"Some beautiful paths can't be discovered Without getting lost."
Sosem voltam híve az egyszerűségnek, s ez talán már gyermekkoromban, mikor öntudatra ébredtem, már akkor nyilvánvaló volt mindenki számára. Míg a bátyám szobanövény szinten volt, akit ha leraktak a sarokba, ott is maradt egész nap, s akinek ha azt mondták, hogy fekszik, akkor feküdt, én ezzel szemben már akkor visszapofáztam, mikor szinte még beszélni sem tudtam. Már akkor lázadtam, mikor még azt sem tudtam, mit jelent ez a szó. S igen, egyszerűbb lett volna apám nyomdokaiba lépni, s azt az utat járni, amit ő már kitaposott előttem. A bátyámnak sikerült ez. Nekem azonban... Soha. A monumentális méretekkel rendelkező bárka finom ringatózása alattam, s a lemenő napsugarak aranyló fénye, ahogy befestik az óceán felszínét, most nagyon is gondolkodásra késztetnek. Egyszerűség, ugye? Azért vagyok most egy Írország felé tartó hajó kellős közepén, hogy onnan majd eljussak vissza valahogy haza úgy, hogy sehol se keltsek feltűnést. Tudom, hogy figyelik a repülőtereket, hátha felbukkanok újra. Így ahelyett, hogy célegyenesen Rómába mentem volna, helyette választottam egy kicseszett labirintust... A számban jó minőségű olasz cigaretta, melynek könnyed, édeskés füstje bejárja az egy méteres körzetem. Páran lézengenek csupán a hajó ezen szegletén, azok is inkább olyanok, akik túl sokszor látták a Titanicot, s épp a romantikus, mézes és mázos napjaikat töltik itt. Jelenleg hangoskodókra egyáltalán nincs szükségem, szóval még szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem ette ki a bánat még ide a lerészegedő fiatalokat. Mondom ezt úgy, hogy tudom jól, hogy talán már holnap estére kerülgetni fog az unalom... Még szerencse, hogy azért sok lehetőség akad a hajón, amiket teljesen biztosan ki fogok használni. Meghalnék, ha egész nap a szobámban kellene egyedül aszalódnom. Most azonban mégis ezt fogom tenni. Megírok pár üzenetet, válaszolok néhány e-mailre, amíg hatni fog a bogyó, amit beveszek. Nem sűrűn hajózok, s érzem az agyamban, hogy a tompa fájás egyre jobban elhatalmasodik a koponyám mélyén, amit rettentően gyűlölök, mert az életkedvem is elveszi. Ezért igazán lassú léptekkel indulok meg vissza az alsóbb kabinok felé. Átszelek széles lépcsőket és folyosókat, utóbbiak egyikén még meg is állok, hiszen tükrökkel van kirakva kétoldalt. A hosszú, fekete nadrágom és a hasonló színű ingem kicsit sem kirívó. Szeretem ezt a színt, s inkább tűnök elegánsnak ebben a szerelésben - főleg a karórával megtoldva -, semmint egy tetovált, kigyúrt seggfejnek. Vagy bő tíz perc is eltelik, mire leérek a folyosóra, ahol most tűnik csak fel, hogy igazából az összes ajtó ugyanolyan. Én persze ösztönösen hagyatkozok az emlékeimre, így mikor érinteném is a kártyámat a szobám ajtajának csippantójához, már reflexből nyúlok a kilincs után. Ami azonban anélkül nyílik le, hogy a kártyám csipogott volna... Nem véletlen hát, hogy az ajtó erős huzatot tolva maga előtt nyílik ki, nyomában mögöttem, ahogy épp szinte beesek a szoba közepére. És amit ott meglátok... - Öhm... Hello? Segíthetek? - egy fedetlen, napbarnított női hát néz velem farkas szemet. Én pedig értetlenül pislogok vissza rá, hogy ez mégis hogyan történhetett, aztán mikor a következő másodpercben feltűnik, hogy a szekrény nem is pontosan ugyanott van, ahova én betettem a cuccaimat... - Ó, a kurvaélet! Bakker, nagyon sajnálom! - s már húzom is el a csíkot, az ajtó olyan hevességgel csapódik be mögöttem, mint amilyen hevességgel érkeztem. Igen ám, de az előtte levő koppanás hangja csak későn jut el a tudatomig. A telefonom ugyanis kicsúszott a zsebemből, s most ott pihen a leányzó szőnyegén. Akire szépen rárontottam az imént. - Öhm... Nos... Vissza tudnád adni a telefonomat, ha szépen megkérlek? - mert hogy a csippantó helye most pirosan világít, így esélyem sincs már arra, hogy benyissak újra. Szép, Angelo. Ezt rohadt jól megcsináltad.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Manapság már kevesen tudják és emlékeznek rá, hogy a családunk elsősorban belga származású, hiszen az apám családjának egy része már generációkon keresztül Amerikában terjeszkedik. Míg belga rokonaink a sörgyártást tekintik elsőszámú anyagi forrásuknak, addig apám már ingatlanokban utazik, ami talán némileg kulturáltabb és elitebb formájának tűnik a „pénzgyártásnak”. Minden esetre még mindig tartjuk a kapcsolatot a Belgiumban maradt földijeinkkel, olyannyira, hogy nyaranta ellátogatunk hozzájuk. De nem akárhogyan! Nem a gyors és unalmas repülőutat választjuk, hanem egy amolyan „világkörüli” hajókirándulás keretében tesszük mindezt, hogy tartalmas időt töltsünk együtt vagy mi. Viszont ebben az évben valami más, mint a többiben, mert az idén egyedül utazom. Apám halaszthatatlan üzleti ügyek miatt már ez elejétől kezdve nem tudott velünk tartani, ráadásul a Garcia-k képbejövetele miatt amúgy sem ajánlatos számára elhagyni az országot. Tehát úgy volt, hogy hármasban utazunk az anyámmal és az öcsémmel, azonban az utolsó pillanatban le kellett mondaniuk. Az öcsémnek, hogy szépen fejezzem ki magam, egy kis rehabilitációra van szüksége, ami egyúttal azt is jelenti, hogy kényszerszobafogságra vonult. Választhatott két opció közül: vagy ez, vagy az elvonó. Anyám természetesen nem akarta magára hagy az ő kedvenc kisfiát, de jobban belegondolva nem is bánom most ezt a magányos kalandot. Ki tudja, talán ez az utolsó külföldi utam, amit egyedül, szabad akarataimból tehetek meg mielőtt férjhez megyek. Ráadásul ez a hajó még egy kitérőt tesz Írországban is, és csak ezután indul Belgiumba, ami igazán eseménydús utazásnak ígérkezik. Európa számomra lélegzetelállító. A hatalmas, impozáns hajó gyönyörű, igazi luxushajónak mondható, bár ez, amikor fellépek rá, egyáltalán nem számít. helyette inkább egy kis bizonytanság fog el, amikor tudatosul bennem, hogy tényleg egyedül vágok neki ennek a hosszú útnak. Mert igen, jó öltetnek bizonyult a családom nélkül megtenni bármit is, valami újat tapasztalni, új élményekben részesülni, pár hétre elfelejteni, ki is vagyok és mit várnak el tőlem, azért ott van bennem a tudat, a félelem is, hogy tulajdonképpen még sosem voltam eddig ekkora gyeplőre eresztve. Bizonyára megszokom majd ezt az érzést is, de egyelőre úgy döntök, hogy félreteszem az ismerkedést és inkább magamnak leszek a társasága. Miután kipakolom a legfontosabb dolgaimat a kabinomban, egy kis felfedező útra indulok a hajó felsőbb szintjeire is. A későbbiekben nem szeretnék eltévedni itt vagy ilyenek, amire azért nagy százalékban meg is van az esély. Tehát, mint egy kislány, aki először ismerkedik a világgal, felfedezem, merre vannak a rekreációs helyiségek, a szórakozó terek, az étterem és egyebek, azután pedig elsétálok a hajó orr részébe, hogy megtekinthessem a sötétkéken csillogó hullámokat, ami uralja ezt a hajót. Határozottan eljöttem otthonról, határozottan csak magamra vagyok utalva. Miután úgy érzem, véget vetek mára ennek a kis felfedező útnak, úgy döntök, visszavonulok a kabinomba, lezuhanyozom, majd átöltözöm az esti vacsorához. Nem igazán szoktam későn enni, de jelen esetben kivételt fogok tenni, próbálok teljesen eltérni a bevett szokásaimtól, csak úgy létezni akarok és a pillanatnak élni, legalább itt. Nyilván az újdonság izgalma még tombol bennem, mert amikor betérek a szobámba, elfelejtem magam után bezárni az ajtót, csak úgy behajtom magam után, majd célba veszem a fürdőszobát. Nem sietem el a zuhanyzást, de amikor végzek, csak magamra tekerek egy puha törölközőt és kivonulok a háló részbe, ahol majd kiválasztom a megfelelő fehérneműt és öltözéket magamnak erre a kellemesen meleg estére. Mikor kiválasztok egy megfelelő piros tangát és hozzáillő melltartót, ledobom magamról a törölközőt, és éppen felhúzni készülök magamra az alsó részt, amikor valamiféle kattanó hangot hallok az ajtó felől. Ösztönszerűen az ajtó irányába kapom a fejem, de amikor meglátom, hogy egy idegen pasas ácsorog az ajtóban, egy hangtalan sikoly hagyja el ajkaimat. Ezzel egy időben pedig azonnal visszanyúlok a törölközőmért és magam elé kapom azt. - Ezt nem hiszem el! – szitkozódom magamban, miközben azon kattog az agyam, hogy mi történhetett és hogyan történhet meg mindez pont velem!? - Mit keres maga itt? Mi az, hogy segíthet-e?– kérdezem felelősségre vonó hangon a betolakodót, de ő ekkorra már veszi is az irányt kifelé. Miután az ajtón túl van az idegen, rendesen megigazítom magamon a törölközőt, hogy a testem minden intim része takarásban legyen, majd megindulok az ajtó irányába, hogy továbbra is felelősségre vonjam ezt a férfit. Ez nem így működik, hogy kukkol egyet, aztán eltűnik. Ekkor veszem csak észre a földre esett mobilt, amit bizonyára ő ejtett a szőnyegre kifelé menet. Megforgatom a szemeimet, miközben lehajolok a készülékért, de ekkor újra meghallom a pasas hangját, amit éppen visszakéri a tulajdonát. Talán nem kéne neki visszaadom, ha már ilyen bunkó módon benyitott, de mivel nem szeretnék bonyodalmakat, inkább úgy döntök, hogy nem szórakozok vele. - Megmondanád, mi volt ez az előbb? Így szoktál idegen nőket kukkolni? – vágom hozzá azonnal mérgesen a kérdést, amikor ajtót nyitok a telefonnal a kezemben, de ekkor a szemébe nézve eszembe jut, hogy tulajdonképpel látott engem meztelenül, amitől egy kissé zavarba jövök és a vehemensségemből is visszább veszek., aztán szó nélkül felé nyújtom a tulajdonát.
"Some beautiful paths can't be discovered Without getting lost."
Mindig csak menni előre, menni, és meg nem állni, vissza nem nézni soha... Annyira jól megy ez már nekem, hogy ez a pár hónap elegendő volt arra, hogy az agyam szépen lassan elkezdje kilökni az otthon emlékének kellemes érzetét, s felváltsa egy fájó érzés, ami egyre többször kattog valahol a gondolataim mögött, s manapság egyre többször árnyékolja be az örömtelibb pillanataimat. Sosem tagadtam, hogy mennyire ragaszkodok a családomhoz és az otthonomhoz, hogy milyen sokat jelentenek nekem. Ám akiket ennyire szeretünk, azokat muszáj elengednünk. Az ő biztonságuk érdekében, mert az sokkal fontosabb annál, hogy én mit szeretnék. Nos, nem azt, hogy ennyire távol legyek Rómától, de muszáj volt elhagynom, hogy biztonságban tudjam őket, s ne gerjessze a jelenlétem a nagyapám, Luciano körül a feszültséget. Ha elkapja az ideg, akkor bizony kegyetlen dolgokra képes. Volt kitől örökölnöm ezt a jellemvonást... Tehát távol az otthonomtól az élet most az óceán kellős közepére sodort. Pár órája indultunk csak el, s egyelőre még a felfedezés elveszi az unalmam, de tudom jól, hogy ez sokáig nem fog kitartani, ha csak nem találok magamnak valami társaságot. Ezzel annyi az apró probléma csupán, hogy a legtöbben nem egyedül érkeztek erre az útra, ergo nem egy idegennel akarják eltölteni az elkövetkezendő napokat. Attól nem tartok, hogy ne tudnék beszélgetésbe elegyedi bárkivel, de ez még nem jelenti azt, hogy szórakoztató emberre bukkanok rá, aki elterelheti egy kicsit a figyelmem minden háttérben motoszkáló családi mocsokról. Nos, ezek a tervek nem igazán indulnak jól... Ilyen az, ha az ember ösztönből cselekszik: könyöröghet a telefonjáért egy idegen szoba előtt. - Öhm... Igen? - válaszolok kérdésre kérdéssel. Na jó, ez talán most nem éppen a szar poénoknak a helye, hiába próbálom oldani a felgyülemlett feszültséget úgy, hogy még szavaimhoz egy apró, bocsánatkérő mosolyt is hozzátoldok. - Nem amúgy, bevallom, azt hittem, hogy ez az én szobám. Megnézted már kívülről az ajtókat? Tök ugyanolyanok! - kezdek bele a magyarázatba. - Namármost magamhoz nem terveztem kopogni, és még a kártyámat is lehúztam, és mikor benyitottam, azt hittem, hogy azzal engedtem be magam, de hát úgy néz ki, hogy nagyon nem. - túrok bele fekete tincseimbe még mindig mosolyogva. - Szóval tényleg bocs, hogy így rád rontottam, nem volt tervben, hogy már az első este okozok egy kis zavart az éterben. - a telefonomat elveszem végül, majd egyből zsebre is tolom azt. - Lehet nem ártana megnézetni a zárat, mert az még a kisebb problémád, hogy esetleg rád nyitnak. Az nagyobb, ha meg is lopnak. - próbálok tanácsot adni a saját káromon. - Amúgy komolyan itt van az én szobám is, ha szeretnéd, szívesen megmutatom, csak hogy bizonyítsam az igazam. - lépek egyet hátrébb, de szinte miután felajánlom ezt a lehetőséget annak a nőnek, akire imént rányitottam lényegében meztelenül... Nos, eléggé szarul hangzik az ajánlatom, így inkább nem is boncolgatom ezt tovább. - Szóval... Nincs harag? - kérdem végül csillogó, tengerkék íriszekkel.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Sosem voltam az a fajta ember, aki olyan döntéseket hoz, amit aztán később majd megbán. Talán ez a családomnak köszönhető, amit az élettől kaptam, talán azok a veleszületett szokásoknak és életvitelnek, amik közt élük, tudhatom be, hogy mindig is voltak korlátaim. Ezeket a korlátokat valaki megszokja, beletörődik, vagy nem. Élő példa erre az öcsém, akinek terhet jelent a nevükkel járó ismertség és vagyon. Természetesen itt nem az anyagi javakra gondolok – ó, nem! – hanem inkább az elvárásokkal, amiknek meg kellene felelnünk a külvilág előtt. Minden esetre kettőnk közül mindig én voltam az, akire a szüleink büszkék voltak, és aki együtt tudott élni az arany kötőfékkel, amit ránk aggattak. (Persze, idővel megtaláltam én is a magam titkos kiútját, de ezt csak a nagyvilág kíváncsi háta mögött.) Azért is olyan új számomra ez magányos és szabad utazás, és abban is biztos vagyok, hogy a szüleim csak azért mentek bele, hogy egyedül menjek, hogy ne sértsük meg a neves belga rokonokat. Ettől függetlenül a legtöbb embert fél az új és ismeretlen dolgoktól. Így vagyok ezzel én is, s egy kicsit tartok attól, hogy így egyedül nem is lesz olyan élvezetes ez az utazás, ahogy én azt elképzelem. De csak egy kicsit, mert legbelül azért olyan érzések tombolnak bennem, mint egy kislányban, aki először kap nyalókát a vásárban, és már alig várja, hogy belenyaljon. Azért amikor a nyugodt fürdőzésem után benyit a szobámba ez az idegen srác, ismét megjelennek bennem az előbbi kétségek, amit az indulásom előtt éreztem magamban. Első körben fogalmam sincs, hogy mi van, hogy mit tegyek, és mit mondjak egy ilyen helyzetben, hiszen sohasem történt még ilyen velem. Az egy, amit tudok, hogy egy kis harag és szégyen érzése keveredik bennem, amiért meglátta a meztelen hátsómat. Persze, mire felkapom magam elé az a bizonyos törölközőt, a pasas pedig gyorsan elhagyja a szobát, egy kicsit sikerül összeszednem . Végül is szégyellje magát ő, amiért védtelen, idegen nők szobájába nyitogat be nézelődni! Persze, amint visszaszólal, érzek is rajta is egy kis zavart, ami azért az jelzi felé, hogy talán valóban nem is egy perverz kukkolóról, hanem csak egy tévedésről van szó. Felvont szemöldökkel figyelek rá, amikor az egyszerű kérdésemre egy másik értelmetlen kérdéssel válaszol vissza, s az én kérdésemre igazából nem is kapok egyből választ. Szeretnék gyorsan végezni ezzel a telefon átadással, hiszen azért egy szál törölközővel elfedett testtel még mindig nem a legkellemesebb érzés állni egy olyan férfi előtt, aki percekkel ezelőtt nyitott az emberre egy ilyen helyzetben. Talán, ha nem lennék ilyen pőrén „öltözve”, még nevetni is kezdek, amikor meghallom a válaszát és magyarázkodását. - Igen, azt hiszem, hogy láttam már az itteni ajtókat. Bár bevallom, nem nézegettem másokét, csak a sajátomat – felelek először kissé szúrósan, de aztán végül is nagyon halványan elmosolyodom a sztoriját hallva, hisz”, ha ez nem velem történik, elég vicces szituációnak tűnne. Közben alig várom, hogy végre elvegye kezemből a felé nyújtott telefont, eltűnjön innen, én pedig visszavonuljak a szobámba újra. - Majd szólok a szobaszervizeseknek, hogy nézzék meg a zárat. Abban biztos lehetsz! – teszem azért hozzá még határozottan felé célozva, hogy értse ő is, többet még véletlenül se forduljon ilyen elő, amikor ő is felhívja erre a figyelmet, de közben azért kattog is rajta az agyam, hogy egy ilyen kaliberű hajón, ahol bizonyára van megfelelő védelmi rendszer, hogy fordulhat ilyen elő egyáltalán. Ha például a szüleim is itt lennének még abban is biztos vagyok, hogy ennek a pasasnak gondja lenne ebből az egészből – simán le is tartóztatnák -, de szerencséjére én nem vagyok olyan, mint ők, nem élek vissza a nevemmel. – De jelen pillanatban nem éppen a lopás a legnagyobb gondom. Már éppen tervezem őt útjára bocsájtani vagy valami hasonló és becsukni az ajtót, amikor ismét olyan felháborítónak tűnő dolgot mond, amitől egy pillanatra tátva marad a szám. - Hogy a szobádat, mi? - egyszerűen nem tudom, hogy lehordjam őt, vagy nevessek, de mivel egyáltalán nem ismerem őt, inkább nem teszem egyiket se - egyelőre. – Te aztán nem vagy semmi! - Nem, egyáltalán nem szeretném – rázom meg a kezem, miközben még a kezemet is magam elé tartom, hogy véletlenül se közelítsen felém. - Tudod, mit? Maradjunk annyiban, hogy elhiszem és nincs harag, de most már azt hiszem, még túl is beszéltük ezt az esetet. és ajánlom, hogy legközelebb azért figyelj jobban! – fejezem be vele végül is a diskurálást és becsapom az orra előtt az ajtót, mivel nagyon szeretnék végre felöltözni. Miután valóban felöltözöm a vacsorához, tényleg értesítem a hajó biztonsági embereit az ajtózár miatt. Szerencsére a folyosók biztonsági kamerákkal vannak ellátva, így pár perc múlva megtudom azt is, hogy én magam voltam az, aki nem zárta be rendesen az ajtót. Kicsit rosszul érzem magam, amiért nem hittem száz százalékosan az előbbi fiúnak, de azért nem áll szándékomban emiatt felkeresni őt. Ez után már nem maradt más, csak az, hogy végre felvonuljak a fedélzetre s remélhetőleg nyugalomban elfogyasszam a vacsorámat. Valószínűleg már késében lehetek, mivel nincs senki a folyosón, csak a takarítók érkeznek lecserélni az elhasznált törölközőket egy hatalmas kerekeken guruló fém kocsival. Én pedig kénytelen vagyok félrehúzódni, egészen az egyik falnak nyomni a hátamat, hogy el tudjanak haladni mellettem. Közben a takarítónő bocsánatkérően néz rám, de engem egyáltalán nem zavar a helyzet. A következő másodperben azonban kiderül, hogy a fal bizony nem is fal, hanem egy ajtó, amin a belülről nyitás pillanatában beesek. Azt hiszem az erős támasztásnak köszönhetően a padlón is landolnék, ha egy másik ember teste nem fogná fel az esésemet…
"Some beautiful paths can't be discovered Without getting lost."
Jó látni a leányzó arcára kiülő egészen apró mosolyt, még akkor is, ha szépen berongyoltam nemrég a privát szférájába. Nem lenne jó az első pár órában összetűzésbe keveredni, márpedig ebből az esetből könnyedén lehetett volna nagyobb balhé, ha esetleg másra sikerül rányitnom. A kis mesém, ami viszont nagyon is igaz, szerencsére eltalál hozzá. - Nem a lopás a legnagyobb gondod? Hát? Valami baj van? - zúdítom rá olyan hirtelen és ösztönösen a kérdéseimet, hogy ezt ha akartam volna sem tudtam volna visszafogni. Már egészen apró kölyökként feléledt bennem egy erős védelmező ösztön, ami a mai napig nem csillapodott, s az ilyen helyzetek könnyedén előhozzák belőlem. Még úgy is, hogy egyáltalán nem ismerem ezt a lányt, s meglehet, hogy csupán félreértettem a szavait. Természetesen faggatózásba nem megyek bele, ha elhessegeti a témát, de azért pár kérdést ez megért. - Inkább vegyük úgy, hogy... Nem mondtam semmit. - sütöm le széles mosollyal szemeimet, hiszen jelen helyzetben felajánlottam a legnagyobb ostobaságot, amit csak tehettem. Hogy nézze meg a szobámat, mi? Normális vagy, Angelo?! - Értettem, hölgyem! - nem is feszítem tovább a húrt, a telefonomat felkarolom, s már el is tűnök a rám csukott ajtó után. Kalandosan indul az út, de azért remélem, hogy ebből nem lesz túl nagy rendszer. Érzem, hogy az agyamnak szüksége van már arra, hogy elmerüljön kicsit a nyugodt, bágyadt és kissé unalmas közegben, amikor időm lehet azon agyalni, hogy mivel üssem el az időt. A lehetőségek száma itt nem végtelen, de szerencsére nem is a nullához közelít. Úgy döntök hát, hogy megírok pár üzenetet, ahogy ezelőtt is terveztem, aztán megejtek odafent egy lassú vacsorát. Gyakori nálam, hogy sietek minden étkezéssel, de most igazából nem lesz hova rohannom, mert minden megvár a fedélzeten. A szauna, a jakuzzi, a billiárd... Néha el kellene engednem ezt az állandó rohanást, s meg kellene ülnöm egyhelyben, mielőtt még felgyulladnak a vészvillogóim, amik esetleg kényszerítenének a megállásra. Unottan hajítom félre a telefonom a vörösbársonnyal borított franciaágy szélére, s pár röpke pillanatra belesüppesztem fejem a hasonló színű, igazán puha párnába. Azt hittem, nehezebb lesz megszokni az állandó ringást, de így megpihenve még nyugtatónak is mondanám. Hamarosan felállok, majd megigazítom az ingem, s indulásra készen lépek tovább az ajtóhoz, már most azon ábrándozva, mi lesz a kínálat. Úgysem gyakori, hogy a naplementét egy hajóról figyelem vacsora közben, szóval megpróbálom élni a hangulatot, ezt a bágyadt és talán enyhén romantikus légkört. Na, nem mintha egyedül annyira kurva sokat romantikáznék. A kártya pillanatokon belül csippan belülről, az ajtó pedig a megszokott lassúság helyett most eléggé nagy hévvel tolódik felém, aminek az okát hamarosan fel is fedezem. - Azok a rohadt ajtók, mi? - kénytelen vagyok jólesően felnevetni, mikor lenézek a mellkasomnak ütköző, nagyon is ismerős leányzóra. Azért mekkora véletlen kell már ehhez, de komolyan?! - Nem ütötted meg magad? - kérdem tőle végül, mikor megragadom karjait, s ha esetleg kiesett volna az egyensúlyából, mert teszem azt magassarkúval borította lábait, akkor segítek neki megállni egyhelyben. - Akkor hát bemutatom a szobám, ha már így rám törtél. - viccelődésemnek nyomai ott mutatkoznak mosolyomban, melyben egy cseppet sem látszik a harag, vagy bármi hasonló ostobaság. Sőt, még tetszik is a helyzet, hiszen így a saját oldalamra fordíthatok mindent. - Te is a vacsorához igyekszel talán? - bökök az elegáns öltözéke felé. - Csak mert én is, és ha egyedül vagy, nem szívesen hagynálak unatkozni, nehogy még a végén rosszul érezd magad így egyedül. - kissé sajátos meghívás, de én személy szerint nem szeretek egyedül lenni, s ha felkínálkozik egy alkalom, azt szeretem kihasználni. Már csak az a kérdés, hogy ezzel a leányzó is így van-e, vagy inkább tartsam meg magamnak a társaságom.
“YOUR WORK IS GOING TO FILL A LARGE PART OF YOUR LIFE, AND THE ONLY WAY TO BE TRULY SATISFIED IS TO DO WHAT YOU BELIEVE IS GREAT WORK. AND THE ONLY WAY TO DO GREAT WORK IS TO LOVE WHAT YOU DO. IF YOU HAVEN’T FOUND IT YET, KEEP LOOKING. DON’T SETTLE. AS WITH ALL MATTERS OF THE HEART, YOU’LL KNOW WHEN YOU FIND IT.”
Az a fajta ember vagyok, aki kiélvezi egy utazásnak minden pillanatát. Nem csak a cél repes a szeme előtt, azaz nem csak azt várja kínlódva, hogy elérje a céljául kiválasztott úti célt, hanem magát az utazást is élvezi, szinte bármivel. A családunknak biztos valamiféle titkolt, elfajzott kis génállományából származhatok, mert igazából extrémebb szállító eszközökkel is szívesen neki vágnék egy ilyen útnak, amire nálunk azonban még nem volt példa. Visszatérve az utazás élvezetére, ez a hév kissé apadni látszik, amint ez a bizonyos idegen benyit a szobámba, habár próbálom tartani magam és a magam módján ki is osztom a betolakodót. Az viszont mindenképp meglep, amikor egy elszórt megjegyzésemre visszakérdez. Most komolyan azt képzeli, hogy a történtek után leállok vele csevegni? Netalán valami pszichológusnak hiszi magát? Ráadásul az egészet teljesen félre érti. - Céloztam itt arra, hogy az jelen pillanatban talán nagyobb problémát jelent a számomra, hogy öltözés közben rám nyitottak – válaszolok azért mégis kelletlenül reá meresztett szemekkel, hogy végre megértse ő is, pontosan ő okozta a galibát. Közben érzem magamban ismét azt a bizonyos szégyent, amit akkor éreztem, mikor megláthatott. Szívesen megkérdezném tőle azt is, hogy mégis mennyit láthatott belőlem, de biztos, hogy nem fogom felhozni ezt a témát. - Szerintem is vegyünk úgy – teszem hozzá sebesen én is egy grimaszt megjelenítve arcizmaimon. Szerencsére aztán fel is fogja, amit mondok neki, és miután oda adom neki a készülékét, kulturáltan el is hagyja a szobámat. Végre! Még sóhajtok párat magamban az eset után, megállva a már bezárt ajtó mögött, hogy egy kicsit rendet tegyek a fejemben és visszazökkenjek szokásos, nyugodt lelki állapotomban. Ezt a nyugalmat persze minimális szinten ugyan, de megtöri az érzés, amikor kiderül, hogy tulajdonképpen én is ludas vagyok kicsit az ajtós dologban. Habár attól függetlenül, hogy én nem zártam be, az még nem jelenti azt, hogy másoknak be kell törniük hozzám. Miután elkészülök a vacsorához, arra is rájövök, hogy kezdek igen-igen, éhes lenni, reggel óta nem is ettem egy falatot sem, pedig már vacsorához készülődik a puccos embertömeg – beleértve saját magamat is. Azonban a sorsnak vagy mi a fenének, úgy tűnik, szórakozni támad ma velem kedve, ha már egyedül vágtam neki a hosszú útnak, hiszen alig, hogy kiteszem a lábam a hajó folyosójára, egy újabb szerencsétlenségbe keveredek. Az esés pillanatában nem igazán fogom fel, hogy mi történik velem, s habár a küzdősportnak köszönhetően nyilvánvalón megoldottam volna, hogy az esés ne végződjön tragikusan, mégis csak pozitívan konstatálom, hogy valami vagy valaki megtartja ingatag testemet. Egészen addig a percig, amikor számomra is kiderül, hogy pontosan hol vagyok és szó szerint kinek a karjaiban landoltam. - Hát ez nem lehet igaz! – suttogom kissé zavart és rémült arckifejezéssel, amikor az illetővel szemben fordulok és nekem is leesik, hogy én pontosan annak a pasasnak a szobájában kötöttem ki, akit nemrég utasítottam ki a sajátomból. Ilyen nincs. - Úgy tűnik, ezek az ajtók valóban nem a legpraktikusabbak – motyogom még mindig alig hallhatóan, miközben lélegzetem még mindig kissé szaporább a megszokottól. – És úgy néz ki, mégis csak a szobádban kötöttem ki – teszem hozzá még ennél is halkabban a szarkasztikus megjegyzésemet. - Nagyon sajnálom! Én nem is tudom, hogy történhetett ez. Csak félre álltam, hogy a személyzet elférjen tőlem a kocsikkal, közben nekidőltem a falnak, ami nyilvánvalóan nem fal volt…, aztán meg csak úgy beestem ide – ugrok el hirtelen távolabbra a már nem annyira idegen férfi közeléből miközben őszinte tekintettel bocsánatot kérek tőle. Azok után, hogy az imént, hogyan küldtem ki őt a saját szobámból, - arra célozva, hogy remélhetőleg, többet az életben nem látom, még ha ezt hangosan nem is mondtam ki -, szavakba sem tudom önteni, mennyire kellemetlenül érzem most magamat. Viszont a fiú arcán egyáltalán nem vélem harag jelét felfedezni, sem kárörvendését, sem más hasonlókat, pedig más a helyében bizonyára kiélvezte volna a helyzetét kölcsönkenyér visszajár alapon. - Nem, dehogy, semmi bajom – felelek aztán a kérdésére, s így magamban le tudom szögezni, hogy ez a fickó talán nem is olyan perverz, mint amilyennek első benyomásra tűnt. Azt természetesen nem áll szándékomban kifejteni neki, hogy azért én sem vagyok az a gyenge nő, mint amilyennek látszhatok. - Ühüm, tényleg majdnem olyan, mint az enyém – teszem hozzá miközben most én is megeresztek magamnak egy halvány mosolyt, véve a lapot, hogy elhiszem az előbbi sztoriját. - Igen, vacsorázni indultam, azt elhiheted, hogy nem ide – nevetek fel most egy kicsit szórakozottan, és már terveim szerint meg is indulok kifelé a szobájából, amikor megüti fülemet az ajánlata. - Gondolod, ha rosszul érezném magam egyedül, akkor felszállok jómagam társaságában erre a hajóra? – kérdezek vissza felvont szemöldökkel, habár pont ezzel árulom el magam, hogy egyedül érkeztem. - De, végül is miért ne? – felelem aztán egy vállrándítás közepette. – Azt hiszem, veled beszéltem eddig legtöbbet, mióta elindultunk – nevetek fel halkan, meg hát egy kicsit rosszul is érzem magam, a miatt, ahogy nemrégiben viselkedtem, habár ezt egyelőre nem mondom ki hangosan. Majd ha ő is csatlakozik, amikor megindulok végre kifelé ebből a szobából és célba veszem a lépcsőt, majd az ebédlőt, ahol festményeket megidéző kilátásban lesz hamarosan részünk.
"Some beautiful paths can't be discovered Without getting lost."
A kora esti könnyed izgalmakat bágyadt, éjjelbe nyúló semmittevéssel akarom leöblíteni, melyet majd megfűszerezek egy kis felfedezéssel. Ez a hajó monumentális méretekkel rendelkezik, aminek igazából csekély részét teszik ki a privát kabinok, hiszen sokkal nagyobb figyelmet fordítottak láthatóan a közösségi terekre. Néhol még zöld övezetet is fel lehet fedezni, ahogy láttam alant a fedélzet bizonyos szegleteiből. Ilyen gondolatokkal és tervekkel akarom elhagyni a szobám ugyanabban az elegáns öltözetben, mint ami fél órája bámult vissza rám a folyosók aranyszegélyezett tükreiről, mikor is olyan váratlan, de ismerős vendégem akad, mint amilyen én voltam neki nem is olyan régen. - A sors fintora... - válaszolom halk szavaira. Valóban az lehet, de én azért az ilyen “véletlenekre” - amik ugye nem léteznek - szeretek odafigyelni, hiszen ha ennyire kiszúrják a szemem, az nem lehet “véletlen”. - Valld be, hogy kíváncsi voltál arra, hogy tényleg ennyire rosszak-e a zárak nálam is, de túl büszke voltál ahhoz, hogy ezt ki is mond, ezért alkalmaztál egy ilyen kis trükköt. - felelem egyből a hosszas magyarázkodására, de mikor ellép tőle, a csillogó, tengerkék szemeim, s az ajkaim szegletében megbújó mosoly hamar arról árulkodik, hogy viccelek csupán. - Nem történt semmi. - legyintek végül, könnyeden elengedve ezt az apró, újabb kis közjátékot. Tudom jól, hogy épp annyira ártatlan ő is, mint én voltam legutóbb. S azt is, hogy neki is épp olyan kellemetlen lehet ez most, mint nekem volt. - Ide úgysem lehetne egyetlen morzsát sem behozni, mert szerintem Mrs. Smith, az egyik takarító azonnal ledobna a hajóról. - utalok az egyik mogorva nőszemélyre felnevetve, akivel már volt szerencsém találkozni, mielőtt felmentem a fedélzetre. Szórakoztató volt az indokolatlan haragja, én jót derültem rajta. Ő már kevésbé. - Igen! Főleg, ha Amerikából kell eljutnod Európába valami fontos dolog miatt, ami azt kívánja, hogy egyedül menj, és hagyd magad mögött a családod és a barátaid. - válaszolom vissza reflexből egy cinkos mosollyal. Igazából ezeket a szavakat magamról is mondhattam volna, hiszen más esetben egyáltalán nem utaznék egyedül, de most a körülmények nem engedik meg, hogy szorosabb kötelékeket tartsak a közvetlen környezetemben. Nem rám lenne ez veszélyes, hanem mindenkire, aki fontos nekem. S hogy miért engem büntet Luciano, a nagyapám... Arra még a mai napig nem sikerült rájönnöm, de ha távol vagyok az otthonomtól, Rómától, mintha elhidegültem volna mindenkitől, akkor talán nem talál rajtam fogást. Nem véletlenül választottam most ezt a hajóutat, hogy rejtettebb utakon látogassak haza. - Ez a beszéd! Ezt én is mondhatnám. - ennek pedig tanúságot ad a szobám is, ahol ha egy pillanatra körbenézett, nem fedezhetett fel női holmikat, s egyetlen nagyobb bőröndön kívül más holmit. Az ágyam is egyszemélyesre van megterítve, így ezt a szobát láthatóan csak én lakom. Át kell szelnünk pár folyosót, s meg kell másznunk pár lépcsőt, hogy eljussunk az étteremhez. Annak bejárata egy széles boltív alatt kezdődik, mely színesebb, de nem rikító virágokkal van elegánsan körbedíszítve, épp úgy, hogy az az alant elhaladónak ne legyen sok, de ne is legyen gyér. Odabent jobbra el lehet haladni a zártabb terekben levő asztalok felé, de én egyből ahhoz a részhez veszem az irányt, ahonnan tökéletes rálátásunk van az aranyló naplementére. - Ott jó lesz? - mutatok az egyik szélső, kétszemélyes asztal felé, amin egy ezüstszegélyű, bordó bársony terítő pihen, tökéletes és precíz terítéssel. A székek hasonló színben, puhán kipárnázva várják, hogy leüljünk rájuk. A szellő kellemes, üdítő hideget hoz felénk az óceán felől, mely csak enyhén próbál megkapaszkodni a hátrazselézett tincseimben - sikertelenül. - Hölgyem. - húzom ki a székét, s ha helyet foglalt, akkor óvatosan betolom azt. A látszat azért csalóka, hiszen nem mondanám magam az úriemberek mintapéldányának, hiszen eléggé mocskos a pofám, és a stílusom is bőven hagy kivetni valót. De hát ha már itt vagyunk, akkor adjuk meg a módját. Én is helyet foglalok, s szinte egyből a kezünkbe nyomja egy idősebb, francia akcentussal bíró, igazán jól öltözött pincér az étlapot. - Én mindenek előtt azért azt szeretném tudni, hogy hívják az asztaltársam. Ha már ilyen spontán sikerült összefutnunk. - eresztek el egy széles vigyort felé. Váratlanul azonban a lágy zenét egy hangos nyikorgás zavarja meg, s mintha a hajó pár pillanat erejéig akadozva siklana. Látom, hogy páran értetlenül néznek maguk köré, de a pincérek közül hamar felszólal az egyik. - Semmi probléma, hölgyeim és uraim, néha tapasztalni fognak ilyet. Folytassák bátran a vacsorát! - kedves és nyugodt mosolya biztatóan hat a legtöbbekre, s innentől én sem tulajdonítok neki több jelentőséget, amilyen hamar jött, olyan hamar felejtem el az iméntieket.
“YOUR WORK IS GOING TO FILL A LARGE PART OF YOUR LIFE, AND THE ONLY WAY TO BE TRULY SATISFIED IS TO DO WHAT YOU BELIEVE IS GREAT WORK. AND THE ONLY WAY TO DO GREAT WORK IS TO LOVE WHAT YOU DO. IF YOU HAVEN’T FOUND IT YET, KEEP LOOKING. DON’T SETTLE. AS WITH ALL MATTERS OF THE HEART, YOU’LL KNOW WHEN YOU FIND IT.”
Az élet, amibe beleszülettem nem igazán engedte meg, hogy bármiféle kellemetlen szituációba, botrányba keveredjek. Mindig bizonyos korlátok között éltem, és azt is lehet rám mondani, hogy mindig is az a tipikus jó kislány voltam. Látszólag tökéletes. Szóval úgy éltem, ahogyan azt elvárták tőlem, felelősségteljesen és meggondoltam viselkedtem, az öcsémmel ellentétben nem övezték skandallumok útjaimat, nem hoztam szégyenbe a családomat, nem hazudtam, legalább is látszólag, ha nem számítjuk bele az én titkos kis útjaimat, melyeket a családom tudta nélkül tettem meg. De ezek inkább csak füllentések, hiszen valami élvezetet nekem is kellett találni az életben, mellyel kifejezhetem önmagam és a magam ura lehetek. Így tehát a mai nap kettős eseményei egyáltalán nem jellemzők rám, s nyilvánvalóan, ha valakinek elmesélem, mi történt velem ezen a hajón egy nap – sőt egy este – leforgása alatt, senki nem hinné el rólam. Ha valaki más osztaná meg velem ugyanezt a történetet saját magáról, akkor nem biztos, hogy én is hinnék neki. Mert, ugyebár, ki az, akire egy idegen ember rányit éppen akkor, amikor pucéran van, majd esik be az ajtaján – szó szerint – ugyanennek az embernek? Alexandra De Mevius-szal sosem történne meg ilyesmi, legalábbis azzal nem, akit a nagyvilág ismer. Ez az egész valóban a sors fintora volt, ahogy ez a pasas is mondja, de azért megforgatom a szememet megjegyzése hallatán. - Igen, minden vágyam volt, hogy betérjek annak a személynek a szobájába, aki nemrég nyitott rám öltözködés közben – jegyzem meg fennhangon, habár aztán belém fagy a nevetés, amikor visszagondolok a történtekre és újra egy kicsit elszégyellem magam. – De hagyjuk… - Rendben – ejtem ki aztán kerek szemekkel ezt az egy szót halkan és kissé bizonytalanul, amikor megnyugtat arról, hogy számára nincs jelentősége a történteknek, és talán nem hiszi azt rólam, hogy szándékosan törtem rá az imént. - Á, nem mondod, hogy már a személyzettel is sikerült valamiféle kellemetlen helyzetbe keveredned? – nevetek végül mégiscsak fel őszintén, amikor az egyik takarítóval való nem éppen harmonikus kapcsolatát kezdi el ecsetelni. Tisztában vagyok vele, hogy az ilyen luxushajókon többnyire még az a régimódi, kissé konzervatív és földhözragadt személyzet munkálkodik – pláne, ha korosabb hölgyről van szó, aki még a régi időkben élte fénykorát -, kik az ugyanilyen utasokhoz vannak szokva. Nos, ha elképzelem például a mi házsártos és rendmániás házvezetőnőnk, és ennek a feltűnően tetovált fickónak a kapcsolatát, abból semmi jó nem sülhet ki, hiszen Miss Crowshaw valószínűleg szívrohamot kapna. Ez megnevettett. - Nekem még nem volt szerencsém hozzá – teszem hozzá ugyanolyan hangulatban csillogó mosolyom társaságában. - Hát én személy szerint nem éppen fontos dolog miatt megyek, egyedül se lett volna muszáj, és eddig nem is volt rá példa, csak egy egyszerű családlátogatás – válaszolok neki csak úgy ösztönszerűen, pedig igazán nem állt szándékomban senkivel sem megosztani az útitervemet, sem kötelességem nem lenne. Itt azonban azonnal el is hallgatok és egy kicsit el is komorodik az arcom, hiszen eszembe jut, hogy ez az út jelen pillanatban egy kis menekülés és megváltás is számomra a hivatalos eljegyzésem időpontját ez által elodázva. Az is furcsa tőlem, hogy elfogadom ezt a vacsorára való invitációt vagy mit is, hiszen más esetben biztos vagyok benne, hogy azonnal visszautasítom, viszont a jelenlegi bakis helyzeteket tekintve, azt hiszem, nincs rá ok, hogy egyedül egyek. Ráadásul úgy is színt akartam még vallani, és ez a meghívás kapóra jött. Habár többedik ízben veszek részt egy ilyen utazáson, a luxus pedig a mindennapjaim része, mindig meggyönyörködtet az a látvány, ami egy ilyen vízi csoda fedélzetén található. A hangulata, az illatok, a kilátás, főként naplementekor egyszerűen utánozhatatlan és megismételhetetlen. - Persze – bólintok, amikor a férfi egy kétszemélyes asztal felé mutat, hiszen nekem igazából teljesen mindegy volt, hogy hol foglalunk helyet. Így is, úgy is káprázatos minden. - Ó, igazán köszönöm – mosolyodok el nevetve, amikor még a széket is kihúzza nekem ez a rejtélyes idegen. Nem mintha nem lennék hozzászokva a hasonló gesztusokhoz, a mostani helyzetben mégis meglepő. - Ja, igen… A nevem Alexandra De Mevius – nyújtom felé színpadiasan a kezemet az asztal fölött, várva, hogy majd ő is követi a példámat. Azonban egyúttal a hajótest váratlanul nyikorogni kezd alattunk, ami megzavarja ezt a békés hangulatot. Habár a pincérek azonnal igyekeznek megnyugtatni minket. - Tarozom egy vallomással, ha már így itt vagyunk – kezdek bele miközben mindketten a pincértől kapott étlapot lapozgatjuk. – Bevallom, a ma történtekért egy kicsit én is hibás vagyok. Nem is annyira az ajtókkal van baj. Mivel olykor nehezen maradok meg a hátsómon, kiderítettem, hogy igazából nincs velük semmi gond, csupán én voltam figyelmetlen és nem zártam be azt – vallom be, miközben elhúzom a számat. – Úgyhogy, ha én bezárom azt az ajtót, akkor te nem tudsz rám nyitni… De egyébként egy normális nőnek mondhatom magam, azt hiszem. Talán folytatnám még tovább, de akkor egy újfent az a vontatott nyikorgó-csikorgó hang üti meg füleinket, és a hajó is furcsán megbillen. Még a székembe is bele kell, kapaszkodjak, hogy ne billenjek fel. Nem vagyok az az ijedős fajta, de most mégis csak valami aggodalom lesz rajtam úrrá. - Nem először utazok ilyen kaliberű hajóval, de szerintem ez már nem mondható annyira gyakran tapasztaltnak – veszem kissé suttogóra a hangomat, hiszen a világért sem akarok pánikot kelteni a többi utasban.
"Some beautiful paths can't be discovered Without getting lost."
- Dehogynem! Szerintem épp mocskosul rossz csillagzat alatt vagyok, mert pár óra alatt nem egy nőt sikerült magamra haragítanom úgy, hogy most kivételesen tényleg ártatlan vagyok mindenben! - emelem fel kezeimet nevetve, mintha valahol azért tisztában lennék a saját csalfa bűnösségemmel, hiszen még most is hihetetlen, hogy most az egyszer teljesen ártatlan vagyok mindenben, csupán rosszkor voltam rossz helyen. Bár, annyira talán az utóbbi esetet nem mondanám azért rossznak, ha a kellemetlen momentumokat félrerakjuk... Mert hát egy férfi szeme azért elraktározza a szépet nagyon sokáig, még akkor is, ha tiltott gyümölcsként tekintett rá. - Néha szerintem azért kell az embernek az, hogy egyedül legyen ismerősök nélkül. - ennyit fűzök csupán hozzá, nem többet. Én is családlátogatáson vagyok éppen, de mint tudjuk, ez sokkal bonyolultabb annál, mint elsőre tűnik. Hiába, mindenkinek vannak titkai. Ám nem azért vagyunk itt, hogy ezeket firtassuk, inkább koncentráljuk a könnyed vacsorára. Nem sűrűn voltam eddig ilyen luxus hajóúton, de az embereket elnézve sokan nagyon jártasak az ilyen helyeken, szinte otthonosan mozognak már mindenhol. Én még ettől nagyon messze állok, de azért határozottan célzok meg egy jó kilátással bíró asztalt, ahova mindketten letelepedünk. Oldalra sandítva a távolban finoman ringatózó vizekre, eléggé filmbe illő látvány tárul elénk, ahogy a napsugarak óvatosan törnek meg a felszínen. Ha művész lennék, ilyen látványvilágból könnyedén tudnék ihletet meríteni, de egyelőre megmaradok az apróbb tetoválások készítésénél. Az is majdnem művészet. - Angelo D’Amore. – nyújtom kezem én magam is, s most a szokásosnál finomabban feszítem összébb ujjaimat. Kósza gondolatként megjegyezném, hogy egymás után hallva neveinket remekül csengenek együtt. Aztán némán, kézfejemre megtámasztott állal, egyre szélesedő mosollyal hallgatom végig a kis önvallomást. Eléggé laza a felfogásom és a hozzáállasom a dolgokhoz, így semmiféle negatív érzelem nem bukkan fel bennem. - Nem szokásom ilyen apróságokból ügyet csinálni. Mindenki hibázik, nem igaz? – és a gondolataimban felüti a fejét egy hűs pohár bor a vacsoránk elé, azonban ez a kellemes kép hamar szerte foszlik, mikor újabb zajok jönnek lentről a hajótest felől, s még meg is billenünk. - Én nem vagyok túl gyakori ilyen helyen, de egyáltalán nem hangzik ez jól, főleg mert... – felállok helyemről, s a vízfelszínt és az eget kezdem kémlelni. - A víz nyugodt, és ha vihar is lesz, az még messze van. – mutatok a távolban gomolygó fellegekre, amiknek még az előszele sem érkezett meg, s az sem biztos, hogy elér minket. Épp ezért nyugtalanító a helyzet. - Nézd őket. – súgom halkan Alexandra felé, mikor visszaülök helyemre, s a pincérek irányába biccentek. Őszinte riadalom látszódik az arcukon, ahogy összegyűlnek kis csoportba, s tehetetlenül forgolódnak. Ekkor váratlanul recsegés hangzik fel egy hangszóróból, s egy férfi hang szólal meg utána. - Itt Edward Calvera beszél, a hajó kapitánya. Történt egy apróbb technikai hiba, de szakembereink már dolgoznak a probléma elhárításán. Addig is kérnénk mindenkit, hogy őrizzék meg a nyugalmukat. – újabb recsegés, majd néma csend. A tömeg zúgolódása alább hagy, láthatóan visszatér a nyugalom, de én valahogy máshogy látom a helyzetet. - Tehát apró hiba lenne az, ami ennyire megbillenti a hajót? – váratlanul leszedem a középső ujjamon levő gyűrűt, amit élére állítok az asztalon. S hogy miért teszem ezt? Mert volt egy sejtésem, ami akkor igazolódik be, mikor a gyűrű elkezd gurulni, s a tenyeremben landol az asztal szélén. - Szóval még nem álltunk vízszintbe... – állapítom meg hangosan. - Nincs kedved velem sétálni egyet a fedélzeten vacsora előtt? Hátha okosabbak lennénk. És bár nem vagyok paranoiás, de technikai szemmel nézve kicsit sem volt egészséges az a hang. – felállok helyemről, s nyújtom kezem Alexandra felé, ki nem mondva a tényt, hogy a mentőcsónakokat akarom megnézni magamnak. Elvégre jobb félni, mint megijedni...
“YOUR WORK IS GOING TO FILL A LARGE PART OF YOUR LIFE, AND THE ONLY WAY TO BE TRULY SATISFIED IS TO DO WHAT YOU BELIEVE IS GREAT WORK. AND THE ONLY WAY TO DO GREAT WORK IS TO LOVE WHAT YOU DO. IF YOU HAVEN’T FOUND IT YET, KEEP LOOKING. DON’T SETTLE. AS WITH ALL MATTERS OF THE HEART, YOU’LL KNOW WHEN YOU FIND IT.”
- Ó, te szegény! Csak bántanak téged a csúnya, rossz nők ezek a luxushajón - nevetek fel most már én is, és már nyoma sincs rajtam a pár órával ezelőtti haragnak vagy szemrehányásnak. Igen, mondjuk valóban elég vicces és nem hétköznapi helyzetekbe keveredik az a fickó a mai nap során, és ez még csak az út első napja, ki tudja, mi vár rá a későbbiekben. - És igen, nyilván te vagy az ártatlanság mintaképe is - teszem még hozzá szinte ugyanúgy huncut mosollyal a nem létező bajszom alatt. - Ezt én is pontosan így gondolom - mondom most már elkomolyodva és őszintén. Nem is tudja, én magam, sokszor mennyire vágyom az egyedüllétre és a szabadságra. Természetesen ebbe a témába most nyilván nem megyek bele. Ez is a neveltetésem része, a távolságtartás és, hogy el tudjam rejteni, mi játszódik le bennem legbelül. Ahhoz képest, hogy nemrég még mennyire a hátam közepére kívántam azt a fiút, mire felmegyek a helyiséghez, ahol vacsorázni tervezünk, ezek az ellenérzések szinte teljesen eltűnnek belőlem. A hangulat igazán zavartalan, a kilátás és a dekoráció kiegészítik egymást, a kellemes, halk zene és a nyári este illata mint afelé irányítják tudatomat, hogy végre elfelejtsem a családi nyomást és csak úgy egy picit élvezzem az adott pillanatot. Talán még jobb is ez így, hogy nem egymagamban üldögélek. és amúgy is ritkán adatik meg, hogy megismerhetek tőlem teljesen távol álló embereket. Annyira békés a helyzet, hogy szinte azonnal megfelelőnek érzem a pillanatot arra, hogy színt valljak és ezt meg is osszam a velem szemben ülővel. Nem is volt olyan nehéz ez, ugye? - D"Amore? Milyen különleges név! - jegyzem meg mosolyom közben mialatt kezet fogunk egymással. - Milyen eredetű név ez? Olasz vagy netán francia? - érdeklődöm csillogó szemekkel, hiszem valóban érdekel ennek a ritka családnévnek a története. Úgy, ahogy a mi családunknak is van történelme és múltja, bizonyára az övének is. Szerencsémre a bocsánatkérés-féleséget is gond nélkül elfogadja tőlem, így nem is tervezek tovább foglalkozni a témával, helyette rendelni szeretnék végre. Ezt azonban megakadályozza a hajótest furcsa ingása, mely mozgás egyre csak aggasztóbbá válik. - Valóban nem úgy néz ki, mintha itt bármiféle vihar és készülődne egyhamar. Bár az időjárás kiszámíthatatlan, ugyebár - bólogatok egyet értően Angelo szavaival, meg igaz, már jómagam is megjegyeztem, hogy egy ilyen kaliberű hajónak nem kellene ilyen hangokat kiadnia. - Á, itt valami tényleg nem stimmel - suttogom én is vissza halkan, amikor az asztaltársam felhívja a figyelmemet a személyzet nyugtalan viselkedésére. Ezt követően pedig a kapitány hangszóróból szűrődő szavai is megerősítenek abban, hogy nincs minden a legnagyobb rendben. S habár nem vagyok az a pánikolós típus, most mégis rossz előérzetem van. Aztán félig nyitott ajkakkal figyelem Angelo műveletét, amit a gyűrűvel végez, majd kissé bizonytalan pillantást vetek felé, amikor rájövök, hogy mit szeretne ezzel megmutatni vagy megfigyelni. - Sétálni? Most? De még meg sem rendeltük... - kezdek bele meglepetten felemelve bal kezemet, amikor a másik szavaival szinte elráncigál az asztaltól, de mégis valamiféle ösztönös indíttatásból megindulok vele, ahová menni szeretne. Ugyanolyan ösztönösen nyújtom felé a kezemet, ahogy ő felém, s ha eddig nem is voltam megijedve, most már biztosan kezdek abba az állapotba kerülni. Nem is szokványos, sétához való tempóval haladunk a hajó oldala felé, ahol bizonyos számú mentőcsónak helyezkedik el. Követve Angelo pillantását, látom, hogy éppen ezeket a kis alkalmatosságokat kezdi el figyelni. - Mi az? Le akarsz nyúlni egyet? - kérdezek felé viccelődve, mert egy percig se hiszem azt, hogy valóban tervei vannak a csónakokkal. De alig, hogy kimondom a viccnek szánt kérdésemet, a hajó egy pillanatra megdől, olyannyira, hogy a korlátban kell megkapaszkodom, ha talpon akarok maradni a magas sarkúmban. - Nem tudom, nem megyünk vissza a többiekhez, hátha megtudunk valamit a személyettől? - kérdezem most már nem annyira nyugodt hangon, majd egy újabb lökés következik minek hatására automatikusan kapaszkodom is.
"Some beautiful paths can't be discovered Without getting lost."
Sokkal kellemesebb a hangulat így, hogy a sors okozta galibából nem kerekedik nagyobb baj, s mindkettőnk szerencsétlensége végre kioltja a másikat. Feloldódik a zavart hangulat, mintha mi sem történt volna, s ezt felváltja egy sokkal közvetlenebb, viccelődő és enyhén csipkelődő légkör, melybe esélyünk nyílik jobban elmélyülni odafent az étteremben. Tökéletes, vászonra illő kilátás, ilyen csillogó naplementét azért ritkán láthat az ember. - Olasz. Anyámnak és apámnak mindig is jó volt a humora... “Angyali Szeretet”. - fordítom le neki nyersen, s látványosan végigmutatok saját magamon, mi is lett abból a bizonyos tengerkék szemű, fekete hajú, sápadt bőrű angyali tüneményből, mint aki huszonnyolc évvel ezelőtt voltam. - Bár megmondom őszintén, a De Mevius nagyon ismerős számomra, de most meg nem tudnám mondani, hogy honnan. - töprengek el államon óvatosan végigsimítva. Minél többször mondatom ki a lelkemben lapuló hanggal a nevét, annál ismerősebb valahonnan, de egyelőre halvány gőzöm sincs, hogy az emlékeim mely részében keressem. Sokáig nincs is esélyem kutakodni, hiszen a hajó furcsán kezd viselkedni alattunk. - Tudsz úszni amúgy, Alexandra? - teszem fel kellemetlen témánk közepébe a kérdésem. Sejtheti talán, miért érdekel a válasza. Még ha nem is lesz szükségem erre az információra, ártani nem árt, ha többet tudok meg róla. Közben mesés illatok szállnak felénk a konyha irányából, de még ez sem tud visszatartani attól, hogy minél előbb megnézzem magamnak a mentőcsónakokat, s azoknak az elhelyezkedését. Ebben szerencsére nem maradok egyedül, a leányzóval az oldalamon sétálunk feljebb. Mikor megérkezünk, egyből elkezdek számolgatni, s mint valami matematikus, úgy pörög némán a nyelvem. - Őszintén? Nem árt, ha tudjuk, hogy egyből hova kell mennünk, ha beüt a baj. Amúgy meg... Nekem furcsa, hogy csak ennyi mentőcsónak van. Sokkal többen vagyunk annál, mint hogy minden ember elférjen ezekben. Mondanám, hogy talán tartogatnak valahol felfújhatót, de itt a nyílt vízen az kicsit sem lenne biztonságos. Ezek azért eléggé masszívak. - mutatok feléjük, miközben halkan elhadarom a felfedezésemet, ami kicsit sem biztató. Ahogy az sem, hogy újabbat rándul ez az átkozott hajó, akkorát, hogy már kénytelen vagyok megkapaszkodni a korlátban. Egyik kezemmel. Másikkal azonnal Alexandra karja után kapok, hiszen ne felejtsük el, hogy az ő magassarkúja kevésbé nyújt neki biztos alapot, mint az én cipőm. Nem lenne szerencsés, ha megbillenne miatta, s véletlenül átlendülne a korláton. Az szinte egyenlő lenne a halálával, ha maga alá sodorná ez a monumentális luxushajó. Újabb lökés érkezik. Ez most sokkal nagyobb, mint az előzőek, s olyan hangok érkeznek fel a mélyből, mintha egy katasztrófa film kellős közepére csöppentünk volna. Erős, mélyen morgó hang, mintha egy túlvilági lény pofájából szállna elő, mely megtöri a kint honoló csendet. Törés és szakadás zajai, majd az a bizonyos kürt, mely fájón hasít bele a fülembe. - Ez kurvára nem gyakorlat. - kiabálom túl a szirénát. Ezt követően a kapitány szól bele ismét a hangszóróba, ki arra utasítja az embereket, hogy azonnal menjenek a mentőcsónakokhoz. Ez rohadtul nem vicc már. - Ebből baj lesz. Gyere! - megragadom azonnal Alexandra kezét, s húzni kezdem magammal pár fedélzeti dolgozóhoz, akik elkezdik beüzemelni a csónakokat. Igazából tíz másodperc alatt ott vagyunk, így elsőként érhetünk oda. - Először a nők és a gyerekek! - közli az ötvenes éveiben járó férfi, mire én erőset taszítok rajta, akkorát, hogy elbotlik, s elterül a földön. Olyan idegállapotba kerülök, hogy ha kell, leütök bárkit. - Kurvára nem fogom megvárni, amíg ideér a tömeg! - lengetem meg felé és a többiek felé az öklöm, akiknek láthatóan van most nagyobb gondujk is annál, mint hogy egy olyan alakkal kötekedjenek, mint én. - Gyere, segítek! - nyújtom kezem Alexandrának, akit innentől nem áll szándékomban magára hagyni. A többi ember pedig nem érdekel. Senkiért sem fogom feláldozni magam, az kurva élet! Ha csak a leányzó nem gondolja meg magát az utolsó pillanatban, s nem válik önfeláldozóvá, abban az esetben az utánunk következő még tíz emberrel együtt leeresztenek minket a vízre az egyik fedélzeti munkással. Ő beindítja a motort alant, s már kezdünk is távolodni a hajótól, mely minél kisebb lesz mögöttünk, annál inkább látszik, milyen borzalmasan elferdült. - Ezt nem hiszem el... Miért történik velem mindig valami faszság? Miért? - szegezem kérdésem Alexandra felé, melyre egyáltalán nem várok választ. - Te is ennyire szerencsés vagy? Neked is állandóan keresztbe tesz az élet? - kérdem tőle halkan, miközben idegesen túrok bele a hajamba. Eddigre már a víz hullámainak monoton zaját felváltja a hajó felől érkező sikolytornádó, az üvöltéskavalkád, s van egy olyan érzésem, hogy ez még csak a kezdet...
“YOUR WORK IS GOING TO FILL A LARGE PART OF YOUR LIFE, AND THE ONLY WAY TO BE TRULY SATISFIED IS TO DO WHAT YOU BELIEVE IS GREAT WORK. AND THE ONLY WAY TO DO GREAT WORK IS TO LOVE WHAT YOU DO. IF YOU HAVEN’T FOUND IT YET, KEEP LOOKING. DON’T SETTLE. AS WITH ALL MATTERS OF THE HEART, YOU’LL KNOW WHEN YOU FIND IT.”
Nem hittem volna, hogy azzal a pasassal, akit nemrég még a hátam közepére sem kívántam és egy perverz kukkolónak gondoltam, majd ilyen jól el tudok beszélgetni. Sőt, még azt is ki tudom jelenteni, hogy igazán érdekes beszélgető partnernek bizonyul. Igazából mindig is jóhiszemű ember voltam, s talán ezért se feltételezek erről az emberről rosszat a mai incidens után sem. Érdeklődve hallgatom, amikor a nevének származását és jelentését osztja meg velem, s azt hiszem, nem is bírom ki, hogy ne mosolyodjak el rajta. - Wow, ez aztán nem semmi! Valóban nagyon izgalmas név, már csak az a kérdés, hogy a szülői jóslat mennyire bizonyult valósnak - fejtegetem ezt a témát elmélázva egy apró mosoly keretében, de aztán halkan fel is kacagok. Azért így elnézve ezt a férfit, semmiképp sem tűnik annyira angyalinak, aztán lehet, hogy tévedek, nem szoktam előítéletes lenni. - Bizonyára jó viszonyban vagy a szüleiddel - teszem még hozzá halkan. Nem szeretek más magánéletében vájkálni, de arról a szülőről, aki ilyen gondosan választ nevet a gyerekének, csak azt tudom elképzelni, hogy gondoskodó lehet. Amikor az én nevemre tér át ismét, egy picikét elkomolyodok, de nem azért, hogy ne akarnék rá válaszolni, csak általában kicsit kellemetlen nekem az emberek pillantása, amikor megtudják, hogy ki vagyok. Ebben az esetben viszont talán nem is lesz minden világos neki. - Igen, elég sokaknak ismerős ez a név - húzom el a számat látványosan miközben elkapom róla a pillantásomat. - Talán az újságokból, televízióból...ki tudja. A családom eléggé ismert New York-ban, elég régi története van a nevünknek, és ami ezzel jár - vonom meg a vállamat, hiszen nem kívánom kivesézni az anyagi és társadalmi helyzetünket, nekem az kellemetlen lenne. Szerencsémre vagy éppen szerencsétlenségemre nem kell tovább belemerülni a témába, hiszen a hajó állapota biztosan elveszi figyelmünket róla és egyéb lényegtelen dolgokról. - Igen, elég jól úszom, de hogy jön ez most ide? Gondolod, hogy szükségem lesz rá? - kérdezem felvonva szemöldökömet és közben azon agyalok, hogy a kérdést ez az Angelo komolyan gondolja, vagy csak viccelődik velem. Viszont arckifejezését látva arra kell gondolnom, hogy bizony komolyan gondolja, amitől én is visszaveszek derűs arckifejezésemből. Hamarosan már azon kapom magam, hogy az éttermi részt elhagyva a mentőcsónakokat szemlélem ezzel a titkos idegennel, habár azt még mindig nem akarom belátni, hogy itt valami tragédia van készülőben. Nem, mert nem szokásom pesszimistának lenni, és nem mert. pontosan az ok miatt, amit gyakran annyira utálok, tudom, hogy mindig valaki kihúz a csávából, hiszen mindig védve voltam, mindig mindent elintéztek helyettem, sosem érhetett baj. - Ebben van valami - jegyzem meg halkan, amikor a mentőcsónakok biztonságáról és mennyiségéről beszél. - Reménykedjünk benne, hogy azért, mert a mai világban egy ilyen hajónak nem lehet nagy baja, illetve, ha lenne is, akkor biztosan létezik egy biztonsági protokoll, ami segítségével gyorsan kimentik az embereket - teszem hozzá kissé naivan, habár szavaimmal saját magamat sem nyugtatom meg kellőképpen. Viszont amikor egymás után többféle vízlökés is éri a yacht-ot, rájövök, hogy teljesen hülyeséget beszéltem az előbb, és ezáltal el is szégyellem magam egy kicsit. - Köszönöm - mondom oda halkan a másiknak, amikor a második lökés ideje alatt megfogja az én karomat is, ez igazán jól esik, hiszen nem lenne kötelessége. Viszont úgy igazán csak akkor fogom fel, hogy nagy baj van, amikor megszólalnak a hajó fülsüketítő szirénái is és Angelo azt kiáltja, hogy ez bizony nem gyakorlat - persze, ő kissé más szavakkal. Pont akkor, amikor már kissé távolabb kerülünk a csónakoktól. - Mint mondtam, csak van valami kimenekítési terv... - próbálok diktálni a másikba egy kis józant észt, de ő csak újra megragad és ismét csak visszatérünk arra a helyszínre, amit csak nemrég hagytunk el. Ennek köszönhetően, mivel mi már tudjuk, hová kell rohanni, mi vagyunk az első személyek, akik elérik a mentőcsónakok lelőhelyét. S habár én hajlanék az egyik tiszt kijelentésére, miszerint a gyerekeké és nőké az elsőbbség, Angelo nem is hajlik a dolog felé, és nem is igazán hagy szóhoz jutni. Viszont ezzel egyetemben az ezt követő viselkedése is meglep, amikor félrelöki az öreg férfit, hogy magunknak szerezzen helyet az egyik mentőcsónakban. Én azonban jelenleg annyira le vagyok döbbenve, hogy csak megyek utána és teszem, amit mond. Nem vagyok képes neki még a nemtetszésemet se kinyilvánítani. Azt hiszem, ezt hívják túlélési ösztönnek. Mindig annyira hangoztattam, hogy én nem olyan vagyok, mint a családom és a hozzánk hasonló társadalmi előnyökkel rendelkező emberek, hogy én talpraesettebb vagyok a hozzám hasonló úri lányoktól, hogy én megállom egymagam is a helyen a világban - most mégis úgy érzem magam, mint egy tehetetlen, ijedt kislány. - Nem, nem igazán... - rázom meg a fejem kérdése hallatán, ami nyilvánvalóan költői volt, de mégsem bírom ki, hogy ne reagáljak rá. De valóban az a helyzet, hogy még sosem keveredtem ilyen veszélyes helyzetbe, mindig volt mellettünk egy biztonsági ember, aki akár élete árán is megvédett volna minket ilyen szituációban, de ez az egész számomra most teljesen új. - Igazából még sosem történt velem ilyesmi. Amikor már kissé távolabbról látom az elferdült hajót, hallom a tömeg céltalan kiáltását, a hajótest rendellenes zúgását, csak akkor fogom fel teljesen, hogy hol vagyok és pontosan mi történik, és életemben először azt, hogy most nem siet senki a segítségemre. - Haladnunk kellene, hogy találjunk valami kikötésre alkalmas partszakaszt mielőtt teljesen besötétedik - vetem oda Angelo-nak és a hajó egyik dolgozójának, aki velünk tartott, bizonyára, hogy irányítsa a hajót. Azonban, ahogy a félhomályban körbetekintek, nem igazán látom semmi mást a sötétkék hullámtengeren kívül, ami eléggé elkeserítő. S ha ez mind nem lenne elég, valami dübörgő hangot hallok meg fentről, a magasból. Elsőre le se esik, hogy mi lehet ez a hang, annyira leblokkolnak az eddigi események, de aztán rá kell jönnöm, hogy az időjárás sem kímél meg bennünket, vihar van készülőben. - Nincs valakinél egy mobiltelefon? - jut hirtelen az eszembe egy utolsó reménysugár, hogy ha talán értesíteni tudom apámat, mindenki megmenekül. - Csak egy hívást kellene lebonyolítanom, és jönnek értünk. Csak ekkor figyelem meg a velünk egy csónakba került embereket, a szintén rémült, bizonytalan és talán dühös arckifejezéseket. Ekkor esik le az is, hogy a táskám és vele együtt a mobilom is a hajón maradt. Ez mellett eltörpül a tény, hogy a csónakba való beszállás közben elveszítettem az egyik cipőmet. De kit érdekel? Hiszen a tűsarkúk nélkül amúgy is kényelmesebb ezen a helyen. A másik, lábamon maradt fél pár lábbelit is lekapom a lábamról, és egy mozdulattal belehajítom a mélybe, hogy ne foglalja a helyet. Közben villámcsapás fényét pillantom meg a vízen, mire ijedten újan szerzett barátomra, Angelo-ra nézek. - Nálad nincs telefon? Veled tényleg mindig ilyenek történnek? Van valami ötleted? - szegezem neki hirtelen a kérdéseket, mintha ezt legalább is neki kellene megoldania.
"Some beautiful paths can't be discovered Without getting lost."
Szülői jóslat... Telitalálat! Bár nem mondanám túlságosan vallásosnak a szüleimet, különösen nem apámat, de anyám látván, hogy milyen reményeket fűz az öreg D’Amore a legidősebb fiúba, Leonardoba, valami isteni sugallatként ragaszkodott ahhoz, hogy én az Angelo nevet kapjam. Annyiból bejött, hogy nem vagyok olyan kegyetlen, mint a családunk férfi tagjai, és a lelkiismeretem bennem erősen tombol, s még hidegvérrel sem vagyok képes gyilkolni... Azért nekem is voltak bőven olyan dolgaim, melyekkel nem szolgáltam rá a nevemre. - Nem vagyok túl régóta New Yorkban, úgyhogy a híresebb családokat még nem ismerem nagyon névről sem. - bólintok hát arra, hogy talán a tévé vagy az internet sodorta elém, de most így meg nem tudnám mondani, honnan ismerős. Az is lehet, hogy összekeverem egy másik névvel. Tovább azonban nem tudjuk boncolgatni ezt a témát, hiszen akadnak sokkal fontosabb dolgok ennél. Mondjuk ha választhatnék, inkább huszonnégy órában ecsetelném a neveinket, mint hogy itt baszakodjunk ezzel a nyomorult hajóval, melynek egyre rosszabb hangja és mozgása nagyon baljósat sejtet. - Nos, úgy hiszem, hogy igen. - pillantok magunk köré célozva arra, hogy víz ölel minket körbe. Az persze eszembe sem jut, hogy oké, hogy mindketten tudunk úszni, de ha erre kerülne a sor, túlságosan sokáig akkor sem húznánk, ha nem háborogna a tenger. Ugyanis halálra fagynánk nem is olyan hosszú időn belül. Kurva Titanic! - Tetszik az optimizmusod. Biztosan minden rendben lesz. - meg a nagy lófaszt! Én inkább felkészülök a legrosszabbra, maximum kellemesen csalódunk mindketten. Hiába a filmekben látunk vissza ilyen katasztrófákat, és azt hisszük, hogy a való életben ilyen nem történhet... Sajnos de, nagyon is megtörténhet bármi. A túlélési ösztön bennem mindig is erősen tombolt. Talán akkor éledt ez fel először, mikor a nagybátyám által kis híján meghaltam kilenc évesen, mikor kést döftek a hasamba, melynek emlékét a mai napig őrzöm. Túléltem ugyan, de utána borzalmas évek következtek, nem találtam a helyem, s még depresszióba is estem. Aztán fordítottam a kockán, s változtattam az életemen tudatosan, mert olyan irányba sodródtam, ahol ha átlépem a határt, onnan nincs visszaút. Pozitívan igyekeztem felfogni az életet, s úgy söpörtem el az előttem levő akadályokat, mintha porszemek lettek volna. Megerősödtem. Fizikailag és lelkileg egyaránt, és azóta sem hagyom, hogy bárki játszadozzon az életemmel. Még egy kibaszott nagy fémkupac sem! Ettől persze kegyetlennek tűnhetek, hogy bárkit képes vagyok eltaszítani az útból, hogy magunkat mentsem, de egy életünk van. Egyetlen. Amit nem fogok feláldozni senki kedvéért sem. Ezért is kerülünk fel elsőként a mentőcsónakra, s távolodunk el végre jó messzire a borzalmas állapotban levő hajótól. - Nem, hölgyem, megvárjuk, hogy kimentsenek innen. Nem megyünk sehová, nézzen már körül! Hova mennénk?! - feleli a hajót irányító dolgozó Alexandra szavaira kikelve magából. - Hé, haver, nyugi van. Mindenki feszült, nem kell faszoskodni az emberekkel. - felelem neki halkabban. Én is ideges vagyok és feszült, s tudom, hogy elég egy szikra, hogy kiosszak valakit, de hát muszáj volt valami rohadtul bölcset mondanom. - Az én telefonom a kabinban maradt. - válaszolom neki, miközben tehetetlenül megpaskolom a zsebem. - Nincs térerő itt a semmi közepén. De már értesítették az illetékeseket. - az egyik idősebb nő előhúzza a táskájából a mobilját, amit meglenget Alexandra előtt, aki láthatja, hogy nulla térerővel bír a készülék. - Fogalmam sincs, mennyi idő, mire ideérnek a repülőkkel és a mentőhajókkal. Nagyon távol vagyunk minden partszakasztól. - szól közbe a hajót irányító férfi. - Úgyhogy várunk. - mondja kétségbeesetten, érezhetően sok reményt elvesztve. - És végignézzük premier plánból a Titanic 2-t... Remek! - fűzöm hozzá halkan, némi gyűlölettel vegyített hangon. Hiszen esélyesen valami dolgozói mulasztás miatt történik ez velünk. Valaki nem ellenőrizett valamit, ami most sok életbe fog kerülni. - Az ilyen idióta véletlenek szeretnek megkörnyékezni, valahogy szeretek rosszkor lenni rossz helyen. Ötlet? - nézek körbe. - Bármi történik is, maradj a közelemben, majd én segítek. Egyelőre csak ez az ötletem van. - és ez sem tűnik túlságosan kézenfekvőnek, hiszen a nemrég még távolban tomboló vihar széle elérkezett hozzánk egy erősebb hullám formájában. Az eső is elkezd cseperegni, s egyre inkább zúgolódik az ég. Ebből megint baj lesz... - Nincs semmiféle szárazföld a környéken? - kérdem a dolgozótól, aki erősen megrázza a fejét. - Én nem tudok róla, de ismétlem, itt kell maradnunk a hajó közelében! - válaszolja hisztérikusan. - És mégis hogy akarsz itt maradni baszdmeg, ha a nyakunkon van egy kibaszott vihar is?! - kérdem tőle kikelve magamból, de megint csak nem lesz lehetőségünk tovább veszekedni. Ugyanis a hullámok egyre nagyobbak, s hiába kapaszkodunk... Hamarosan a tenger foglyai leszünk mindnyájan.
“YOUR WORK IS GOING TO FILL A LARGE PART OF YOUR LIFE, AND THE ONLY WAY TO BE TRULY SATISFIED IS TO DO WHAT YOU BELIEVE IS GREAT WORK. AND THE ONLY WAY TO DO GREAT WORK IS TO LOVE WHAT YOU DO. IF YOU HAVEN’T FOUND IT YET, KEEP LOOKING. DON’T SETTLE. AS WITH ALL MATTERS OF THE HEART, YOU’LL KNOW WHEN YOU FIND IT.”
Igen, most határozottan megismerkedek egy új érzéssel, amit eddig még az életben nem tapasztaltam, a kilátástalansággal. Végül is azért indultam el erre a magányos és hosszú hajóútra, hogy új dolgokat tapasztaljak, hogy egy kicsit fellélegezzek a családom figyelő és kontrolláló tekintete elől. Hát most megkaptad, Alexandra! Vagyis hamarosan megfogod. Egy kis megkönnyebbülést jelent a számomra, hogy Angelo nem ismeri a családomat, de még a De Mevius nevet sem. Igazán örülök, hogy itt most nem e-szerint fognak megítélni és véleményezni. - Hála Istennek! - nevetem el magam őszintén, amikor a férfi meg is jegyzi, hogy nem tősgyökeres New York-i és így nem ismeri a családomat. Nem mintha szégyellném őket, de néha nagyon zavaró tud lenni a nyájas álkedvesség vagy az érdekből való társalgás. De ezek után olyan dolgok történnek, ugyebár, ami elvonja a figyelmemet a családomról és a nevetséges önsajnálatomról is. Természetesen, próbálok optimista lenni, mint mindig, minden helyzetben. S habár Angelo szavai is ezt az optimizmust sugallják biztató szavaim után, érzem rajta és látom tekintetéből is, hogy ő egyáltalán nem ezt gondolja az adott helyzetről. Aztán végül is, amikor a tragikus történések után egy mentőcsónakban, fél cipőben és kiszolgáltatott helyzetben ücsörgök sok hozzám hasonló rémült emberrel, bebizonyosodik, hogy ezzel a fene nagy optimizmussal nem sokat értem el. Igaz, ez nem jelenti azt, hogy feladnám és a magam módján nem próbálom meg menteni a helyzetet, csak lassan én is kezdem már felfogni a valóságot. Érdekes, hogy mindig a családom által kapott kiváltságokkal és előnyökkel van problémám, most mégis ők és a lehetőségeik az elsők, akik beugranak nekem. Tudom,hogy csak egy telefonhívásomba kerülne és mindent megtennének azért, hogy megmeneküljek, de valamiért az élet úgy gondolja, hogy most megadja nekem, amire mindig is vágytam, boldoguljak csak önerőmből! Viszont hiába próbálok kommunikálni a hajó dolgozójával, aki történetesen irányítja a csónakot és akinek talán az lenne a dolga, hogy kimentsen, ne adj isten, megnyugtassa utasait, nem igazán kapok tőle pozitív visszajelzést. - Rendben, akkor várunk. Csak remélem, hogy mielőbb itt lesznek azok az emberek, akik kimentenek. Biztosan értesítették már őket, igaz? - szólok vissza talán magamra nem jellemző enyhe gúnnyal a hangomban, de ekkor már nagyon rossz érzés támad fel bennem. Ráadásul nem szeretem a tehetetlenséget és a tehetetlen embereket. Azért az mindenképp jól eső érzés számomra, hogy van itt még valaki, aki ugyanúgy vélekedik, mint én és támogatja megmozdulásomat, aki nem csak a sült galambot várja, hanem saját ötletei vannak arra az eshetőségre, ha mégsem jönne senki értünk. Nem mintha innen lenne bármiféle kiút segítség nélkül... - Nagyszerű, mert az enyém is - sóhajtok fel, amikor kiderül az, amire egyébként is számítok, hogy Angelo-nál sincs telefonkészülék. Viszont, ahogy ezt kimondja, egy újabb reménysugár szökik szemem elé, amikor egy mobil kerül elő egy idős hölgy bőrtáskájából. Hiába mondja csónakos barátunk, hogy itt nincs térerő, én azért elveszem a telefont az asszony kezéből és forgatni kezdem a telefont, aztán ki-be kapcsolgatom, majd végül tárcsázni is megpróbálok, de nem járok sikerrel, ttehát az előbb mosoly úgy tűnik el arcomról, ahogy érkezett: gyorsan és észrevétlenül. Az új ismerősömnek azonban még most sem tűnik el a humora - igaz, szarkasztikus -, így amikor a Titanicot emlegetei, komolyan, majdnem elnevetem magam, de azért kicsit visszavesz a hangulatból az ég fenyegető hangja és színei. Az egyre inkább felkorbácsolódott hullámokat már meg sem említem. - Hát nekem ez az első eset - ha nem számítom bele a kenyszerházasságot, amibe hamarosan belecsöppenek - , de úgy néz ki, hogy ezt most jól kifogtam - válaszolok elhúzva a számat, amikor Angelo arról beszél, hogy ő konkrétan mindig ilyen szituációkba keveredik. - Az ötlet pedig ennyi lett volna, hogy segítséget hívok, de térerő nélkül nehéz - emelem fel a néni telefonját, amit még mindig kezeim közt szorongatom, hátha megjelenik egy kis térerő. Viszont, amikor azt is hozzáteszi, hogy rá most számíthatok ebben a helyzetben, halványan elmosolyodok és bólintok is egyet. A hajó dolgozójától szemmel láthatóan nem fogunk kapni sem ötletet, sem valamilyen tettet a helyzet előrehaladása érdekében, így most már valóban bebizonyosodik a tény, hogy csak magunkra számíthatunk. A vihar pontosan úgy közelít felénk, mint a villámcsapás: hirtelen és elkerülhetetlenül. Az égbolt szinte már teljesen fekete és azt csak az egyre közelebb lecsapó villámsugarak világítják meg. A víz színe egyre sötétebbé és zavarosabbá válik, a hullámok pedig már a csónak széleit ostromolják kegyetlenül. Amik minden percben nagyobbakra nőnek, s ezzel a növekedéssel egyetemben én kezdem elveszíteni minden reményemet. Végül a hullámok egyre távolabb lökik a mentőcsónakot az előbbi helyezétől, és szinte már alig látjuk a félig elsüllyedt acélhajót, amivel nemrég még kellemesen utaztunk. Utána ugyanezek a víznyalábok elérik a ladik belsejét is, s már azt sem tudom,hogy a tengert vizétől vagy az esőtől vagyok csuromvizes. Egyelőre nem érzem, hogy fáznék, de úgy egyébként sem érzek semmit. Mikor már le kell guggolni és meg kell kapaszkodni a csónak szélében, tudom, hogy mi lesz a vége. Végül csak egy hangos sikoly keretében érzem, hogy az egyik hullám teljesen beterít bennünket, én pedig a többiekkel együtt a vízben találom magam. Csak arra emlékszem, hogy olyan gondolatok cikáznak a fejemben, hogy úsznom kell minél gyorsabban, majd tekintetemmel még Angelo-t keresem, hiszen ő mondta, hogy tegyek így. Legvégül valami deszkafélébe kapaszkodom, ami valószínűleg a luxushajó egyik része volt, de aztán elsötétül minden. Nincs is erőm már semmire, csak pihenni és aludni szeretnék. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el, igazából azt sem tudom, hol vagyok és hogy élek-e még, de ájulásomból arra ébredek fel, hogy a felkelő nap égeti a hátamat, miközben gyomromból sós vizet öklendezek fel. Éget a só és csak tiszta vízre vágyom, de egyelőre mozdulni sincs erőm...
"Some beautiful paths can't be discovered Without getting lost."
Minél hevesebben ringatózik a csónak, annál inkább kezd a hatalmába keríteni egy különös érzés. Mintha a mélyen lakozó sötétség csábító dallammal húzna magához, persze ez a dallam jelenleg sikolyokból és hajónyikorgásból tevődik össze. Talán valamiféle kábaság is úrrá lesz rajtam, mintha kikerülnék az álmok és a valóság peremére, ahol már teljesen elmosódnak a határok. Nem véletlen hát, hogy az utolsó ép emlékem az, hogy Alexandrához próbálok odatolni egy lécet, hogy meg tudjon benne kapaszkodni, melynek tényleg egy Titanicba illő jelenet lesz a vége. Elmerülök a végtelen, háborgó tengerben. A képszakadásból először egy kellemetlen íz húz vissza a valóságba, mely rocogva mozog a fogaim között. Nem túlzok, tényleg mozog, hiszen az íz gazdája egy kemény páncélú csúszómászó, mely a számban lelt menedékre. Csípős és keserű, rettentően hányingert keltő, bár maga a tudat sokkal rosszabb, hogy egy ismeretlen állat kavarog ajkaim mögött. Mégis nehezen térek magamhoz, s lehunyt szemmel, erőtlenül tolom ki nyelvemmel az állatot, mely szerencsére nem ragaszkodik hozzám túlságosan, így miután jól megmártózik bennem, gyorsan eliszkol a homokban. S ha már homok... Nem csak a csápos kis dög utóíze az, ami felkavar, hanem az a temérdek apró kavics, melyeket képtelen vagyok kilökni magamból. Ennek köszönhetően rándul meg testem, s gyomrom csekély tartalma valahova egy kisebb szikla árnyékában landol. Szemhéjaim ekkor lesznek csak képesek arra, hogy nagy nehezen elváljanak egymástól, hiszen úgy tűnik, hogy elszoktam a fénytől, ettől a verőfényes napsütéstől pedig még inkább. Az sem segít a helyzetemen, hogy a bal szemem tengerkékje olyan vörös köddel van körbeölelve, mint a pipacs, hiszen minden bizonnyal megsérült, nem véletlen, hogy homályosan látok vele. A helyzetet ideje felmérni. Hátamra gurulok, s próbálom összeszedni a gondolataimat, de azokban rémképekben forognak a hajóról, a viharról és a tengerről szóló emlékek. S Alexandráról. Az ő arcának az emlékétől kerekednek el szemeim, s ez ad némi erőt arra, hogy feltápászkodjak a földről. Szédelgek még erősen, de úgy érzem, hogy minden szervem és testrészem ép, csupán az agyamnak kell visszazökkennie még. Kitámasztom magam szakadt nadrágomtól borított térdemen, hagyom, hogy elüljön a zihálásom, aztán kiegyenesedek, kiroppantom a nyakam, s végre körbenézek. Na ne... Egy kibaszott sziget?! - Hahó!!! - üvöltöm el magam akaratlanul is, de síri csend lesz a válaszom. Csupán a part mögött húzódó erdőségen átzúgó szél válaszol, s a lágyan ringatózó hullámok, melyek különös békességgel nyaldossák a homokot. Szívem egyből hevesen kezdi magát pumpálni, mikor tudatosul bennem, hol vagyok pontosan, de talán még gyorsabb tempóra kapcsol, mikor a távolban megpillantok egy alakot a földön fekve, ki mintha mozogna. - Hé! HÉ!!! - üvöltöm el megint magam, s egyből megindulok az irányába. Esetlenül, azt megjegyezném, hiszen út közben vagy háromszor is kiterülök a homokban. Ez persze mit sem számít, hiszen mikor közelebb érek, s ismerős lesz a lány, egyből lerogyok mellé. - Alexandra?! Te vagy az?! - egy kérdést azért megér, hiszen meglehet, hogy annyira bevertem valahova a fejem, hogy csupán képzelődök, s az időközben a vállaira helyezett kezeim között el fog tűnni pillanatokon belül. - Látod, mondtam, hogy amíg engem látsz, nem lesz semmi baj! - ezt muszáj megjegyeznem egy egészen fájó mosollyal. Elvégre élünk. Vagy valami olyasmi...
“YOUR WORK IS GOING TO FILL A LARGE PART OF YOUR LIFE, AND THE ONLY WAY TO BE TRULY SATISFIED IS TO DO WHAT YOU BELIEVE IS GREAT WORK. AND THE ONLY WAY TO DO GREAT WORK IS TO LOVE WHAT YOU DO. IF YOU HAVEN’T FOUND IT YET, KEEP LOOKING. DON’T SETTLE. AS WITH ALL MATTERS OF THE HEART, YOU’LL KNOW WHEN YOU FIND IT.”
Még nem vagyok teljesen a tudatomnál. Nincs más érzés bennem, csak az émelygés, a szédülés és a rosszullét váltakozása. És az a szomjúság, amit ez idáig sohasem éreztem még. A só mardossa a torkomat, érzékelem, hogy tiszta vízzel kellene egy kicsit leöblíteni, de félek, hogy a gyomrom egyelőre azt sem bírná el. Nem vagyok vele teljesen tisztában, hogy ez a pillanat most valami rémálom vagy pedig a valóság. Emlékfoszlányok villannak be, jajgató, sikoltozó emberek, egy hajó fájdalmas halála, a szélfútta esőcseppek az arcomban, melyek összekeverednek az hideg tengervíz fenyegető hullámaival, mely csatában végül a tenger győz. Azután már csak a hullámok maradnak, melyeknek hátán egy hajóalkatrészbe kapaszkodva valahogy elhoznak a partig. Nem, nem akarok magamhoz térni és felébredni, hiszen van bennem egy érzés, hogy a valóság még rosszabb annál, mint amit elképzeltem. Ha a mentőcsónakban úrrá lett rajtam a kiszolgáltatottság érzése életemben először, akkor most ennek helyét átveszi a tehetetlenség. Visszaszívom (egy időre biztosan) a haragos gondolatokat, miszerint a családom irányít és az ő szabályaik szerint kell élnem. Most mindent megadnék azért, hogy ha kinyitnám a szememet és őket látnám.
Aztán egyszer csak hangokra leszek figyelmes, valami kiabálás félére, mely egyre csak közeledik felém. Erőt veszek magamon, két karomra támaszkodom, majd lassan, először négykézlábra ereszkedve feltérdelek a forró homokban. Fejemet lassan a felém szűrődő hang irányába fordítom, majd meglátok egy felém közeledő férfialakot. Először fel sem ismerem, hogy kicsoda is ő, de annak mindenképpen örülök, hogy van itt rajtam kívül még valaki. Akárki. Aztán, ahogy közelebb ér hozzám és vállaimra helyezi kezét, felismerem Angelo-t, akivel úgy látszik, folyamatosan összesodor a sors. - Angelo? - kérdezem meg azért tőle a nevét, hogy biztos legyek benne, hogy nem álmodom, és tényleg nem vagyok egyedül. Ahhoz képest, hogy első találkozásunk alkalmával mennyire nem volt szimpatikus ez az alak, hiszen egy perverz kukkolónak tűnt, most annyira örülök a társaságának, mint még senkinek. - Te is itt vagy? - kérdezem még mindig talán egy kicsit elmélázott és kislányos képpel, hiszen a viharos tenger eléggé megtépázta a testemet és a tudatomat egyaránt. - Igen, én vagyok - válaszolok az abszurd kérdésre abszurd felelettel, mintha még saját magamnak is bizonyítani akarnám, hogy életben vagyok, és legfőképp, hogy nem vagyok egyedül. - Aha...Úgy gondolod, hogy most nincs baj? - kérdezek vissza színtelen hangon biztató megjegyzésére, amiről nem is tudom most megállapítani, hogy viccelődik vagy komolyan gondolja. Minden esetre engem egyelőre nem nyugtatnak meg a szavai. Ráadásul hinni akarom, hogy nem maradunk itt sokáig. - Van még más is? Sikerült másnak is kijutnia? Te jól vagy? - kérdezek egyszerre többet is hirtelen, amikor sikerül minimális szinten összeszednem magam, és elkezd bennem égni ismét a tenni akarás, - Egyáltalán hol lehetünk? - csap hirtelen arcul a kérdés, amin eddig még egyáltalán nem is gondolkodtam, majd miután feltápászkodom és félresöpröm az arcomba lógó hajtincseimet, már álló helyzetben kezdem el kémlelni a bennünket körülölelő tájat. Az igazság azonban az, hogy hatalmas fákon és bokrokon kívül egyelőre nem látok semmi mást, ami eléggé lelombozó, valószínűleg látszik is az arcomon a csalódottság. - Ez ugye, nem az, amire gondolok? Ez ugye, nem valami szii..get...? - mondom ki kicsit ódzkodva a szót és még véletlenül sem akarok kimondani mellé a lakatlan szót. Nem, az teljesen lehetetlen, hogy pont velem történjen meg, hiszen biztos lakik itt valaki, aki segíteni tud nekünk. Valaki, akinek van egy nyavalyás telefonkészüléke, hogy segítséget tudjunk hívni. - Biztosan van itt valami épület vagy lakóházak, csak egy kicsit beljebb kell sétálni - mondom Anegelo-nak némi optimizmussal a hangomban. - Nem nézünk körbe? - ajánlom neki, hiszen itt ácsorogva, amúgy sem tudjuk meg, hogy pontosan milyen helyre is vetett ki bennünket a tenger.
"Some beautiful paths can't be discovered Without getting lost."
Nehéz megállni, hogy ne kezdjem el Alexandrát úgy rázni, mint egy kopott rongybabát, amit életre próbálok kelteni. Még mindig azt képzelem, hogy ez csak egy rossz álom, s hamarosan fel fogok ébredni belőle, de az égető napsugarak, a kellemetlen íz a számban, s a homokszemcsék szúróssága egyre jobban visszaránt a valóságba. Ilyen tényleg megtörténhet? - Azt hiszem, itt vagyok, de már semmiben sem vagyok biztos. – felelem rettentően erőltetett mosollyal, miközben elengedem őt, s egyszerűen lehuppanok a homokba. Nehéz még ép ésszel gondolkodni, kell egy kis idő, amíg az agytekervényeim újra beindulnak, s feléledhet az a bizonyos túlélő ösztön, mely bennem rettentően erősen tombolt mindig is. Különben itt sem lennék. - Lehetne rosszabb is. Elvégre nem fulladtunk meg a vízben, nem is fagytunk meg, és… – kár is folytatnom. Millió tragikus kimenetele lehetett volna ennek a balesetnek. - Igazság szerint azt sem tudom, hogyan éltük túl. Te jól vagy? Nem fáj nagyon semmid? – fordítom felé megtépázott fejem. A sokk miatt meglehet, hogy még nem érezzük a bajt a testünkben, de nálam legalább jó jel az, hogy lábra tudok állni, látok és hallok, és nem érzek túlságosan nagy fájdalmat. Akkor nincs baj. Ezt eldöntöttem. - Fogalmam sincs. Ott ébredtem a sziklánál nemrég. Épp próbált belém fészkelni valami élőlény… – mutatok először a vízmosta kövek felé a távolba, aztán a szám felé, melyből egy apró, alvadt vércsík kanyarog lefelé egy kisebb sebből. Bőven akad még rajtam vágás, horzsolás, kék és zöld foltok, de ezek semmik. - Ha logikusan próbálom végiggondolni… Ami eléggé nehéz… Akkor valahol a semmi közepén lehetünk egy szigeten. Hogy lakatlan vagy sem, azt nem tudom. Rengeteg sziget van, amit nem ért el még a civilizáció, de olyan is, amiből üdülőt csináltak. Egyelőre ebből a részből nekem nem úgy tűnik, mintha elért volna ide a „világ”. Aztán a másik oldalon meg lehet, hogy van valami… Élet. – kissé ellentmondásosak a szavaim, miközben halk nyögéssel én magam is feltápászkodok a földről. Próbálom őt is biztatni, próbálom magam is, ugyanakkor nagyon ott motoszkál a háttérben az, hogy itt egy lélekkel sem fogunk találkozni. S ha így belegondolok… Lehet, hogy ez még szerencsés is lehetne, hiszen számtalan törzs él ezeken a helyeken, akik kétlem, hogy jó szívvel fogadnák az idegeneket. Ám ezt a kis szösszenetet megtartom most magamnak inkább. - Körbenézhetünk, de szerintem kezdjük először itt a parton. Hátha találunk mást is, vagy valami használhatót, amit partra sodort a víz. Úgysem tűnik olyan szélesnek ez a szakasz, onnan már sziklás az egész. – mutatok abba az irányba, ahonnan én jöttem. - Ott meg erdős. – majd a másikba a távolba. Látok innen ugyan pár holmit a homokban, de hirtelen nem tudnám meghatározni, mik lehetnek. - Mekkora lehet vajon ez a sziget… – ejtem el halkan a levegőbe költői kérdésem, ha Alexandra is megindul. Részemről kezdhetnénk a sziklák felé az átfésülést. - Kell keresnünk vagy csinálnunk valami önvédelmi eszközt mindenek előtt, ha bemegyünk az erdőbe. Vagy dzsungelbe. Vagy mi az isten van itt. Elvégre nem ismerjük, ki tudja, milyen állatokba boltunk bele. Itt mi vagyunk úgyis az idegenek. – ez pedig a parti csendben most nagyon súlyosan hangzik. A fákat halkan tépázza a szél, a tenger pedig lágyan fodrozódik, mintha meg sem történt volna tegnap az a vihar. Nyugodt és néma minden. - Nézd, egy bőrönd! – biccentek egy szélesebb deszka irányába, mely alatt bele van fúródva a homokba a látszólag bőrből készült bőrönd.
“YOUR WORK IS GOING TO FILL A LARGE PART OF YOUR LIFE, AND THE ONLY WAY TO BE TRULY SATISFIED IS TO DO WHAT YOU BELIEVE IS GREAT WORK. AND THE ONLY WAY TO DO GREAT WORK IS TO LOVE WHAT YOU DO. IF YOU HAVEN’T FOUND IT YET, KEEP LOOKING. DON’T SETTLE. AS WITH ALL MATTERS OF THE HEART, YOU’LL KNOW WHEN YOU FIND IT.”
Amikor megpillantom Angelo alakját magam fölé tornyosulni, még ebben a lehetetlen helyzetben is megnyugszom egy aprónyit. Talán, ha ő itt van, akkor mások is vannak itt a mentőcsónakból és talán a hajóról is. Talán vannak ezen a helyen civilizált emberek is, akik segíteni tudnak nekünk és minden rendben lesz. Minden rendben lesz, hiszen mindennek rendben kell lennie. Naivan azt gondolom, hogy velem nem történhet semmi rossz, még egyáltalán nem vagyok képes felfogni a helyzet komolyságát. - Ja, hogy csak ezt hiszed? - nevetek fel én is erőltetetten a válaszát hallva, hiszen mindig is egy pozitív személyiség vagyok, jelen pillanatban is hiszek abban, hogy pánikkal semmi sem fog megoldódni. - Ebben van valami. Egyszerűen hihetetlen, hogy túléltük azt a hatalmas óceánt, a vihart... - bólogatok helyeselve, miközben újra beugranak az elmúlt este - vagy ki tudja, mikori, hiszen fogalmam sincs, mióta feküdtem a homokban, mint egy partra vetett hal – borzalmas emlékképei, melytől arcom hirtelen átvált riadtba. - Jól vagyok, azt hiszem - állapítom meg halkan, miközben végignézek magamon most először mióta magamhoz tértem. Lábaimon persze van némi karcolás, a karomon úgyszintén, de nem érzek magamban semmiféle súlyos külső vagy belső fájdalmat, ami szerintem végzetes lenne. A kisestélyim alsó része cafatokban lóg a lábszáramon a bokám irányába, és kissé vicces is belegondolni, hogy most hogy festhetek. - Fúj... - rázom meg a fejemet, amikor a férfi azt ecseteli, hogy valami tengeri élőlény belé akart fészkelni. Ez az elképzelés igazán nem tett jót amúgy is gyenge és háborgó gyomoromnak, az biztos. - Nem hallok semmi mást, nem látok senki mást - állapítom meg elkeseredett arckifejezéssel, hiszen, ha többen lennénk, ezen a helyen, akkor azt jelentené, hogy nem valami eldugott helyen vagyunk, ahol könnyen ránk találhatnának, ha indítanának értünk valamiféle keresési expedíciót. Márpedig biztos küldenek valakiket, az én családom biztosan. Azonban, ha a hajón lévő emberek szétszóródtak a közeli szigeteken, akkor sokkal kisebb esélyünk van. - Az a helyzet, hogy jelenleg annyira szédül a fejem, hogy nem igazán tudok logikusan gondolkodni, de akkor megállapíthatjuk, hogy fogalmunk sincs, hol vagyunk - mosolyodok el képtelen helyzetünkön. Igazából nem tudom, miért pont mi menekültünk meg. Az tény, hogy valóban sokat sportolok, jó úszónak tartom magam, de azt hiszem, a viharos tengerrel szemben senkinek sincs esélye. Ezt biztos, hogy nem ennek köszönhetem. Nincs is más dolgunk, mint, hogy körbenézzünk, hogy megtudjuk bármi hasznos információt önmagunk számára, Angelo-nak azonban más ötlete van. - Rendben, akkor kezdjük a parttal! - adom meg magam miközben megindulunk a part azon részétől, ahová engem vetett ki a víz a sziklák irányába. - Habár nem tudom kiverni a fejemből, hogy talán csak karnyújtásnyira van a segítség - teszem hozzá őszintén, ahogy határozottan lépkedek, hiszen úgy vagyok vele, hogy minél előbb végigérünk a parton, annál előbb térhetünk át a többi részre. Nem is értem, miért érdekli, hogy mit vetett ki a víz a homokba, hiszen én nem szándékozok itt maradni. - Fogalmam sincs - rázom meg a fejem, amikor a másik felteszi a költői kérdést, hogy vajon mekkora lehet ez a sziget. - De, ha majd körbesétáljuk, talán megtudjuk. Igazából ebben a helyzetben tényleg nem tudok semmit és valamilyen szinten egyelőre nem is érdekel, hiszen képtelen vagyok elfogadni a tényt, hogy talán hosszabb időre itt ragadunk. - Gondolod, hogy szükség lehet rá? - kérdezek vissza egy kicsit ijedt arckifejezéssel, amikor társam felhívja a figyelmemet arra, hogy kellene valami önvédelmi eszközt készítenünk. Miért van az, hogy ő már ennyire észnél van, én pedig nem, hanem helyette abban reménykedek, hogy apám által felbérelt emberek hamarosan megérkeznek egy mentőhajón. Aztán mikor kimondja, hogy ezen a helyen mi vagyunk az idegenek, mindketten hirtelen elhallgatunk néhány másodpercre. Most először érzek magamban félelmet, amióta a szigeten vagyok. Viszont ezt nem hagyhatom eluralkodni magamon, sem rajta. - Igazából részt vettem már pár túlélő túrán - magyarázom már kissé összeszedettebben, hiszen azt mégsem hagyhatom, hogy mindent a fiú csináljon helyettem. Nem szeretnék terhet jelenteni a számára, amíg itt vagyok. - És láttam is, hogy hogyan készítenek ilyen eszközöket. A legalapvetőbb természetesen valami erős bot lenne, de azt, ugyebár az erdőben találhatunk. Erre hegyesebb köveket erősíthetünk, azt találunk itt, a víz mellett, de a kettőt valahogy egymáshoz kellene erősíteni. Ahhoz meg megint valami fű vagy gyökér kell... - Itt hirtelen abba is hagyom az önvédelmi fegyver elméleti előállításának a prezentálását, hiszen Angelo felhívja a figyelmemet egy bőröndre a sziklás partrész mellett. - ....vagy vászon is tökéletesen megfelel! - csillan fel szemem a méretes bőrtáska láttán, majd meg is gyorsítom kicsit a lépéseimet. Mindketten a bőrünk irányába sietünk, majd közös erővel kicipzárazzuk azt - még szerencse, hogy nincs rajta semmiféle számkód. A bőrönd, természetesen csuromvizes, sőt még a belső részébe is került sós víz hosszú útja során. Azonnal konstatálom, hogy ez a koffer egy férfi tulajdona volt. Itt összeszorul a torkom, hiszen az is megfordul a fejemben, hogy a tulajdonosa, talán nem is él már, mi pedig itt turkálunk a holmija közt. Mielőtt kipakolnánk a táskában levő cuccot, hirtelen megpillantok egy flakon fél literes buborékmentes ásványvizet. Itt a szervezetem azonnal bekapcsolja a vészjelzőt és figyelmeztet, hogy a mielőbb mennyire vágytam pár korty vízre, így aztán ösztönszerűen az üvegért nyúlok, mint egy édességet először látott kislány. Gyorsan letekerem a kupakját, majd ugyanilyen gyors tempóval ajkamhoz emelem, de ekkor hirtelen kivilágosodok, és nem iszok bele. - Tessék, igyál előbb te! - nyújtom a nyitott üveget Angelo-nak, hiszen sosem voltam az az ember, aki elhappolja mások elől a dolgokat, aki nem osztja meg másokkal, amije van. - És azt hiszem, első körben talán ivóvizet kellene találnunk, mert anélkül nem éljük túl, eszközök ide vagy oda. Miközben azonban átnyújtom az üveget, ha elfogadja azt, az erdős részből furcsa, állatias morgás hallatszódik...
"Some beautiful paths can't be discovered Without getting lost."
- Méghozzá eszméletlenül. Legalábbis én. Mondjuk te sem éppen úgy feküdtél itt, mint aki békésen aludna... - próbálok némi mosolyt magamra erőltetni, de azt hiszem, hogy kell még egy kis idő, hogy ez sikerüljön. Helyre kell billennie még a személyiségemnek is egy ilyen katasztrófa után, hogy egyáltalán feléledjenek a túlélői ösztöneim. - Gondolom a hajó is már rég elsüllyedt. Azt sem tudhatjuk, hogy mennyit sodródtunk. Olyan viharban meg ki tudja, merre keveredtünk? - nézek körbe tanácstalanul újfent, mindig várva valami civilizációra utaló morajt, de a természet zúgásán kívül semmit sem hallani. Még mindig. Kár igazából elméleteket gyártani, hiszen bárhol lehetünk. Lakatlan helyen, civilizálatlan népek hazájában, de még egy üdülőnek használt szigeten is. Egy a biztos, Alexandra és én túléltük. Lábra is kapjuk magunkat, nem túl könnyen, azt azért megjegyezném. Sajog minden porcikám, mintha több órás intenzív edzésen lennék túl, de hát ez nem akadályoz meg abban, hogy elinduljunk körbenézni. Ha leszáll az éj, s még semmi létformával nem találkoztunk, lesz elegendő időnk arra, hogy pihenjünk. Már ha pihenésnek lehet majd nevezni azt, ami itt fog várni minket. - Volt már részed ekkora... - erősen keresem a szavakat. - ...kalandban? Már ha ezt nevezhetjük-e annak. - kérdem tőle kíváncsian. Próbálok visszatérni fejben a földre, s ehhez szükségem van arra, hogy ép szavakat mondjak ki, s halljam is őket a másik részéről. Muszáj kommunikálnom, hogy ne kattanjak be. - Nézz csak körül... Ismeretlen hely, ismeretlen állatok, és ha vannak emberek egyáltalán, azok sem biztos, hogy befogadóak. Sajnos muszáj felkészülnünk az ilyesmire. Reménykedjünk, persze, hogy hamar megtalálnak, de ha nem... - szavaim súlyosan szállnak a sós levegőben. - Akkor lehet, hogy nem árt, ha meg tudjuk védeni magunkat. Értesz valami önvédelmi dologhoz? Sportolsz valamit? - érdeklődöm tőle immáron nagyobb “lelkesedéssel”. Olyan helyzetbe kerültünk, ahol nem számít a pénz és a cím. Abból kell gazdálkodnunk, amit hoztunk magunkkal. Tudás és erő. Jelenleg semmi másunk nincs. - Ezt most őszintén jó hallani. - kapom a szívemhez a kezem. Így sokkal egyszerűbb dolgunk lesz azért, hogy mindkettőnk rendelkezik némi tudással. Alexandra testalkatából megtépázott ruhájának köszönhetően azért látok egyet s mást, s szerencsére nem látszik egy gyenge nőnek, ki egy követ képtelen lenne felemelni. Ha itt ragadunk hosszabb időre, így azért könnyebb lehet. Közben felfedezünk egy bőröndöt hánykolódni a parton, aminek hirtelen annyira megörülök, mint egy gyerek a meglepetés édességnek. Kibontjuk azt, de pár használhatatlan férfi holmin kívül csupán egy üveg vizet találunk. - Még mit nem! Te iszol elsőnek! Csak nem gondolod, hogy én fogok? - kérdem tőle némi sértődött felháborodással. Azért még nem vagyok a halálomon, bőven vannak tartalékaim a szervezetemben, így undorító dolog lenne tőlem, ha elsőként innék. Így hát nem is fogadom el, s csak akkor vagyok hajlandó az üveget magamhoz venni, ha már Alexandra oltotta a szomját. - Jogos, az még kemény menet lesz. Ha nincs szerencsénk, eléggé rábaszhatunk. Étel nélkül sokáig bírnánk, de víz nélkül... Maximum pár nap. Úgyhogy igazad van, kezdjük inkább a vízzel, közben pedig összerakunk valami önvédelmi cuccot. - gyűjtöm össze a következő órára való terveinket. Valami azonban megzavar. Az első hang, mely életre utal... S nem feltétlenül pozitív értelemben. - Gyere! - ragadom meg azonnal Alexandra kezét, kit egyből húzok magammal a bőrönd túloldalán levő szikla takarásába. Sajnos akkor is húzni fogom őt, ha esetleg elbotlik a homokban... Így remélem, nem ellenkezik kézzel és lábbal, s ő is kapcsol, hogy ideje megbújni. A morgás újra felcsattan mögülünk az erdő irányából, immáron közelebbről. Halkan lehet hallani, ahogy ropog a homok, ahogy a talpak alatt szertefoszlanak az apró kövecskék... Majd csend. - Még maradjunk pár percig. - elsöpröm Alexandra haját a füle mellől, s alig hallhatóan suttogok bele. Talán elment. Ha pár perc néma csend következik, akkor megpróbálkozok azzal, hogy óvatosan és rettentően lassan kidugom a fejem a szikla takarásából. Ha látok egyáltalán valamit, akkor tudni akarom, mivel állunk szemben... Elvégre egy apró állat is adhat ki veszedelmes hangokat. Épp úgy, ahogy egy ember is...
“YOUR WORK IS GOING TO FILL A LARGE PART OF YOUR LIFE, AND THE ONLY WAY TO BE TRULY SATISFIED IS TO DO WHAT YOU BELIEVE IS GREAT WORK. AND THE ONLY WAY TO DO GREAT WORK IS TO LOVE WHAT YOU DO. IF YOU HAVEN’T FOUND IT YET, KEEP LOOKING. DON’T SETTLE. AS WITH ALL MATTERS OF THE HEART, YOU’LL KNOW WHEN YOU FIND IT.”
- Na, de Uram! Azt akarja mondani, hogy nem festettem, túl jól? Ilyet nem illik mondnai egy hölgynek! - nevetem el magam., és szavaimat természetesen nem gondolom komolyan, csak úgy érzem, muszáj lesz viccelődnöm, ha nem akarok egyfolytában a hazamenetelen gondolkodni. Persze el tudom képzelni, hogy hogy nézhetek ki a sós tengervíztől csapzott és összeragadt hajammal és elázott estélyi ruhámban, de a hozzám hasonlókhoz ellentétben, sosem voltak számomra fontosan a külsőségek. - Valóban fogalmam sincs, hol lehetünk. Valahol Észak-Amerika és Írország közt - nevetek fel ismét csak kissé kényszeredetten, hiszen most igen csak nagy területről beszélünk, de mivel a hajótöréskor még nem utaztunk túl sokat a hajóval, így simán megtörténhet, hogy a vihar visszasodort bennünket egy az Egyesült Államok közelében lévő szigetvilághoz. - Hátha találunk itt valami táblát, vagy embert, vagy épületet, amiből ezt is megtudjuk - teszem hozzá gyorsan naivín, még mindig abban reménykedve, hogy talán van itt valamiféle civilizáció, még akkor is, ha ennek egyelőre semmi jele. Viszont én még mindig hiszek benne, hogy a mai technikával ebben a modern világban gyorsan megtalálnak bennünket. Hinnem kell ! Én így élek a mindennapokban is, és hiszem, hogy egyszer majd azt tehetem, úgy élhetek, hogy azt tehetem, ami boldoggá tesz. Hát a szabadulásunkban miért ne hihetnék, hiszen azt hiszem, az egyszerűbb, mint kikerülni a családom árnyékából. - Határozottam kijelenthetem, hogy neeem - válaszolok kissé grimaszolva a kérdésére, miszerint volt-e már részem ekkora kalandban, mint ezt a mostani. - De, ha már itt vagyok, azért örülök, hogy nem vagyok egyedül. -Tudom, igazad van - látom be, miközben úgy teszek, ahogy mond és körbenézek a néma, ismeretlen tájon, miközben próbálom azért fel is fogni a szavait. - Ami azt illeti, igen - vallom meg, hogy bizony értek valamicskét az önvédelemhez. Talán egy kicsit többet ennél, de biztos vagyok benne, hogy elsőre talán nem hinné el. - Tudom, nem néznéd ki belőlem de több harcvédelmi sportot is tanultam és gyakorlok rendszeresen. A kedvencem például a kick-box, de ott van még a box, thai-box, judo. Néha íjászkodok vagy lőtérre megyek, lovaglok, jól úszok és futok. Azt hiszem, ezek a lényegesebbek - mosolyodom el miközben a másik arcát figyelem, hiszen nem akarok nagyképű sem lenni, most inkább csak teljesen őszinte. - És te, Angelo? Van hasonló tapasztalatod, ha már témánál vagyunk? - kérdezek én is vissza, habár már a hajón bebizonyította férfiasságát azzal, hogy minden áron engem is meg akart menteni, így azt hiszem, neki nem is lenne szüksége semmiféle küzdősportra a túléléshez. - Most már minden rendben lesz, igaz? - kérdezek cinikusan, amikor kijelenti, hogy megnyugodott, miszerint értek a túléléshez. Mint a küzdősportokbeli, így ezzel s tudásommal sem biztos, hogy elérek valamit, idekint a vadonban. A bőrönd a vizes palackon kívül nem tartogat sok érdekességet a számunkra, habár nem lenne rossz lecserélni a cafatoskban rólam lógó kisestélyimet, valamint kényelmesebben mégis csak komfortosabban érezném magma valami normális öltözékben. Talán érkezik még bőrőnd onnan, ahonnan ez jott. - Rendben - fogadom el végül, hogy elsőnek iszom a vízből látva Angelo hajthatatlanságát. Azt hiszem, életemben először érzek igazi szomjúságot, de azt is tudom, hogy nem szabad mohónak lennem, így elsőre csak három-négy korty folyadékot veszek magamhoz, miután átadom a férfinek az üveget. Azonban miután egy kicsit összedjünk magunkat és egy bizonyos biztonsági és túlélési tervet is “összeállítottunk”, egy furcsa hang borítja fel a tervünket. Ijedten pillantunk mindketten a sűrű fák irányába pontosan oda, ahonnan a morgó hang hallatszódik, de még én egy pillanatra megfagyok, ismét Angelo az, akinek van lélekjelenléte arra, hogy keressünk magunknak valami búvőjejet. Na, itt van neked harcművészet! Nem ellenkezek, ahogy megragadja egyik karomat és hasonlóképpen magával vonszol, mint a hajón, habár most nem is kell vonszolnia, hiszen örömmel tartok vele. - Mi lehetett ez? Remélem, nem valami vadállat, mert azokkal szemben teljesen védtelenek vagyunk - mondom ijedten már a szikla takarásából. Egy ideig csak hallagtózva a sötétben tapogatózunk, de végül is, még mindig lapulva, kilesünk a sziklák mogul, amikor már nem halljuk a lépések zaját. - Te jó ég! Ez egy ember! – mondom ki a szavakat lekesedésemnek hangot adva, talán egy kicsit hangosabban is a kelleténél, mire a furcsa alak hirtelen megtorrpan és fülelni kezd, meghallott bennünket. Igen, ahogy jobban szemreveszem, látható napbarnította bőre, hiányos ruházata, fonott haja, a testékszerei. Ebből következtetve, valószínűleg nem egy civilizát személyről van szó. - Istenem! Most meghallott? Bocsánat! – kapom kezemet ijedten a szám elé, de egyszerűen nem gondolkodtam, hogy ez az ember, aki most már szemmel láthatóan valamiféle benszülütt törzs tagja, .- Ki tudja, talán egy civilizált néphez tartozik. Talán tud nekünk segíteni a hazajutásban. Nem kellene oda mennünk hozzá?
"Some beautiful paths can't be discovered Without getting lost."
- Igazság szerint így is kellemes a látvány. - mutatok Alexandra felé, célozva az összképére egy finoman visszahúzott mosollyal. Tudom, hogy egy könnyed bók nem sok, de ha egy homokszemnyit is jobb tőle neki, akkor már megérte. Végignézve rajta viszont tényleg igaz az a szólás, hogy egy hölgy mindig hölgy marad. Hiába a megtépázott ruha, hiába a tengervízben szökellő tincsek, a kisugárzása épp ugyanolyan kellemes, mint a hajón, mikor még egy férteértésnek egy vacsora lett a vége. - Nézd a jó oldalát. Ha egyszer unokáid lesznek, akkor a többi öreglány között te leszel a legmenőbb ezzel a történettel. Mert hát lássuk be, nem minden nap sodródsz ki egy szigetre a semmi közepén! - muszáj olykor a humorba kapaszkodni a komolyság és kemény valóság helyett, mert az ember belebolondulhat, ha teljes egészében tudatosítja magában a dolgokat és a lehetséges végkimeneteleket, ezért is próbálom Alexandrát - és magamat is –feldobni pár hülyeséggel. - Ennek én is örülök. Meglennék lőve eléggé, ha egy kókuszhoz kellene beszélnem. Bár bevallom, mikor megláttalak téged, először azt hittem, hogy csak képzelődök. Mert hát mennyi esély van erre? Nem sok, lássuk be. - nevezzük sorsnak? Ennyire konkrétan sosem szokott jeleket küldeni, mint most. Egyáltalán a tény, hogy mindketten túléltük, s egymástól nem messze sodródtunk ki a homokba, már megér egy misét. Amellett, hogy mindenképpen ki akarok innen jutni, érzem, hogy a sejtjeim bizseregnek az adrenalintól, s titkon kíváncsi vagyok, hogy alakul az ittlétünk. Ezt persze Alexandrának biztosan nem fogom említeni, mert bolondnak fog nézni. Egy pillanatra azért én is furcsán nézek rá menetelésünk közben, mikor elkezdi sorolni, hogy mihez ért. - Álljunk csak meg, azt senki sem mondta, hogy egy Amazon lesz a társam! - bólintok felé széles vigyorral, mégis elismerően. - Viccet félretéve tényleg nem az volt az első gondolatom, hogy ennyi mindennel foglalkozol. Ez azért eléggé menő! - és számomra filmbeillő. Hirtelen el is képzelem, ahogy bérgyilkosként veri a férfiakat és metszi a nyakakat. Aztán ki tudja? - Én tizenöt éve bokszolok, illetve főállásban pankrátor vagyok. Szeretek lejárni az edzőterembe, és gyakran is szoktam menni, mert muszáj kondiban tartanom magam az előadásokhoz. Ki kell nézni valahogy a ringben! - a pankrációra mindig büszke leszek, amíg csak élek. Nem léptem apám nyomdokaiba az alvilági üzleteléssel, hanem azt tettem, amit én akartam, s olyan útra léptem, amit nem tapostak ki számomra. Lehet, hogy sokaknak ostobaság, és csak egymással ordibáló és egymást püfölő embereket látnak, de nekem nagyon sokat jelent. - Hát figyelj, most fogjuk tudni tesztelni igazán az állóképességeinket, az ösztöneinket és a tudásunkat. Itt. Élesben. - megint lüktet az adrenalin, ahogy körbelengetem a kezem... Megcsináljuk. Túléljük ezt az átkozott szigetet! Talán már akkor kezdődik a bizonyítás, mikor magunkhoz vesszük a talált bőröndben levő üveget, hiszen sem Alexandra nem enged mohóságának, sem pedig én. Ennek köszönhetően még marad több korty az üveg alján, amit később még hasznosíthatunk. Az idilli keresgélésünket azonban egy különös, állatias hang rázza fel, ami egyből elbújásra késztet minket. - Semmivel szemben sem vagyunk védtelenek. Mindennek és mindenkinek van gyenge pontja. - súgom oda határozottan e szavakat. Így kimondva még saját magamnak is adok egy lelki fröccsöt. Mikor azonban kilesünk a szikla takarásából, s megpillantunk egy embert, nekem hirtelen nem az jut eszembe, hogy végre valaki... Hanem az, hogy bassza meg, itt van valaki, aki rohadtul nem tűnik civilizáltnak... - Csss! - legyezem Alexandra felé kezem, mikor lelkesedése kissé hangosra sikeredik. Olyannyira, hogy barna bőrű barátunk meg is indul felénk. - Én ebben nem annyira bíznék... És szerinted épp maszkabál van a szigeten? - kérdem ironikusan tőle, utalva az öltözékére és a kinézetére. Nagyon óvatosan kidugom újra a fejem, s most már kisebb lándzsaszerű fegyvert látok nála. - Ebből baj lesz. - nézek egyből körbe, hátha találok magunk körül valami kézzel fogható eszközt, de itt pont egy darab követ sem látok. Már hallom, ahogy ropog a homok mezítelen talpa alatt, s már az árnyéka is ott lépked mellettünk... Én ökölbe szorítom kezem ütésre készen, de be kell látni, hogy azt a lándzsát minden bizonnyal nem díszből szorongatja ujjai között. Magamban még vissza is számolok, s mire eljutok a nulláig, hirtelen felkiált az alak valami köpködő, halandzsa nyelven, s ránk szegezi fegyverét. Én állóhelyzetbe pattanok, s védekezően magam elé helyezem kezeimet ökölbe szorítva. - Valahogy el kellene kussoltatnunk nagyon gyorsan, mielőtt idevonzza a többi seggfejt! - hadarom el Alexandra felé, azon agyalva, hogyan fegyverezhetnénk le minél előbb.
“YOUR WORK IS GOING TO FILL A LARGE PART OF YOUR LIFE, AND THE ONLY WAY TO BE TRULY SATISFIED IS TO DO WHAT YOU BELIEVE IS GREAT WORK. AND THE ONLY WAY TO DO GREAT WORK IS TO LOVE WHAT YOU DO. IF YOU HAVEN’T FOUND IT YET, KEEP LOOKING. DON’T SETTLE. AS WITH ALL MATTERS OF THE HEART, YOU’LL KNOW WHEN YOU FIND IT.”
Talán szavaimat hallva azt hiheti, hogy hiúságból mondom, amiket mondok, vagy netalán valamiféle megerősítésre vágyom, pedig valóban tényleg csak viccelődtem vele. - Igen, el tudom képzelni - nevetek fel, amikor valami bókfélét kapok tőle, amit egyébként egyáltalán nem várok el tőle, főleg nem ebben a helyzetben. Az elején amekkora tahónak gondoltam ezt a pasit, most egyre inkább változik a véleményem vele kapcsolatban és azt tudom, megállapítani, hogy egy igazán kedves és figyelmes emberről van szó. - Az biztos. Majd megpróbálom akkor a dolgok jó oldalát nézni, és valóban nem hiszem, hogy az ismerőseim között lesz valakinek hasonló története. - Már csak azért sem, mert az én és családom köreiben létező hölgyeknek nem szokásuk egyedül hajóútra menni. - Jobb ketten sínylődi egy ilyen helyen, mint magányosan. Én ezen nem is gondolkodtam, csak annyit tudok, hogy örömmel konstatáltam, hogy van itt még rajtam kívül valaki - húzom el számat egy kicsit bűnbánóan, hiszen a világért sem kívánnék neki rosszat, sem másnak. Bár, ha azt nézzük, lehet. hogy mi jártunk a legjobban a mentőcsónakról és a hajóról egyaránt, hiszen még mindig életben vagyunk. - Ó, úgy hangzik, mintha egy Amazon lennék? - kérdezek vissza elkerekedett szemekkel, azonban valóban be kell látnom, hogy a nők nagy része normális esetben nem foglalkozik ennyit küzdősportokkal, a magamfajta elit körből származók pedig semennyit sem. Szóval egyáltalán nem lep meg, hogy Angelo sem feltételezett ilyesmit rólam. - Viszont tudod, ezek edzőtermekben, sportklubokban jól mennek, de ott nem életre-halálra folynak a mérkőzések, ez pedig mégis a való élet. Úgyhogy nem tudom, mennyire vagyok Amazon, viszont a kitartásom, azt kell mondjam, igen nagy. Ahogy ő meglepődik azon, hogy én mennyi mindennel foglalkozok, úgy engem is eléggé felvillanyoz, amikor ő is elmondja, hogy tulajdonképpen mi is a foglalkozása. - Pankrátor? - kérdezek is vissza azonnal elkerekedett szemekkel. Sok mindennel foglalkoztam az utóbbi időben, ami a küzdősportokat illeti, de fogalmam sincs róla, hogy milyen is igazából egy pankrátor élete. - Igazán örülök én is, hogy Thor lett a társam, de mégis, hogy jutott eszedbe, hogy pankrátor légy? Nem túl veszélyes az? Habár tudom, ennek is van többféle verziója, te mégis melyik szerepet öltöd magadra? - teszem fel kérdéseimet őszintén érdeklődve, hiszen mindig is érdekelt az ilyesmi is, de valahogy nem vett rá a lélek, hogy elmenjek egy ilyen mérkőzésre. - Igen, és meg vagy elégedve magaddal? - mosolyodom el, amikor a mondandóját befejezve azt is megjegyzi, hogy valahogy ki kell néznie a munkája során. - Pontosan, itt majd kiderül, hogy valójában mennyit is érnek az edzéseink, bár őszintén megmondom, én remélem, hogy a harci tudásunkat itt nem kell használnunk - helyeslek egy sóhajjal egybekötve, habár most már fogalmam sincs, mi vár itt ránk. - Azt mondod? - kérdezek én is vissza suttogva, ahogyan ő teszi, amikor határozottan kijelenti, hogy mi bizony semmivel szemben nem vagyunk védtelenek, azonban nekem még szükségem lesz némi időre, amíg ezt a megállapítást el is hiszem. - Bocsánat - teszem még hozzá most már olyan halkan, ahogyan csak tudom. Kicsit kellemetlenül érzem magam, amikor kissé túláradó örömmel fogadom az ismeretlen alakot, akiről tulajdonképpen semmit se tudok. Talán az egy kicsit hátrány is az életemben, hogy melyik családba születtem, hogy mindig védve és biztonságban voltam, megszoktam, hogy mindent elintéznek helyettem, hogy van kire számítanom. Úgy látszik, gyorsan össze kell szednem magam, és meg kell ismernem a való világot, amiben a legtöbb ember él. - Nem úgy értettem - forgatom meg játékosan szemeimet, amikor Angelo jön a maszkabálos beszólásával. - De attól függetlenül, hogy nem valami civilizált nép, csakis rossz szándékú lehet? - kérdezek vissza kicsit rosszalló hangnemben, hiszen én mindig is hittem és hinni is fogok az emberi jóságban. - Na, jó! Lehet, hogy ő éppen nem az a jószándékú fajta - grimaszolok egyet, amikor észleljük, hogy a pasas bizony meghallotta, hogy nincs egyedül és valami lándzsaszerű fegyverrel a keresésünkre indul. Szinte felfoghatatlanul váltakoznak bennem az érzések: alig pár perce még azon agyaltam és azt kívántam, hogy mielőbb hazajussak, most pedig már csak az az egy kívánságom van, hogy a törzsi maskarába öltözött férfi ne vegyen észre bennünket. Ahogy közeledik a szikla felé, ami mögé Angelo-val bújtunk, fülemben érzem szívem egyre hevesebb dobogását és közben nem tudom, mitévők legyünk. - Gondolom, mi ketten könnyedén harcképtelenné tudnánk tenni, legalább is remélem, de mi lesz utána? Mi van, ha felébred és dühösen a keresésünkre indul? Vagy, ha a társai - ha vannak neki - megtalálják és csapatostól jönnek? Az pedig kizárt, hogy embert öljek! - rázom meg a fejem, még mindig zavartan, de azt hiszem, az adrenalin is dolgozik bennem, így eszembe jut egy banális dolog. Alaposan körbenézek, majd az alattunk csillogó homokban matatok, aztán amikor megtalálom, amit keresek, a kezembe veszem a legnagyobb követ, amit találok. - Talán nem túl okos az emberünk - bököm oda társamnak, majd a követ elhajítom a mellettünk levő sziklákra, úgy hogy az jól hallható legyen. A számításaim be is jönnek, mert az idegen is a hang irányába kapja tekintetét, majd irányt változtat vélhetően a hang tulajdonosát keresve. Viszont azt is tudom, hogy nincs sok időnk. - És most futás! - suttogom erőteljesen, majd most én vagyok az, aki megragadja Angelo jobb kezét, aztán a leggyorsabb tempóval, ahogy tudok, megindulok előre az a fás rész felé, hacsak a másik nem gondolja meg magát a bennszülöttel kapcsolatban…
"Some beautiful paths can't be discovered Without getting lost."
Heves bólogatásomra apró homokszemek szállnak ki fekete tincseim közül, s megkockáztatom, hogy ennek hatására még egy számomra teljesen ismeretlen élőlény is feladta a küzdelmet a hajammal, hiszen Alexandra valóban egy Amazonnak írja le magát. Természetesen nem a szó gúnyos értelmét kell nézni, hanem nagyon is a jó oldalát, hiszen ritka olyat hallani, mikor egy nő ennyi mindennel foglalkozik, sporttal és küzdősporttal, miközben egyáltalán nem veszíti el nőies alakját. Bokszolás közben is számtalanszor figyeltem meg női meccseket, amiknek tagjai egytől egyig maszkulin vonásokkal rendelkeztek. Ezért is volt számomra a nagy meglepődés, mikor Alexandra közölte a tényeket. - Alapnak azért eléggé jók, amikből tudsz építkezni itt élesben. - és tudom, hogy korai még belemenni a személyesebb dolgokba, de mi van, ha tényleg itt a vége? Nem a valódinak, hanem a civilizált életünknek. Mi van, ha örökre itt ragadunk...? Igyekszek elhessegetni e gondolatokat, mintha nem is léteznének, s enyhén a homokba rúgok, mielőtt közölném a gondolataimat. - Az a tapasztalatom, hogy az emberek két okból szoktak ennyire belemerülni a sportokba. Vagy nagyon nyugalmas az életük, és így több lelki energiájuk és indíttatásuk van, vagy épp az ellenkezője. Stresszes, tele rossz élményekkel, így a sport által akarják levezetni. Te tartozol valamelyikbe? - én határozottan kapaszkodót látok Alexandrában, s ez szerintem látszik is rajtam. Nem arról van szó, hogy ne boldogulnék egyedül, de mivel nem szeretem a magányt, így teljesen biztosan kikészülnék nagyon hamar. A pankrációs fejtegetésére csak elmosolyodok. - Eleinte lázadásnak indult apám ellen még tizenéves koromban, aztán rájöttem, hogy ez a színjátszás vegyítve a harccal nagyon is tetszik. Úgyhogy megmaradtam ennél máig, függetlenül attól, hogy a családom döntő része rohadtul gáznak találja. - vonom meg vállam könnyedén. - De hát az ember nem választhatja meg a családját, nem igaz? - ambivalens érzés kerülget, miközben taposunk a homokban, és próbáljuk elkezdeni a nagy túlélési akciónkat. Itt most elvégre csak magamra hagyatkozhatok, a tudásomra és az erőmre, és itt nincs sem apám, aki szúrós szemmel figyel, hogy nem követem a családi normákat, sem pedig a nagybátyám, aki a halálomat várja, sem a bátyám, akinek lenéző pillantásai szinte a húsba képesek vájni. Ez pedig valahogy... Felszabadult érzéssel tölt el? Érdekes. - Lehet, hogy most nagyképűen fog hangzani, de igen, elégedett vagyok! Nem esik nehezemre rászánni magam a mozgásra, sem pedig arra, hogy tartsak egy normális étrendet, ami úgy ahogy egészségesnek is mondható. Fizikailag a topon érzem magam, nem vagyok egyáltalán beteges, és ezek itt... - bökök egy pillanatra a karomra. - Teljesen természetesek. Nem szedek semmiféle port vagy serkentőt, úgyhogy határozottan büszke vagyok arra, amit elértem. - talán egoistának tűnhetek, de kérdem én, bűn az, ha az ember büszke arra, amit egyedül, egymaga elért? Hogy örül a sikerének? Ha ez bűn, hát szívesen vagyok bűnös. - Na és te meg vagy elégedve saját magaddal? Teljesnek érzed magad ezzel a sok mindennel mögötted? - a közeledő sziklák kissé távolodnak, ahogy egyre több értelmes szó tör fel belőlünk. Az idő mégis pillanatok alatt gyorsul fel, mikor kellemetlen társaságunk akad. Persze, felmerülhet a kérdés, hogy ezen a szigeten ki számít idegennek? - Nem feltétlenül lehet rossz szándékú, de gondolj csak bele. Van egy hatalmas területed, ahol a családoddal akár évtizedek óta élsz békében. És egyszer csak megjelenik két fura idegen rajta. Én személy szerint nem fogadnám őket öleléssel, mert egyből arra gondolnék, hogy veszélyt jelentenének a családomra. Ha pedig primitívebb lennék, akkor igazából gondolkodás nélkül támadnék és likvidálnám a lehetséges veszélyforrást. - hadarom el ismét. Ez persze csak az én gondolatom, de ez is teljesen relatív. Én kissé negatívan látom a dolgokat, de az viszont nem gond, ha Alexandra próbál fényesebben tekinteni az úriemberre. Sajnos ezzel most mellé lőtt, hiszen a felbukkanó lándzsa nem sok jót sejtet. - Én megölöm. És elássuk. - felelem teljes határozottsággal. - Baszki, a filmekben is így basszák el, hogy csak fejbe verik az ellenséget, az meg feltámad... - tudom, rossz helyzetben próbálok poénkodni. 1-0 nem épp Angelo részére... Bár tény, hogy komolyan gondoltam az előbbieket. Bárkit megölnék bármikor gond nélkül azért, hogy túléljem ezt a rohadt szigetet. Nem véletlen hát, hogy a férfi énem akar előretörni, ami inkább erővel oldaná meg a dolgokat, semmint ésszel. Kész is vagyok arra, hogy leüssem vagy lerúgjam a bennszülöttet, de Alexandra inkább az eszének a csillogtatásával próbál érvényesülni. És mivel ő eltereli szépen a figyelmét, és még futólépésben meg is indul... Így én az erőszakos megoldás helyett úgy kezdek loholni utána, mint egy hűséges hiéna. Belevetjük magunkat az erdő sűrűjébe, de hogy merre, s hova lyukadunk ki, arról fogalmam sincs. Ahogy eltűnünk a fák ölelésében, hallok hangokat magunk mögül, viszont köszönhetően az állóképességünknek, mindketten gyorsabban szeljük a rengeteget, mint egy átlagos ember. - Az ott? - kiáltom magam elé, hiszen hagyom, hogy Alexandra diktálja a tempót. De még milyen tempót! Kérdésemet egy magasba nyúló sziklás, dombos vidékre értem, amit a partról nem igazán láttunk. Ha magasabbra mászunk, talán többet láthatunk, de éppenséggel meg is kerülhetjük. Most ez Alexandrán múlik, amerre rohan, én arra követem. Nincs értelme különválni.
“YOUR WORK IS GOING TO FILL A LARGE PART OF YOUR LIFE, AND THE ONLY WAY TO BE TRULY SATISFIED IS TO DO WHAT YOU BELIEVE IS GREAT WORK. AND THE ONLY WAY TO DO GREAT WORK IS TO LOVE WHAT YOU DO. IF YOU HAVEN’T FOUND IT YET, KEEP LOOKING. DON’T SETTLE. AS WITH ALL MATTERS OF THE HEART, YOU’LL KNOW WHEN YOU FIND IT.”
- Ezzel azért mégis egyet kell értenem - bólintok egy halvány mosoly kíséretében, hiszen velem valóban jobban járunk, mint például azzal a De Mevius kisasszonnyal, akit a szüleim próbáltak belőlem faragni, és akinek ők valójában is hisznek engem. Sok nővel ellentétben valóban sportosabbnak és strapabíróbbnak tartom magam, azonban azok a lopott percek, amit én sportra tudok szánni, vajmi kevesek az igazi spórolókhoz képest. A túléléshez azonban talán elég lesz. Az ellenkezőjére nem is akarok gondolni, és egyébként sem vagyok pesszimista. - Azt hiszem, mindkettőbe - válaszolok tőlem, nem megszokott őszinteséggel - már, ami az életem tiltott részét illeti - szinte kapásból. Mindig igyekeztem tárgyilagos lenni idegenekkel szemben, ha az életem olyan részeiről volt szó, amit nem oszthattam meg bárkivel, de azt hiszem, ez a helyzet most feloldozást nyújt nekem arra, hogy egy kicsit leengedjek. Ki tudja, talán ez az Angelo az utolsó amerikai ember, akivel beszélek, akkor pedig mi értelme a képmutatásnak? - A szüleimnek hála, az életem sokkal unalmasabb, mint amilyennek szeretném, hogy legyen - kezdek bele miközben egy nagyon sóhajtok. Most olyan távolinak tűnnek ezek az otthoni dolgok. - A stressz pedig pont emiatt alakulhat ki bennem. Mármint ez nem olyan stressz, mint a többi embernek, hiszen igazából nem sok idegeskedni valóm van. Akik kívülről látnak, azt hiszik, hogy irigylésre méltó az életem. Talán az is, viszont nekem ez mégsem elég. Tudod, az csodálatos élet az aranykalitkádban. Mindig a társadalmi elvárásoknak megfelelően kellett viselkednem, mivel a családunk akaratunk ellenére is a kirakatban éli az életét. Még csak rendes munkám sem lehet, mert én egy De Mevius vagyok, ezért önkéntesként dolgozom egy ügyvédi irodában. Ezeket a mellékes elfoglaltságokat, amiket az előbb soroltam fel, pedig munka után, a szüleimtől eltitkolva teszem, hiszen, ha tudomást szereznének róla, ezt is be kellene szüntetnem. - A szavak gyorsan folyó patakként áradnak belőlem, most először elmondva ezt valakinek, és meg kell mondanom, hogy igazán jól esik kiadni magamból. - Szánalmas, mi? - nézek a másikra elhúzott ajkakkal, talán kissé szégyenkezve, de azt hiszem azért is el kellett mondanom, hogy megértse, ki vagyok, ha több időt töltünk el itt kettesben. - Miért akartál lázadni az apád ellen? - kérdezem egy halvány mosoly keretében, mert így jobban belegondolva, az én viselkedésem is valami olyasmi, csak talán finomabb formában. Én is szívesen visszakérdeznék, hogy ő melyik kategóriába tartozik, miért is kezdett bele a pankrátorkodásba, de kérdés nélkül is megkapom tőle a választ. - De, ez teljesen igaz - helyeslek kissé színtelen hangon a séta közben, hiszen valóban nem válogathatjuk meg a családunkat, most mégis szívesebben lennék a köreikben, mint ezen a vadidegen helyen. - Értem - mosolyodok most szélesebben el, amikor a külsőjére tett kérdésemre ad hosszas választ. - Igazából valóban büszke is lehetsz magadra és meg is lehetsz elégedve - kacsintok rá, miközben megnézem az általa mutatott bicepszét, hiszen ránézésre valóban minden rendben van vele, habár ebben az abszurd és hihetetlen helyzetben egyáltalán eszembe se jutott a külsőségekkel foglalkozni. - Hogy én? - kérdezek vissza elgondolkodva és talán egy kicsit lefagyva is, hiszen úgy érzem, hogy az ő kérdése nem csupán a külsőmre vonatkozik. - A külsőmmel nincs bajom nekem sem, de hidd el, hogy kevesebbet foglalkozok vele, mint azt egyesek gondolnák! - nevetek fel, hiszen otthon nap, mint nap pozitív megjegyzésekkel találom magam szemben a külsőmre vonatkozóan, sőt, a családom el is vár tőlem egy bizonyos megjelenést, nekem, valahogy ez mégis lényegtelen tényező az életemben. - A többivel viszont nem annyira vagyok megelégedve. Az előbbi okok miatt gyakran úgy érzem, hogy én semmit nem tettem le az asztalra, hogy nincs célom az életben - rázom meg fejemet őszintén, hiszen valóban az, hogy ügyvédbojtárként gyakornokoskodhatok, és olykor jótékonykodom nagyon kevés ahhoz képest, amire képes lehetnék. A hosszasan kifejtett gondolatmeneteinket azonban megzavarja egy ismeretlen ember közeledése, amelyről végül is közös erővel sikerül megállapítani, hogy talán jobb lenne őt elkerülni, legalább is egy időre, amíg ki nem ismerjük magunkat itt, a szigeten. - Az sem rossz ötlet, de elsőre talán maradjunk az én tervemnél - grimaszolok egyet, amikor a társam ötletként felveti, hogy megöli a bennszülött férfit és majd elássuk őt, ahogy az a filmekben szokás. Persze, tisztában vagyok vele, hogy csak viccel - legalább is remélem! Miután eldobom azt a bizonyos követ és az idegen bedől a cselemnek, eszeveszett futásba kezdek és csak remélni tudom, hogy Angelo is benne van a dologban és követ engem az erdős rész felé, a fák sűrűjébe. Beszélni egyelőre képtelen vagyok az izgalom miatt, de azért azt teszem, amit Angelo mondd és nem is gondolkodok azon, hogy vajon milyen vadállat karmai közé vagy más veszélybe futhatunk bele. Miután elérem a magaslatot, amire a másik mutatott, célba is veszem azt is és eléggé könnyűszerrel felmászom rá, majd arra várok, hogy ő is kövessen engem. Mikor a kiemelkedés legfelső pontján állunk, módunkban áll tekintetünkkel alaposan körbevenni a környéket… Ha egy természetjáró lennék, akkor azt tudnám mondani, hogy egy csodálatosan szép vidéken járunk. Engem viszont egyszeriben az az érzés fog el, mintha a világ végén lennénk. Az egész területet a homokos és sziklás parton kívül erdős és zöldnövényzetes terület fedi be, az egész szigetet óceán veszi körbe, és érdekes módon a sziget belsejében, körkörös formában megint csak valami tóféle vagy forrásféle található amit a fák takarásától nem teljesen láthattunk. Itt, ez a pillanat az, amikor tudatosul bennem, hogy nincs itt semmiféle épület vagy ház, se telefon, se másféle tárgy, ami a civilizáció jelképe lenne. Itt, az a pillanat, amikor tudatosul az is, hogy ez nem játék többé és nem várhatok hamar valami felmentő seregre apuci pici lányaként, hanem bizony össze kell szednem magam, amennyire tőlem telik. - Most mi a fenét csináljunk? - suttogok kissé bizonytalanul és tétován Angelo felé.
"Some beautiful paths can't be discovered Without getting lost."
Ahogy lábaink lassan tapodják a verőfényes napsütéstől átforrósodott homokot, némán hallgatom Alexandra önvallomását, ami egyre szélesedő mosolyt csal az arcomra. Már nem azért, mert “sanyarú” sors jutott ki neki, amit őszintén bevallott az imént, hanem mert ennél nagyobb hasonlóság nem is húzódhatna közöttünk. - Ha ez szánalmas, akkor az én életem is az. - veszem át nevetve a szót. - Nálunk is eléggé hasonló a szituáció. - kezdek bele én is, hiszen ha itt ragadunk ezen a szigeten, nem tarthatom magamban örökre a múltamat. Bár még két óra sem telt el azóta, hogy felébredtünk, de úgy tűnik, hogy mindkettőnknél eléggé hamar érkezik el az annyira vágyott őszinteségi roham. Alexandránál legalábbis pontosan ezt érzem, de én is úgy lököm ki magamból a szavakat, mintha tolnák őket hátulról. - A mi családunk alvilági, a D’Amorék mindig is azok voltak. Fegyverkereskedelem, embercsempészet, bérgyilkosság és minden más kellemes dolog. - vallom be, de most nincs vigyor a képemen, inkább egy őszintébb, összehúzott mosoly. - Apám az a tipikus “keresztapa”, akinek az volt a célja, hogy a fiú gyermekeit a nyomdokaiba állítsa. A bátyámnál, Leonardonál sikerült is, aki rálépett arra az ösvényre, amit apám kitaposott neki, nekem viszont ez sosem ment. Nem szerettem, ha irányítanak, eléggé makacs és önfejű voltam mindig, így elkezdtem minden ellen lázadni. Gondolhatod, mekkora botrány volt belőle, mikor közöltem, hogy a műszaki suli után nem tanulok tovább, hanem főállásban leszek pankrátor. - osztom meg vele az életem egy kis töredékét, amit talán ő fog utoljára hallani. És bár muszáj titkolóznom sokak előtt, mégsem szeretem a titkokat egyedül őrizgetni, így most ez némi megkönnyebbülést jelent, hogy kimondhattam a számára, talán utoljára. - Neked meg kicsit olyan az életed, mintha egy film lenne. Mi történne egyáltalán akkor, ha belázadnál te is? Kitagadnának? Egyáltalán dönthetsz te bármiről is? Mit szólnak a párkapcsolataidhoz? Azokba is beleszólnak? - és itt tenyeremmel suhintok magam elé egyet a levegőbe, érzékeltetve saját magam számára, hogy most már ideje kussolni. Kérdésem bőven akadna még, de egyelőre hagyom, hogy levegőhöz jusson Alexandra is. - Azon nem gondolkoztál még, hogy új életet kezdj? Hogy az legyél, aki szeretnél? - kár, hogy a beszélgetésünk nem bontakozhat ki egyelőre, hiszen egy szigetlakó megzavar minket. Volt bennem azért némi remény, hogy civilizált emberekre bukkanunk, de látva az agresszív bennszülöttet, minden maradék reményem kezd elszállni. Sikerült végül megmenekülnünk előle - bár én szívesen a homokba tiportam volna -, és a fizikai erőnlétünknek köszönhetően messze magunk mögött hagyjuk a szigetlakót. A legkézenfekvőbb ötletnek a magaslat tűnik, így mindketten felkapaszkodunk rá. A remény valahol mélyen újra felbukkan bennem, várva arra, hogy modern épületeket, esetleg kikötőt fedezhetünk fel a távolban, azonban mikor kiegyenesedek, és körbenézek, újra elillan minden. - Baszdmeg... - simítok végig gondterhelten a homlokomon. Ez nem délibáb, ez nem illúzió, tényleg sehol sincs semmi. A fák rejtik minden bizonnyal az itteniek élőhelyét, amiket ebből a távlatból egyáltalán nem vagyunk képesek észrevenni. Az az egy a nyilvánvaló, hogy a civilizáció messze elkerülte ezt a helyet. - Hát... - agytekervényeim úgy pörögnek, hogy kis híján kigyulladnak. Pár pillanatig tanácstalanul pislogok Alexandra felé, aztán váratlanul öklöm a tenyerembe csapom. - Keresünk fákat és köveket, aztán visszamegyünk a partra, és kirakjuk belőlük a "help" szót, hátha észreveszik a repülőből, ha elkezdenek minket keresni. Aztán elsősorban vizet keresünk, másodsorban ételt. Aztán muszáj lesz valami menedéket is találni az estére. Illetve nem ártana körbejárnunk alaposabban a szigetet. Nem olyan hatalmas... Ki kellene figyelnünk, kik élnek itt pontosan, hányan vannak, és mennyire lehetnek veszélyesek. Csak mert... És most nagyon jól figyelj. - emelem fel ujjam. - Ha tényleg itt ragadunk több időre, akkor ezek veszélyt fognak jelenteni ránk. Láthattad, hogyan reagált az ott a parton. És remélem, hogy azzal is tisztában vagy, hogy léteznek még kannibál törzsek dögivel a világon. És most nagyon szarul fog hangzani, amit mondani fogok, de... Muszáj lesz kinyírnunk őket. Vagy ők ölnek meg minket, vagy mi őket. - nagyon komolyan közlöm, és annál is komolyabban zúdítom rá hirtelen a gondolataimat, melyek a túlélő ösztöneimből bukkantak felszínre. Váratlanul azonban muszáj leülnöm egy pillanatra, mert a lábaim mintha össze akarnának csuklani alattam. - Ölni tudnék egy cigiért most... - dörzsölöm meg gondterhelten az arcom.
Kezdőlap
