Gondolom, hogy a lányok többsége legalább egyszer elképzeli milyen is lenne az álomesküvője. Mi lenne a tökéletes választás a zenére, dekorációra, ételekre vagy akár az évszakra vonatkozóan. Kislányként én is álmodoztam róla, de ma felnőtt fejjel már nem bonyolódok bele hasonló képzelgésekbe. Miért is tervezgetném az esküvőm, amikor még a szerelem szó fogalmával is hadilábon állok? Mármint tudom mi a jelentése, de sose sikerült átélnem milyen is lehet valakihez testileg és lelkileg is egyaránt kötődni. Valakit úgy szeretni, hogy az már szinte felperzseli az embert.
Azt nem tudom, hogy nekem lesz-e ebben valaha is részem és azt sem, hogy Christina és Justin vajon hasonló érzelmekkel vágnak-e bele, de egy biztos: ők ma összekötik az életüket.
Nem véletlen, hogy hónapok óta mindenki értük fáradozik, hogy a nagy napra minden tökéletes legyen.  Az esküvő helyszíne a Le Méridien szálloda éttermére esett, így nem úsztam meg a rendezvényszervező céggel való egyeztetést sem. Elsőre mindenkinek az jön le, hogy csak a Quinlan név miatt kapok lehetőséget, amiért 23 évesen hasonló ügyek lebonyolításában részt vehetek. Mi tagadás van benne ráció, de az is tagadhatatlan, hogy az eleinte szkeptikusan hozzám álló cégek végül hálásak, amiért velem együtt vághatnak bele egy újabb projektbe. Elszánt, kreatív és maximalista vagyok, amit bizonyítok is, ha valakiben kétség támadna fel.
A biztonság kedvéért ma reggel egy utolsó csekkolásra még beugrottam a szálloda éttermébe az esetleges kérdések kapcsán, amiket most még volt lehetőség tisztázni. Úgy tűnt minden rendben van és Veronica igazán tehetséges rendezvényszervező módjára kézben tartja a dolgokat, ezért nyugodt szívvel hagytam őket ott, hogy véghez is vihessék.

Szeretem, amikor beérik egy munka gyümölcse. Feltölt, ha láthatom, hogy amin hónapokon keresztül több csapat is fáradhatatlanul dolgozott most teljes színpompában tárulhat a vendégsereg elé. Ami engem illet vendégként kékeszöld testhez feszülő, bal oldalán felsliccelt, nyitott hátú maxi ruhában érkeztem egy púder színű magassarkúval és táskával kiegészítve. A hajam hátul lazán összefontam, elől hagyva két kósza tincset. A sminkem egyáltalán nem túlzó, inkább a naturális, természetes színeknél maradtam.
Az esküvői események már javában zajlanak és időközben kimondásra kerültek azok a bizonyos igenek is, mostantól Christina és Justin hivatalosan is férj és feleség lettek. A pezsgő kiosztásra került, én pedig a többiekhez hasonlóan gratuláltam az ifjú párnak. Az állófogadáson igyekeztem elvegyülni a társaságban és mindenkivel kedvesen váltani pár szót. Erre is kötelez a Quinlan név, hiszen nem titok egy ilyen elit társaságnál, hogy kinek a szállodájában vagyunk. Ráadásul van itt pár fejes, akivel a későbbi terveim miatt érdemes már most kialakítanom a jó viszonyt. A pezsgő, amit iszogattam közben jól esően hatott rám, de elkerülve, hogy túlzottan is beüthessen azért falatoztam is, ha már a lehetőség adott volt rá.
Elérkezett a kedvenc részem az esküvőkön, a vacsora ideje, amikor végre jól lakhat a társaság. Valamennyire még emlékeztem merre van az én asztalom, ezért abba az irányba vettem az irányt. Hálás voltam most magamnak, amiért megkértem Veronicát, hogy hadd kukkantsak bele az ültetési rendbe, így sikerült elkerülnöm a hosszasan eltartó keresgélést. Amikor odaérek egy férfi biccent felém miközben udvariasan kihúzza a székem és megemlíti, hogy a jegyünk egymás mellé szól. Meglepődök, hogy vannak még úriemberek, de kihasználva a kedvességét megköszönöm és helyet foglalok a széken. Miután ő is leült a felém fordított névjegykártyán szereplő nevet figyelem és mosolyogva a nevére bökök. - Oliver Henderson. Ha az emlékezetem nem csal az egyik mellettem lévő oldalon biztosan Jessica Hathaway neve szerepelt a tervezett ültetési listán, bár nem lepne meg, ha Christina az utolsó pillanatban még variált volna ezen. Mondjuk, ahogy elnézem Jess, jól el van Dick Morph mellett.- Jessicaval találkozik a tekintetünk, amikor az asztaluk felé nézek, és ő vigyorogva integet, amire visszaintek. Elnézve őket Dickel hamar egy hullámhosszra kerültek.
Visszafordulok újdonsült asztalszomszédom felé, hogy jobban szemügyre vehessem. Oliver jó kiállású, sármos férfi, akinek igazán jól áll a királykék, fehér hajszálcsíkos öltöny.
- A hölgy akiről beszélsz tündérnek számít Mrs. Morissonhoz képest. Miss Michigantől 2 asztallal arrébb ül, 60 év körüli, szemüveges, ha jól látom most épp pirosra festett hajjal. Na vele érdemes vigyázni.- Fejtem ki neki, hogy van pár veszedelmes asszony ezen a bulin, akit jobb elkerülni.
Oliver elég egyértelmű, már-már zavarba hoz azzal, ahogyan a csillogó kék szemeit az enyémbe mélyeszti. - Amit csak akarok?- Kérdezek vissza és állom a tekintetét. - Ünnepeljünk azzal a röviddel, amit te szeretnél. Magam részéről viszont a gin-tonichoz ragaszkodnék, mint kísérőm. Szerintem őt választom az est végével is.- Utalok az előző megjegyzésére miszerint inkább az ő társasága mellett kellene döntenem. Tetszik a magabiztossága, de ügyelek arra, hogy ne bízza el túlságosan magát velem kapcsolatban.
- Áruld el Christina vagy Justin? Rokon vagy barát?- Érdeklődök afelől, hogy a házaspár melyik feléhez tartozik így vagy úgy. Justin részéről nem ismerem, így inkább Christina társaságára tenném a voksom.

Sokkal inkább lelkesedtem a szervezés és az egyeztetés folyamatáért, mint magáért az esküvőért. Eljöttem.. megnéztem.. minden rendben van.. most már inkább visszahúzódnék a háttérbe. Biztos komfortosabban érezném magam, ha valahol egy sarokban figyelhetném, ahogy minden rendben zajlik.. cicoma és jópofizás nélkül, amiből ma biztos nem lesz hiány. Ha nem Justinról lenne szó, nagy valószínűséggel így is tennék, nem törődve a sok árgus szemmel, bűntudat nélkül lépnék ki a mostani vendég szerepből. Bőven akad ismerős arc, mégsem tudok kiemelni egy olyan személyt, akihez annyira közel állnék, hogy kibírhatóvá tudjam tenni ezt a bulit. Unom az érdekből vagy udvariasságból álló beszélgetéseket.. humorra vágyom.. valaki olyanra, aki tudja, hogy kell Martina Quinlant szórakoztatni.
Első blikkre nem derül ki számomra, hogy a megváltoztatott ülésrend és Oliver társasága vajon kedvezni fog-e nekem, de adok neki egy esélyt már csak azért is, mert szívesen legeltetem rajta a szemeim. - Én nem bánom. Érezzék csak jól egymást.- Szándékos a fogalmazásom.. ha tehetik és meg van a kémia és még egy romantikus esemény is dukál ehhez.. szinte garantált az összeborulás. Egy darabig még nézem őket, a távoli kacér mosolyukat, majd ismételten Oliver felé fordulok. Ezek szerint Oliver, a te igényeidnek is megfelel a módosított ültetés?- Utalok itt magamra, bár nem úgy tűnik, mint akinek bármi ellenvetése lenne a személyem vagy az ellen, hogy mellém keveredett.
Máris jobb kedvre derülök, ahogy elkezdjük az öreglányokat pocskondiázni, azokat a veszélyes banyákat, akik elől, ahogy Oliver is kérdi bizony jobb felkészülten tervet előállítva menekülni. - Mindkettő hatásos lehet. De felajánlhatom ilyen helyzetekre a segítségemet is. Cserébe persze én is elvárom, hogy kimenekíts valami ürüggyel, ha épp nem bírom tovább valakinek a társaságát.- Huncut mosoly jelenik meg az arcomon az ötletemet felvetve és már pörögnek is a gondolatok, hogy milyen indokokkal lehetne kimenteni Olivert, ha úgy adódna a helyzet.
Amint meghallottam a vodka szót máris megbántam, hogy ráhagytam a rövid ital kiválasztását és szidtam is magam rendesen érte. - Gondolom.. visszavonulót már nem fújhatok!?- Nem vártam választ egyértelmű volt, hogy esély sincs rá és bizony a kikért Hudsont meg kell majd innom. Hiába a könyörgő kiskutya szemek, amikkel próbálok hatást gyakorolni rá.
- Akkor szólóban vagy?- Nem mintha célozgatni szeretnék bármire is, de valamiért egyből ez csúszik ki a számon és gyorsan próbálom is zárni a kérdést egy következővel, hogy ne legyen akkora éle, mint ahogy hangozhatott..- Kedves tőled. Anyukád biztos hálás érte. Merre lakik?- Tényleg jófejség tőle, amiért bevállalta az esküvőt és képviseli a családját.
Megüti a fülemet egy szó, amikor leadja a rendelést a pincérnek, amire rögvest fel is húzom a szemöldököm. - Vizet?- Kérdezem értetlenkedve és folytatom is még mielőtt választ adhatna, hogy értse mi a felháborodásomnak az oka. - Oliver.. Így mégis, hogy érjem el, hogy ne csak nekem, hanem neked is fájjon a holnapi nap?- Rázom a fejem, hogy ez nincs így rendjén. Nagyon nincs.
- Munkaként indult.. most már kikapcsolódni szeretnék. Justin gyerekkori barátom és mivel Christinának Le Méridien szállodára esett a választása, mint helyszín.. egyszerre váltam vendéggé és a szervezési folyamatok részévé.- Persze, hogy ismer, mint itt mindenki.. pontosan tudja, hogy kinek a lánya vagyok. Néha.. csak egy estére jó lenne megszabadulni a Quinlan névtől. - Hallgatlak.. Mi nem tetszik?- Sóhajtok és várom, hogy kifejtse, mi piszkálja a szemét. Hiszen elég feltűnően nézett ahhoz körbe, hogy egyértelművé váljon nincs megelégedve a látottakkal. - Még az is lehet, hogy fontolóra veszem a javaslataid.- Rákacsintok, hogy értse mondhat bármit nem fogok megsértődni. Valójában szeretem, amikor valakinek van véleménye és ki is meri mondani és tényleg érdekelne mi kivetni valót talált, mert szerintem ez az egyik legszebben kialakított szállodája apunak. Szerintem egyszerre elegáns és kifinomult.. szeretem benne, hogy tágas és pont annyira fényűző a stílusa, ami még nem a giccs kategória. Persze ízlések és pofonok.
Ha már pofon.. az italaink megérkeznek és szembesülök az elém lehelyezett Hudsonnal, amiről újra eszembe jut, hogy egyáltalán miért mentem bele. A jobb túl esni rajta elven megemelem a poharam és Oliver felé nyújtom, hogy koccinthassunk a megbeszéltek szerint. Meghagyom neki a lehetőséget, hogy elmondja mit ünneplünk Christina és Justin boldogságán kívül. Ha elmondta nagy levegőt veszek és bátorságot merítve belekortyolok a vodkába. Az arcom beszédessé válik, ahogy a fintor megjelenik rajta, még a hideg is kiráz tőle, gyors a gin-tonicom után nyúlok, hogy valamivel leöblíthessem.
Mintha megérezték volna, hogy szükségem lesz rá, érkeznek az ételek, amit az esküvő előtt mindenki kiválaszthatott. Nekem kifejezetten tetszett az ötlet, hogy komplett étlapról lehetett választani, így eleget téve a válogatósabb népnek és természetesen a gyerekeknek. Először a leveseket szolgálják fel, illetve a főételeket azoknak, akik csak azt kértek. Egy biztos: le a kalappal a konyha összes dolgozója előtt, amiért ezt nyomon tudták követni és megtudták valósítani. Rendesen mehetett a matek, hogy mindenkinek a megfelelő időben és minőségben az asztalára kerüljön az étel. Az illatok mennyeiek, meg is hozza az étvágyam, ahogy belengi a teret.

A legtöbb lány életében fontos szerepet játszik az esküvő és szeretnek ezekre az eseményekre járni. Engem valamiért mégis vegyes érzelmek fognak el, amikor ez a téma merül fel egy-egy beszélgetés során. Nem hiszek abban, hogy az ember egy lagzi keretein belül megtalálhatja az igazit vagy azt, ha elkapom a csokrot én leszek a következő "szerencsés". Nekem ezek mindössze rózsaszínbe csomagolt elképzelések. Nem vagyok már kislány, megtapasztaltam jó pár dolgot, de a nagybetűs szerelemről eddig csak hírből hallottam. Amikor a barátnőim a repdeső pillangókról és a rózsaszín ködről mesélnek, én mindig csak nevetek rajtuk, amire érkezik is a válasz részükről: Ezt te nem értheted. Valójában tényleg nem értem, mert túlzottan is nyálasnak hangzik és az én eddigi kapcsolataimról egyáltalán nem lehet ezt elmondani. Sokkal inkább jellemezhető a laza, kötetlen, mi csak érezzük jól magunkat jelzőkkel. Mindegy is, mert nem esek kétségbe a gondolattól, hogy még nem vagyok férjezett vagy nincs gyerekem. Legalább most nem ül valaki mellettem, akinek az elvárásainak megkéne, hogy feleljek. Szimplán csak próbálom jól érezni magam, ha ehhez Olivert kapom társaságul az se jelent problémát. Még az is lehet, hogy jót mulatunk együtt.
A krumpliszsákos megjegyzésére egy mosoly kíséretében bólintok és ezzel el is dől, hogy egy darabig egymás társaságát élvezhetjük. Az meg csak hab a tortán, hogy a szolgálatait ő is felajánlja, ha esetleg bajba kerülnék.
Végül az általa választott italnál maradok, hiszen én kértem, hogy ő döntsön és hülye mód ilyenkor már nem szoktam visszakozni. - Nem akartam már mindjárt a legelején udvariatlan lenni.- Reagálok a ciccenő hangjára, amivel a nem tetszését mutatja felém, miszerint ilyen gyorsan feladtam és beletörődtem a kikért Hudsonba. Igazság szerint most még túl fogok élni egy-egy felest anélkül, hogy fejre állnék, de nem kérdés, hogy kettőnk közül én esek előbb ágynak, ha ezt továbbra is így tervezzük folytatni. Ezt elkerülve, muszáj lesz később észnél maradnom és nem  belemenni minden javaslatába rövidek terén.
- Nem is tudom. Általában egy ilyen eseményre valaki társaságában szoktak érkezni.- Megvonom a vállam, miközben igyekszem állni a tekintetét és összeszedetten válaszolni, miután sikerült feltennem egy olyan kérdést, amit ki se akartam mondani, de a szám úgy döntött önálló életmódba kezd. - Vagy távozni.- Teszem hozzá miután óvatosan, hogy ne legyek túl feltűnő én is vetek egy pillantást a loknis hölgy felé. A dekoltázsa egészen zavarba ejtő, ezért gyorsan visszatérek Oliver tekintetéhez, ami néha szintén hasonló eredményeket szül nálam.
- Anyukád nem egy unalmas nő, azt meg kell hagyni és biztosan hiányzol neki.- Bár sokszor megkapom én is, hogy mennyire idegesítő vagyok és mennyivel könnyebb, hogy már nem kell annyit foglalkozni velem, ettől függetlenül, anya és apa mindig is a féltő és törődő szüleim fognak maradni.
Oliver felnevet a felháborodásom okán és az asztalra könyököl ezzel elérve, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. - Gondoltam, ha már minden esély megvan rá, hogy szenvedni fogok holnap, akkor legalább ne egyedül tegyem.- Előfordult már, hogy átestem a ló túloldalára és nem sikerült időben meghúznom a határt. A mai napon ezt igyekszem elkerülni, leginkább a sok árgus tekintet miatt, amit az apámnak és a szállodájának köszönhetek. - Biztos vagy benne?-  Kérdezek vissza miután úgy dönt rám bízza a következő itala kiválasztását. A hangomban megbújik egy kis huncutság, miközben közelebb hajolok hozzá és úgy teszem fel neki a kérdést. Nagy a szám, mert még nem ittam annyit, hogy bajban érezzem magamat és attól féljek ennek a játéknak nem lesz jó vége.
Egészen jól elbeszélgetünk egymással, itt-ott egy kis csipkelődéssel körítve a dolgot, amit én egyáltalán nem bánok. Érdeklődővé válok, amikor körbe néz a teremben és látom, hogy valami nem nyerte el a tetszését. A válasza előtt azonban engem is végig mér és elidőzik a tekintete egy darabig, aminek hatására el is pirulok kicsit és zavaromban egy kósza tincset a fülem mögé igazítok.
Hosszas kifejtése után az esküvőkről együtt nevetjük el magunkat. - Ízlések és pofonok. Ők az eleganciára vágytak, a fényűzésre és nyilván a hírverésre. Nekünk az a cél, hogy a vendégek elégedettek legyenek. Ha ők így képzelték el a nagy napjukat, akkor mi mindent megteszünk, hogy tökéletes legyen. De ez az üzleti része. Valójában én is szívesebben lennék valami sokkal kényelmesebben és valahol egészen máshol.- Mondjuk úgy, hogy kellemesebb lenne a közérzetem, ha nem kellene nyomást éreznem a sok elvárástól, ami mostanában rám szokott nehezedni.
Oliver nem csak szóban, de tettekben is a tudomásomra adja, hogy sokkal inkább van oda a kényelmes dolgokért, mint a termet körül lengő hivatalosságért. Végig követi a szemem a mozdulatait, ahogy lekerül róla a zakó, megszabadul a mandzsettáktól, majd felhajtja ingének ujjait és lazít a mellényeinek gombjain. Igyekszem úgy tenni, mintha nem csak a vetkőző műsora után kapnám el a pillantásom róla, de ha a piák nem érkeznének, könnyen előfordulhat, hogy még mindig a mellkasán időzne a tekintetem. Rámosolygok miután teljes kényelembe helyezte magát és keresztbe teszem a lábam, ami a ruha felsliccelt része miatt nagyobb rálátást biztosít a combomra. Miután én is elhelyezkedtem, a poharamat emelem a köszöntőt várva. - Gonosz vagy.- Szúrom le picit, de abszolút nem véresen komolyan, ezért mosollyal az arcomon mondom mindezt. Értem én miről beszél, a házasságok nagy része halálra van ítélve már a legelején, de nagy ritkán azért működik. Azt hiszem. Ha például a szüleimre gondolok ők még mindig együtt vannak, bár sokszor nem értem kettejük kapcsolatát. A kijelentése után várható volt, hogy a mellette ülő vöröshajú loknis hölgy vagy bárki más, aki hallhatta a szavait az asztalnál, nem tetszését fogja kifejezni valamilyen formában. - Én inkább arra koccintok, hogy.. hátha nekik sikerül.- Szeretném hinni, hogy Justin jól választott és boldogok lesznek Christinaval, ezért is helyesbítek Oliver szavain. Egy esély nekik is jár, hogy megpróbálják a sokak által gondolt lehetetlent. Azt, hogy a boldogító igen örökké tart és a fogadalmak nem merülnek teljes homályba.
Gyorsan és kíméletlenül túl esek a vodkán miután koccintottunk, hogy áttérhessek a gin-tonicomhoz. Az alkoholok keveredése meg is üt egy picit, így nem is csoda, hogy gondolatban örömködök, amiért a pincérek sürögni-forogni kezdenek és felszolgálják számunkra a kívánt ételeket. Az etikettet, hogy mit mivel kell enni és a többi marhaságot már kiskoromban megtanultam és betartom a szabályokat, ha ilyen jellegű eseményeken kell részt venni, de nem vagyok oda értük. Oliverhez hasonlóan én is a combomra helyezem a szalvétát, miközben az előételeket perceken belül az asztalra helyezik, ami az én esetemben grillezett sajtot spenót levéllel, cukkini rösztivel és paradicsom chutney-val tálalva jelent. A kezembe veszem az evőeszközt, hogy neki lássak az előételnek, amikor meghallom a csörömpölő poharakat. Mindez nem jelent mást, csókot követelnek az ifjú pártól, ami szerintem teljesen felesleges időhúzás és szívatás is egyben. Az elsőhöz még csatlakozok, ha már úgyis kezemben van a villa és persze azért, hogy nehogy szó érje a ház elejét. A következő 10-20 próbálkozást viszont tutira kifogom hagyni, gondoljon bárki bármit. - Látom nem vagy oda ezért a furcsa, túlerőltetett, régimódi szokásért.- Utalok arra, hogy nem emelt poharat, majd a vodkás megjegyzése után el is nevetem magam. - Talán jobb, ha kérek egy üveggel neked, mert jó párszor elfogják még ismételni.- Most, hogy az újra kiharcolt hitvesi csókon túl jutottunk, én is nekilátok elfogyasztani az ételem, de előtte Oliverre pillantok, hogy én is jó étvágyat kívánhassak. A grillezett sajt tökéletes, ahogy szét olvad a számban és igyekszem kiélvezni az ízeit, de mivel elég éhesnek érzem magam, hamar el is tűnik a tányérom tartalma. Megtörlöm az ajkaim a szalvétával és iszok egy kortyot a gin-tonikból.
Ha Oliver is befejezte, testtel félig felé fordulok és úgy teszem fel a kérdésem. - Mielőtt megérkezik a következő fogás, jöhet az emlegetett ital?- A pincérek már el is kezdték leszedni az asztalokat, hogy újra tálalhassanak. Hozzánk is odaérnek, így lehetőségünk adódik, hogy kérjünk valami erőset, ami tompítja majd az esküvő bevett hagyományait.