-Düh és agressziókezelési problémákkal küzd.
-Drogfüggősége lassan aggasztó méreteket ölt.
-Józan, beszámítható állapotában mindent megtesz azért, hogy ne szakítsa el a gyámügy a testvéreivel. Ha kell, falaz a gyógyszerfüggő anyjának, kitakarít, megfőz, rendbe szedi az öccsét, húgát mielőtt a gyámügy megérkezne a szokásos felülvizsgálatra.
-Aaliyah, a barátnője olyan hatással van rá, mint a drogok. Képtelen elengedni, rá van függve, birtokolni akarja őt.
-Dílerkedéssel próbál némi plusz pénzt beleadni a családi kasszába.
-Jobb napjain képes nagyon érzékeny és kulturált lenni. A zongora egy meglehetősen finom, érzéki hangszer, a lehető legtávolabb áll az ő stílusától, ennek ellenére szeret játszani rajta. Ha az érdeklődési körét érintő témában olvas, kutat, könnyen megjegyzi és később fel is idézi a tanultakat.
-185 centi magas, szép szál legény.
-Iskolakerülő
-Szeretne jobb emberré válni, értékes felnőtt férfi akar lenni, szerető, nagy családdal, akiknek biztos megélhetést tud nyújtani. Mindezt Aaliyáhval képzeli el, de addig rögös út vezet.

Durva nyelvezet, agresszió!!!

Sáskával, akitől a cuccot szerzem, a szokásos helyre beszéltük meg a mai ütközést.
Staten Island megannyi lehetőséget kínál. Nem csak a khm... bizonyos üzleti ügyek terén. Bár koránt sem nevezhető New York békés negyedének, talán még mindig több a zöld terület, ideálisabb a környezet arra, ha az ember letelepedni vágyik a családjával. A gimi előtt nagyratörő, gyermeteg elképzeléseim voltak a jövőmet illetőleg. Csak a szokásos, nagybetűs amerikai álomba beleillő, habosbabos, rózsaszín ködbe burkolózó szar klisé. Elvégzem a műszaki egyetemet, céget alapítok, feleségül veszem álmaim nőjét, csinálunk egy rakás gyereket és veszünk egy bazi nagy családi házat valahol Midland Beach-nél, a parthoz közel.
Midland Beach már többé-kevésbé összejött, csak a családi házra való lóvét kéne valahogy összekoldulnom, ugyanis jelenleg annyi zseton sincs a farmerom szakadt zsebeiben, hogy a híd alatt felüssek egy sátrat... így annak hiányában vágódom el a homokban, és romantikusan bámulom a naplementét. Még társaságom is akad. Gruppenbe toljuk. Ilyen is jó rég volt már. Az egyik oldalamon épp az imént vetett partra az óceán egy döglött sirályt, a másikon pedig valami ismeretlen fazon hempereg, mint egy jól megtermett, dagadt tengericsillag.
Felhúzom a térdeimet, kopott conversem sarkait összeillesztem, s nem zavartatva magam, egy, Miss.Kereksegg kémia óráján, a hátsópadban tekert spanglit dugok a számba. Többször is megpróbálok némi életet lehelni a zippomba, de az úgy tűnik kifingott.
-Hé... - Sandítok oldalra, nem vagyok rest megszólítani a tőlem egy-két méterre fetrengő fazont.
-Hé! - Az előbbinél harsányabban szólok oda neki, még bele is füttyentek a levegőbe, mire végre felkapja a fejét. Süt az értelem a tekintetéből, na de nem ítélkezek, én minden vasárnap hajnalba ugyanilyen állapotban vagyok. Annyi különbséggel, hogy nem hugyozom össze magam... Általában elérek az első fáig, vagy bokorig, vagy villanyoszlopig.
-Hol vagyok? - Érkezik a nem kicsit alkoholszagú, kuriózumnak számító kérdés. Beszéde kellőképp elkent ahhoz, hogy először csak idióta, értetlen pofát vágva nézzek rá, mint aki süket, aztán persze lassan feldolgozza a hallottakat az agyam. Hasonszőrűként kínos lenne, ha nem értenék a nyelvén...
-A Gecsemáné kertben. - Mocskos mód belevigyorgok a lemenő nap utolsó sugaraiba.
-Aaaaztaaa! - Nem tudom milyen trippje lehet épp, de irigykedem.
-Jaa... Izé, van egy gyújtód?
-Itt kajakra rá lehet gyújtani??? - Ez az a pont, amikor öklömet a szám elé téve többször is meg kell köszörülnöm a torkomat, hogy a kitörni kívánkozó röhögésemet visszanyeljem.
-Ja, aha van dohányzásra kijelölt hely. - Nem sokon múlik, hogy felnyerítsek a röhögéstől, de még ellenállok. Vékony ugyan az a bizonyos cérna, de kitartok. Valahogy...
Be ginázott hajótöröttünk, miután elegánsan bedugta a kezét a gatyájába, hogy megvakarja a seggét, végre rátalál a farzsebére is, ahonnan előhúz egy meztelen bigés gyújtót. Undorodó fintorral veszem át a felém nyújtott tárgyat, tekintettel arra, hogy tudom, az a kéz amiben tartotta, alig egy perccel ezelőtt hol járt...
-Kösz... - Azért csak hálásnak kéne lennem neki, az illem így diktálja. És milyen rohadt jól tettem, hogy rögtön marijuanara gyújtottam. Még azelőtt lenyugtatja az igen csak lobbanékony idegrendszeremet, hogy az "üzlettársam" felbaszhatna...
Alig fújom ki az első slukkot, máris érzem rezegni a telefonom. Ismeretlen szám -nem véletlen-, az sms-ben pusztán egy unikornis emoji szerepel. Hétfő a szemüveges emojié, kedden van az unikornis... mindennap más. Ez a mi kommunikációs csatornánk. Ha hétfőn a szemüveges emoji helyett mást küld, tudom, hogy szar van a palacsintában és ne várjam. De ma tiszta a terep. Már nincs más dolgom csak várni. Ráérősen pöfékelgetek, már a spangli végén tartok, amikor lépteket hallok közeledni, majd szép lassan a hozzájuk társuló alak is felbukkan. Sáska. Mindannyian, akik belekerülünk ebbe a rendszerbe, a rendszerükbe, valamilyen rovar után kapjuk a beceneveinket. Így lettem Szöcske.
-Az ki?! - Tekintete rögtön megállapodik a felesleges harmadik főn, mire csak legyintek.
-Ne foglalkozz vele, azt se tudja merre van arccal. - Beletelik néhány pillanatba, hogy higgyen nekem. Ezután lassan, megfontoltan kabátja belső zsebébe nyúl, amibe varrva van egy rejtett rekesz. Előhúz belőle pár száz dollárnyi készpénzt, és egy kis nejlon tasakot aminek a száját öngyújtóval forrasztotta össze. Eki van benne. Ide a véres bökőt!
Először a pénzért nyúlok, gyorsan átpörgetem ujjaim közt, hogy biztosan annyi amennyi, majd bevágom bőrdzsekim belsőzsebébe, de a cuccért egyenlőre nem nyúlok.
-Hol a többi szar?
-Nincs több.
-Mi az, hogy nincs több? Ennyivel nem szúrhatjátok ki a szememet Sáska! Mi a fasz?! Vegyek egy kiló lisztet a boltba és adjam el coco helyett?!
-Nincs több baszd meg! Nincs több, mert becsődöltünk, oké?! A hétvégén rajtaütöttek a zsaruk a górén. Ennyi volt! Be van fejezve. Tedd el! - Jobb híján lehajítja mellém a zacskót, majd idegesen gyújtogatni kezd egy szál cigit, én meg csak meredek magam elé döbbenten, hogy mégis mi a szar folyik itt?! Hol a kandi kamera?! Mert ez tuti nem történhet meg.
-Most mi a faszt csináljak? - Teszem fel a költői kérdést tanácstalanul, ekkor már én is egy szál cigit tömve a számba.
-Nem toom öcskös. Komolyan! Sajnálom. - Széttárja a karjait, sajnálkozó tekintete láttán legszívesebben bemosnék neki egyet. De nem akarom bántani. Dühkezelési problémák ide, vagy oda. Igazából Sáska mindig is normális volt velem, frankón viselkedett még akkor is, amikor meglehetősen zöldfülűként majdnem lebuktattam az egész gárdát véletlenül...
Dühömben beleöklelek magam mellett a homokba, s ezzel együtt felmarom a zacskót, hogy aztán belsőzsebem valamelyikébe rejtsem.
-Van egy másik szervezet... az egyik csempészüknek megadtam a számod. Majd keresni fog. Többet nem tehetek. - Ha belegondolok abba, hogy megint előről kell kezdenem az egészet, a beilleszkedést, megszokni az új szabályokat, legszívesebben belefojtanám magamat az atlanti óceánba. De valahogy ki kell bírnom, túl kell élnem! Egy Szöcske sosem adja fel.

Már bőven rám sötétedett, amikor leszállok a buszról. A buszmegálló annak a panelrengetegnek a túloldalán van ahol én is csövelek a bipoláris anyámmal, az öcsémmel és az alig másfél éves húgommal. Természetesen, ahogy ez lenni szokott, mind a hárman más apától vagyunk. A muter és az öcsém apja elég sokáig képesek voltak elviselni egymást, Peter engem is a saját kölykeként nevelt, ennek köszönhető az, hogy a Trinitybe járhatok. Annak idején még a legutolsó vécé pucolót is lefizette, csak hogy felvegyenek. Végül összekaptak, az anyám meg persze széttette az első faszinak a lábát aki szembe jött vele, és igen rendesen aládurrantott. Eme csodás találkának a hozománya a másfél éves húgom, akinek kínkeserves ordítását már a liftből is hallani vélem. Sietve tárom ki a bejárati ajtót, majd kapom ki Janinet a járókából. A konyhában ugyanaz a szokásos mocsok, és felfordulás fogad. Igazából a nappaliban sem sokkal jobb a helyzet. Janineval a karomban -aki önmaga megnyugtatására birizgálni kezdi a fülbevalómat, mint mindig, ha felzaklatott állapotban van-, keresni kezdem a mutert, akit rövid időn belül meg is találok a szobájában ahogyan kényelmesen döglik a kifeküdt matraccal fedett ágyában.
-Nem felejtettél el valakit??? - Kérdezem fennhangon, számon kérően, egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy a szívbajt hozom épp rá.
-Kit? - Nyöszörögve megdörzsöli az arcát, szemein látszik, hogy megint beszedett valami nyugtatót.
-Nem is tudom. Mondjuk a gyereked?! - Morranok rá idegesen, és mivel Janine már nem képes tovább nyugton megmaradni a karomban, leteszem őt, majd a belsőzsebem felé nyúlok. A Sáskától kapott lóvét lehányom az anyám mellé az ágyba. Mentségére szóljon, ha van egy kis pénz, nem szarja el minden hülyeségre, hanem kaját tesz belőle a gyerekei elé. Minden másban csapnivaló!
-Nick hol van?! - Érdeklődöm az öcsém felől.
-Az apukájánál... - Feleli, mintha csak valami mámoros ködben úszna. Jó neki! Helyeslően bólintok.
-Már megint beszedtél valamit?
-Csak a gyógyszert amit a pszichiáter felírt! Nagyon nehéz Janineval, te is tudod. - Bocsánat kérően néz rám, majd az ölébe veszi a lábánál sertepertélő húgomat.
-Ugye tudod, hogy a gyámügy bármikor kijöhet ellenőrizni szúrópróba szerűen?! - Kíváncsian felvonom az egyik szemöldököm, mellkasom előtt összefűzött karokkal dőlök neki a félfának.
-Megyek burkolok valamit, este lehet lelépek. - Egy szót se szól. Nem tudom eldönteni, hogy azért, mert el se jutnak hozzá a szavaim, vagy mert a mai alakítása után túlságosan is szégyelli magát, hogy bármit is mondjon. Ellököm magam a félfától, majd hátat fordítok neki, de a folyosóról még visszaszólok.
-Szerintem Janine betojt. -

-Akkor baszd meg! - Vágom a falhoz a mobilomat miután Aaliyah a tizedik hívásra sem hajlandó felvenni a kibebaszott telefonját.
-Faszom... - Tenyereimmel végig nyúzom a képem, tehetetlenségemben hátra vágódom az ágyamon. Megállás nélkül kattog az agyam. Ha becsukom a szemem, akaratlanul is elképzelem, ahogy más srácoknak illegeti magát. Törzsem mellett nyugvó kezeim a kínzó képzelgéseim hatására szorosan az alattam gyűrődő ágyneműbe marnak, ujjperceim szinte belefehérednek a szorításba. Egyre inkább az Ezra által mondottak járnak a fejemben. Még a nagy szünetben megpendített az ötletet, hogy az az elit kis gyökér ma medencés bulit tart otthon, a szülei tegnap leléptek valami üzleti útra így szabad a pálya. De mivel túl sok pénzbe kerülne egy odabaszós buli után renoválni az egész házat, csak a gimi úgymond "krémjeit" hívta meg. Az olyam bajkeverő, seggfej suttyókat, mint amilyen Ezra és jómagam is vagyok, szándékosan kihagyott a sorból. Aali viszont egész biztos, hogy ott teszi valahol a seggét, totál beállva. Ha be van tépve, mindig olyan sebezhető, manipulálható, és ezt a kangörcsös gimi huligánok általában nem is restek kihasználni. Néhánynak már meggyűlt velem a baja, volt akit este bevártam az egyik sarkon, és úgy elkentem a száját, hogy utána két hétig nem is tudtunk róla. Azt akarom, hogy féljenek tőlem. Mert ha félnek tőlem, ha tudatosul bennük, hogy Aali hozzám tartozik, akkor nem fognak nála próbálkozni. Azt meg éppenséggel pont telibeszarom, hogy mosolyszünet van köztünk. A dolgokon nem változtat. A kettőnk dolgán...
Hogy a bennem tomboló őrületet némiképp lecsillapítsam, átfordulok a hasamra, rogyadozó éjjeliszekrényemből kiveszem a füves cigi tekeréséhez szükséges cuccokat, és már töltök is be egy szálat. Végül visszafordulok a hátamra, mélyeket slukkolva belőle, a füstöt az ágy fölé rögzített, majdnem az egész plafont beterítő tükör felé fújom, amin mindig más színnel világító LED szalag fut körbe.
Meglepetten kapom fel a fejem a messenger hangjára. Szentül hittem, hogy az előbbi manőveremnek köszönhetően bekrepált ez a szar, de csak a képernyőm az ami pókhálósra tört. Úgy tűnik nem eléggé. Még így is jól kivehető az Ezra által küldött képen -amit valószínűleg valaki más küldött neki-, Aaliyah alakja ahogy valami kis hugyossal kavar. Már megint kezdődik.
Füves cigi ide, vagy oda, pillanatok alatt kettőhúsz lesz a vérnyomásom. Mivel a szememet és az agyamat elborító vörös ködtől semmit nem látok, számtalan gépelési hibával írok Ezrának, hogy jöjjön értem. Ameddig várom, lecserélem a két és fél napja rajtam rohadó gönceimet valami buli kompatibilisebb szarra. A ruhásszekrény ajtaját úgy bevágom magam után, hogy leszakad a felső zsanérről, így már csak az alsó tartja valamennyire. Fújok magamra némi -sok-, dezodort, parfümöt, majd magamra kanyarintom a dzsekimet is. Ekkor jut eszembe az extasi, amit Sáskától kaptam. Egy szemet kihalászok a zacskóból és a nem tudom már hány napos, az asztalomon heverő Monsterem maradékával gondolkodás nélkül le is küldöm. Ezra egy piroslámpánál sem fékezett le, mégis olyan érzésem van mintha soha nem érnénk oda. Öklömmel ütemesen dobolom a rádióból szóló slágert, lábaim eközben nyughatatlan járnak a műszerfal takarásában. Tőlünk nem megszokottan egész úton csak kussban ülünk egymás mellett, és amikor odaérünk a Colton házhoz, alig várom meg, hogy leparkolja a kocsit, már ugrok is ki belőle. Megállíthatatlanul, dörömbölő léptekkel, ökölbeszorított kezekkel tartok a bejárat irányába, eltökélten lökve arrébb bárkit, mindenkit, aki az utamat állja.
-Tesó várj már! - Még hallom magam mögül Ezra elmosódott hangját, de már nem érdekel semmi és senki. Egy cél lebeg a szemem előtt, és nem vagyok hajlandó elmenni ameddig be nem teljesítem azt. A vártnál könnyebben bejutok. Odabent a már jól megszokott, fullasztó tömeg fogad. Max hangerőn bömböl a zene, a villódzó fények ezernyi apró tüskeként hasítanak bele az agyamba, egy pillanatra megvakítanak, kell idő, hogy hozzászokjon a látásom, bár valószínűleg az eki is tombol bennem. Akárcsak én. Próbálok ismerős hangokat keresni a tömegben, kihallani a bömbölő zenéből. A legtöbb, utamat állónak belemászok a képébe, szüntelen Aalit keresve, így jutok el lassan az erkélyajtóig aminek túloldalán, a bentihez képest kisebb létszámban folytatódik a buli. Itt nincsenek villódzó fények, csak a fűtött medence körüli világítás ad némi fényt, az emberek csoportokba verődve beszélgetnek, mindenkinek piros papír pohár van a kezében. A zene még itt is jól hallatszódik, de koránt sem olyan őrjítő, mint odabent. Mint egy vadászó farkas, úgy járatom végig gyorsan szikrákat szóró tekintetemet a tömegen, mígnem egy félreeső sarokban megpillantom álmaim nőjét ahogy szorosan egymáshoz simulva táncol valami kis köcsöggel.
-Aali! - Kiáltom el magam dühösen, számon kérően. Szinte beleremegek. Az oroszlán bömbölésre többen is felkapják a fejüket, köztük a csajom is, akadnak, akik rosszat sejtve összesúgnak a hátam mögött, de én ekkor már a vígan hetyegő páros felé tartok megállíthatatlanul. Érzem, hogy valaki elkapja a karomat, de agresszívan lerázom magamról. Egy, az utamat álló, összecsukható kis kemping asztalt amin számtalan üres sörös üveg éktelenkedik, könnyed mozdulattal rúgok el az utamból.
-Zain ne! - Még hallom Aali sikítását, de már nincs az az ember, erő, ami képes lenne megfékezni. Aalit gondolkodás nélkül taszítom félre az utamból, a srácot pedig lendületből megküldöm egy fasza jobbegyenessel amitől megtántorodik, a következő ütéstől pedig elveszíti az egyensúlyát, én meg nekifutásból a medencébe lököm, melybe együtt zuhanunk. Még hallom a sikoltozásokat, Aali könyörgését, hogy hagyjam abba, de kezeim már a nyakát kulcsolják, és minden erőmmel azon vagyok, hogy a víz alá nyomjam. Ami az enyém, az az enyém!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Mivel mára sajnos eléggé maga alá gyűrt a nátha, ezért nézd el nekem, ha nem fogom tudni megfelelően szavakba önteni a rajongásomat, pedig teljesen oda és vissza vagyok ezért a lapért. Elkezdtem olvasni, és abba sem tudtam hagyni. Zain nagyon-nagyon érdekes karakter, és igazán összetett. Hiszen tizenhét évesen még maga is gyerek, mégis az ő vállán a teher, hogy gondoskodjon három másik emberről. Köztük az édesanyjáról is, akinek pontosan ez lenne a dolga.  Érdekes annak kettőssége is, hogy nyilvánvalóan megvan, legalábbis meg lenne hozzá az esze, hogy sokra vigye ebben az életben, hisz nem lehet véletlen, hogy a Trinityben tanulhat. Mert hát az magában csak kevés lett volna, hogy a nevelőapja mindenkit lefizetett. Meg hát neki is megvoltak a teljesen hétköznapi és mégis tökéletes álmai, amik valaha számítottak neki. De most mégis csúnyán lefelé indult a lejtőn, vagy nevezzük inkább spirálnak, ami veszélyesen húzza lefelé. A drogfüggőség, a munka, amit vállalt, hogy a családját segítse, és a marhára egészségtelen kapcsolata a barátnőjével... Egy részem sajnálja szegény srácot, igen, de hát közben meg épp ettől lesz izgalmas szóval... Csak azt mondom, épp annyi jót kívánok neki az életben, ami mellett még pont ennyire olvastatja magát a története...    

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!