Mikor Nana azt mondta, hogy ne igyak sokat, igazából teljesen őszintén tudtam neki megígérni, hogy nem is fogok. Mert az alapján, ahogy láttam hogy ő érezte magát azokon a másnapokon, amikor az előző este a barátnőivel inni volt, nem úgy tűnt, mintha jó szórakozás lenne az egész. De aztán Kaial is beszélgettünk erről, amikor elmeséltem neki, hogy milyen halloweeni bulit szerveztek nekünk az egyetemen. Ő pedig azt mondta, hogy valójában nem is a mennyiséggel van gond, hanem azzal, hogy az emberek általában nem minőségi italokat fogyasztanak. Mert ha valaki igazán minőségi alkoholt fogyaszt egész este, mindegy hogy az rövid ital volt, vagy bor és társai, és mondjuk még a vizet sem felejti el, akkor másnap semmi gond nem lesz a felkelésnél, meg úgy összességében az illető gyomrával. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a nővéremnek nem hiszek, Kaidennek meg igen, inkább csak azt, hogy akármit mondott Nana, én túl kíváncsi voltam arra, hogy mitől indulnak úgy be az egyetemen szerzett barátaim most, hogy már hivatalosan is ihatunk, a szüleink társasága nélkül.
A vonat indulása előtt a vasútállomáson tökre olyan feelingje volt az egésznek, mint a gólyatábor előtt, amikor egyetemisták kisebb nagyobb csapatai tobzódtak a peronon. Azzal a különbséggel, hogy most mindenki időben fel akart szállni, hogy időben megkapja a karszalagot és elkezdhesse a horror élményekkel tarkított utazást. Képletesen. Vagy ténylegesen, attól függ ki mennyire szereti az ilyen témájú dolgokat. Engem biztosan nem lehetett volna horror nagy rajongójának nevezni, mert nem is sok ilyet láttam eddigi életem során, részben mert a nővérem nem preferálta, ha ilyesmiket nézek. Különösen lefekvés előtt. Ettől függetlenül volt néhány olyan játék, amit nagyon is ebbe a kategóriába lehetett volna sorolni és azokat is kibírtam valahogy. Ezért sem féltem túlzottan az egésztől.
-
Szerintetek mi ez a lötty? - Eric egyenesen bele is szagolgatott az újratölthető és újrahasznosított műanyagból készült pohárba - ami nem tudom miért volt fontos információ, de legalább három szervező elmondta nekünk, mire elértünk a bárhoz.
-
Inkább az a kérdés, hogy miért akarod tudni. - Feleltem jókedvűen. Én sem tudtam volna megmondani mi van a poharunkban, de nem is vallottam magamat túl nagy szakértőnek. Ami azt illeti, kicsit úgy éreztem, hogy Kai minőség a mennyiség előtt elvét kidobhattam volna az ablakon és még esélye is lett volna elszállni valahol New York és az úticélunk között, mert hogy időközben a vonat megkezdte útját. Nekünk pedig néha meg kellett kapaszkodnunk pár másodpercre, hogy ne veszítsük el túlságosan is az egyensúlyunkat.
Magam sem tudom hányadik kocsiban tartózkodtunk éppen, ahol a HÖK által szervezett kis feladatok teljesítése után újabb italt kaptunk a poharunkba, de úgy háromnegyed órával ezelőtt, amikor a barátaimmal vagy úgy ezer évet vitáztunk arról, hogy mi a jobb, ha valaki rossz Valorantban és nem érdekli, vagy ha olyan csapattal játszik, akik mind ultra jók benne és folyamatosan erről beszélnek. Konklúziót nem sikerült levonni, azt viszont igen, hogy Ericnek mosdóba kellett mennie, és ezen felbuzdulva a két másik srác is vele tartott, én meg azt mondtam nekik, hogy megvárom őket itt. Valójában csak nem akaródzott átverekedni magamat azon a tömegen, ami a szomszédos kocsiban volt. Úgy tíz perc elteltével mégis meg kellett vele próbálkoznom, mert túl sok időnek tűnt ez egy mosdó szünetre.
Magam sem tudom hogyan gabalyodtak össze a lábaim - minden bizonnyal ahhoz lehetett köze, hogy zökkent egyet a vonat, ami miatt mindenki megbillent valamelyest, ami minél inkább benne voltunk az estében, annál veszélyesebbnek bizonyult. Mindenesetre ahelyett, hogy megkapaszkodtam volna egy ülésben, szabályosan lezöttyentem egyre, szemben egy számomra ismeretlen lánnyal, akivel a váratlan belépőmnek hála össze is akadt a tekintetünk.
-
Bocsi a zavarásét - nem bírtam visszafogni a belőlem kibukó nevetést, ami valószínűleg a torkomon lefolyt égetően erős alkoholnak volt köszönhető. Ha ezt Nana megtudná!
-
Szerintem még sosem találkoztunk. Yebin vagyok. - Nem tudom miért éreztem nagyon fontosnak, hogy bemutatkozzam neki, mindenesetre megtettem, és még a kezemet is odanyújtottam felé. -
Te már végig jártál minden feladatot, vagy miért üldögélsz itt? - Biztosan lehetett volna vagy ezer másik oka, de ha igen lett volna a válasza, akkor igazából leírtam volna, mint profit, aki az egész vonatnál okosabb. Mármint a vonaton utazóknál.
-
Ne haragudj, lehet egy kérdésem? - Pislogva jöttem rá, hogy már ez is egy kérdés volt. -
Úgy értem még egy. - Néhány másodpercet hezitáltam csak, aztán akár akarta akár nem, feltettem azt a bizonyos kérdést, még ha jogosabb is lett volna, ha nekem szánják azt. -
Te minek öltöztél?
Kezdőlap
| 
