Mosolygós, illedelmes lány, aki szeret mások kedvében járni, miközben észre sem veszi ezt. Nem fél attól, hogy a figyelem középpontjában legyen, társaságban érzi magát jól, szívesen kezdeményez. Érzelmes a kapcsolata a családjával - nem csak jó értelemben -, ami sok leckét megtanított neki a fiatal kora ellenére is.

Alapinformációk Aviáról:
★ 173 centi magas, a súlya 40 és 45 kilogramm között mozog.
☆ Eredeti hajszíne barna, a szemeivel együtt.
★ Egyke, a családja édesanyjából és édesapjából áll.
☆ A horoszkópja oroszlán.
★ Beszél koreaiul és tanul spanyolul.
☆ Vércsoportja 0-ás.

Ava őszinte típusú, bátor lány. Ha a céljairól és álmairól van szó, könnyen lő magasra, nem fél attól, hogy olyan dolgokat álmod meg magának, amelyek esetleg nem teljesülnek. Sok tekintetben ezen célok elérését önfejűen, makacs módon próbálja véghez vinni. Ezen jellemzőjétől függetlenül belátja, ha valamiben nem ő a legjobb és szívesen kér segítséget nála tapasztaltabb emberektől. Kortársai között szeret kitűnni, már-már versengő típusnak mondható, amit a szülei nevelési stílusának is be lehet tudni. Hajlamos minden dolgot kihívásként kezelni, ha pedig valaki nem így áll az élethez, azt nehezen érti meg. Tisztességes játékos, nem híve a kiskapuknak, nem lépi át a rajtvonalat idő előtt. Akkor tekint valamit igazi eredménynek, ha saját maga éri el, mindenféle külső segítség, vagy csalás nélkül. Jó megfigyelő, érzékeny mások problémáira. Sokszor ő az első, akinek kiöntik az emberek a szívüket és boldogan nyújt érzelmi támaszt és látja el a barátait tanácsokkal. Ha azonban ő kerül bajba, inkább elkerüli a konfliktust, mint hogy szembenézzen vele.

Pozitív tulajdonságok:
Nem fél kimozdulni a komfortzónájából, szereti az új élményeket és minél többet meg szeretne tapasztalni az életből. Nem ragad a múltban, tiszteli a tradíciókat és hagyományokat, de nyitott az újra és szeret kipróbálni számára ismeretlen dolgokat, legyen szó ételekről és italokról, vagy bizonyos cselekvésekről. Minden nap kitesz magáért, jó érzéssel követi a divatot, legyen szó szépségápolásról, ruházkodásról, vagy lakberendezésről. Azonnal ki tudja választani mi tetszik neki és úgy alakítja a környezetét, hogy az a személyiségét tükrözze. Nem sokat gondolkodik azon, hogy "mi lett volna, ha", inkább a "menjünk és próbáljuk ki" híve. Nem ragadják el a fantáziái, még ha elég tapasztalatlannak is mondható a fiatal kora miatt. Jó megfigyelő, könnyen az itt és mostra koncentrál. Szeret emberek között lenni, jól kezeli őket, még ha teljesen ismeretlenekről van is szó. Ízig-vérig társasági lény, képes a legapróbb dolgoknak is örülni, a barátai között érzi magát a legjobban. Nagy erőkkel tesz azért, hogy ne csak ő érezze jól magát, hanem mindenki más is körülötte. Szeret megosztozni a szerettei érzelmeiben, akár jó, akár rossz passzban vannak éppen.

Negatív tulajdonságok:
Ha nem is mutatja ki, de nagyon érzékeny mások kritikájára, legyen szó valamilyen beadandóról vagy házi feladatról amit ő készített, egészen a saját személyéig. A legnagyobb kritikusa az édesanyja, aki talán észre sem veszi milyen hatással van ez a lányára. Kerüli a konfliktusokat, nem áll ki magáért, ha sarokba szorították. Inkább azt mondja vita helyzetben, amit a másik hallani akar, és igyekszik túllendíteni a szituációt és a másik felet a vitás kérdésen, hogy minden visszaálljon a normális, nyugodt kerékvágásba. Abban az esetben, ha sokáig ugyanazokat a dolgokat kell csinálnia, vagy nincs semmilyen változás az életében, könnyen képes unatkozni. Talán ezzel is magyarázható, hogy havi rendszerességgel rendez át valamit a szobájában. Nem híve a részletesen kidolgozott terveknek, inkább az a fajta fejjel előre típusú ember, aki cselekvés közben igazítja a kivitelezés módját a cél elérése érdekében. Megfontoltabbnak kellene lennie és jobban előre gondolkodni. Ha valami nem megy neki, kellemetlenül érinti és el is veszti a türelmét magával és az adott dologgal kapcsolatban is. Ilyenkor általában ott hagyja a dolgot, feladja az egészet.

Egyéb tudnivalók:
★ A kedvenc színe a kicsit füstösebb rózsaszín.
☆ Jól bírja a csípős ételeket, habár nem gyakran fogyaszt ilyeneket.
★ Nem szereti a horrorfilmeket.
☆ Nagy tervei vannak huszonegy éves kora utánra.
★ Utálja a gyömbér ízét.
☆ Kevés időt tölt az apukájával, mert az a munkája miatt nem sokat van otthon.

Szerelem és kompatibilitás:
Érzelmes és energikus. Élvezi, ha csak a párja és számára jelentőséggel bíró apró, vagy épp nagyobb volumenű rituálékat találnak ki. Sok energiát fektet abba, hogy ha tetszik neki valaki, akkor azt ki is mutassa a megfelelő módon. Egy szó, mint száz, sok szeretetet tud adni. Olyan ember számára az ideális típus, aki vonzó, energikus és ambiciózus, aki tudja vele tartani a lépést és osztozik abban a szemléletben, hogy az életet élni kell és cselekedni, ha el akarunk érni valamit.

Mindig is szerettem, ha valaki a hajamat piszkálja. Megnyugtató érzés volt, és ha fodrásznál voltam, aki éppen a tincseimet mosta, képes lettem volna elaludni, napszaktól függetlenül. Anya szeretett piszkálni azzal, hogy lehetetlen, hogy mindig ilyen fáradt vagyok, én meg valójában nem is a fáradtságnak tudtam be ezt a reakciót. Mióta komolyabb munkákat is kaptam, már a sminkesnél is képes voltam kikapcsolni, és kis híján ülve elaludni. Mintha csak olvasna a gondolataimban, anya most is megjelenik a helyiségben, én pedig a hangját meghallva nyitom ki a szemeimet.
- Ava! Hogy álltok? - Amikor közelebb ér, tüzetesen megvizsgálja az arcomat, mintha csak lenne beleszólása a sminkes munkájába. Gondolom valamilyen szinten van is neki, mert ő képvisel engem, amíg be nem töltöm a huszonegyet. Némi bűntudat mar belém, amikor arra gondolok, hogy meg akarok tőle szabadulni. Lehet, hogy a kettőnk jelleme sokszor ütközni látszik, de attól még igaz, hogy sokkal több időt töltöttem vele, mint apával.
- Mindjárt kész vagyunk - feleli helyettem a sminkes lány, én pedig mosolyogva bólintok, még mielőtt az ecset újra a szemöldökömhöz érne.
Rövid időn belül anya és én maradunk a helyiségben. Amíg ő a fotózásra választott első szettemet igazgatja rajtam, én saját magammal nézek farkasszemet a szemközti tükörben. Sokszor érzem úgy, hogy tetszik, amit látok. Hercegnőnek érzem magam attól, ahogyan sminkelnek és öltöztetnek és tudom, hogy olyan dolgokat kapok meg, amiről minden kislány álmodik egyszer. És vannak olyan pillanatok, amikor ezt az érzést egyszerűen elrabolják tőlem.
- A többi lány azt mondta a fotózás utánra rendeltek nekünk pizzát. - Izgatottan cseng a hangom, a szemeim pedig hasonló érzelmekről árulkodva csillognak.
A hallgatása rögtön elvesz a kedvemből, és tudom, hogy hová fogunk kilyukadni. Sóhajtva adja be a derekát, de a szavai késként marnak belém. - Utána ideje lesz visszaállnod a diétádra.
- Egész héten jó voltam. Ma is alig ettem többet egy fél mandulánál. - Leseprem magamról a kezét és hátrébb lépek, de nem mondok többet. Nem szeretnék vele veszekedni, sosem szerettem. Tudom, hogy miért mondja ezeket, és egyébként is mindig hallgattam rá. Mostanra már eljutottunk egy olyan pontra, amikor vannak bizonyos ételek, amelyekre rá sem bírok nézni, mert felfordul tőlük a gyomrom és hányingerem támad, ha belegondolok mennyi kalória van bennük. Nem szeretek mások előtt enni, mert ha nem is mondják ki, de kritizálják a választásaimat, a mennyiséget és az étel milyenségét, vagy azt hogy igazat mondok-e, amikor megkérdezik jól laktam-e.
- Ha túl sok mandulát eszel, nem fog jót tenni a bőrödnek...
- Tudom! - A hangom élesebben csattan, mint szeretném, ezért zavaromban igazgatni kezdem a ruhámat, majd gyorsan témát is váltok. - Szerintem menjünk, mert rám fognak várni. - Kierőltetek magamból egy mosolyt, aztán elsétálok anya mellett, ki az ajtón. Apa szerint türelmesnek kell lennünk anyával, és csak az antidepresszánsok miatt ilyen. Ő nem is tudja milyen hatással van rá, amikor lemondja a közös családi vacsorát, mert túl sok a munkája. Már megint.
Néha úgy érzem, ha rossz helyre lépek, túlságosan meginog a kártyavár, amit a szüleim építettek, vagy épp rossz kockát próbálok meg kivenni a jenga toronyból, és minden összedől. Úgy érzem az ő felelősségük és nehézségeik mellett az én problémáim eltörpülnek és ne beszélhetek róluk senkinek, mert azt mondanák, hogy túlreagálom és nem tudom milyen, ha valakinek tényleg nehéz dolga van az életben. Szóval inkább hallgatok. Akkor is, amikor a fotós megdicsér és akkor is, amikor hallom ahogyan anya korrigálja, mert szerinte puffadt az arcom. Én pedig nem tudok másra gondolni a nap hátralévő részében, csak hogy felfordul a gyomrom, ha a pizzára gondolok, aminek eredetileg annyira örültem.


A gondolataimba és hallgatásba temetkezve tologatom az ételt a tányéromon a villám hegyével, figyelve, ahogyan a párolt brokkoli egy pillanatra megmártózik a sajtszószban. Két falatot tudtam leerőszakolni a torkomon, míg apa steakje egyik pillanatról a másikra fogyatkozik a szemben lévő tányéron. Egy hónapja jelentették be nekem is, hogy el fognak válni és pontosan három hete annak, hogy apa el is költözött otthonról. Kivett egy lakást az Upper West Side-on, ami hiába a Central Park túloldala, mégis olyan távolinak tűnik, mintha a világ másik végére költözött volna.
- Ha szeretnéd, szabadon hagyom a naptáram a ballagásodra és ott leszek veled és anyáddal. - Rá emelem a pillantásomat. Nem változott semmit, elvégre még csak egy hónap telt el, de mintha az örökösen a homlokát elsötétítő ráncok most kevésbé lennének dominánsak az arcán. Az egyetlen újdonság talán az autó, amivel felvett engem iskola után. - Fontos eseményről van szó - folytatja. - És ha szeretnéd, ott leszek.
- Szóval ha azt mondom nem szeretném, hogy gyere, nem fogsz? - Nem vagyok vele engedékeny, talán nem is fogja fel miért nem mondok rögtön igent az ajánlatára. Apa nem az a fajta, aki feleslegesen ígérget, de mindig is többet jelentett neki a munkája, mint a családja - a lemondott közös programok aránya legalábbis erről árulkodik.
- Csak azt mondom, hogy ha szeretnéd, ott leszek. - Amíg beszél, megérkezik a pincérnő az újratöltött italainkkal, apa pedig teljes mértékben figyelmen kívül hagyja őt, amíg nem koppan mindkét pohár finoman az asztalon. Fel sem néz.
- Köszönjük. - Ezúttal a pincérnő ignorál engem, mielőtt elsétálna tőlünk.
- Nem kell most döntened. De annál nehezebb dolgom lesz, minél tovább várunk. - Lerakja a villáját és a kését a tányér két oldalára támasztva, majd a pohárért nyúl. - Nem mintha ne akarnék ott lenni, ha később döntesz. - Kortyol néhányat, majd rám néz.
- Ha szeretném... - Én csendben ismétlem a szavait, ő meg bólint. - Csak akkor ha én szeretném. De ha nem szeretném, hogy gyere, amúgy sem jönnél.
Halkan sóhajt, majd a szalvétájáért nyúl, amibe talán csak zavarában törli bele a kezét. - Kincsem, ha nem szeretnéd, hogy ott legyek...
- Mi van, ha azt szeretném, hogy anya ne legyen ott? - A szavába vágva tör ki belőlem a megjegyzés. Úgy érzem nem érti. Hogy azok a problémák, amelyek engem nyomasztanak nem érnek annak a nyomába, ami a válásukkal, vagy egy szabadon hagyott nappal járnak. - Mondhatom azt anyának, hogy ne jöjjön és akkor nem fog jönni?
- Ava, anyádnak ott kell lennie. Az ő jelenléte nem opcionális.
- Miért? Ő miért nem opcionális, és te miért vagy az?
- Ezek szerint nem szeretnéd, hogy bármelyik szülőd ott legyen a ballagáson? - Látom az arcán az értetlenséget, a szemöldökei finoman lefelé mozdulnak, ráncokat alkotva a homlokán.
- Nem. - Sóhajtva rakom le a villát, ami eddig is csak azért volt a kezemben, hogy valamivel elfoglaljam magamat, más hasznát nem vettem. - Egyáltalán nem ezt szeretném, én azt szeretném, hogy... Mindegy.
Csend telepszik ránk. Elég nagy vagyok már ahhoz, hogy felfogjam, hogy anya és apa nem voltak boldogok egymás mellett, de attól még ugyanúgy fáj, hogy azzá vált a családunk, amit az elmúlt egy hónapban kénytelen voltam megpróbálni megszokni. Apát a szokásosnál is kevesebbszer láttam, hiába biztosítottak róla, hogy legalább heti két alkalommal találkozunk majd, még aznap amikor leültettek a bejelentésük miatt. Azóta versenyeznek rajta, hogy ki a jobb és ki talál ki nekem szórakoztatóbb programokat, miközben mást sem szeretnék, csak hogy minden visszaálljon a korábbi kerékvágásba, amikor keveset látom apát, de legalább tudom, hogy egy család vagyunk.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Miközben a jellemzésed olvastam, az jutott eszembe, hogy ez a lány koraérett, sokkal bölcsebb a kortársainál, már-már úgy gondolkodik mint egy felnőtt. Aztán tovább olvastam a lapodat és bizony megértettem ennek a dolognak a miértjét. Megértettem, hogy Avia életében az egyetlen biztos pont az saját maga. Nem támaszkodhat a szüleire úgy, ahogyan azt az ő korában a tinédzserek teszik.

Amit az édesanyád elvár tőled, az már szinte kínzás, és a nem megfelelő táplákozásnak bizony hosszútávon káros hatása lesz az egészségedre. Az még önmagában nem lenne kegyetlenség, hogy az anyukádnak elvárásai vannak veled kapcsolatban, hogy terveket szövöget a jövődre nézve, de az elképzelés ahogyan ezt megvalósítja az kimeríti a gyermekbántalmazás fogalmát. Hidd el, hogy gyönyörű vagy, mindegy ki mit mond, mindegy az anyád milyen idiótaságot vett ismét a fejébe, te úgy vagy tökéletes ahogyan vagy
A megfelelő kitartásod el elhivatottságod megvan ahhoz, hogy a célokat amiket kitűztél magadnak meg tudd valósítani, de nagyon fontos, hogy ezek a TE terveid legyenek és ne másé.
Nagyon sajnálom, hogy nincs akire támaszkodnod, mert apád láthatóan nem érti meg - vagy nem is akarja megérteni - a problémádat, az anyád meg maga a probléma.
Drukkolok, hogy minél hamarabb legyen erőd a sarkadra állni és kitörni ebből a szeretethiányos környezetből, mielőtt még hatalmas árat fizetnél más hibáiért.

Nincs más hátra, mint a foglalózás, színt és rangot admintól kapsz majd. Jó játékot kívánok!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!