Jellem
„A tűzoltó olyan, mint az acél, minél jobban ütik, annál keményebb lesz.”
Az éves teljesítmény értékelésein nem feltétlenül szerepel túl jól a felettesei szemében, mert gyakran kedvez a munkatársainak bizonyos döntéseket illetően. Nem keménykezű vezető, inkább a megbeszélés híve, mint a letolásé. Ha elő kell vennie a keze alá tartozó embereket, megteszi, de a békésebb úton szereti elrendezni a nehézségeket, az emberei közti nézeteltérések elsimítását is ő szokta kezdeményezni. Nem szereti felemelni a hangját velük szemben, de ha kell, megteszi és ha szereti is a jól bevált rendszereket és folyamatokat, képes eltérni tőlük, ha azzal a megoldást gyorsabban eléri. Sosem elégedett azzal, amiben él és dolgozik, ezért is kezdeményezte a feletteseinél is mindig azt, hogy tanulna, vágyik a továbbképzésekre. Több, mint tizenöt éve tűzoltó, így a tiszteletet kivívta már a társai szemében, akik bíznak és megbíznak a döntéseiben, ha nem is vakon, de követik a szavait és elismerik a szaktudását. Valamennyire hősies típus, mert ha valaki tűzoltó, másmilyen nem is lehet - életeket is ment, mégis tudna mesélni azokról a pillanatokról is, amikor késve értek ki tűzesetekhez vagy balesetekhez és már nem volt kit megmenteni.
Önálló, magabiztos, öntudatos, erősebb egyéniség, de nem fejjel megy a falnak. Ha nem is behódol másoknak, de meg lehet őt győzni a pro és kontra érvekre alapozva. Bátor és tettre kész, határozottan kiáll önmagáért, és védelmez másokat is. Kedveli a kihívásokat, szívesen választja a nehezebb utat, szeret és tud bizonyítani. Teljesítményorientált, versengő típus, ha nem is ő akar a legjobb lenni, tudáséhsége hatalmas és az ösztönzi, ha valamiben nem jártas, vagy van olyan terület, amin szélesítheti a tudását. Szeret dolgozni, mondhatjuk munkamániásnak is, a teljes kikapcsolódás nála csak akkor jelenik meg, ha az előző műszakjai embert próbáló voltak. Aktívan szereti töltenie a szabadidejét és őt feltölti az, ha a szabadban lehet a négy falon túl. Kedveli a szörfparadicsomokat, ha szabadságon van, gyakran indul neki hirtelen ötlettől vezérelve a kocsijával, motelekben szállva meg. Nem retten meg a nehezebb beszélgetésektől sem, nyíltan vállalja az érzelmeit és kimondja azt is, ha egy döntés nem fogára való, vagy ha nem ért egyet másokkal. A felesleges veszekedéseket kerüli, mert azok fárasztják, ahogy az irigység vagy a féltékenység és a kicsinyesség is.
Nem sokat morfondíroz, gyorsan dönt, és azonnal cselekszik, ez pedig a munkájában sokszor előny is, mert ha egy módon nem tud valamit megoldani, akkor rögtönöz, figyelembe véve a biztonságot és az eljárásokkal kapcsolatos sorrendet, nyugodt szívvel rábízhatjuk magunkat a nehéz szituációkban. Nem sodor veszélybe senkit sem, ő az első minden esetben veszélyhelyzetben. Remek gyakorlati érzéke van, igen jó szervező és vezető, lényeglátó és problémamegoldó gondolkodású. Rendkívül kitartó, az akadályok nem rémítik meg, kihívásnak tekinti őket. Vállalja a kockázatot, a cél érdekében szívesen keresi meg a kiskapukat, de ért a nem szóból és nem az a csak azért is kategória.
Ösztönös, impulzív személyiség, a hirtelenharagja előfordul, hogy bajba sodorja és utána tüzet kell oltania átvitt értelemben is. Nem szeret meghunyászkodni, egyenes gerinccel kiáll az elvei mellett. Őszinte szókimondása tapintatlanságba csaphat át, a vitákban gyakran megsebezheti mások érzékenységét, amiket realizál is utólag, amiért képes bocsánatot is kérni, de ez leginkább a másik fél hozzáállásán múlik. Nem kedveli, ha beleállnak és leckéztetni próbálják, ha direkt ingerlik és sértegetik. Sok esetben nem ismeri fel és nem ismeri el a hibáit, az ingerlékenysége, a hirtelen haragja és a kudarcait sokszor a rajta kívülálló dolgokban, vagy mások hozzáállásaiban keresi. Előfordul, hogy nehezen látja be, mások nem feltétlenül azt az utat követik, amire ő már rálépett és mindenki más metódust használ a boldoguláshoz, ahhoz, hogy megoldják a maguk problémáit, mint amit ő.
Múlt
De Steve Buscemi is tűzoltó! ---- 2002-2003. környéke- Ne kérődz már, mint egy tehén, az istenit!
- Bocs, direkt volt. Majd ha felnövök, abbahagyom.- Tizennyolc éves vagy!
- Tizenhét és fél. Lényeges különbség. Amúgy sem akartál nekem nagy ajándékot adni. Mondjuk egy kocsit. Megérdemelném, nem igaz?- Majd ha olyan eredményeket hozol haza, de ahogy elnézem, inkább leszel utcaseprő, mint híres bróker.
- Egyik sem akarok lenni. Nem izgatnak, anya.- Vedd már ki a szából azt a rágót, jönnek nagyanyádék. Ő és megkérdezi, hogy miért kérődzöl tehén módjára.
- A lánya vagy. Persze, hogy azt mondod, amit ő is - a papucs olyan hirtelen repült felém, hogy elhajolni sem volt időm, csak az arcomat fordítottam félre, hogy legalább ne az orromat vagy a szememet találja az el. A csattanásra elfojtott hangot hallattam. A tenyeremmel dörzsöltem meg a képemet, ami olyan volt, mint egy pelyhedző fostos galamb, aki nem tudja eldönteni, nudista lenne-e inkább, vagy bitang bundás (alias tollas) jószág. Apám minden alkalommal, amikor megborotválkoztam, kiröhögött. Anyám pedig a nyálával dörgölte le a kiserkenő vért, ahogy időről-időre megváltam a szőrömtől, mert annyira gyakran nem toltam végig a pengét a képemen, hogy megszokjam, mikor is vágom meg magam úgy istenesen, de azért a kis gyökér Kevin Mccallisternél jobban toltam már a felnőtt vagyok tevékenységeket. (Nem foglalom imába Willow nevét, mert az első szexnél bénáztunk, leginkább én. Neki meg csak fájt, de #csináldmégAndy óhaja volt.)
- Eszedbe ne jusson visszadobni, fiam! - anyám ripakodott rám, amikor meglendítettem a földről felvett, már elnyűtt papucsát, de csak elvigyorodtam, mielőtt inkább úgy rúgtam vissza neki azt, a földön csúsztatva elé. - Istenem, tiszta apád vagy!
- Ő meg mindig rád fog engem. Akkor most mi az igazság? - anyám fontoskodó léptekkel került elém, mint egy orosz torpedó, kicsi, de ütős személyiségvonásokkal. Másfél fejjel magasodtam fölé, kisszéket kellett volna hoznia, hogy arcon tudjon vágni, ha a határokat feszegetem, de a méretei ellenére is ő hordta itthon mindenki helyett a nadrágot. Asszem, apám nem merte bevallani ezt, de ő csak két dologtól félt az életben. Mutertől meg anyám haragjától, akivel ha minden stimmelt, Honey néven illette, ha épp összefosta a bokáját, akkor pedig Elizabeth néven emlegette, csak hogy éreztesse vele, ugyanolyan fontos volt, mint a királynő odaát a Buckingham Palotában.
- Az előbb kértem valamit, nem igaz? - a szurikáta méretű tenyerét emelte a számhoz, a fintor akaratlanul is undorrá vált a pofázmányomon, mert lehet, hogy őt nem érdekelte a nyálam, eszemben sem volt a DNS-emen osztozni vele.
- Kiköpöm, csak hagyd abba ezt inkább - a feje felett elláttam a bejárati ajtó felé, aminek üvegén át a kocsifeljárón megjelenő autó jelezte, anyámnak igaza volt, tényleg jöttek nagyiék. Kifordultam előle, de anyám elkapott a pólómnál fogva a seggem felett, úgy lerántva az anyagot is rajtam, hogy a pólóm csak enyhén akart megfojtani. - Öltözz át. Ebben a démonűzős pólóban nem mutatkozhatsz előttük. Tudod, hogy anyu nem érti, milyen bandák ezek! - dohogott, feladtam.
- A pucér seggemet is látták, meg a nudista virslimet is. Szerintem túlélik, ha.. - a papucs most egészen közelről csattant a lapockámnak, akkorát szólt, mintha harangoznának a közeli templomben. Bassza meg!
- Felveszek valami inget - egyeztem bele inkább, mielőtt még anyám leamputálja ma este a lábamat. Meg jobb is volt nagyiékat nem nekem üdvözölni. Ha szerencsém van, nem fogja stresszlabdának nézni a fejemet, ha meglát, mert mindig késztetést érzett rá már kölyök korom óta, hogy gyurmaként meggyúrjon, ha akartam, ha nem. Papával menő srácok vagyunk, rászoktattam pár éve az ölelés helyett az ökölpacsira, mielőtt Houdinit játszva egy tíz dolcsist csúsztatott át szerinte észrevétlenül a tenyerembe. Elég látványosan és hallhatóan mondjuk.
Ezt rakd félre a kocsidra, fiam! jeligével, amit az enyhén nagyot halló füleivel legalább olyan hangosan mondott mindig, hogy a szomszéd kismacskát is felébresztette, biztos vagyok ebben. Néha hallottam, ahogy vernyákolt. Még akkor is, ha papa a közelben sem volt. Ő mindenképpen azt akarta, hogy egy Volkswagen Bogarat vegyek, mert hogy az aranyos kis jószág, van benne férfi erő, szerintem meg buzis kis szar az az autó. Sosem jutottunk dűlőre, mindig apám mentett ki ebből a lehetetlen vitából azzal, hogy
majd a gyerek eldönti. Amit aztán folytatott azzal, hogy de
felkötöm, ha egy Chevrolet Impalát vesz.
Nem hazudtam. Mama úgy meggyúrt, mint egy háromnapos kovászból készülő kenyeret, papától pedig most nem tíz, hanem húsz dolcsis bankót kaptam. Ekkora infláció azért nem volt, de meghívtam egy narancslére cserébe. Coca Colát nem ihat, nem bírja a gyomra. A napi egy kisrakétája felett inkább szemet húnyok, arról nem tudok. Hát hogyne.
- Na! - Mama úgy mosolygott rám, mintha álcában Jézus lennék. Ebből nem tudtam semerre elindulni, hogy merre akarunk haladni a beszélgetéssel, de ha megkérdezem, akkor meg anyám újabb papucsa bombaként robbant volna az arcomba. -
Hm? - teliszájjal nem beszélünk, tudom én. Ezt leginkább magamtól tanultam meg, mert három évvel ezelőtt Angie arcába köptem némi bbq oldalast a szülinapos július negyedikei kertipartin. Mondhatnám azt is, hogy szívesen függetlenség napja, de csak az én születésnapomat baszta el. Ha egy héttel korábban születek, semmi gond nem lett volna ebből. Azt az undort, amivel letörölte az arcát, sose felejtem. Valószínű ő az, aki miatt a szomszéd macskák torkuk szakadtából vernyákolnak éjjel. Ez a bosszúja. - Tudod már, hogy hova mész? Harvard? - anyám vigyorgott. - Princeton - már rötyögött - Columbia? - itt már visított a röhögéstől. Anyámra inkább nem néztem, ahogy szórakozott a nyomoromon. Jó, belátom, sose voltam éltanuló, de nem kellett tartania attól, hogy meg- vagy kibukok. Szerettem a középmezőnyt, az olyan biztonságos. Főleg Willow mellett matekon és Matt mellett bioszon. Valahogy mindig jobban sikerültek a dogáim, mint amennyit tanultam előtte.
- Tűzoltó leszek.- Hogy micsoda akarsz lenni? - anyám is értetlenkedett.
- Biztosan, kincsem? Tudod, az veszélyes szakma - mama kicsit másképp reagált.
- Tűzoltó leszek. - Mit mond? - papa és a füle.
- Dehogy leszel az! Inkább menjél a Princetonra - háborgott anyám. - Biztos, hogy nem mész el tűzoltónak.
- Tessék? - papa úgy fürkészett, mintha államtitkokat beszélnénk ki.
- De megyek. Azt akarom csinálni!- Dehogy csinálod, Andrew Fuller! - kezdődik! Már megint a teljes nevemen szólított. Szokása volt.
- Elizabeth! - nagyi is beszállt a versenybe. Megforgattam a szemeimet.
- TŰZOLTÓ LESZEK, PAPA! - kiabáltam neki oda, ahogy közelebb hajoltam, kizárva a két nőt a beszélgetésből.
- Ja! Jó! Adjak pénzt a kocsidra?- Andrew Fuller! - anyám zendített rá megint. A jobb bokámat ráraktam a bal térdemre, belementem a staring contestbe vele. Olyan volt, mint egy cseszett sas, aki egy mérföldről kiszúrja a pockot.
- De Steve Buscemi is tűzoltó! Ott volt akkor, amikor az ikertornyok leomlottak!- Akkor miért volt filmekben, ha tűzoltó?
- Önkéntes volt. Nem láttad a hírekben?- Ez aztán a nyomós, indok, mondhatom. Gratulálok!
- Tessék? Basszátok meg, kutyák! ---- 2013-2014. környékeSandovalnak egyetlen bűne volt csupán. Több is, de most ez volt a legfontosabb. Lucas, José, Martin, Andy, Jimmy és Santiago félkörívben állták körbe a csodát, volt, aki a csípőjére rakott kézzel meredt maga elé. Már több napja eltervezték, de a beosztásuk miatt mindannyian arra vártak, hogy Sandoval is abban a műszakban legyen, mint ők.
- Szerintem nem bírjuk el.- Dehogynem. Megnéztem a neten, egy tonnánál kevesebb - Luke mindig utánajárt a bizonytalan kimenetelű dolgoknak. Néha már unták hallgatni, mert egyikük sem tervezte, hogy PhD-t írna az űrkutatásról, a tőzsdéről vagy éppen az anyacsavar, miért vagy te anyacsavar jelllegű elmélkedésekből, de ő volt az az ember, aki Andrew Fullert helyettesíthette volna, ha akarná. Nagyjából egy időben kezdték a tűzoltást és ha minden programot végig is jártak, a főiskolára már csak Andy ment, Lucast nem igazán érdekelte, hogy feljebb tornázza magát a ranglétrán. Nem akart főnök lenni, nem akart volna parancsokat osztogatni, de a szakmai tudásában senki sem kételkedett. Amikor Andrewnak vizsgái voltak, minden esetben ő is ugyanúgy megtanulta azt az anyagot, amit az egyik legjobb haverjának is kellett. Mondhatjuk, hogy barátok is voltak, mert Andy ott volt Luke tejfakasztóján és a már öt éves kislányának is ő volt a keresztapja. Nem mintha mindezt ténylegesen számon tartották volna, de július harmadik és negyedik napján, ha nem dolgoztak, párszor koccintottak Andy és a haza tiszteletére.
- Észre fogja venni és akkor lebasz minket.
- Ne fossál már. Múltkor láttam, hogy a fogkefédet végighúzta a klotyó peremén - nem feltétlenül volt igaz ez a kijelentés Fuller részéről, de el akarta oszlatni a kételyeket Martinban. Mindig ő volt a visszahúzó erő, bizonytalan volt akkor, amikor egymást viccelték meg, ha éppen nem mentek tűzhöz, nem volt tréning és oktatás.
- Tessék?
- Én is láttam! Még vigyorgott is hozzá - Santiago mindig azt mondta, amit a felettese is. Nem azért, mert tövig akart volna benyalni, csak valahogy szeretett ugyanazon a véleményen lenni, mint mindenki más, kerülve a konfrontálódást. Még újonc volt. Persze, hogy be akart vágódni a fiúk közé, és így jobban azonosulni tudott mindenkivel. Az első napján, amikor lecsúszott a csövön, mint gyakorlás, leginkább olyan volt, mint a
dagadt csizmás kandúr, mára már rájött, hogy csak szívatták azzal, hogy pucér lábakkal, alsónadrágban kell azt csinálni.
- Esküszöm, hogy belehugyozok a csizmájába! - a fenyegetésre Andy és Jimmy elvigyorodott, ahogy összenéztek, mert ez azt jelentette, hogy háború van. Sosem tudták, hogy mikor, melyik nap, melyikük fog kitolni a másikkal az ésszerűség határain belül, de a felháborodást minden esetben hangos röhögések váltották fel a munkában. Ha voltak is súrlódások, azt a Battalion Chief, a Captain és a Lieutenant igyekezte elsimítani. Ritkán fordult elő olyan, hogy ne tudták volna megbeszélni a stressz okait, amire a legtöbbször a munka adott indokot. Santiago még nem volt teljesen azzal tisztában, hogy a beszorult, de már nem megmenthető embereket is ki kellett vágniuk gépjárművekből.
- Na? Csináljuk akkor?- Úgy, mint a koporsóvivő srácok? Minden oldalról körbeálljuk és megfogjuk? - a
kussoljál, a
te nem vagy normális és a
mivan? hozzászólások egyszerre zúdultak Santiago felé, aki a nyakát behúzva emelte fel a kezeit, mintha semmit sem mondott volna.
- Úgy! Úgy csináljuk - nyugtatott meg mindenkit Andy az autóval szemezve. A vajszínű Volkswagen Beetle olyan kocsi volt, amilyet a nagyapja is akart volna neki. Az utolsó évében, mielőtt elvitte volna a daganat, megfogadta, hogy megveszi neki azt a kocsit, amire egész életében gyűjtötte a pénzt. Öt nappal a szerződéskötés előtt hívták fel a kórházból, hogy az öreg meghalt és így az adásvételi szerződésnek sem lett volna értelme. A hat férfi közül négy már akkor lehajolt, hogy ráfogjon a bogárra, amikor Martin és Luke vigyorogva nézett végig egy szőke ciklont végigsétálni. A tűsarkú cipője visszhangot vert az utca kövezetén, de Andy a mellette lapos talpú csizmában sétáló kis vörös keltette fel a figyelmét. Rajta volt a sor, hogy tarkón vágja Lucast, hogy végre koncentráljon is a feladatára, mert már majdnem a fütyülgetésnél meg beszólásnál tartott, mintha az építkezéseken dolgozó munkások leképezése lenne.
- Meg ne próbáld! Kell a két kezed - hiába volt minden erőfeszítés, Luke úgy lendült a két nő után, mintha Ariadné fonalát követte volna, de nem sokra ment, mert épp, hogy csak - több, mint valószínű - bemutatkozott, már a munkatársak tettek arról, hogy segítsenek neki, odaüvöltve a háttérből.
- Kasztrált!- Én nem akarnék vele randevúra menni! Herpesze van. Láttam, amikor együtt zuhanyoztunk!
- Horkol is éjjel, traktorhangú pacsirta!
- Brady, munkaidőben nincs randi! - Lucas egyszerre vigyorgott és szégyenkezett, ahogy visszafordult feléjük, a tenyerét mutatva, amibe a szőkeség írt bele egy telefonszámot. Szinte lebegve érkezett meg a fiúk közé, meg is köszörülte a torkát. - Karen a neve - Jimmy elvigyorodott
- Na, Casanova, akkor hajolj be és toljuk meg - Jim már nevetve veselkedett neki az autónak, hatan könnyedén emelték meg a kocsit, amit a szitkozódó lihegés és anyázás követett. Lehet, hogy mindannyian edzettek, de három méterrel elpakolni egy kilencszáz kilós szépséget annyira nem volt jó ötlet, ezt akkor realizálták, amikor együttes erővel szinte úgy dobták le a két fa törzse közé. A köhögésbe vegyülő lihegéssel néztek egymásra, csak hogy együttes erővel, hat éveseket megszégyenítő mentalitással együtt számoljanak el háromig, hogy a kocsi feléig beemeljék oldalirányba a törzsek közé azt. Sandovalnak nem volt akkora rutinja, hogy onnan képes legyen kiállni, csak akkor még nem jutottak el oda fejben, hogy ahogy betették, később nekik is kell kiszedni majd azt onnan. Több, mint valószínű, Sandovallal a kormány mögött, mintha hintóban ülne amaz. Nyögve emelkedtek fel mind a hatan, ahogy a tökéletes helyre került a szállítmányuk, Lucas ahelyett, hogy elégedett lett volna, felnyögve küldött el mindenkit melegebb éghajlatra.
- Bassza meg, ezt nem hiszem el! Elmosódott, baszdmeg!
- De Karennek hívják - Lucas nem volt vicces kedvében.
- Majd megkeresed. Csak egy millió Karen él az Államokban. Megtalálod majd, még előtted a teljes élet - José és az ötletei. Lucas felé rúgott, a mexikói röhögve ugrott el az útjából.
Tizenöt perccel később már a Typhoont mosták és tették rendbe, amikor Sandoval végre kisétált az épületből, ujjaival masszírozva az orrnyergét. Odasétált, ahol a Bogarat hagyta, összehúzta a szemeit is. Aztán körbenézett.
- Basszátok meg, kutyák! - a hangja ideges és dühös volt. De ahogy megfordult, hogy az eddig szorongatott aktatáskáját a kövezethez vágja, már nevetett. - Kurva gyorsan kiszeditek nekem. Mennem kell, az asszony spagettit csinál húsgolyókkal. A kedvencem! Ha elkésem, jövő héten nem lesz szex, pedig megígértettem vele, hogy nem fáj a feje - megrázta a fejét. - Fuller, ez is a te ötleted volt, mi? - bökött a levegőben a slusszkulccsal az említett felé.
- Előfordulhat - vont vállat vigyorogva Andy.
- Hazudik, a mi ötletünk volt! - legalább Santiago megpróbálta.
Kezdőlap
