Diákmunka. 16 évesen az ember nem igazán válogathat munka terén, különösen akkor nem, ha a befolyásos szüleid közül az egyik már nem is akkora nagyágyú a másik meg úgy döntött, hogy bazira megszűntél számára létezni. Azt se felejtsük el, ha még mindig gazdag és törődő szülők gyermeke lennék biztosan nem így tölteném suli után a délutánjaim. A pénz viszont kell, túlzottan is.. Eliottal kezdjük felélni a tartalékainkat és félő, hogy kipukkan a buborék, amit annyira próbálunk védeni. Ő csak úgy nevezi: A Manhattani látszat buborék.

Ms. Katherina már várt rám, mindent előkészítve a pórázt a kezembe nyomta és gondjaimra bízta „kis” kedvencét. Leno egy óriás termetű fekete szőrű újfundlandi. Eleven, igazi vagány kutya. Már az első találkozásnál tudtam, hogy mi jól kifogunk jönni. Ő lett az én újdonsült haverom, akinek nem kell magyarázatot adnom arra, hogy miért és hogy, na meg miért alakultak mostanában úgy a dolgaim, ahogy.

Ha választanom kéne a diákmunkák közül, mert már jó néhányat próbáltam – ez lenne az egyik, amire azt mondhatnám, hogy szeretem is csinálni. Szeretem az állatokat és mi tagadás ők is szeretnek engem. Egyszerűen megérzik ki az ellenség és ki a barát. Bárcsak nekem is lenne egy ilyen szuper képességem, amivel kitudnám szűrni, hogy kit tartsak meg és kit engedjek el az életemből.

- Szerinted megérdemlünk egy kis fagyit? Mert szerintem igen! Gyere Leno. A fagyis bódét meglátva nem volt kérdés, hogy Ms. Katherina borravalóját édességre fogom ma költeni. Egy kis kényeztetés mindenkinek jár. Leno, mint egy kisgyerek veszi egyre szaporábban a lépteit és gondolom, mondanom sem kell az én negyvenx kilóm mit sem ér ennek a megakadályozásában.
- Leno! Leno! Lassíts! Próbálok szót érteni vele, de mintha teljesen félre értene. Mi lelhette ezt a kutyát? Most már rohan, engem meg jóformán húz maga után miközben próbálok arra is figyelni, hogy ne essek el a saját lábamban, ami ide oda kalimpál.
Erősen szorítom a pórázt, nem akarom elengedni, de a tenyerem kezd csúszóssá válni és bármennyire igyekszem megakadályozni, kicsúszik a kezemből. Majdnem orra is esek, ahogy megszűnik a húzó erő. Visszanyerve az egyensúlyomat üldözőbe veszem, még mielőtt szem elől téveszteném. Nem telik bele sok időbe, az emberek kerülgetése egy idő után csattanásként végződik.
- Basszus Leno! A legkevésbé sem, hiányzik, hogy valakihez mentőt kelljen hívni. Akár én is lehettem volna, de most óriáskának sikerült valakit magával sodornia.
Végre sikerül utol érnem a rosszcsont behemótot, aki rávetette magát újdonsült áldozatára és össze vissza nyaldossa.
- Leno! Ezt nem illik!  Szólok rá, de meg kell hagyni szórakoztat, ahogy a nyáltenger a srác arcán landol.
- Ne haragudj. Nagyon tetszhetsz neki, általában nem ennyire virgonc. Gyere Leno! Nyakörvénél fogva húzom arrébb, hogy megszűnjön az üdvözlési formája és a kezemet nyújtva kisegíthessem a földön fekvő srácot.

- Tommy? Arcomra egyértelműen kiül a döbbenet, amikor rájövök Leno kit is tepert le az imént. Ezt nem akarom elhinni.
- Jól vagy? Nem esett bántódásod? Hangomból kihallatszódhat némi aggodalom, de próbálok úgy viselkedni, mintha csak egy idegen lenne, akit Leno lerohant.
Leno miért most kell úgy döntened, hogy rosszalkodni támad kedved? Szívatsz engem? Azt hittem haverok vagyunk.

Nem akarok hinni a szememnek, amikor Lenot arrébb húzom, hogy utat nyerhessek az áldozatul esett sráchoz és megpillantom azt a bizonyos csillogó kék szempárt, amiért úgy odavagyok. Thomas Kershaw? Ez most komoly?
Thomas Kershaw az én.. Igazából már magam sem tudom jelenleg milyen státuszba raktuk át a kapcsolatunk. Soha nem is volt tisztázott mit is jelentünk egymásnak, inkább csak sodródtunk az árral és nem firtattuk a kérdést.
Eleinte nem is vettem komolyan, hiszen ott volt nekem Aidan. Egyszerű csipkelődésnek és egy játéknak fogtam fel, ami köztünk volt. Aztán egyre furább lett minden. Azon kaptam magam, hogy frusztrál, ha nincs velem. Már-már hiányozni kezdett a lüke feje, amikor a gondolataim egyre többször hozzá vezettek.

Nem vagyok büszke a legutóbbi találkozásunkkor történtekre. Heves, indulatos nőszemély vagyok, de a jegeskávé, amit a képébe öntöttem, utólag belátom egy kicsit túlzó volt. A beszélgetésünk már, ha azt lehet annak nevezni végül erős nyomot hagyott mindkettőnkben. Ott az a bizonyos tüske.
Mostanában sok szar kijutott nekem és nem mentség, de elterelte annyira a figyelmem, hogy ne keressem, de azért azt én is észrevettem, hogy ő sem üzent. Ez most egy újabb játék kezdete lenne? Ki bírja tovább a másik nélkül, vagy ki kér bocsánatot elsőként? Nem tudom.. de fájdalmas egy játék, az biztos.
Ezer és még több mondandóm is lenne neki, mégis úgy érzem, hogy ebbe én most nem bonyolódhatok bele. Hova pakoljak még egy komplikált ügyet, amikor így is kezd felőrölni az otthon történtek?

Most próbálok nyugodt maradni, a hangom kedvesen cseng szöges ellentéte a múltkori civakodásunknak. Még mindig haragszom rá az a bizonyos csók után, de ez nem jelenti, hogy ne érdekelne a testi épsége. Megnyugvással tölt el, hogy csak a deszkán látok egy óriási nagy repedést, ami mint kiderül nem is az övé. A gazdája villámokat szór felénk annak ellenére, hogy biztosan tudja Tommy tehetős családból származik. Nem, hogy egy új deszkát, ha akarna egy egész gördeszka pályát is intézhetne neki.

Leno nem akar leállni, továbbra is nyalakodik, mintha csak egy finom fagyi lenne Tommy. Bevallom párszor már bennem is végig futott a gondolat, hogy jó lenne megkóstolni. Aztán mindig észhez térít egy hang, ami mintha figyelmeztetni akarna, hogy ne tegyem. Tommy szeret flörtölni, a társaság középpontjában lenni és nem egy bulin néztem már végig, ahogy fűzi a lányokat és alakul köztük valami. Persze mindig csak a buli erejéig, később a lányokat már nem láttam az oldalán. Nem büszkélkedett, hogy beújított volna egy barátnőt vagy éppenséggel egy barátot. Miután megcsókolta Eliotot már nem igazán tudom eldönteni.

Nem lehetett kellemes az esés, ezért nem is erőltetem, hogy azonnal felkeljen a földről. Inkább leguggolok Leno mellé és figyelem mennyire jól kijönnek egymással.
- Kedvel. Jegyzem meg Tommynak és amennyire tudok, igyekszem tárgyilagos maradni, de a szám szegletében megbújik egy kis mosoly.
- Bárcsak, de nem. Leno Ms. Katherina társa. Elfoglalt egy nő, így néha besegítek neki Leno felügyeletében. Próbálom úgy alakítani a válaszom, hogy ne kapjon hazugságon, mert magam is utálom, ha valaki nem őszinte. Ugyanakkor nem tartunk ott, főleg a múltkor történtek után, hogy beszámoljak neki arról mennyire elcsesződött az életem.

Kétség kívül rendeznünk kéne a dolgainkat, de fogalmam sincs, hogy tudnék nyugodt maradni mellette, amikor 'úgy' néz rám. Közben meg haragszom is és túl sok érzelem kavarog bennem, ahhoz, hogy tudjam milyen irányba vigyem el a beszélgetést, ezért inkább csak ennyit mondok.
- Akartál, de nem hívtál.. Ami nem baj Tommy, mert nem tudom mit mondhatnánk még egymásnak... Lesújtóan hangozhatnak a szavaim, mindezek ellenére abban bízom, hogy neki lesz mondandója számomra. Talán helyre lehet ezt még hozni és újra barátok lehetünk. Azok a furcsa barátok, akik nem vallják be a másiknak mit is éreznek a másik iránt.

Tommy csak bólogat, ami nekem teljes mértékben meg is felel. Ha nem muszáj nem szeretnék jobban belebonyolódni miért is sétáltatom másnak a kutyáját. Ameddig lehet, igyekszem fenntartani a látszatot és úgy csinálni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Nem akarom, hogy tudja, mert magam sem akarom elfogadni azt, hogy minden elbaszódott körülöttem. Márpedig tény, hogy anya iszik és depressziós, Eliot meg drogot árul és az utóbbi időben, mint kiderült előszeretettel használja is. Nem nyithatom azzal a beszélgetést, hogy amúgy rohadtul nem Manhattanban élek már, hanem Bronxban, ahol most a lakásunk akkora, mint régen a nappalink.

Most már kicsit jobban odafigyelve óvatosan állok fel, hogy Leno ne próbálkozhasson újabb szökési kísérlettel. Miközben Tommy is felkel meggyőződök róla, hogy tényleg nem esett komolyabb baja és megmarad, aminek titokban, de nagyon örülök. Tommy fontos nekem és nem szeretném, hogy bántódása essen.

Még akkor is, ha kicsit furcsának és zavarosnak tűnhet a mi kapcsolatunk, egyben biztos vagyok: Tommy a barátom. Ő egy különleges személy az életemben. Eleinte amikor megismerkedtünk és csapni kezdte nekem a szelet még nem hittem ebben, de így lett. Ezért bármennyire is haragszom rá, ezt nem veszíthetem el. Ha kell, végigszenvedek még néhány bulit, ahol fűzi a lányokat vagy épp a pasikat ki tudja már nyomon követni nála. Fájdalmas lesz látni, amikor mást csókol, de érte bevállalom. A barátságunkért kibírom.

De lehetnék bátor és vakmerő is, ahogy szoktam és elmondhatnám neki mit érzek. Megcsókolhatnám, hogy átjárja őt is, ami engem és értse miért zavar, ha másnak az ajkához ér az ő ajka. Thomas Kershaw ez elég lenne ahhoz, hogy mi ketten működjünk? Elég lennék vagy a következő alkalommal már mást imádnál? Létezik egyáltalán olyan fogalom a szótáradban, hogy barátnő? Akarod egyáltalán ezt? Mert én nem hiszem.

Gondolatban már körbe is jártam a lehetséges opciókat, mégse tudom mi lenne a helyes döntés. Azt viszont tudom, hogy ez nem mehet így tovább. Beszélnünk kell akkor is, ha nem tudjuk milyen irányba kéne elindulnunk és Tommy kezdeményez is mindazok ellenére mennyire lesújtó hangnemben beszéltem vele.  
- Az egész egy elcseszett szituáció volt. Egyikünk sem reagálta le megfelelően. Igyekszem most higgadtan és reálisan gondolkodni. Nem lenne szerencsés, ha hasonló ritmusban haladna tovább a beszélgetés, mint legutóbb.
- Időre volt szükségem, hogy megemésszem a dolgokat. Teljesen még mindig nem sikerült, de enyhül a haragom és ez már jó hír.
- A jegeskávé egy kicsit túlzás volt, bocsi. Azon vagyok, hogy ne csak ő tegyen lépést felém, igyekszem én is nyitni.

Mostanában a vitáim száma egyre csak növekszik, nem mintha élvezném vagy sportot űznék belőle. Általában ilyenkor heves vagyok, meggondolatlan és a saját igazságomat hangoztatom, akkor is, ha nincs igazam. Később, amikor lenyugszom, már sajnálom, amiket mérgemben a másik fejéhez vágtam, de addigra már késő bánat. Valami hasonló történt múltkor Tommyval is.

Várható volt, hogy elérkezik az idő, amikor színt kell vallanom, de felkészületlennek éreztem magam.
- Biztos vagy benne? Amikor megtetszik valami megakarod szerezni. Tényleg számított volna, ha tudod, hogy Eliot a bátyám? És már megint előbújt a saját elképzeléseit szajkózó Millicent Bailey. Hurrá! Leno is érzi, hogy feszültebbé vált a helyzet és egyre nyugtalanabb.
- Leno menni szeretne. Csatlakozol a sétánkhoz? Nem szeretném lerázni, de Leno nem fog nyugodni addig, amíg az ígért sétáját meg nem kapja.

Leno előttünk sétál és igyekszem a tempóját lassítani, hogy ne futva kelljen Tommyval beszélni. Már, ha velünk tart. A lehetőség adott, hogy ne tartsam vele a szemkontaktust és tutira könnyebb is lenne, ha nem kéne a szemeibe néznem, de megérdemli, hogy a szavaimat neki és ne csak magam elé intézzem.
- Magam sem tudom már Tommy. Az is zavart, hogy a tesómról volt szó. Meg az is, hogy nem az első buli, ami így végződik. Miért megyünk együtt buliba, amikor csajozni vagy tudom is én pasizni akarsz? Legyek gyertyatartó vagy mi? A kérdésem egyszerre hat úgy, mintha barátként és közben féltékenyen kérdeznék. Mit akarsz tőlem Thomas Kershaw?

Mindig is úgy éreztem a mi barátságunk örökre szól, hogy megpecsételtük a sorsunk. Azt hittem, hogy a sok visszautasítás és pofára esés után fixre vehetem, hogy mi csak is kizárólag haverok lehetünk. Aztán nagyot fordult a világ.. hirtelen összekuszálva mindent, Tommy elkapott és magával sodort. Valami teljesen megváltozott bennem és már nem csak azért szerettem vele lógni, mert jókat beszélgettünk, hanem azért is, mert szerettem hosszasan nézni és belefeledkezni mindenbe rajta kívül.

Miért kapom mégis azon magam, hogy ez így nincs rendjén? Miért tart fogva a gondolat, hogy ez egy hatalmas tévedés? Miért vesztem el a bátorságom? Miért nem merek megnyílni neki? Tommy miért ekkora nőcsábász? Most már a férfiak is a vetélytársammá váltak? Akarom én ezt egyáltalán?

A hangok a fejemben bizonyítékként szolgálnak, hogy Thomas Kershaw az őrületbe kerget. Egyszerre akarom és félek tőle. Ő az a srác, aki nélkül nem tudnám elképzelni az életem, de túl közel sem engedhetem, mert összetörne. Marad a barát zóna, ami boldoggá tesz, de vajon befogom érni vele? Talán jobb lenne elengedni az agyalást és csak sodródni az árral, majd "lesz ami lesz" elven. Végtére is, ha nincs ez a véletlen találka, könnyen lehet, hogy még hetekig szóba sem álltunk volna egymással. Akkor most nem kéne azon törni a fejünk hogyan keveredjünk ki ebből és folytassuk tovább, mintha a múltkori veszekedés egy hatalmas tévedés lett volna csak köztünk.

Bárhogy csűrjük csavarjuk mindketten tudjuk, hogy az az összezördülés nem a véletlen műve volt és kikeveredni a rossz szériánkból nem lesz egyszerű. Hogyan is lehetne, amikor magunknak sem merjük még bevallani az érzéseinket? Küzdünk ellene, mert könnyebbnek tűnik, mint kockára tenni mindent. A barátságunkat.. Igaz Tommy?

Elmosolyodom, amikor Tommy azon igyekszik, hogy oldja a köztünk lévő feszültséget és próbál viccelődni. Általában több kevesebb sikerrel jön össze neki, de most jól esik, amiért tesz azért, hogy egy kicsit oldódjon a hangulat. Olvadt is az a jéghegy aztán vissza is fagyott, amikor hiába a szavai a tesómmal kapcsolatban egyszerűen képtelen vagyok hinni neki.
- Őszintén? Nem tudom.. Nem akarom bántani Tommyt, de tényleg fogalmam sincs, hogy ez megállította volna-e abban a felfokozott hangulatában.

Nem is bánom, amiért Leno kimozdít minket ebből a helyzetből. Mintha a lépéseink szimbolikusan azt jelentenék, hogy közösen haladunk egy úton, aminek a végkimenetele már csak rajtunk múlik. Nem túlzó, de kivehető az a kis él a hangjából, ami meg is piszkál kicsit, mert oké igaza van.. Soha nem egy párként érkeztünk és nem is ezt szerettem volna felé sugallni sokkal inkább azt, hogy elegem van már az állandó cserben hagyásaiból. Mert egy idő után így éltem meg azokat az estéket, ami eleinte bulinak indult, majd átcsapott valami egészen másba.

- Én is szeretek veled lenni. Nagyon is. Sokkal jobban, mint azt valaha képzeltem volna. Valahogy így kellett volna folytatnom, de ahogy ő sem mondott ki mindent én sem adtam meg magam. Kicsit belém is mar a megjegyzésével, holott egyet kell vele értsek, mert én voltam mindig is az a fél, aki visszautasította. Ugyanakkor, hogy vehetnék valakit komolyan, aki saját magát sem tudja kordában tartani.. akár csak egy estére..

- Mert, ha házibuliba megyünk, akkor mindig lesz valaki más.. Igaz? Egyre inkább kerülöm én is a tekintetét, mert nem akarom, hogy lássa mennyire rosszul esnek a szavai.
- Legyen így Tommy. Ha ez kell ahhoz, hogy elkerüljük, hogy magamra hagyj egy buliban akkor inkább nem megyek. El lennék én nélküle is, mert könnyen barátkozom és hamar megkedveltetem magam, de nem tudom, hogy képes lennék-e hiszti roham nélkül végig nézni, amikor Tommy újra rástartol valakire, aki éppen megtetszik neki.

- Engedjük el ezt a káoszt, ami kialakult köztünk és a javaslatoddal élve csináljunk közös programokat.. Nem akarok semmi mást, csak visszakapni a barátomat. Részemről elengedtem.. a mai napra biztosan, hogy köztünk bármi több is lehetne. Thomas Kershaw nem akarja és, ha akarná se biztos, hogy képes lenne rá.
- Visszakaphatlak? Megállítom Lenot, hogy a kérdésemet most már Tommy kék íriszeibe belemélyesztve tehessem fel. Reménykedek egy pozitív válaszban és egy hatalmas ölelésben. Talán ez a helyes döntés. Talán most sokkal inkább barátként van szükségem rá. Talán felesleges túl bonyolítani mindent. De mi van, ha tévedek?

Adhatom én a nagymenőt és mondhatom, hogy minden rendben, de az igazság az, hogy megviselt a külön töltött idő. Tommy ugyan megbántott és sokáig dühös is voltam rá, viszont a hiánya sokkal inkább kikészített, mint számítottam rá. Mindezek ellenére álltam a sarat és kitartottam a döntésem mellett, miszerint nem találkozunk és az üzeneteire is csak pár szavas válaszokat adok, bármennyire is nehezemre esett akkor. Na nem mintha megingás nélkül vettem volna az akadályt, mert többször kaptam azon magam, hogy hosszas üzenetekbe kezdek bele, amit végül nem küldtem el.

Most meg egy véletlennek köszönhetően egymásba botlunk és próbálunk helyrehozni egy buta hibát, aminek meg sem kellett volna történnie, ha Tommy egy kicsit is fékezni bírná magát.. Mintha folyton a kalandokon járna az esze és én mondom, mintha nem ismerné a határ szó jelentését.. Persze értem én, hogy tombolnak a hormonok meg minden.. de miért kell nekem ezt végig néznem? Azt hiszem akkor telt be nálam színültig a pohár, amikor a nyelve Eliot, a tesóm szájában landolt egy bulin.. Mondhatom szép földet érés. Nekem viszont jobb lett volna becsatolnom magam, mert gyomrosként hatott rám a látvány, ami elől győztem szedni a lábam és elmenekülni.

Mondhat bárki bármit, de úgy érzem minden okom meg van rá, hogy kételkedjek a szavaiban, amikor arról akar meggyőzni, ha tudta volna Eliot a bátyám, akkor nem mászik rá. Nem akarok újabb vitába belekezdeni és talán ezért sem erőlteti rám az igazát, amikor nem feltétlenül értek egyet vele. Lenoval közösen sétálunk és minden lépéssel, mintha oldódna a köztünk lévő feszkó, de mindketten tudjuk, hogy hosszú még az út. Nehéz lesz teljesen, úgy igazán túllendülni a dolgokon..

Tommy fontos és szeretném, hogy tudja, ezért is vallom be neki menyire szeretek vele lenni. Legalábbis részben, mert ha tudná, hogy ebben már több van, mint haverság.. lehet buknék mindent és én azt nem kockáztathatom meg. Elkapja a pillantásunk a másikét, de igyekszem nem hosszasan időzni, ezért inkább újra Lenot figyelem, ahogy ügyesen sétál és hagyja, hogy Tommyval rendezgetni kezdjük az elbarmolt kapcsolatunkat. Amikor már azt hinném közeledünk a megoldás felé újabb fájó ponthoz érünk és nem tudom hova tenni miért esik ennyire nehezére türtőztetni magát, ha csak egy estére is.

Hallom Tommy szavait és azon vagyok, hogy el is higgyem, de rohadtul nem egyszerű, amikor tudom, hogy milyen, amikor iszik. Igen! Tényleg szokott hülyeségeket csinálni.. eddig nincs is hiba a mondanivalójában.. de hogyan lehetnék akkor is én a legfontosabb, amikor képes magamra hagyni? Úgy döntök, hogy inkább lakatot rakok a számra, amíg be nem fejezi és megállítom Lenot, amikor Tommy is lecövekel egy nagy sóhaj után. Leno jó kutya módjára viselkedik, mintha csak érezné, hogy nekünk ezt most meg kell oldani.

- Ahogy akarod Tommy.. Tudom, hogy ő csak jót akar és nem szeretne megbántani, de pont azzal sikerül kiakasztania, hogy képes megmagyarázni a kontrollálhatatlanságát azzal az indokkal, miszerint a közös buli nem nekünk való. - Én csak azt nem tudom felfogni, hogy állításod szerint én vagyok a legfontosabb és ne gondoljak arra, hogy mindig lesz valaki más.. Kezdek bele egy lehetséges újabb vitába, annak ellenére, hogy megfogadtam igyekszem türelmes lenni és nem kiakadni mindenen. - Mégis azzal oldod meg a dolgokat, hogy inkább ne menjünk közösen bulizni, mert az nem nekünk való.. Végülis okosan kitaláltad, így tényleg nem fog többet előfordulni. Bravó Tommy! Megtapsolom, mert megérdemli. Aztán hamar rájövök, hogy túl messzire mentem és nem akartam meghallani, hogy őszintén azt mondja.. legfontosabb vagyok a számára.  - Tudom.. én javasoltam, hogy akkor inkább nem megyek a bulikba veled.. szóval.. csak nem hittem, hogy ennyire könnyen elengeded annak a lehetőségét, hogy együtt legyünk akár ott is, de felejtsük el.. Tényleg nem akarok már veszekedni. Őszintén elfáradtam abban, hogy azt elemezgessem miért alakultak köztünk a dolgok úgy, ahogy. Ha számára ez így megfelelő, akkor nekem is jó lesz.

Komolyan semmi mást nem szeretnék, mint őt visszakapni és valahol magamat is azelőttről, mielőtt megmozgatott bennem valamit. Azóta tényleg egy hülye hisztis picsa vagyok! Ezért is próbálom még mielőtt elfajulhatna egy veszekedés, tompítani a dolgot és nyíltan felvállalni, hogy őt akarom, mint barát. Jobb lesz így nekünk, én meg majd szépen lassan elnyomom magamban a feltörő érzéseket.
- Nekem is rossz volt.. Hiányzott az a hülye fejed, csak közben meg haragudtam is.. Nem kapom el a tekintetem, mélyen Tommy szemeibe nézek. - Jeti? Hallod ezt Leno? Ne sértődj meg, nem gondolja komolyan. Hajolok le Leno kutyushoz és megsimogatom a buksiját. - Mi egész sokat szoktunk találkozni és sétálni, ha van kedved csatlakozhatsz a következő alkalomra. Utalok itt Lenora, miközben mellette guggolok, így ő jócskán fölém tornyosul. - Tommy, gyere. Nyújtom a kezem felé, hogy ő se ácsorogjon ott egyedül és szeretgessük meg együtt ezt a "kis" behemótot.