Elmondani, hogy egy ember milyen, hát az egy lehetetlen küldetés. Ezernyi színe van az embereknek, ezernyi dolog hozhat elő újabb színeket, melyet ezelőtt még nem is láttunk.
Vannak dolgok, amiket a születésemmel kaptam, és vannak olyanok is, amik az életutam alatt ragadtak rám levakarhatatlanul. Csak nézz rám. Olyan vagyok, amilyennek valóban látsz. A külső tulajdonságaim abszolút nem azt a célt szolgálják, hogy bármit is elfedjenek a belsőkből, sőt, éppen ellenkezőleg. Szeretem megmutatni milyen is vagyok valójában, még, ha sokan meg is rettennek ettől, én végül is nem nekik akarok megfelelni. Igazából senkinek se, csak magamnak. Gyengének látszani az egyik nap, majd másnap sziklaként visszarobbanni. Őrülten közelről vizslatni egy lány szemét, majd mindenkit elkerülni. Próbálok erős és kitartó lenni, reménykedek benne, hogy majd megtalálom azt a személyt, aki megért, aki segít kibújni a dióhéjból, melyet az élet néha rám kényszerít. Kiállok a véleményem és az elveim mellett, egyetlen pillanatig sem ingok meg, ha valaki erősebb, reálisabb érvekkel próbál változásra bírni.
Függő vagyok. Nem a káros szenvedélyek függője, sokkal inkább a tanulásé. Nem bírok ki napot anélkül, hogy ne vegyek a kezembe egy könyvet, legyen az bármilyen témájú.
Nagyon kicsiny azon emberek száma, akiket igazán szeretek, de értük tűzbe tenném a kezemet. Másoknak is segítek, ellenben nekik nem teljes szívemből és erővel, mint szeretteimnek. Család fanatikus vagyok, a testvéremért bármit megtennék, ahogyan az anyámért, sőt még az apámért is. Nem ezért került utolsónak apám, mert rossz a viszonyunk, hanem azért, mert némileg azonosak vagyunk és nincs kedvem olykor úgy táncolni, ahogy ő fütyül.
A meglévő barátaimmal, szeretteimmel és lényegében bárkivel szemben, akihez kötődőm érzelmileg rendkívül védelmező vagyok. Ellenállhatatlan, belső késztetést érzek rá, hogy védelmezzem őket...
Rajongásig képes vagyok szeretni valakit, de a határt is meghúzom amúgy. Néha hajlamos vagyok a depresszióra, de kellő motiváció hatására képes vagyok kiszakadni belőle.

Mindig: Könyvek, Eszpresszó macchiato, édesség (sütemény)
Soha: Üres fecsegés, 8 órás alvás (elég az 5-6 óra is)  
Első szavak: kalap, nem, enni
Kedvenc étel: Sertéskaraj, pizza, mac'n'cheese, pastrami szendvics
Kedvenc ital: Narancslé, ásványvíz, cosmopolitan koktél, citromos vodka
Kedvenc film/ sorozat: bűnügyi filmek és sorozatok
Bakancslista:
- Tandemugrás
- Kilimandzsárót megmászni
- Fogadásból kopaszra vágni a sérót
- Meztelenül a hóban szaladgálni
- Egész éjszaka tévézni, csak úgy (Igen, még azokat a hajnali kettőkor adásba kerülő ismétléseket is megnézni, amelyek nem véletlenül vannak ilyen későn.)
- Részt venni egy bikafuttatáson
- Azonos neművel smárolni
- Összejönni a legjobb nő nemű baráttal

Egyéb:
- Régiség gyűjtő. Pénzérmék, könyvek, kitüntetések, bakelit lemezek
- Pollenallergiás. Orrfolyás, állandó tüsszögés és köhögés. Kora tavasztól késő őszig.
- Tűfóbiás.
- Tojás és mogyoróallergiás.
- A haját növeszti, de ha épp keresztbe tesz neki valaki, akkor levágja. Fodrászhoz nem jár, saját kezűleg vágja.
- A prózai előadásokat sokkal jobban szereti, mint a zeneit. Szerinte fahangja van.
- 183 cm magas, 72 kg, barna hajú és barna szemű.

Kora reggeltől délutánig nem tudtam elszakadni a munkámtól, és bár szerettem ezt csinálni, mégis szívesebben lettem volna otthon a családdal. Mire hazaértem, ők már rég végeztek dolgaikkal. Mentségemre szóljon, a színháztól egyenesen bevásárolni indultam, a távollétemet egy nagy adag süteménnyel kompenzálva. Igaz, ebben önös érdekek is vezéreltek, kevés dologgal lehetett lekenyerezni, de az édesség ezek közé tartozott. Miután lepakoltam a cuccaimat, első dolgom volt, hogy bekopogjak a konyhába.
- Szia. - dőltem neki a vállammal az ajtófélfának. - Milyen napod volt?
A kérdés maga talán az egyik legsablonosabb mondat volt a világon, de annak fényében, hogy valóban érdekelt anya válasza, talán mégsem. Minden nap feltettem neki valamilyen formában és meg is hallgattam a legapróbb történést is, amely megesett vele. Apa és közte történt valami… egy nagyobb horderejű dolog. Kideríteném én, ha az olyan egyszerűnek tűnne.
Anya is számon tartotta, hogy kik a barátaim, kiket nem kedvelem, melyik tanáromat szeretem és melyiket tudnám belefojtani egy kiskanálnyi vízbe.
- Hoztam sütit, a kedvencedet. Haláltusát vívtam érte egy öntudatos anyukával. Befurakodott a sor legelejére és kiválogatta azokat, amikből már alig volt pár darab. Szerintem direkt csinálta, vagy ő vagy a gyereke. - azt már nem tettem hozzá, hogy a gyerek a visító, hisztis kategóriába tartozott. Sosem értettem, hogy mi zajlik le ilyenkor egy kisgyerek fejében, hát még a szülőjében, aki ezt szótlanul tűri. A nő is csupán annyit fűzött hozzá, hogy meg ne fázzon a kőpadlón.

° ° °

Maeves… Gyerekes. Be van állva. Túl édes az illata. Túl hangosan nevet. Néha bandzsít. Richter dugta. Soha sem beszéltünk. Mindenki bolondnak tartja. A belső talpélén jár. Furán mozgatja a csípőjét járás közben. Sunyiban füvezik. Nem sunyiban füvezik. Megint azzal a szőke sráccal lóg. Megbámul. Nem integet vissza. Titkon felém les. Elejti a könyveit. Nem köszöni meg, hogy segítettem felszedni. Bunkó. Rám köszön.
De a szeme az szép. A szeme, kifejezetten tetszik. Fel fogom szedni. Ha másért nem, legalább azért, hogy közelről bámulhassam a szemét. Valószínűleg nekem is van ilyen agyhibám, és valószínűleg ezért mentem bele abba, hogy na majd én felszedem Maeves-t. A dinka lányt, aki mindig azzal a szőke sráccal lóg, és aki mindig úgy néz ki, mint aki be van állva. Aki idióta viccekkel próbálja fent tartani a társai figyelmét. Valami Timothy. Milyen név az, hogy Timoty? Legalább kereshetett volna valakit, akit nem vertek meg egy ilyen névvel a szülei. Timoty… az eszem megáll…Aki mellett öt teljes évig úgy mentem el a folyosón, hogy a nevét sem tudtam. Nem elég szép, nem is tűnik jó fejnek, idióta felsőket hord, és nincsenek is barátai. Szóval nem, nem tudnám megmagyarázni, hogy miért tettem.  Elvégre sohasem buktam a szőkékre, sohasem randiztam, és soha, de tényleg soha nem akartam összejönni Maeves-sel. Nem azért, mert Ő nem akarta, vagy mert mi "csak" barátok voltunk, hanem mert egyszerűen tudomást sem vettem róla. Egyetlen egy percig sem érdekelt. Mindig is kicsinek gondoltam a melleit, és a segge is csak olyan egynek elmegy kategóriába volt sorolandó. Tudjátok, olyan fokhagymás, csontos alaktalan.


° ° °

Soha nem szerettem a reggeleket, és ez azt hiszem már nem fog változni. A hálószobám függönyének résein át szemembe világító nap sugarai ébresztettek fel az ébresztő megszólalása előtt. A zárt ajtó túloldalán vad zenét hallok, majd egy vidám reggeli hangot, én pedig a takarómat a fejemre húzva szeretnék visszaaludni. Végül a kávé illata az, melyre ledobom a takarót magamról, és egy köntöst felkapva indulok ki kócos hajjal, és karikás szemekkel.
- Felébresztettelek? - kérdezi anya csodálkozó szemekkel, miközben mosolyogva teszi elém a jó erős feketét, amit én hálásan fogadok. Reggelente ritkán szólalok meg, mert reggelente legszívesebben mindenkit elküldenék egy nem túl kellemes helyre, így mint mindig, most is az erkély felé veszem az irányt a telefonommal, hogy megnézzem benne a mai programomat, mely szerint talán levegőt tudok venni, de azt is alig. Nem baj, a várost nézve próbálom kizárni a problémáimat, hogy végre ne csak azt érezzem, hogy a világ az ellenségem. Csendesen böngészek az interneten, miközben a kávémat kortyolgatom, és belemerülök az aktuális hírek kutatásában.
- Hosszú napod lesz? - hallom meg anya hangját a hátam mögött, felpillantva figyelem az arcát. Nem is értem, hogy lehet valaki ennyire törődő és kedves egyszerre.
- Ahogy közelednek az előadások, kevesebb az időm minden másra. - sóhajtok fel, majd végig nézek az időközben kihozott tálcán, és egy pirítóst kenek meg áfonyalekvárral. Arról nem is beszélve, hogy vizsgáim is lesznek.
- Lazíthatnál.
- Persze. Ha megtehetném. Azt hiszem ez még várat magára. - kapom be az utolsó falat pirítóst, és kiiszom a kávém, majd elindulok a fürdő felé egy széles mosollyal.
- Hope-val beszéltél a napokban? - a kérdése meglep… beszéltem-e?
- Azóta nem, hogy elutazott. - nem vette fel a telefont, s nem is hívott, nem is válaszolt az SMS-re. Nem is egyet küldtem. Amúgy nem egyedül utazott... a párjával utaztak "haza". Bemutatja a hölgyet a szülőknek.
A kávé lassan hat, és én már nem érzem ellenségnek az egész világot. Így működöm minden egyes reggel. A fürdőből egy szöszi lép ki törölközőben és még rám is köszön. A bátyám hosszú combos nője. A sokadik… habár nem igen szoktam számolgatni, de ő olyan új még nekem.
Egyet kell értenem azzal, hogy lazíthatnék, mert hiába a kávé, azért egy idő után a fáradtság fog győzni, de jelenleg meg tudom oldani a pihenést, nekem másfajta lazításra van szükségem.

° ° °

Hope...Eleinte annyira utáltam, de végül a bőröm alá férkőzött és Ő lett a legjobb barátom. Sosem éreztem többet barátságnál, ennyi év után már nem is biztos, hogy fogok. Úgy tekintek rá, mint a kis húgomra, ami igazán kellemes érzésekkel tölt el. Emlékszem még óvodások voltunk, amikor először találkoztunk. Valami utolsó darab csokin veszekedtünk, még meg is ütött érte. Négy évesek voltunk. Most meg? Sok kérdés kavarog bennem vele/ velük kapcsolatban, de nem teszem fel őket, mert félek, elmarom magam mellől. Összejött valami lúzer sráccal, én meg aggódom érte, mert nem való hozzá. Öregebb és még a szeme se áll jól. Ugyan! Nem tiltom meg neki, hogy kivel találkozgasson, de ezt már nem tudom hova tenni. Ráadásul nem is akarja elmesélni hogy mivan kettőjük között. Ezért azt se tudom, mit higgyek.