Végre egy lépés teljesült, elmondhatom, hogy végre már nem vagyok munkanélküli. Bár magamat ismerve, mindent is egyszerre akarok, de most muszáj lesz határokat szabnom magamnak. Talán egyszer ennek a rémálomnak vége lesz, de ideje lesz most a jó oldalt néznem: Egy hete egy állásinterjún vettem részt, ahol Mrs. Cabrini fogadott. Egyértelmű volt, hogy a kaszinó ékköve én lehetek. Úgy fogalmazott, hogy szükség van egy szép, fiatal és vonzó lányra. Sokat nem is beszéltünk, elég volt csak rám néznie. Nos, ami azt illeti, bennem nem fog csalódni. Ha nem másért, majd miattam odajárnak. Az évek alatt megtanultam használni az adottságaim, olyan vagyok, mint egy kibaszott szirén. Elcsábítalak aztán lehúzlak és szétmarcangollak. Azt hiszem, volt időm Sedrick-től tanulnom. Kiölt belőlem minden emberit, még azt is, ami volt. Már nem tudom, hogy tudok -e újra szeretni. Mást... egy valakiről tudom, hogy a szívem örökké az övé volt. Talán mindez az ő hibája. Ha ő halott, akkor az én szívem vele együtt halott. Ha már másé, többé nem leszek a régi. (...)
Az interjúztatóm annyit kért, hogy az első napon mindenképp jelenjek meg, nagyjából azt is leírta, hogy körülbelül milyen öltözékben jelenjek meg. Ha az öltözködésről van szó, bennem nem fog csalódni. Bár ezúttal igyekeznem kell nem túl hiányosan feltöltözni, bár egy kaszinóban az sem lenne meglepő. Azonban ez egy megnyitó lesz, egyelőre még finomítanom kell a megjelenésemen.
A választásom egy hosszujjú, kígyómintás lila felsőre esett, némi csillogó beütéssel illetve ehhez mi mehetne jobban, mint a bőrnadrág? A sminkemet most is precízen előkésztettem, végül az ékszerekről sem feledkezem meg. Mindezt pedig egy Gucci parfümmel boronálom meg. Na meg a húsz centis magassarkú... ah, imádom! Nem hinném, hogy túlzásba viszem. Valójában egy felszolgáló leszek és az a cél egy kaszinóban, hogy minél több ember járjon vissza. Garantálom, hogy rengeteg fejet fogok elcsavarni. Azonban ahogy a tükörbe nézek, valamiért Sedrick jut eszembe. Ezeket a ruhákat még tőle kaptam; hiába rossz így tükörbe nézni, egyelőre még nincs annyi pénzem, hogy új ruhákat vegyek. De teljesen mindegy. Elég, ha ezeknek a ruháknak én tudom a történetüket...
Már beesteledett, ami annyit jelentett, hogy hamarosan nyílik a nyitóbál. Trükkösen suhanok el a tömeg között. Rengeteg úri ember és hölgy; ez bizonyára egy puccos parti. Jesszusom, én biztos ezt akarom...? Szinte elsiklani sem tudok azon, hogy a férfiak hiába fogják az elhasználódott feleségük kezét, mind engem bámul. Most ez egy kissé zavar. Lehet, nem kellett volna dupla adag nyugtatót bevennem. Vagy többet vettem be? Kit érdekel...! Már csak azt várom, mikor durran el valami az agyamban és végre lehúzzam az egész üveggel, akárcsak egy kibaszott whisky-t. Néha közel állok az érzéshez. De mi tart vissza? (....)
Néhány pezsgőspoharat feltöltöttem, végül tálcával a kezemben sétálok végig az asztalok között. Lassú, határozott, ámde mégis kecses léptekkel. Mosolygok, ahogy ezt egy kiszolgáló személyzetnek illik; egy sejtést sem engedek, hogy lássák rajtam, hogy valójában mekkora egy kibaszott nagy roncs vagyok.
A zene elhalkul néhány pillanat alatt, de én csak tovább lépek az asztalok között, kiszolgálva a vendégeket. Ekkor megszólal a házigazda; hangja szinte kettéhasít. Annyira ismerős... sóvárgok utána, akárcsak keselyű a dögre. Ki vagy te?
Egy pillanatra nem figyelek oda a vendégekre; megfordulok a sötétben, s egyedül csak arra a pontra koncentrálok, ahová a reflektor világít. Az a férfi...?
- Leo... ? - Megremeg a tálca a kezemben. Hirtelen ráz a hideg és folyik rólam a víz. Pont olyan érzés fog el, mint amikor először bekokainoztam. Bódult, fagyott állapot kap el; az pedig hab a tortán, amikor meglátok mellette egy ismerős, női alakot. Talán még a kezét is fogja. Fogalmam sincs, most egyelőre nem tudom eldönteni azt sem, hogy ez a valóság -e.
A sors most rendesen belecsapott a szarba, de ebből sajnos én is kaptam. A szívem egyszerre zakatol, de ezzel együtt ordítanék. Életben van. De az a nő miért van mellette? Mrs, Cabrini. Hát ezért volt a neve ismerős.
Talán percekig ott állhattam, hallgatva a szövegét. Bár álltam a helyemen, meg sem mozdultam. Pedig valójában apró darabokra hullottam. Kelj fel... ez csak egy álom lehet!
Vártam talán fél órát, bár számomra olyan volt, mintha másodpercek teltek volna el. Végig őt figyeltem, nem foglalkozva a nővel, aki mindvégig loholt utána, akárcsak egy pincsikutya. Egyértelművé tette, hogy az a terület az övé. Nos, kisanyám... csak hiszed. Egyszerre dúltak bennem a harag, a félelem, a féltékenység, a bánat... de ott volt az öröm szikrája is. Végre újra láthatom és tudom, hogy épségben van. Talán ez számított most igazán.
(...)
Már egy ideje a tömeg közé jöttek, kivártam a pillanatot, amíg az a ribanc eltűnt mellőle. Kellett rá kis időt várnom, de azt hiszem, hogy megéri. Ha az ott van, valószínűleg egy szót sem válthatok majd Leo-val.
Lassan lépek a kiszemelt alak felé; kecsesen, csendesen, mint amikor a gepárd kiszemeli áldozatát. Megállok mögötte, miközben még mindig tartom a tálcát, mostanra már csak egy pohár pezsgővel.
- Hadd kínáljam meg, Mr. Cabrini. - Szólalok meg határozottan, kimérten. Annyira, hogy még véletlenül se ne hallja meg. Bár legszívesebben a nyakába rohannék és soha többé el nem engedném; egyelőre viszont muszáj magamon uralkodnom. Talán ő sosem keresett azóta, sőt.. talán már el is felejtett.

A mai napon mindenkepp le akartam nezni a fiukhoz a laborba, de elotte meg meg kellett neznem az ujabb szallitmanyt. Char meg nagyban aludt, amikor en magamhoz tertem, ugyhogy igyekeztem csendben magamra kapni egy fekete farmert es egy feher polot. Johetett egy fekete bordzseki, magamhoz vettem a kulcsokat, majd kint bedobtam magam a fekete Aston Martinba. Oszinten remelem, hogy Charlotte nem fog majd kiakadni azert, amiert neki a Jaguarral kell autokaznia. Lefogadom, hogy a fel napjat a Casinoban tolti majd, hogy megbizonyosodjon arrol, minden rendben van. Nekem most csak az szamit, hogy ne hivogasson es zavarjon meg munka kozben a hulyesegeivel. Mondjuk azert, mert a poharak nem eleg fenyesek vagy mert eggyel kevesebb a lufi. Engem ezek az aprosagok nem tudnak erdekelni.. mar csak azert sem, mert magasrol teszek a casinora, hisz csak penzmosasra hasznalom majd, semmi masra. Az embereket konnyu bevonzani es garantalom, nem a lufik vagy pezsgospoharak miatt jarnak majd oda.
Miutan ratapostam a gazra, korulbelul fel ora kellett ahhoz, hogy megerkezzek a helyszinre. - Jo munkat! - udvozlom az ismeros arcokat, akik mar jo ideje nekem dolgoznak. Bar egy pillanatra sem allnak le es sejtem, hogy szivesen pihennenek egyet, megis mosolyogva udvozolnek. - Pontosan annyi, Uram. - lep mellem Liam. - Nos, akkor mehet a laborba. - veregetem meg a vallat, majd kihuzok a zsebembol egy doboz bagot, amit fele nyujtok. - Vegyel egyet. - kozben en is kihuzok egy szalat, amit meg is gyujtok. - Ma lesz a megnyito.. ha gondolod, gyere el a csaladoddal. - nezek a huseges tarsra, aki melyet slukkol a bagobol, majd mosolyogva, halasan bolint. - Ott leszunk. - O az egyetlen, akit innen meghivok. Itt amolyan kisfonok, a felugyelo. Bar szivesen megtennem, megsem hivhatok meg mindenkit. Mig el nem szivjuk a cigit, valtunk meg nehany szot, kozben figyelem, hogyan dolgoznak a nalunk kissebb emberek, aztan ismet autoba ulok es a labor fele hajtok. Ez mar joval ismerosebb terep, ez az, amihez igazan ertek, ahol sosem hibaztam. - Gyere be. - biccent felem Ollie, amikor megallok a hatalmas epulet elott. Azok koze tartozik, akik tuleltek a meszarlast, aki meg Osborne-nak dolgozott. - Itt minden rendben? - lepek be, majd szep lassan mindenkin atfuttatom a szemeimet. Mit mondhatnek, szorgosak. Remelem akkor sem lazsalnak, amikor en nem vagyok jelen, bar Ollie nem az a tipus, aki megengedne az ilyesmit, igy nincs miert aggodnom. - Szoval ma lesz a nagy nap, mi? - kerdezi, en pedig aprot bolintok. - Akkor sem tudnam elfelejteni, ha akarnam.. az asszony ket hetig kereste a megfelelo ruhat, en pedig minden aldott nap hallgattam ezt, ember.. - szavai hallatan muszaj elvigyorodnom. Hangosan inkabb nem mondom ki, de tokeletesen aterzem, sot.. Char mar egy honapja szivat ezzel, es mindenki elhiheti, ez igazan fajdalmas tud lenni. Ki a tokomet erdekel, mit vesz fel?! Ez csak egy atkozott megnyito, bassza meg. - He, he. - rancolom a homlokom, amint kiszurok egy fiatal sracot. - Nem gondolod, hogy abbol meg hianyzik valami? Sot, mutasd csak... Ebbol ket dolog is hianyzik! - meglepetten, egyben pedig felve nez ram. - Tanitsd meg Ollie, nem adhatunk ki szar cuccot. Minosegi kokaint arulunk, itt nincsenek hibak, emlekszel?! - ezt en is megtanultam. Osborne annak idejen ezzel kezdte a mondokajat, amikor munkat ajanlott.
Az epuletben meg veletlenul sem gyujtok ra, de kesobb - mielott hazaernek -, meg egyet elszivok. Mar sotetedik, mikor sikeresen leparkolok a felhajton. Mely levegot veszek, majd besetalok a hazba. Charlotte tipeg le az emeletrol, szelesen mosolyog. Az amugy egyenes haja most hullamos, a ruhaja pedig egyben farokallito es egyben visszafogott is. Na igen, ez az, amivel elcsabitott, de ott a szemelyisege, amire most nehez gondolni, de dolgom van. - Hogy tetszem? - lep kozel hozzam, en pedig zsebredugott kezzel allok elotte. Epp szora nyitnam a szamat, amikor folytatja: - Te cigarettaztal, Leonard?? Tudod jol, hogy nem szeretem, ha bagozol! Megint az az Oliver vitt bele, ugye?? - kovetkezik egy szineszi sohaj. Eskuszom elmehetne szinesznonek, tuti oszkart kapna.
- Charlotte, ket szal volt.
- Ketto?? Meg ha csak egy lett volna, na de ketto? Raadasul pont ma?
- A kurva eletbe Charlotte, akkor gyujtok ra, amikor akarok es ahanyszor akarok! Ne felejtsd el, hogy nem vagy az anyam! - csapok ra a mellettem levo asztalra, ekkor ossze is rezzen. - Megyek keszulodni, addig csinalj amit akarsz. Menj kormoshoz vagy mit tudom en. - fakepnel hagyom es felsetalok a lepcson, de meg hallom utolso szavait: - Baszd meg, Leo.
Igyekszem ezt az egesz szart kiverni a fejembol. Gyorsan lezuhanyzom - ami kurva jol esik -, majd felkapok magamra egy szmokingot. Miutan a hajammal is kezdtem valamit, magamhoz vettem egy fegyvert, kulcsot es bagot, majd indulasra keszen alltam. - Megyunk! - szolalok meg az ajto elott. Az autoban varok ra mig bezarja az ajtot, es elkezdek imadkozni, hogy ne kovetkezzen egy ujabb hisztiroham, amit aztan hallgathatok egesz uton.
- Hol a beszeded?
- Milyen beszed?
- Ne csinalj ugy, mintha nem tudnad, mirol beszelek. Mit fogsz majd mondani? Vagy szegyenbe akarsz hozni?
- Kerlek Charlotte.. ha nem akarod, hogy balesetet szenvedjunk, amiben mindketten odaveszunk, akkor idejeben, azaz most hallgass el. - nezek ra egy pillanatra, majd vissza az utra.
Amint megerkeztunk a tundoklo Casinohoz, odadobom a kulcsot a vezna kis kolyoknek, aki alig varja, hogy vezethesse ezt a talicskat. Felreertes ne essek, nem nezem le, csak ugy ragyognak a szemei, mint gyermekeknek karacsonykor. - Mosolyogj Leo, kepek is keszulnek majd. - ad egy puszit az arcomra, en mar csak megforgatom szemeimet. Csoda, hogy meg eletben vagyok..
Szeles mosollyal az arcomon lepek be, oldalamon termeszetesen ott van a gyonyoru Char, akin azert megakad nehany ismeros szeme, de kit erdekel.. Kezet fogok egy-ket barattal es ismerossel,  akik szinten ragaszkodnak ahhoz, hogy szinpadra lepjek. Ne mar baszki, muszaj ezt? Sosem szerettem a felhajtast.. Hat nagy nehezen, fajo szivvel felsetalok - vagy inkabb a nom rancigal fel, mint egy kolykot -. Szemem majd kieg a fenytol, ami megvilagit, hat igy mondj baratom barmit is, nem hogy egy hosszabb kis beszedet. Egy mely levegovetelt kovetoen a tomegre pillantok es nagy nehezen, osszeszedve magam, mondok egy-ket szep szot. A vegen mindenki tapsolni kezd, en pedig vegre megszabadultam. - Remelem most boldog vagy. - sugom a no fulebe, mire O csak szelesen elmosolyodik.
Vigyorogtam en mindenki elott, de ez akkor volt csak oszinte, mikor megjelent Ollie. - En kimegyek a mosdoba! - egy megveto pillantas utan Charlotte tovabb all. - Hat a nod meg mindig nem bir engem.
- Soha nem is fog, haver. - huzodik feloldalas mosolyra a szam. - Meg ki kell mennem az asszonyert, nemsoka visszaterunk. - int, aztan lelep. Addig is, vegre megszabadultam Chartol. Koszonom Oliver, hogy megjelentel. Probalok levegohoz jutni, egy kicsit ellazulni, ami itt szinte lehetetlen, de ekkor is megzavarnak. Ismeros a hangja.. Szep lassan fordulok meg, es ekkor.. lefagyok. Vegignezek rajta, vegul a szemein allapodok meg. Dehat meg nem is ittam, a ciginek pedig nincsenek ilyen hatasai. Legszivesebben hozzanyulnek, hogy megbizonyosodjak arrol, ember e. Jessamy.... Tudtam! Tudtam, hogy el. - Jess? - vagy talan csak a hasonmasa? Azt mondjak, mindenkinek van egy. - Te vagy az?.. - nezek ra hitetlenkedve, meglepetten es valoszinuleg ugy, mint akinek elmentek otthonrol. Annyi kerdesem van.. Azt sem tudnam, hol kezdjem.. Egyelore el sem hiszem, hogy ez az egesz valodi, hogy ez tenyleg megtortenik. - Mit keresel itt?? - hat.. talan nem ezzel kellett volna inditanom, de megis furcsa nekem ez az egesz. Mi ez a gonc? Es mennyi az esely arra, hogy Char Ot vegye fel? Ebben az atkozott Casinoban biztosan nem mutogathatja magat mindenfele jottmentnek. Kozben a szemem sarkabol mar latom is Charlotteot. Hiaba porognek a fogaskerekeim, nem jut eszembe semmilyen jo megoldas. Talan mutassam be oket egymasnak?! He, Char.. O itt a halott lany, akit olyan hosszu ideje keresek, tudod.. Jess, o pedig Charlotte, akivel egyutt elek, de az idegeimre megy. Nem, ez azt hiszem eleg szarul hangzana.

 Már kezdtem elveszíteni a reményt, hogy valaha is megfogom őt találni. Bár most tudatosult bennem igazán, hogy vajon most megérte -e, hogy megtaláltam? Úgy érzem, a szívem méginkább darabokban hever, ezt pedig senki sem fogja összekaparni. Sedrick szerint egy kis ostoba kislány vagyok, aki túl naiv és gyenge, vajon igaza volt? Miért is gondoltam valaha, hogy Leo szeret engem? Azt hittem, azért van velem, azt hittem, azért véd meg mindentől és mindenkitől... annyira gyengéd volt hozzám. Imádtam, ahogy mosolyt csalok az arcára. Láttam rajt, hogy tetszik neki az, amit csinálok. Komoly ember volt a maga módján, de mindig sikerült valahogy őt megnevettetnem. Úgy éreztem akkor, hogy boldog vagyok. Imádtam vele lenni. Most pedig az egész életem apró darabokban hever; mindenki halott, akit valaha szerettem. És az, akit még szeretek, már többé mást szeret. De honnan is veszem, hogy érzett -e valaha irántam valamit? Jesszusom, Rain... te ostoba picsa. Most emeld fel a segged és fordulj meg, ülj be a szar kocsidba és menj világgá! De képtelen vagyok... még egyszer hadd öleljem meg. Elakarok tőle köszönni és megkérni, hogy vigyázzon magára.
Csak hallgatom, csendben a beszédét. Bár túl jól ismerem őt és nem vagyok benne biztos, de úgy látom, hogy az a mosoly igencsak erőltetett. Ó, Leo... ki ne ismerne jobban, ha nem én? Te számomra egy nyitott könyv vagy. Mégsem láttam meg azt sohasem, hogy mit érzel. Hogy érzel -e úgy, mint ahogy én. Bár ebben igazán én sem voltam biztos, nemhogy te. Túl gyáva voltam... mit kezdtél volna egy olyan kislánnyal? Bár most sem érek a nyomodba. Még sohasem láttalak téged így, mindig is a kisembert játszottad. Bár van egy olyan érzésem, hogy apám téged jelölt meg az egyik örökösnek. Mázlista.
Hallgatom a taps zuhatagot, közben pedig a tekintetem arra a nyomorult ringyóra téved. Úgy koslat körülötte, akárcsak egy kibaszott kis talpnyaló pincsikutya. Komolyan, Leo? Nem így ismerlek, hogy EZ lenne az ideálod. Látom a szemeidben, hogy mennyire fárasztó lehet őt szeretni.
Mély levegőt veszek, majd amikor Leo elindul a tömegbe, én is valahogy megpróbálom őt nyomon követni. A tálcát még mindig tartom a kezemben, ha esetleg valaki leszólítana, akkor átnyújtsam neki.
Nem kellett sokat mennem érte, bár mindvégig hezitáltam, hogy vajon jó ötlet -e megszólítanom. Talán jobb lenne, ha halottnak hinne továbbra is és akkor nem fogom az életét felborítani. De Rain, te hülye vagy?! Mindvégig RÁ vágytál... és ezt pedig jobb, ha itt és most bevallod magadnak. Te mindvégig szeretted őt. Úgy, ahogy soha senkit még. Ha most elmész, soha többé nem fogod látni. És azt hiszem, most bátornak kell lennem.
(...) Üresen nézek rá; bár a gondolatok oda-vissza cirkálnak az agyamban. Jézusom, kezdek tőlük megzavarodni... Úgy érzem, forr a vérem és az egész arcom teljesen átmelegszik. Elönti a melegség a mellkasom, a karom, az arcom... úgy érzem, lángolok. Nagyon izgulok, főleg azért,mert újra boldognak érzem magam, mint rég.
- Leo... - Suttogom halkan, vágyva arra, hogy végre a karjaiba rohanjak vagy csak úgy ráugrani, hogy ott helyben hátraessen. Leteszem a mellettem lévő asztalra a tálcát amit tartok, különben itt helyben valakit nyakon öntenék véletlenül. Nem igazán tudom most magamat kontrollálni. Nem, most nem megy.
Látom a szemein és az arcán, hogy most igazán nem arra számított, hogy itt és most megjelenek valójában. Azt hiszem, a sors nem véletlen hozott össze minket ennyire véletlenül. Ez egy lehetőség, amivel élni kell. Ha nem is arra, hogy újra egymáséi legyünk, akkor arra, hogy örökké elbúcsúzzunk.
Azonban a kérdése épp úgy hasított keresztül a mellkasomon, mintha csak egy kést szúrtak volna bele. Mégis mi az, hogy mit keresek itt?
- Akkor ezek szerint teljesen elfelejtettél. - Jelentem ki érzelemmentesen. Bár ha még mondhattam volna bármit is, megjelenik ez a hárpia. Nem nézek a nőre, de látom a látóteremben, hogy közeledik. Én csak Leo-t bámulom reménytelenül, majd teljesen elengedem magam.
Szemeim fennakadnak; térdeim pedig elengedik tartásukat. Ha kapcsol, akkor remélhetőleg el fog kapni.
Amennyiben elkap, én csak két karommal a nyakába kapaszkodom és arcomat a mellkasára hajtom. Finoman a levegőbe szippantok, majd ellazulok, amikor illata teljesen átjár. Annyira vágytam erre a közelségre... még tarts a karjaidban, kérlek...
- Csak menjünk el innét. - Suttogom a fülébe. Nem érdekel a nője. Ha bármit is szól, valószínűleg visszajövök és a beleinél fogva fogom fellógatni és nem fog érdekelni semmilyen következmény.

Talan nem is az lep meg igazan, hogy el, hanem inkabb az, hogy itt talalkozunk annyi ev utan. Egy kurva megnyiton, az uj casinoban.
Az elmult evekben mindenhol kerestem, kerdezoskodtem, de nem bukkantam semmilyen atkozott nyomra. Ennek ellenere nem adtam fel, tovabbra is folytattam a keresest, erre itt terem, csak ugy, egyszeruen. Itt acsorog elottem, en pedig azt sem tudom, mit gondoljak, nem hogy mit mondhatnek. Biztosan mindketten valtoztunk, mar nem lehetunk azok, akik egykor voltunk. Azok utan nem, kizart.
- Tessek? Dehogy! - nezek ra ertetlen arccal. El sem hiszem, hogy ezt gondolja. Ugyan mivel bizonyithatnam be, hogy mindvegig kerestem? Es egyaltalan miert kene bizonyitanom? Tudnia kellene, hogy kerestem, sot, hogy mai napig nem adtam fel a remenyt, de maris mast szur le. Lehet hogy valtoztam valamennyit, de nem lettem olyan ember, mint amilyennek jelenleg gondol.
Jess epp akkor "ajul el", amikor Charlotte felenk tart. Termeszetesen nem hagyom foldre zuhanni a lanyt, igy azonnal elkapom. A nom egybol a szaja ele kapja a kezet. - Hivjanak mentot! - adja ki a parancsot. - Szuksegtelen! Majd en elviszem, ugy sokkal gyorsabb, nem varhatunk. - vonom meg a vallam egy halvany mosollyal az arcomon. Hiaba, en nem vagyok olyan jo szinesz, mint O. Eleg gyanusan is mereget, en kozben allom a tekintetet. - Tartsd a frontot. Otthon talalkozunk. - nem varom meg, hogy ujra kinyissa a szajat, helyette mar setalok is a kijarat fele. Kicsit nehez atvergodnom magam a kurva nagy tomegen, de nem lehetetlen, mivel a legtobb ember azonnal utat ad. Az olemben Jessamyval rohanok a parkoloba, ahol fel perc alatt kiszurom Martint. Jesst azonnal be is fektetem a hatsoulesre. - Jol vagy? - nezek ra a visszapillantobol. Nem varom meg a valaszat, maris a gazra taposok es probalom kitalalni, merre menjunk. - Azota kereslek, Jess. Megis hol a picsaban voltal?? - elkepzelni sem tudom, hova tunt. Talan nyaralgatott a Seychelle-szigeteken? Kozben beugrik, hogy mehetnenk egy barba, mert jol esne nehany pohar whisky ezek utan, de az most nem lenne a legjobb otlet. Mivel nem csak innek, de ennek is, igy hat ra bizom a dontest. - KFC vagy MC? - utana a legjobb otlet velemenyem szerint egy hotel lenne, de elobb legyen meg a kaja, majd aztan eldontjuk, hogyan tovabb.
Olyan furcsa, hogy mar egy felnott no, nem csak egy tizeneves kiscsaj, akit kergetnek a - mondanam, hogy kanok -, de inkabb csak kiscsikok. - Es mi ez a ruha? Ha apad igy latna... - nem birom folytatni. Nem is akarom igazabol, hisz tudja, mi kovetkezne. Az apja helyett majd ugyis en kapok agyverzest. Szerezni kene neki valamit, de arra sem ez a legmegfelelobb pillanat. - Egyedul jottel? - tudnom kell, tartott e meg vele valaki. Tobb okbol is, de neki nem kell tudnia egyikrol sem.
Meg mindig nem tudom, hogyan kene vele viselkednem. Talan ugy, mint annak idejen, amikor meg szinte gyerek volt? Mintha mi sem tortent volna? Azt nem lehet.. Furcsa Ot igy latni.. felnotten. Gondolom mostmar az igazi kanok hajkurasszak latastol vakulasig. Biztosan van valaki az eleteben, hisz nem elhetett annyi even at egyedul. A kerdes az, hogy hol is van az a valaki?! Es ez meg csak egy kerdes a rengeteg kozul. Amit biztosan tudok az az, hogy semmikepp sem akarom meg egyszer szem elol vesziteni. A mult nem ismetelheti meg onmagat, nem szakadhatok el tole. - Tessek, ezt vedd fel! - nem keres volt, hanem inkabb parancs. Megszabadulok a zakomtol es atnyujtom neki, mikozben sorban allunk a kajalda elott. - Kozben meselhetsz am.. szivesen meghallgatlak. - mondom kisse szarkasztikusan, mivel reszben duhos is vagyok ra, amiert csak ugy eltunt. Es ha ez nem eleg, nem reg meg azzal vadolt, hogy megfeledkeztem rola. Ezt nem gondolhatja komolyan.

Annyira jó érzés, hogy végre a karjaiban tart. Most érzem igazán azt, hogy biztonságban vagyok és a világon senki sem bánthat. Az egész annyira szürreális, mintha csak álmodnék. De nem, Rain. Ezúttal teljesen a valóságban vagy. Már nem Sedrick érintésétől kell rettegned, hanem végre az érint, akire már annyira régóta vágytam... annak ellenére is, hogy még magamnak sem tudom beismerni a mai napig sem.
Hallom a háttérből, hogy Mrs. Cabrini teljesen sokk hatása alá kerül, hogy összeestem. Ó, te hülye, ostoba, szerencsétlen lotyó.... szerintem Leo biztosan nem az eszedért vett el. Bár, ha csak rád kell néznem, továbbra sem ugrik be semmi, hogy mégis mit látott meg benned. Szégyen.
Azt hiszem, talán két gondolat között egy morgás is elhagyja a számat; talán túl hangosan gondolkozom. A világért sem szeretném Mr. Cabrini-t megsérteni, úgyhogy egyelőre befogom a számat. Most az jobban érdekel, hogy itt van és életben van. Sedrick egy párszor eszembe juttatta, hogy hogyan végzett vele. Ahhoz képest Leo hatalmasabb, mint valaha. Sedrick, te gyáva pöcs. Ahhoz nem volt elég nagy a farkad, hogy megtedd. És én pedig elhittem neked mindent....
Végig Leo arcát pásztázom; valószínűleg tudja, hogy az égvilágon nincs szó semmilyen ájulásról. Nos, valóban. De valamit muszáj volt kitalálnom, hogy onnét elmehessünk és tisztázzuk az egész elmúlt néhány évet. Van egy olyan érzésem, hogy neki fogalma sincs arról, hogy mi történt. Valószínűleg őt Sedrick nem világosította fel. Fogalmam sincs, hogy mi történt... csak azt tudom, hogy néha egy hajszál választott el a haláltól. Amikor Sedrick-et meglőttem, néhány pillanatig hezitáltam, hogy ki felé tartsam a fegyvert. Először a saját agyamat szerettem volna kiloccsantani. Bár még nem tudom, hogy jól döntöttem -e.
Kiegyenesedem az ülésen, ugyanakkor a visszapillantóban le sem veszem róla a tekintetem. Bár megrezzenek, amikor számon kér.... valóban, Sedrick lószart sem mesélt. Abban sem vagyok biztos, hogy ezek találkoztak -e az óta. Nem valószínű.
- Látom nem állt össze a kirakó. - Nyugtázom halkan. Arra pedig nem is válaszolok semmit, hogy jól vagyok -e. Szemlátomást kurvára nem. Ennek a némbernek a manikűrje többe kerül, mint a kocsim. Egyszerűen alig bírom magam visszafogni.
Apám hallatán egyszerűen elnevetem magam; bár nem igazán, egyszerűen csak kínból.
- Az apámat az sem érdekelte volna, ha az egész kokó készleteteket felszívtam volna mint egy kibaszott porszívó. Vagyis de, érdekelte volna. Az anyagi része, de nem az, hogy én hogy vagyok. - Nevetek. - Mi ez az öltözék? - Kérdezem aztán. Vicces, mert régen sem voltam szűzmária. - Mrs Cabrini vett fel az állásra. - Szánalommal ejtem ki a nevét, bár még így sem tűnik fel az a hangnem, amit megengedek.
- Egye fene.... - Elfogadom tőle a zakót, bár hangja sejtette, hogy nem tűrt volna ellentmondást. Szóval így állunk, már parancsolgatunk? Meglátjuk, ki nevet a végén...
Vállaimra terítem a zakóját; finoman beleszippantok. Az illata újra csak megnyugtat. Látom, nem szeretnéd a zakódat viszont látni. Ez már az enyém. Habár még mindig nem értem, mi a baja az öltözékemmel. És még vissza is fogtam magam.
- Egyedül jöttem.- Forgatom a szemeimet.- Bár nem igazán tudom, hogy követ-e. Néhány hete már belefutottam az ellenségbe.- A nevét nem ejtem ki, nem szeretnék karambolózni.
(...) Végül a Mekit választottam, azt hiszem, az a kedvencem. Bár nem vagyok éhes, sőt, ha most egy falatot is ennék, valószínűleg telehánynám Leo drága autóját. Még csak az kéne. De nem baj, látom, így is teli van. Vetetek vele néhány dolgot, majd ha lenyugszom, úgyis megjön az étvágyam. Bár magamat ismerve, nem csak a kajához való étvágyam jön meg...
Ahogy megszólal, Meglepődötten vonom fel szépen ívelt szemöldökeim;
- Még te gúnyolódsz?! - Sziszegem. - Remélem nem akarod, hogy itt helyben műsort rendezzek. - Harapom el a mondatom utolsó végét. Kurvára nem egy kajálda kellős közepén van ezt kedvem kiteregetni.
- Elég csak annyi most, hogy amikor Sedrick kivégzett mindenkit, magával vitt. És többé már nem Jessamy vagyok. - Próbálom halkan mondani. - Sedrick elintézte, hogy halottá nyilvánítsanak. A sírt is még megcsináltatta. Bár fogalmam sincs, kit temetett el oda, főleg, hogy nem én fekszem ott. - Meredten bámulok előre. Még mindig nem igazán tudom felfogni, hogy Leo hogyan képzelhette azt, hogy magamtól léptem le.
- Szóval azért neheztelsz rám... - Könyvelem el. - Csak tudd, nem volt más választásom. Sedrick azt mondta, ha nem jövök el vele, téged is megöl. Bár amikor elvitt magával, akkor azt mondta, hogy végzett veled végül... - A szavam megakad. Láthatja, hogy még mindig a hatása alatt vagyok a történteknek. A poklok poklát éltem meg Leo nélkül. És most itt állok mellette és mégsem érhetek hozzá.
- Látom nem érsz hozzám. - Rázom meg a fejemet...
Ahogy sorba értünk, én először eldiktáltam a saját részem. Már méginkább elment az étvágyam, így csak egy szendvicset kértem diétás kólával. Nem vagyok túlzott nagyevő. Bár ha mégis, akkor garantálom, ez az étterem sem elég ahhoz. De most abban az állapotban vagyok, hogy egy falat se tudna lecsúszni a torkomon.

Fogalmam sincs arrol, meddig tart majd ez az autokazas vagy hogy hol kotunk majd ki a vegen, de az mindenkepp erdekes lesz, amikor Char karbatett kezekkel bamul ram es varja a magyarazatot. Szinte latom magam elott azt a not, aki lassan tonkreteszi az eletemet. Nem egy csoro csinibaba, nem a penzemert van velem, na meg hat... jobb, mint egy muvelt escort, akinek folyton fizetnem kene, a luxusprostikrol pedig mar nem is beszelve. Charlotte bar neha szetcseszi az idegeimet, nehany dologra megiscsak jo. Egyelore.
Jessel hiaba pattantunk az autoba, meg mindig kissebb sokk hatasa alatt vagyok. Nehezemre esik elhinni, hogy valoban itt van a hatso ulesemen es nem csak hallucinalok. Mar nem tudnam olyan konnyen megmondani, mi jarhat a fejeben. Regen gyerekjatek volt, ahogy szinte minden mas is. Mindig tudtam, mire keszul, milyen veszelyes vagy orult faszsagot talalt ki mar megint es meg sorolhatnam. Bar sok volt a munkam - amit persze nem bantam, hisz jol megfizettek -, megis szivesen toltottem vele az idom nagy reszet. Mondanom sem kell, hogy nekem kellett szinte minden alkalommal megallitani, amikor mar epp el akarta erni az eszement celjait. Megszamolni sem tudnam, hanyszor ismeteltem el teljesen feleslegesen, hogy a drog veszelyes es csak a hulyeknek valo, Ot megis erdekelte, milyen lehet. Nem konnyu apa szerepet jatszani vagy legalabbis valami olyasmit.. hat nincs is gyerekem. Azt hiszem, soha nem is lesz.
Csak akkor lesek a visszapillantora, amikor vegre megszolal. - Muszaj huznod a draga idot, ugye? Faszert nem tudod egyszeruen kozolni?? Tenyleg fel akarod baszni az agyam? Egy egyszeru kerdest tettem fel! - nok.. nehogymar konnyen menjenek a dolgok. Huzni kell az idot, hadd teljen csak. Valami szabaly lehet ez, hogy sosem mondjak ki, amit valojaban gondolnak, hanem csak szopatnak es probara tesznek. Nem vagyok az a tipus, aki csipi ezeket a kirakosokat, nem vagyok mar gyerek. Azt hittem mindketten felnottunk, de ugy latszik, nem.
Gunyos neveteset hallva erzem, hogy felmegy a pumpam, de nem akarom megbantani, szoval inkabb a kormanyt szoritom, remelve kozben, hogy nem esik baja es nem torom kette. - Az apad  volt! - lehet, hogy ilyen teren nem teljesitett tul jol, de megiscsak az apja volt, akit tiszteltem es akitol sok mindent tanulhattam. Vegul csak nagyot sohajtok.. mit mondhatnek? Nem valtoztathatom meg az erzeseit vagy a multat. Ha mindenkepp gyulolni akarja, hat nincs mit tennem. - Igen, jol hallottad. - adok egy roppant egyszeru valaszt aprocska kerdesere. - Azt tudom, ahogyan Charlotteot is jol ismerem es nem kerne, hogy ilyen.... - nem lenne jo otlet kimondani a "prostis ruhat", ugyhogy vegul mas hagyja el a szamat. - Ennyire kihivo oltozekben jelenj meg. Ez csak egy Casino, nem pedig egy sarok. - hangom nyugodt, kimert. Talan nem fogalmazok a legszebben, de azt szeretnem, ha megertene vegre. Nem akarok rosszat neki, megserteni sem szeretnem, de nem jarkalhat igy. - Majd veszunk egy ujat - vagy jo sok ujat. Ugyis kozeledik az osz, nem lesz mar kanikula, johetnek a kenyelmes garbok. Nem ertek a noi ruhakhoz, de minden bizonnyal abbol is akadnak szexi darabok.. hat talan. Vagy nem.
Szavai hallatan majdnem azonnal lefekezek. - Ellenseg? Mifele ellenseg, Jess? - figyelem a tukorbol. Ha fenyegeti valaki, arrol tudnom kell. Amig elek, nem arthat neki senki. - Nem kell aggodnod.. - teszem vegul hozza. - Mostmar nem. - ekkor mar megengedek magamnak egy apro, oszinte mosolyt.
- Csak ugy eltuntel! Meg jo, hogy erdekel a szep kis sztorid! - allunk meg mindig sorban, en pedig azt sem tudom, mi a francot akarok majd rendelni. Eleg nehez most ezen agyalni. Inkabb Jessamy tortenete erdekel, amit figyelmesen hallgatnek. - Rendezz csak. - vonom meg lazan az egyik vallam. Az sem szamit, ha kiraknak minket. Meg mindig ott a B terv, azaz a KFC.
Sedrick nevet hallva, kezeim azonnal okolbe szorulnak. - Hova vitt? - az atkozott nevet inkabb ki sem mondom. Kicsit nehezen megy, miota szinte mindenkivel vegzett - azt hiszem, ez ertheto -. Homlokom rancolom, mikor kozli, hogy O tobbe mar nem Jessamy. - Hogy hogy? - bar felkeresett volna az a faszfej. Bar elem mert volna allni akkor, amikor en is fegyvert ragadhatok. Szivbol remelem, hogy hamarosan talalkozunk. Rajtam aztan nem mulik.
- A napokban elmegyek a sirhoz.. - gondolkozok hangosan. Meg akarom tudni, kit temetett el, mar ha egyaltalan van benne valaki. Talan csak egy ures koporso hever a fold alatt. Azt tudom, hogy ki kell deritenem. Muszaj.
- Na es? Mit szamit, ha megol? Nem kellett volna vele menned. - habar valoszinuleg akkor is elerte volna a celjat. - Ertem kar aggodnod.. - nem szamit, hogy odaveszek, ha ezzel megmentem Ot. Egyszer amugyis tavozni fogok, habar be kell ismernem, sajnalnam, ha pont egy olyan szarhazi ficko vegezne velem.
Es valoban.. meg nem ertem hozza... epp reagalnek, amikor sorra kerulunk. - Mindenbol tizet kerunk. - szep kerek szam, en pedig most nem fogok azon gondolkozni, hogy mibol mennyit adjon. - Kurva gyorsan. - csusztatok oda a holgynek nehany dollart. Valoszinuleg a fizetese duplaja, ha nem triplaja.
Tobb ember kell.. kepzett es huseges emberek. Ezek pont azok, akiket a legnehezebb megtalalni. Beszelnem kell majd Ollieval, hatha ismer nehany megbizhato, igazan kemeny fickot, akik barmikor, barmit megtesznek es nem arulnak el. Talan eloszor apammal kene vegeznem, aki vegig a draga fiat tamogatta. Mit mondhatnek, ez a jo kis neveles, a helyes ut. Es meg Jess panaszkodik. Nincs mas valasztasom, mindkettot meg kell olnom, mielott mi kerulunk veszelybe. Ezuttal nem hibazhatunk.
Mig meg nem kaptuk a rengeteg cuccot, neman acsorogtam es csak agyaltam. Vegul a penztaros hangja zokkentett ki gondolatmenetembol. - Koszonjuk. - eroltetek arcomra egy mosolyt, majd el is huzunk. - Van erre egy kozeli hotel. - ezeket a dolgokat nem a casinoban, autoban vagy mekiben kell megbeszelnunk, hanem egy nyugodt, csendes helyen, ahol nem zavarhat senki.
Vegul negyed oraval kesobb egy otcsillagos szalloda elott parkolok le. Jesst elore engedem, en pedig gyorsan kiveszem a lakosztalyt.
- Menjunk. - sietek a lifthez, aminek meg is nyomom a gombjat. Azt hiszem, erdekes estenk lesz.

Kezdem úgy érezni, hogy a férfiak mind egyformák a lelkük mélyén. Már meg sem rezzenek Leo szavaira, bármennyire is fáj, ahogy káromkodik. Bár nem mondom ki, ezúttal Sedrickre, a báttyára emlékeztet. Amikor Sedricknek elszállt az agya, nagyon gyorsan kellett kapcsolnom, hogy akkor pont ne legyek a közelébe. Jobbára szavakkal bántott, de volt rá alkalom, amikor fizikailag is kiélte magát. Ez akkor fordult elő, amikor túl sokat drogozott és esetleg ivott is rá. Fogalmam sincs, hogy miket csinált magával. Az volt az érdekes benne, hogy ahogy magához tért, egyből úrrá lett rajt a bűntudat, nem győzött bocsánatot kérni. De ez persze semmin se változott, a lelkem egyre inkább csak ment tönkre. A férfiak mind ilyenek. Úgy érzem, hogy nem igazán tudja átérezni a helyzetemet, úgy érzem, hogy benne sincs egy dekányi empátia. Én már nagyon sok mindent eltűrtem, most viszont úgy érzem, hogy teljesen kimerültem. Azt hiszi, hogy olyan egyszerű ezt az egészet elmondani? Ha csak érezte volna egy percig is azt, amit én... Ezerféleképpen elképzeltem, hogy hogyan fogunk találkozni egyszer, de azt elmondhatom, hogy nem arra számítottam, hogy ennyire rideg lesz velem szemben. Kezdem úgy érezni, hogy feladom.
Még mindig nem értem, mi a baja az öltözékemmel. Nincs kint semmim, mindenem takarva van. Talán a magassarkú? érdekel... talán a kis Charlotte nem hord magassarkút? Az a picsa egy tipikus kis rózsaszín baba, aki a kis pincsi kutyáját belebassza a babapúder színű táskájába és anélkül mozdulni sem bír. Köszönöm, de maradok a magam személyiségénél.
- Most már nem? - Rázom meg a fejemet. - Miért, mit csinálsz? Ahogy láttam Charlotte-ot, kiderült, hogy többé már nincs olyan, hogy MI. - Sziszegem. Az egésznek kibaszottul semmi értelme sincs... - Megtudtam magam védeni nélküled is. Ezután is menni fog. Valahogy. - Megrántom a vállamat. Eddig még a kitartásom és a reményem rendíthetetlen volt, de ezúttal nem igazán látom, hogy van értelme az életemnek.
- Sedrick elvitt magával. - Kezdek bele. - Ha már az elején igent mondok neki, a családunk még a mai napig élne. A szemem láttára lövette agyon egyesével azokat, akik ott voltak. Az apám, a bátyám... az emberek. - Tekintetem előre mered, láthatja, hogy lelkileg még mindig előttem van a jelenet. Mintha csak előttem játszódna le, újra és újra. - Aztán azt mondta, ha újra nemet mondok, akkor előkerít téged és veled is ugyanezt teszi. Akkor viszont már annyira megtört, hogy a saját lábamon sétáltam be a házába és ott maradtam vele. - Egy szem könnycsepp sem ereszkedik le arcomon, de belül a lelkem zokog. Mégis mit tehettem volna? - Azt már nem tudtam volna végignézni... - A hangom megakad. - Úgy beszélsz, mintha nem jelentettél volna nekem semmit. Te talán hagytad volna fordított helyzetben? - Nézek rá. Túl erős a kötelék. De ahogy érzem, csak a részemről.
(...) Egészen addig egy szót sem szóltam, amíg a lifthez nem értünk. Felesleges is volt ennyi ételt kérnie, valószínűleg látszik rajtam, hogy nem vagyok túl nagyevő. Nem mostanában voltam olyan állapotban, hogy lenne normálisan étvágyam. Most sem érzem túl jól magam...
A csomagot odaadtuk a személyzetnek, majd azok felhozzák. Odaadtam a zakót is, majd azt is utánunk hozzák. Nagyon melegem van.
Beszálltunk a liftbe; egymással szemben álltunk, én csak némán pásztáztam az arcát.
- Leo.... - Suttogom, aztán egy hirtelen mozdulattal lököm el magamat a lift falától és hirtelen, de határozottan ölelem át. Ha ő nem ér hozzám, akkor majd én hozzáérek. Talán ellök majd magától, de ha viszonozza, akkor mérhetetlen nyugalom fog körülvenni.
- Nagyon hiányoztál. Nagyon sajnálok mindent... - Suttogom a mellkasába. Most, hogy a lift négy fala vesz körbe, semmi és senki más, azt hiszem, így bátrabban vagyok önmagam. Az, aki egykor voltam.  Azt hiszem, hogy ennyi idő után kijár egy ölelés.
- Nagyon hiányzik a régi életünk. Még te is boldogabb voltál. - Kicsit elhajolok tőle, de még mindig átölelem őt. Egyszerűen nem vagyok képes elengedni. De hamarosan felér a lift, úgyhogy kénytelen leszek őt elengedni. Így is teszek...
- A nevem pedig Rain Cortez. - Szólalok meg újra. Már nem lehetek többé Jessamy.

Azt hiszem, kicsit maskepp kepzeltem el az ujratalalkozast, de mar reg megtanultam, hogy a dolgok nem mindig alakulnak a tervek vagy almok szerint. Sokkal jobb lett volna, ha nem egy zsufolt casinoban latom viszont azt a not, akit evek ota keresek es akiert annyira aggodtam. Barmit megadtam volna azert, hogy ujra lathassam, de ez sajnos nem igy mukodik. A vilagunk nem ilyen, ehhez pedig hozza kell szokni. Mar az nagy mazli, hogy egyaltalan ujra velem van, raadasul epsegben. Legszivesebben kozolnem Char-al, ki is ajult el. A halott lany, aki miatt orultnek hitt.
Nem ertem, Jess mi a francert nem tud csak ugy siman valaszolni. Mintha ne mondhatna el nekem barmit. Regen ez nem igy ment. Jol tudta, hogy mindent megoszthat velem es szamithat ram, erre tessek. Itt ulok mint egy fasz es feleslegesen varom a valaszt, hisz ugysem reagal ra. Nem mondanam, hogy egy agressziv alak vagyok, aki hamar elveszti az eszet, messze allok ettol, szoval tolem addig nem kell tartani, amig valaki ki nem huzza a gyufat. Turelmes vagyok, de most minel elobb valaszokat akarok. Tul sok ev telt el, tul sokaig vartam. Hogy is lepodhet meg azon, hogy minden erdekel? Minden! Olyan nagy bun ez? O talan nem kivancsi?
- Megis mi koze ennek Charhoz? Talan hangosan ki kell mondanom, hogy mindig szamithatsz ram? Ez mindig is igy volt, Jess. Ezen semmi es senki nem valtoztathat. - az apja is ezt akarna. Hogy mindenkepp vigyazzak a lanyara - na nem mintha csak azert tennem -. Ez akkor is igy lesz, ha Charnak nem tetszik. Vannak dolgok, amikbe nem lehet beleszolasa, ez ilyen egyszeru.
- MI? - kerdezek vissza, a visszapillantoba lesve. - Talan elfelejtetted a batyamat, akivel egesz jol megvoltatok, vagy netan tevedek? - ugyan mar, a vak is latta, milyen jol kijonnek. Most persze megint en vagyok a rosszfiu. - Azt hiszem, nem ertesz.. Nem kerdes volt az, hogy ezentul egyedul veded e meg magad. Ez egy logikus dontes. - vigyorodom el elegedetten.
Ez a vigyor egesz pontosan akkor mosodik le a kepemrol, amikor meghallom a nevet.. annak az atkozottnak a nevet. - Miert nem mondtal igent, ha bejott neked? - nem egeszen ertem, hol a problema, ha egyszer mar randizgattak is. Talan az a faszfej azt hitte, szintet lephetnenek. Nem mintha ez felmentene, mert amiket muvelt, azokat sosem tudnam elfelejteni. - Tudom, miket tett.. - mondom, majd nagyot sohajtok. - Garantalom, hogy mindenert meg fog fizetni. Es nem biztos, hogy en olyan gyorsan vegzek vele. - a kinzas sosem volt az en asztalom. A gyilkolas igazabol alja munka, de ha rola es az apamrol van szo, hat egye fene.. csak gyomrom legyen hozza. - Ha ugy megmenekulsz, hat tegye azt, amit igert. - razom meg a fejem, mert ennek kurvara nem igy kellett volna tortennie. Mi a faszert nem hagyta, hogy az a kreten velem is elszorakozzon?! .. bar ne tartott volna vele.
- Az teljesen mas! - jelentem ki komoly hangon. - Es ezt Te is tudod. Ahogyan azt is, hogyan tekintettem rad es azt se felejtsd el, hogy eleg fiatal voltal, velem ellentetben! - fogalmam sincs, hogyan vagy epp mit erezzek. Ossze vagyok zavarodva, ma este pedig valoszinuleg alvas helyett agyalni fogok.
A liftben tukorbe se birok nezni, ugyhogy hattal allok neki. Egy atkozott szo sem jon ki a szamon, hisz mit is mondhatnek.. erre nem voltam felkeszulve. Az biztos, hogy a napokban lesz mit feldolgoznom. Vegul a hangja tori meg a csendet, szemeimmel pedig immar az oveit furkeszem. Annak ellenere, hogy kurvara meglepodok, megis szorosan atolelem. - Jess.. - sugom a nevet. - Te is hianyoztal nekem. Sosem felejtettelek el. - huzodik egy mosoly az arcomra. - Nem Te vagy az, akinek ezt kell mondania.. hanem az, akivel majd talalkozok. - a batyam fog konyorogni az eleteert, mivel a "sajnalom" nekem nem lesz eleg. A rossz hirem pedig az, hogy hiaba konyorog majd, apammal egyutt. - Nekem is.. de azota minden megvaltozott. Szinte minden. - jelenik meg egy halvany mosoly az arcomon. Szinte minden... Mi ujra egyutt vagyunk es ezen senki sem valtoztathat. Meg egy pszichopata sem.
- Rain? Kisse nehez lesz hozzaszokni. - homlokom rancolom, amikor kilepunk a liftbol. Egyenesen a szoba fele haladok, majd a kartya segitsegevel kinyitom az ajtot es mivel az udvariassagomrol vagyok hires, igy intek Jessnek, hogy menjen csak elore. - Na? Hogy tetszik? - kerdezem, mintha most pont ez szamitana. Vegigmerem a hatalmas lakosztalyunkat, ahonnan a jakuzzi sem maradt ki. Pont ekkor lep be a fiatal ficko a rengeteg kajaval es a zakommal. Arcan egy eroltetett mosoly ul, en pedig kozel lepek hozza es meghalalom szolgalatait nemi penzzel. Es ekkor lesz sokkal oszintebb a mosolya. - Mit tett veled? - teszem fel vegul a kerdest annak ellenere, hogy igazabol nem akarom hallani a valaszt. Amint megtudom, majdnem ugyanannyira faj majd nekem is, mint neki. Azzal, amiket elkovetett, engem is megsebzett.

Forgatom a szemeimet makacsul. Char.. Char, Char és Char.... komolyan, már mindenhol ezt hallom?! Nem igazán tudom, hogy Leo pontosan mit forgat a fejében, de úgy érzem, nem igazán látja át a helyzetet. Az a bizonyos Char kurvára, ismétlem kurvára nem fogja eltűrni, hogy Leo rólam is gondoskodjon. Tudom, hisz nő vagyok. Nem igazán szeretünk osztozkodni. Valószínűleg én sem bírnám elviselni, ha az életem NAGY szerelme éppen egy nálam dögösebb, csinosabb, fiatalabb nővel enyelegne. Ó igen, most próbáltam Char gondolatait idézni. Valami ilyesmi, nem?
- Nem kell aggódnod. - Mosolygok rá vissza, őszintén. Már nem vagyok gyerek, eleget edződtem ahhoz, hogy megóvjam magam. -Charlotte nem fogja elviselni, hogy támogatsz. - Fejezem be végül. Nem fogom tovább firtatni. Én nem hinném, hogy Leo boldog vele. De ha egyszer vele képzelte el az életét, ki vagyok én, hogy megakadályozzam? Nem hiszem, hogy miattam otthagyná. Annyit nem érek...
A javuló kedvem hamar tovaszáll, amikor felhozza a Sedrickkel való kapcsolatomat. Leo, ez most komoly? Bár megvallom, régen nem igazán éreztem a tetteimnek a súlyát. Miért, mégis mit kellett volna csinálnom? Kedveltem a bátyját, mert kedves volt. De azok az érzések közel sem voltak olyanok, mint az, amit Leo közelében éreztem. Még magam sem tudtam, mit akartam a bátyjától. Semmit sem akartam...
- Mikor voltam jól meg vele?! - támadok vissza, akárcsak egy fújtató vadmacska, felborzolva minden egyes szót. Leo... csak nem zavar, hogy mással voltam? Ne aggódj, engem is ugyanúgy zavar a te afférod ezzel a nővel. Talán ugyanazt a marcangoló érzést érezzük. Te is azt érzed, amit én? Te is érzed?
- A bátyád iránt semmit sem éreztem. ha éreztem volna, gyilkolás nélkül elmentem volna vele és talán ő sem műveli ezt. De nem tudta elfogadni, hogy én... - Nyelek.-  Mást szeretek. - Kapkodom el a végét. Annyira elmondanám neki, de úgy érzem, hogy azzal minden összedőlne. Bár igazán én sem tudom, hogy mit érzek. Csak azt tudom, hogy nélküle nem megy. Leo most biztosan találgat, hogy ki lehet az, elvégre maga is tudja, hogy nem igazán voltak férfiak az életemben. Mindig is iránta rajongtam, ha tehettem, mindig mellette voltam. Emlékszem, amikor legelőször megláttam őt... éppen apámmal tárgyalt akkor. Én csak messziről figyeltem őket. Mennyi is lehettem? Talán tizenhat.  Ő akkor volt annyi, mint amennyi én most. Akkor még nem volt borostás, mint most; sokat változott. Látszik, hogy sokat dolgozott azóta magán. Talán abba menekült. Nem tudom...
- Egyelőre próbáljunk másra koncentrálni. Tényleg. - Nézek rá kedvesen. Voltak Sedrickkel jobb és rosszabb napok is, különösebben nem bántott. Bár voltak napok, amikor volt rá példa. De azokat mind magamnak köszönhettem. Volt, amikor nem igazán voltam hajlandó engedelmeskedni. De ha nem muszáj, nem rontanám ezzel tovább a hangulatot.
Egy mondatára azonban felkapom a fejemet, tekintetemet pedig egyenesen Leo szemeibe szögezem.
- Hogyan tekintettél rám? - Kérdezem tőle, nem foglalkozva a mondat további részével. - Annyira jó volt. Annyira visszamennék az időben. - Már-már bújok hozzá, ahogy ölelem. Évekig halott volt a gondolataimban, majd' belebetegedtem a tudatba, hogy ő nincs többé. Nincs még egy olyan ember, mint ő.
Azt hiszem, akinek volt ebben az érzésben része, az pontosan jól tudja, hogy ilyenkor az embernek a szíve mennyire repdes és konkrétan annyira forr a véred, hogy az egész arcod forrósodik a feromonoktól. Amikor azt mondja, hogy hiányoztam neki, akaratlanul is, de elmosolyodom.
- Mi változott? Mert az érzések semmit sem. - Figyelem gyönyörű szempárát, aztán az ajkait. Az utóbbiról pillanatok alatt elkapom a tekintetem és tovább fürkészem az arcát. Bár kérdezhettem volna még, és még ölelhettem volna, de a lift ajtó kinyílt.
(...)
- Nekem már sikerült hozzászoknom. Valahol ezzel Sedrick jót tett velem. Jessamy Osborne neve a maffiához tartozott, sohasem válthatta volna valóra az álmait. Bár Rainnek erősnek kell lennie, hogy tovább tudjon élni. - Nélküle... teszem hozzá gondolatban. Voltak álmaim már régen is, de tudtam jól, hogy a hátterem miatt nem lehetek az, aki szeretnék. Imádtam a színművészetet, a divatot, a modellkedést. - Már lehet régen a Louis Vuitton egyik címlapján szerepelnék a legújabb kollekciójukkal. Bár a Balenciaga-nak is szívesen modellkedtem volna. - Nevetem el magam. De tényleg ilyesmik voltak az álmaim. A szépségem megvan, volt hozzá... Én nem vagyok tudósnak, mérnöknek, vagy orvosnak való. Nem arról van szó, hogy nincs annyi eszem, hanem egyszerűen nem ahhoz értek. Én híres akartam lenni.
- Hmmm... - Gondolkozom el, amikor belépek. A legelsó mozdulatom az volt, hogy ledobtam a magassarkúim, így pedig máris néhány jelentős centivel alacsonyabb lettem. - Nagyon szép. De remélem nem akarsz egyedül hagyni. - Nézek rá kissé aggódva. Bár nem maradhatunk itt örökké. Utána fogalmam sincs, hogy mi lesz. De most egyelőre nem ezen akarok gondolkozni. Már a gondolat is lehoz az életről.
- Sedrick nehezen volt kezelhető. Ahogy mondtam, nem bírta elviselni, hogy nem érzek iránta semmit. - Nem akarok részletezni. Leo is pontosan jól tudja, hogy mi volt a feladatom. Bár érdekes, mert Sedrick előtt teljesen érintetlen voltam. Hiába voltak "kisfiúk", akikkel néha összejártam, nem volt semmi. A szívem már akkor is másé volt.
- És veled mi a helyzet? - Leülök a kanapéra egy szendviccsel a kezemben. - Nem szereted azt a nőt, ígaz? - Talán túl személyes, de ismerem őt. Az ő szemeiben a szeretet nem így néz ki, ahogy arra a lotyóra nézett. - És, vannak gyerekeitek? - Kíváncsi vagyok. Gondolom már régóta együtt vannak. Bár nem hiszem, hogy egy ilyen ingatag kapcsolatban Leo képes lenne utódokat gyártani.
- Most te jössz a meséddel. - Mosolygok rá kíváncsian. Már nem az a régi ember, aki egykor volt.Feltételezem az örökség őt illette, apám nagyra tartotta őt. Azóta szemlátomást egy saját kis birodalmat alakított ki maga körül. Nos, velem ellentétben, én sehol sem tartok.
Beleharapok a szendvicsbe, bár annyira nem vagyok éhes. De időközben megkívántam a shake-t is, úgyhogy abból is iszok. Na meg ott a kóla is...
- Jézusom, ha elhízok, nem lehet belőlem sztár. - Nevetek, már épp a második szendvicset majszolva.

Neha azt kivanom, bar ne lenne olyan nehez a nok fejebe latni. Igazabol nem csak neha, hanem egyre gyakrabban lenne jo betekintest nyerni a szinfalak moge, de sajnos ez nem lehetseges. Csakis akkor tudhatom meg, mi jar a fejeben, ha azt hangosan, oszinten ki is mondja. Ehhez mar csak egy "kis" turelem szukseges, semmi mas. O, tehat ismet visszakanyarodtunk Charlottehoz. - En nem aggodom.. - ugyan miert is tennem, ha egyszer tudom, hogy kepes leszek elintezni az ugyet?! - Te tenyleg azt hiszed, hogy egy ilyen helyzetben erdekel a velemenye? - ha igen, akkor nagyon teved. Akar egesz aldott nap faraszthatna azzal, hogy felejtsuk el Jesst, akkor sem tennem. Nem vagyok az a tipus, akit el lehetne tantoritani a tervetol. Az ilyesfajta probalkozasokkal egyszeruen csak felbasszak az agyamat. - Az apadnak koszonhetem, hogy itt tartok. - es nem valamelyik csoro negyedben elek padokon aludva, remenykedve azon, hogy a holnapi nap majd szebb lesz.
Kerdeset hallva meglepetten huzom fel a szemoldokomet. - Ez teljesen komoly kerdes? Mondjuk akkor, amikor randiztal vele, mig en a belemet is kimeloztam. - nem mintha zavart volna, hogy mindketten mosolyogva setalgatnak az utcan egymas tarsasagaban. Amig mindkettejuknek jo, hat addig nekem is. Sosem alltam volna az utjukba, ha egyszer egyutt akarnak lenni. Nincs abban semmi rossz. Annak idejen pontosan ugy tunt, hogy a randik utan akar tobb is lehet, es ha ezzel etetnek, nyilvan egy ido utan nem ered be a sima talalkakkal. - Vagy csak jatszadoztal vele? - mert egyaltalan nem poen masok erzeseivel szorakozni es abban a korban szerintem ezt mar tudta, hisz reg nem hat eves volt, akinek ezekrol goze sincs. Sosem volt egy buta lany, igy nagy valoszinuseggel tudta, mit csinal es hogy mit jelent ez egy ferfinek. Egy pasi nem fogja sokaig beerni azzal, hogy neha randiztok egy jot, bar szerintem a nok sem szeretnenek leragadni azon a szinten evekig, igy tehat ez normalis.
- Nem ereztel semmit.. - mondom ezt pont ugy, mint aki nem hiszi el. - Tehat maris itt az egyenes valasz a kerdesemre. Jatszadoztal vele. - miert?! Megis miert randizott vele tobbszor is, ha egyszer nem akart tole semmit? - Kit? - teszem fel az egyenes kerdest, mikozben a szemeibe nezek. - Kerlek mondd, hogy nem szedtel fel egy pszichopatat az evek soran.. - marmint egy ujabbat, mert egyet mar kipipalt. Lehet megis van vele valaki, akirol tudnom kene, csak nem meri kozolni?! Nem hiszem, siman elmondhatta volna. Habar O is nobol van, szoval ez nem ilyen egyszeru, nem igaz?! Istenem, annyira imadnak rebuszokban beszelni, hogy az szo szerint faj.
- Rendben.. Egyelore- megyek bele, bar nem szivesen teszem, hisz tulsagosan erdekel a tema. Sejtettem, hogy szavaim felkeltik majd az erdeklodeset. - Tudod jol.. mint valakire, akire vigyaznom kell, aki feldob, akit vedelmezek, ha szukseges.. aki fontos nekem - van, amiket mar nem fuzhetek hozza, tobb okbol sem, igy itt meg is allok. En az apjanak dolgoztam, igy sosem gondolhattam bele abba, mi lenne ha.. na meg hat ott volt a batyam is, a korkulonbsegrol nem is beszelve, hat kell ennel tobb? Nem hiszem. - En is.. - jelenik meg egy halvany mosoly az arcomon. Ha sikerulhetne, talan minden maskepp alakulna, talan nem tortent volna meg a meszarlas, talan rengeteg tagunk elne, foleg Jessamy apja - akit bar O nem bir, az en eletemben fontos szerepet jatszott -. - Nem, az erzesek nem, de minden mas igen. - nem tehetunk ugy, mintha mi sem tortent volna, hisz annyi minden valtozott. Azert kerestem, mert ugyanolyan fontos szamomra, mint egykor. Ettol fuggetlenul azt sem tudom, hol el, mibol el es meg sorolhatnam. Es mar O sem tud rolam mindent. Barmennyire is szeretnenk, az elet nem all meg, halad tovabb.
Szivesen nyugtatnam azzal, hogy barmikor, barmit megtehetett volna, de nem fogok hazudni. Tul fontos tag volt, igy valoszinuleg O lett volna az elso, akit levadasznak es felhasznalnak ellenunk.
- Mar lehetnel Jessamy.. - hisz en nem az apja vagyok. Barmit is szeretne megvalositani, megtalalnank a modjat. - Nem muszaj Rainnek lenned.. - azok, akik nekem artani akarhatnak, nem tudjak, ki is Jess. Az egyetlen aki tisztaban van vele, az Sedrick. Senki masnak nincs fogalma az igazsagrol, a gyengepontomrol. Igy tehat nem O lenne az elso szamu celpont.
- Meg lehetsz modell.. - nezek vegig rajta. - Tokeletes vagy. - mondom oszinten. Hulyek lennenek azok, akik ne kapnanak az alkalmon es ne szerzodtetnek le azonnal, amint meglatjak.
- Nem.. Persze ha csak nem akarod.. - huzodik egy vigyor a kepemre. - Ha gondolod, lelephetek. - teszem hozza, mikozben az ajto iranyaba mutatok. Mindketten tudjuk, hogy nem hagynam itt.
Tudom, hogy en kerdeztem, de annak a balfasznak a nevet hallani meg mindig irritalo es akaratlanul is okolbe szorulnak a kezeim. Megis mikor valt ilyen elcseszett emberre? Kis idore lefagyok, de aztan osszekapom magam. - Mindig is ilyen volt.. - nem ujdonsag, hogy a sajat beteg, elvetemult feje utan megy es nem lehet megallitani. Valamikor nagyon regen en is hiaba mondtam neki barmit, nagy ivben leszarta. O Sedrick.
- Hogy velem? - ulok le en is, majd elokapok egy hambit. - Mint lathattad, terjeszkedunk.. - es ekkor terunk vissza Charhoz, ugyhogy egyelore mellozom a munka temat. Nem mintha ne sejtettem volna, hogy ez fel fog merulni.. - Nincsenek gyerekeim es hogy oszinte legyek, nem is vagyom rajuk. Nem lenne eleg idom es talan eleg idegem sem. - felelem oszinten. Ha gyereket vallalnek, azt sokakkal ellentetben szeretnem meg is nevelni, ehhez pedig sok ido szukseges. Nem olyan apa lennek, aki egy laptopot nyom a gyerek kezebe, hogy lekosse, mig Isten tudja hol es kivel van vagy epp mit csinal.
Ami Charlotteot illeti csak lazan megvonom az egyik vallam. - Nem. Csak megszoktam. - nem mondom ki, hogy miert volt erre szukseg, mert uriember vagyok es most inkabb nem teregetem ki a szennyest. Talan sejti, hogy mik lehetnek az okai, talan nem.. nem tudhatom. Lehet, hogy nem is letezik az a bizonyos nagybetus szerelem, amire mindenki vagyik.
- Nos, en csak azt tettem, amit az apad kert. Ha tortent volna vele valami, en vittem volna tovabb az uzletet, habar lett volna nalam jobb ember is, akire rabizhatta volna a birodalmat. Megbizhato embereket toborzunk es terjeszkedunk, tovabba fejlesztunk. Es mint lathatod, oregedtem is. - vigyorodom el, majd jon egy ujabb harapas a hamburgerbol, amihez tolok egy kis sultkrumplit is. - Latom azert megiscsak beadtad a derekadat. - biccentek mosolyogva a szendvicsere. - Ugyan.. Te is tudod, hogy az lehetetlen. - kortyolok egyet a shake-embol, amit nagyjabol egy perce kaptam ki az egyik dobozbol.

Öntudatlanul is, de csak fintorgok a szavaira. - Ha ennyire semmibe veszed, minek vagy vele? - Bukkan ki belőlem. Én elismerem, hogy néha egy hülye picsa vagyok, ahogy jelen esetben is és rohadtul nincs közöm az ő életéhez, mégis beleszólok. Pedig ő egy új életet kezdett, ő hangoztatja, hogy minden megváltozott. Hát igen, minden. Azt hiszem, ideje felébrednem és szembesülni azzal, hogy én mindig csak egy második leszek.
- Nem lepődnék meg, ha ezek után dobna téged. - Bököm végül oda félvállról. Nekem aztán mindegy, nekem csak jó, ha az a huszadrangú picsa kikerül a képből.
Egy pillanatra az apám neve hallatán kapom fel a fejemet. Csak hallgatom Leo szavait; hiába is próbálnék színészkedni, sajnos nem megy. Számomra már sikerült feldolgozni, hogy ők többé nincsenek. Bár amikor éltek sem tűnt fel, hogy bármiféle törődést is mutatnának felém.
- Az apám jó ember volt a maga módján, ez kétségtelen.  - Bólintok. Számára az üzlet volt az élet, a dohány és a drogok, az a tömérdek pénz.. mégis hol lett volna rám ideje? Bár hálás lehetek neki. Az anyámat sohasem ismertem, de valószínűleg azért is vett el tőle, mert egyedül nem tudott volna eltartani. És valami ilyen úton lehetett a bátyám is, akit szintén akkor magához vett. Talán ebből fakad a nevelés hiánya. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy nem futottam rossz kört. Leszámítva, hogy Sedrick kissé komolyan vette a kedvességemet, amit Leo teljesen félreért.    Nem fogok magyarázkodni már, elvégre vele sem "csak" szórakozgattam. Úgy látszik, hogy Leo engem hibáztat, holott valójában semmit sem tettem. Én nem nevetném randinak azt a néhány kis időt, amit Sedrickkel töltöttem. Bevallom, kurvára utáltam egyedül lenni. De nem érdekel. Nyugodtan hibáztathat engem. - Ne aggódj, bőven megfizettem érte. - Morgom végül, kiegészítve a gondolataimat. Ha azt akarja hallani, hogy kimondjam, hogy elbasztam, akkor lassan úgyis kibukik belőlem, ha tovább folytatja.
- Nem igazán tehetek róla, hogy a bátyád túlgondolt egy egyszerű barátságot. Mint mondtam,Mást szerettem! - nyomom meg a mondatom utolsó felét jelentősen, hogy végre eljusson a tudatáig. De teljesen mindegy, úgysem fogja a lapot venni még akkor sem, ha rajta kívül senkit sem szerettem úgy, mint őt. Talán akkor fogja ezt észrevenni, ha nyíltan kimondom egyszer. De félek. Félek attól, hogy az kinek fog jobban fájni. Valahol átérzem Sedrick fájdalmait. Ha valamit nem viszonoznak, az valóban pokoli.
- Mégis mit kellett volna csinálnom, amíg te kidolgoztad a beled? - Próbálom hasonlóan idézni. Kezdem úgy érezni magunkat, mintha rossz házaspár lennénk. Ki tudja... talán a lelkünk már akkor együtt érezték magukat. Most pedig jön az a rész, amikor úgy érezzük, hogy meglettünk csalva.
- Senkit nem szedtem fel. - Ráncolom össze a szemöldökeimet duzzogva. Mintha egy ribancnak nézne. - Ismételjem el újra? - Kérdezem. - Még mindig szeretem. - Nézem őt reménytelenül. Már-már összeszorul a gyomrom, hogy a tekintetében nem látok semmiféle viszonzást. - Bár kezdem érteni Sedricket. - Teszem hozzá. Bár újonnan megint csak hangosan gondolkozom.
- ... És nincs senkim. Közel egy éve, hogy leléptem a bátyádtól. Aznap akkor abban a pillanatban gyorsan kellett gondolkoznom, hogy ki felé fordítsam a pisztolyt. - Nyelek, bár sikerül újra belemerülnöm a történtekbe. Még csoda, hogy nem bolondultam bele. . - A bátyád felé, vagy pedig magam felé. Még nem tudom eldönteni, hogy helyesen döntöttem -e. - Nézek végül rá. - Végül a bátyád kapta a golyót, de csak vállon. - Teszem hozzá. - Onnan tudom, hogy túlélte, mivel két hete találkoztam vele. Azt mondta, ha újra észrevesz, valószínűleg az lesz az utolsó napom élve. De már nem érdekel. - Sziszegem.  - legalább akkor megfizetek mindenért.
(...) Figyelemmel kísérem a szavait, miszerint újra viselhetném a régi nevemet. Érdekes, bár fogalmam sincs, hogy hogyan.
- Hiányzik Jessamy.-- Mosolyodom el. - De ha a rendszerbe újra szerepelne ez a név, valószínűleg nagy port kavarna. - Rázom meg a fejemet. Ennek már akkor nagy híre volt a médiában, most pedig újra előkerülne. - Majd talán egyszer újra ....- Mélázok el.
- Valaki számára majd egyszer tökéletes leszek.  - Rántom meg a vállaimat. Bár magam is érzem, hogy arra nem kell várnom. Érzem, hogy nem fogok megöregedni.
A szívem így is darabokban, aztán egyszerre csak zuhan az egész szinte szilánkosra pattanva a végén. - Ne menj el. - Kérem meg őt. Bár fogalmam sincs, hogy ő mit akar. Nem fogom ráerőlteti.
Kíváncsian hallgatom őt és minden bizonnyal el kell könyvelnem, hogy valóban nem olyan a kapcsolatuk, hogy akár családalapításról legyen szó. Hm, érdekes.
- Kár. - Jelentem ki. - Egyet kölcsön adhattatok volna. Vagy akár az összeset. Szeretem a kölyköket. - Mosolyodom el. Bár már nagyon régóta jár a fejemben, hogy talán milyen lennék anyaként, de ahhoz kéne is valaki, aki megcsinálja. Mégis ki? Sedrick? Nem... egyetlen egy kikötésem volt vele szemben, hogy ne nézzen tenyészkancának és eszébe se jusson a gondolat se. Szerencsére ezen nem kellett vele vitatkoznom.
- Én viszont egyszer szeretnék anya lenni. Ha már az én anyámat nem ismerhettem. - Gondolkozom. - Egy olyan család az álmom, amit én sohasem kaphattam meg. - Mosolyodom el újra. A szép gondolatok erőt adnak ahhoz, hogy tovább küzdjek. - És szerintem az olyan emberekből lehet a legjobb szülő, mint amilyenek mi vagyunk. Mi már tudjuk, hogyan nem szabad csinálni. - Talán unalmas maszlag, de nekem ez a gondolatom. Jól tudom, hogy Leo részéről sem volt túl fényes a családi élet. - Talán csak nem azzal az emberrel vagy, akivel el is tudnád képzelni az egészet, nem gondolod? - kérdezek rá kíváncsian. Egy reménytelen kapcsolatban én sem szeretnék gyereket. - De szerintem nagyon jó apa lennél. - Beszélek hozzá őszintén.
Már fogalmam sincs, hogy hány óra van, nem igazán merem megnézni a telefonomon az időt. De érzem magamon, hogy már kába vagyok. De nem akarom, hogy ennyivel érjen véget. Mondd csak, Leo, mivel bizonyíthatnám be azt, hogy te voltál számomra mindig az egyetlen? Még akkor is, ha talán fordítva ez sosem volt és sosem lesz így.
- Ha nem bánod, lezuhanyzom. - Kelek fel a kanapétól. - Csodálom, hogy még a nőd nem nyafogott utánad. - Vagy pedig Leo előrelátó volt és lenémította a telefonját.
Azt ugyan nem tudom, hogy fürdés után mégis mit veszek magamra, merthogy az utcai ruhát biztos, hogy nem fogom magamra visszahúzni. A kisördög viszont mégis ott ül a vállamon, hogy egyáltalán minek is kéne bármi? Leo -n is túl sok a gönc.

Jess kerdeset hallva, azonnal rapillantok. - Az, hogy vele vagyok, nem jelenti azt, hogy hallgatnom kene ra, es hogy ilyen szinten beleszolhatna az eletembe. - vonom meg az egyik vallam. - Nem vagyok az a ferfi, akit egy no iranyitani tudna. Ennyi ido utan biznia kell bennem. - ergo nem kene attol tartania, hogy megcsalom Ot. Ha viszont megsem bizik bennem, akkor nem eri meg tovabb haladni az uton, hisz ez az egyik legfontosabb dolog egy kapcsolatban. Bizalom nelkul mit sem er az egesz.
- Fogalmam sincs, mit gondol errol, de ha netan dobni akarna, nem konyorognek azert, hogy ne hagyjon el. - ami azt illeti, azonnal tavozhatna a hazambol, a kocsival egyutt, amit a szulinapjara kapott. Aki menni akar, az menni is fog es en nem tartanam vissza, hanem inkabb tiszteletben tartanam a donteset. Neha kicsit hianyzik is a regi eletem, ahol tobb idot tolthettem egyedul. A munkam elegge kifaraszt, nalam nincs betegszabadsag vagy logas, minden nap gondoskodnom kell arrol, hogy minden jol megy es sehol sincs egy apro hiba sem. Bar van segitsegem, megis magamban bizom a legjobban. Mondhatja nekem barki, hogy a laborban minden jol megy, addig nem hiszem el, amig a sajat szememmel nem latom.
- Igen, az.. - gondolok vissza "Rain" apjara.. Velem mindig kedves volt az oreg. Sosem volt egy rossz szava sem, bar nem is igazan lehetett volna, hisz mindig is maximalista voltam, igy sosem hibaztam. Persze teljes mertekben tisztaban voltam azzal, hogy Jessel mas a kapcsolata, de.. azt hiszem, nem tehetett mast. Azt nem tudhatom, hogy akart e vagy sem, de ha tippelnem kene, akkor valahol legbelul talan meg akarta ismerni a lanyat, csak az elet nem mindig alakul ugy, ahogy szeretnenk - mint megtanultuk -. Ezert is foglalkoztam annyit Rainnel, aki mellesleg nem valtozott sokat. Meg mindig ugyanolyan onfeju es lazadozo. Legalabbis egyelore annak tunik.
- Mind fizetunk.. - nem csak magunkra - a csapatra - gondolok, hanem ugy altalanossagban is. Mindenki megfizet a szarsagokert, amiket elkovetett. Na jo, akadnak mazlistak, hisz faraszto duma lenne azt mondani, hogy a jo mindig gyoz, a rossz pedig mindig elnyeri melto bunteteset. Ez csak a mesekben van igy, a valodi, kemeny vilag nem ilyen. Lefogadom, a legtobb jo ember, mar unja, hogy a rosszak legyozik oket a mocskos kis jatszmakkal, amik nekik megengedettek. Szerencsere mindig ott all elottunk az a lehetoseg, hogy oldalt valasszunk. Pusztan a dontes nem egyszeru.
- Egyszeru baratsag.. - mondom mosolyogva, magam ele nezve. - Szoltak mar, hogy no es ferfi kozott ez nem letezik? - fordulok fele. - Mast szerettel.. - folytatom, kozben a szemeit furkeszve. - Es megis mikor volt idod a szerelmeddel is foglalkozni? Mielott, vagy pedig miutan talalkoztal a batyammal vagy velem? Mekkora naptarad volt, hogy ennyi minden belefert egy napba? - megis kibe lehetett volna szerelmes, ha nem Sedrickbe, akivel minden aldott nap talalkozott volna. Minel inkabb ki szeretnem deriteni, annal kevesbe ertem ezt az egesz szarsagot. Meg a vegen kiderul, hogy akkor sem ismertem.. nem hogy most.
- Mit tudom en, amit minden ertelmes fiatal muvel abban a korban! Mint tudod, nem csak velem tolthetted az idodet, voltak mas opciok. - celzok ismet az elcseszett batyamra vagy esetleg a szerelmere. Tokom tudja, barki masra. - Ugy csinalsz, mintha en lettem volna a Vilag kozepe. - nem tagadhatom es nem is akarnam tagadni, hogy szerettem vele lenni, de mig O tini volt, akinek boven akad szabadideje, en mar egy kemenyen dolgozo faszi voltam es ezzel O is tokeletesen tisztaban volt, igy nem tudom, megis mit varhatott tolem?! En nem szabadulhattam el akarmikor. Ahogy most sem, ugy akkor sem volt logas.
- Ezt hogy erted? - nezek ra teljesen ertetlenul. Nem, most kivetelesen nem az erdekel, hogy vajon kit szedhetett fel, hanem hogy miert is kezdi megerteni Sedricket, aki mint tudjuk, egy elmebeteg, aki barmire kepes. - Szerintem meg csak meg se probald ot megerteni.. - mar ha ez lehetseges -. - valoszinuleg az az elbaszott ember sem erti sajat magat, nem hogy mas. Reg egy elveszett szemely, aki ketsegbeesetten a sotetben botorkal, en pedig alig varom, hogy kozelebb lepjen. Azt hiszem, eppen ezert en sem vagyok tul normalis. Arra varok, hogy vegre bosszut alhassak a sajat testveremen, aki meggyilkolta a masodik csaladomat. De hat.. megsem hivhatom fel a zsarukat, hogy kutassanak kicsit a kedvemert. A mi vilagunkban ilyen nem letezik. Kiveve persze akkor, ha az illeto csunya halalra vagyik, ugyanis ez vele jar.
Neman hallgatom, ahogy a tortentekrol mesel. Regen ezt valoszinuleg nehezebben viseltem volna, mostanra viszont.. meg sem lepodom egyes dolgokon, szinte normalisnak mondhatok. Csupan az a resze faj, hogy ez pont Jessamyval tortent meg. Ha masrol lenne szo, hidegen hagyna, de igy... igy teljesen mas. Arcomrol semmilyen erzelem nem olvashato le. Az elmult evek soran megtanultam elrejteni oket. - Te nem vagy gyenge lany, Rain. - gondolok itt arra, hogy talan megbanta, amit tett. - Nem neked valo az ongyilkossag.. - akkor sem, ha nehez. Nem tudok minden apro reszletrol - egyelore -, nem is erezhetem at, hogy miken ment keresztul, de ha kibirta, nem vegezhet pont sajat magaval.
Mivel tul nyugodtan meselte azt, hogy vallon lotte, onnan mar tudtam, hogy az a faszfej, nagy sajnalatomra tulelte. Csak a kovetkezo szavaira kapom fel a fejem. - Hol talalkoztatok? - kezeim neki koszonhetoen ujra es ujra okolbe szorulnak. Bar meg sem szuletett volna. Szegyellem, hogy pont egy ilyen alak a batyam. Hogy ilyenne valt. - Emiatt nem kell aggodnod. Akkor maximum neki esik bantodasa. - huzodik egy szeles vigyor a kepemre. Hat nem lenne jo, ha vegre a kezemben lehetne?!
- Rendben.. - tartom tiszteletben a donteset, mellyel reszben egyetertek. - Szamomra is az vagy.. kulonben nem jegyeztem volna meg. - mosolyodom el. - Szoval akar bele is vaghatsz. - nincs semmi vesztenivaloja es valoszinuleg amugy sem csalodna, hisz csak vegig kell nezni rajta.
Nem tudom kivulrol hogyan nezhetek ki, de ugy erzem, eleg hulye fejet vaghatok, amikor a gyerekekrol beszel. - Kolcson adni? - nevetek fel. - Neked is adtam volna! - termeszetesen nem passzolnam le a gyerekem, ha ugy alakulna, tehat szavaimat nem kell full komolyan venni, ez pedig latszik is rajtam. - Tenyleg? - lesek ra meglepetten ket harapas kozott. - Valamiert nehez teged gyerekekkel elkepzelni.. - vonom meg a vallam, majd kortyolok egyet a hideg - vagy inkabb mar langyos - shake-bol. - Meg Chart is.. - Ot nem a kora miatt, hanem mert tul kemeny no. A gyereke elete nagy reszet valoszinuleg a sarokban toltene, mert tuti oda kerulne barmilyen aprosag miatt. Aldom az urat, hogy nem esett tolem teherbe. Fogalmam sincs, mit tettem volna, mit tudtam volna nyujtani - valoszinuleg nem sokat -.
- Sosem gondolkoztam el ezen.. talan igy van. De akkor sem tudhatjuk, hogyan kell jol csinalni. Pusztan azzal vagyunk tisztaban, hogy a mi szuleink elbasztak. Csunyan.. - vonom meg a vallam. - Ettol fuggetlenul nem lettem okosabb gyerekneveles teren. - mondhatnam, hogy sajnos, de mivel meg mindig nem tervezek gyereket, igy nem tehetem. - Nem, nem hiszem.. - nem allitom, hogy eddigi eletem soran sosem jatszadoztam el a gondolattal, de mai fejjel maskepp latom a vilagot. Egyaltalan megeri ide gyereket csinalni?!
- Dehogy.. Talan inkabb kisse kimerultel, nem gondolod? - vigyorodom el. Biztosan nem lennek az, mar csak az idohiany miatt sem.
- Rendben.. - es mar kezdek is bele egy ujabb hamburgerbe. - Tudja, hogy nem szeretem, ha zavarnak.. - figyelem kozben ahogy tavozik a szobabol. Kozben beugrik, hogy csak a masik telefon van nalam, mely mindig a nadrag zsebemben diszeleg. Azon barmikor, barmelyik emberem elerhet, ha netan valami gond adodna. Sebaj, Char mar eleg nagylany, tud egyedul is aludni egy jot.

Újabb fintor ugrik ki a képemre, hiába is, de nem igazán tudom magam megjátszani, jelen esetben annyira nem is akarom. Leo-t régóta ismerem és ő is engem, köztünk nem igazán vannak tabuk. Szemlátomást ő is nyílegyenesen kimondja a véleményét, azt hiszem hogy ezen a téren az én nyelvem sem lesz rest.
- Szóval akkor Charlotte-nak kuss a neve? - Kérdezek vissza költőien, különösebben nem érdekel a válasza. Mondjuk a helyében én is úgy viselkednék vele, mint egy kutyával, akinek a szava semmit sem számít. Talán annyira nem is sokban különbözik a bátyjától, talán annyi a kivétel, hogy a bátyja a tenyerén hordozott, ő velem képzelte el az életét. Milyen kár, hogy ezt kibaszottul elbaszta azzal a lövésével, hogy megölte a családomat. De a szívem ettől függetlenül sem volt és nem is lesz az övé. Hiába akart javulni miattam, mindig felidegesítette a tudat, hogy sohasem lesz elég jó. De erről nem tehet. Az ember nem tud parancsolni az érzelmeinek, én legalábbis biztosan nem. Sedrick sok hibát elkövetett ahhoz, hogy bármi szánást is érezzek iránta. Ahogy viszont Leo megnyilvánul arról a nőről, szinte rá sem ismerek. Velem nem így viselkedett, ahogy vele.
- Te tényleg nem szereted őt. Sajnálom, hogy egy ilyen pocsék kapcsolatban akarod leélni az életedet. - Lassan csusszan ki a számból, mégis komolyan és elszántan nézek szempárába. Ő nem ezt az életet érdemli, de ha ezt szánja magának, ki vagyok én, hogy beleszóljak? Talán annyit beleszólhatok, hogy kicsit megbolygatom az agyát. Kíváncsi vagyok, meddig fogja a hűséges férj szerepét játszani.
(....) Az apám a téma, ami számomra egy kicsit túl fájdalmas, de azt hiszem, hogy Leo sem érez másként. Az apám fontos volt számára, ahogy nekem is mindannyiuk a lelkem mélyén. Az élet akkor virágozni tűnt az alvilág mélyén, mégis az egészet apró darabokra rombolta Leo nyomorult bátyja. Sohasem fogom neki megbocsájtani.
- Egy időben kutattam az anyám után, miután Sedrick-től elszöktem. Szükségem volt egy biztos pontra, ahová mehettem volna. Nem véletlen kerültem apámhoz.- A hangom megakad. - Camila Perez-nek hívták, mexikói származású nő volt. Mellrákban hunyt el közvetlen azután, hogy engem megszült. Valószínű apám azért is vett magához, hogy ne kelljen otthonba küldeni. Szóval esélytelen volt, hogy bárkit is találjak, aki segítene. - Rántom meg a vállaimat. Bárcsak ismerhettem volna az anyámat. De legalább így kiderült, miért van mexikói beütésem.
A téma hamar tovább terelődött a bátyjára. Ennyire zavar téged, hogy vele is voltam? Pedig a lelked mélyén te is tudod, hogy az égvilágon semmit nem éreztem a bátyád iránt. Én mindig az a típus voltam, aki szeretett másokkal kijönni, főleg, hogyha az illető szimpatikus is volt. Sedrick pedig egy potenciális pszichopata, aki nagyon előtudta adni a kedves és törődő szerepét. Azt elfelejtette mutatni, hogy valójában mekkora szörnyeteg volt.
- Szóval nő és férfi között nincs barátság? - Kihasználom az alkalmat, hogy felém fordul; tekintetemet pedig egyenesen az övébe fúrom. Remélem érti, hogy miért kérdezem, elvégre mi is "barátok" vagyunk. Jelenleg pedig mindegyikőnk féltékenységi rohamban szenved, őt Sedrick irritálja, engem pedig az a ribanc irritál elmondhatatlanul.
- Valóban. Az egyik mindig többet akar. - Igazolom őt. - De van olyan is, amikor mindegyik egyet akar és mégsem lépnek.- Rain, ideje lenne leállnod.
- Örülnék, ha megválogatnád a szavaid. - Nézek rá szúrósan. - Sokat jelentettél akkor nekem és ez a mai napig semmit sem változott. Az, hogy te mit érzel, fogalmam sincs. De számomra semmi nem múlt el. És ha tetszik, ha nem, akkor te voltál számomra a világ közepe. Szerinted kire számíthattam? - Kérdezek rá kíváncsian. - Látszólag akkor én voltam a te támaszod is. - Teszem hozzá, aztán félrepillantok. - Ha tényleg kerestél, akkor az annak volt köszönhető, hogy fontos szerepet töltöttem be az életedben. Bár lehet, hogy nem én voltam a világ közepe, nem is az akartam lenni. Számomra az elég volt, amit velem velem voltál. Hiányoznak azok az idők. Azok az utazások... - Mélázok el mosolyogva. - Újra elmennék valahova. - Rántom meg a vállamat. Azt hiszem, mindegyikőnkre ránk férne a nyugalom, mindentől távol.
- Sedrick egy potenciális pszichopata, lehetetlen megérteni. Viszont átérzem a fájdalmát, hogy nem lehet azzal, akit valóban szeret. Ő ezt viszont elég sajátosan szokta kifejezni, nem igazán tűri a visszautasítást. Egyébként két hete találkoztam vele a munkahelyemen. Pincérként dolgoztam egy helyi presszóban. Viszont annyira nem tudtam feldolgozni a jelenlétét, hogy két napra rá kirúgtak. - Rázom meg a fejem csalódottan. Az a munka fontos volt számomra, az egyetlen pénzforrásom volt. - Nem volt semmi különös, azon kívül, hogy holtan akar látni. Így csak reménykedhetek, hogy nem találkozom vele újra. Azonban nem vagyok benne biztos, hogy képes lenne megölni. Nem tudom, hogy mi jár a fejében.... - Befejezem az evészetet, már így is visszabüfögött a kóla.
(...) - Miért mondod ezt, hogy nehéz hozzám egy gyereket elképzelni? - kérdezem mosolyogva. Magamról biztosan tudom, hogy nem lennék szigorú, talán túl lazára venném. Magam is túl neveletlen vagyok, azt hiszem, a kölyköm sem lenne másképp. De nem tudnék kezet emelni rá, vagy megbüntetni, nem vagyok az a típus. Ha kislányom lenne, csak arra tanítanám, hogy ezeknek a rohadt pasiknak sose higgyen és tartsa magát. ha pedig bárki összetörné a szívét, na azt az embert apró cafatokra szedném. Ha pedig fiam lenne, csak annyit kérnék tőle, hogy tisztelje a nőket és viselkedjen férfi módjára. Egy igazi úrembert faragnék belőle. Egy olyan férfit, aki tiszteli és becsüli a nőket.
- Majd egyszer.... - ábrándozok el, bár nem szeretek álmodozni. Bárcsak már ott tartanék.
- Ami azt illeti, nem merültem ki. Hanem pontosan jól ismerlek, már évek óta. Az nem jelent semmit, hogy évek teltek el azóta, hogy láttalak. Ez itt bent nem változik semmit. - A mellkasára helyezem tenyerem, pontosan a szíve fölé. Annyira jól esik az érintése... de vajon ő is ezt érezheti?
Hirtelen felállok azzal a címszóval, hogy lezuhanyozzak. Én nem tudok koszosan lefeküdni aludni, szeretem, ha illatfelhő vesz körbe, úgyhogy a világon egyáltalán nem zavar, hogy valószínűleg törölközőben kell lennem.
- Ó, szóval ilyen ügyesen beidomítottad? - nézek rá vissza szarkasztikusan. - Ügyes kutyus. - Piszkálom, vagy inkább hergelem? Szeretem csipkedni, főleg, ha a kis rohadt szukájáról van szó. - Bár igazán érdekel, hogy ehhez az idomításhoz milyen jutifalatra volt szüksége. - Nézek el a vállam felett, amíg távozok tőle. Az a bizonyos jutifalat talán a pénz lehetett? Egy nő nem rendeli magát egy férfinak alá, ha nincs rá nyomós oka. De az olyan nő meg is érdemli a sorsát.
Volt valami eldobható fogkefe és valami fogkrém is, azokat is igénybe vettem. Nagyjából minden szekrényt átkutattam a fürdőszobában, hátha tudok valamit hasznosítani. A fürdőszoba egyébként szép tágas volt, nagyon modern. Megvallom, nem az a fajta vagyok, aki ezt a fajta luxust űzi, de azért egynek elmegy. A ruháimat lebontottam magamról, ezt követően pedig gondosan összehajtottam őket és az egyik szekrény tetejére helyeztem őket. Ezekre a göncökre most úgysem lesz szükség és Leo sem várhatja el, hogy visszavegyem a koszos ruháimat. A kisördög viszont ott ül a vállamon, a kisangyalnak pedig hűlt nyoma sincs. Leo, te mondtad, hogy férfi és nő között nincs barátság. Én szívesen tesztellek.
(...) Szerencsémre egy szál szőr sincs rajtam a szemöldökömön és a hajamon kívül, bár amennyire erre odafigyelek, semmiképp sem került volna arra sor, hogy ez végett kellemetlenkedjek. Egy nőn a szőrt utálom a legjobban, ez pedig saját magamon is érvényes. Tiszta vagyok, illatos vagyok, sima mindenhol... kíváncsi vagyok, hogy ennek ellen állsz-e? Bár ostoba lennél. Sedrick óta nem voltam senkivel sem, és bár egy időre elegem volt a szexből, most már viszont kezd hiányozni. Főleg azzal, akivel még élvezném is.
Gőzölgő bőrrel ugrok ki a zuhanyzóból, az állványról pedig lekapok magamnak egy törölközőt és körbetekerem magamon. Nem túl hosszú; ha ebben lehajolnék, valószínű minden látszana, ami szem-szájnak ingere. De ez a cél, nem?
Még sohasem izgultam ilyen téren, elvégre nekem sosem kellett attól félnem, hogy visszautasítanak. Nem kellett nekem sohasem a legszebbnek lennem, elég volt az, hogy hatalmas volt az önbizalmam. Talán Sedrick is pont ezt szerette bennem. Látta bennem azt, hogy nem ismerek gátlásokat. A szégyenlős nőket nem szeretik a férfiak. És teljesen megértem őket.
Jóérzéssel lépek ki az ajtón, a képemre van írva, hogy ez a fürdés az, amire annyira vágytam egész nap. Bár alighanem inkább az fogja majd fogalkoztatni, hogy mégis mi a szart művelek? Aztán lehet, hogy nem is fogja meglepni. Nem tudom. Viszont figyelemmel követem arcának a vonásait.
- Most látom, Jakuzzi is van. - Nézek rá játékosan, miközben a beépített medencéhez lépek és lábfejemet belemártom teszteléskép. - Nem tartasz velem? - Belelépek egyik lábammal, mire azt térdig ellepi a víz. Char meg amiről nem tud, az úgysem fáj..
- Ne aggódj, becsukom a szemeim. - Szólalok meg gyermeki játékossággal, még a szememet is eltakarom. Nem fogom unatkozni hagyni. Bár azt nem ígérem teljesen, hogy becsukom a szemeim.

Charlotte-al kicsit bonyolultabb a kapcsolatunk. Meg veletlenul sem hianyzik a tulzott romantika, amikor az ember a sajat nyalaban uszik. Ugyanakkor azt sem mondhatjuk, hogy csak ugy, baratilag vagyunk el egymas mellett. O fele olyan jol nem ismer, mint en Ot. Fogalma sincs arrol, mi a munkam, teljesen mas tortenetet ismer, en azonban ezt nem mondhatom el az O dolgairol. Az apja kisse befolyasos ember, igy necces volt osszejonnom vele, de "Miert is ne?! Egyszer elunk" alapon felszedtem a not. Hogy hiba volt e? Az majd akkor derul ki, ha ez az egesz veget er. Mint tudjuk, az emberek akkor kezdenek undorito sardobalasba.
Rainre lesve csak megforgatom a szemeimet. - Nem. Egyszeruen csak nem vagyok egy babu, akit iranyitani lehet. - mar miert is kene ugy viselkednem es ugralnom, ahogy a baratnom kivanja? Nem, a legkevesbe sem vagyok es nem is leszek ilyen ember. Ugy gondolom, ezek mind mellekesek. Az erzelmek azok, amik szamitanak es ennyi. Igazan szuksegtelen tulgondolni. - En sem ugattam bele, amikor valakit beengedett a hazba.. - vonom meg a vallam. Maximum gyakrabban leptem le, de amugy sem csovezhetek sokat a hazban, hisz valakinek dolgoznia is kell. Nem volt tul feltuno, hogy kerulom az ismerosoket vagy epp rokonokat, barkiket. Igazabol ha az is lett volna, nem erdekel a velemenyuk, nem hozzam tartoznak es ez igy is marad, amig ezen nem kivanok valtoztatni. Charnak sem lesz kotelezo jopofiznia Rainnel, eleg, ha elviseli es kesz. Ez olyan nagy keres lenne egy kapcsolatban?! Ketlem. - Ha valaki menni akar, sose tartsd vissza, csak engedd el a kis kezeit vagy add ra a kabatot. - ez szinte szabaly. Nem szabad konyorogni nekik, mikozben remenyekbe kapaszkodva probaljuk menteni a menthetot es azt kepzeljuk, minden a regi lehet, de nem lesz.. Mar sosem lehet a regi. Egy eros ember elengedi a szamara fontos szemelyt es tovabball, mert ennek ez a rendje.
- Barmit is akarok, semmi garancia sincs arra, hogy az ugy is alakul, nem igaz? - celzok a Charral valo kapcsolatomra. Nem szamit, en mit szeretnek, ahogyan az o kivansagaval sem megyunk sokra. Az elet kicsit maskepp mukodik, en pedig alapbol nem tervezgetek, reszben a munkam miatt, reszben pedig azert, mert barmikor meggondolhatom magam. - Elegge ra vagy kattanva erre a temara.. - jelenik meg egy feloldalas vigyor az arcomon. - Miert? - nezek egyenesen a lany szemeibe, oszinte valaszt varva - mint mindig. Koztudott, hogy nem igazan csipem a hazudozast, de ezzel valoszinuleg minden normalis ember igy van. Ugyan kinek tetszene, ha az arcaba kamuznanak?! Senkinek.
- Rola nem sokat beszelt az apad.. - pusztan az alap infokkal voltam tisztaban, de hogy oszinte legyek, nem igazan erdekelt. Ugy ereztem, ez egy olyan tema, ami nem tartozik ram. Ez maganugy, amibe en sosem utottem az orrom. - Sajnalom, Jess.. - pillantok eloszor a szemeibe, majd a padlora. Nekem is sikeresen eszembe jut az anyam, aki azt hiszem jobb is, hogy mar tavozott koreinkbol. Igy legalabb nem kell latnia, mive lettunk. Mindketten. Messze nem lenne buszke, foleg ram nem. Jol tudom, hogy nem ilyen eletet szant nekem, en pedig azt kivanom, bar maskepp alakultak volna a dolgaink, de sajnos nem igy lett. Mondanom sem kell, Sedrickre mennyire lenne buszke. En sem lettem egy angyal, de O aztan.. Hat apam mellett vegulis nem lehetett nehez szociopatava valni. Kivancsi vagyok, vele mi a helyzet. Lefogadom, hogy eletben van, valahol a hatterben, mint egy csendestars vagy ki tudja. Abba az oldalba sajnos nem lathatok bele, pedig ugy nyilvan sokkal konnyebb lenne minden. Jelenleg azonban mindent hatalmas kodfelho borit.
Tudtam, mire megy ki a jatek, amikor feltette a kerdeset. Azonnal tudtam. - Igen, nagyjabol igy van. - termeszetesen akadnak kivetelek, de csak nagyon keves. A legtobben sajnos megszivjak es valamelyik fel mindig a rovidebbet huzza. Veszelyes jatek, az mar egyszer biztos. Es az is tuti, hogy nehez kiszallni belole, ha mar beleestel. Kiveve, ha valami ismeretlen okbol kirakjak a szurod, mert akkor igyis ugyis tavozol, baratom.. barmennyire is faj. A franc sem kerdezi majd, ebben biztos lehetsz. - Ok nem inkabb gyavak? - lesek az ismeros szemparba. Ha valaki valoban kell es szaz szazalekban biztos vagy az egeszben, hat cselekedj. En legalabbis igy velekedek errol az egeszrol. Nem azt mondom, hogy egybol tamadd le - mert az lehet rossz huzas -, de ott vannak az apro, diszkret jelzesek, amik kezdetben alig eszrevehetoek, kesobb viszont egyre feltunobbe valnak. De franc sem tudja, nem vagyok en tanacsado es hat sok komoly kapcsolatom sem volt, ugyhogy nem igazan szamit a velemenyem.
- Azt el is hiszem. - ugyan ki ne orulne annak, ha minden ember kedvesen beszelne vele es mindenki megvalogatna a szavait?! Az azert mar igazan luxus. Semmiseg ehhez a hotelhez es a szolgalataikhoz kepest, mivel az olyasmi, ami nem megvasarolhato.
- Hogy kire? - huzodik szeles vigyor az arcomra. - Tenyleg mondjam ki meg egyszer a nevet? Ragaszkodsz ehhez? - tudja jol, hogy Sedrick az, akit nem szivesen emlegetek. Nem szeretem sem hallani, sem pedig kimondani a nevet. Egyedul a kinzasa es a halala az, amit minel elobb latni szeretnek. - Igy van.. - mondom magam ele nezve. Sajnalom, hogy annyi minden megvaltozott, es hogy semmi sem lehet mar a regi. Az uzlet persze tovabbra is megy, fejlodunk, de ennyi.. Egy elcseszett kirakos, melynek sok darabja hianyzik..
- Fontos vagy szamomra, Rain. Es igen, en is elveztem az utazasokat, habar szamomra az is munka volt, nem pusztan szorakozas, de ezt te is nagyon jol tudod. - ahogy ezeket kimondom, azonnal be is ugrik par szep emlek, de nem most van itt az ideje egy jo kis nosztalgianak. - Na es hova? - huzodik feloldalas vigyorra a szam. A munkamnak koszonhetoen mai napig utazgatok, de nem nyaralgatni jarok. Amint vege az uzletnek, mar indulok is vissza, hisz sok a teendo.
- Miert? A szerelmed sitten van? - oke, talan ezt nem illett volna, de nem hagyhattam ki. Kulonben amugy azt sem tartom kizartnak. Sok emberunk csucsult mar koterben, az ilyesmi nem meglepo. Neha valakinek ulnie is kell, ha nagy szarba kerulunk.
- Feltetelezem, tobbet mar nem megy vissza oda. Felesleges is lenne, ha mar eluldozott.. - tehat ott hiaba is keresnem. Igy ismet csak tu a szenakazalban. Nem ertem, megis miert nem mer elem allni?! Egyszeruen csak megjelenni es nem bujkalni. - En barmit kinezek belole.. - ezek utan ez nem meglepo. Az lenne furcsa, ha nem igy lenne. Habar azt nehez elkepzelni, hogy egy nap az ajtomon kopogtasson, akarcsak egy igazi ferfi. Ez az, amit nem tudok elkepzelni, barmennyire is probalok.
- Nem tudom.. - vonom meg a vallam kicsit elmelazva. - Talan reszben a korod miatt, na meg  ott a komolysagod.. - mosolyodok el. Akarom mondani, komolytalansaga, hisz meg O maga is egy gyerek valahol. Egy olyan no, aki nem valtozott sokat az elmult evek folyaman. Ezert is lenne nehez dolgom, ha kolyokkel kepzelnem el a karjaban.
- Talan igazad van.. - figyelem a kezet, mielott meg elindulna a furdobe lezuhanyozni. Velemenyem szerint a szivem egy ideje mar nem olyan, mint volt.. de talan megis. Mar fogalmam sincs.
- Ne beszelj igy rola. Mellesleg nem is ismered. - nem ertem, mi baja lehet Charral, hisz alig talalkoztak. Hanyszor is pontosan? Ketszer. Ez ido alatt barmit is megallapitani, nem konnyu melo. Profinak kell lenni hozza. Mindegy, vegul ugy dontok, elengedem a fulem mellett. Ezen ugysem huzom fel magam, nem vagyok egy lobbanekony tipus. Eleg egy pszicho is a csaladunkba, az pedig a batyam.
Mig Rain zuhanyozik, gyorsan felhivom az egyik emberemet, aki ma a frissen nyitott Casinoban partizott. Miutan megtudtam, hogy minden rendben ment es Charlotte-al sem voltak gondok, bontom a hivast es pont ekkor setal ki Jess egy apro kis torolkozoben. Csak mosolyogva megrazom a fejemet. - Ha gondolod, ott egy kontos. - biccentek a masik agyra, melyen ott diszeleg az emlitett feher kontos.
- Miert? Furdoruhat is hoztal? - nezek ra tettetett meglepettseggel. Mellesleg jol tudom, milyen kellemesen el lehet ucsorogni abban a bizonyos jacuzziban. Neha megiscsak konnyu olvasni a nokben. Neha. Most tokeletesen tisztaban vagyok vele, mire megy ki a jatek. Hajra Jess. - Mindketten tudjuk, hogy ugysem tenned. Jol ismerlek. - tokeletesen tisztaban vagyok azzal, hogy irto kivancsi tipus, szoval egy aprocska eselyt sem latok arra, hogy ne lessen.