Vagány, merész és talpraesett. ☼ Egy igazán belevaló csaj, akit még nem sokan láttak megrendülni. ☼ Ugyanakkor kedves és nagyon jó a humora. ☼ Nyughatatlan és felfedező természet. ☼ Tele van lelkesedéssel, ambícióval és vakmerőséggel. ☼ Az életet egy nagy kalandnak tekinti. ☼ Folyton az újabb kihívásokat keresi. ☼ Nagyon tud lelkesedni. ☼ Fontos számára, hogy úgy cselekedjen, ahogyan ő azt elképzeli. ☼ Bátran vállal kockázatot. Ha kell, ha nem. ☼ Élvezi a szabadságot, a sportokat, a távoli utazásokat. ☼ Megválogatja, kit enged közel magához. ☼ Ha nem nyerted el a szimpátiáját, szinte biztos, hogy hiába futod a köröket. ☼ Bőven beéri azokkal, akiket arra érdemesnek tart. ☼ Mások véleménye sem nyom nála sokat a latban, soha nem azt nézi, hogy mit mondanak róla, hanem azt, hogy ki mondja. ☼ Kapcsolataiban barátságos és segítőkész, de fontos, hogy elfogadják a gondolatait és támogassák a céljait. ☼ Szereti az életről, egy-egy dologról vallott saját elképzeléseit hangoztatni. ☼ Ha nem ért egyet a hatalom döntéseivel, akkor könnyen fellázad. ☼ Támogatja az állati jogokat, és nagy állatvédő ő maga is. ☼ Sosem rejti véka alá azt sem, ha valami nem tetszik neki. ☼ Nehezen viseli viszont a kritikát, és makacsul ragaszkodik a saját véleményéhez. ☼ Néha arrogáns. ☼ Nem szereti, ha számon kérik. ☼ Sokszor telhetetlenül kíváncsi, ami ahhoz vezet, hogy félbehagy olyan projekteket, amikbe az elején még nagy lelkesedéssel vágott bele. ☼ Fontos az őszinteség számára, a becstelenséget és megaláztatást nem viseli el. ☼ Ha csalódik, fájdalmát magába zárja, nem arról híres, hogy feltárcsázza a barátait és mindenkinek elsírja bánatát. ☼ Inkább magában dolgozza fel a traumát, amihez távolságra és időre van szüksége, mások vigasztalására nem. ☼ Ha indulatai magával ragadják, hajlamos lehet más kárára viccelni vagy cinikus megjegyzést tenni – ha ez éppen veled történik meg, lehet, hogy sovány vigasz, de jó, ha tudod, hogy saját magával szemben is magasra teszi a mércét, és ha a helyzet úgy kívánja, önkritikát is gyakorol. ☼ Imádja a vidámparkokat, az adrenalint. ☼ Kedvenc állata a zsiráf. ☼ Ha éhes, akkor nyűgös. ☼ Oda van a gasztroélményekért. ☼ Balkezes. ☼ Legnagyobb félelme, hogy elveszít valakit, akit szeret. ☼ Állítása szerint akkor a legkreatívabb, ha szomorú. ☼ A stresszt a zenével enyhíti. ☼ Szereti változtatni a haja színét. ☼ Kedvenc illata a Giorgio Armani Sì Passione.  ☼  Ki nem állhatja a matekot, mert nem megy neki. ☼ Szerencseszáma a 13-as.

Lauren
Millicent és Eliot anyja. ☼ Divattervező. ☼ Legutóbbi kollekciója egy kudarc. ☼ Kezd csődöt mondani. ☼ Megcsalt, válófélben lévő Nő. ☼ Depresszió jeleit mutatja. ☼ Mostanában alkohol problémákkal küzd.

- Anya! - Szólongatom a hálószobába érve.
- Hm? - Teljesen kába, hetek óta ezt csinálja. Mintha nem találná az ágyából a kijáratot.
- Fél 8 van. - Mindössze hümmögést és nyöszörgést kapok válaszul.
- Anya! - A hangom erőteljesebbé válik. Nagyon unom már ezt a műsort.
- Igen? Egek! - Végre megmozdul. Rá férne egy zuhany is, borzasztóan néz ki.
- Tessék! - A bögrét felé nyújtom, hogy átvehesse. Hálásan megköszöni.
- Vettem neked valamit. Vagyis kölcsönöztem.. - A szekrényre akasztott vállfára és a rajta lévő fekete ruhára mutatok.
- Mi az meghalt valaki? - Értetlenkedve mereszti rám a szemeit.
- Kérdezd a szekrényedet! - Vágok vissza neki.
- Millie túl korán van a viccekhez. - Nehézkesen, de ki kel az ágyból és a tükör felé halad. Szenvedő arca köszön vissza. Egy ideig csak nézem, csend veszi körbe a szobát.
- Mi volt tegnap este? Miért nem mentél el a szülőire? - Próbálok visszatérni, mielőtt elkezdeném sajnálni és hagynám, hogy újabb hetet töltsön el az ágyban. Nagyot sóhajt, rekedtes hangon kezd bele.
- Mert képtelen voltam. Ne haragudj, kiskorod óta ebbe a suliba jártok és minden évben mindig ugyanazt mondják. - És akkor már nem is kell elmenni?
- Azt gondoltam, hogy ezt felvehetnéd ma este. A dresscode estélyi.. vagy nem emlékszel? - Utalok az eseményre, ami megfelelő alkalom lenne arra, hogy végre kimozduljon.
- De emlékszem. Arra is, hogy beszéltünk róla és megmondtam, hogy nem tudok ott lenni. Érted? Üzleti vacsorán vagyok és már utaltam nekik és ez a lényeg. - Hangja idegessé válik, leül az ágy szélére, így most pont szemben állok vele.
- Anya! Nekem ez fontos! - Folyton jön a hülye kifogásaival.
- Az apád is ott lesz? - Ezt a témát egyikünk se szereti, de most túl fogunk esni rajta.
- Nem, őt nem hívtam meg. - Na és Eliot? Beszélnem kell vele.
- Ez nem apádról szól. - Leülök mellé az ágyra és átkarolom.
- Tudom. Nem akarom látni azt a nőt. - Azt szeretném, hogy érezze: mellette állok.
- Az asszisztensem volt. Jó barátnőm. Velünk vacsorázott, itt a házunkban. Együtt mentünk nyaralni. Ott ült a nappalinkban és azt mondta bárcsak nekem is ilyen családom lenne. Aztán ellopta tőlem. - Egyszerre dühöng és törik össze belül, ahogy kiadja magából a történteket.
- Tudom. Ő nem lesz ott. De én igen Anya! Kérlek! Tedd meg értem, csak most az egyszer. Jó? - Kérlelem, kicsit önző módon.
- Oké. - Visszakérdezek, hogy meggyőződhessek, komolyan gondolja.
- Oké. Megyek. - Ezzel a mondattal vissza is mászik az ágyba és magára húzza a takarót.


- Mills láttad anyánkat? - Eliot kérdőn tekint rám, aggodalmat látok a szemeiben, ami ritkán fordul elő nála.
- Dehogy láttam. Végre megjelenik, és rögtön eltűnik. Ezt a meglepetést.- Lemondó a hangom, de ő sürgetni kezd.
- Gyere! - Megfogja a kezem és bevezet a másik terembe.
- Mi történt? - Kérdezem, amikor meglátom anyát és azt, hogy teljesen elázott.
- A francba! Miért jöttem el? Miért rángattál el ide? Ezek az emberek olyan bunkók. Tudod hányan kérdezték meg, hogy hol van a férjem? - Ezek a felháborodott kérdések mind nekem szólnak, én meg próbálom csendre inteni. Nem hiányzik, hogy jelenetet rendezzen.  
- Psszt! Mennünk kéne. - El sem hiszem, hogy egész idő alatt a bárban volt.
- Olyan sok munkádba került, hogy ide hozz. Mégis hová mennénk? - Egyre többen figyelnek minket, mert anya egyre hangosabb.
- Haza! - Eliot csak ennyit mond. Rosszalló tekintettel néz rám, mintha én tehetnék az egészről.
- Hello. Egy vodka szódát kérek, szóda nélkül. - Anya a pincérnek intézi a szavait, Eliottal egyszerre rázzuk meg a fejünket, hogy nem kérjük.
- Nem kéne keverni a vodkát a gyógyszereiddel. - Suttogom. Kezd megijeszteni ezzel a felelőtlen viselkedésével.
- Ugyan már. Nem lesz semmi bajom. Nem kell aggódnotok. - Dehogynem.
- Anya.. Kérlek.. Most haza megyünk. - Eliot nem tűr ellentmondást, az ítélkező tekintetekből nem kérünk. Együtt támogatjuk ki egészen az autóig, hiába ellenkezik anya, segítünk beszállni neki.
- Nem tudom mire számítottam. Csak szerettem volna, ha eljön. - Fakadok ki Eliotnak.
- Megpróbálta. Hagyd békén egy kicsit. Szerintem valami baja lehet. Volt pár dolog, amit mondott. Ez nem normális. Talán nem ismered úgy, ahogy gondolod.. - Nem értem most miért mondja mindezt.
- Csak igyekszem ezt objektíven nézni. Megértem, hogy dühös vagy. Most jobb, ha megyünk. - Beszállunk mi is a taxiba és a címet megadva haza felé tartunk, hogy anyát lefektethessük.


- Sziasztok. Nem tudom mi ütött belém. - Anya felül az ágyon és most tényleg őszintének tűnik. Mintha megbánta volna a tegnap estét.
- Semmi baj. - Vágja rá Eliot, amire én csak bólogatok, hogy láthassa nem haragszunk.
- De van baj.. Nem voltam egészen őszinte egy ideje. A legutóbbi utamon nem ellenőriztem a gyárakat, hanem bezárattam. - Megkönnyebbül, már nem bírta tovább egyedül cipelni ezt a terhet.
- Mi? - Kérdez vissza Eliot, miközben én lesokkolódtam.
- A héten csődöt jelent a vállalat. - Basszus!
- Mi ezt nem tudtuk. Vagy.. Eliot te tudtad? - Nézek rá, mert tegnap ő vette védelmébe anyát.
- Nem akartam, hogy tudjátok. Ha elmondom, valósággá válik. - Ezzel meg is válaszolta a kérdésem. Eliot sem tudott semmiről.
- Sok mindennek meg kell változnia.. Gyertek ide! - Még nem igazán tudjuk mit is jelent ez, de ebben a pillanatban támogatjuk és engedünk az ölelésének.


- Szia. - Anyu köszön, amikor hazaérek a suliból és berobbanok a lakásba.
- Szia. Csak átöltözni jöttem. Elmegyek. – Közlöm vele, mert programom van és már várnak.
- De valahol enned is kéne, nem? Most miért bámulsz így rám? - Arcomra kiül a döbbenet, amikor a konyhában találom anyát.
- Nem emlékszem mikor főztél utoljára bármit is. - Jegyzem meg neki mellékesen.
- Főztem mondjuk tavaly karácsonykor vagy előtte karácsonykor. - Ha te mondod.
- Nem vagyok annyira éhes.. De örülnöm kéne, hogy az ágyból kiszálltál. Bár a fürdésig nem jutottál el. Eszem holnap a maradékból. - Puszit nyomok az arcára és már indulnék is, amikor megállít.
- Tudod szívem én.. - Kezd bele.
- Mi az? - Vészjóslónak tűnik az arca.
- Beszélnünk kell valamiről. Fontos híreim vannak. - Megint mi történhetett?
- Mégis megmenekült a céged? - Kérdezem nem sok esélyt látva arra, hogy igennel felel.
- Nem.. El kell költöznünk innen. - Tessék?
- Itt vagyunk itthon. - Én aztán nem megyek sehová.
- Nem. Bronxban. - Könnyes lesz a szemem, de nem fogok sírni.
- Az nem az én otthonom. Miért nem adod el azt a lakást? - Nyilván nem csak úgy főzött vacsorát. Hát persze hogy nem. Önző kis húzás volt.
- Mert az itteni rezsink árát sem fedezné, de ez nem vita tárgya. Érted? Nincs állásom. Adósságunk van, nem tehetünk mást.- Tényeket közöl, mintha nem lenne semmi beleszólásom.
- Ne beszélj többes számban. Hol van Eliot? Ő már tudja? Tudod mit? Nem érdekel - Ezt egész egyszerűen nem akarom elfogadni. Gyorsan jelzés értékűen becsapom magam után az ajtót és ott hagyom.


- Mondd mi ütött beléd? Miért csináltad ezt velem?- Anyu nekem szegezi a kérdéseit vörös, lángoló arccal, miután kikísérte a vendégeit.
- Mit? Hogy meghívtam a barátaidat?- Értetlenkedek. Megint mit csináltam rosszul?
- Engem érzelmileg teljesen kicsináltak itt az utóbbi 3 órában. Szó volt az apád viszonyáról, a csődeljárásról, a válásról. Nekem a legkevésbé sem arra van szükségem Millie, hogy mindezt újra és újra át kelljen élnem.- Kimerültnek tűnik.
- Nagyon sajnálom, hogy segíteni akartam rajtad.- Azt hittem, majd a barátai segítenek neki.
- Ne. Ne csináld ezt. Ez nem rólam szólt, hanem rólad. Mert nem akarsz elköltözni.- Kiabálva vádaskodik.
- Tudod mit? Igen. Talán rólam szólt, talán valamikor valakinek értem is kellene tennie valamit. Én vagyok, aki főz. Aki takarít. Én vagyok, aki ügyel rá, hogy ébren legyél. És.. - Zeng tőlünk a ház. Hol van ilyenkor Eliot?
- Nem. Én most lefekszem. Ezt nem bírom. - Nem bírod? Akkor én mit mondjak?
- Feküdj csak le. Persze. Az segít.- Az mindent megold.
- Fogalmad sincs róla, hogy milyen érzés. Fogalmad sincs arról, hogy min megyek keresztül. Ezt a lakást elkezdem hirdetni és erről nincs vita. – Egyedül hagy, én pedig egy hatalmasat ordítok. Gyűlölöm! Gyűlölni akarom, amiért elcseszte az életét és ezzel együtt a miénket is.

Eliot
Millicent bátyja. ☼ Meleg. ☼ Azon kívül, hogy Millievel folyton egymás vérét szívják, nagyon szeretik egymást. ☼ A baráti társaságukon is megosztoznak, ami nem kevés zűrrel jár. ☼ Millsel és a brancsukkal együtt mindig "elrabolják" az aktuális szülinapost és egy titkos helyre viszik. (Elég hülye szokás.) ☼ Tommy megcsókolta.

- Te miért izzadsz? Jól vagy? - Kérdezem Eliottol, amikor haza ér.
- Szaunázni voltam. Csak sokat ültem a gőzben. - Magyarázkodik.
- Le kéne hűlnöd. - Javaslom neki és öntök neki valami hideg cukrozott üdítőt.
- Jesszus a szemeid. Eliot! Azt hittem csak árulod. Aminek szintén nem örülök. - Hogy teheti ezt? Nincs tudatában annak, hogy ez mennyire veszélyes?
- Te csak élj abban a hitben, hogy rendes munkával mész valamire. - Értem én, hogy ő az idősebb, de a folytonos okítására semmi szükségem.
- Szarrá gürizem magam mostanában. Minden kuli munkát elvállalok suli után és hétvégén csak, hogy.. Miért is? - Odanyújtom neki az innivalót, bár legszívesebben nyakon önteném.
- Erről beszélek! Dolgozhatsz, amennyit akarsz, de sosem lesz elég ahhoz, hogy a Manhattani fénypompába visszakerülhess. Mert ezt akarod nem? - Talán te nem? Mintha csak miattam lenne ez az egész. Mintha én lennék a hibás, amiért ide kerültünk.
- Normális életet akarok. - Mindössze ennyit. Ez olyan nagy kérés?
- Meg a Manhattani elit sulit. - Bök oda nekem egyet.
- A barátaim, a te barátaid miatt. A mi brancsunk miatt.  - Próbálom hangsúlyozni neki, hogy ez nem csak rólam szól.
- Értem én és szeretlek Mills, de az élet szar. Ne szólj bele, hogy én miképp adom bele a részem abba, hogy fenntartsuk a látszatot, amibe úgyis idővel belebukunk. - Dühít a hozzáállása, de valahol igaza van. Kutyasétáltatásból nem sokra futja.
- Csak tudod.. Egy függő elég az életemben, nem tudom kettővel, hogy bírnék el. - Utalok itt anyura és arra, hogy cuccozni kezdett. Megrémiszt, ha arra gondolok, hogy őt is elvesztem.
- Nem vagyok függő. Most lépek. Szeretlek. – Nyugtatgat, majd nyom egy puszit a homlokomra.
- De hiszen most jöttél. – Szólok rá, de nem izgatja. Már csak az ajtóból hallom a hangját.
- Dolgom van, szia. - És már itt sincs.
- Szia. Én is szeretlek. - Mondom egy sóhaj közepette.

Damian
Brancs tagja. ☼ Millie legjobb barátja. ☼ Egy időre összejöttek. ☼ Rossz ötlet volt. ☼ Szakítottak. ☼ Azóta minden fura közte és Millie között.

- Azt hiszem hibáztunk. Nem lett volna szabad kockára tenni a barátságunk. - Damiannel szemben ülök és megfogom a kezeit, de hamar lerázza őket.
- Nem vagyok hülye Millie. Szakítani akarsz? - Dühös. Már hetek óta érzi, hogy valami nem stimmel.
- Nem akarom már ezt. - Bárcsak úgy működnék, hogy akarnám.
- Szóval én is csak egy újabb projekted voltam, amibe úgy gondoltad jó ötlet bele vágni.. majd meguntad? - Szavai bántóak, de higgadt maradok.
- Miért mondod ezt? - Szeretném megérteni miért érez így.
- Lássuk be nem ez az első, hogy lelkesedsz valamiért.. Esetemben valakiért, aztán ott hagyod. - Nem hagytam ott. Tehetek én arról, hogy nem érzem, amit éreznem kellene?
- Ez nem fer. Megegyeztünk. A barátaink közül ugyan mindenki ellenezte, de mi.. közösen döntöttünk így. Bevállaltuk. - Annak ellenére, hogy igazuk volt. Ha ezt elbasszuk minden megváltozik.
- Igen. Mert nekem ez nem csak egy merem vagy nem merem kérdés volt. - Ki beszélt itt ilyenről?
- Nekem sem.- Újra megpróbálom megfogni a kezét, de kudarcot vallok.
- Ugyan Millie. Imádsz kockázatot vállalni.- Érzem, hogy Damian megsértődött.
- Igen, de nem a szeretteimmel kapcsolatban. - Soha nem szeretnék elveszíteni senkit.
- Akkor szeretsz? - Miért jön mindig ezzel a kérdéssel?
- Persze, hogy szeretlek. De nem úgy. Azt hittem, de tévedtem. Nagyon sajnálom. Bárcsak.. - Közbe vág.
- Mindössze fellángolás volt a részedről? Megismertél valakit? Magyarázd már el mi változott! - Hangja erőteljesebb és fel kell az asztaltól.
- Én változtam. - Vallom be neki. Annyi minden történt mostanában.
- Szóval van valaki. – Van? Nincs. Tommy? Nem. Teljes tagadásban élek.
- Nincs senki. Nem szeretnélek elveszíteni. A legjobb barátom vagy. - Most már én is felállok és megölelem, ha akarja ha nem.
- Nem tudom Millie. Nekem ez most nem megy. - Súgja a fülembe, majd megszakítja az ölelést és elmegy. Ott maradok egyedül, egy borzalmasan sikerült szakítás után.

Tommy
Falmászó teremben ismerte meg Millicentet. ☼ Furcsa barátság vette kezdetét, egy még furcsább játékkal. ☼ Megcsókolta Millie bátyját Eliotot. ☼ Összevesztek Millievel.

- Szia. - Csak ennyit mondok, amikor odaérek a kikönyörgött találkára.
- Szia. Jó, hogy eljöttél. - Tommy próbál kedvesen fogadni.
- Nem hagytál más választást. - Aminek titokban azért örülök, bár kimutatni tutira nem fogom.
- Gondoltam rendezhetnénk a dolgainkat. - Kezd bele őszintén. Lenne miről beszélnünk, de nem akarok.
- Mégis mit? Nyögd ki. - Tudni akarom tudja-e miért haragszom.
- Azóta, hogy a bulin faképnél hagytál fura vagy. Egy szavas válaszokat adsz, nem akarsz találkozni. Mondd meg te! Mi a baj? - Nem fogom bevallani neki, hogy a flörtölési kísérletei, az esti hosszas beszélgetéseink és az edzés utáni közös kávézásaink valamit megváltoztattak bennem.
- Nincs semmi. - Csak nézzük egymást, értelmetlen az egész beszélgetés.
- Baszki. - Tommy arcára döbbenet ül ki.
- Most mi van? - Kérdezem tőle, mert szeretnék már túl esni ezen. Abba az irányba tekintek, amerre ő is és akkor tudatosul: Észrevette. Most már tudja mi az egyik oka a haragomnak.
- Jaa. Igen. Ő a bátyám. De azt hiszem, ti már ismeritek egymást, méghozzá egészen közelről. - Eliot felé fordulok, aki a motornál vár rám.
- Szólhatok neki, ha szeretnéd üdvözölni. - Tommy ugyan lesokkolódott, de nem hagyja, hogy tovább piszkálódjak.
- Millie én nem tudtam, hogy ő ... Érted.. Bocsánat, amiért a bátyáddal smároltam. Ha tudom .. - Elég béna bocsánatkérés.
- Tőlem aztán bárkivel kavarhatsz. Engem aztán nem zavar. - Továbbra is próbálok rideg maradni vele.
- Tudom, de a bátyád más téma. - Tommy továbbra is próbál hatni rám. Engesztel, de mindez hiába. Eldöntöttem, hogy nem adom be a derekam.
- Mit nem lehet felfogni azon, hogy nem érdekel? Te dolgod, kinek a szájába dugod a nyelved. - Sértődöttség hallatszik ki a hangomból, egy kis féltékenységgel kísérve.
- Ha annyira nem érdekel, akkor miért vagy egy hisztis picsa az elmúlt hetekben? Eldönthetnéd végre, hogy mit akarsz! – A kérdése és a gúny a hangjában elég volt ahhoz, hogy a véleményem tettként formáljam meg. Mondhatnám, hogy sajnálom, amiért a jegeskávém a képébe öntöttem, de nagyon is jól esett. Egye meg, amit főzött. Majd legközelebb megfontolja, kit csókol meg. Hátat fordítok neki és elindulok a bátyám irányába.
- Mi a picsa Mills? – Fordul felém a bátyám, aki végig nézte ezt a közjátékot.
- Csak húzzunk innen a francba! Indíts már! - Kiabálom neki mire ő engedelmeskedik és elhajtunk.
Kezdek komplett őrültként viselkedni! Tommy Kershaw mit művelsz velem?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Mills, Mills... Az előtörténeted teljesen olyan érzést keltett bennem, mintha a Gossip Girl részeit nézném, egyiket a másik után. (Ha pedig valamit elárulhatok magamról, akkor az az, hogy imádom azt a sorozatot.) Ennyi idősen még bizonytalan az ember, maga sem tudja merre van előre az életben, a Te nyakadba pedig olyan problémákat varrtak akarva, vagy akaratlanul, amelyekkel nem minden korodbelinek kell megbirkóznia. Édesanyád depressziója és hirtelen meghozott döntései, az alkohollal kapcsolatos problémái mind-mind belerondítanak azokba a "legszebb évekbe", amit mindenki ígér, amikor először köszönt a középiskolában. Ilyenkor még valóban azon kellene gondolkodnod, hogy melyik fiú tetszik jobban, hogy kivel működne jobban a kapcsolatotok és hogy a srác aki tetszik, miért nem úgy viselkedik, ahogyan Te érzel iránta. Az jutott eszembe, hogy a bátyáddal együtt már olyan sok apró labdával zsonglőrködsz, hogy félő, hogy egyszer valamelyik irányíthatatlanul esik ki a ritmusból és minden úgy omlik össze, mint a kártyavár, egyik pillanatról a másikra.
S ha már a bátyád is szóba került... Annak ellenére, hogy rendes testvérek módjára össze-össze kaptok, még egyértelmű, hogy milyen összetartás van közöttetek. Talán másképp közelítetek meg egy-egy kérdést és másképp kezelnétek édesanyátokat - na meg nem beszéltetek arról, hogy pontosan ki is tetszik neked -, de attól még azt hiszem ő az a szilárd pont az életedben, aki minden megpróbáltatás ellenére is a földön tart. Olyan ügyesen helyt álltok a költözés miatt és azért, hogy ne veszítsétek el a barátaitokat, bízom benne hogy olyan életet fogtok tudni élni, amit igazán szeretnétek és hogy nem csak a lakhatási körülményeitek rendeződnek majd idővel, hanem az a bizonyos eset is Tommyval. Biztosan várnak már rád a játéktéren, ezért utadra is engedlek és egy nagy kalap szerencsét kívánok neked!
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!