- Első pillantásra ridegnek és introvertáltnak tűnhet. Némi beszélgetés után kiderül, hogy valóban az.
- Nem keresi mások társaságát, nehezen barátkozik, de véletlenül sem mondható mondjuk bunkónak. Ha furának gondol valakit, azt nem fogja a szemébe mondani.
- Nyugodt természetű, érthetően és halkan beszél. Elsőre talán meglepődik az ember azon, hogy mennyire lágy a beszédstílusa, mert a külseje alapvetően nem ezt sugallja
- Nem harcol az igazáért foggal körömmel, mivel összességében úgy gondolja, hogy mindenki a maga igazságában él.
- Könnyű vele kijönni, mivel nagyon neutrális jellem.
- Ha kihozza valaki a sodrából, akkor diplomatikussá válik.

- Ha valakit szeret, azért a végletekig képes ragaszkodni. Mindezt nem mondja ki hangosan, de nehezen szabadul meg olyan emberektől, akik egykor fontos szerepet töltöttek be az életében.
- Ebből következik az, hogy nagyon is hűséges. Úgy néz ki, mint egy macska, de a természete jobban hasonlít egy öreg kutyáéhoz.
- Mivel csendes, egyik jó tulajdonsága az, hogy tud és szeret hallgatni. Általában nem beszél a gondjairól azoknak, akiket az élete részének gondol. Feleslegesen amúgy se beszél.
- Vágyik a törődésre és a szeretetre, a bizalomra és az állandóságra. Szorong a magány gondolatától, néha mégsem tud mit kezdeni a társasággal. A legnagyobb félelme az, hogy egyszer tényleg egyedül marad.
- Nem tudja megbocsájtani az árulást, ellenben hajlandó elárulni valakit azért, hogy biztonságban legyen.
- Ha valaki tényleg képes a közelébe férkőzni, azt az élete árán is megvédi, ha kell ölni is képes érte.
- Többször hallgat az érzéseire, mint a józan eszére, inkább emocionális beállítottságú, mint racionális.

- Ért a fegyverekhez, bőven átlagon felüli képességei vannak a harcot illetően. A legjobban a távcsöves lőfegyvereket szereti használni.
- Kicsi kora óta tanul pusztakezes küzdősportokat, gyűjteménye van különböző késekből, amikkel szintén jól meg tudja védeni magát.
- Valamennyire ért a robbanószerekhez, de nem szívesen folyamodik ilyen eszközökhöz.
- A munkája része az, hogy megvédje az apját, de mindezt nem kényszerből, vagy kötelességből teszi, szimplán csak akarja.
- Mivel hosszú lábai, és rövid felsőteste van, jól állnak neki az öltönyök, amiből elég pazar darabok lógnak a szekrényében. Egyébként szeret öltözködni és örül neki, hogy megengedheti magának, hogy mindezt megteheti.
- Nemcsak a sportos alkata, hanem a karakteres, keleties vonásai is vonzóvá teszik őt. A bőrét különböző tetoválások díszítik, azonban, ha ezeket valaki látni akarja, ahhoz jórészt le kell vetkőztetni.
- Azokat az embereket fogadja el maga mellett, akik szeretik a kutyákat, és a kutyája Hara is szereti őket. Senki kedvéért nem adná tovább a shiba inu-t.
- Saját lakása van Manhattanben, aminek a nappalija nagyobb és kényelmesebb, mint sok brooklyn-i család egész lakása. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy a penthouse-ban vásárolt ingatlan megilleti őt és megdolgozott érte keményen.
- Ha arról kíváncsiskodnak az emberek, hogy pontosan honnan van ennyi pénze a családjának, akkor általában azt mondja, hogy az apja üzletember. Amikor valaki nagyon bele akarja ütni az orrát az életébe, akkor mesél a műkereskedésről. Soha nem említi az érem másik oldalát, ami a munkájuk legalitását kérdőjelezi meg.

- Elég határozott, rugalmatlan jellemű ember. Koránérő típus volt, az évek során szinte semmit sem változott.
- Mivel nem sok rossztulajdonsága van, de azok elég hangsúlyosak, a rugalmatlansága nem ütközik ki annyira. Általában azok ismerik az akaratos, makacs, engedetlen énjét, akik közel állnak hozzájuk. Könnyen kijön másokkal, de soha nem lép át határokat, vagy enged át valakit a saját határain.
- Önsanyargató típus, ha valami olyan dolgot kell megtennie, amivel másokat bánt, akkor sokszor képes elmenni addig, hogy saját magának okoz fájdalmat, vagy éppenséggel a puszta kezével és erejével oldja meg, hogy képtelen legyen valamit megtenni. Jellemzően ilyenkor tovább tépelődik magában.
- Nem beszél a problémáiról, mivel épp eléggé nagy tehernek gondolja őket ahhoz, hogy másokat ne szekáljon velük. Amúgy is jobb abban, hogy hallgasson, mint a beszélgetésben.
- Nehezen ismeri be, ha valamit rosszul csinált, gyakran mondja azt, hogy bizonyos dolgokat másért tesz.
- Önzetlen típus, általában soha semmit nem vár azért cserébe, amit másnak ad.
- Nehezen éli meg az érzéseit, de amikor sikerül neki, akkor mindig nagyon boldog.
- Ritkán mosolyog nagyon szélesen.
- A maga módján egész vicces tud lenni.

A kisfiú, hatalmas, könnyes szemekkel, véres arccal pislogott az idegen férfire, aki furcsa, fegyverformájú cuccot tartott a kezében… Arra gondolt, hogy hasonlít a nagymamájától kapott vízipisztolyára, amit annyira szeretett. Más kérdés volt az, hogy az apukájának hitt férfi összetiporta pár napja és még ígéretet sem tett arra, hogy újat vásárol neki. Alapvetően nem volt egyébként az apukája a fiúnak, de mivel elméletileg szeretkeztek – mindezt az anyjától hallotta, illetve egyetlen alkalommal látta is, ahogy a férfivel jól érzi magát, ráadásul annyira, hogy őt észre sem vették, ahogyan a szoba sarkában összehúzta magát – azt gondolta, hogy az édesapja a férfi. Ennek ellenére nem mert se hozzászólni, se ránézni, mivel az anyja megtiltotta neki. Azt mondta, hogy soha nem fogja megtalálni az apját, és nem is akarja, hogy lássa őt. Amikor megkérdezte, hogy ennek mi az oka, akkor általában egy csattanó pofon volt a válasz. Ő visszatartotta a szemébe szökő könnyeket, miközben mélyeket lélegzett, aztán inkább összekuporodott a szutykos kanapé sarkán és játszani kezdett az abból kilógó cérnaszálakkal. Sokat csinálta ezt.
Nem volt köze a kortársaihoz, nem járt óvodába, talán neve sem volt. Az ujjai mindig piszkosak voltak, félt az utcákban lakó néniktől és ha valaki megszólította, mindig befutott a lakásukba. Hozzászokott, hogy ki-be járkálnak ide az emberek, emiatt kicsit sem lepődött meg azon, mikor megpillantotta a férfit, aki átlépte az otthonuk küszöbét. A fegyver dörrenésére kíváncsian kapta fel a fejét és amikor megpillantotta a földön fekvő, a vérébe fagyott anyját, hirtelenjében mindent érzett, miközben semmit se. Megijedt, nem mert szólni, holott meg akarta kérdezni a jól öltözött férfit, hogy ő az apukája-e. Ugyanakkor a torkára forrott a szó. Szomorú volt, mert az egyetlen személy, akit valóban ismert, az az édesanyja volt. Viszont nem tudta sajnálni, mert soha nem kapott tőle szeretetet. Egyetlen pillantást vetett a férfire, mielőtt behunyta a szemeit és felkészült arra, hogy ő is az anyja mellé fog feküdni, perceken belül. Maga a tény, hogy az érkező személy olyan félelmet váltott ki belőle, amit még soha nem érzett az életében akkor sem múlt el, amikor az idegen nyaka köré fonta a karjait és hagyta, hogy felemelje, majd kivigye a házból őt.

Két apró kis mancs kapaszkodott a hatalmas ágy szélére, viszont a kisfiú nem tudtam felhúzni magát. Az egyik hóna alatt egy plüssmedvét szorongatott, emiatt az ott fekvő férfinek meg kellett ragadnia a hóna alatt, és úgy felhúzni őt az ágyba. Pont abban a pillanatban kapott utána, hogy majdnem leesett, viszont a kisfiú talpa fájdalmasan csapódott neki az ágy fém lábának.

Pisztolydörrenés. Egy, aztán még egy. A harmadik hang tompább volt, a kiugró tár hangja volt, majd egy gyors töltés után csend lett.
- Kang Jae-yah – nyugodtan, halkan szólalt meg a férfi, aki a fiatalabbat próbálta lenyugtatni. A lövöldözést ők ketten csinálták, mind a két golyó valahol a levegőben sült el. Egyelőre sértetlenek voltak. Kang Jae a csuklójához szorította a megtöltött fegyvert, míg Yohan rá fogta a sajátját. Valójában mind a ketten féltek attól, hogy valamelyik fegyver el fog sülni, de ezt egyikük sem ismerte volna be.
- Miért tetted? – nem utasította a férfi arra, hogy ölje meg a nőt. Valószínűleg meglepte, hogy az engedelmes pillantás helyett most egy dacos tekintetet látott maga előtt. Kang Jae talán most nem fog ráhallgatni és ez az életébe kerülhet. Még egy olyan személy életébe, aki közel állt hozzá.
- Mert megtudta – nem kellett kimondania semmit, mind a ketten tudták, hogy miről van szó. Kang Jae kicsi korában kapta a nevét, óvodába, majd iskolába járt. Jelenleg az egyetemre készül. Esélye volt szerelmesnek lenni, barátokat szerezni és normálisnak éreznie magát. Kapott ajándékba a 18. születésnapjára egy kölyök shiba inu-t, akit Harának nevezett el. Jó iskolába járt, többé már nem volt koszos a keze és vér is csak akkor fröccsent az arcára, ha éppenséggel hazament és ezáltal más emberré kellett válnia. Többé viszont nem voltak könnyek a szemébe, eddig a pillanatig. Kang Jae hűsége Yohan iránt felülírta az összes emberi érzését, ami neki sem tetszett, de nem tudott ellene mit tenni. Az egyetlen természetes érzés, ami ösztönösen benne volt, az apja iránti tisztelet és feltétel nélküli szeretet volt. Mert nélküle már ő is egyenlővé vált volna a földdel azelőtt, hogy megpróbálhatott volna élni.
- Értem. Végeztél vele – nem volt nehéz megállapítani mindezt, mivel a földön fekvő női testből pont ugyanúgy szivárgott a vér, mint ahogy az anyjából évekkel ezelőtt. Nem emlékezett erre az esetre, eddig a pillanatig. A fülében elviselhetetlen sípolást hallott, ami miatt felordított. Nem tud így élni, de nem is tudja, hogy milyen a valódi élet. A halálnál pedig még ez is jobb. Ha elhagyja Yohant, elveszít mindent, amit ismert a világból és identitás nélkülivé válik. Ha többé nincs mellette Yohan, akkor már az élete is értéktelenné válik.
- Kang Jae-yah, ez nem azt jelenti, hogy magaddal is végezned kell – a férfi hangja nyugodt volt, egyetlen pillanatra révedt a tekintete a fiú mögé. Nem kellett bólintania, vagy mondania azért bármit, hogy egy hosszú, árnyszerű alak hangtalanul mozgásba lendüljön – Ha az tesz boldoggá, akkor többé nem kell ezt csinálnod. Elmehetsz, ahova csak szeretnél.
A fiú szólásra nyitotta a száját, az árny pedig szorosan a nyomába volt már. Mielőtt bármit mondhatott volna, egy másik férfi ragadta meg hátulról, ennek következtében a fegyver, amit újratöltött, harmadjára is elsült. A golyó ezúttal Yohan combjában ért célt.
- Apa! – úgy dobta le magáról a nála magasabb férfit, mintha a súlya teljesen elhanyagolható lenne. Amikor odakúszott hozzá, a könnyei már végig csorogtak az arcán – Sajnálom. Kérlek büntess meg mindenért.

A fiatal férfi elkésett az óvodából. Valójában nem sok alkalommal jött Kang Jae-ért, viszont most apák napját ünnepeltek. Abban a pillanatban talán tényleg azt érezte, hogy megérte elmenni, amikor megpillantotta a sarokban ücsörgő kisfiút. Kang Jae az egyetlen olyan gyerek volt, aki egy kézzel készített képeslapot színezgetett, amibe előzőleg beleragasztotta az óvónők által írt verset. Nem számított arra, hogy Yohan ott lesz, korábban azt mondta a felőle érdeklődő szülőknek, hogy az apukája elfoglalt és majd valaki érte megy, neki készíti a képeslapot. Pont emiatt, meglepett pillantással meredt a férfire, aki leguggolt vele szemben. Szeretett volna jégkrémet enni, de Yohantól sosem kért. Pár lépést közelített a fiatal, mindig öltönyt hordó alak felé, majd a kezébe csúsztatta az egész napos munkáját. Egy hete gyakorolta a rajzot, amit mostanra sikerült tökéletesen elkészítenie. Valójában csak egy lila Pokémont kopírozott a papírra, de legalább felismerhető volt. Úgy gondolta, hogy Yohannak biztosan az lehet a kedvenc pokémonja.
Mielőtt a férfi eltávolodhatott volna tőle, az apró kezét az ujjaira fonta, majd óvatosan közelebb sétált hozzá és megölelte. Csak akkor csillapodott az apró remegés, ami végigfutott a testén, amikor a férfi finoman végigsimított a hátán háromszor, majd a haját is igyekezett megrendezni.
- Szeretnél fagyizni? – nem számított a kérdésre ezért hatalmas mosoly terült el a kisfiú arcán. Mielőtt bármit válaszolt volna neki, a kisujját Yohanéba akasztotta.
- Most ígérted meg, hogy négy gombócot is megehetek és kapok rá karamellöntet is – ritka pillanatok egyike volt az, hogy Yohan elmosolyodott. A korábban megrendezett tincsek most ismét kócosan hullottak a homlokába, de határozottan nyúlt Yohan keze felé. Együtt távoztak a teremből, miközben a férfi hallgatta az óvodás korú kisfiú szövegelését.
Mikor a kezébe fogta a felvételijével kapcsolatos borítékot, egy mély levegőt vett és rájött, hogy valójában izgul. Jobban izgult, mikor először sütötte el élesben a fegyverét. Mint, amikor valakivel verekedésbe keveredett, és kapott egy szúrást az oldalába, ami miatt nehezen jutott haza. Miközben feltépte a borítékot, imádkozott azért, hogy az egyetem, amiről kapta a levelet az elfogadja… Viszont az első borítékban elutasítás volt. Mindeközben arra gondolt, hogy gyakorlatilag nem baj, mert van még két borítékja.

Az ujjaim határozottan fogtak rá a pohárra, amiben lötyögtettem az alkoholos italt. Magam sem tudom, hogy pontosan miért jártam egyetemre, a valódi okomat elhallgattam a legelejétől fogva. Nem mondhattam el senkinek, hogy unatkozom és két munka között, amit gyakorlatilag ingyen végeztem, muszáj volt lefoglalnom magam valamivel. Biztos vagyok benne, hogy ha egy fokkal szerényebben élnék, akkor életem végéig kitartana a fekete hitelkártyán a pénzösszeg, amit apám évekkel ezelőtt nyomott a kezemben. Soha nem kérdeztem le a teljes fedezetét, de biztos voltam benne, hogy időről-időre annak a tartalma valahogy, rejtélyes módon ismét a számlámra került… Mert mégiscsak dolgozom. Ugyanakkor, ha nem tenném is rajta lenne a pénz, mert már Yohan sem tudott mit csinálni azzal, amit az évek során, nem túl tisztességes melóval összeszedett. Ugyanakkor, egyáltalán nem tudtam elítélni azért, amit csinált. Kicsit sem volt rosszabb azoknál a vállalatvezetőknél, akik hófehérre mossák magukat, és a kiskapukon csalják az adót, vagy éppenséggel egy cukorgyárban mossák az elsikkasztott pénzt. Maga a tény, hogy mi nekünk van egy vad, egy rossz oldalunk nem jelentette azt, hogy másnak nincs. Szimplán köztudottabb tény az, hogy tőlünk nem jó kölcsönkérni abban az esetben, ha valaki nem tudja fedezni az adósságát. Ugyanúgy nem jó velünk ujjat húzni, mert meg tudjuk jegyezni azt, ha valaki a levesünkbe köp. Mindössze az eszközeink voltak mások, nem pedig az, ahogyan viselkedtünk bizonyos üzletemberekkel szemben.
Ha ezt előadtam volna az egyetemen, akkor minden bizonnyal egyetlen barátom sem lenne, nem úgy, mint most a zenét szolgáltató dj srác, vagy éppenséggel a pultos csajok és a mellettem szövegelő személy. Mégsem mondhattam azt, hogy miattuk voltam itt, mert valójában egyikük sem hívott el erre az eseményre. A tekintetemmel a villózó fények között folyamatosan a vörös-fekete üstököt kerestem, amit végül sehol sem leltem meg magamnak. Nem volt programom, nem arról van szó, sehova sem siettem ma. Viszont a tény, hogy egy nőre várok, talán szánalmassá is tehetett volna, mégse éreztem magam annak.
Felhajtottam a poharam tartalmát, és egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy ha felállok, akkor lelépek, rögtön akkor, amikor megéreztem a karomon két jóval kisebb kezet. Várakozva fordultam a lány irányába, akinek a magassága stimmelt, de szükségem volt pár másodpercre, amíg felfogtam, hogy tényleg a vörös-fekete hajú, pillangó nevű lányról van szó. A szám sarka megrándult, de elfojtottam a mosolyom. Amikor érzékeltem, hogy mondani akar valamit, akkor lejjebb hajtottam a fejem, hogy a fülembe tudjon ordítani, de még így is nehéz volt kivenni a szavakat, amiket mond.
- Te már részeg vagy? – nem volt mindezt nehéz megállapítani, én meg valószínűleg nem fogom megkapni az év úriembere címét azért, amit ebben a pillanatban tettem, mégis közelebb léptem hozzá, a tenyeremet az arcára simítottam és kicsit hátrahajtottam a fejét, hogy egyenesen rám nézhessen. Végül mégis inkább a füléhez hajoltam és a következőt üvöltöttem bele – Hangos a zene és egy szavadat se értem, ráadásul el vagy ázva, Nabi. Rendeltem egy pizzát, ha sietünk, akkor még meleg lesz mire hazaérünk. Eljöttem ide, szóval most rajtam a sor, hogy kérdezzek egyet. Eljönnél hozzám ma este?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hű... Nehéz szavakba önteni a gondolataimat egy olyan előtörténet elolvasása után, amilyen a tied. Nem szívesen képzeltem el a pár éves kisfiút, aki olyan élményeket szerzett már egészen kicsi korában, amelyek örökre meghatározzák őt, hiába nem emlékszik a többségükre. Ha annak a férfinak a helyében lennék, aki befogadott téged, és aki szinte a fiának tekint már azóta, abban reménykednék, hogy nem maradt meg a fejedben semmi azokból az időkből. Hogy más emlékek egyszerűen maguk alá temették a hiányt, amit édesanyád okozott, aki ahelyett, hogy a saját fiát szerette volna igazán, mindig más mellett kereste a boldogságot. Furcsa dolog a hűség, erre pedig a te történeted is ráébresztett. Elvégre olyan ember mellett dolgozol és élsz, aki miatt az életed ma olyan, amilyen. Függetlenül attól, hogy kinek a kezén szárad édesanyád élete, Kang Yohan volt az az ember, akitől a nevedet kaptad, aki megtanított lőni és akitől a feladataidat kapod... Vagyis nem mindet. Mint ahogyan azzal a nővel kapcsolatban sem, aki megtudott mindent, amit nem szabadott volna. Egyáltalán nem csodálom, hogy akkor annyi érzelem kavargott benned, hiszen akármennyire óvott a saját emlékezeted attól, hogy ne jusson eszedbe az édesanyád és az utolsó pillanatok, amelyeket vele töltöttél, a történelem mégis ismétli önmagát. Nem teljesen ugyanabban a formában, de megtörténik.  
Azt hiszem a jellemed tökéletesen illik ahhoz a szerepkörhöz, amiben nap mint nap teljesítened kell. Egy gyenge pillanat, és talán már nem a Te kezedben lesz az előnyt adó fegyver, de ezt is bemutattad nekünk. Hogy mennyire nem könnyű azoknak az élete sem, akiknek látszólag mindene megvan - barátok, tanulmányok, pénz, de még a szerelem is -, mégis nagyon törékeny ez az állapot. Bízom benne, hogy egyszer érted is lesznek önzetlenek, hogy van az életedben olyan ember, aki akkor is érti, hogy mi nyomja a szívedet, amikor nem mondod ki szavakkal és aki el tudja űzni a borús gondolatokat, akkor is, ha nem látsz belőle Te magad kiutat.  
Örülök, hogy olvashattalak! Komplex, sok tekintetben tartózkodó, titokzatos fiatal férfit ismertettél meg velünk, aki részben magának való - okkal persze -, és mégis valaki olyan, akihez az ember ragaszkodni akar, meg akarja ismerni és talán még azzal is megpróbálkozik, hogy levegyen a terheiből, amelyek a vállát nyomják. Nincs más hátra, mint hogy azt mondjam, üdv közöttünk és jó játékot neked, elvégre biztosan vannak már, akik nagyon vártak téged!  
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!