I think it's so important for girls to love themselves and to treat their bodies respectfully.
Vészesen közelít az MTV VMA, így ideje belevágni az előkészületeknek. A nevemnek köszönhetően rengeteg tervező környékezett meg, hogy felöltöztethessenek a díjátadóra, de úgy gondoltam ez egy jó lehetőség lenne, hogy kivételesen saját magamnak válasszak, hogy kinek a ruháját szeretném majd viselni. Az internet csodáinak köszönhetően találtam rá Robert Sinclair munkáira, amik azonnal le is vettek a lábamról. Az ügyfélköre meg sem közelíti a nagy neveket, de ez engem kicsit sem érdekel, amíg a munkái makulátlanok. Szóltam az asszisztensemnek, Clairenek, hogy vegye fel a vele a kapcsolatot és kérje fel a feladatra. A részletek egyeztetése után a mai napra lett leszervezve egy ruhapróba amit minden túlzás nélkül már izgatottan várok. Otthon egy zuhany után kissé fel kell forgatnom a szekrényemet, hogy megtaláljam azt a fehérnemű szettet, amit ilyen alkalmakkor szoktam viselni. Pántnélküli, bőrszínű melltartó és a színben hozzáillő alsórész az, ami ilyenkor a legkevésbé zavarja az összképet. Felkapok egy túlméretezett pólót egy fekete shorttal, ami ki sem látszódik alóla és a tűsarkú, combközépig érő fekete csizmámat. Minden könnyen levehető, ami nem hátrány. A fekete sötétített terepjáró rejtekében utazok át a címre. A kocsiban ülve még Marcoval chatelek. -Ő az?-kérdezi Clair felvonva a szemöldökét. Csak most jövök rá, hogy valószínűleg hosszú percek óta csak mosolygok és magamban kuncogok miközben el sem szakadok a kijelzőtől. -Ki más?-kérdezek vissza és igyekszem leplezni, hogy fülig pirultam, de ez szinte lehetetlen. -Mindjárt ott vagyunk.-jelenti be én pedig bólintok. Elrakom a telefont a táskámba és kipillantok az ablakon. Leparkolunk az épület előtt és kiszállunk a kocsiból. Feltűnés nélkül érkezünk meg. Claire nyitja az ajtót és belépek. Csillogó szemekkel pillantok körbe miközben Claire előre megy. Olyan kíváncsi vagyok, hogy milyen ruhákba bújhatok ma.
I think it's so important for girls to love themselves and to treat their bodies respectfully.
Én nem várom el senkitől, hogy változtasson a személyiségén, a viselkedésén vagy az öltözködésén csak a jelenlétem miatt. Sőt éppen ellenkezőleg. Jobban kedvelem az emberek őszinte valóját a hamiskás megjátszás helyett. Mindig eszerint válogattam meg azt, hogy kikkel dolgozok együtt főleg azok esetében, akik a közvetlen közelemben vállaltak munkát. Nagyon fontos számomra a közös dinamika. Claire például hiába a szöges ellentétem mégis csodákra vagyunk képesek együtt és mérhetetlenül megnehezítené az életemet ha őt elveszíteném. Ezt az egész mai találkozót is ő szervezte le nekem, minden egyeztetés rajta keresztül történt. Most is együtt lépjük át a divatház küszöbét és valami eszméletlen látvány tárul a szemem elé. Egy nőnek ez maga a mennyország. Ha meghalok itt szórjátok szét majd a hamvaimat. Tátott szájjal nézek körbe, de sajnos esélyem sincs minden kiállított ruhát teljesen szemügyre vennem, hiszen megérkezik a zseni, aki miatt ma ide jöttünk. A tapsra összerezzenek, de azonnal megjelenik egy hatalmas mosoly az arcomon és közelebb lépek a tervezőhöz. -Szia! Ne viccelj semmi sem tarthatott volna vissza, hogy megnézzem a csodálatos kreálmányaidat.-a hangom izgatott. Gyors léptekkel zárkózok mellé. Claire néhány lépéssel lemaradva követ minket, hagyja, hogy váltsak néhány szót a tervezővel. -Ugyan kérlek egy másodpercig se szabadkozz. Nézz rám hogy nézek ki. Egyébként te még lezserül is remekül festesz.-bólintok elismerően. Magamtól sosem tudnék ilyen ügyesen színeket válogatni, mint ahogyan ő tette. Türelmesen várok, amíg az ajtó kitárul és szemügyre vehetem a nekem szánt ruhákat. -Robert!-skálázik egyet a hangom. -Ezek gyönyörűek.-tátott szájjal nézem végig őket a fogason. -Claire ezt nézd meg.-integetek neki hevesen miközben kiemelem a ruhát a többi közül. -Ez a kedvencem úgyhogy ezt szeretném utoljára felpróbálni. Ajkamat harapdálva gondolkozom. Kiválasztom még az ezüst színű ruhát és halvány rózsaszínt bár nem vagyok benne biztos, hogy az utolsó passzolni fog hozzám, de lehet, hogy beleszeretek ha felveszem. -Ezt a hármat szeretném felpróbálni mindenképp. A mályvaszínűbe szerelmes vagyok.-lépek végül Roberthez. Tudtam, hogy jól döntöttem amikor őt választottam.
"And then you smiled and I wondered if I would ever think of anything else."
★ foglalkozás ★ :
Superstar.
★ play by ★ :
Ariana Grande.
★ hozzászólások száma ★ :
175
★ :
Re: Dress me up. Robert & Daisy
Csüt. Feb. 23 2023, 19:33
-Ez a beszéd. Szeretem a megállíthatatlan embereket.-Mosolygott a lépcsőn felfelé menet, miközben hallgatta a bókot. Elégedetten legyintett bele hajába. -Ah, köszike. Igyekszem. Lehet az a fajta emberke vagyok, aki még egy hajléktalan rucijában is dögös lenne.-Viccelődött, bár egy pillanatra elképzelte, amitől kirázta a hideg.-Oké, akkor ezt a képet most igyekszem elfelejteni.-Legyintett elengedően és ki is űzte fejéből a kopott ruhák képét. A művész úr teret engedett a ruhákat nézegető hölgynek, de nem lepte meg a választása. Valahogy számított rá, hogy a lilát fogja választani. Nagy meglepetés nem érte. Elégedett mosollyal szemlélte, ahogy a nő a ruhák közt válogatott. Örült neki, hogy sikerült ennyire jól eltalálnia az ízlését. Bár önmagában soha nem kételkedett, inkább azon múlt, hogy az épen aktuális megrendelőn milyen cipő van. Bár nem csak az övé az érdem, hiszen a tervező nem sokat ért a varrónők és szabászok nélkül, épen ezért Robert elég kiemelkedő béreket addot, de tény és való volt, hogy minden a tervező asztalon születik meg, így végső soron a fő érdem mégis csak az övé volt. Kulccsal kinyitott neki egy ajtót, amin ha bement zavartlanul tudott öltözködni. -Parancsolj szivem. Öltözz át, aztán mutasd szépen, hogy áll rajtad.-Mosolygott.