a füstöt mielőtt visszaadom az ujjai közé. A torka köré fonom az ujjaimat feljebb billentve az arcát. Ahogy közelebb hajolok hozzá szétnyílnak az ajkai, de nem csókolom meg hanem a szájába fújom a füstöt, amit ő belélegez. Hátrapillantok Lu-ra majd felveszem a nadrágom és lerakom magam a kerti sütögetőnél az egyik székre. Nicole persze ezek után egy másodpercig sem hagy őrizetlenül mellém ül és időről időre a kezembe adja a cigarettáját remélve, hogy eléggé betompul az agyam ahhoz, hogy végül tényleg mellette kössek ki. Az én tekintetem viszont még így is Lu-t keresi.

Chase & Luana

Már majdnem elhiszem, hogy gyengéd is tud lenni, és kezdek elkeseredni emiatt, de tisztában vagyok vele, hogy ő nem az a fajta ember, aki odavan a gyengédségért, és nekem ez nagyon nagy előnyt jelent. Én sem vagyok nagyon romantikus, nyáladzós lélek. Nem mondom, hogy ha nem motorozna, akkor nem lenne érdekes számomra, és nem azzal tudja feltornázni magát nálam, hogy olyan sportot űz, amiért kivételesen oda vagyok, mint külső szemlélő, és mint lelkes amatőr.
- Nekem megfelel, ameddig nem kell csak mögötted zötyögnöm, addig nem fog sírni a szám. - vonom meg a vállam. Közel sem menőzni akarok ezzel, mert tényleg nem vagyok egy nagy motoros, de azért jobban szeretek vezetni, mint hátul ücsörögni, persze nem tudom milyen lehet terepen, mert a betonon kívül máshol sosem próbáltam még a dolgot. Biztosan más, sokkal intenzívebb és ezerszer jobban kell figyelni hova húzod a mocit. Meglátjuk milyen lesz, remélem nem nyírom ki magam, de hát egyszer valamiben meg kell halni.
- Szerintem is élvezni fogom. - mondom határozottan, és ezt nem miatta, hanem a program miatt, bár jó, hogy nem egy kezdővel hozott össze az élet, mert valószínűleg oda is bepilláztam volna magam, de lehet annak nem lett volna jó vége számomra.
- Hát Chase, ez nem tudom, hogy kinek kihívás, de legyen. - bólintok nevetve, mert ez még közel sem olyan csajozós szöveg, amire csúszna a bugyi, de nem is annak szánja, de értem a mögöttes jelentést. Azt hiszem már túl vagyunk azon, hogy szinte azonnal csak az emeletre akarjon vonulni velem, talán megértette, hogy már nem olyan lány vagyok, és azt is elmondtam neki, hogy voltam olyan. Lehet ha korábban találkozunk nem tudok meg róla ennyi mindent, csak, hogy mennyire jól teljesít az ágyban.
A medencében kissé megered a nyelvem és olyan szavak hagyják el a szám, amivel csak saját magam hozom egy kicsit kínos szituba, ár ezt ő nem használja ki, de tudom, hogy érzékelte.
- Akkor lehet én annyira mgsem kérnék abból a kielégítésből, már szinte folyik a nyála utánad, engem meg konrktéen kinyírna, sosem akarok ilyen lány lenni. - nem vetem meg őt sem, szó sincs róla, mert mi nők tartsunk össze meg ilyenek, de nem akarok olyan üresfejű lány lenni, aki egy nagyszerű menet után áhítozik a srác után. Olyan után akarok áhítozni, aki nem csak az ágyban produkál, nem sok romantikus vágyam van, sőt. Ilyenkor értem meg a férfiak problémáját, hogy nehezen értik meg a nőket, mert valóban bonyolultak vagyunk.
Már szinte egy kis rés sincs köztünk olyan közel kerülünk egymáshoz, a szavai drogként hatnak enyhén ittas agyamnak, és szinte vágyok azokra az érintésekre. Ilyenkor szoktam végiggondolni, hogy mit tennék józanul, és általában beválik, de nem is megyünk tovább, pedig érzem, hogy akarja, én is de nem hinném, hogy ez valóban most jó ötlet lenne. Kissé komoly tekintettel közlöm vele, azt amit tényleg érzek és amit tényleg akarok, amit a józan Luana Paloma Machado akar, amit nem fogok megbánni holnap és nem úgy kelek fel, hogy megint egyedül fekszem abba a kibaszott nagy ágyban, legyen az bárhol.
- Napközben rá, este nagy buli lesz a Pandorában, de lesz egy pár órám mielőtt be kell vonulnom dolgozni. - bár a munka számomra egy kicsit mást jelent. Ki kell öltözni, olyan igazán kihívóan, minél több embert bevonzani és bulizni. Persze nem ez lenne a fő feladatom, de ezt a részét valahogy jobban élem.
A kezei a lábamat simítják végig, az ágyékom szinte ég, de annyira jól tudom magam türtőztetni, hogy ezt szerintem rajta kívül senki más nem veszi észre. Egy hang az, ami kizökkent és egyből visszatérek a valóságba. Oda ahol egy barátnőm volt plátói hódítását ölelem éppen körbe a combjaimmal, és akinek a keze már egészen máshol járna, ha nem jön a hang, ami akár a lelkiismeretem is lehetne. Hirtelen húzódok el tőle a medence falára támaszkodva, szinte fáj, hogy ezt teszem, mert ezzel együtt Chase is elhúzódik és úgy érzem rohan el előlem. Jobb ha most menekül még, mielőtt kitör a balhé, már ha Stella tényleg rá volt kattanva, úgy ahogyan emlékszek. Végignézem, ahogy kimegy a medencéből, hallom közben, hogy közeledik hozzám Stella, és közben mégis azt lesem, hogyan megy rá arra a csajra, aki elvileg már nincsen porondon.
Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok olyan különleges, csak a pia hitette el velem, szinte minden sarkon találni olyan kinézetű lányt, amilyen én vagyok, talán egyedül a személyiségem hagy némi kivetnivalót átlagos énemből.
- Elbasztam igaz? - kérdezi Stella szomorúan meredve rám. Még csak értelmezni sem tudom a kérdését, mert nem tudom mire gondol. - Rosszkor jöttem Lulu? - baszki ő is csatak részeg, rosszabb mint én, de ezen könnyen segíthetünk én is behozom magam az ő szintjére. Megfogom a mellettem heverő üveget és hosszan beleiszok, mar mint a fene, mert ez nem igazán több kortyra lett kitalálva, de mégis úgy folyik végig a torkomon, mintha vizet innék.
- Dehogy basztad el Stella, azt hittem én tettem valamit, úgy kiabáltál rám. Ő nem az a srác, akiről egész tavaly áradoztrál nekem? - nem félve kérdezem, csak érdeklődök most minden hátsó szándék nélkül, mert pontosan tisztázta bennem a dolgokat, a kint játszódó jelent azzal a sráccal, akit komolyan fontolóra vettem magam mellé a jövőben. Tévedni emberi dolog, ez benne van egy ilyen bulin, hogy még a legerősebb emberek is megrendülnek kicsit.
Stella Chasere néz majd elneveti magát, Chase meg engem les, de én elkapom a tekintetem.
- Mi olyan vicces? - nézek rá már komolyan aggódva érte.
- Ő nem Chase volt, hanem Chad, látom nagyon figyeltél, amikor a szexi vörös tincseiről álmodoztam neked. - erre iszok mégegyet, bár már szinte nincs is jelentősége, mégis megkönnyebbülök.
- Azta, sajnálom, elég szar barátnő vagyok. - nevetek fel. - El kell mennem pisilni, várj meg itt, hogy ha visszajövök ne bucskázzak be a medencébe. - mászok ki a vízből és egy kicsit meginogva indulok a ház felé, a mértéktelen pia most olyan hirtelen ütött, hogy majdnem visszaestem a medencébe, de figyelek azért, hogy ne égessem be magam, így nevetve indulok az ajtóhoz.
A mosdót még csak meg sem tudom közelíteni, amikor az első srác, aki ma betalált ismét a köreimbe csapódik. De most leszarom, komolyan nem izgat, hogy itt van, a kezét a vállaimra teszi, mintha nagy haverok lennénk és húz magához, ami már azért annyira nem jön be.
- Na figyi, ha megmondod hol a mosdó, eskü megkereslek és iszok veled valamit, de ha sokáig rángatsz be fogok pisilni. - még mindig nincs rajtam semmi a bugyin és a topom kívül, ami így vizesen elég sokat mutat, bár vastagabb anyag, a fehér mégis átlátszóbb, ráadásul még egy kicsit fázok is, ami még többet enged mutatni. Lehet annyira nem volt nagy ötlet így elindulni a kanok közé.

Úgyis hamar ki fog derülni, ha semmi köze nincs ahhoz, hogy hogyan kell életben maradnia a motoron, úgyhogy nekem nincs ellenvetésem, hogy önállóan is hasítson majd miért is akarnám elvenni tőle ezt az örömöt, ha tényleg ért valamennyit hozzá. Ha az alapok megvannak a többire majd ráérez. Majd lemegyünk a partra, ott puha a homok ha baj van, akkor legalább nem töri össze magát. Jó bulinak ígérkezik, hiszen tényleg ő az első lány, aki valóban lelkesedik azért, hogy ilyen marhaságokat csináljon velem. Lehet, hogy végre tényleg emberemre akadtam? Túl sok bennem az alkohol ahhoz, hogy ezt most valóban megállapítsam
Mondanám, hogy mindkettőnknek kihívás, de inkább csak nekem, hogy valóban tegyek tartalmat a szavaim mögé, hiszen amíg ezt nem teszem, addig csak nagyképű pofázás minden ami csak kijön a számon. Én azonban nem izgulok. A referencia munkáim éppen féltékenyen méregetnek bennünket miközben szépen lassan egymásra találunk a medence hűvös vizében.
Az alkohol olyan szinten kezdi megoldani a nyelvét, hogy még ő maga is meglepődik rajta. Szemét módon ezzel ugyan visszaélhetnék, de inkább nem teszem. Hajtok azért a jó pontokra, hogy kicsit engedékenyebb legyen majd velem szemben.
-Hát... ha olyan érdekes maradsz, mint eddig, akkor nem kell ilyen sóvárogva szemezned velem, mert nem foglak kiengedni az ágyamból... vagy éppen akkor kapsz meg amikor csak akarsz.-vonom meg a vállamat. Lu-val már most jóval többet beszélgettem, mint Nicole-lal az egész ismertségünk alatt. Nem az elköteleződéssel vannak problémáim, hanem a lányok nagy része nem tudja fenntartani az érdeklődésemet, mert nem szorult két értelmes gondolat a fejükbe. Akármilyen furán hangzik ez tőlem... egy idő után megunom az egyszerű szexet és csak tovább megyek hátha legközelebb valamivel többre bukkanok.... és lám lám... most éppen két olyan comb fonódik körém, aminek a tulajdonosa érdekesebb, mint bárki, akivel korábban találkoztam.
Talán éppen ezért egyre nagyobb kihívást jelent, hogy uralkodjak a saját vágyaimon, hiszen tudom, hogy ugyan egyre jobban elgyengül az irányomba, de ezzel egyelőre nem élhetek vissza, mert még nem kért rá.
-Akkor holnap lemegyünk a partra, aztán ha szeretnéd utána este szívesen dobok egyet a bulid hangulatán.-vigyorgok rá. Ő bevonzaná a lelkes férfiakat, én pedig a fiatal csinos lányokat. Persze nem akarom, hogy azt gondolja, hogy ráakaszkodok, hiszen ez nem arról szól, hogy létezni sem bírok nélküle, hanem sokkal inkább arról, hogy szeretném megpuhítani, hogy tényleg cél érhessek nála. Már csak abban nem vagyok teljesen biztos, hogy mi is lenne az a bizonyos cél..
Most is egyre simábbnak tűnik az út előttem, de nem jutok túl messzire hiszen Stella nem túl bájosan megzavar minket, ami totálisan kizökkent mindkettőnket, bár nem tudom mi a hirtelen közbeszólás oka. Lu azonban elrebben tőlem, így jobbnak érzem, ha hagyok a lányoknak teret, hiszen ha Stella éppen hányni készül én azt biztos nem nézem végig és a haját sem fogom fogni. Jóban vagyunk.... de nem ennyire.
Nicole persze azonnal lecsap a kínálkozó lehetőségre és egy kis figyelmet én sem tagadok meg tőle, ha már olyan lelkesen hozta nekem azt a törölközőt. Egyébként is kíváncsi vagyok, hogy Lu vajon zokon veszi-e a dolgot, mert az azt jelentené, hogy kezdek szépen lassan beférkőzni a bőre alá.
Leülök egy kicsit és ugyan Nicole piócaként marad a közelemben a tekintetem időről időre megkeresi azt, aki igazán érdekel. Nem is egyszer akad össze a tekintetünk Lu-val viszont ő hihetetlenül gyorsan le is veszi rólam a szemeit. Kimászik a vízből, én pedig hátradőlve figyelem, ahogyan elindul a házba, én pedig gondolkodás nélkül indulok utána, a törölközővel, amit én is használtam.
-Hova mész?-szól utánam Nicole, de még csak hátra sem nézek. Mire utolérem már valakinek a keze Lu vállán pihen, aki éppen nem akarja venni a lapot, hogy neki egészen más tervei vannak.
-Hé, tesó! Nagyon gyorsan vedd le a kezed róla...-a hangom megelőz, de pár másodperc múlva már ott állok közöttük és Lu vállára terítem a törölközőt miután lelöktem onnan a srác kezét. 190 centi magas vagyok, így a legtöbb embernek felfelé kell néznie, ha a tekintetemet keresi. A srác is hátrál egy lépést.
Átkarolom Lu derekát.
-Arra van a mosdó..-mutatok a folyosó irányába, de nem engedem el a lány derekát, hanem az oldalán maradok. Még az kéne, hogy még öten betalálják amíg eljut pisilni.

Chase & Luana

Azért a nagy szám nekem nem biztos, hogy eredményeket is fog produkálni, de meglátjuk. Szeretem az adrenalint, szeretem ha kalandozhatok, ha valami olyat próbálhatok ki, amit még előtte nem.
Szinte meghatódva érzem magam, amikor azt mondja érdekes vagyok, de nevetve válaszolok vissza neki. Lehet én nem akarok olyan lenni, aki epekedve mered utána, amikor nyilvánvalóan más csajjal flörtöl, de az határozottan akarok lenni, akivel flörtöl, ezzel nincs semmi gond részemről.
- Csak mondom szeretem a hosszú alvásokat, így ha ki akarnál sem tudnál korán kirugdosni az ágyból. - bár konkrétan nem erre gondolt, én mégis kicsit ellaposítom ezt a dolgot, de a huncut mosoly az arcomon marad, miközben felhúzom egy kicsit az orrom utalva, hogy megint csak értem a célzást, de azért szeretem továbbra is húzni az agyát.
Gyorsan vagy nem is annyira gyorsan próbálom oldani azt a komoly feszültséget, amit hirtelen dobott ránk egy két mozdulata és a válaszom rá, hiszen köré fonva a lábamat még mindig a nyaka körül vannak a kezeim és az az ártatlan puszi is csak egyre jobban terheli a testemet olyan vágyakkal, amiket nem akarok még fellobbantani. Bár az övé is rendesen tüzel mégis megálljt parancsolunk a vágyaknak, mert ez így helyes most. Mindketten részegek vagyunk én egészen biztos, és ő egész úriemberként viselkedik és nem mászik rám, pedig megtehetné és most biztosan hagynám magam. De az akkor biztosan csak egy este lenne, és érzem, hogy neki nem lenne az elég, vagy csak megint a hülye alkohol hiteti el velem, hogy ebben több is van.
- Benne vagyok, megmutatom milyen az én világom, ha már te is adsz ízelítőt a tiedből. - kacsintok rá. - Lehet kicsit unalmasabb lesz, mint a mai, de a hangulat az biztosan nagyon jó lesz és mivel az én vendégem leszel annyit iszol amennyit akarsz és nagyon dögös pultosaim vannak. - szinte felkínálom neki a csajokat a pult mögött, tudom, hogy mindegyiknek az esete lenne Chase, és nem kizárt, hogy ott majd talál olyat, akit keres egy éjszakára, ha egyátalán akar még. Ez inkább egy teszt részemre, hogy vajon mennyire akarja komolyan folytatni ezt az egész huzavonát velem. Nekem bejön, de tudnom kell, hogy komolyan gondoljam e vagy csak egy játéknak. Egyikkel sincs bajom és valószínűleg még ezerszer fogok valahogy rákérdezni árnyaltan erre a dologra. Egy egyszerű hang, ami szinte pánikolva szól hozzám szinte szétrebbent minket a kis világunkból. Azonnal reagálok, mert az agyam egy rejtett zugában azt hiszem nem cselekszem helyesen, és Chase is elvonul tőlünk, nem tudom ugyan mi az oka, nem is firtatom, pedig végigkövetem, ahogyan kimegy a medencéből és egyenesen a csaj irányába megy, aki már törölközővel várja, hogy újra a közelébe tudhassa. Ami utána következik már inkább csak fél szemmel nézem, mert hirtelen csalódnok magamban és abban, amit eddig hittem. Szóval csak játék volt, nem baj annak elment, már rohadtul idegesít az egész, aminek még az okát sem értem Stellára fókuszálok, akivel egy kisebb félreértés tisztázását követően össze nevetünk. Valóban nem vagyok olyan jó barátnő, mindig minden fontosabb, mint az, hogy a másik szerelmi életét kísérjük végig, de lehet jobban kellene figyelnem, akkor nem itt tartanánk és lehet Chase nem menekült volna vissza ahhoz, aki elvileg már nem érdekli.
Már érzem, hogy a sok ital, amit lehúztam mozgatja a hólyagom, meg az agyam, de azt talán még erősebben, kimászok a medencéből, egy kis bizonytalan inogáson kívül elindulok célegyenesen a házba, ahol a mosdót keresek máris társaságom akad. Lehet egy póló nekem sem ártott volna, vagy legalább a nadrágot felvenni, de még vissza akarok menni a vízbe, nem akartam felöltözni, ami itt hiba volt. A srácok aránya erősen nagyobb a házban, mint a medencénél, több szempár is rám szegeződik, az egyik egészen közel is hajol és szinte magához rángatva akar lesmárolni. Én a kezemmel jelzem, hogy ez nekem nem okés, és egy kérdéssel próbálok tompítani, meg amúgy is nagyon kell már pisilni, amikor Chaset hallom meg közeledni és már zavarja is el a kellemetlen társaságom a közelemből. A törölközőt rám teríti, szerintem, hogy takarjon, amiért hálás vagyok, de tisztában vagyok vele, hogy az előbb pontosan tudatosította bennem,hogy egy rövid kis flört főszereplője voltam az estéjében. Nem is értem miért jött utánam,amikor tök jó társasága volt.
- Na pedig már majdnem összebarátkoztam vele. - nézek rá egy kicsit mérgesen, de már olyan szinten ütött az ital, hogy nem tudok sokáig komoly és megjátszottan dühös maradni.
- Nem szorultam segítségre, de ha annak látszott, akkor köszi,hogy próbálkoztál. Teljesen ura voltam a helyzetnek. - ingok meg megintés a karjába kapaszkodok, miközben nagyban magyarázok neki arról mennyire tudtam kezelni azt amit igazából nem. Most először nem voltam őszinte, mert sebet ejtett az önbecsülésemen, de nem akartam megbántani, hiszen ő sem tette velem, vagyis nem tehette, mert ha igen, akkor az csakis az én hibám lett volna, hogy hagytam neki.
- Azt hiszem nagyon sokat ittam. - nézek rá mosolyogva, pedig haragszom rá, és nem értem miért. - Jól otthagytál baszki, pedig már azt hittem van valami ebben az egészben, de nem gáz, mert teljesen okés részemről. Csodás játék volt a mienk Chase, azt hiszem te nyertél.- kacsintok rá, majd a kezét és a törölközőt is hátrahagyva rontok be a mosdóba és az ajtót sem húzva be magam után ülök le végre pisilni, mert ha még egy másodpercet várok már be sem kellett volna jönnöm ide.
Nem akarom a sértődött kislányt játszani, mert nem vagyok az, csak próbálom reálisan látni a dolgokat miközben talán szeretném ha ez a kis beszélgetés, ami volt nem lett volna hiába való. Én sosem keresek semmit egy személyben, mindig csak sodródok, ameddig nem tudom mire számítsak a másiktól, így elkerülhetem a fájdalmat és a csalódást.

Szóval nem egy koránkelő típus. Jó, mert én sem. Ha nincs verseny, amiért meg kell mozdítanom a testemet, akkor képes vagyok 1-ig vagy akár 11-ig nyomni az ágyat akkor is csak általában azért kelek fel, mert már az éhség kiparancsol a takaró alól egyébként biztos még akkor sem mozdulnék meg. A legtöbb hiányzásom is abból adódik, hogy nem mindig ébredek fel az ébresztő hangjára.
-Biztos akkor is ilyen dögös vagy amikor alszol, úgyhogy eszembe sem jutna kirúgni az ágyamból.-szeretek szép lányok látványára ébredni egyébként meg akármekkora tahó, seggfej bírok lenni szeretek éjjel bújni, de plüssmaci helyett jobb kedvelem, ha egy puha meleg test az amit magamhoz ölelhetek az éjszaka folyamán.
A medencében sikerül jóval közelebb kerülnünk egymáshoz, mint ahogyan azt az elején remélhettem vagy éppen ahogyan ő gondolta szerintem amikor leültem mellé. A nyakamba kapaszkodik sőt még egy puszit is kapok, amitől már tényleg megtisztelve érzem magam. Talán még engedné is, hogy ennél messzebbre menjek, de most tényleg egy önző rohadék leszek és nem esek neki ott a medencében, mert nem akarom, hogy rajtam kívül más is gyönyörködhessen a látványban, amit ő nyújthat miközben elélvez.
-Erősen kétlem, hogy egy buli unalmas lenne, ahol te is ott vagy.. a pultosok viszont csakis akkor érdekelnek, ha te is közöttük vagy. Szeretnék olyan pofátlan lenni, hogy a te társaságodat igényeljem... nem mellesleg pedig kérlek ne bánts meg azzal, hogy máris lepasszolnál az alkalmazottaidnak.-tudom, hogy nem tenné, hiszen most sem zavart el magától. Éppen ellenkezőleg, hiszen folyamatosan húzza az agyam az apróságokkal, ahogyan én is teszem az övével. Nekem túlságosan tetszik a kis játszadozásunk ahhoz, hogy ilyen hamar ráunjak a dologra, főleg úgy, hogy egy másodpercre sem veszi el a kedvemet, hanem húzza előttem a mézesmadzagot. A mi kis mókánk azonban félbeszakad, de nem azért, mert mi így szeretnék, hanem Stella félig bepánikolt hangja miatt elillan a kezeim közül, így én kifelé veszem az irányt. Egyébként sem vagyok benne teljesen biztos, hogy meddig bírtam volna türtőztetni még magamat vele kapcsolatban, ha a feszes combjai tovább ölelgetik a derekamat.
Szinte biztos voltam benne, hogy Nicole nem sokáig tudja majd lekötni a figyelmem, de az még engem is meglep, hogy a lány, aki annyiszor volt már alattam egyetlen másodpercig sem képes most uralni a gondolataimat, mert folyamatosan azt lesem, hogy vajon Stella miért akart annyira félbeszakítani bennünket. A jelek szerint semmi extra nem történik. Nevetnek egyet majd Lu el is indul befelé. Fasza. Most tényleg ezért kellett ott hagynom.
A kíváncsiságom nem hagy nyugodni és egyébként is el tudom képzelni, hogy az a vizes kis semmi amit visel mennyire felkelti majd a többiek érdeklődését, így amint eltűnik az alakja odabent én már mozdulok is a helyemről, hogy felzárkózzak hozzá, hiszen én még nem mondtam le a társaságáról. Minimum a számát még meg kell szereznem, ha tényleg látni akarom még holnap.
Ezek a srácok már ismernek. Tudják, hogy nem célszerű az utamat állni, így amint felfogom, hogy Lu máris új udvarlóra talált közbe is avatkozok, hogy mindenkinek letörjem egy kicsit a szarvát aki bármit is tervezett vele.
-Ne na-zzál nekem.-vigyorgok rá Lu-ra aki még megpróbálja előadni nekem, hogy milyen remekül szórakozott mielőtt én megérkeztem. Láttam, hogy nem kifejezetten volt kedvére a dolog.
-Ahha... ahha... láttam, harcos, hogy mennyire keményen megmutattad mindenkinek.-forgatom meg a szemeimet szórakozottan, de már kicsit határozottabban meg is tartom a kezemet, hogy rám tudjon támaszkodni, amíg megtalálja az egyensúlyát.
Következő kirohanására csak egyre szélesebb lesz a vigyor az arcomon. Válaszolni azonban nincs lehetőségem, hiszen már csörtet is be a fürdőszobába. Tényleg zokon vette, hogy ott hagytam amikor ő menekült el a kezeim közül úgy mintha valami rosszat csináltunk volna?
Megállok a mosdó ajtajában és türelmesen várok amíg meg nem hallom, hogy lehúzza a wc-t majd adok neki még néhány másodpercet mielőtt belépek és becsukom magam mögött az ajtót. Már éppen a csapnál áll és a kezét mossa, így mögé lépek és a tükörben figyelem ahogy vékony alakja fölé tornyosul az enyém. A törölközőt ledobom a földre és amint elzárja a vizet a derekára csúsztatom a kezemet és megfordítom mielőtt a combja alá nyúlok és felültötöm a mosdó szélére, majd szétnyitva a lábait lépek hozzá közelebb.
-Tudod te, hogy milyen rohadt jól áll neked, hogy máris féltékeny vagy miattam?-kérdezem egy bazi nagy mosollyal.
-De már megmondtam... az a csaj már lerágott csont...-adok egy csókot a nyakára, mert tudom, hogy azt nagyon is szereti.-kérd szépen és folytatom...-vigyorgok a bőrére miközben ajkaim még mindig finoman érintik miközben beszélek.

Chase & Luana

Ha az dögös neki, hogy az ágyon keresztbe, hanyatt fekve horkolok, akkor lehet szexi leszek, bár a horkolásban nem vagyok biztos, lehet csak a tesóim ugrattak vele mindig, mert egyik ottalvós bulin sem volt rá panasz. Amikor csak tehetem sokáig fetrengek az ágyban, nem baj ha már nincsen álom a szememen és aktívan figyelem a plafont, vagy a padlót, amikor lógok az ágyról félig, de a felkelés fizikai formában nagyon nehezen megy nekem. Talán a sok éjszakázás, vagy a megterhelő életmód, hogy egyszerre akarok az egyetemen is teljesíteni, a klubban is és emellett még aktív közösségi életet is élek.
Bár lehetne ez az aktivitás néha egy kicsit lagymatagabb, mert akkor lehet nem kerülnék ilyen szituációba, mint ez a mostani. Szeretem ha tiszta a fejem és nem tudja valaki ilyen könnyen átvenni az irányítást a testem felett, mint Chase, de ő mégis megteszi és egészen ura a helyzetnek.
- Nem nem unalmas lesz, ezt nem mondtam, mert az én bulijaim elég ütősek szoktak lenni, mindig garantált teltház, de ennél azért egy kicsit laposabb lesz. Ott nincsen medence és egyszerre sokkal több ember nyomul neked, mint amennyit szeretnél. - bár én pont ezt szeretem benne, de nem mindenkinek jön be ez a fajta szórakozás. - Ha akarod beállok én a pultba, nem idegen számomra, de hidd el jobban mutatok én a táncparketten. - ami igaz az igaz, a pult mögött sok minden nem látszik belőlem és egy ilyen nagy estén szeretem megmutatni magam, legyek kirakati bábu vagy nevezzük akárhogy kell a reklám és ki lenne a legjobb, mint maga a tulajdonos. Ez vonzza és tartja nálunk a férfiakat és azokat nőket, akik szintén a nők felé húznak.
Játszunk, egymással, a helyzettel a körülöttünk lévőkkel, pedig a nagyja még csak ránk sem bagózik, mégis olyan dolog is megtörténhetne az orruk előtt, amit nem biztos, hogy látni akarnának, józanul, hiszen részegen már olyan mindegy ki fekszik le valakivel akár napozóágyon. Lehet nekünk még így is sokkal nagyobb a közönségünk, mint azt hisszük, de ez sokáig egyáltalán nem érdekel, úgy tapadok rá, mintha egyedül lennénk az egész vízben, mégis bebizonyosodik elég hamar, hogy nem így van. Stella hangja és a kinti fogadtatása Chase-nek ad erős bizonyítékot arra, hogy minden jó dolog kis ideig tart. Sosem volt olyan, hogy mi világunk, csak belefeledkeztem valamibe, ami nincs, mert az alkohol rossz hatással volt és van is rám. Mégis lehúzok egy nagyobb adagot hirtelen, mert Stella ugyan megnyugtatott, valami mégsem hagy nyugodni. Nem nem az, hogy éppen egy olyan csaj mászott rá, akivel elméletileg állati a szex, ez az ő dolga, nem vagyunk együtt, sőt, nagyon messze vagyunk tőle, csináljon amit akar. Ez az este nagyon fura számomra, Stella olyan részeg, mint még soha, nem akart megzavarni minket, de szegény nagyon nem tud a világáról, de már azt hiszem nekem is kezd homályba borulni az egész buli.
A mosdóba igyekszem kiadni magamból egy kis folyadékot, mert túl sokat tremeltem be és szinte semmit nem adtam ki magamból, amit most rendesen érzek is.
Miért is menne pont nekem valami egyszerűen, még a mosdóba is rögös út vezet, amit vicces módon Chase kövez ki nekem, amiért egy csepp hála is fellángol bennem, de gyorsan el is illan, hiszen nem értem mi történik, minek jött egyáltalán utánam, amikor egy tök jó társasága volt utánam, mellettem tudja a franc se hogyan csinálják a srácok ezt az egyszerre több kapun kopogtatást.
- Ki tudja lehet ő lett volna a leendő férjem és te csak így lepattintottad.- ha nem kellene olyan nagyon tovább állnom akkor most eljátszanám, hogy a srác után erdek, de erre most nincs időm.
Olyan gyorsan tolom le a bugyit, és ülök a WC-re, hogy majdnem bele is esek, amin felnevetek, de már csak a pia szól belőlem. Gyorsan végzek és mosdóhoz indulok, megeresztem a vizet és alá tartom a kezem, egy percre megtámaszkodok. Nem telik bele sok idő és máris társaságom lesz, már éppen szólnék, hogy foglalt, mert úgy érzem kell nekem egy pár perc egyedül, amikor meglátom Chase-t a tükörben, mögém settenkedve. Gyorsan kerülök vele szembe, a mosdóra ültet, úgy emel fel oda,mintha nem lenne semmi súlyom, pedig határozottan van.
- Ne mosolyogj, nem vagyok féltékeny. Reálisan látom a dolgokat, tudod komoly matematikai tudásom arra enged következtetni és a statisztika is kimutatja, hogy neked inkább való az a lány a medencénél azzal a csodás ágytornájával és a szép alakjával, mint egy olyan, aki már rohadt részeg és képes volt egy szál semmiben bevonulni ennyi pasi közé, ráadásul totál bizonytalan abban, hogy tudna e bármit kezdeni egy sráccal, aki minden bizonnyal sokkal jobb nála mindenben. - az a lehúzott nem tudom hány feles Stella oldalán az előbb nem tett jót, mert mintha fejbe vertek volna úgy érzem magam.
Az ajkai megint a bőrömet érintik, csókot lehel a nyakamra, amitől a testem ismét olyan reakciót mutat neki, amit nem akarok, hogy megmutasson. A saját testem hagy cserben, amikor kemény akarok lenni. Szavaira inkább csak a kezem indul meg, a hasára teszem azokat és egy picit ellököm magamtól. Kissé homályos a látásom, de azt a hülye mosoly ki tudom venni, ami arcán pihen. Nem kérek tőle semmit sem, én még csak egy apró mosolyt sem engedek meg magamnak, igyekszem mindent letörölni az arcomról, de minden akaratomat keresztül lövi az kopogás, ami az ajtó felől jön. Valaki türelmetlenül be akar jönni mellénk. Ez már a sokadik eset a mai estén, hogy megzavarnak minket, lehet ez egy jel, hogy nem kellene folytatni, de túl részeg vagyok, hogy vegyem a jeleket és ő meg túlságosan félmeztelenül áll előttem. A kezemet lassan csúsztatom fel egészen az álláig, ahol egy kicsit megpihen, amíg végig gondolom mit akarok csinálni mielőtt ránk törik az ajtót. Az egyik kezemet a tarkójára szorítom és közel húzom magamhoz, az ajkaink majdnem összeérnek, de csak majdnem.
- Csókolj meg! - parancsolom neki, de mielőtt bármit tenne a számat az övére tapasztom egy gyors csókra, nem mélyedek el benne, mert nem ez a célom. Mosolyogva szakadok el tőle és ugrok le a földre, már kapaszkodva belé tanulva a korábbiakból. Az ajtó felé veszem az irányt,de még egy mosolyt célzok felé. Azt mondtam ő nyert, de lehet ez is csak a játék része volt, de még mindig nem tisztáztam magamban, hogy mi is volt az előbb a csajjal ott kint, és pont ezért nem engedtem többet most magunknak.
- Visszamegyek úszni. - határozottan indulok el kifelé, remélve, hogy követ, mert őszintén megvallva nem nagyon van kedvem megint végigvonulni a szobán megintcsak félig meztelenül szinte. Ez az amikor már belépést engedtem neki Lu Landbe, de itt nem egyszerű az élet, sőt.

Az erős nők nem szívesen adják ki a kezükből az irányítást, ez viszont még korántsem jelenti azt, hogy ne élveznék amikor valaki végre ki bírja venni a kezükből a gyeplőt. Lu-t ugyan még kicsit sem volt elég időm kiismerni, de látom rajta, hogy mekkora fejtörést is okozok neki minden megmozdulásommal és mégsem képes elszakadni tőlem. Szerintem élvezi, hogy ellenfelére talált végre valakiben, aki nem fél ringbe szállni vele.
-Hmmm én bírom szórakozóhelyeket.. talán még jobban is mint az ilyen bulikat.-mutatok körbe a házon. Az ilyen helyekre tényleg csak totálisan lealjasodni jár az ember. A klubbok egészen más vadászterepet jelentenek bár megérzésem szerint a tökéletes célpont már meg is van.
-Hát, akkor pofátlan leszek és kiszolgáltatom magam a dögös tulajjal, de utána mindenképpen megtáncoltatlak.-a legtöbb srác húzza a száját, ha táncról van szó. Megmondom őszintén, hogy nem vagyok én se egy táncoslábú, de szerintem a férfiaknak kb semmi dolguk nincs azon kívül, hogy lehetőséget adnak a csajoknak kibontakozni. Egyet jobbra és egyet balra lépni pedig bárki tud. Mondjuk ennél talán többet is kibír az én mozgáskultúrám.
Akármennyire is szeretett volna tiltakozni a medencében már úgy fonódnak körén vékony, hosszú lábai, mintha nem is először kötnék ott ki. Ez a testhelyzet és az hogy szinte bárhol hozzáérhetek természetesen már az én kedélyeimet is szépen lassan elkezdik felborzolni, amit ha akarnék sem tudnék titkolni előle. Nem állít le mégis érzem, hogy ő nem az a csaj lesz akit ott helyben elrendezhetek és pont emiatt kapóra is jön Stella közbeavatkozása még akkor is ha emiatt Nicole néhány percre megkaparint magának. Könnyű menet lenne. Még csak meg se kellene izzasztanom magam, de talán pontosan ezért nem érdekel már a dolog és indulok Lu után az első adandó alkalommal. Nem gondolnám, hogy bárki másnak rajtam kívül itt több esélye lenne nála, de láttam mennyit ivott félő, hogy úgy csapják le a kezemről, hogy igazából tudatában sem lenne.
Persze mire utolérem már lógnak is rajta, így egyből kezdhetek egy közbeavatkozással még akkor is ha a harcos kis amazon nem ért ezzel teljesen egyet.
-Ha az lett volna talán egy kicsit komolyabb ellenállást tanúsított volna nem gondolod?-kérdezem felvonva a szemöldökeimet, de tudom, hogy csak szájal velem, mert az alkohol valószínűleg erre készteti.
Adok neki egy kis időt és teret a mosdóban mielőtt belépek hozzá, hiszen a jelek szerint nem is kicsit vette zokon Nicole közeledését és ugyan nem küldtem el a francba, de ez még igencsak messze volt attól, hogy bármit is kezdtünk volna egymással.
Lu mögé lépek majd szembefordítom magammal és még csak meg se kell erőltetnem magam, hogy felemeljem a mosdó szélére.
-Reálisan? Ugyan kérlek... ha reálisan néznéd, akkor észrevennéd, hogy én ejtettem őt.. és kurvára nem szorulok rá, hogy visszameneküljek az ő lábai közé. Azért jöttem ki onnan, mert ennyit tudott és ez unalmas egy idő után...-megvonom a vállam és közelebb hajolok a füléhez.
-Ha még egyszer... így... alábecsülöd magad.. akkor addig keféllek amíg az összes ilyen gondolat el nem tűnik a fejedből és nem marad semmi más benned csak... én.-szemtelen vigyorra húzódnak az ajkaim mielőtt újra megcsókolom a nyakát, hiszen azt már biztosan tudom, hogy ez egy gyengepont a számára.
Ahogy a keze a hasamra simul az érintése alatt megfeszülnek a hasizmaim, de ahelyett hogy tovább vándorolna lefelé eltol magától, így egy kicsit felegyenesedek. Kíváncsian figyelem a szemeit, miközben az ő arcán pillanatnyilag az ég világon semmi sem látszódik.
Kopognak, de én nem veszem le a szemeiről a tekintetem, mert borzasztóan érdekel, hogy most mit is fog lépni. Ahogy a keze elindul felfelé a testemen még nem teszek semmit. Csak akkor hajolok hozzá közelebb amikor a tarkómra simulnak az ujjai és ő húz magához. Átölelem a derekánál és kicsit megfeszítem az állkapcsom, hogy ne essek neki egyből.
Szeretnék belekötni a hangsúlyba, de esélyem sincs, hiszen az ajkai máris az enyémekre tapadnak. Élesen szívom be a levegőt miközben viszonzom a csókját és igen komoly lélekjelenlétre van szükségem, hogy ne tépjem le a bugyiját egyből. Eltávolodik tőlem és hátrébb lépek amikor elkezd lemászni a mosdó széléről, de közben tartom a karom, hogy rám tudjon támaszkodni, amíg leszáll onnan.
Kijelentésére csak bólintok, de mint egy testőr indulok meg közvetlenül mögötte 1-2 lépésnyi távolságra. Így, hogy nem tágítok mellőle ugyan néhány tekintet rá tapad, de nem mernek megmozdulni az irányába. Ahogy kiérünk a medencéhez gyors mozdulatokkal lekapom a nadrágom és félredobom az ingem mellé, hogy még azelőtt fel tudjam kapni Lu-t a karjaimba, hogy odaérne a lépcsőhöz. Hátrálok néhány lépést majd magamhoz ölelve nekifutok a medencének és vele együtt a medencébe vetődök. Nem engedem el, hanem vele együtt emelkedek a felszínre.

Chase & Luana

Meglehet, hogy egy kicsit nehezen kaphatónak mutatom magam, de azért meg igazából az is vagyok. Volt már ennyi idős koromra olyan időszakom, amikor könnyelmű voltam, nem számított kivel megyek haza, nem sokáig tartott és nem vagyok rá büszke. Tanultam azokból a hibákból és kijavítottam őket, vagyis igyekszem. Persze van, hogy a szívemet mégis megnyitom, de az már olyan ritkán fordul elő, mint télen a negyven fok. Mert makacs vagyok, velem nehéz létezni együttes sosem volt normális egészséges kapcsolatom, ahol a, másik fél ne lett volna egy idióta, vagy netán nős, ami enyhén szólva is egy kicsit sok volt már a gyomromnak, mindezek ellenére, nem akartam engedni a dolgot, de kellett.
- Akkor bírni fogod a Pandorát is csak nehogy a végén téged fogjalak be, amíg én pörgök a táncparketten. - kacsintok rá egyet, bár ilyen terv nem igazán van a fejemben, tök jó pultosaink vannak, eszem ágában sincs magam sem sokat időzni odabent, csak tényleg egy pillanat erejéig leszek majd odabent és nem akarom majd megmutatni azt, amit igazából nem is tudok. Őt meg, ha igazán őszinte akarok lenni, de csak magammal, akkor csak azért sem engedném el mellőlem, mert ma is egészen jó társaságom volt, bár amikor Stella megjelent igen gyorsan futott ki a volt nőcskéjéhez. Persze részemről ennek nincsen semmi jelentősége, csak szimplán a női méltóságom lett egy kicsit oda, de miután Stella tisztázta a félreértést, gyorsan húztam le egy jó pár óriási korty rövidet, ami igencsak beütött, így hirtelen, de a méltóságom is szépen visszatérni érezte. Köszönöm alkohol!
A házba szinte sebtiben, igen instabil lábakon igyekeztem, de milyen mázlim van, hogy Chase egyszerre több kapura is akar rúgni az este, mert még utánam is ered, miután lehet rájött, hogy ennyi nővel nehéz tartania a tempót az eset. Nem bánom, felőlem visszamehet ahhoz  a lányhoz, hiszen mi csak beszélgettünk, a tipikus flörtölésen kívül talán nem is kellene belebeszélni ebbe többet.
Egy kicsit csúnya arccal meredek mielőtt beszaladok a mosdóban hogy intézzem a dolgom, majd mint akinek mi sem természetesebb nyit rám, már végeztem, és gondolom végig őrt állt, hiszen ezt ő is tudhatta. Cseppet sem izgat, amikor könnyedén emel magával szembe a mosdóra, ahol bár kényelmes, a szédülő testem nyugalmat talál, és a karjai egész biztonságosnak hatnak, mégsem akarok így érezni, mert ez sebezhetővé tesz.
Amikor kijelenti, hogy féltékeny vagyok, minden más szó eltörpül, mert nem vagyok, nem szoktam az lenni, nem tudom milyen, nem is akarom megtudni, szimplán okos vagyok, még részegen is okosabb,mint itt sokan, és tudom, hogy ez a srác nem engem akar, csak talán a testemet, azt, hogy nem kaphat meg még talán, hogy ennyire ellenállok midnen srácnak a buliban. De mégis olyan kémia mozog köztünk, hogy a testem olykor libabőrös lesz, az ő izmai megfeszülnek az érintésemtől és, amikor közelebb hajolok hozzá ő szinte megmerevedik egy pillanatra.
Szavaira nem reagálok, szinte tudom, hogy hülyeség lenne, hagyom sodródni magam, a kótyagos fejem és a bizonylaton szívem, ő  már minden kételyem ismeri, már annyira kiismerhetett, hogy tudja nem vagyok egyszerű eset. Adok neki egy kis zöld utat és a számat az övére tapasztom, egy kicsit játszak vele előtte, majd utána is, mert olyan gyorsan szakadok el tőle, hogy már szinte érzem, hogy neki fáj, de megteszem és elindulok kifelé. Pedig repetát akarok, folyatatást, de még így is ésszel kell lennem.
Követ, pontosan, ahogy gondoltam, a szám szélére egy pimasz kis mosoly ül, amit nem láthat, hiszen háttal vagyok neki, de a medencéhez érve egy hirtelen mozdulattal vetődik be velem a vízbe, csak egy halk sikkantás jön ki a számon, mire a vízbe merülünk, de ő ott sem enged el. A fejemnek, igazi hidegzuhanyként hat, és bár még mindig nem tiszta egy kicsit talán nyakon öntött ez a mozdulata.
A víz alól felbukva levegőt veszek és a vizet kisöpröm az arcomból, majd nevetve nézek rá. Majd felélökök egy ada vizet,nem mintha lehetne ennél vizesebb és vizesen ennél dögösebb,én meg egyre csajosabb,már abban a nagyon undorító formában.
- Csak, hogy tudd, az előző válaszodra visszautalva. - billentem a fejem a ház felé, ahol az előbbi mondataira, még csak egy szót sem szóltam. - Lehet, hogy levetett rongy a lány, de ezt ő nem tudja, és szinte senki, aki az előbb látott titeket. Nekem nem kell bizonyítanod semmit, én szívesen leszek este a társaságod, bár nem olyan, amilyen ő lenne, és ettől nyugodtan fekhetsz vele. Nehogy azt hidd, hogy velem bármit kötelezettséged lenne, mert egy este beszélgetésbe elegyedtünk. - még mindig az alkohol indítja be a nagy szám, és a hülye fejem viszi a faszságokat a nyelvem felé és olyanokat mondat ki velem, amit már megbánok mire kimondok. Kurvára nem esne jól ha vele menne haza, de a büszkeségem, olyan kemény, hogy szinte már nekem fáj. De féltékeny nem vagyok!
- És még nem tudom, hogy akarom e kevésbé alábecsülni magam. - utalok a kefélős utalására szint megint kicsit pimasz mosollyal az arcomon, amit már nem tudok eltakarni, de nem is akarok.
- De tudod mit? - teszem a kezem a vállára, mint ahogy a szülők szokták a gyereknek, és mélyen a szemébe nézek. - Ha tudatni akarod vele, hogy más pályán játszanál leszek a segítséged. - kacsintok rá, bár közel sem a segítség akarok lenni, hanem aki miatt talán megérné neki várni, egy olyan lányra, akit nem un meg egykönnyen. De ezt nem mondom ki, sosem tenném, legalábbis még nem. Közelebb hajolok a füléhez, hogy senki ne hallja, bár a hangzavarban egészen biztos nem hallanák, mégis a fülén már érezheti a levegővételem, kicsit óvatosan harapom meg a cimpját, majd elmosolyodok. - Tudod az a csók, még csak ízelítő volt, ha nagyon mutogatni akarod inkább magadnak tedd, hogy levedletted már, ne másnak. -szinte eszközként kínálom fel magam, de önös érdekeim vannak. Talán ma már nem kellene több alkoholt a szerevezetembe tölteni. Túlságosan fura leszek tőle. - Na jó meg talán nekem. - hajolok el tőle mosolyogva, kevésbé pimasz, már inkább őszintébb vigyorral, amit csak akkor tudok levakarni majd ha holnap visszaemlékszem arra, hogyan voltam ennyire könnyűvérű, de valamit nagyon tudnia kell, ha elérte, mert ilyen velem ritkán esik meg. De hagyom még küzdeni kicsit.

Őszintén? Rég volt olyan, hogy valakiért különösebben meg kellett mozdítanom magamat. Sokak véleményével ellentétben ez azonban kicsit sem jelent problémát a számomra, sőt szinte ez egy üdítő vátozatosság most a bulik hosszú sorában. A legtöbbször ugyanaz a menetrend. Alapozás, megindulás, rövid bulizás, annál is rövidebb hódítás, szex, hazajutás és alvás. Lu azonban ezt kisujjból húzta keresztbe, amit kicsit sem bánok.
-Csak ne kelljen más karjaiból kiszednem téged..-van egy olyan érzésem, hogy ő pont az a csaj, aki zsinóron tudna rángatni, ha kicsit hagynám magam. Ennek viszont most még nincs itt az ideje és nem hagyhatom ennyire kicsúszni az irányítást a kezemből. Mármint nem kellene hagynom... Stella viszont úgy bekavar, hogy Lu szinte elreppen tőlem és láthatóan olaj lett a tűzre az is, hogy Nicole, mint egy pincsi kutya még mindig lelkesen állna a rendelkezésemre, ha igényt tartanék rá. De ő már rég nincs a célkeresztben. Valószínűleg akkor sem lenne ha nem találtam volna ma meg Lu-t aki igencsak felkeltette az érdeklődésemet, így egy másodpercig sem volt kérdéses, hogy követem őt, amint eltűnt a szemeim elől, még akkor is ha a jelenlétem néhány másodpercig nem annyira nyeri el a tetszését. A női önérzetbe könnyű belegyalogolni és úgy tűnik nekem sikerült is. Ennyiért viszont még nem fogok bocsánatot kérni, de azt megtehetem, hogy elmagyarázom neki a helyzetet.
Megvárom amíg elvégzi a dolgát a mosdóban és csak utána lépek be hozzá, hogy nyerjek vele magamnak néhány másodpercet. Ahogy velem szemben elhelyezkedik a gondolataim ezer felé lódulnak meg, hogy mennyi mindent tudnék kezdeni vékony testével. Hiába rángatom meg az idegeit és a tűrőképességét, ő pontosan ugyanígy tesz velem azzal hogy közelebb enged magához. Kimondhatatlan dolgokat akarok vele csinálni, amit csak még jobban felkorbácsol az, hogy megcsókol. Röviden.. éppen csak egy kis ízelítőt ad, hogy miért is lenne okos dolog jól viselkednem a közelében. Nem akarom, hogy ilyen gyorsan elszakadjon tőlem, de nem hagy választást... mint ahogy abban sem, hogy vele tartsak-e. Természetesen követem és ugyan mögötte sétálok, de szinte érzem, hogy mennyire elégedett lehet magával. Ez pedig biztosan mocsok jól áll neki.
Ahogy kiérünk és megszabadulok a felesleges ruháktól sikerül őt megelőznöm és vele együtt vetődök a vízbe, de mivel tudom hogy mennyit ivott így nem hagyom magára, hanem magamhoz emelve emelem ki őt a víz alól.
Ahogy felnevet és előbányássza az arcát vizes tincsei alól széles vigyor terül szét az arcomon és vele nevetek én is amikor bosszúból lefröcsköl pedig ártani ezzel már nem tud nekem.
Kíváncsian hallgatom, de közben már mosolyogva kicsit meg is rázom a fejemet.
-Nem, nem..-sóhajtok fel.-Nem érdekel, hogy ki mit tud. Mások véleménye meg pláne.. nem fogom vele tölteni az estét.. mert nem akarom és kész. Ne izgulj.. engem nehéz kötelezni bármire is amit nem akarok.-vonom meg a vállamat. Még azt is meg tudnám oldani, hogy Lu ne tudja meg, hogy megdöntöm este Nicole-t. Elég lenne hajnalban egy sms és fél órán belül ott állna a szobám ajtajában. Nekem azonban nincs ilyen tervem. Én rá koncentrálok és majd idővel ezt el is fogja hinni nekem.
-Majd én helyrebillentem a kis önbecsülésed.-fura, hogy az ilyen lányok, mint ő sokszor hajlamosak az önbizalomhiányra. Erősek, kemények és határozottak. De mégis valaki már korábban úgy megropogtatta a kis lelki világukat, hogy valami sérült bennük.
Ahogy a vállamra simul a keze érdeklődve pillantok rá várva, hogy most vajon mi a terve.
-Oh, igazán?-szóval most akkor szabad utat kapok? Szépen lassan megcélzom vele a medence szélét, kicsit arrébb, mint korábban és a hátát a falnak támasztva tartom meg. Ahogy a teste az enyémnek simul szinte már önmagában az eszemet veszi. A hangja szinte még a lelkemet is megcirógatja ahogy a fülemhez hajolva beszél. Más esetben már itt sem lennénk. Fent lennénk az egyik szobában vagy már rég visszaértünk volna az enyémbe. Amint távolabb húzódik tőlem félkézzel a feneke alá nyúlok, hogy megtartsam, a másik kezem pedig a torka köré fonódik, hogy ne tudjon még jobban elmenekülni tőlem.
-Én tudom mit érzek és akarok Lu. Magamnak nem kell bizonyítanom... de neked boldogan megteszem.-finoman végigcsókolom az állkapcsa vonalát egészen az álláig majd a nyakáról feljebb csúszik a kezem és a hüvelykujjammal végigsimítom az alsó ajkát.
-Rohadtul akarlak téged.-megcsókolom az ajkait ha engedi. Most viszont eszemben sincs olyan gyorsan elengedni az ajkait, mint korábban a mosdóban. Birtokolni akarom minden egyes centijét a testének és a lelkének.

Chase & Luana

Általában a nőkre szokták azt mondani, hogy féltékenyebbek, mégis meg meg csillan a szemében a házban is egy kis szikra, ami talán nem féltékenység, de annak a kistestvére. Még, hogy a táncparketten ne kelljen kiszednie más kezéből? Még egy pont, ami a tesót egyre erősebbé teszi, nem ismer milyen vagyok egy szórakozóhelyen, szinte alig ismerkedek olyan helyeken, van persze, aki meg tud fogni, de ha valaki random rám mászik inkább csak továbbállok, ez egy jól bevált szokásom és mindig bejön. Ha velem lesz még ennyire sem lesz majd kedvem máshoz, mert ha a társaságban vagyok, nem akarok újabbat összeszedni, mindegy milyen titulusban van itt az illető velem.
Nem akarok és nem is igyekszem közelebb kerülni hozzá, csak olyan mint egy mágnes számomra és ez a testem is erősen jelzi, amikor benyit a mosdóba és maga elé emel, amikor a szám úgy tapad az övére, mintha kötelező lenne, a testem beleborzong és az agyam rögtön kapcsol, hogy álljak már le, mert baj lesz. Kapcsolok is, mert hirtelen szakadok el tőle és hagyom ott a fürdőben, mosolyogva indulok meg, mert a szívem kicsit erősebben irányít ma, mint az agyam, hála annak, hogy nagyon sokat ittam és ilyenkor a fejemben lévő szerv egyszerűen semmit nem ér. A medencéhez menet már érzem a közelségét, és csak akkor eszmélek fel igazán, amikor már a víz alól mászok ki nevetve, ahova vele együtt vetődtem be. Nem enged el, vigyáz rám, lehet kívülről ennyire gáznak látszódik a helyzetem, bár egyenes járást sem nagyon tudtam produkálni előtte, de kétlem hogy mögöttem annyira a járásommal lett volna elfoglalva, amikor egy szál semmibe meneteltem előtte, de valahogy mégis érzem, ahogy szinte le sem veszi rólam a kezét. Tetszik, minden mozdulata, nagyon nem lesz ebből semmi jó, az iztos, már előre félek, mégis tovább húzom az agyunkat.
Magyarázva próbálom meg kiszedni belőle szinte, hogy nem kell neki a másik csaj, annyira beteges, annyira hülye női megszokás ez, ami sosem volt rám jellemző, és már most igyekszem elveszteni ezt a jellemvonásom mielőtt végleg felvenném a közelébe.
- Legyen, én hiszek neked! - vonom meg a vállam mosolyogva. Ha tényleg nem akarja a csajt, akkor még benne is vagyok a folytatásban, de csak bizonyos keretek között, mert vele egy kicsit félek belevágni bármibe, mert azt hiszem könnyebben bántana meg az egész helyzet, mint hittem. Nem ő bántana meg, hanem én magam vagy én őt, és ezt jobb nem elsietni, és ki tudja lehet neki a hosszabb menetek nem is annyira jönnek be, főleg ha a szexualitás lényegi része nem mostanában fog kibontakozni közöttünk, mert én kemény vagyok, remélem.
A szavain elmosolyodok, szóval nagyon akarja, hogy az a valaki legyek, aki este melegíti az ágyát, és ezért az önbecsülésemet emlegeti. Én meg vagyok annyira hülye, hogy az előző elhatározásom után mégis adok neki egy kis kulcsot magamhoz és engedek, nem sokat, de egy kicsit mégis. Pimaszkodok, mert én ilyen vagyok, nagyon közel táncolok a határhoz, amit én húztam.
Óvatosan indulunk meg a medence közepéből a széléhez, ahol nem vagyunk annyira mindenki szeme előtt és nincsenek meg annyian körülöttünk. Keze a fenekem alá simul és birtoklóan fog magához, a szavaitól szinte émelygek, nem akarom hallani, mert az agyam is beindul de már kezd egészen mást jelezni, nem kéri, hogy álljak meg én sem kérem Chase-től.
Az elborult arcomra erőltetek egy finom mosolyt, amikor a számat simítja az ujjával. Már mondanék valamit neki, válaszolni akarok, amikor megcsókol. Ezúttal nem olyan, mint a benti első csókunk, ez más, kicsit őszintébb egyikünket sem lep meg az érzés. A kezemet a tarkójára tapasztom és szinte húzom magamhoz, mintha közelebb engedhetném, majd lassan szakadok el tőle és a homlokom az övének tapasztom.
- Egy estére, vagy többet akarsz Chase? - szegezem neki a kérdést csukott szemmel, mert még a választól is tartok. Egyik sem lenne jó válasz, vagy igazából mindkettő ugyanolyan jó lenne, nézőpont kérdése. Lassan emelem el tőle a fejem és ránézek, bátrabban, mert nem vagyok én mimóza, hogy egy pasitól megijedjek, sokkal inkább magamtól ijedek meg, de egészen jól kezeli ezt a bizonytalanságot.
- Nagyon akaratos vagy. - mosolygok rá, már sokkal őszintébben. - Mindenkivel ilyen vagy, vagy csak ennyire nem tudod hova tenni azt ami én vagyok? - őszintének kell lennie, erre a válaszra. Szeretem ha valaki ilyen, ezt a hangsúlyomból is érezheti.

A víz jót tesz. Szerintem mindkettőnknek annak ellenére hogy szerintem én jóval kevesebbet ittam nála. Ahogy feljövünk a felszínre már meg is tartom, hogy még véletlen se süllyedjen vissza amíg az arcára tapadt tincsekkel küzd. Mintha tisztult volna valamennyit a tekintete bár a józanság már köszönőviszonyban sincs egyikünkkel sem.
Annak ellenére, hogy nem akar tovább engedni a teste valami egészen mást üzen a számomra, de amíg azok a szép ajkai nemet mondanak nekem úgysem teszek vele semmi olyat amit ne akarna. Nincs ellenemre, ha bizonyos dolgokra várnom kell. Nem rohanok én el sehova. Hiába bizonygatta korábban, hogy nem féltékeny most mégis hallani akarja tőlem, hogy nem máson jár az eszem. Ha tudná... ha csak sejtené, hogy milyen szinten uralja a gondolataimat akkor egyetlen pillanatig sem kételkedne abban, hogy milyen hatással van az agyamra.
-Az én szavamnak hihetsz, Lu. Sok szarságot a fejemhez lehetne vágni.. de hazug sosem voltam.-és nem is leszek. Apám ezt már csírájában elfojtotta amikor lódítással próbálkoztam kamaszkoromban. Szinte még ma is érzem méretes tenyerének a nyomát a tarkómon, amikor olyat lekevert, hogy szinte kimentem a házból a falon keresztül. Leszarta, ha bárhova leléptem. De ha megígértem, hogy hajnal 2-kor átlépem a küszöböt akkor biztos, hogy 2:01-kor már egy olyan parasztlengő várt haza, hogy szinte a fejem leesett a helyéről. Mindezt persze annak ellenére tette, hogy neki sokszor még akkor sem lehetett hinni amikor levegőt vett.
Mondanám, hogy ez a csoda nevelés tett helyre, de igazából sokszor még csak ezt a minimális energiát sem voltam hajlandó az emberekre fordítani, hogy egy hazugságot kreáljak. A tapasztalat pedig azt mutatta, hogy a brutális őszinteség egy működőképes dolog.
Mintha ő maga is elbizonytalanodott volna abban, hogy hol van az a vonal, amit már nem léphetek át. Akármennyire is akarom őt. Akármennyi viszonzást is kapok. Nem fogok visszaélni az állapotával.. de ez még nem jelenti azt, hogy nem érek hozzá.
Ahogy a medence falához érünk már tudom, hogy milyen borzasztóan nehéz dolgom lesz, ha ezt most nem akarom elbaszni... márpedig nem szeretném.
Nem szól rám. Nem tol el.. nem küld el a picsába. Hagyja, hogy megcsókoljam sőt még viszonozza is. Közelebb húz magához, én pedig erősebben tartom vékony, tökéletes testét.
Ahogy elhúzódik tőlem levegőért kapok. Hát ez egy rohadt húzós este lesz így...
Halvány mosoly játszik ajkaim szegletében kérdése hallatán.
-Többet akarok Lu... sokkal többet.-nem is agyalok azon, hogy vajon mi lehet a jó válasz. A szemeit figyelem. Én nem a következő faszi akarok lenni az életében aki megrágja és kiköpi. Mindig egy olyan lányt kerestem, akiben van egy bizonyos fajta erő. Az ő szemeiben pedig pontosan ezt látom... még akkor is amikor a múlt tapasztalatai miatt egy csipetnyi bizonytalanság is megcsillan az íriszeiben.
-Pontosan tudom hova akarom tenni azt ami vagy... és nem nem vagyok ilyen mindenkivel.-nevetek egyet szórakozottan és egy kicsit megingatom a fejemet.
-Más csajért fele ennyire sem lennék hajlandó megmozdítani magamat.-vonom meg a vállamat.
Stella alakját látom meg közeledni.
-Lu! Mi megyünk lassan.. jössz velünk vagy..?-a szeme cikázik egyet közte és köztem.
-Lehet, hogy jobb ha megyünk... holnapra már beígértél nekem egy motorozást.. jó lenne ha kipihennéd magad egy kicsit előtte... a számod viszont mindenképp kell..-mosolyodok el.