Cassidy & Lanai

Ha van is bennem némi ódzkodás azt illetően, hogy bevalljam, hogy valaki másnak igaza van az én életemmel kapcsolatban, tulajdonképpen akkor is el kellene ismernem, hogy Jordan nem véletlenül mondogatta nekem mindig, hogy a bárban vállalt munkám veszélyes és hogy hiába mondom neki, hogy a pult mögül nem nagyon rángatnak ki, attól Bronx utcáin ugyanúgy veszélyes az éjszaka közepén egyedül mászkálnom nőként. Szóval ebben igaza volt, ezt belátom. Bevallottam neki? Be, mert ha nem teszem, azzal szinte azt ismertem volna el, hogy feleslegesen esett baja. Amit ha a legártatlanabb módon veszünk is figyelembe, kell, hogy jelentsen valamit. Tény és való, hogy nem én vagyok az az ember, aki a legjobb tippeket tudja adni pasizás terén, mert jellemzően gondolkodás nélkül megyek a saját... Nos, szívem után, mindegy hogy épp egy olyan srácról van szó, aki tíz évre eltűnik, vagy egy olyanról, aki nem beszéli teljesen jól a nyelvet, de nagyon ügyes a nyelvével... Akarom mondani finom a vodka, amit egykor kaptam tőle. Jordan egyik kategóriába sem sorolható ezek közül, még ha nem is ígérte meg, hogy ő nem fog hirtelen eltűnni egyik reggelre, de gondolom nem hagyná el csak úgy Lucifert - és talán engem sem. Sokkal inkább a hasonlóságunk állhat az utunkba, mert mindketten hajlamosak vagyunk elég temperamentumosak és makacsak is lenni. Viszont az életszemléletünk és az alapvető habitusunk részben ki is egészíti egymást, ha odafigyelünk rá hogy a rossz tulajdonságaink ne bukjanak ki belőlünk nap, mint nap, szerintem akár világuralomra is törhetünk. Szeretek vele élni, szeretek vele lógni és... Számos dolog van még, amit szeretek vele csinálni.
Viszont vannak bizonyos dolgok, amiket nem vele, hanem érte akartam megtenni. Az egyik - és legfőbb - ezek közül az volt, hogy ha legalább épkézláb kifogással akarok szolgálni azzal kapcsolatban, hogy miért nem sminkesként dolgozom, akkor járjak utána megfelelően a dolognak. Nem mintha ezek után már vissza akarnék táncolni a dologtól, vagy el akarnám sunnyogni, mert tegyük hozzá, hogy apa jó embernek nevelt, nem olyannak, aki nem tartja be a szavát. Kivéve, ha elfelejtem, akkor hajlamos vagyok megcsúszni bizonyos dolgokkal, de nem véletlenül mondják, hogy hosszú haj, rövid ész és nem pedig fordítva, igaz?
A legegyszerűbbnek természetesen az tűnt, hogy instagramon, vagy egyéb felületen hirdetem magam és belépek a megfelelő facebook csoportokba. De ugyanolyan fontosnak tartom a személyes ismeretségeket is, ráadásul abból talán még előnyöm is származna, ha nem a lakásunkra kellene felhurcolnom mindenkit, vagy nekem kellene utaznom azokhoz, akiknek sminkesre van szüksége, hanem lenne egy állandó hely is, ahol megtalálnak. Akkor nem kellene attól félnünk, hogy egy sorozatgyilkost engedek fel magunkhoz, és lenne társaságom is, akivel nap közben tudunk beszélgetni, így egyikünk sem unatkozna az üresjáratokban.
Talán amikor hazaérek vígan mesélem majd Jordannek, hogy ha azt gondolja a nőkről, hogy nem tudnak tájékozódni, akkor teljesen igaza van, mert már akkor öt perces késésben voltam, amikor végül rossz metró megállóban szálltam le Manhattanben. Ha nem mondanám, biztosan el sem lehetne hinni rólam, hogy ebben a városrészben nőttem fel. Meg persze azt is mondhatnám, hogy nagy volt a forgalom, vagy lerobbant a busz... De miért is kezdenék rögtön hazugsággal?
Szerencsére a telefonom nem hagyott cserben és végül megpillantottam a helyet, ahová különösebb tétovázás nélkül léptem be. A pillantásom rögtön a dekorációra és berendezési tárgyakra siklott, próbáltam egyben befogadni a teret, mielőtt emberrel is felvettem volna a szemkontaktust, egészen pontosan egy nagyon szép nővel. Én annak a híve vagyok, hogy mi nők tartsunk össze, és ha nem is fogom az arcába mondani, hogy szépnek tartom, de gondolatban tehetek így.
- Szia! - Ha kicsit is komolyabban veszem úgy alapból is az életet, talán elgondolkodom, hogy hogyan szólítom őt meg először, de mégsem állásinterjú volt ez, azzal pedig úgy érzem egyenesen öregnek néztem volna, ha magázni kezdem, ezért döntöttem végül egy vidám és közvetlen köszöntés mellett. - Lana vagyok, és Cassidy-t keresem. Jó helyen járok? - Sejtettem, hogy a kérdésemre igen lesz a válasz, mert olvasni én is tudok és tudom, hogy hová léptem be. A dolognak inkább az első fele volt kérdéses.
- Krystal a közös ismerősünk, ő azt mondta már említette, hogy pontosan miért is jöttem, de szívesen felvázolom én is a dolgot, ha szükség van rá. - Ezzel újabb mosolyt küldtem felé, remélve hogy szereti az olyan embereket, akik szeretnek sokat beszélni. Ellenkező esetben nem jönnénk ki jól.

700 • ruhácska • szia hölgyem • bomba