Tegnap érkeztem Los Angelesből. A napot rehabilitációra és alvásra szántam. Rutin kell az időeltolódások gyors túléléséhez. Az én szakmámban ez elkerülhetetlen. Tavaly végigturnéztam Európát idén az államokat. Jól esett végre itthon lenni egy kicsit New Yorkban. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy az élet megáll, hiszen a következő nap késő délutánja már ismét a készülődésről szólt. Aloe verás arcmaszkkal pihenek az  ágyamon, hogy eltűnjenek a karikák a szemem alól, amikor megérkezik az asszisztensem.
-Még nem öltöztél fel?-hangja egy oktávval feljebb csúszik.
-Örülj neki, hogy már zuhanyoztam.-nevetek fel csukott szemekkel.
-Dee.. mindjárt itt a stylist.
-Oké, oké.-nyögök fel. Ha nem egy kedves ismerősömről lenne szó biztosan visszautasítanám a meghívást, de így nem tehettem. Lemosom a felesleges krémet az arcomról és a gardrób szobámba megyek. Minden lány erről álmodik nem? Egy külön szobáról a ruháinak, a táskáinak és a cipőinek. A mai szett egy fekete ruhahuzatban pihen a tükrömre akasztva. Hallom a csengőt. Basszus. Tényleg késésben lehetek. Gyorsan öltözök. Már a csizmát is felhúzom, mármint az egyiken a cipzárt még féllábon ugrálva húzom fel miközben visszatérek a szobámba.
-Bocsi bocsi.-nem szeretem rabolni senki idejét Wanda pedig egy igen elfoglalt ember és sokszor szabadított fel időt a naptárában azért mert nekem SOS stylistra volt szükségem. Így legalább annyival szeretném megtisztelni, hogy nem váratom meg.
-Semmi baj, Daisy. Gyere csüccs!-ütögeti meg a szék háttámláját a sminkasztal előtt. Gyorsan leülök és már neki is esik a hajamnak.
Másfél óra múlva úgy állok fel a székből, mintha frissen éppen akkor bontottak volna ki a csomagolásomból.
-Te egy istennő vagy!-ölelem egy pillanatra magamhoz megmentőmet.
-Minden vízálló, könnyálló, bulibiztos.-kacsint rám. Megkönnyebbülten mosolygok rá.
-Daisy, itt a kocsi!-még egy hálás pillantást küldök Wandának mielőtt magamhoz veszem a táskámat és elindulok a lifthez.
-A sofőr odavisz, ha bármi gond adódik hívj! Érezd jól magad! Kevés bulvárbotrányt kívánok!-néz végig rajtam hátra simítva a copfomat a vállamról.
-Megleszek.. pihenj egyet te is!-mosolygok rá.
Alessandra barátnőm születésnapja minden évben nagy durranás. Igaz, hogy 2 hete volt ez már a harmadik party, amit ezért szervezett. Nem is szülinapja van.. hanem szülihónapja. De hát ki hibáztatná?
Amikor megérkezem még egyszer megigazítom a ruhámat. Az épületen belül nem lehetnek fotósok, de a bejárat előtt vakuk csattognak. Nyitják az ajtót és a legszebb mosolyom veszem elő. Megállok néhány képre, de nem túl sokáig.
A liftben egyedül vagyok, de amikor kinyílik a lift már hallom a zenét. A lakás bejáratánál biztonságiak állnak egy listával.
-Miss Winters.-biccent felém az egyikőjük és nyílik az ajtó.
Bent már pezsgővel várnak. Egy poharat magamhoz veszek és gyorsan próbálok elvegyülni. Köszönök az ismerősöknek, felköszöntöm Alessandrát.
Kimegyek tetőteraszra. A DJ pult a medence másik oldalán van felállítva. Néhányan fürdenek, néhányan táncolnak, a legtöbben csak beszélgetnek. Kiszúrok valakit... valakit aki ismerős. Elmosolyodok és mögé sétálok. Kezem finoman siklik a vállára.
-Mr. Right.-lépek mellé.
-Milyen kellemes meglepetés.

Végre van egy hét pihenőm, amikor semmi dolgom. Nagyon ritka az ilyen a rengeteg forgatás és egyéb megjelenéseim miatt. Az új szuprehősfilmem premierje már két hete lement, ilyenkor már nincs annyi megkeresés, de nem bánom. Rámfér már pár nap kikapcsolódás.
Jó érzéssel tölt el amikor belépek a manhattani lakásom ajtaján. A takarítőnő jó munkát végzett, minden szép rendben van. Egy hét alatt úgy is lelakom és adok neki egy hónapra elegendő munkát. A bőröndöm csak lerakom a földre, a cuccaim levetem magamról és elnyúlok a kanapémon a nappaliban. Semmit nem akarok csinálni csak egy kicsit feküdni és relaxálni. Ez körülbelül 129 másodpercig tart, mert utána elkezd rezegni a privát telefonom.
- Áh - kiáltok egy nagyot, de felemelem a dohányzóasztalról a telefonom és fogadom a bejövő hívást.
- Mit szeretnél Ed? Arról volt szó, hogy legalább ma nem zargatsz - Eddie a menedzserem. Sokban megkönnyíti az életem, mert minden olyan dolgot, amit én nem szívesen csinálnék, azt megcsinál helyettem. Nekem csak meg kell jelennem helyeken és szerepekre kell készülnöm, minden mást ő intéz. Szinte semmi nem kell fejbentartanom, mert ő az én memóriám is egyben.
- Alessandra születés napi bulija ma van. El kéne rá menned -
- Jó tréfa, de neki két hete volt a születésnapja, ezt még én is tudom - ha most itt lenne, akkor látná milyen látványosan forgatom a szemeimet.
- Igen, de minden héten tart ezért egy bulit. Legalább az egyikre illene elmenned, ha már meghívott. Egy óra múlva ott a kocsi, öltözz fel normálisan -  a válaszom meg sem várja, csak kinyom. Felvont szemöldökkel bámulom a telefonom képernyőjét. Mi az, hogy normálisan? Én mindig úgy öltözök fel.
Előtte azért letusolok és igyekszem rendbe szedni magam, hiszen az ilyen bulikról mindig kerülnek ki képek, amiken nem akarok úgy kinézni, mint egy hajléktalan. Borotválkozás és hajbelövés se maradhat ki, mielőtt nekiállnék ruhát választani. Mivel nincs sok kedvem a bulihoz, ezért nem csípem ki magam nagyon. Egy fekete farmert veszek fel, fehér pólóval, amire egy fekete zakót húzok, hogy azért mégis elegáns legyen. Felkapok gyorsan egy fekete sportcípőt és már rohanok is le az autóhoz, ami a ház előtt áll.

Az úton kifejtem a sofőrnek, hogy mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha lenne egy klónom. Biztosan feltalálták már a klónozást, mert volt valami kecske is, akit tudtak klónozni. Ha jártasabb lennék a feketepiacon akkor talán nekem is lehetne. Milyen már, hogy egy kecske tud magának klónt szerezni, de én nem. Pedig nekem nagyobb szükségem van rá, mert akkor nem kéne eljárnom ezekre a bulikra. Az utunk végére teljesen elege lesz belőlem a sofőrnek szerintem, de ahhoz képest egészen kedvesen köszön el.

A hely szép. Egy tetőtéri buli kerekedett ki. Van itt minden, DJ, medence és rengeteg ital.
- Marcyyyy! - kiállt felém a lány piával a kezében és szinte rögtön a nyakamba ugrik.
- Boldog születésnapot Alessa! Köszönöm a meghívást, nagyon menő ez a parti - próbálok kedveskedni vele, de igazából nem is figyel rám.
- Ryaaaan! - már rohan is a következő vendéghez. Ez így hosszú buli lesz. Inkább a rögtönzött bűfé felé veszem az irányt, ahol egy pincér lelkesen kínálgatja.
- Egyen ebből Mr. Right. Testicules de taureau frits, a specialitásunk - már nyújtja is felém az ételt.
- Köszönöm, mi is ez? - kérdezem, de nem várom meg a választ, hanem beleharapok a tányéron lévő kis golyók egyikébe.
- Bikahere - jön a válasz. Először kikerekedik a szemem, majd zárt szájjal mosolygok egyet, hogy megnyugtassam és utána elegánsan ki tudjam köpni az ételt a szalvétába. Remélem erről senki nem készített képet. Ekkor érzek egy kezet a vállamra simulni.
- Daisy! Szia, rég láttalak, miújság? - fordulok felé mosolyogva, miközben visszarakom a tányért az asztalra. - Meghívhatlak egy italra? - nézek rá, de mielőtt válaszolna, lenyúlok két teli pezsgős poharat a mellettünk elhaladó pincértől és ez egyiket a lány felé nyújtom.

Az első pohár pezsgőt még azelőtt elfogyasztom, hogy kijutnék a tetőteraszra. Sok az ember, de még elviselhető a hangzavar, vagy már kezdek megsüketülni, ami nem lenne túl jó hír. Alessandra nem a barátnőm, de egy kedves ismerős, aki olyan kapcsolatokkal rendelkezik, hogy megéri vele jóban lenni. Nem is tudom, hogy a mi világunkban vannak-e igazi baráti kapcsolatok még. Egyébként ő színésznő, már gyerekként szerepelt sorozatokban és mivel a tinédzserkor is kedvesen bánt vele, így a szakmában maradhatott, ami valljuk be.. nem mindenkinek sikerül.
Nem ragadok le senkivel túl sokáig. Szeretném körbejárni a helyet, hogy felmérhessem, hogy melyik társaságba illek a legjobban. Vannak színészek, modellek, énekesek, modellek, sportolók, influenszerek, meg olyanok, akik a manhattani elit gyerekei. Néhány fotós kattintgat, de ezek mind Alessa fizetett emberei, szóval nem kell izgulni, hogy valami kompromitáló kikerül innen.
A poharamat az egyik asztalon hagyom és a medencénél is körbenézek. Ha készültem volna fürdőruhával valószínűleg akkor sem csobbannék. Felköszöntöm Alessát, aki olyan tempóban jár végig az emberek között akár egy hurrikán, de legalább személyesen köszön mindenkinek. Én már ezt is értékelem és az ölelésnek köszönhetően veszem észre azt, akire nem is számítottam, de annál jobban örülök. Marco Right, minden lány álma, és én már a hátunk mögött tudhatunk egy emlékezetes estét, ami kicsit felrázta mindkettőnk rajongó táborát néhány képnek köszönhetően. A pletyka ugyan alaptalan volt, de be kell valljam elég jól mutattunk egymás mellett és nem mellesleg megalapozott egy olyan kapcsolatot, ami életben tartott a turnén. Jól esett, hogy egy koncert után mindig jött tőle valamilyen aranyos üzenet.
-Tegnap érkeztem a turnéról, úgyhogy van végre egy hónap szabadságom.-mosolygok rá kicsit megkönnyebbülten. Édes Istenem... A mosolyáért ölni tudnék.
-Természetesen.-bólintok mosolyogva, de közben már intézkedik is.
-Köszönöm.-veszem át tőle a poharat. A sok rapper, rocker és popsztár után üdítően hat a figyelmessége.
-A premieredre, amihez nagyon nagyon gratulálok!-koccintom a poharam az övéhez, majd belekortyolok. A testem még nyögi az elmúlt időszakot, így igyekszem óvatosan bánni az alkohollal, de valamennyire szükségem van, hogy bírjam majd a tempót az emberekkel. Még mindenki csak óvatosan alapozgat.
-Na, de mesélj szépfiú.. szaladsz is tovább forgatni, vagy egy darabig te is itthon lehetsz végre?-persze, hogy kíváncsi vagyok, hiszen üzenetekben nem volt hiány, de jó lenne egy kicsit a tettek mezejére lépni... persze csak akkor, ha nem csak a virtuális térben létezik a mi kis... hát nem is tudom mi... a mi kis akármink, amink kezdett kibontakozni.

Meglep, hogy itt futok össze Daisyvel. Nem tudtam, hogy ismerik egymást Alessandrával, bár az a lány mindnekit ismer. Van egyáltalán olyan híresség, aki nem volt valamelyik születésnapján? Nem hiszem. De nem csak ezért lepett meg. Mióta először beszéltünk személyesen, rengeteget chateltünk különböző közösségi médiás felületeken és nem említette, hogy jönni fog erre a bulira. Bár pár órával ezelőtig én se tudtam, hogy fogok jönni. Neki is rengeteg dolga van, így nem csodálom, ha elfelejtette mondani.
Rég volt már, hogy a valakivel való első találkozás ilyen mély nyomot hagy bennem. Nagyon jól éreztem magam vele akkor. Tényleg el tudtam lazulni mellette és olyan érzés volt vele lenni, amit mással nem érzek. De nem csak az volt különleges. Nem is tudom, hogy volt e már olyan valakivel, hogy forgatások szüneteiben rohantam a telefonomért, hogy megnézzem írt e.
- Egy hónap? Az nagyon jó! És milyen terveid vannak a hónapra? - mosolygok rá kedvesen, de közben nem tudom levenni a tekintetem az ő mosolyáról. Hogy lehet valakinek ilyen szép mosolya. Gyorsan intézek magunknak egy italt, bár romantikusabb lett volna, ha tényleg meg tudom hívni valamire. Majd adok egy kis borravalót a pincérnek, ha már így hozzájárult az esténkhez.
- És a turnédra! - koccintunk. - Én biztosan belehaltam volna ennyi fellépésbe. Nem tudom hogy bírod - elismerően nézek rá és beleiszok az italomba. Daisy egy népszerű énekesnő. Már a megismerkedésünk előtt is hallottam róla és hallgattam a számait. Követtem a munkásságát és már akkor is szimpatikus volt, de élőben még szimpatikusabb, na meg még gyönyörűbb.
- Én is itthon leszek egy darabig. Pontosabban egy hétig - magyarázom. - Tudom nem sok idő, de ha van kedved csinálhatunk majd valami közös programot a héten, hogy ne csak ilyen nyílvános eseményeken találkozzunk - vetem fel az ötletet. Nem szerentém, ha azt hinné, hogy csak az ilyen bulikon akarok vele összefutni.
- Erről jut eszembe... ugye nem volt gond a képekből? A média eléggé felkapta és nem akarom, hogyha ezekből bármi problémád adódna. - A múltkori bulin készült rólunk pár kép. Nem történt köztünk semmi félreérthező csak táncoltunk és beszélgettünk, de az újságírók ezt rögtön tovább gondolták. Állandóan a szerelmi életemmel vannak elfoglalva és már megszoktam, hogy mindenkivel összehoznak, de nem tudom, hogy őt ez hogy érinti.

Minden szabad percemben a telefonomon lógtam, a romantikus számoknál pedig ő járt a fejemben. Előre szaladtam? Minden bizonnyal. Mégis jól esett belemerülni egy kicsit ebbe az érzésbe, hogy ismét tudok rajongani valakiért, aki végre megbecsülő a rá szánt időmet és megérti, amikor egyszerűen esélytelen, hogy egy mozgalmas estén néhány órán keresztül a telefonom közelébe kerüljek.
-Leforgatok egy videóklippet, végre találtak néhány új táncost hozzá, egyébként meg csak pihenni szeretnék. Talán néhány napra elutazok napozni fürdeni.. ha ráérsz talán mehetnénk együtt is..-ajánlom fel. Biztos neki is jól esne egy kis pihenés, bár nem tudom, hogy ő most épp mekkora szüneten van. Tekintve, hogy most én szabad leszek, mint a madár lehetek a lelkes rajongója és akár utazhatok vele én is, de talán megint nagyon előre szaladtam.
-Évek és a rutin, drágám..-kacsintok rá nevetve. Most nem részletezném a mosolyom mögé rejtett könnyeket, a fáradtságtól fájó izmaimat. Biztos ő is átélte már ezeket. Ezzel jár a mi életünk és mégis teljes gőzzel törtetünk, hogy ne essünk ki a körforgásból. Ha az ember nincs a toppon, egy fiatalabb máris ott áll a sarkunkban, hogy kilépjen a reflektorfényben. Birtokolni kell a figyelmet, különben jöhet a végtelen lejtő.
-Komolyan?-felcsillannak a szemeim.
-Igen, mindenképp.-bólintok rá. Mérhetetlenül feldob, hogy ő is szeretne látni. Bár gondolom csak úgy unalomból eddig sem szánta volna rám a korlátozott szabadidejét.
Hátrasimítom a hajamat. Kérdésén nevetek egyet.
-Ugyanmár.. az én rajongóim odáig voltak, hogy képbe kerültél.. szerintem a te követőid rosszabbul fogadták, hogy a képzeletbeli férjük valaki mást ölelget.-bökök bele a mellkasába mosolyogva. A férfi hírességek női rajongói mindig elvetemültebbek. A közös rajongók örülnek, de ilyenkor mindig elindul egy gyűlölethullám, de tudom mikor kell elfordítanom a fejemet és a másik irányba figyelnem, hogy a kis lelkemet meg tudjam védeni.
-Neked nem volt bajod belőle?-kérdezek azért vissza. Szerintem ő több ilyen alaptalan pletykát túlélt már mint én. A színészeket szeretik összeborolnálni az összes színésznővel, akikkel együtt szerepelnek.. legalábbis amennyire én figyelem ezeket. Megiszom a maradék pezsgőmet.
-És hogy-hogy csak egy heted van? Már folytatod is a forgatásokat vagy indul a sajtókörút?-érdekel mi a menetrendje, hogy mennyi időm van meghódítani a szépfiú szívét. 

Jó végre személyesen beszélgetni vele. Az online beszélgetést is szerettem, hiszen nagyon sokat lógok a telefonomon és böngészem a közösségi oldalakat, de azért élőben sokkal másabb. Minden embernek szüksége van a személyes kapcsolatokra és nála még erősebb bennem a vágy, hogy élőben lássam.
- Azta, nagyon király lehet egy videóklipp forgatás - valahogy ez a dolog eddig nekem még kimaradt. Sosem kértek még fel ilyenre, bár erre kelendőbbek a táncosok. Tőlem sem áll távol a tánc, de nem nevezném magam profinak.
- Igazából lesz egy fotózásom Miamiban. Ha van kedved eljöhetsz velem, ott lehet fürdeni és napozni is - vetem fel az ötletem.  Szívesen eltöltenék vele pár napot kettesben, hogy jobban megismerhessem. Jók ezek a kis találkák is, de én többre vágyom. Többet szeretnék vele lenni.
Vele nevetek. Biztosan nagyon kemény ez a sok koncert és nem hiszem, hogy ezt meg lehet szokni, csak elviselni. A rajongók csak azt látják, hogy milyen jó az életünk, és tényleg nagyon sok jó dolog van, de meg kell küzdenünk érte.
- Ennek örülök, bár még nem tudomm, hogy mit csinálhatnánk. - Valahogy sosem voltam jó a randi programok terén. Nem is igazán volt még rendes randim. Valahogy eddig találtam meg azt a lányt, akit elvittem volna, de őt örömmel.
- Sajnos ezt eltaláltad. Sok féltékeny üzenetet kaptam - nem csak lányoktól. Ennyi év után is bizakodnak még a rajongók, hogy kamuzok a szexualitásom terén, pedig felvállalnám, ha igaz lenne a teóriájuk.
- Baj nincs belőle, sőt én csak örülök neki, hogy veled hoznának össze a követőim - jobb partnert el sem tudnék képzelni. Volt már pár érdekes párosítás, de ennek tényleg örülnék, ha nem csak az újságokban létezne.
- Sajtókörút, utána a Miami fotózás és szinte közvetlenül utána egy hosszabb forgatás. Szerepet kaptam egy sorozatban. Még sorozatot nem forgattam csak filmet, szóval kíváncsi leszek milyen - egy sorozat forgatása sokkal hosszabb és megterhelőbb, mint egy filmé.

-Ha van kedved az aktuális napon dobok majd egy üzenetet a részletekkel és be tudsz nézni, ha szeretnél bár kétlem, hogy bármi izgalmas lenne neked benne a nagy forgatások után.-mosolygok rá. Se előkészületekben, se eszközökben, se teljesítményben nem közelítjük meg azt a munkát, amit ő nap, mint nap végez, de ha kíváncsi élhet a lehetőséggel, bár nem biztos, hogy a szabad idejét szeretné ezzel tölteni.
-Miami? Tökéletes. Ha nem zavarok, akkor mindenképp csatlakoznék.-ennek már biztosan lesz visszhangja, de igazából részemről nem érdekel. Nem hagynék ki egy ilyen lehetőséget Marcoval csak azért, mert az emberek beszélni fognak. Ez úgyis elkerülhetetlen.
Édesem.. biztos nincs túl sok ideje randizni, de nem gondolnám, hogy nincs benne semmi rutinja. Mégis sokkal vonzóbbá válik, hogy nem dob be azonnal valami olyat, amit inkább lehetne nevezni péntek esti rutinnak, mint egy első randinak.
-Szeretem az olasz tésztákat és a jó borokat.-adok neki néhány támpontot. Én nem feltétlen ragaszkodom nagy felhajtáshoz, csillogó éttermekhez vagy valami minden pénztárcát felülmúlóhoz. Egy jó bolognai, egy jó vörösbor, egy csendes étterem és én már boldogabb is vagyok, mint valaha. Főleg, ha ő a társaságom.
Szóval a követői tényleg megtámadták egy kicsit miattam.
-Sajnálom..-pillantok rá kicsit megbánóan nem mintha bármelyikünk is tehetett volna arról, hogy milyen formában hozták le az információt. Ennek ellenére mégis valahol felelős vagyok a következményekért.
-Komolyan? Hát.. tényleg jól mutattunk a képeken.- Csillannak fel ismét a szemeim.
-Hűű.. hát akkor nem fogsz unatkozni. Gratulálok a szerephez.- egy sorozat forgatása nem kis meló. Minden idejét felemészheti, ráadásul nem is feltétlen lesz az országban. Hát ez nem olyan jó hír.
-Forgatási helyszíneket már tudsz?-érdeklődök igazából, ha addig kialakul valami én szívesen utazgatok utána. 1 hónap múlva van még két koncertem itt New Yorkban aztán úgyis egy hosszabb pihenőt terveztem. Persze nem szeretném őt sem elterelni a munkájától, de mégis hogy máshogy férkőzhetnék a tökéletes pasi közelébe?

- Örülnék neki - tényleg kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet egy ilyen forgatás. Persze nem csak a forgatás miatt mennék, hanem hogy még több időt lehessek vele. Mindkettőnk elég elfoglalt, ezért is szeretném megragadni ezeket az alkalmakat. Meg szeretném ha ő is látná, hogy megoldhatóak a találkozók.
- Szuper! Akkor majd elküldöm a részleteket - már most izgatott vagyok. Egy ilyen közös utazás mindenképpen nagy lépés a kapcsolatunkban. Ott biztosan eldől, hogy milyen irányban folytatjuk ezt az egészet, bár én mindkettőnkön azt érzem, hogy szeretnénk komolyabb vizekre evezni. Akkor már kénytelenek leszünk a médiában is nyilatkozni erről, hiszen biztosan ki fogják szimatolni.
- Szuper! Van egy barátom itt, akinek olasz étterme van. Oda elmehetünk, ha van kedved - hát persze, vacsora! Erre hogy nem gondoltam? Tényleg olyan vagyok, mint egy kezdő, pedig randiztam már. Nem nagyon voltak sikeresek, legalábbis egyikből sem alakult ki egy normális kapcsolat.
- Nyugi, előbb vagy utóbb össze kellett törnöm a szívüket - nevetek, de csak mert tudom, hogy ezek inkább ilyen rajongások, nem igazi érzések. Az ilyenen úgy is hamar túllendülnek a rajongók, bár lehet nem fognak már kedvelni.
- Szerintem is! Több közös képet kéne csinálnunk - vetem fel az ötletet. Tudom, hogy ő is szeret képeket csinálni és posztolni, én is hasonlóan vagyok ezzel.
- Köszönöm, régóta vágytam már egy sorozatra - bár tényleg nem tudom, hogy mennyire fog leterhelni. Ez több hónapos folyamatos meló.
- Kalifornián belül több helyszínen is lesz forgatás, de Los Angelesben lesz a szállásom - szívesen felvetném, hogy jöjjön oda is velem, de ez sok idő és nem tudom, hogy jár e már ott a kapcsolatunk. Ha a Miamis kiruccanás jól sül el, akkor felvetem, hátha neki is belefér. Ezután arra leszek figyelmes, hogy a körülöttünk lévő padló vizes lesz, hiszen valaki nagy lendülettel veti bele magát a medencébe.
- Ezeknél az embereknél mindig van fürdőruha vagy csak nekem nem szóltak, hogy lesz medence? -

Még igy is élni akar a lehetőséggel, ez pedig azonnal megdobogtatja a szívemet. Tényleg léteznek még ennyire tökéletes férfiak a világon és tényleg lehetek ennyire szerencsés, hogy pont velem szeretné eltölteni az idejét?
Miami és Marco. Már most furdal a kíváncsiság, hogy milyen lehet élőben fürdőnadrágban.. Koncentrálj. Már most izgatott vagyok.. kb minden miatt amit csak tervezünk. Féltem, hogy a személyes találkozás kiöli majd a lelkesedést belőlünk, hiszen sokkal könnyebb valakivel beszélgetni, ha nem áll veled szemtől szemben. De minden szavára rajongás a válaszom. Nem is tudom mikor éreztem utoljára ilyet. Éreztem én valaha ezt? Kétlem.
-Tökéletesen hangzik!-mosolygok rá. Akkor randizunk. Elvégre a nagy terveinket ez mindenképp meg kell előzze.
Vele nevetek. A rajongók már csak ilyenek. Van egy kialakított képük rólunk, amiből ha kilépünk akkor vagy még jobban szeretnek minket vagy ellenünk fordulnak. Érte az utóbbit is simán bevállalom, bár mint ahogy beszéltük nem az én rajongóim fogadták rosszabbul a pletykákat. Hazudnék ha azt mondanám nem érdekel az emberek véleménye. Mi ebből élünk. De van amiért megéri rizikózni egy kicsit.
-uuu.. ez úgy hangzik, hogy már önthetjük is az olajat a tűzre...-nevetek fel és előveszem a táskámból a telefonom. Félkézzel átölelem a derekánál és ha engedi adok egy puszit az arcára miközben megcsinálom a képet. Gyorsan visszanézem, de egyszerűen tökéletes.
-túl jól nézünk ki együtt..-mosolygok rá és gyorsan átküldöm neki is a képet.
-Egy kaliforniai forgatás..irigykedem..-nem mintha én nem utaznám körbe a világot, de én mindig csak rohanok a helyszínek között és a legtöbbször semmi időm.. maximum lövünk néhány promóciós fotót és már utazunk is tovább. Arról nem is beszélve, amikor egyszerűen lehetőségem nincs. Ha tudják, hogy a helyszínen vagyok, akkor a fotósok egy perc nyugalmat sem hagynak.
Valaki csobban mellőlünk egy nagyot a medencébe.
-Sokan szerintem csak fürdeni jár ide.. de egy részük nem is fürdőruhában van ha jól látom... -nevetek fel. Kicsit elgondolkozom.
-Na mit gondolsz? Csobbanjunk?-olyan rég csináltam már valami felelőtlen hülyeséget, de ha lenne hozzá egy partnerem ...

Már most érzem kettőnk között a szikrát, de nem tudom, hogy mikor illene lépnem. Manapság teljesen felborultak a szokások és nem mindig tudom a lépést tartani. Az interneten könnyű tartani a kapcsolatot és manapság nem olyan az első randi, mint régen. Az internetes beszélgetés során már az alap dolgokat megismeri az ember a másikról. Daisy meg én nagyon sokat beszélgettünk online felületeken, ezért tudom, hogy hiába találkoztunk keveset, nagyon jól el tudunk beszélgetni és jól kijövünk egymással. Ehhez jön a személyes találkozáskor kialakult kémia, tehát szerintem minden adott, hogy haladjunk, de még sem merek nagyot lépni. Az első igazi randit le is beszéltük, bár nem mondta ki egyikünk sem hogy randi lesz, de remélem, hogy ő is annak veszi.
Már ismernek a rajongóim és tudják, hogy figyelek rájuk. Ezért talán nem is olyan váratlan, ha egy képpel újabb okot adunk a pletykáknak. A képhez igyekszek olyan arckifejezést felvenni, ami tudom, hogy jól néz ki a képeken, de a puszija meglep. Természetesen nem bánom, sőt nagyon örülök neki és egy kicsit talán zavarba is jöttem tőle.
- Ezzel egyet értek - bólintok elismerően amikor meglátom a képet.  Kihasználom a pillanatot, hogy a telefonjával van elfoglalva és én is adok egy puszit az arcára. - Nem ér, hogy csak te adhattál - próbálok magyarázatot adni, hogy miért csináltam.
- Bízom benne, hogy tényleg jó lesz. Azért te is elég sok helyen járhattál már - elvégre énekesnő. Biztos turnézott már mindenhol a világon. Szerintem több helyen járt már, mint én, mert legtöbb esetben én sokáig maradok egy-egy helyen a forgatások miatt.
- Azt meg tudom érteni, mert a szülinapos nem tud mindenkivel foglalkozni. Igazából csak köszöntünk egymásnak - vonom meg a vállam. Amilyen sok vendég van el is hiszem, hogy nincs idő mindenkire. Szeretem a partikat, de az én születésnapomra sosem hívok meg sok embert. Tényleg csak azokat akik közel állnak hozzám.
- Nem igazán készültem rá, de benne vagyok - mosolygok rá. Nem gondoltam volna, hogy belemegy, bár a Miami utazásra is rögtön igent mondott, szóval úgy tűnik bátrabb, mint gondoltam.
- Gyere! - megragadom a kezét és a medencéhez sietek vele. Nem igazán foglalkozom a ruhámmal, hiszen úgy is állandóan új öltönyöket kapok, ezért amint kibújok a zakóból, a földre dobom azt, a medence mellé. A cipőmet is laza mozdulattal rúgom le a lábamról a zoknimmal együtt. A pólóm csak egy sima fehér póló, szóval ennél még annyira sem érdekel, hogy hová kerül, miután lehúzom magamról. Legvégén a nadrágomat gomoblom kis és azt is lehúzom magamról. Kicsit fura egy szál alsógatyában állni mindenki előtt, de most nem foglalkozom vele.
- Készen vagy? - nézek rá miután én sikeresen levetkőztem. Amint ő is készen van ismét megragadom a kezét és elindulok vele a medencébe.

Furcsán megnyugtató, hogy inkább a hosszútávú tervekre fókuszálunk, habár azt is be kell valljam, hogy a fél karomat odaadnám, hogy hozzáérhessek ahogyan csak akarok. Márpedig egy ilyen partnerrel... basszus.. bármit megadnék hogy kicsit kettesben legyünk.. és tényleg érezzem, hogy akar engem. Valami azonban azt súgja, hogy ebben a kapcsolatban nekem kell egy kicsit határozottabbnak lennem, hiszen olyan illedelmes velem és finoman óvatos.
Amikor a kép után hirtelen kapok egy puszit azonnal elpirulok és hatalmas csillogó szemekkel pislogok rá. Ez egy jó este lesz már most érzem a zsigereimben.
-Igen, elég sok helyen... bár sajnos a turnék alatt nem sok időm van körbenézni. A hoteleket viszont már nagyon ismerem a világ legtöbb pontján.-nevetek fel. Általában olyan helyre foglalunk ahol lazíthatok is. Egy jó masszázs, egy termál medence rendbe tudja szedni az embert, hogy ne olyan legyen, mint egy előhulla. Aztán jön a következő repülőút, az akklimatizálódás, a következő fellépés és minden újra és újra ismétlődik. Mégsem adnám fel semmiért.
-Igen, és még így is egy hónapra van szüksége, hogy végigérjen az ismerősei hosszú során.-Alessandra egyébként is imád ünnepelni és bulikat szervezni... ilyenkor pedig egy hónapon keresztül van kifogása, hogy miért is csinálja. Mondjuk én nem hibáztatom. Mindig istenien érzem magam nála. Egyszerűen szuper házigazda.
Rámosolygok, amikor azonnal lelkesedik a lehetőségért.
Sietős léptekkel követem a medencéhez a kezébe kapaszkodva. Jézusom mit fogok kapni ezért... bár senki nem panaszkodhat. Elég rég adtam rá okot, hogy valami igazán botrányos kikerüljön rólam.
Alsó ajkamba harapok amikor ledobja a zakóját. Egy pillanatig csak figyelem, de nem akarok lemaradni így gyorsan lehúzom a ruhám cipzárját és kibújok belőle mielőtt félredobom az egyik félig szabad napágyra. Kibújok a csizmámból és leveszem a harisnyát is. Bumm. Máris ott állok előtte a fekete csipke fehérneműszettembe. Áldom az eget, hogy ezt vettem fel. Játszottam a gondolattal, hogy melltartót fel sem veszek, de még szerencse, hogy egy pántnélkülit azért magamra kaptam.
Körbe sem nézek. Csak őt figyelem fülig pirulva ahogyan az alsógatyájában áll.
-Igen!-bólintok lelkesen. A kezemért nyúl én pedig ismét belékapaszkodok mielőtt nekifutnánk és egy a medencébe ugranánk. A szabad kezemet a mellkasomra szorítom nehogy elhagyjam a melltartómat amikor a vízbe csobbanunk. Elmondok majd egy imát a sminkesem lelki üdvéért, hogy nem kell aggódnom, hogy úgy jövök fel a víz alól mint egy panda. Pontosan tudom, hogy még csak el sem maszatolódik a munkája. Csak akkor engedem el a kezét amikor fellököm magam a medence aljáról. Hűvösnek tűnik a víz, de nem hideg. A vállába kapaszkodok miközben kisimítom a hajamat az arcomból.
-Ez volt a napom fénypontja.-nevetek fel és a másik kezemmel is átölelem a vállánál.

Mindig is jó srácnak tartottam magam. Nagyon elfogadó és nyitott vagyok más emberek irányába. Nem ítélkezem és tényleg mindnekihez barátságosan állok. Sosem használok ki senkit, pedig a népszerűségemből kiindulva lenne rá lehetőségem. Nagyon sok megkeresést kapok rajongóktól, de én nem szoktam élni ezekkel. Megtehetném, hogy minden nap más lányt viszek ágyba, de én ezt nem teszem meg. Nem azt mondom, hogy még sosem voltam lánnyal, de azok sosem ismeretlenek voltak. Eddig leginkább az történt, hogy olyannal feküdtem le, akivel találkozgattuk párszor, de végül az összegyeztethetetlen élethelyzet miatt nem mentünk bele mélyebb dologba. Daisy bejön nekem és jól érzem magam a társaságában, pont emiatt nem merek nagyon nyomulni, hiszen nem akarom hogy azt gondolja, hogy csak szórakozni akarok vele. Nagyon örülnék annak, ha végre meg tudnék állapodni valaki mellett.
- Az egy nagyon hasznos tudás. Ha nem lenne a menedzserem, aki ismeri a szállásokat, akkor nem tudom, hogyan szállnék meg - magamnak még sosem foglaltam szállást szerintem. Mindig volt, aki megtegye helyettem. Nevetve rázom a fejem, hogy a házigazda ilyen nagy ünnepsorozatot szentel a születésnapjának. Sose értettem, hogy hogyan tudja ennyire ünnepeltetni magát valaki.
A medencés ötletének nagyon örülök és mindkettőnkön érzem azt az igazi gyermeki lelkesedést. Nem biztos, hogy jó ötlet, de ez most nem igazán érdekel. Nem foglalkozom a pletykákkal és hogy ki mit gondol, csak jól szeretném érezni magam vele. Alig tudom levenni a szemem róla, amikor meglátom fehérneműben.
- Azta, gyönyörű vagy! - elismerem a szépségét, hiszen ezt kár magamban tartani. Amúgy sem mindig gondolkodok mielőtt beszélnék, de szeretem ezt a tulajdonságom. Most egy kicsit bánom, hogy ilyen sokan vannak körülöttünk, mert egyre nehezebben tudom visszafogni magam, hogy rámozduljak.
Hihetetlen élmény, ahogy együt vetjük bele magunkat a vízbe. Nagyon szeretem a vizet. Otthon is sokszor szoktam teleengedni a kádat meleg vízzel és órákig csak áztatni magam. A víz alól felérve megrázom a fejem, mint egy kutya, hogy kirázzam a szememből, illetve egy kicsit igazítsak a hajamon, bár annak már mindegy. Az én lábam lábujjhegyen leér. Daisy alacsonyabb, mint én, plusz a vállamba kapaszkodik, ezért is gondolom, hogy neki nem ér le. Megfogom a derekát és egy kicsit közelebb húzom, hogy így próbáljam meg őt megtartani.
- Ez? Tudok ettől jobbat is - egy sunyi mosoly ül az arcomra, hisz az előző kijelentését egy kihívásnak veszem. Elég közel van, hogy egy kicsit előrehajolva meg tudjam csókolni. Nem egy hosszú csók, hiszen nem tudom, hogy ő mennyire szeretné ezt. Ez inkább csak egy gyors kóstoló az ajkaiból, hogy tudjam jó irányba haladunk e.
- Még mindig úgy gondolod? - nézek rá, utalva arra, hogy a vízbe ugrás volt a napjának a fénypontja.

Voltam már megcsalva, átverve, kihasználva.. nem tudtok olyat mondani, amit velem még nem tettek meg. A mi világunk a párkapcsolatokkal kegyetlen, amíg az ember rá nem talál a megfelelő partnerre. Minél több embert ismersz annál több a lehetőség.. de nem feltétlen a jó dolgokra. Mégis az ő szemeiben valami egészen mást látok.
-Ugyanmár.. felhívsz és megmondom hol leszel a legjobb helyen.-kacsintok rá. Ha nem is vagyok jártas minden városban, az asszisztensem, Ginny, bármit megold azonnal. Persze azért örülnék ha nem kerülne ilyen szorult helyzetbe és nem is látok rá túl sok esélyt. Mégis jó ha tudja, hogy rám biztosan számíthat.
Gyorsan kerülnek le rólunk a ruhák a medence szélénél. Ginnytől ezért majd biztosan kapok.. már ha kitudódik a kis magánakciónk, de őszintén elég kevés esélyt látok rá, hogy ő ne tudná meg valahogy.
Szavaira azonnal zavarba jövök. Komolyan ennyi idősen, hogy viselkedhet még mindig úgy a testem, mintha egy kis kamaszlány lennék?
-Köszönöm.-harapok bele egy kicsit az alsó ajkamba. Basszus.. teljesen el fogja csavarni a kis naív fejemet. A kezébe kapaszkodom amikor bevetődünk a vízbe. Tényleg ő az én szuperhősöm. Egyszerre érünk fel a víz alól és mosolyogva figyelem ahogy kirázza a vizet a hajából. Amikor közelebb húz már sokkal könnyebb fennmaradnom a felszínen. Konkrétan ő tart meg.
-Igen?-vigyorgok rá kíváncsian. Amint közelebb hajol hozzám már csak azt a szép száját nézem. Ajkai puhák, kissé meglepetten, de őszintén viszonzom a rövid csókot.
-Nem..-rázom meg a fejemet és lábaimmal körbe ölelem a derekánál.
-Egyből fölülmúltad...-mosolygok rá, de még kicsit sem végeztem vele.
Közelebb húzom magamhoz a lábaimmal és az egyik kezemmel beletúrok a hajába a tarkójánál. Most én csókolom meg őt, de így hogy tudom, hogy ő is ezt akarja már nem vagyok olyan türelmes. Nyílnak az ajkaim és finoman a nyelvét játékra hívom a sajátommal.
Az egyik kezemmel még mindig a vállába kapaszkodom. Olyan jól csókol, hogy alig tudok betelni vele. Nem is akarok. Szemeim lehunyva és nekem most csak ez a pillanat létezik és egyszerűen imádom..
Szeretnék most azonnal lelépni innen vele, de azt sem akarom, hogy azt gondolja, hogy mindenkinek ilyen könnyen adom magam. Ez az ő kiváltsága, hogy ilyen könnyen megkaphatott.

Nagyon régóta vágyom egy igazi kapcsolatra, de nem tudom, hogy hogyan kéne belekezdeni. Daisyvel eddig minden jó, de nagyon félek, hogy elszúrom. Szeretném, ha tényleg komolyra fordulna a dolog, de félek attól, hogy ő nem érzi úgy, hogy működne. Mindketten sokat vagyunk távol a városunktól és ez megnehezíteni a dolgokat. Ez érthető ok lenne a részéről, de én azon lennék, hogy valahogy legyőzzük ezt.
Biztos vagyok benne, hogy igénybe fogom venni a szálloda kereső képességeit, de úgy érzem a legjobb hely az, ahol ő van. Ezt neki már nem mondom, nehogy túl nyálasnak tartson, bár lehet tényleg az vagyok. Igyekszem mindenre odafigyelni, nehogy elveszítsem őt. A medencénél mégis ellövök egy bókot, hiszen arra a látványra tényleg nem tudok mást reagálni. Úgy látom, hogy tetszett neki és ez ad nekem egy kis plusz bátorságot a továbbiakban.
A medencében végre közelebb kerülünk egymáshoz és egyre nehezebb visszafognom magam. Végül le is győz az iránta érzett vonzalmam és megcsókolom. Legnagyobb örömömre viszonozza a csókot. Nem tart sokáig, de így is biztos vagyok benne, hogy ez a valahavolt legjobb csókom.
- Azta! Még a szádnak is gumicukor íze van - mosolygok rá. Ismét érezni akarom azt, amit az előbb, de nem tudom, hogy mennyire mehetek bele. A lábaival körbe öleli a derekam, ami nagyon jó érzés, talán kicsit túlságosan is. Egyre jobban bánom, hogy egy buliban vagyunk és nem valahol máshol kettesben, de lehet túlzás lenne most máshová menni. Most ő kezdeményezi a csókot, de ez már más fajta, mint amit én adtam neki. A hajamba túr miközben a nyelveink táncot járnak. Az egyik kezemmel a derekát átkarolva szorítom magamhoz, míg a másikkal a hátán simítok végig. Annyira tökéletes, annyira kívánom őt, de nem akarok gyorsan haladni, mert félek, hogy elrontom. De mi van, ha ő is szívesebben haladna gyorsan és pont ezzel rontom el? Lehet túlbonyolítom.
- Ha tudnád milyen régóta vágytam erre... - suttogom a csókunk után miközben a homlkom az övén támasztom meg.

Az első csókkal mintha csak engedélyt kérne tőlem. Amit boldogan adok meg. Talán túl könnyen adom be a derekam neki, de akarok amit akarok... és az ő. Ha ezzel visszaél, akkor jobb gyorsan túlesni rajta, de bízom benne, hogy nem így van. Minden beszélgetéssel, minden mozdulattal azt bizonyítja nekem, hogy van esélyünk valami csodálatosra.... valami olyanra, amiről a legszebb szerelmes számokat tudnám írni. Ha összetöri a szívemet... nos abból is világrengető sláger lesz az biztos.
-Olyan édes vagy..-olvadok a karjaiba mielőtt visszahúzom magamhoz. Nem lepődik meg és nem húzódik el tőlem. Az egész testem hozzásimul. Kár lenne visszafogni magam. Minden porcikája vonz és megőrjít a feszültség. Amikor a keze végigsiklik rajtam libabőrös leszek és kicsit erősebben kapaszkodok a vállába. Rendesen megkűzdök saját magammal, hogy ne nyögjek bele a csókunkba. Még soha nem értek így hozzám és ez nagyon meglep, hogy azonnal ezt bírja kiváltani belőlem.
Lassan távolodnak csak el egymástól az ajkaink.
-Igen? Mióta?-csillannak meg a szemeim kihívóan. Nem eresztem a szemeimmel a tekintetét.
Egyszerűen az őrületbe fog kergetni. Vágyom minden érintésére. Belülről harapdálom az ajkam miközben veszettül cikáznak a gondolataim a fejemben.
-Marco..-lassan mondom ki a nevét. Közelebb hajolok a füléhez.
-Lépjünk le.-közlöm vele. Türelmetlen vagyok? Biztosan. Érdekel? Kicsit sem.

Alig tudom elhinni, hogy minden ilyen simán megy. Ha tudom, hogy tényleg ennyire nyitott az egészre, akkor hamarabb elhívom egy randira vagy ilyesmi. Végig féltem, hogy el fogom szúrni, hiszen a kapcsolataim sosem végződtek jól. Már tényleg eltemettem magamba, hogy valaha is találok magamnak egy lányt, de Dasiy-ben megtaláltam azt, amire szükségem van.
Nem csak viszonozza a csókomat, de a következőt már ő kezdeményezi. Talán ő még bátrabb, mint én, ami miatt kicsit rosszul érzem magam, nem akarom, hogy nyominak gondoljon, hiába vagyok az a csajozás terén.
Édesnek hív, amitől kicsit zavarba jövök. Jól esik, bár általában a srácok nem szeretik ha édesnek hívják őket. Tudom, hogy én nem egy férfi állat vagyok, inkább egy kedves srác, szóval nekem jól esik ez a jelző.
Nagyon érdekes ez az egész, érzem rajta, ahogy élvezi, hogy végig simítok a testén. Nem sokszor éreztem ilyet, hogy ilyen hamar egymásra hangolódunk.
- Mióta először megláttalak. Csak nem tudtam, hogy hogyan mondhatnám el neked - vallom be ősizntén. Kezdem megszokni a közelségét és nem zavarban lenni tőle, amikor olyat súk a fülembe, amitől a lélegzetem is eláll. Most tényleg jól hallottam vagy víz ment a fülembe? Nagy ugrás ez az ismerkedésünkben, de nem azt mondom, hogy nem vagyok vevő rá. Már most alig bírom visszafogni magam és már most van jele annak, hogy kívánom őt, de nem gondoltam volna, hogy ma eljutunk az ágyig.
- Hová szerenél menni? - Nem tudom, hogy hová mehetnénk, esetleg ajánljam fel hogy hozzám? De az nem túl nyomulós?
- Meg lehet nem jó ötlet most rögtön kimenni a vízből - kicsit nehezen ejtem ki a szavakat, majd lefelé pillantok. Ha most kimásznék, akkor a holnap az internet biztosan tele lenne velem, de kivételesen deréktól lefelé. Ezen a helyzeten az átázott boxeralsó is csak ront.

Olyan természetesnek hat a közelsége és szívem szerint sosem ereszteném. Rég volt már olyan az életemben amit tényleg, de tényleg szerettem volna a magaménak tudni valakit Marco azonban az első pillanattól képes volt levenni a lábamról, magával sodorni és a teljes figyelmemet uralni a nap minden percében. Sokszor csak robotpilótán sodródok az árral miközben a gondolataim elmerülnek a kis belső világomban.
Édes szavai újra és újra levesznek a lábamról. Kissé tátva marad a szám, amikor kimondja, hogy azóta vágyik erre, hogy megismert. Beletúrok a vizes hajába és kicsit összeráncolva az orrom rámosolygok.
-Hát így, butus..-adok megint egy rövid csókot a ajkaira. Csak a türelmetlenség beszél belőlem. Szerintem nekünk nagyon jót tett az az időszak, amit a munka miatt külön kellett töltenünk. Így én nem ugorhattam bele ész nélkül az ismeretlenbe, ő pedig nagyon ügyesen kiépített magáról egy nagyon szimpatikus képet. Mindegy volt, hogy éppen hétköznapi dolgokról csacsogunk vagy éppen azzal sokkoljuk egymást, hogy kinek mit jelent a diétás ebéd az ilyen kritikus időszakokban vagy éppen elmélyedve feszegettük a belső viharunk gócpontját. Egyszer még sírtam is neki a telefonban. Nem akartam kiborulni főleg nem előtte, de mérhetetlenül fáradt és nyűgös voltam és a sok stressz pont akkor tört ki belőlem amikor megláttam a nevét a kijelzőn. Talán sosem fogom elfelejteni ahogyan a fellépőruhámban bújkáltam az asszisztensem elől, hogy Marcora zúdíthassam azt a sok szart, ami felgyülemlett. Akkor is olyan édes és türelmes volt velem.
-Mondjuk hozzám? Berakunk egy filmet és csak olyan kajákat eszünk, amik nem férnek bele a kalórialimitbe?-kérdezem kicsit megvonogatva a szemöldökeimet. Egy laza este aztán meglátjuk, hogy hogyan alakul a többi. Szeretnék kicsit olyan környezetben lenni vele ahol már nem kell aggódni a figyelő szemek miatt.
-Ohh..-hatalmas mosoly terül szét az arcomon. Erre nem is gondoltam. Kap egy puszit az arcára és elengedem a combjaimmal, mert gondolom ez sem segít a helyzeten, de nem távolodok el tőle kezeimmel még mindig a vállába kapaszkodok, hogy ne szenvedjek, hogy fent maradjak a felszínen és egyébként sem szeretném, hogy kicsússzon a kezeimből.
-Mesélj még nekem a sorozatról.-próbálom elterelni egy kicsit a figyelmét, de az egyik kezem még mindig a hajával játszik.
-Marad a szuperhős téma vagy új vizekre evezel?-érdeklődök tovább.

Végre tényleg meg mertem lépni ezt és az elmúlt óra életem legjobb órája. Az első lány akinél azt érzem, hogy tényleg nagyon akarom, de emelett nagyon féle, hogy elszúrom. Őt nem kéne, hiszen már most arról álmodozom, hogy milyen is lenne a közös életünk.
Úgy tesz, mintha ezt könnyű lett volna elmondanom neki, de nem volt az. Sosem viseltem jól a visszautasítást és tőle főleg nem tudta volna elfogadni a kis szerelmes lelkem.
- Ez nagyon jó ötlet! De hozzám is mehetünk. Még csak ma értem haza, szóval nem volt időm tönkretenni a rendet - nevetek, hiszen elég rendetlen vagyok és ritka, hogy ilyen szép tiszta a lakásom. Jót tesz neki, ha elutazok és a bejárónőnek van ideje tökéletesre csiszolni.
Lehet rossz ötlet volt neki elmondani, hogy mit váltott ki. Pontosabban inkább az gond, ahogy közöltem, mert úgy jön le, mintha rossz dolog lenne.
- Jaj nem úgy gondoltam - rázom meg a fejem és kivételesen határozottan visszarántom a lábait magamra. - Csak tudod... - próbálom lenyomni a bennem rejlő kis srácot, aki nem mer a lányok felé közeledni és elővenni a csajozós oldalam. Kicsit közelebb hajolok hozzá, hogy más ne halljon. - Túlságosan kívánlak - suttogom a fülébe miközben végigsimítok a combján. Lehet tényleg nem kéne folytatnom, mert nem fogom tudni visszafogni magam, de azt se akarom, hogy nyominak gondoljon, amiért nem élek a lehetőséggel.
- Teljesen új. Ez egy komolyabb hangvételű sorozat lesz, bár inkább a fiatalabb, tinédzser és egyetemista korosztálynak fog szólni a drogfüggőségről - lelkes vagyok a sorozat kapcsán, mert végre a komolyabb színészi oldalam is megmutathatom a vásznon. Sokan csak azt gondolják, hogy csak bohóckodni tudok, de ez más lesz. - Nem tipikus prevenciós anyag lesz, nem azt akarja az ember arcába nyomni, hogy ne drogozz, hanem reálisan mutatja be a hatásait, meg a következményeit. - Nem egy dokumentumsorozatra kell gondolni, de kellően komoly lesz.  

A szívem a torkomban dobog akármennyire is nyugodtnak tűnök. Annyira büszke vagyok magunkra, hogy ebbe így bele fogunk vágni és ráadásul ő kezdeményezte. Szükségem lenne már végre egy normális férfira, akivel lehet egy olyan párkapcsolatom, ami nincs az első másodperctől halálra ítélve. Sosem voltam senkinek az egyéjszakása. Valahogy mindig beijedtem, amikor egy idegen akart tőlem intimitást.. talán ezért volt az, hogy aki tényleg meg akart szerezni, de nem volt velem más terve egyszerűen ejtett 1-2 hét után. De nem baj. A médiavisszhang helyettem is megindította a bosszúáradatot. Marco azonban más mint bárki akivel eddig dolgom volt. Odaáig vagyok érte.
-Jó, benne vagyok. Akkor hozzád megyünk.-adok egy puszit az orra hegyére. Szívesen meglesném azt a bizonyos legénylakást, hogy tudjam melyikünknél fogunk több időt tölteni, már amikor egyáltalán a városban vagyunk.
Hirtelen húzza vissza a lábaimat, amin nem kicsit lepődök meg, de kimondhatatlanul bejön a mozdulat.
Ajkamat harapdálva várom, hogy kimondja a szavakat. Lehunyom a szemeimet miközben szavai édesen cirógatnak végig és a keze végigsimítja a lábamat.
Tudod, édes.. ha így folytatod, akkor a jó hírem fogja bánni, mert itt szedlek szét mindenki szeme láttára.-súgom neki vissza és apró csókot lehelek a nyakára.
Az egyik kezem lcsúszik a válláról és finoman a hasizmait kezdem cirógatni miközben beszél. Biztos vagyok benne, hogy ezzel nem segítek a helyzeten de nem tudom távol tartani a testétől a kezeimet. Főleg egy ilyen vallomás után.
-Jól hangzik.. majd mindenképp követem, hogy milyen remekül teljesítesz majd.-mosolygok rá gyengéden.
-Rá is fér az emberekre valami ilyesmi.-bólintok néhányat. A szakmám ellenére kemény drogokkal sosem éltem. Persze nem vagyok szent, néhány füves cigi már van a hátam mögött, de szerintem alkohollal is eleget mérgezem a testem nem kell rátennem még egy lapáttal. Meg egyébként is alapvetően egy pozitív, örökmozgó vagyok szóval nem is szorulok plusz anyagokra.
Adok egy puszit az arcára.
-Biztos zseniális leszel.-merülök el újra a tekintetében.
A szemem sarkából látom meg az egyik pincért, aki elsétál mögöttünk.
-Szia! Ne haragudj! Hoznál nekünk két törölközőt légyszíves?-eresztek meg felé egy mosolyt amire bólogat és elszalad intézkedni.

Amennyire zavarba tudnak hozni már csak ha beszélnek a szexről, most pont annyira nem érdekel, hogy nem vagyunk egyedül. Teljesen elfeledtet velem mindent és csak arra tudok gondolni, hogy mennyire akarom őt. Nagyon sokat kellett ahoz innom, hogy rögtön ágyba vigyek valakit és a kapcsolataim is nagyrészt 2-3 hétig tartottak, így új ez az egész.
Annyira aranyos ahogy lelkesedik és puszit ad nekem. Már most sikerült megtapasztalnom, hogy egyszerre tud egy cuki kislány lenni, de egy vad csaj is. Ez az a kettősség, ami kicsinál. Valamiért nagyon bejön és még többet akarok belőle. Látom, hogy tetszik neki, amikor én is kicsit határozottabb vagyok. Ezt megjegyzem és igyekszem majd sokkal inkább az lenni vele.
- Valahogy nem tudok a jó hírünkre gondolni - vallom be, ami kicsit felelőtlen. Lehet nekem kéne itt a tudatosnak lenni és nem hagyni hogy ilyen erotikus helyzetben is elkapjon minket egy-két fotós.
- Huh - csak ennyi jön ki az ajkaimon, amikor a keze a felsőtestem kezdi bejárni. Rögtön szaporább lesz a szívverésem és a légzésem, egyre kevésbé tudom titkolni, hogy mennyire akarom őt. - Tetszik? - kérdezem, bár ezzel inkább a saját tetszésem próbálom leplezni. Tényleg kíváncsi vagyok hogy bejön e neki az alakom, hiszen sokat dolgozok rajta, de az érintéséből arra következtetek, hogy igen. Ha már ő fogdoshat, akkor én se fogom vissza magam és a combjáról a fenekére kúszik a kezem. Mintha ott akarnám tartani őt, hogy ne süllyedjen el, de sokkal inkább csak a tenyeremben akartam érezni.
- Köszönöm, nagyon igyekszem és remélem tényleg jól sikerül - még nem szerepeltem sorozatban, így nem tudhatom, hogy milyen lesz.
- Zseni vagy! - nyomok egy puszit az arcára, amikor törölközőt intéz nekünk. Azzal meg tudunk lépni. Amint megjön a pincér rögtön megragadom az egyiket és próbálok úgy kimászni a medencéből, hogy rögtön el tudjam takarni magam. A telefonomért sietek, ami a ledobott ruháim között van és már írok is egy üzenetet a sofőrömnek, hogy lassan jöhet értünk.

Minden mozdulata csak fokozza a türelmetlenségemet. Nem szeretném bármiben is változna értem és nem tudom, hogy sokszor csak zavarban van tőlem vagy tényleg egy kicsit visszahúzódó személyiség. Mindegy. Lesz időm kideríteni és neki is lesz ideje megnyílni velem. Én szeretem őt így is úgyis. Nekem egyébként is mindig az első csók a vízválasztó. Ha az nem működik, akkor veszett ügy. Életem legjobb csókjait kapom tőle és nem is tudok betelni vele.
Innen nem gondolom, hogy kikerülne bármilyen kép, de sokan vagyunk, az emberek pedig beszélnek bár bizonyíték nélkül minden csak pletyka és úgy nem tudják lehozni a cikkeket sem. Ördögi dilemma.
-Jogos.-mosolyodok el és az ajkaim súrolják a szájá miközben már teljesen hozzásimulok amikor a keze a combomról a fenekemre vándorol.
-Tökéletes vagy.-bólintok és a kezem lejjebb csúszik. Az alsónadrágja gumija alá csúsztatom a ujjaimat és lassan végigsimítőm az alhasát kettőnk között, de nem nyúlok lejjebb. Egyelőre legalábbis.
Végül inkább befejezem, mert magamat is legalább annyira felhúzom, mint őt, amivel nincs is baj, de nem akarok olyanba kezdeni, amit nem tudok befejezni.
-Jó fog menni.-ebben egy kicsit sem kételkedem. Akármilyen szerepet kap biztosan tökéletesen helyt fog állni. Azonban tényleg furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy milyen lesz őt majd más katakterként látni.
Gyorsan intézek magunknak menekülőutat. A puszira egy mosollyal válaszolok.
Amikor megérkezik a felmentősereg kimászok a vízből és körbetekerem magamon.
-1 perc és jövök.-felkapom a cuccaimat, hogy elvonuljak a fürdőbe.
Ott megszabadulok a fehérneműimtől és szárazra törlöm magam különben vissza sem tudnám préselni magam a ruhámba. Miután felöltözök Alessandrától kérek egy zacskót a vizes fehérneműimnek és visszatérek a medencéhez ahol Marcot hagytam.
-Kész vagyok.-mosolygok rá. Ha ő is elkészült akkor mellé lépve a kezébe csúsztatom a kezemet.  

Egyre jobban kezdenek kikészíteni a mozdulatai. Nagyon beindít, ami nem tudom, hogy most jó dolog e. Az természetesen pozitív dolog, hogy ennyire fel tud izgatni, de nem kettesben vagyunk. Nem lenne jó, ha valaki meglátna minket. Igaz már nincs annyira világos, ráadásul víz alatt játszadozunk, de akkor sem akarom, hogy ezzel kerüljön a címlapra holnap. Na meg amúgy sem csináltam még ilyen helyzetben hasonlót. Eléggé visszafogott srácnak tartom magam az erotikus dolgok terén.
Jól esik a dicsérete, de a mozdulatai még inkább. Egyre lejebb vándorolnak az ujjai, már az alsónadrágom alá is másznak egy kicsit.
- Ez annyira jól esik - mondom miközben próbálom csillapítani a heves levegővételemet. Azt viszont nem hagyhatom, hogy csak ő kényeztessen, hiszen milyen dolog az már. Nem tudom mennyire vevő rá, de végül megemberelem magam és az én kezem is felfedező útra indul. Az alsóneműjének a vonalához csúsznak az ujjaim, majd előre indulnak annak a mentén. Kíváncsian figyelem a rekacióját, amikor a textilen keresztül simítom meg őt odalent. Túl sok vagyok? Remélem, hogy nem, nem akarom elszúrni, de nem tudom meddig mehetek.

- Én is gyorsan átöltözök - hiszen én sem mehetek haza egy szál boxerben. Kézbe veszem a ruhámat és elvonulok a mosdóba. Nem akarok vizes gatyában hazamenni, így azt leveszem magamról és alsónemű nélkül veszem fel az elegáns ruhám. Az átázott darabot nem akarom kézben magammal vinni, ezért inkább kidobom a mosdóban található kukába.
- Mehetünk - kézenfogva indulunk el a kocsihoz. Nem szoktam csak úgy hazavinni lányokat, de a sofőröm még sem kérdez semmit. Jól végzi a munkáját.
- Nem vagy éhes? Rendeljek valami kaját? - nézek a lányra kérdőn, majd előkapom a telefonomat, hogy tudjak rendelni. Előre meg akarom rendelni, hogy ne kelljen otthon sokat várni rá.

A bejárati ajtó előtt áll meg a sofőr és amint kiszálltunk ismét megfogom Daisy kezét, hogy együtt menjünk fel a lakásomba.
- Ez lenne az én kis lakásom - vigyorgok miközben kitárom előtte az ajtót.
- Nyugodtan érezd magad otthon - szeretném, ha tényleg otthon érezné magás és el tudna lazulni nálam. Ha minden jól megy akkor egyre több időt fog itt tölteni.
- Önthetek neked valami italt esetleg? - kérdezem miközben leveszem a zakómat és az előszobában lévő fogasra akasztom.

Veszélyes játékot űzünk mi ketten, de mégis olyan mámorító ez az izgalom, hogy lebukhatunk Bátrabban nyúlok hozzá, aminek azonnal meg is érzem a hatását az ölemnél. Eddig csak sejtettem, hogy jó méretekkel rendelkezik, de ez beigazolódni látszik. Hangjára megborzongok. Édesem.. ez még semmi. Bátorságomból táplálkozva az ő keze is vadabb vizekre evez. A tekintetem az övébe kapaszkodik miközben ujjai végigsimítanak a lábaim között. Résnyire nyílt ajkaim közül kicsúszik egy sóhaj. Ennyi kész végem. Le kell lépnünk vagy tényleg olyat teszek, amit nem szeretnék viszont látni a címlapokon.
-Menjünk.-bólintok néhányat türelmetlenül és intézem is a törölközőket.

Mindketten megszabadulunk a vizes fehérneműktől, hogy ne áztassák el teljesen a ruháinkat. Mire én kiérek ő már ott vár. Nekem meg kellett szenvednek a cipzárakkal a férfiaknak ilyen szempontból fényévekkel könnyebb dolguk van.
Kezem a kezében pihen miközben távozunk.
Elhelyezkedek vele a kocsiban.
-Azt beszéltük, hogy ma kirúgunk a diétából.-kacsintok rá.
-Úgyhogy sajtburgert szeretnék és sültkrumplit.-nem is tudom, hogy mikor ettem utoljára ilyesmit. Elég komoly edzésterv van nekem előírva és szinte minden falatot előírnak, hogy mikor minek kell a szervezetembe jutnia. A kardió az egyetlen amire nem kell külön gyúrnom. Két, két és fél órákat ugrálok és táncolok végig platformos tűsarkú cipőkben. Az csinál az embernek komoly állóképességet.

Amikor kitárul előttem a lakás ajtaja mosolyogva lépek be. Otthonos, világos színek, valahogy úgy illik hozzá ez a lakás.
-Nagyon szép..-bólogatok elismerően majd gyorsan kibújok a cipőmből, hogy beljebb lépkedek, hogy jobban szemügyre vehessem. Nagyon szép a kilátás is. Nappal biztos még szebb, de az éjszaka fényei is lenyűgözőek innen. Felé fordulok amikor kérdez.
-Majd később.-mosolygok rá miközben a ruhám hátuljához nyúlok és lehúzom a cipzárt. Kicsit rá kell segítenem, de végül a földön landol mielőtt félrelököm.
Könnyed léptekkel szelem át a köztünk lévő távolságot teljesen meztelenül. Kicsit sem érzem úgy, hogy takargatnom kellene magam előtte.
-Elkezdtünk valamit, amit illene folytatnunk...

Ahhoz képest, hogy eddig egy puszit sem mertem adni neki, egy pár óra leforgása alatt már ott tartunk, hogy majdnem emberek előtt esünk egymásnak. Nem tudom, hogy jó ötlet e ilyen gyors tempóba haladni, hiszen lehet előtte még jobban meg kéne ismernünk egymást, mert még a végén azt hiszi, hogy csak szexelni akarok.
A másik fontos dolog, amire mindig gondolnom kell, az a gyomrom. Éppen ezért kezdem el lapozgatni a felhozatalt az ételekből.
- Ha most nemfoglalkozunk a diétával, akkor én valami óriás hambit eszek - már most összefut a nyál a számban. Gyorskaja, ha az edzőm ezt megtudja ki fog csinálni. A Disney pedig még inkább meg fog ölni, ha ez meg fog látszódni, de egy ilyentől nem lesz bajom.  Büszkén mutatom neki a lakásom. Nem akarok nagyképű lenni, de nagyon büszke vagyok azokra a dolgokra, amiket én értem el. Mindig is az álmom volt egy ilyen lakás.
- Köszönöm - jól esik a dicséret. Arra gondoltam, hogy iszunk egy pohár bort vagy hasonló, szóval meg sem várom a válaszát, hanem kivszeke két poharat a bárszekrényből. A következő mondatát először nem értem, de amikor megfordulok, akkor eláll a lélegzetem.
- Gyönyörű vagy - ennyi jön ki a számon, miután nyeltem egy nagyot. Nem tudom levenni a tekintetem a meztelen testéről. Közelebb lépek hozzá és megcsókolom.
- Biztos, hogy szeretnéd? Nem gyors neked? - kérdezek rá, eddig úgy tűnik, hogy ő lazábban kezeli, mint én, szóval inkább magamtól kéne megkérdezni.

Ha benne is pofáraesek akkor feladom ezt az egész szerelem dolgot. Talán csak a beszélgetéssel töltött idő vagy már önmagában a kisugárzása is megnyugtat abban, hogy megtehetem, amit meg akarok tenni... nem is tudnám megmondani pontosan, de minden hezitálás nélkül engedem közel magamhoz érzelmileg és testileg egyszerre.
-Na ez a beszéd.-pillantok rá mosolyogva. Legalább lesz egy esténk amikor tényleg kifújjuk azt a nagy levegőt, amit az év nagy részében benntartunk a nagy igyekezet közben mikor próbálunk egyszerűen mindenkinek megfelelni.. mintha ez egyáltalán lehetséges lenne.
Tényleg nagyon szép az otthona. El tudnám itt képzelni a reggeleimet. Olyan természetes lenne, hogy szinte meg se kellene szokjam. A poharakkal ténykedik miközben én megszabadulok a ruhámtól.
Amikor felém fordul már ott állok előtte és a szemem láttára világosodik meg a mondandóm lényege.
-Köszönöm..-suttogom válaszként a bókjára. Kezeim az arcára simulnak amikor megcsókol.
Kérdésére egy kicsit elbizonytalanodok, de igyekszem ezt eltakarni előle, mert nem akarom, hogy félreértse. Nem a saját döntésemben kételkedek, hanem megijedek, hogy talán ez neki lesz gyors.
-Marco azóta akarlak, hogy megismertelek..-közelebb simulok hozzá miközben feljebb tűröm a pólóját, hogy a kezeim a bőrére simulhassanak a derekánál.
-Miattam ne izgulj, sosem teszek olyat, amiben nem vagyok biztos.. de ha neked gyors megértem..-nem akarom, hogy azért menjen bele, mert esetleg bármit is bizonyítani akar vagy mert esetleg nem akar csalódást okozni.
-Szívesen várok rád, ha azt szeretnéd.-teszem még hozzá.
-Nem mellesleg pedig.. ha összetöröd a szívem olyan dalt írok rólad, hogy a világ összes országában énekelni fogják...-nevetek egy rövidet halkan. A döntés a kezében.