Meglep, hogy ilyen gyorsan haladunk és én nem terveztem ennyire rohanósra, de nem zavar. Csak nem akarom elveszteni, mert nagyon fontos a számomra, de lehet pont ezzel vesztem el. Bizonytalannak tűnhetek és ez elijesztheti. Valahogy mindig elbénázom. A szavai nagyon jól esnek és élvezem, hogy próbál közelebb jutni a bőrömhöz. Tudom, hogy tetszik neki a felsőtestem, ezért amikor feltűri a felsőm, én segítek neki és inkább le is veszem. Megérzi rajtam, hogy kicsit tartok ettől és pont azt érem el, amit el akartam kerülni. Megrázom a fejem mielőtt válaszolnék neki.
- Nem, félre érted. Nagyon tetszel nekem és minden vágyam, hogy egymáséi legyünk, csak nem akartam, hogy azt hidd emiatt, hogy én nem gondolom komolyan ezt az egészet - ő nem azok közé tartozik, akiket csak pár estére hoztam fel magamhoz. Vele hosszabb távra tervezek ezért félek ettől.
- Sosem fogom összetörni a szíved, ezt megígérem - mondom határozottan.
- Én is szeretném hidd el, de ki akarom élvezni minden közös pillanatunkat - magyarázom, hiszen ezek a pillanatok fontosak. Például szívesebben vettem volna le róla én azt a ruhát.
- Tényleg gyönyörű vagy és szeretném kiélvezni - suttogom a fülébe miután közel hajoltam hozzá. Egy apró puszit is adok a fülére, majd onnan indulok el lefelé. Az arcára is kap pár érzékibb puszit, majd a nyakát kezdem el csókolgatni. Közben a kezemmel végigsimítok az arcán, majd a nyakának a másik oldalán egészen le a melléig, amire finoman rámarkolok.
- Minden egyes pontját ismerni akarom a testednek - jelentem ki mielőtt ismét megcsókolnám, de ez már sokkal hevesebb, vadabb, mint az eddigiek. Úgy falom az ajkait, mintha nem lenne holnap, közben pedig a kezem is tovább markolássza.

Teljesen magával sodor, magához rántja a lelkemet, mintha csak megtaláltam volna a mágnesemet. Ahogy a keresem az utat a testéhez segít és megszabadul a pólójától, így a kezem még szabadabban barangolhat a felsőtestén. Szóval végig csak engem féltett. Ettől teljesen elolvadok belül. Értem nem szoktak aggódni, hiszen mindig a magabiztosság vaskos páncélja mögé rejtem a korábban már sérült részeimet, hogy senki ne vegye észre a repedéseket a porcelán lelkemen. Ő pedig anélkül, hogy ezzel tisztában lett volna természetéből fakadóan igyekezett vigyázni rám. Két lábon járó tökély.
-Én sem a tiédet.-mosolyodok el sokkal megkönnyebbültebben
-Akkor legközelebb nem hagylak ki a vetkőzésből.-billentem kicsit félre a fejemet. A kezeim lejjebb vándorolnak és kigombolom a nadrágját.
Ahogy ajkai elindulnak felelé rajtam kellemes borzongás járja át a testemet, ami a hasamnál összpontosul, de ahogyan a kezei is elkezdenek felfedezni már ez a bizsergető érzés lentebbi gócpontot választ
-A tiéd..-elcsuklik egy pillanatra a hangom, amikor erős keze rámarkol a mellemre.
-A tiéd az egész.. a tiéd vagyok.-lehelem ki mielőtt ajkai lezárják az enyémeket. A már korábban kilazított nadrágját letolom a csípőjéről, hogy az lecsúszhasson róla mielőtt átkarolom a nyakánál, hogy közelebb húzhasson magához. Hagyni fogom, hogy irányítson és ő diktálja a tempót. A nyelvem az övével játszik és lehunyt szemekkel élvezem, hogy nő lehetek a karjaiban. Lassan simítom végig egyik kezemmel a vállától az ágyékáig.

Nem gondoltam, hogy ma eljutunk az ágyig, de nem bánom. Nagyon kívánom őt és semmit sem akarok jobban, mint hogy végre együtt legyünk. Kicsit félek attól, hogy rossz irányba sülne el a dolog, de belemegyek a játékba és bízom benne, hogy csak javulni fog tőle a kapcsolatunk.
- Reméltem is - mosolygok rá. Nem tartom magam profinak az ágyban, de igyekszem mindent megtenni, hogy élvezze és úgy látom, hogy jelenleg élvezi azt, amit csinálok. Megszabadít a nadrágomtól és mostmár mindketten meztelenül simunlunk egymáshoz. Mindkét kezemmel óvatosan a feneke alá nyúlok és egy kicsit megemelem, hogy az ölembe tudjam venni. Az ajkait egészen addig nem engedem el az én ajkaimmal, amíg a nappaliban lévő kanapéig érünk. Próbálom minél gyengédebben lerakni a kanapéra, ami elég nagy ahhoz hogy ketten ellegyünk rajta. Nekem most az a legfontosabb, hogy élvezze, ezért olyan dolgot is be akarok vetni, ami nem szokásom. Ismét a nyakát kezdem el támadni a csókjaimmal, de elindulok még lejjebb. Apró érzéki csókokkal szántom végig a testét, egészen lentig, amikor már a kanapé előtt térdelve kell lennem. Felnézek rá, mielőtt tovább haladnék, hogy megnézzem a reakcióját. Nem akarok olyat tenni, amit nem élvez. Óvatosan széjjelebb nyitom a lábait, hogy jobban hozzáférjek. Lassan nyalom végig odalent. Nem most csinálom először, de tényleg ritkán alkalmazom ezt, remélem jó érzéssel tölti el. Az elején igyekszem sokszor ránézni miközben újra és újra végignyalom, majd behunyom a szemem és próbálok gyorsítani a tempón.
- Ez így jó? Szereted? - kérdezem amikor ismét felmászok hozzá.

Talán az egyik legnagyobb hibám, hogy sosem tartottam az elköteleződéstől, így képes vagyok hamar beleugrani dolgokba. Ennek ellenére sosem az én kitartásommal volt probléma egyetlen kapcsolatomban sem.
Minden erölködés nélkül emel fel a földről és én ösztönösen kulcsolom át a lábaimmal a derekánál miközben ajkai még mindig nem szakadnak el az enyémektől. Mámorító érzés ahogyan a fedetlen teste az enyémnek feszül.
Óvatosan fektet a kanapéra és mozdulatai hiába határozottak olyan gyengéden ér hozzám, mintha összetörhetnék. A napjára sem emlékszem, hogy mikor bánt velem egy férfi ilyen szépen. Nedves hajam szétterül a kanapén.  Csókjai már elhagyják a számat és szépen lassan beborítja velük a testemet. Lehunyom a szemeimet miközben az egész testem ellazul az érintése alatt addig a pillanatig, amíg le nem ér a lábam közé. Érzem magamon a tekintetét, így rápillantok és bólintok egy aprót jelezve, hogy nincs semmilyen ellenvetésem.
Pattanásig feszülnek az idegeim amikor megérzem magamon a nyelvén. Hangosan sóhajtok egy nagyot és az egyik kezemmel a hajába túrok. Vékony testem időről időre megfeszül érintései hatására. Ügyesen bánik a testemmel amiért azonnal hálásan reagál is.
Akkor jutok levegőhöz amikor újra felfelé veszi az irányt rajtam.
-Nagyon jól csinálod ne aggódj.-megcsókolom ismét az ajkait miközben egyik kezemmel átkarolom a nyakánál a másik pedig végigsimítja mielőtt finoman ujjaim közé zárom a férfiasságát és finoman dolgozni kezdek rajta. Nagyon élvezem, hogy olyan bensőséges érzés az egész. Nem tolja túl és csak egyszerűen biztonságban érzem magam vele, ami a számomra mindennél fontosabb.

Próbálok magabiztosnak tűnni, de félek hogy nem fogok tudni neki olyan élményt nyújtani, mint amit szeretnék. Mindent megteszek, hogy élvezze és a reakciói alapján, eddig jól esnek neki a mozdulataim. A sóhajai csak még inkább beindítanak, ami egy újabb löketet ad nekem, hogy jobban teljesítsek. A dicséretére csak elmosolyodok. Jól esik hogy megdicsér, de annak még jobban örülök, hogy tetszett neki, amit csináltam. A csókunk közben megragadja a férfiasságom, ami miatt egy halk sóhaj jön ki az ajkaim közül. Kész, nem bírom tovább. Ez adta meg a végső lökést nekem, hogy végre tényleg megtegyem.
- Egy pillanat - továbbra is mosolygom, majd gyorsan berohanok a hálómba, hogy előkeressek egy óvszeres csomagot. Már úgy térek vissza hozzá, hogy rajtam van a gumi, de így is maximum egy percig tartott az egész.
- Ne haragudj - bocsánatot kérek amiért várnia kellett. Ismét felé mászok, hogy megcsókoljam. Közben végigsímtok a testén, majd a kezemmel megigazítom magam lent, hogy utána lassan, óvatosan be tudjak csúszni a lány lába közé. Behatolás közben egy halk nyögés is elhagyja a számat.
- Nem fáj? - kérdezem két erősebb levegővétel között. Olyan, mintha mindenét nekem találták volna ki. Lassan kezdek el mozogni benne, hogy mindketten szokjuk a helyzetet.

Reményeim szerint lesz még bőven időnk és lehetőségünk teljesen felfedezni egymást más alkalommal is. Finoman kezdek el dolgozni rajta viszonozva és amikor erre válaszként felsóhajt jobban nem is akarhatnám őt.
Hirtelen szakad el tőlem, de viszonzom a mosolyát miközben figyelem ahogyan elsiet tőlem. El sem tudom képzelni, hogy mi dolga akadt, amíg vissza nem tér. Védekezik. Okos. Nekem teljesen ki is ment a fejemből. Nem szedek fogamzásgátlót, mert teljesen felboríthatja a szervezetemet, így muszáj ebben a módszerben gondolkoznunk.
-Nem haragszom. Legalább te észnél vagy, köszönöm.-mosolygok rá hálásan. Valószínűleg mire én észbe kaptam volna már rég késő lett volna bármilyen jellegű óvintézkedést tenni.
Lábaimat feljebb húzom miközben újra fölém helyezkedik. Ő halkan nyög én viszont elég hangosan miközben lassan belém csúszik. Elég rég voltam már férfival, így szükségem van néhány másodpercre és mozdulatra, hogy engedjek a méretének, ami egyszerűen csodálatos.
-Nem..-rázom meg a fejemet miközben kűzdök egy kicsit a levegőért. Minden mozdulata maga a gyönyör, így nyögéseim is egyre sűrűbbé válnak. Nem számítok rá, hogy ilyen gyorsan fogok elélvezni, de alig néhány perc után a körmeim már a hátát szántják végig, miközben a hátam ívesen megfeszül alatta.
-Marco..-a nevét kimondva élvezek el. Mit művel velem?
Finoman tolom el magamtól amikor végre kapok levegőt, de csak azért mert helyzetet szeretnék vele váltani. Leültetem a kanapéra és a szemből emelkedek fölé miközben a lábaim közé fogom. A kezemmel segítve vezetem vissza magamba majd mozogni kezdek miközben ajkaim újabb csókot kérnek tőle.

Igyekszem tényleg odafigyelni rá. Nem akarok neki semmi problémát okozni, főleg nem egy gyereket, ezért is rohanok el egy gumiért. Lehet kicsit túl hirtelen történt, de valahogy el kellett mennem érte, nem tartok minden szobában belőle. Abban sem vagyok biztos, hogy nem járt le, hiszen rég vettem már ezeket, de elég sokáig jók, azt hiszem.
Az első mozdulatoknál hangosan nyög, amit megértek, hiszen kellően szűk, de ez nem gond, csak még jobban körülöleli a férfiasságom. Igyekszem nem túl durván, de még is gyorsabb tempóban mozogni benne, mert úgy tudom, hogy az jobb neki, mintha nagyon lassan csinálnám. Én is egyre hangosabb vagyok, főleg akkor nyögök fel, amikor a hátamba karmol. Nem a fájdalomtól, hanem az élvezettől jön ki belőlem ez. A nevemet kimondva élvez el és már nekem sem kéne sok, de lelassítok és kitol magából. Már szólnia sem kell, a mozdulataiból értem, hogy mit szeretne. Most én ülök a kanapéra és ő felülről ül a férfiasságomba. Lassan kezd el mozogni miközben én magamhoz ölelem. Nagyon jól csinálja és már érzem, hogy nem sokáig bírom. Már az előző pózban is a végénél jártam, de a váltás miatti pihentetés kicsit feltöltött. Lovaglás közben újra elkezdünk smárolni és ez végez velem. A nyögéseim miatt elengedem az ajkait.
- D...Daisy... - az élvezettől nem tudom kimondani, hogy lassítson, mert így el fogok menni. A testem minden izma hirtelen megfeszül, a kezemmel megragadom a derekát és lent tartom, amíg elélvezek benne. A fejem hátra döntöm a kanapén és csak arra van erőm, hogy lihegjek.
- Annyira tökéletes vagy - mondom két lihegés között, de arra még nincs erőm, hogy közben rá is nézzek.

Könnyen fordítom át a helyzetet mivel nem ellenkezik hagyja, hogy én is megtegyem a magamét.
Szorosan fognak a karjai miközben mozgok rajta és a száját csókolva mozgatom őt is az élvezet felé. Lassan szakad el tőlem és akkor áttérek a nyakára. Amikor kimondja a nevemet a bőrére nyögök még egyszer mielőtt magára szorít és finoman megharapom a bőrét miközben elélvez. Az én szám is tátva marad miközben érzem magamban élvezete utolsó hullámait. A vállára dőlve igyekszem összeszedni magam.
-Nem, édes. Te vagy tökéletes.-Emelem fel végül a fejemet a válláról, hogy finoman megcsókolhassam az ajkait. Lassan emelkedek fel róla, hogy finoman csússzon ki belőlem. Kissé remeg a lábam miközben felállok. Összeszedem a pólóját a földről és belebújok, úgy érzem, hogy a ruhám nem lenne túl kellemes viselet az este többi, viszont így végig magamon érezhetem majd az illatát.
-Na már csak ennünk kell egy hatalmasat és ez lesz életem legjobb napja.-mosolygok rá és elhelyezkedek a hatalmas kanapéján. Hozzá tudnék szokni ehhez a helyhez és az ilyen estékhez vele.
Kibontom a hajamat, így már kissé kócosan és nedvesen omlik le. Így legalább gyorsabban fog száradni. Majd kicsit később írnom kell egy üzenetet Clairenek hogy hozzon nekem váltóruhát, mert semmi nincs nálam még a fehérneműim is nedvesen pihennek valahol az előszobában egy szatyorban.

Az együttlétünk minden perce csodálatos volt. Igyekezetem minél jobb teljesítményt nyújtani, de biztosan tudok ettől jobb is lenni. Főleg, hogy most elég rövid ideig bírtam, de nagyon kívántam már. Így is sikerült elérnie, hogy teljesen kifáradtam és hosszú percegik csak hátraőlve pihenek a kanapén, miközben a levegővételem kezd normalizálódni. Elégedetten nézem végig, ahogy lemászik rólam.
- Csodálkozok is, hogy még nem jött meg a futár - elgondolkodok, hiszen már elég régen megrendeltem a hamburgereket. Amint sikerül újra életet lehelni magamba, felkelek a kanapéról. A használt eszközt gyorsan kidobom a kukába, majd a szobámba megyek, hogy magamra húzzak egy kényelmes itthoni alsót. Ő az én pólómat húzta magára, szóval én sem akarok nagyon kiöltözni.
- Mostmár önthetek egy pohár bort? - kérdezem, hiszen az volt az eredeti terv, mielőtt egymásnak estünk volna. Oda is lépek a konyhapulthoz és kiöntök két pohár bort. Amint kiöntöttem megszólal a csengő. Rohanok is a lakásom ajtajához. Az előszobában van köntös, amit magamra húzok, nehogy egy szál alsóban nyissak ajtót, illetve az ottani szekrényen van pénz is, direkt az ételrendelések miatt. Adok bőven borravalót a srácnak, aki nem először hozott már nekem ételt, szóval nem lepődött meg, hogy én nyitottam neki ajtót.
- Itt is van a finomság - lóbálom a levegőben az olajtól átázott zacskókat. Leülök mellé a kanapéra és közelebb húzom az előtte lévő dohányzóasztalt. Azon terítek meg magunknak.

Biztos vagyok benne, hogy hamarosan megérkezik majd a vacsoránk is. Mosolyogva figyelem amikor egyetlen alsónadrágban kerül elő a szobájából. Legealább még élvezhetem a látványát.
-Igen, köszönöm-bólintok. A kanapéról figyelem ahogy tölt mindkettőnknek. Ehhez a látványhoz hozzá tudnék szokni. Amikor megszólal a csengő a pocakom is közelebb jár ahhoz, hogy elégedetten tele lehessen. Amíg ő a futárral intézkedik kiosonok a konyhába és elhozom a két pohár bort, mert gondolom az ő keze úgyis tele lesz. Lerakom a poharakat az asztalra.
Mire leteszem a fenekemet a kanapéra már ő is érkezik a zacskóval. Már most tudom, hogy holnap mennyire fog fájni a hasam ettől, de valahogy kicsit sem izgat. Lehet egy napom amikor teljesen kirúgok a hámból és ez talán még mindig elviselhetőbb a szervezetemnek, mintha csapnék egy újabb görbe estét a táncoslányaimmal.
-Ez azzz!-tapsolok néhányat örömömben, de türelmesen várok amíg átrendezi a terepet.
Amikor elkészül adok egy nagy puszit az arcára. Fogalma sincs róla, hogy ezek az apróságok milyen sokat jelentenek nekem. Gyorsan lopok is magamnak egy sültkrumplit. Szerencsére nem hűlt ki mire ideért vele a futár. Elnyújtózkodom a két pohárért és az egyiket a kezébe adom.
-Ránk.-tartom felé a poharamat, hogy koccinthassunk. Ha koccint velem belekortyolok a borba.
-Ez nagyon finom. Tudsz te egyáltalán bármiben hibázni?-kérdezem nevetve.

Mire visszaérek a kajával, ő már a kanapéhoz vitte a két pohár bort. Leülök hozzá és elkezdek kipakolni a zacskóból. A bejárónőm biztosan nem fog örülni, hogy a dohányzóasztalon eszük ezeket a maszatos ételeket, de ritkán járok haza, szóval remélem kibírja. Már nagyon éhes vagyok, de elfogadom a poharat, amit a kezembe ad.
- Ránk - ismétlem meg és koccintok vele, miközben egy hatalmas vigyor ül az arcomra. Nagyon örülök neki, hogy végre tényleg itt van és úgy érzem, hogy nagyon jó úton halad a kapcsolatunk.
- Ez nem az én érdemem sajnos. Ezeket csak kapom - vallom be. Nagyon ritkán kell elmennem vásárolni. Általában mások vásárolnak be nekem vagy gyakran kapok csomagot szponzoroktól és rajongóktól is.
- De rég ettem ilyet - mondom miközben a kezemben lévő hatalmas hamburgerrel szemezel. A forgatás során mellőznöm kellett ezeket, szigorú diétán voltam, mert egy szuperhősnek jól kell kinéznie a feszülős jelmezben. Igaz, hogy hamarosan fotózásom is lesz, de ettől az egy hambitól csak nem lesz bajom. Jó nagyot harapok a finomságba, de nem is én lennék, ha az étterem titkos öntete nem csöpögne rögtön rám.
- Basszus - csúszik ki a számon, amikor megérzem a mellkasomon végigcsurgó öntetet, majd meglátom, hogy még a kanapéra is jutott belőle.

Koccintunk én pedig boldogan figyelem a mosolyát. Úgy érzem végre tényleg jó helyen vagyok.. vele.. mellette.
-De gondolom azért ezt veszik, mert szereted.-Mosolygok rá és kortyolok még egyet a borból. Vicces is lenne, ha a bevásárlásokat magunknak intéznénk. Sokáig nem jutnánk az emberektől az egyszer biztos.
Harapok egyet a hamburgerből és egyből a régi idők jutnak eszembe, amikor apával otthon ettünk ilyeneket, amikor anya dolgozott vagy éppen elutazott és nem tudott nekünk főzni. Olyankor mindig ilyeneket ettünk, mert ez gyors volt és nem kellett utána mosogatnunk.
Hirtelen kapom rá a tekintetem amikor megszólal és örülök, hogy már lenyeltem a falatot, mert azonnal elnevetem magamat. Komolyan mintha magamat látnám, de megnyugtató, hogy ő kezdte a sort. Lerakom a hamburgerem.
-Ne hagyd kárba veszni..-nevetek tovább és odahajolok, hogy lenyaljam a mellkasáról a nyelvem hegyével majd egy szalvétával óvatosan letörlöm a kanapéról a nagyját, hogy ne dolgozzam jobban bele az anyagba a szószt. Átsétálok a konyhába, hogy megnedvesítsek egy másik szalvétát és mire végzek már alig van nyoma a kanapén.
-Ha megmarad a folt legalább mindig emlékezni fogsz erre az estére..-mosolygok rá és újra magamhoz veszem a hamburgerem és mostmár kissé előredőlve eszek tovább, hogy ne jussak az ő sorsára. Amint kiszórakoztam magam és újra beleharapok tiltott gyümölcsbe nekem a combomra csöppen néhány csepp ketchup.
-Na zsák meg a foltja..-nevetem el magam újra.