Apám sokadszorra sem volt hajlandó felvenni a mobilját. Kizárt a házból, lassan 6 órája dekkolok a ház előtt és eszembe sem jut anyámhoz menni. Kizárt, hogy ott dekkoljak, elég a hétvége. Nem akarom a piás-álmos-másnapos-gondterhelt arcvonásait nézegetni. Hétvégéig úgyis tesz róla hogy ne ezeket nézegessem, így hétköznap biztos az önmarcangol. Az is lehet hogy nem igazak, de inkább hiszek apámnak, minthogy egyszer pórul járjak és beállítsak hétköznap és olyan toluljon elém, ami túlontúl az igazságot boncolgatja. Rettenetesen kellemetlen ez így, hogy egyik ősre sem számíthatok úgy igazán. Mindkettőnek meg vannak a hibái. Nem is kevés ami azt illeti. Vissza kellene mennem koreába a nagyikhoz és ott is maradni. A fenének sem kellene az állandó stressz ezek miatt. Ha apával történik valami, hát mehetek anyához. Nincs olyan hogy nem, hiszen az anyám és mivel kiskorú vagyok, hát kutya kötelességem nála rohadni. Meg a fitty fenét! A mobilomra kúszott a tekintetem. Aali...Aalival pelenkáskorunk óta össze vagyunk nőve, egy suliba járunk és hát ugyan ostanában zűrös a csaj...attól még a barátom. A legjobb, még akkor is ha sokszor nem kér belőlem, mert csak visszarántom. De máshova hova mehetek még? Anya az utolsó ember lenne, akit felhívnék ilyenért, szóval ha Aaliyah nemet mond akkor nagy duzzogva de felhívom anyát is, hogy jöjjön el értem vagy majd hamarosan érkezem éjfél tájt. Hogy fog nekem örülni?!
Szóval megindultam, hogy Aaliyahékhoz menjek, bár fogalmam sincs hogy hol rontottam el a mai napomat, de hogy ennek semmi jó vége nem lesz az is biztos. A szar már csak szar marad, így aztán semmi jóban nem tudtam reménykedni. Elértem egy talán az utolsó tömegközlekedést a másik városba, szóval úgy volt negyven percem ilyeneken fennakadni. De mi lesz ha holnap se jelenik meg otthon apa? Akkor megint a csaj lesz a menedékem? És ha az őse felhívja az anyámat, hogy náluk dekkolok esténként...oltári nagy balhét fog anya csinálni már most látom.  
A mobilomat nyomkodva kikeresem Aali számát, majd a hívógombra nyomva várok a túlsó oldalon lévőre. Kellett pár csörgésre várnom, de nyert ügyem van, hallom a morgását, de mielőtt bármit is leoltana bennem, már közlöm is, beelőzöm.
- Estét csaj. Volna egy kis baj...szambázz le az ajtó elé és megbeszélhetnénk... - azzal bontom is a vonalat, hiszen nem telefontéma, főleg úgy hogy már itt vagyok náluk, de becsöngetni nem akarok, hiszen nem zavarni akarok. Azt hiszem. Szóval várok, míg őfelsége meg nem jelenik az ajtóban és ha ez megtörténik, hát...
- Szia. Apa kizárt otthonról...lelépett valahová, nem jutottam be... - húztam el a szám vállat vonva. Igen, az én problémám, de ő meg segíteni tudna rajtam.

és anyám kifognak nyírni

Szerencsére nem kell túl sokat várnom, hogy valaki, lényegében a csajszit várom, kinyissa végre az ajtót. Ő legalább itthon van és nem fordított még hátat. Nem úgy mint a vérszerinti szülőm. Baszódjon meg. Dühös vagyok? Naná! Csalódott. Az még jobban dühít. Végre az ajtó is nyilik és az ismerős arcot meglátva apró mosoly kúszik az arcomra. Aali ugyan most sokkal másabb, mint mondjuk 2 évvel ezelőtt, de ennek oka van. Nem fogom boncolgatni a témát. Még. Aali jóban rosszban mellettem áll, ahogy én is mellette, bár az utóbbi időben elvetette a sulykot párszor, hiába próbáltam beszélni vele. Hát én nem vagyok olyan mint ő. Aali vad és fékezhetetlen, én totál az ellentéte vagyok... ez nem rossz, sose volt az. Megragadja a karomat és szavai közben behúz az ajtón. Mondjuk jah, nem is akartam az ajtón kívül bebocsátást nyerni, szóval még a szemöldököm is megugrik, hogy miféle piáról beszél. Azt nem innék, meghagyom neki, szeretnék józan maradni....úgy még tíz hosszú percig, míg kiöntöm neki a szívem lelkem. Nem szoktam piálni, de egy enyhe kevés pia most lecsúszna a torkomon. Szeretek józan lenni és úgy gondolkodni. Veszem le az előtérben a cipőm, majd a kabátot is, hogy helyre akasszam, igazán otthonosan érzem magam olykor.  
- Apám kizárt a lakásból, míg suliban voltam, lelépett a nőjével. A kulcsomnak meg lába kélt és elszaladt. - adok egy rövid és tömörnek ható választ az előző kérdésére. Vállat vonok.  
- A telefont meg nem veszi fel, már órák óta hívogatom... - az meg hogy miért nem anyámat zaklatom ilyen miatt...nos két pontos kérdés, komolyan, fogalmam sincs. Lehet ő sincs otthon mert melózik, vagy már be van állva, úgy meg nem akarnám látni. Igaz csak egy telefonhívást kellene felé megtennem hogy eldöntsem milyen lehet a helyzet ott, de bőven elég az, hogy csak hétvégén kell ott lennem. Nem bírnám anyám képét? Hát igazság szerint nem erről van szó. Csupán nem akarok az útjában állni. A sajátoméban állok csupán és az bőven elég jelenleg. Széttárom a karjaim miközben elhúzom a szám.  
- Teljesen szar a mai napom, ennél szarabb már csak nem lehet, nem? Adsz egy párnát és a kádban is meghúzom magam az éjszakára. - totálisan nem érdekel hogy hova kapok helyet, pár mostanában a csaj nem valami beszámítható, de nem félek tőle. Kedvelem és szeretem is mint testvért. És mivel nekem nem adatott meg egy kistesó, Aalinak van egy félnővére, így őt tekintem testvéremnek és legjobb barátomnak. Mert a hülyeségei ellenére is vagyok olyan barom, hogy kiállok mellette.  

és anyám kifognak nyírni

Magyarázhatnám napestig a problémáimat, akadnak olyanok, kiket nem érdekel, meg olyanok, akiket érdekel, de leszarják, vagy én szarom le őket. Szóval két tűz között vagyok, vagy három, kinek mi. Aliyah hiába lézeng kifordult önmagában, ő akkor is a barátom, így mint az ilyenekhez előbb eljövök kiteregetni a szarokat, mint mondjuk anyámhoz. Apám sutyerák. Szerintem van rá jobb kifejezés. Seggfej. Vadbarom. Egy utálatos dög! Hogy gyülölöm-e? Nem tudnám megmondani pontosan az érzéseim felé. Az apám, de közben le se szarja a fejemet, vagyis hát de, pontosan azt teszi minden egyes nap. De be nem akarnám látni, hogy hibáztam, pont én! Nem, nem erről van szó, hanem arról, hogy félek, hogy a fejemhez vágnák a hibáimat.  
- Anya az utolsó, akit ilyen helyzetben felkeresnék... - jegyzem meg röviden, hiszen nem kell tudnia anyunak hogy miféle ördög lakozik a másik szülőmben, aki a telefonját nem képes felvenni és a kulcsomnak is lába kélt. Hát basszus. Milyen ciki lenne már éjjel 10-kor becaplatni anyához, hogy apa kizárta a képemet a házból. A végén még felesleges köröket futnánk és nincs szívem elhessegetni a kedvességét. És a képébe mondani se nagyon akarom, hogy nem akartam haza menni, csak más hely híján... az apjának az SMS-t hamar letolja és megoldja a problémát...bár nem is tudom kinek probléma mindez igazából? A vendégszoba sem rossz, kielégítő lesz erre az egy éjszakára, aztán ha az ősöm nem jönne haza másnap délutánra se...ide jövök megint, bár...lehet bepróbálkozok a nőnemű szülőmnél is. Bár anyámnál nem kell könyörögnöm, biztosan tárt karokkal fogadna minden áldott nap...én azonban nem érzem magam úgy, hogy jobb lenne ott, mint apánál. Hiszen egy részeg picsa. Aali itatni akar fent velem valami piát, felszaladnak szemöldökeim ezt hallva, hiszen nem épp erre számítottam, mikor az első gondolatomra ide jöttem hozzá. Ám feleselni sincs sok időm, hiszen egyből ragadja is meg a kezem és húz felfelé a szobájába. Este van, holnap suli, mégis hogy gondolja ezt az egészet? Ha még hétvége lenne és egy buli kellős közepén, akkor azt mondom, jó igyunk meg egy pohárral...de könyörgöm... most? Meg hogy nincs nemleges válasz? Mégis mikor játszottunk az én szabályaim szerint? Nagyjából két éve mikor kártyáztunk, erre emlékszem. De hogy most még ez is? Meg miért fontos az, hogy gyorsabban pörögjön a nyelvem? Mi van ha összeakadnak majd a szavak? És miért aggódok előre? Még semmi sem történt és ha rajtam múlik nem is fog. A szobájába felérve ő egyből az ágy alá furakszik, hogy onnan szedje elő a dugi piát melyet vacsorára szán nekem. Leülök az ágy szélére és onnan figyelem őt laposan, majd onnan emelem fel szemeimet a már említett törött üvegre. Zain műve. A pasija, vagy nem is tudom mik ők egymásnak tulajdonképpen.
- Még mindig nem tudsz róla lecuppanni, vagy ő nem tud rólad? - teszek fel egy olyan kérdést, mely talán nem is érdekel, hiszen sokszor nem is tudom hányadán álnak. De talán nem is rám tartozik, de Aali a barátom, szeretem tudni hogy miféle érzések kavarognak olykor a fejében. Azontúl hogy mostanában olyan mint egy záptojás. Mindenkit kerül, vagyőt kerülik. Mindegy melyik oldalról nézzük a dolgot. Bűzlik körülötte szinte minden. A pia előkerül, a kezembe nyomja. Felemelem a fejem elé és meglötyintem szinte azonnal az üveget, míg ő helyet foglal. El időzők a hullámzó pián, ahogy az ringatózik az üveg belsejében. Megnyugtató.  
- Figyi. - húzom el a szám és leeresztem a kezem benne az üveggel. Aalira pillantok felvont szemöldökkel. - Nincs inkább egy szál cigid? - kérdezek rá, hiszen most úgy rágyújtanék, bár anyám szerint csak mellette szabadna, most totálisan leszarom a szabályokat. Azt nem mondom, hogy inni nem akarok, de akkor előtte egy cigi. Hátha. Azonban most hogy felhozta apát meg a nőt, már bontom is az üveget, elhúzom a szám és beleiszok az üvegbe legalább két nagyobb kortyot, visszatartott lélegzettel. Hát ez rohadt büdös, de nem szagolgatni akartam amúgy sem. Szinte kihallani a nyeléseimet, olyan nagyokat nyelek egyből belőle. Aztán ahogy a szám lecuppan az üvegről és az ölembe helyezem két lábam közé az üveget, összerázkódom az ízek-szagok kombójától. Ma lesz a halálom úgy látom és a gyilkosom a legjobb barátom. Ezt is megkell hát élnem? Kezet csókolnék neki, ha nem lenne így beindulva arra, hogy piáljak vele. A szabályai mi?  
- Mi lenne? Fülig szerelmes, issza minden szavát. Tökre leszarja, hogy a nő nem csíp...mondjuk az érzés kölcsönös, mert mióta ott vagyok talán 3 mondatot szóltunk a másikhoz ez idő alatt. Nem a nőhöz mentem. - vontam vállat a végére, és még csak nem is hazudtam. Ám ahogy mindezt felidéztem magamban, éreztem, hogy nagyon az elevenembe talált és bizonyos mértékig taccsra tett. Az orromhoz emeltem az üveget, de aztán átengedtem a piát a házigazdának. Falnak megyek sokszor apám új hóbortjától.  
- És a faterod meg Esther között dúlnak veszekedések, vagy csak az én ősökreim ilyen idióták? - igen, elég sok esetben hallottam veszekedni az őseimet, de ahhoz sok minden közre játszott. A tesóm halva születése, anya piálása, apa új hobbija, az állandó munka. Ez így egyszerre robbanva eléggé sok ha úgy vesszük. Főleg nekem.  

és anyám kifognak nyírni

Ahogy felhozza, hogy Zainnel szakítottak, csak felvonom a szemöldököm, hosszan hümmögök egyet és valami bólogatásfélét is előkaparok mint mozdulat. Elhinni? Minek? Pár nap és megint egymás karjaiban fognak malmozni...ismerem már mint a rossz pénzt...él hal a srácért, hiába mondja most ezt. A történet pedig mit elmond, eléggé ismerős, ám sokféleképpen hallottam, így tőle várom a megerősítést efelől. Tőle elhiszem? Persze.  
- Hallottam ezt azt... - vallom be, bár azt már nem, hogy melyik verziója került a hallójárataimba. Az meg hogy ő is kapott...kicsit rándul a számszéle ezt hallva. Zain bántotta őt! Persze hogy elkap egyfajta méreg is ezzel kapcsolatban. Akármekkora erővel kapott, akkor is kapott, ráadásul tőle, egy buli kellős közepén. Hogy a picsába ne ölnék meg ezért bárkit is ha bántani merik a barátomat? Hülye pöcs! Aztán csodálkoznak, ha nincsenek normális haverjaik.  
- Amúgy mi történt a monokli után? Ott hagytad a picsába? - kérdezem meg hirtelen ötlettől vezérelve, hiszen az “ezt-azt” hallottam dologból ezt már nem szűrtem ki, hogy a bunyó után ki merre széledt el. Tudni akarom? Naná! Nem járok bulikba, hogy ilyeneket tudjak, meg hogy hány őrült szaladgál mifelénk. Elég ha ez a majom itt előttem eljár szórakozni. Aaly tud érdekes és szórakoztató információkkal előhozakodni, hiszen általában mindenhol ott van, ez nem meglepő, tőle előbb tudom meg az igazat, mint bárkitől, még akkor is, ha a szomszédomban történik a dolog. Érdekes dolog ez, de számomra tök természetes. A dohányzásra kitérve csak vállat vonok, lényegtelen az információ, a lényeg hogy anyám csak úgy tudja, az ő társaságában szívok csak, de ez nem igaz. Néha meg kell tenni amit meg kell. Meg nem agyba főbe szívom...egyszer kétszer egy hónapban, hiszen nem szoktam rá. Semmi ilyesmi nem történt és nem tud róla senki. Most már Aaly, de ez nem okoz gondot nekem.  
- Egy sima is megteszi...túlzásokba nem eshetek... - felelem csendesen, hiszen nem a sokat akar a szarka vagyok, az egyszerű mindig jobb. Meghát egyikünknek sem lenne jó, ha elszabadulna a pokol a Minette házban. Egyszer jövök is tönkre teszek mindent? Nem...egyszerűen csak nem akarok rosszban lenni a faterjával, ennyi az egész. Visszakapja az üveget, halllgatom az anyjával való érzéseit. Nincsenek jóban, de mégis arra kíváncsi, hogy mi bajom az anyámmal. Elhúzom a szám, vállak vonok végül.
- Már nem ugyanolyan...mióta a húgomat halva szülte meg és mióta apával elváltak...iszik. Nincs kedvem vitatkozni vele...mi van ha részegen állít be a szülői értekezletre? Vagy ha egy haverral állítok haza...ciki lenne látni, hogy az anyád tajt részeg...ráadásul már asztalnál ücsörög és ez is zavarja. - magyarázom, hiszen apától is hallok ezt-azt. Az meg hogy kinek higyjek vagy sem...tök mindegy. Mindkettő a maga módján akarja a jót nekem. Anyám nagy pofáját amúgy is bírom, de ha iszik az csak rosszabb és azt a részét én is ismerem.  
- Anyáddal meg nem tartom a kapcsolatot mióta elhúztam apához. Se telefon, se egyéb kommunikáció...a legutolsó üzenetére se válaszoltam hetek óta. Nem akarom, hogy neki is igaza legyen. De az oké, hogy én miképpen állok a te anyádhoz...de te miért szívsz miatta? - húzódik fel szemöldököm, hiszen nem értem mi baja a családja egy részével. Jó, ők sem tökéletesek, de hát nah... az apám egy nagyobb pöcs, mint bárki másé, hiszen az enyém a pénzét szereti jobban a saját gyerekénél... gáz vagy sem, megtanultam elfogadni.

és anyám kifognak nyírni

Hogy akarok-e tudni arról a buliról? Amolyan is is...főleg hogy ők a menő csoportba tartoznak, engem meg legtöbbször leszarnak, szóval igen, mondhatni féltékeny vagyok. Figyelmet akarok és már olyan mindegy hogy lényegében kitől, csak megkapjam. Az ő elcseszett kapcsolatuk annyiban érdekel csak, hogy a legjobb barátom épségben legyen attól az állattól. Remélem hosszabb időre kerülik majd egymást. Jobb lenne mindenki számára. Cigit kérek és azt meg is kapom, megkapom rá a tűzet is, melyet egy profi, gyújtom meg a saját cigim, jól megszívom vele magam, hogy aztán füstölhessek vele egyet.
Neki nem kellene túlzásoka esni, én hozzá képest szinte egy semmi vagyok. Igen, valahogy így. Határok... bólintok.
- Szerintem ma lesz a napja annak, hogy megteszem. Elég volt... - fújtatok egyet kicsit mérgesebben, hiszen felgyűlt bennem a hetek, a hónapok szarjai és valahogy ki kell engednem a gőzt. Ötletem sincsen hogyan és miként, de ezért is vagyok -majdnem- itt Aalynál. Ki fog nálam borulni az atya úristen is előbb vagy utóbb és nagyot fog csattani. Balhé lesz balhé hátán és senki sem várja meg míg végig tombol majd mindenhol. Iszok pár kortyot, elszívom rendesen a cigit a legutolsó cseppjéig és utána nyomom csak el a tálkába. Figyelem fél szemmel míg a lány iszik pár kortyot, hallgatom őt anyámról és végül elhúzom a szám is. Egyszerűbb lett volna nem szóba hozni, de egyszerűen muszáj kibeszélnem magamból vele. Ha nem vele, akkor ki hallgatna meg? Senki. És kicsit ebből kezd elegem lenni. Az ő anyja sem piskóta, ha hallatnia kell a hangját, de tőle nem nekem kell tartania, hanem neki. De mégis féltékeny a nővérére, mert ő több mindent elért már az életben. Elhiszem, hogy ő is ki van akadva...anya lánya harcot úgy megnéznék azért.  
- Nem jobb Gia nálad, csak szólok... - vonom meg a vállaim a szavaim végeztével, kis mosolyt is megeresztek majd vállon boxkszolom egy finomabb mozdulattal, miközben közelebb hajolok hozzá. Fingom sincs, hogy ki mit tud családon belül a leányzó dolgairól, de ahogy nálunk sem tud mindenki mindent, úgy itt is hasonló az eset.  
- Nem akarlak semmiről meggyőzni, szóval higgadj le, jó? - emelem fel védekezőn a kezeim, ahogy felhozza a dolgot. - Bánom is én, ha azt mondod, hogy kék a fű, az ég meg zöld, akkor abban is benne vagyok. - szusszanok és leeresztem a kezem. Ebből nem fogunk vitát csinálni, nem azért jöttem, hogy ellene menjek, mikor szinte csak ő ért meg...gondolataimból ki is csapódok, ahogy mellém teszi le magát, majd átadja a flaskát. Figyelem az üveget a kezemben, majd rácuppanok annak szájára és belekortyolok kettőt, hármat, leeresztem. Elfintorodom, kiöltöm a nyelvem is.
- Ez a napom el van cseszve amúgy is, hozd a fényt az életembe! Nyomassuk. - nem tartok már semmitől sem, apám elszarta a napomat ezzel az egész kiruccanásával, így a mai napom kuka, már mindegy hogy mi fog történi. Szarok bele, legyen Aalynak igaza és őrüljünk meg.