Jó móka egy estély kellős közepén megdöngetni valakit, aki erre még vevő is. Itt nem nagyon vannak olyan lányok, akik ezt bevállalnák, mindenki tisztelettudó, betartja az etikettet, legalábbis amíg a szülők látják, utána igazi ribancokká válnak, de a felmenők előtt soha. Nekem nem megy, maximum ha anyámék az orrom előtt vannak, egy fal pont elég ezeknek a gátlásoknaka feloldásához.
- Gondoltam, hogy nem ezzel nyűgöztelek le szőkeség. - kacsintok rá, miközben kicsit próbálok úgy kinézni, mint amikor megjöttem. A pezsgő dolgozik bennem, kicsit zsibbadok de semmi több, teljesen észnél vagyok, csak egy kicsit ellazultam, amire most szükségem is lesz.
- Köszönöm, te legjobb kamu barátnő. - nevetek rá majd nyitom az ajtót, egy újabb kemény menetre, csak sajnos nem olyanra, amilyet én akarok.
Amint belém karol elindulok szememmel anyámékat keresve, és már biztosan megérkezett az ördög is, így velük kell hogy legyen. Ilyenkor talán normálisabb, ha sokan látják nem aláz be azonnal, de ebben nem lehetek teljesen biztos.
Menetközben a füléhez hajolok és a leghalkabb hangommal súgom oda neki. - Nagyapám a világ legkomorabb, legbefásultabb embere, ha nem vagy elég jó akkor nem fog kedvelni, engem konkrétan utál, szóval lehet neked nagyobb sikered lesz. - majd előrefordulok és sétálok tovább. Enyhe biztatás vagy sem, de így legalább nem fordulhat vissza, mert anyám már bőszen int, hogy menjünk oda. Persze már ott van mellette az öreg és pohárral a kezében méregeti az öltözékem.
- Maxim. - az a lekezelő hangnem, ami mindig kijön a szájából, megszoktam.
- Nagypapa. - viszonzom a hangszínt is, mire anyám óvatosan lábon bök és azonnal mellém kerül. Ő meg akar felelni a nagyapámnak, magam sem tudom miért, de én nem, apámat szereti, hiszen a fia, vele szemben nincsenek elvárásai, mert ő a tökéletes gyerek számára.
- Fiacskám, hogy állsz az egyetemmel? - rögtön a kedvenc kérdésem, már éppen fordulnék meg és mennék el de anyámra nézve megenyhül a szívem és felveszem a jókisfiús stílust.
- Jövőre végzek, hogy a család tökéletes cégének legyek a tökéletes feje. - hajolok meg, mint egy színpadon a főszereplő, mert úgy érzem jól teljesítek.
- Már nagyon ideje lenne. - Lumie-ra semmi megjegyzés, szerencsére, már csak az hiányozna, így is lesz miért kiengesztelni azt a kéjsóvár kis testét.
- Megígértem, hogy befejezem, be is fogom nyugi. - forgatom meg a szemem, mert éppen félrenéz. Anyám oldalba bök, apám csak mosolyog.
- Lumienne ugye? - szóval anyámék már beszéltek róla neki. - Örülnék ha nem venné el az eszét, és nem sokáig kötné le a figyelmét a fiatalembernek. - na bazdmeg.
- Nem fogja Robert, Maxim szorgalmas fiú. - simítja végig a kezét a karomon anyám mosolyogva.
Én befogom a szám, összeszorítom az ajkaimat, hogy ne robbanjon ki belőlem egy jó adag mocsok. Lekapok egy poharat a pincér tálcájáról és elegánsan húzom le, addig a mutatóujjammal jelzem neki, hogy ne menjen el, és már vissza is teszem az üres poharat.
- Szomjas voltam. - válaszolok a nagyapám csodálkozó arcára. - Kifáraszt ez a sok komoly társalgás. - mosolygok rá pimaszul.

Sok csaj akart már velem ilyen helyre eljönni, a legtöbb csak a pénzre vágyik, munka nélkül. Nekik tökéletesen menne mindenkiel a társalgás, és még anyámat is le tudná nyűgözni egyik másik, de azok meg nekem nem kellenek. Nem szeretem ha valaki az anyagiaskodásra megy rá és a pénztért bárkivel képes bármit megtenni. Ha olyan nőre van szükségem elszaladok egy jó hírű sztriptíz bárba, ahol extra szolgáltatást is adnak a táncos lányok. De őket egészen biztosan nem fogom egy ilyen eseményre elhozni. Mondjuk elég meredek ötletnek tartom már, hogy egyáltalán bárki ide elhoztam, de már ez van, legalább nem egyedül kell végig szenvednem. Mekkora egy önző pöcs vagyok.
Nagyapám látványa rögtön elűzte belőlem a pezsgő által okozott enyhe lazaság érzést és befeszültem agyban teljesen. Külsöm még mindig a lazaságot mutatta, mert ezt az évek során tökéletesre fejlesztettem. Nem mutathatom ki mi gyűlik belül, mert ennek itt nincs helye.
Anyám válaszára a nagyapám még jobban végigméri a partnerem, és már azt hittem megúsztam, de persze Lumie illedelmesen választ adott nagyapám igazán kedves kijelentésére. Mondataira elmosolyodtam, amint a kezei az enyém ez értek kizökkentett a mérhetetlen utálatból, amit aziránt az öreg iránt éreztem.
- Ezek szerint azt hiszi maga lenne a megfelelő ember neki? - néz kérdőn Lumie-ra és kiül az arcára az az utálatos vigyora, amikor nyeregben érzi magát.
Megszorítom a kezét, amivel főleg magamat akarom megnyugtatni, mert nem szólhatok be neki, most nem. Egy ideig válasz nélkül marad, nem telik el csak pár másodperc de türelmetlen és rögtön nekünk támad a következő kérdéssel.
- Akkor maradandó lesz a lány? - néz Lumie-ra miközben nekem címzi a kérdést. Na ilyen kérdésre nem igen készültem, ilyet egyszerűen nem szokás ebben a közegben a másiknak szegezni, de nagyapám nem ismeri a határokat.
- Igen.- vágom rá egyből, majdnem gondolkodás nélkül. Farkasszemet nézek vele és ha nem kapaszkodna a kezembe a lány, és nem lenne a másik oldalon anyám, már régen képen töröltem volna.
- Robert, azt hiszem Mr. Doyle már vár ránk az asztalunknál. - karol bele anyám a zsémbes öregbe és viszi inkább messzebb tőlünk. Én csak hálásan nézek utánuk, mire anyám hátra néz rám és úgy érzem egészen büszke rám. Azt kell mondanom, hogy én is magamra, ennyire régen maradtam higgadt a közelében, de lehet jót tett, hogy előtte egy kicsit levezettem a feszültséget.
- Na most fog kelleni valami erősebb. - elkezdek matatni a zakó zsebébe, ahova egy zacskót csúsztattam a biztonság kedvéért.

Ha apám nem lenne olyan amilyen már régen elszöktem volna ettől az egész cirkusztól. Az ilyen esetek miatt vagyok néha annyira beállva, hogy nem tudok magamról se, mert ezt olykor nehéz elviselni. Máskor meg az ember azon gondolkozik mit tehetett az előző életében, hogy most ezt kapja. Minden jó életnek van árnyoldala és a pénz, csillogás, és egyéb jó oldal mellet, a lelki terror az ami a végletekig kicsinálja a testem. Én még rá is teszek egy lapáttal, hogy a szervezetem is hasonlóan érezze magát egy jó éjszaka után.
Nem vagyok függő, sem a drog sem az alkohol nem hatott rám  még annyira, hogy ne tudjak nélkülük élni, de van amikor azt mondom, hogy most kell. Kell az agyamnak a kikapcs gomb és kell a testemnek a levegőben szárnyalás érzése.
Amikor a szüleim elvitték a nagyapámat megint azt éreztem, hogy valami kell, hogy ezt tovább csináljam. Lumie azonban mint egy lelki testőr állt elém és azokat a szavakat tette fel nekem, amit nekem kellene minden ilyen  gondolatom után. Nem vagyok biztos benne, de szükségem van rá, itt már nem segít egy feledhetetlen szex vele, sajnos ez nem átmeneti probléma az életemben, amit egy gyors körrel orvosolni tudok.
Szavaira, a kezem kicsúszik a belső zsebemből, de üresen. Dühösen nézek rá, a szemeim csak úgy ontják a szikrákat, egyenesen a lány felé, pedig nem neki szólnak, mégis ő van ott akinek ezt állnia kell.
- Nem volt jó ötlet, hogy elhoztalak. Szólok Ray-nek és hazavisz ha gondolod. De a szobába is felmehetsz, amíg én intézem amit kell.  - nem akarok jobban kibaszni vele. Az a valami ami köztünk van, nevezzük szex társi voszonynak, ezt az estét nem fogja túlélni. Nem mondom, hogy nem csalódok ha nem tudnám többet megfektetni ezt a szőkeséget, de azért bennem is van annyi tartás, hogy tudom meddig húzhatok valamit és az ő nagylelkűségét nem akarom továbbra is kihasználni.
- Igazad van, tényleg nem adom meg nekik. Viszont azt sem akarom, hogy végig így nézz rám. - nem őszinte arckifejezéssel, nem ismerem régóta de az ágyban eléggé magát tudja adni az ember, és ez amit most rajta látok nem ő, vagyis nem az aki lenni akar. Ő alattam akar lenni, élvezetet akar, ő egy sokkal szabadabb lány. eleget kapott már ennyi idő alatt is, amit nem érdemelt meg, én sem, de nekem ez az életem le kell nyelnem neki pedig nem.
Elindulok a kijárat felé, kell egy kis levegő, közben a színpadon beszéd veszi kezdetét, látom anyám aggódó arcát az asztalnál, ahogy keres engem.
- Gyere! - intek Lumie-nak, hogy nehogy itt kelljen hagynom a cápák között. Remélem elég lesz 5 perc friss levegő, pár mély levegő vétel és egy kis relax a folytatáshoz. - Lehet nem kellene visszamennünk, a szobába is lehet rendelni kaját. - nézek rá az előző kirohanásom miatt bocsánatkérően.

Azt hiszem az estének számomra itt vége van, nincs kedvem se gyomrom visszamenni azok közé. Legszívesebben hánynék egyet ettől az egésztől. Mindenki látta, hogy itt vagyok, mindenki nyugtázta, hogy jó kisfiú vagyok, szóval a munkám itt talán véget is ért. Pont ezért gondolom, hogy ideje elmenni, és mert nincsen jó hatással a viselkedésemre ez a közeg. Kihozzák belőlem azt az embert, aki nem akarok lenni, aki úgy bánik a barátaival, mint én az előbb Lumie-val. Én jó barát vagyok, legalábbis erre törekszem, sosem engedem meg, hogy megbántsak valakit, akit nem akarnék.
Amikor kiérünk és megcsap a hideg levegő kicsit kijózanodok a dühből é próbálok bocsánatot kérni a bentiek miatt tőle. De úgy látom nagyon felhúztam. Nem tudom mennyire volt bántó amit mondtam, mert abban az állapotban nem tűnt annak, így csak remélni tudom, hogy nem vette teljesen magára. Szavai azonban mást mutatnak, minden bizonnyal elege van ebből az egészből és abból, ahogyan viselkedtem.
Végig hallgatom a kifakadását, nem reagálok rögtön, veszek egy mély levegőt és próbálok higgadtan válaszolni. Komolyan nem rá vagyok mérges, egyáltalán, sőt neki még hálás is vagyok, hogy ennyi mindent kibírt mellettem, pedig még alig ismer.
- Ugye tudod, hogy nem neked szóltak azok a mondatok, csak pont ott voltál én meg egy rohadt nagy paraszt voltam. - vallom be, mert érzem, hogy nem volt okés amit bent mondtam neki.
- Szóval ha még kibírod a hülye fejem, akkor megígérem, hogy nem engedem, hogy ilyen helyzetben láss többet főleg mert szeretem az orrom. - rámosolygok, hátha ezzel kicsit felodolgm a mérgét. - Másrészt, vérző orral  nem biztos, hogy tudni fogok este teljesíteni.
A hátsó kertig megyek, ahol elterül egy óriási szökőkút, ide nem jönnek ki a vendégek, hideg van és nincs itt senkit akit el tudnának kápráztatni, így ketten maradunk. Csend van, és várom, hogy elnézze nekem a hülyeségemet. De mivel nem a csajom nem muszáj kiengesztelni, és ha azt nézzük jobban bírja ha nem komoly témákról van szó köztünk, így elkezdem levenni a cipőm, majd a zakóm.
- Ha kidurciztad magad szőkeség és nem akarsz itthagyni, van egy jó ötletem. - kacsintok rá, majd cipő nélkül egy szál ingben húzom magamhoz a derekánál fogva. - Ugye tudod, hogy élvezni akarom továbbra is társaságod? - megcsókolom, majd eltávoldok tőle és alsógatyára veztkőzve lépek be a kútba.
Felszisszenek a hidegtől, de nem számít, mert segít lehiggadni és nekem most erre nagy szükségem lesz. Ránézek Lumie-ra, hogy vajon van e olyan merész, hogy velem tartson. Felé nyújtom a kezem és várom mit reagál.

Abban nem vagyok a legjobb, hogy kiengeszteljek egy lányt. ÁLtalában nem szokott ilyenre sor kerülni, ha egyszer felbosszantok valakit, az bosszús is marad.De ő szívességet tett nekem, így nem fogom ennyivel lezárni, meg amúgy is oltári az ágyban, szóval nem engedhetem el ennyivel a kezét. Még egy kicsit dolgoznék rajta és olgoztatnám, mielőtt elengedem és akkor is csak úgy ha ő akarja. Melyik pasi akarja eldobni ezt a lányt úgy, hogy még kötelezettségek sem kellenek ide.
A kezdeti mérgét viszonylag hamar sikerült elengedtetnem vele, annak ellenére hogy még duzzog kicsit már látom rajta,hogy nem tud ellenállni. Túl jó vagyok abban,hogyan vegyem le a csajokat a lábukról.
- Elég jó fejem van. - javítom ki a kijelentését. - Azok a gödröcskék.- mosolyodok el,kiemelve arcom kisfiús vonalait mosolygás közben.
Szavaiből egyre jobban érzem, azt a huncut lányt, mint a durcis nagyasszonyt, így nem várok sokáig, hogy ledobjam a textilt és jéghideg fürdőt vegyek vele. Innen úgyis a lakosztály lesz a cél, ahol forró fürdőt vehetünk egy óriási kádban. Nem bíztam a véletlenre, egy nagy kádban sok mindent tudnék vele kezdeni, és fogok is.
Belépve a vízbe minden kedvem elszáll a tervemtől, de már nem hátrálok vissza, továbbra is maradok kemény és behúzom magammal a szőkeséget. Nem vetkőzik ,de miért is tenné, hiszen nincsen rajta bugyi. Pedig most nagyon szívesen magamávé tenném itt menten, de tényleg nagyon hideg van.
Amikor a farkamhoz nyúl próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy ne okozzak csalódást neki, de a lentről jövő hideg nem engedi működésbe lépni a kis fickót. A mellkasomba csókol, amitől libabőrös leszek, vagy a hidegtől már magam sem tudom.
- Akkor itt az ideje behajtani a tartozásom. Az agyamnak jót tett a hideg víz, de lehet neki nem . - mutatok a férfiasságomra, ami a keze alatt pihen. Még a közelségétől sem lépett akcióba. Mégsem tartva magama etervhez, hamar kijövök a vízből, keménység ide vagy oda.
Megfogom a hátánál és a lábát és kiemelem a vízből, magamra kapom az ingem meg a nadrágom és mezítláb indulok a recepció felé, miközben a kezembe fogom a cipőmet másikkal edig az övét  megmutatva az utat.
- Tudom,hogy oltári szexet ígértem, de előbb enni fogunk egy rohadt jót. - lekönyökölök a pultra, ahol a recepciós érdekesen méri végig kigombolt ingem és a kezemben lévő cipőt. - Maxim Wood néven van foglalva egy lakosztály két főre. -mint egy robot mondom neki a szükséges adatokat. Gondolom meglátta, hogy milyen szép összegért vettem ki ezt a helyet és rögtön nyájasan mosolygott rám és adta is a kártyát, amivel bejutunk a szobába.
- Küldjön fel nekünk erről a puccparádéból kaját, jöhet mindenből legalább négy adag. - még mindig nem vagyok barátságos vele, valószínűleg nem ehhez a stílushoz van szokva a sok sznob között. Fejével int, hogy érti és nemsokára kopogtatni fog a szobaszervíz. Megköszönöm, mert annyi illem szorult belém és elindulok a lift felé.
- Szőkeség itt az ideje eltűnni innen. - engedem be magam előtt a liftba, majd amikor kiszállunk ismét magam elé engedem.
Megkeressük a szobaszámot és a kártyával nyitom az ajtót. Tökéletes a szoba pont amilyet akartam, tágas kényelmes és a fürdő is nagy káddal rendelkezik.
- Remélem tetszik nézz körbe mert sokáig csak az ágyat fogjuk nyomni.- majd ledobom a cuccaimat a kanapéra, ahol egy nagy táska van már gondolom az ő ruháival.

A gödröcskéim ellenállhatatlanok, ha éppen cuki akarok lenni vagy el akarok valamit érni mindig bevetem őket. Most is sikert arat ezek szerint, bókját csak egy nagy vigyorral nyugtázzom majd a recepción az este lényegére is térek. Kell egy kis pihi, sok kaja és sok szex ezután. De amíg nem teszem tele a hasam a többi nem fog működni.
Korábban még nem jártam ezekben a szobákban, mindig hazavittek ha erre volt valami fontosabb esemény. Most már inkább vagyok a magam ura és döntöm el, hogy hol akarok éjszakázni. A szoba szép, nagy, pont olyan, amilyen az én ízlésemnek megfelel, nem fogok emiatt panaszkodni az biztos.
Látom Lumie-n, hogy tetszik neki a látvány, hát ilyen ha egy Wood-al lóg, minden luxus a lábai előtt hever és még kérnie sem kell. Nem tudom minek szólt a csók a jó választásnak vagy pedig a helynek, de mosolyogva viszonzom.
Amíg a fürdőben fogalmam sincs mit csinál, előkapom a telefont, hogy megnézzem nem rohamoztak e meg az üzenetek anyámtól. De semmi, senki nem keresett, nem zaklatot üzenetekkel és nem hagyott fenyegető hang üzeneteket. Nem tudom, hogy ez jó hír e, de valószínűleg csak a nagyapám társaságában nem akar üzenni nekem, majd ha egyedül lesz minden kijön belőle. Addig én elleszek itt a szobában, úgysem tudja senki, hogy itt vagyok.
Megjelenik a kezében egy köntössel, és azt kérik vetkőztessem le, jó nem így, de a férfi fül kicsit szelektív és amit ért is félre tudja érteni. Rögtön a segítségére sietek, lehúzom a cipzárt, majd egy csókot lehelek a nyakára.
- Mondanám, hogy ne mozdulj. - a kopogásra reagálva fordulok az ajtó felé, majd vissza pillantok rá, hogy mennyire áll készen arra, hogy beengedjem a pincért, aki a kaját hozza. Mivel a köntös rajta, így kinyitom az ajtót és beengedem a pincért a kocsival együtt. Megkordul a gyomrom a sok kaja láttán, a kezébe nyomok egy jó nagy összeget jattnak, majd megköszönve a munkáját bezárom mögötte az ajtót. Mivel még mindig a kigombolt ingem és a nadrágom van rajtam, ami azért nem a legkényelmesebb szerelés, ledobom magamról és alsónadrágban ülök a kanapéra. Megpaskolom a mellettem lévő helyet, itt csak kényelmesebb,mint az ágyon. Az ételeket az előtte álló asztalra rakta a pincér, úgy, hogy mindenhez könnyedén hozzáférjünk.
Egy gofrit a kezembe fogva dőlök hátra a kanapén. - Ez már nagyon kellett. - tömöm magamban, miközben teljesen allazulok, a csakdbe és a szüleim mentes szobában.
- Ha bármi hiányozna az asaztalról csak szólj szőkeség és felhozzák - mormolom neki teleszájjal.

Néha hajlamos vagyok elfelejteni, hogy pár embernek a nekem normális  dolgok, olykor túl nagyzolósak, és egyáltalán nem hétköznapiak. Lehet irigykedni, néha direkt hagyom is, hogy irigyeljenek az életem miatt, de egy napot töltsön bárki a bőrömben, és máris meggondolja magát ez ügyben.
Amikor az asztalon végignézek nem tudok dönteni, mivel kellene teleraknom a hasam. A pincér okos volt, két nagy üveg pezsgőt behűtve is rakott az asztalra, amiért szerintem nem győzök majd eléggé hálálkodni. Lumie lelki angyalkámként rakatta vissza a zsebembe a bogyókat, így az ma nem fog lelazítani, erre lenne ő itt, hogy megtegye, de nagyon alkotnunk kell, hogy minden része az agyamnak elterelődjön erről a szörnyű estéről.
- Ahogy érzed, csak nem akarom, hogy bármiben hiányt szenvedj szőkeség, ma nem. - biztosítom ezzel is benne, hogy sokkal tartozok neki és nem ezzel fogom kiengesztelni ezzel tisztában vagyok, de elkezdhetem.
Alig feltűnően tömöm magamba a tömény szénhidrátot, majd gyakorlott mozdulattal nyitom ki a pezsgőt, de pohárért nem nyúlok, cseréltük már elég nyálat, hogy ne zavarja ha egy üvegből kell innunk.
Kérdésére majdnem a torkomon akad egy gofri adag, a mellkasomhoz kapok, hogy nehézségek árán lenyeljem azt a falatot. Tehát behajtja amivel tartozom neki, jobb lesz figyelnem erre, hogy ne sok mindent ígérjek meg neki, mert odafigyel. Tetszik, hogy ennyire érdekli az életem és tényleg nem csak a szex a fókusz, mert akkor hamar válnánk egyhangúvá. Nem gondoltam volna, hogy tudok ennyire nyíltan beszélgetni valakivel akivel megosztom az ágyam egy mozgalmas éjszaka után, de úgy néz ki minden eljön egyszer.
- Szóval az állatkert. - nevetem el magam, meghúzom a pezsgős üveget, közben végig őt figyelem, hátha elfelejti amíg három korty lemegy  torkomon, de ő kíváncsian fürkészi az arcom és minden bizonnyal várja a szaftos sztorit.
- Legyen! - veszek egy nagy levegőt. - Lásd mennyire megküzdök a bocsánatodért elmesélem. - kicsi szünetet tartok,hogy ne nevessem el magam. - Fogadásból történt minden, kivéve az, hogy totál beállva menjünk el. Nyár volt és nagy buli szezon, így nagyjából minden hétvégén taccsra vágtam magam teljesen. Már biztosan említettem Gill haveromat, aki a szomszéd szobában lakik, mellettem. Mindig szerettünk nagyban játszani, ő nem volt valami jó csajozós, most sem az, így fogadtunk, aki utoljára szed fel csajt, az a következő hétvégén az állatkertbe bemászik a gorillák közé és Tarzant játszva fog kiáltozni, miközben egyik kötélről próbál a másikra átugrani. Remélem nem kell mondanom,hogy egy ilyen nyári bulin találtuk ki ez az egészt. -félve nézek Lumi-ra, hogy vajon eddig hogy fogadja a mondandóm, de annyira nem akarom elemezni az arckifejezését, így inkább folytatom. - Valami csoda folytán Gill nagyjából 10 perc alatt összeszedett egy csajt, ami igen ritka nála, így én lettem a vesztes. Csúfos vereség volt, de elfogadtam és a következő hétvégén látogatást tettünk az állatkertben. Mivel még itt vagyok sejtheted, hogy  gorillákig nem jutottunk el, mert előtte azért otthon toltunk egy kis kokó partit, amit azóta sem ismételek meg. - grimaszolok a gondolatra is.- Nem kicsit lebegve érkeztünk oda, és egészen a játszótérig jutottunk, ahol indának álcázott kötelek voltak a gyerekeknek felállítva. Na ott Max levetkőzött alsónadrágra, és előadta Tarzan ikonikus kiváltásával karöltve a limbálózást a gyerekek előtt. Közben egy csajt is felkaptam, kiabálva,hogy Jane gyere hozzám feleségül. - mostmár nem bírom nevetés nélkül, így szünetet kell tartani. Ezeket mind csak onnan tudom, hogy videó van róla, mert az esetből nem sok maradt meg. - Nem sokkal ezután a biztonságiak jöttek és cipeltek ki a helyről, kitiltva onnan engem elmondásuk szerint örökre. De akkor még csak 18 voltam,baba pofival,ma már valószínűleg nem ismernének fel. - kifújva a levegőt próbálom visszatartani a nevetést, miközben próbálom kitalálni, hogy mi ment át a fejébe, miközben eme remek sztorit hallgatta. - Közszeméremsértés, zaklatás és társait vágtak a fejemhez, de amikor megkérdezték hogy hívnak  nem akartak vádat emelni. Hála Wood papának. - mondom undorral a számon. A nagyapám jó hírű bíró, szinte egész New York ismeri, de a zsaruk közül szinte mindenki, sokan tartanak tőle, mert elég nagy befolyása van én csak simán utálom.

A legtöbb lány barátom, aki tényleg nem több ennél meglepődik mennyire nem vagyok szemét, gazdag ficsúr, aki minden nőt kihasznál. Az első része igaz rám, mert nem vagyok se paraszt senkivel, sem lenéző, az , hogy nem használom ki a nőket már egy kicsit hazugság lenne, de általában ezt rájuk hagyom. Nagyon is kihasználom egészen addig ameddig ők is benne vannak.
- Milyen jó, hogy a zsebembe lapul most, legalább ennyivel könnyebb dolgunk lesz majd. - értem mire mondja, de nem fordítok rá nagyobb figyelmet, ez nekem nem bók. Igen egy macsó tudok lenni és tudom tenni az agyam, játszom a nagymenőt és mindenkit elcsábítok aki csak egy kicsit is megmozgatja a fantáziám, de nagyjából minden pasi ilyen. Én meg megtehetem, jó adottságaim vannak, miért ne tenném.
Amikor belekezdek a legkínosabb sztorimba, amit neki mesélhetek, próbálom nem azt nézni mit reagál, de közben mégis kíváncsi vagyok. A bennem lévő kettős érzelem miatt mégis a tekintetét fürkészem, amin széles vigyor jelenik meg. Kinevet vagyis ki fog, mert amúgy rettentő vicces így utólag meg főleg. Bár van aki nem örült a mi kis majomkodásunknak, és tök szomorú vagyok, hogy nem nézhetem meg majdnem természetes közegükben az elefántokat, de valahogy túl élem.
- Vagyunk, szerintem megtennénk újra, ha beengednének, csak akkor már nem szabadulnánk a következményektől. Mutatóujját felemelve magyarázta az igazgató, hogy ha még egyszer itt lát minket, nem lesz elég a vezetéknevem, mert feljelent. - konkrétan hiszti rohamot kapott a nő, de megértem, nem találkozhatott még ennyire bolond bandával, mint mi.
- Lett volna választásom? - kérdezem tőle, mert van egy olyan érzésem, hogy kiszedte volna belőlem a sztorit ha nem mesélem el most.  
Úgy ülök ezen a szerencsétlen kanapén, mint valami csöves, már állnék fel, hogy megszabaduljak a kényelmetlen ruháktól, amikor kérdez valamit. Érdekes kérdés, nagyon elgondolkoztat, így visszadőlök és egy darabig némán gondolkozok.
- Ugye tudod, hogy én nagyjából úgy élek, hogy bármit megtehetek és a legtöbbnek nincs következménye. - hála annak a sok pénznek, ami a családunk kasszájában lapul, szinte kifogyhatatlan és megment, mindentől, ami bajba sodorhatna. - Törvényt nem szegnék, de azért elég menő lenne ha bejutnék a Google székházba, minden feltünés nélkül. Magamhoz vennék minden olyan információt az egész agyából, ami segítene engem a jövőmben, mindezt úgy, hogy ők ne tudjanak róla soha. - kocka duma, nem is izgalmas, de egy olyan embernek, mint én ez igenis nagyon sokat jelentene. Olyan titkokat tudnék meg, amiket a Google csak nagyon alap fázisban tart még számon, és abból annyi mindent tudnék csinálni, megelőzve ezzel őket is. De ugye ehhez kellene az a biztos pont, hogy erről nem szereznek tudomást. Csakhogy az szinte lehetetlen azzal a tudással ami ott van neki, így tényleg csak álom marad számomra ez a kis kiruccanás kockafalván.
A válasz után felállok és megszabadulok az ingemtől és a nadrágomtól, majd az alsómtól is.
- Azt hiszem lefürdök. - indulok a fürdő felé. - Ha jól laktál csatlakozz. - engedem meg a vizet, majd szépen lassan mászok be a kádba nehogy hanyatt dobjam magam a vizes szélén.

Valószínűleg nem ez lesz az a sztori amit majd az unokáknak is vígan mesélni fogok, de azért amíg fiatal vagyok és ez viccesnek számít addig elmesélem akit érdekel. Nem szívesen, mert nem ez életem legjobb sztorija, de azt mindenképpen egyedi, és tanulságos, hogy ne menj beszívva az állatkertbe. Ki tudja, ha nem kapnak el bejutunk e tényleg a gorillákhoz, azt lehet nem úsztam volna meg ép bőrrel. Mázli vagy sem jól sült el a dolog, és megnevettettem vele ma is egy embert.
- Igen sejtettem, hogy megvannak a saját módszereid a faggatásra és mivel tudom, hogy elég ügyes vagy, hamar beadtam volna amúgy is a derekam. Másra használnám ma ezeket az energiákat, szóval nem fecsérlem el idő előtt. - kacsintok rá, mielőtt megválaszolom a következő kérdést.
Nem hinném, hogy erre a válaszra várt, sokkal inkább számított valami vadabbra amikor feltette gondolom. Nekem nincsen annyi korlátom, mint másoknak, sem erkölcsi, sem anyagi, igazából mindent megtettem, ami akartam és még mindig van amiben ki akarok bontakozni. Már próbálok a legális vonalon mozogni, és úgy érzem mostanában elég jól megy.
- Így van, pontosan mint Zuckerberg, csak én még rajta is túl akarok teljesíteni. - nem titok, hogy nagyra vágyok a karrieremben, és el fogom érni, csak akarat kell hozzá, az agyam megvan, a pénz is, amivel továbbképzem magam, így már csak idők kérdése és jobb leszek a Facebook gurunál is.
Tele hassal nem vágyom másra csak egy jó forró fürdőre, egy meztelen lányra mellettem és egy kis pezsgőre. Amíg a vizet engedem kimegyek és felmarkolok egyet és beviszem magammal. Ha ma csak ez tartott életben odalent, miért ne szórakoztasson idefent is.
Amint tele van a kád vízzel és megfelelő mennyiségű habbal elmerülök benne. Annyira jólesik az egész este bűzét lemosni, a sok undorító beszélgetés maradványait is eltüntetni, hogy szinte észre sem veszem, amikor belép mellém a szőkeség.
Érkezésére rögtön felfigyelek, majd amikor a lábaim közé ül, úgy érzem sok mocskos dolgot tennék vele. De csak ülök ott, előttem egy meztelen nővel és becsukom a szemem és hátrahajtom a fejem. Kell egy pár perc, mire használható leszek, addig az egyik kezemet a derekára teszem, hogy közelebb érezzem magamhoz, azért a közelsége nem közömbös számomra, így rögtön érzem a hatását a lábaim között, és valószínűleg ő is, de nem foglalkozok vele, még nem.
- Kurva szar volt ez a nap. - röhögöm el magam, majd kinyitom a szemem és megcsókolom a nyakát.

Muszáj volt ellazulnom a vízben, ha már megakadályozta, hogy más módszerrel oldjam meg. Nem szoktam engedni annak ha valaki beleszól, hogyan bulizzak, azaz megvonja tőlem a füvet vagy a drogot. Mégis most engedtem neki, pedig nem volt erőszakos, de túl jó érveket hozott fel, amellett miért ne vegyek be semmit. Mondjuk, már egyik tényező sem gátolhatná meg ezek használatát, de mégsem szállok ki, hogy magamhoz vegyek egyet. Megkérhetném, hogy hozza ide nekem, de elég valószínűnek tartom, hogy nem tenné meg. Nem fű van benne, sokkal keményebb cuccal készültem ide, így nem biztos, hogy tényleg jó ötlet az este előtt tompítani magam. Drog hatása alatt nem nagyon szoktam a partnereim érdekét nézni, akkor önző vagyok és sokat akarok. Neki nem feltétlen akarom ezt az oldalamat mutatni, ezt azoknak tartogatom, akik tényleg csak egy gyorsa körre elegek, egy mosdóban a bárban, vagy bármelyik szórakozóhelyen.
Háta a bőrömnek feszül, én meg máshol feszülök meg, a testem jelzi, kapálózik, hogy készen áll rá, de belül még nem vagyok képes megmozdulni. Mindent kivettek belőlem, ami bennem volt, felemésztett ez a pár óra ott lent a nagy vadakkal.
- Valóban nincs vége, de az agyam nagyjából teljesen kikészült. - vallom be nem mintha gyakran okoznék csalódást a csajoknak. Neki sem fogok, már csak azért is, mert a farkam igencsak kívánja a kis szűk punciját, szóval ideje felébredni ebből a kómából és életre kelteni az agyam is. Kipattintom a szemeimet, és ösztönzöm magam, nem nagyon kell igyekeznem, mert a puszta látványa felfokozza a vágyat bennem.
Számmal már a nyakára tapadok, amire ő kegyesen teret ad, a kis huncut. - Túl. - lehelem a nyakára a szót. - De nehogy azt hidd, hogy nekem ennyi volt. Én még sokáig fogom kapni rólad a kérdéseket. De majd improvizálok. - mosolygok és a kezem egyre lejjebb  csúszik a derekáról.
- Legyen akkor jobb ez az este. - súgom a fülébe és a csiklójával kezdek játszadozni az ujjaimmal, közben a nyakára tapasztom a szám és két helyről is cirógatom. A nyak elég érzékeny része a testnek, és tudom mivel tudom elérni a várt hatást.
Az ujjaim hevesen mozognak a teste legérzékenyebb pontján, majd lassan még beljebb hatolok velük, nem fogom a csúcsra juttatni még nem, most sokkal többet akarok játszani vele. Azt akarom, hogy ő is játszon velem, mindent, ami ki tudja kapcsolni a folyamatos kattogást a fejemben.

Egy olyan férfinak mint én, mindig szükség van az agyára, mindig ébren kell lennem valamennyire, ha egy ilyen közegben nő fel valaki. Nem engedhetem el magam szinte sosem 100 %-osan, mert akkor tuti valami olyanba nyúlok, ami valakinek nem fog tetszeni.
- Bár így lenne szőkeség, de nincs kizárva, hogy nemsokára jön egy telefon anyámtól. - nevetem el magam, de már csak kínomban, mert az nem lenne olyan vicces. Tudok neki hazudni, mint minden gyerek a szüleinek, de most egy kicsit nagyobb a tét, úgy az életem, így valószínüleg bevallanám neki, hogy elmenekültem, mert gyáva voltam és mert igazából untam az egész bagázst. De nagyon remélem erre nem kerül sor, elég kínos lenne, ha éppen egy menet közben csörrene meg a telefon, nem kicsit lenne hangulatromboló, még ha nem is veszem fel.
Nem újdonság a számomra a női test, életem során elég sokat tapasztaltam meg vele, de mindig ámulatba tudnak ejteni, hogy mennyire bonyolultan működnek, közben mégis mennyire érzékeny a kis testük. Lumie, mint egy virág nyitja szét a lábait, tudom, hogy nem egyszerű megtalálni a megfelelő pontot, de vele már könnyebb dolgom van. Nem azt mondom, hogy már kiismertem, mert attól még messze állok szerencsére, de azért megvannak a maga kis trükkjeim hozzá is.
Egy ideig táncot lejtenek az ujjaim rajta, majd irányt vált és felém fordul. Nem mondom, hogy nem tetszik a felállás, mert pont ez kell az agyamnak és a testemnek.
Amikor a farkamra markol már nem a petyhüdt kis gilisztával találja szembe magát, mert az egész kis játék vele felizgatott. Kezei rajtam mozognak, mire egy halk sóhaj szakad ki belőlem, vagy minden mozdulata zseniális, vagy tényleg kegyetlen egy nap volt és ez maga a paradicsom most azok után.
Miközben esélyt sem adok neki, hogy kezeit levegye rólam húzom kicsit közelebb, hogy adjak neki egy csókot.
- Azt hiszem megérte a a számcsere.- kacsintok rá, miközben hátradöntöm a fejem, hogy úgy élvezzem tovább keze mozgását. Nem hagyom olyan sokáig dolgozni, mert az előző menet ellenére, igen gyengének érzem magam a lenti bázison, és ha folytatja könnyen lehet, hogy nem fogom bírni és akkor annyi a bocsánatkérésnek.
Kezét leveszem magamról és közel húzom őt, a nyelvem a szájába csúszik és amíg vadul csókolom nyerek egy kis időt, hogy csillapítsam a vágyamat egy kibaszott orgazmusra.
Amikor már úgy érzem készen állok, megfogom a derekát és a megfelelő helyre lököm, lassan engedem csak bele magamat. Nincs is jobb egy kádban való szexeléstől, a kellemes víz még könnyít is a mozgásunkon.

Igaza van, túl sokat kattogok az anyámon és a végén még anélkül a telefonhívás nélkül is lelombozza a hangulatot. Túlságosan is az agyamba férkőzött ez az este, tényleg el kell engednem magam. Nagy mázlim van, hogy ebben segítségemre van a szőkeség. Kezei úgy mozognak rajtam, hogy nem kell sok idő és csak rá tudok fókuszálni, valószínűleg ez is volt a célja, na meg az enyém is, így sikeresen teljesítve van egy küldetése. Nekem kellene tőle bocsánatot kérni, de helyettem ő dolgozik, nem veti a szememre, így csak addig élvezem a műsort, amíg bírom szusszal. A kis szünet jót tesz nekem, mielőtt magába engedhet.
- Milyen magabiztos a szőkeség! - súgom neki, miközben már teljesen bele ereszettem magam. Lassan kezd el mozogni rajtam, majd szépen fokozatosan emeli a tempót. A fejem hátrahajtom, de nem engedem el a csípőjét, segítek neki a mozgásban nem hagyom csak őt dolgozni, annyira azért mégsem fáradtam el odalent.
Az egész teste megfeszül, miközben egyre jobban hallom a levegővételének ritkulását. Nem mondom, hogy én akár egy percig is tovább bírnám, de igyekszem, mégis, amikor a fejemet vissza emelem és ránézek, ahogy lovagol rajtam, van egy olyan érzésem, hogy nem fog menni a várakozás.
- Kibaszott szexi vagy. - nyögöm neki, majd egyre tempósabban kezdem mozgatni a őt magamon. Annyi időnk van még, szóval azt hiszem ezt most talán elnézi nekem, ha ilyen nyúltempóban teljesítem ezt a menetet. Az egyik kezemmel, a csiklójához nyúlok, és most már azon ügyködök, hogy előbb kerüljön a csúcsra, mint én, közben nem állítom meg a mozgását magamon. Nagyon ritka, hogy ennyire nehezen bírom, de túl sok minden történt és ő meg túlságosan is jó ebben, ahhoz, hogy ezt is órákig bírjam.
Az a szerencsénk, hogy úgy érzem még van bennem menet bőven, meg ugye a farkamon kívül bármi mást is bevetek az ő örömére. Igaz, nem hoztam magammal egy bilincset vagy köteletsem,mert nem voltam teljesen biztos benne, hogy nem kutatja át valaki. Bár most ki kellene próbálni valami újat is, amit még vele nem tettem meg, és rengeteg olyan dolog van, amit még nem próbáltunk ki