Jó és lelkiismeretes orvosnak gondolom magam.Olyannak aki nem csak meghallgat, de tényleg figyel rád. Aki segíteni akar, még akkor is amikor nem hiszed, amikor azt mondod menjek a picsába, nincs neked semmi bajod. Megvárom amíg lehiggadsz, hiszen a függőknek az a legfontosabb ismérve, hogy sokszor fogalmuk sincs róla, hogy függők.
Megalkuvás, gyávaság, látszatéletbe kapaszkodás ha címkéket kellene vagdosnom arról, hogy mennyire esendő vagyok magam is, azt hiszem ezeket aggatnám magamra. Miközben arról papolok a betegeimnek, hogy merjenek változtatni, merjék legyőzni a gyengeségüket, én huszonkét éve élek együtt egy sikeres politikus férjjel, aki hatalommániás, hazug és meleg. Ez utóbbit három éve tudom. De bár ne tudnám.
Egy ideje csupán rövid távon vannak vágyaim. Tét nélküliek, és legtöbbször alig mutatnak túl néhány órán vagy pár napon.Mégis talán a fiam boldogsága az egyetlen ami igazán számít. Ha ő révbe ér, ha ő boldog akkor már tök mindegy én mit akarok. Különben is, negyven elmúltam, már szinte mindent láttam, hogy tudjam, vágyakozni akkor kell, amikor még van tétje. Nekem jó ideje nincs.
A férjemet nagyjából egy hónapja életveszélyes fenyegetés érte, amely bennünket is érintett. Ő pedig úgy döntött, hogy huszonnégy órás védelmet biztosít a számunkra. Nem mintha erről engem megkérdezett volna, főleg, hogy ő az idejének nagy részét Washingtonban tölti. Munkára hivatkozik, én meg úgy teszek mintha ezt elhinném. A házasságunkat korábban csak a fiunk tartotta össze. Most már csak a két aláírás, meg azt hiszem a vagyon, amit együtt szereztünk, az egzisztencia, amit nem akarunk, vagy nem merünk kockáztatni.
Függő vagyok. A saját látszatéletem függője.

Sosem iszom. Te is tudod. Még a szilveszteri pezsgőt is órákig szorongatom, mire egyáltalán elfogy. Miért van most mégis a pohár a kezemben, miért aranylik benne mélybordón hömpölyögve ez a nemes és keserű bourbon? A hatás fokozása miatt.
Mikor hozzád mentem, nem voltál több egy átlagos kis jogásznál, akiben volt ambíció, volt tűz, többre akarta vinni, és ezért kész volt mindenre. Akkor még nem tudtam, hogy a minden az tulajdonképpen esetedben a tökéletes meghasonlás.Látod, nem kell ahhoz semmi más, csak sok év együtt töltött idő és egy véletlen, hogy a jól felépített kis életünket úgy sodorja el a hazugságod, mintha nem is létezett volna, mintha csak álmodtam volna ezt a házasságot.
Három éve történt….emlékszel? Három éve lettél jó hírű, republikánus politikus,akkor hitted azt, hogy tökéletesen a csúcsra értél, minden a tiéd, amit csak akartál. Szép otthon, gondozott kert, jacht a mólón, befolyásos barátok, csillogás. És ott voltunk mi, a fiad meg én a háttérországnak, akivel büszkélkedni lehetett, akik egy romladozó díszlet fényes előlapjaként mégis téged támogattunk. Én a neked adott éveimmel és hűségemmel, a fiad az egyszerű és büszkeségre okot adó létezésével. Neked nem kellett az ami alatta volt. Te magasról tettél a lelkünkre, a vágyainkra, mindaddig amíg azokat úgy igazítottuk, hogy neked is jó legyen. Te nem szerettél soha, te eljátszottad a szerelmet. Hogy remek játékos vagy és tökéletes hazudozó mindig is tudtam…..de, hogy ennyi éven keresztül megvezettél azt hiszem az rólam állít ki egy szegénységi bizonyítványt. Miattad akartam feleség lenni, mert elhittem, hogy boldoggá tudsz tenni, hogy a tenyereden fogsz hordani, hogy a világot a lábaim elé teríted. Ne vess meg érte, ostoba huszonéves lány voltam, aki még hitt az effélében. De szépen lassan megtanítottál arra, hogy az élet egy hatalmas nagy játék, amiben mindenkinek jut valami szerep, de nem feltétlen az amiben a legjobb lehetne. Mégsem léptem ki soha, mégsem fordult meg a fejemben, hogy véget vetek neki. Mert számított a látszat. Az amit együtt építettünk fel, amit rólunk gondoltak. A tökéletes kertvárosi felsőközéposztály, az odaadó feleség, a sikeres orvos, a sikeres konzervatív politikus férj, a mintacsalád. Mi mindent elértünk, és ennek súlyos ára volt, amit három éve, azon a nyaraláson velem fizettettél meg.
Tudom, hogy soha nem akartad elmondani, hogy talán életed végéig őrizted volna a titkot, nap mint nap megalázva vele engem….de ugyebár neked a lélek csak felesleges és útban lévő dolog, amibe a cipődet tudod törölni.
Meleg nyári este volt, a tengerpart felől a hullámok sós illata szinte marta az orromat. Azt mondtad lemész úszni egyet. Nem is kérdeztem meg, hogy veled menjek e….közös nyaralás volt, de egymás mellett. Már egy ideje így ment ez. Nem tudom miért mentem utánad. Talán csak sejtettem akkor már egy ideje, hogy van valakid….talán csak látni akartam ki az. Hogy fiatalabb, hogy szőke, vagy barna? Egzotikus vagy teljesen átlagos? Ki az akire lecseréltél? Talán jobb lett volna magam ebben a bizonytalanságban tartani.Talán jobb lett volna ha nem kutakodom, ha inkább azt hiszem van egy másik nő, akivel nem akarok versengeni, mert te úgyis mindig visszajössz hozzám. A látszat és a vagyon még mindig erősebb.
Ott álltál a parton, a távolban lebukó nap fényében olyan lehetetlennek és álomszerűnek tűntél. Elhitettem magammal, hogy talán beléd tudnék újra szeretni, mint akkor régen...és ezt az álomképet úgy zúztad össze mint a gyémántot, mely után nem marad más csak a szemet bántó ragyogó por. Egy fiatal test simult mögéd, egy fiatal kar ölelt át, egy fiatal száj lehelt csupasz vállaidra csókot, és amikor enyhén megfordultál egy fiatal ajak volt amelyre ajkaid tapadtak. Hullámzó barna hajba túrtak bele ujjaid.
De nem egy nő volt az….
Hanem egy másik férfi….
Fordult velem egyet a világ, a gyomrom kavarogni kezdett, szédültem, és azt hiszem akkor és ott az életem majdhogynem lepergett előttem, mint a halál előtt szokás.
Nem rendeztem jelenetet, a némaságot választottam. De akkor és ott valami elszabadult bennem is. Már nem akartam a te jó feleséged lenni, már nem akartam odaadó lenni és kedves és megbízható, a hűség mintaszobra. Az a csók, amit annak a fiatal, barna hajú férfinak adtál engem is megváltoztatott.
Három éve már nekem is van egy másik életem, és ha úgy hozná a sors, akkor én is, gondolkodás nélkül beletörölném a lelkedbe a cipőm. Ha lenne lelked. De neked azt hiszem soha nem volt.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy kedves, türelmes, odaadó, gondoskodó nő vagy, a hivatásod nagyon tiszteletreméltó. Segítesz azokon, akik gyakran magukról is nehezen ismerik be, hogy segítségre szorulnak. Ehhez képest te magad is függősében szenvedsz, csak egészen másféle függőségben.
Kívülről az életed nagyon idilli; férj, gyerek, jó körülmények, szép vagyon, jó állás. A látszat viszont sokszor nem minden, ahogy a te esetedben sem. Sokan nem tudnák úgy élni a mindennapjaikt, ahogyan te teszed. Amióta kiderült a férjed titka, alapjában rengett meg az egyébként is hideg házasságotok. Ő persze nem tudja, hogy te tudod. Szerintem a legtöbben nem tűrnék ezt el, egy kis ideig talán, de évekig biztosan nem. Képzelem, mekkora gyomros lehetett ez az önbizalmadnak is. Érthető, miért nem akarsz már az a feleség lenni, aki korábban voltál. A helyedben én sem akarnék. Sőt, a helyedben tuti a képébe vágtam volna mindent. De úgy tűnik, nem csak neki, hanem neked is fontos a látszat. Évek alatt felépítettetek valamit, amit a kirakatba raktatok. Ő sem ereszti ezt és te sem. Politikusként érthető, ő miért próbálja továbbra is fenntartani ezt az illúziót. De azt gondolom, ő többet veszíthet a válás kimondásával, mint te. Ő közszereplő, te orvos vagy. Kíváncsi vagyok, meddig tűrsz és mikor léped meg a válást. Ha megléped egyáltalán.

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, én addig is utadra engedlek.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!