Maya önmagát leginkább a mások életében elfoglalt szerepe, illetve a mások róla alkotott véleménye alapján határozná meg.  

Az a lelkes, az a vidám, az az örökké mosolygó, aki még akkor is kedves a vevőkkel, ha azok nem érdemlik meg. Az a bizakodó, az az örökké remélő, akit nem törnek le a balul sikerült kísérletek. Az a végtelenül naiv, az a chicana, az a gyorsan hadaró és meg-meg akadó, mert annyi gondolat tolong a fejében, hogy nem is tudja, melyiknek adjon elsőbbséget. Az a mopszimádó (szíve örök szerelme Louie, a sajátja), az a bohó stílusú, az a retro lemezeket és ócskának ítélt könyveket gyűjtő, az a ponyvaregény faló. Az a soha fel nem adó.
Az a gondoskodó, az a nagytesó, akire mindig számíthat az öccse. Az a családszerető, akkor is, ha lassan nem marad igazi családja, amit szerethet. Az a felelősségteljes, az a megbízható, aki mindig bevállalja helyetted a plusz műszakot, akkor is, ha sejti, hogy igazából csak hazudsz az elfoglaltságodról. Az a soha nem hosszan haragvó, az a sebeket és sértettséget nem dédelgető, akit ha négy évig ghostingoltál is, nem fogja a szemedre vetni.  
Az a segíteni akaró, az a néha túlzottan is próbálkozó, aki nem mindig érzi, hol kéne meghúzni a határt. Az a javíthatatlan romantikus és borzasztóan naiv, akinek ha sárba is tiporják a szívét, felveszi, leporolja, és visszaadja a másiknak. Az az ISFJ, az a hugrabugos, az a “nincs kedvenc karakterem, mert mindegyik megérdemli, hogy szeressem”.

Szeretné, ha mindenki szeretné, és meghökken azon, ha ez nincs így. Nem azért, mert azt gondolná, hogy mindenki feltétlen odaadását megérdemelné, inkább olyan ez, mint egy kéretlen bizonyíték a sötétebb gondolataira - valójában úgyse kedveli senki.  

Az a magát soha nem elég hasznosnak gondoló, az az élete során többször testképzavarokkal küzdő, az a szándékosan a rosszat kizáró. Az az örökké túlgondoló, az a túl sokat próbálkozó, az a “mindenki csak azért visel el, mert segítek, még többet kell segítenem, hogy ne zárjanak ki”. Az az örökké csak tartozni akaró, az az emberfüggő. Az a felületesen művelt, az az önmagát mindig korholó, akinek öt év múlva is eszébe jut, ha valami kellemetlent mondott.  
Az a túl erőszakosan nyomuló, az a zavarban lévő, az a száját soha be nem fogó. Az az idegesítően pozitív, az a sokszor hamisnak tűnően kedves., az az orrát mindenbe beleütő mindenlébenkanál. Az a javíthatatlan Mary Sue, az a görcsösen szeretetre és elfogadásra vágyó.  

[kacskaringós gyerekbetűkkel, géltollal írt feljegyzések egy pillangós-rózsaszín noteszbe]
Kedves Naplóm!
Ma kaptalak karácsonyra és anya azt mondta, hogy sokat kell gyakorolnom az írást, mert az iskolában nem megy olyan jól és hogy ha jobbak lesznek a jegyeim akkor kapok egy kiskutyát és nagyon szeretnék egy kiskutyát úgyhogy itt vagyok! Maya vagyok, hét és fél éves és NAGYON szeretem az olvasást és a zenét a kedvenc színem pedig a zöld mint a fák és a körte. Texasban születtem de nem laktunk ott sokáig mert a mamit kirúgták és el kellett költöznünk és apa itt kapott munkát Los Angelesben. Nagyon szeretem itt mert olyan sokan vannak mindig mindenhol és sosem vagyok egyedül csak sokat kell buszoznom az iskolába. Nem lenne olyan rossz csak a végén mindig egyedül maradok fent vagy nagyobbakkal akiknek vannak barátaik és nem beszélgetnek velem és ezért mondtam anyának hogy szeretnék egy kistestvért mert Delilahnak is van és nagyon jól kijönnek de anya szerint nem lehet most és majd később kérdezzem meg. A későbbi kérdést pedig a kutyára tartogatom nem kistesóra.
és most el kell mennem mert anya hív hogy mosogassak de majd írok még!

Kedves Naplóm!
Ma nagyon megijedtem. Az iskolában voltunk matek órán és az amúgy se megy olyan jól de aztán fura durranásokat hallottunk és a tanárnéni mindenkit beküldött a padja alá. Azt mondták hogy van egy csúnya bácsi az iskolában aki beteg és meg kell várnunk hogy a rendőrök elkapják mert addig nem biztonságos kimenni és nagyon sokáig ott kellett maradnunk. Anya dolgozott úgyhogy a szomszéd néni jött értem és Delilahért, de azt mondták hogy nem szabad megijedni mert ez megszokott dolog és hogy óvatosnak kell lennünk és mindig tudni hogy ilyenkor el kell bújni. Én nem akarom megszokni és mondtam is nekik de csak a vállukat vonták pedig anya azt mondta hogy az illetlen dolog. Beszélni akartam erről apával de még mindig nincs itthon, sokszor elment de most nagyon sokáig. Anya is szomorú tőle.

Kedves Naplóm!
Ma megszületett az öcsikém és nagyon boldog vagyok! Valamiért anyáék nem de Delilah azt mondta hogy a babák sokat sírnak és biztos azért mert tudják hogy nem fogunk jól aludni. Engem nem zavar hogy sír, mondtam is anyának hogy szívesen odaadom neki az ágyamat, mert az biztos sokkal kényelmesebb mint az a babaketrec. Lehet, hogy azért sír.
Meg kellett írnom a házimat mert már negyedikes vagyok és hamarosan mehetek a középsuliba és emiatt jól kell tanulnom! A matek még mindig nem megy olyan jól de a tanárnéni szerint értékeli a lelkesedésem.
Majd írok még később!

[összegyűrt és a kukába hajított orvosi tájékoztatólap]
Mi az a Down-szindróma?
Amikor extra kromoszómával születik valaki. Általában véletlenszerű történés, előre nem látható, a sperma vagy a petesejt elváltozása. Ezt a változást nem a szülők cselekedetei idézték elő.
Milyen ezzel élni?
A Down-szindrómás emberek nagyjának változó súlyosságú tanulási nehézségekkel kell szembenézniük; egyesek jobban képesek gondoskodni magukról és munkába is járhatnak, másoknak napi szintű segítségre lehet szüksége. De, akárcsak mindenki más, a Down-szindrómás embereknek is megvan a saját személyiségük, érdeklődésük, dolgok amiket szeretnek vagy épp nem.
Egy Down-szindrómás baba születése
A legtöbb esetben a Down-szindróma nem öröklődik családon belül. Az esély, hogy ilyen elváltozással születő gyermeke legyen a kora előrehaladtával nő, de bárkinél előfordulhat. Ajánlatos felkeresni a háziorvosunkat, ha további kérdésünk akad…

[iskolai értesítő, az alján egy Los Angeles-i középiskola elmosódott, lilás pecsétjével]
Tisztelt Mrs./Ms. Teresa Delgado!
Értesíteni szeretném Önt, hogy az iskolánkba járó gyermeke, Maya Catalina Delgado túllépte a megengedett hiányzási keretet a felvett Emeltszintű Irodalom órájánál. Az érvényes szabályozások értelmében ez kötelező osztályozóvizsgát von maga után, melynek pontos időpontjáról az iskolánk honlapján vagy a titkárságon tájékozódhat. A vizsga megléte alapvető feltétel a jövőre esedékes középiskolai záróvizsgáihoz. Továbbá mivel a felülírott tanuló még kiskorú, további hiányzás esetén kénytelenek leszünk kapcsolatba lépni a családjogi szervekkel.
Kérjük, amennyiben kérdése van, keresse titkárságunkat fogadóidőben, vagy hívja az alábbi telefonszámot:


[részlet egy motivációs levélből, amely a főiskolai jelentkezéshez kapcsolódik]
[...]Gyermekkorom óta olyan környezetben nevelkedtem, ahol nap mint nap szembesülhettem a megfelelő szociális ellátás hiányából fakadó ellentétekkel, gondokkal. A családom mindig is a munkásosztály alsó rétegeiben élt, ahol nem hónapról hónapra, hanem napról napra éltünk. Édesanyám nagyrészt egyedül nevelt minket, és két-három állásban dolgozott azért, hogy étel kerüljön az asztalra és ruha a hátunkra. Az öcsém Down-szindrómával él, így nem csak a szegénység okozta gondokkal szembesültünk, de az ezirányú támogatás szinte teljes hiányával is. Hiszem és korábbi tanulmányaim alatt tapasztaltam is, hogy nem a kedv vagy a szándék hiányzik a társadalmunkból ezen gondok megsegítésére, hanem az emberek. A szüleim azért dolgoztak, hogy több lehetőséggel kezdhessek az életnek, mint ők; én pedig szeretném visszaadni mindazt a támogatást és szeretetet, amit kaptam, nem csak tőlük, de komplett közösségektől is.
A korábbi gyakorlataim során [...]

[Egy halom levél a konyhaasztalon, némely kibontott, néhány nem. Mind a szolgáltatók jellegzetes borítékjaiban.]

2021. január 10.
Ms. Maya Delgado
1620 Radcliff Ave, Bronx, NY
Tisztelt Ms. Delgado!
Az adatbázisunk szerint az Ön nevén lévő havi fizetési kötelezettséggel vállalt áramszolgáltatással kapcsolatos számlája 2020. november 30.-a óta $211.57 értékben nem került fizetésre. Amennyiben az összeg a következő két héten belül nem kerül fizetésre, úgy a Con Edison vállalat azonnali hatállyal megszünteti a szolgáltatást.
Kérjük, amennyiben az említett számlát befizette és az csupán adathiba végett nem jelenik meg, fáradjon be társaságunkhoz a fizetett csekkel!

[Egy borítékba tolt, de soha el nem küldött levél, ami egy kopottas vas ágykeret alatt nyugszik egy dobozban, tele személyes kacatokkal]
Kedves Apa!

Tudom, hogy rég nem beszéltünk, de én még mindig gondolok rád. Néha fáj hogy elmentél, tudod? Akkor is, ha tudom, hogy nem direkt tetted, nem abban az értelemben, ami miatt haragudni tudnék rád. A körülmények áldozata vagy, hiába hiszi anya, hogy direkt hagytad ott. Tudom, hogy megtettél minden tőled telhetőt, és jöttél, amikor tudtál, de most már lassan három éve egyáltalán nem beszéltünk és azt sem tudom, hol vagy. Miattad jöttünk New Yorkba, mert innen jött az utolsó hívásod, de nem jártunk sikerrel. Annyira nem meglepő, ugye? Hatalmas ez a város. LA is az, de ott valahogy kevésbé sűrű.
Azért én még reménykedem. Elvégeztem a főiskolát, ahogy mindig mondtad. Megpróbálom majd az egyetemet is, de még kell egy kis pénz hozzá. Anya nincs valami jól, megint kirúgták, és úgy érzi, hogy kiszipolyozza a város. Múltkor két hétre elment, nem tudom, hogy hová, de attól félek, hogy megint... tudod.
David jól van. Anya szerint nem fejlődik elég gyorsan, de szerintem csak türelmetlen. Látom, hogy mennyire próbálkozik. Sokkal többre képes, mint hinné! Az egyik nevelőnő szerint ha végez az iskolában akár még főiskolára is járhat, de anya szerint csak szépíti a dolgot. Nehéz megértenie, hogy David nem buta, csak lassabban halad. Én azért látom rajta a fejlődést, és nagyon élvezi a történelmet. Azt mondta, szeretne majd segédtanár lenni abban a kisegítőben ahová általánosban járt. Szerintem nagyon szép gondolat, és maximálisan támogatom benne!
Én közben önkéntes munkát vállaltam az Innocence Projectnél; olyan elítéltekkel foglalkoznak, akiket tévesen vagy megalapozatlanul ítéltek hosszú büntetésekre általában gyilkosság vádjával. A legtöbb régi ügy, még a DNS-tesztelés előtti, és már számtalan emberről derült ki - főleg színesbőrűekről - hogy téves rendőri nyomozás áldozatai lettek. Volt, aki már majdnem három évtizede ül. El tudod képzelni? Három évtized. Én még nem is éltem ennyit.
Remélem, hogy előbb-utóbb majd megtudom a címedet is, hogy ezt a levelet elküldhessem neked. A címzett addig kitöltetlen marad, de bízom benne, hogy valahogy anélkül is tudod majd, mit szeretnék mondani.
Ölel,
Maya