Mit is mondhatnék rólad? Te vagy a másodszülött lányom, apáddal egyetlen közös gyerkem. Nem tudom pontosan, hogy hol csúszott el a kapcsolatunk, de kisiklott akár egy gyorsvonat. Nagyon makacs vagy, akaratos és szereted, hogyha körülötted forog a világ. Imádod az apádat és nem tudod megbocsátani nekem, hogy elhagytam őt. Szerinted én egy álnok kígyó vagyok, aki kihasználta az apádat, majd elhagyta. Kicsit erős szavak egy tinédzsertől az anyja felé nem gondolod? Szeretném megfejteni, hogy milyen is vagy valójában, de annyira magadba fordultál, hogy alig vagyok képes kiszedni belőled egy épkézláb mondatod a találkozásaink alkalmával. Másfél éve élek külön az apádtól, folyamatban van a válásunk és te úgy döntöttél, hogy nem jössz velem, hanem vele maradsz. Bármennyire is fájt, de elfogadtam a döntésed. Azóta ritkán találkozunk. Kéthetente egy-két napot töltesz velem, azt is legtöbbször duzzogva vagy kiabálva. Ha pénzre van szükséged felhívsz és hajlanó vagy egy órát rám szánni a zöldhasúért cserébe, én pedig minden alkalommal megadom amit kérsz. Látom rajtad, hogy fogytál kicsit és sötét karikák vannak a szemed alatt. Nem vagyok bolond, látom, hogy valami nagyon nem stimmel veled. Igen, a tűszúrásokat is láttam a kezeden és emlékszem még arra a fehér kis porra amit a szállodai szobában találtam meg a zsebedben és húztam le a klotyón. Esküszöl, hogy te nem drogozol, hogy az nem te cuccod volt, bemagyarázod, hogy képzelődök. Az anyai szívem azt súgja, hogy nagy baj van, de hiába igyekszem jobb belátásra bírni apádat, hogy figyeljen jobban rád, ő folyamatosan azt mondja, hogy képzelődök és nincs semmi gond. Hogy tudtad ennyire az ujjaid köré csavarni? Szereted a könyveket, a filmeket, a növényeket. Valamikor botanikus szerettél volna lenni. Gia – a nővéred- nagyon közel áll hozzád, felnézel rá és talán még ő az egyetlen aki valamilyen szinten értelet tud beszélni a fejedbe. Örülnék, ha kicsit összeszednéd magad és javulnának a jegyeid a suliban, ha többször láthatnálak és végre képes lennél beszélni velem. Elmondani, hogy mi a gondod. Mi vagy ki okozta a véraláfutást a szemed alatt? Az a rosszarcú fiú akivel motorozni szoktatok? Nem tudom, hogy mi jár a fejedben, hogy mi okozott neked ekkora traumát és hogyan tudnék segíteni benne, de reméloem, hogy hamarosan elérkezik annak is az ideje, hogy visszaengedd az életedbe az anyádat.
// nem szeretnék sok mindent megkötni a karakterrel kapcsolatban. Alapjárataon egy kedves, nyitott természetű lány, csak az utóbbi mesfél/két évben elindult a lejtőn és azóta nincs megállás. Az avatárt szeretném ha maradna, a kora az eléggé kötött, de minden más szabadon alkotható. Privátan szívesen kifejtem a családi hátteret, és természetesen minden kérdésre választ adok. Nagyon nagyon várjuk//
livin' in new york
Hypothesis
When love hurts you, dare to love again. When a friend falls, dare to be the first to extend a hand. When there is darkness, dare to be the first to shine a light. When there is injustice, dare to be the first to condemn it.
Martina Quinlan and Mallory Duval imádják a posztod
“Other times, I look at my scars and see something else: a girl who was trying to cope with something horrible that she should never have had to live through at all. My scars show pain and suffering, but they also show my will to survive. They're part of my history that'll always be there.”
Mit is mondhatnék? A köztünk lévő korkülönbség nem épp elenyésző, de hát ez van akkor, ha az anyád túl fiatalon esik teherbe, és túl későn szüli meg a kistesót. Hiszen kettőnk közt röpke tizenhat év van, ami nyugodtan kijelenthetjük, elég lényeges, ha testvérekről van szó. Még ha csak féltestvérekről is. Tök mindegy!. Miután New Yorkba költöztünk, és te megszülettél, egy darabig még veletek éltem mielőtt szedtem volna a motyómat, hogy bevonuljak a seregbe. A kapcsolatunk olyan volt, mint egy tipikus nővér-húg testvérpárnak. Hol civakodtunk, hol legjobb barátnőkként egész délutánokat beszélgettünk át, bezárkózva a szobánkba, kisujj esküt téve, hogy titkaink örök biztonságban vannak egymásnál. Aztán elköltöztem, jött az egész válásos mizéria, és te totál kifordultál magadból. A tinédzser kor meglehetősen idegesítő velejáróiról meg inkább ne is beszéljünk! Ritkán jártam haza, de amikor mégis, rád mindig szakítottam időt. Már csak azért is, hogy anyád helyett anyád lehessek, ha már Esthert ilyen rohadtul gusztustalan módon kizártad az életedből, mert apucinak több pénze van, és apuci mindent megenged, vagy mit tudom én mi az amivel maga mellett tart... Egy biztos, az egyértelmű jeleket, hogy valami nincs rendben veled, az öreged nem veszi. Vagy ha mégis sejt valamit, talán megpróbálja a szőnyeg alá söpörni. Milyen lenne már, ha imádott, Best Daddyként csúfosan elbukna azokután, hogy egy szem kislánya őt választotta?! Ne hidd, hogy nem foglak megrángatni azért ahogyan szerencsétlen anyáddal viselkedsz, és azért, mert újonnan már drogozol is. Ne, ne is próbáld tagadni! Látom amit látok, csak kivárok. Vajon még mindig ott gyökerezik a mélyben az egymás iránti kölcsönös bizalom, mint rég, és megnyílsz nekem, hogy segíteni tudjak, vagy örökre elveszítünk? Egyet ne feledj! Én keményebben foglak, mint anyád. Engem nem tudsz zsarolni, érzelmileg manipulálni.
//Ketten is várunk téged, szóval nem kell attól tartanod, hogy unatkozni fogsz. Ajánlatos elolvasnod Esther, illetve az én előtörténetemet is, hogy kapj egy kicsit pontosabb képet a családunkról, arról, hogy honnan is származunk és hasonlók. Gyere gyorsan! //
Még mindig várjuk hogy a kis hurrikán felforgassa az életünket. Gyere te kis bajkeverő, ne hagyd hogy túl nyugodt legyen az életünk
Hypothesis
When love hurts you, dare to love again. When a friend falls, dare to be the first to extend a hand. When there is darkness, dare to be the first to shine a light. When there is injustice, dare to be the first to condemn it.
“Other times, I look at my scars and see something else: a girl who was trying to cope with something horrible that she should never have had to live through at all. My scars show pain and suffering, but they also show my will to survive. They're part of my history that'll always be there.”