New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something

• a városhatár átlépése •
üdvözlünk •
new yorkban
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
• szavak sokasága •
csicseregj csak •
kedvedre

• Ismerõs idegenek •
éppen jelenlévõ •
lakosaink
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (125 fő) Vas. Aug. 14, 2022 9:03 pm-kor volt itt.
• népszámlálás •
csoportjaink •
képviselõi
Csoport neve
Bûnüldözés
7
14
Diákok
28
19
Egészségügy
15
9
Hivatal
3
7
Média
15
21
Munkások
24
16
Oktatás
6
5
Törvényszegõk
10
18
Üzlet
12
19
Összesen
120
128

Lost Island - Alexandra & Angelo
TémanyitásRe: Lost Island - Alexandra & Angelo
Lost Island - Alexandra & Angelo EmptyKedd Okt. 04, 2022 6:29 pm


Alexandra & Angelo
"Some beautiful paths can't be discovered
Without getting lost."

Sokkal kellemesebb a hangulat így, hogy a sors okozta galibából nem kerekedik nagyobb baj, s mindkettőnk szerencsétlensége végre kioltja a másikat. Feloldódik a zavart hangulat, mintha mi sem történt volna, s ezt felváltja egy sokkal közvetlenebb, viccelődő és enyhén csipkelődő légkör, melybe esélyünk nyílik jobban elmélyülni odafent az étteremben. Tökéletes, vászonra illő kilátás, ilyen csillogó naplementét azért ritkán láthat az ember.  
- Olasz. Anyámnak és apámnak mindig is jó volt a humora... “Angyali Szeretet”. - fordítom le neki nyersen, s látványosan végigmutatok saját magamon, mi is lett abból a bizonyos tengerkék szemű, fekete hajú, sápadt bőrű angyali tüneményből, mint aki huszonnyolc évvel ezelőtt voltam.  
- Bár megmondom őszintén, a De Mevius nagyon ismerős számomra, de most meg nem tudnám mondani, hogy honnan. - töprengek el államon óvatosan végigsimítva. Minél többször mondatom ki a lelkemben lapuló hanggal a nevét, annál ismerősebb valahonnan, de egyelőre halvány gőzöm sincs, hogy az emlékeim mely részében keressem. Sokáig nincs is esélyem kutakodni, hiszen a hajó furcsán kezd viselkedni alattunk.
- Tudsz úszni amúgy, Alexandra? - teszem fel kellemetlen témánk közepébe a kérdésem. Sejtheti talán, miért érdekel a válasza. Még ha nem is lesz szükségem erre az információra, ártani nem árt, ha többet tudok meg róla. Közben mesés illatok szállnak felénk a konyha irányából, de még ez sem tud visszatartani attól, hogy minél előbb megnézzem magamnak a mentőcsónakokat, s azoknak az elhelyezkedését. Ebben szerencsére nem maradok egyedül, a leányzóval az oldalamon sétálunk feljebb. Mikor megérkezünk, egyből elkezdek számolgatni, s mint valami matematikus, úgy pörög némán a nyelvem.
- Őszintén? Nem árt, ha tudjuk, hogy egyből hova kell mennünk, ha beüt a baj. Amúgy meg... Nekem furcsa, hogy csak ennyi mentőcsónak van. Sokkal többen vagyunk annál, mint hogy minden ember elférjen ezekben. Mondanám, hogy talán tartogatnak valahol felfújhatót, de itt a nyílt vízen az kicsit sem lenne biztonságos. Ezek azért eléggé masszívak. - mutatok feléjük, miközben halkan elhadarom a felfedezésemet, ami kicsit sem biztató. Ahogy az sem, hogy újabbat rándul ez az átkozott hajó, akkorát, hogy már kénytelen vagyok megkapaszkodni a korlátban. Egyik kezemmel. Másikkal azonnal Alexandra karja után kapok, hiszen ne felejtsük el, hogy az ő magassarkúja kevésbé nyújt neki biztos alapot, mint az én cipőm. Nem lenne szerencsés, ha megbillenne miatta, s véletlenül átlendülne a korláton. Az szinte egyenlő lenne a halálával, ha maga alá sodorná ez a monumentális luxushajó.
Újabb lökés érkezik. Ez most sokkal nagyobb, mint az előzőek, s olyan hangok érkeznek fel a mélyből, mintha egy katasztrófa film kellős közepére csöppentünk volna. Erős, mélyen morgó hang, mintha egy túlvilági lény pofájából szállna elő, mely megtöri a kint honoló csendet. Törés és szakadás zajai, majd az a bizonyos kürt, mely fájón hasít bele a fülembe.
- Ez kurvára nem gyakorlat. - kiabálom túl a szirénát. Ezt követően a kapitány szól bele ismét a hangszóróba, ki arra utasítja az embereket, hogy azonnal menjenek a mentőcsónakokhoz. Ez rohadtul nem vicc már.
- Ebből baj lesz. Gyere! - megragadom azonnal Alexandra kezét, s húzni kezdem magammal pár fedélzeti dolgozóhoz, akik elkezdik beüzemelni a csónakokat. Igazából tíz másodperc alatt ott vagyunk, így elsőként érhetünk oda.
- Először a nők és a gyerekek! - közli az ötvenes éveiben járó férfi, mire én erőset taszítok rajta, akkorát, hogy elbotlik, s elterül a földön. Olyan idegállapotba kerülök, hogy ha kell, leütök bárkit.  
- Kurvára nem fogom megvárni, amíg ideér a tömeg! - lengetem meg felé és a többiek felé az öklöm, akiknek láthatóan van most nagyobb gondujk is annál, mint hogy egy olyan alakkal kötekedjenek, mint én.
- Gyere, segítek! - nyújtom kezem Alexandrának, akit innentől nem áll szándékomban magára hagyni. A többi ember pedig nem érdekel. Senkiért sem fogom feláldozni magam, az kurva élet! Ha csak a leányzó nem gondolja meg magát az utolsó pillanatban, s nem válik önfeláldozóvá, abban az esetben az utánunk következő még tíz emberrel együtt leeresztenek minket a vízre az egyik fedélzeti munkással. Ő beindítja a motort alant, s már kezdünk is távolodni a hajótól, mely minél kisebb lesz mögöttünk, annál inkább látszik, milyen borzalmasan elferdült.
- Ezt nem hiszem el... Miért történik velem mindig valami faszság? Miért? - szegezem kérdésem Alexandra felé, melyre egyáltalán nem várok választ. - Te is ennyire szerencsés vagy? Neked is állandóan keresztbe tesz az élet? - kérdem tőle halkan, miközben idegesen túrok bele a hajamba. Eddigre már a víz hullámainak monoton zaját felváltja a hajó felől érkező sikolytornádó, az üvöltéskavalkád, s van egy olyan érzésem, hogy ez még csak a kezdet...  

mind álarcot viselünk
Angelo D'Amore
Sport
ranggal rendelkezem
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo 3675886080e56077461d360e94e1c80e
Lost Island - Alexandra & Angelo D530bd6a63eb908068ef090f12282663
★ kor ★ :
28
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
× Foreveralone ×
★ lakhely ★ :
× Manhattan ×
★ idézet ★ :
"A name is a mask, a hiding place. We are all nameless inside."
★ foglalkozás ★ :
× Pankrátor ×
★ play by ★ :
× Stephen James ×
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
155
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo Tumblr_p2ks4znSdw1tt38txo1_500
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Lost Island - Alexandra & Angelo
Lost Island - Alexandra & Angelo EmptyCsüt. Szept. 22, 2022 11:41 am



Angelo & Alexandra



“YOUR WORK IS GOING TO FILL A LARGE PART OF YOUR LIFE, AND THE ONLY WAY TO BE TRULY SATISFIED IS TO DO WHAT YOU BELIEVE IS GREAT WORK. AND THE ONLY WAY TO DO GREAT WORK IS TO LOVE WHAT YOU DO. IF YOU HAVEN’T FOUND IT YET, KEEP LOOKING. DON’T SETTLE. AS WITH ALL MATTERS OF THE HEART, YOU’LL KNOW WHEN YOU FIND IT.”


- Ó, te szegény! Csak bántanak téged a csúnya, rossz nők ezek a luxushajón - nevetek fel most már én is, és már nyoma sincs rajtam a pár órával ezelőtti haragnak vagy szemrehányásnak.
Igen, mondjuk valóban elég vicces és nem hétköznapi helyzetekbe keveredik az a fickó a mai nap során, és ez még csak az út első napja, ki tudja, mi vár rá a későbbiekben.
- És igen, nyilván  te vagy az ártatlanság mintaképe is - teszem még hozzá szinte ugyanúgy huncut mosollyal a nem létező bajszom alatt.
- Ezt én is pontosan így gondolom - mondom most már elkomolyodva és őszintén. Nem is tudja, én magam, sokszor mennyire vágyom az egyedüllétre és a szabadságra. Természetesen ebbe a témába most nyilván nem megyek bele. Ez is a neveltetésem része, a távolságtartás és, hogy el tudjam rejteni, mi játszódik le bennem legbelül.
Ahhoz képest, hogy nemrég még mennyire a hátam közepére kívántam azt a fiút, mire felmegyek a helyiséghez, ahol vacsorázni tervezünk, ezek az ellenérzések szinte teljesen eltűnnek belőlem.
A hangulat igazán zavartalan, a kilátás és a dekoráció kiegészítik egymást, a kellemes, halk zene és a nyári este illata mint afelé irányítják tudatomat, hogy végre elfelejtsem a családi nyomást és csak úgy egy picit élvezzem az adott pillanatot. Talán még jobb is ez így, hogy nem egymagamban üldögélek. és amúgy is ritkán adatik meg, hogy megismerhetek tőlem teljesen távol álló embereket.
Annyira békés a helyzet, hogy szinte azonnal megfelelőnek érzem a pillanatot arra, hogy színt valljak és ezt meg is osszam a velem szemben ülővel. Nem is volt olyan nehéz ez, ugye?
- D"Amore? Milyen különleges név! - jegyzem meg mosolyom közben mialatt kezet fogunk egymással. - Milyen eredetű név ez? Olasz vagy netán francia? - érdeklődöm csillogó szemekkel, hiszem valóban érdekel ennek a ritka családnévnek a története. Úgy, ahogy a mi családunknak is van történelme és múltja, bizonyára az övének is.
Szerencsémre a bocsánatkérés-féleséget is gond nélkül elfogadja tőlem, így nem is tervezek tovább foglalkozni a témával, helyette rendelni szeretnék végre. Ezt azonban megakadályozza a hajótest furcsa ingása, mely mozgás egyre csak aggasztóbbá válik.
- Valóban nem úgy néz ki, mintha itt bármiféle vihar és készülődne  egyhamar. Bár az időjárás kiszámíthatatlan, ugyebár - bólogatok egyet értően Angelo szavaival, meg igaz, már jómagam is megjegyeztem, hogy egy ilyen kaliberű hajónak nem kellene ilyen hangokat kiadnia.
- Á, itt valami tényleg nem stimmel - suttogom én is vissza halkan, amikor az asztaltársam felhívja a figyelmemet a személyzet nyugtalan viselkedésére.
Ezt követően pedig a kapitány hangszóróból szűrődő szavai is megerősítenek abban, hogy nincs minden a legnagyobb rendben. S habár nem vagyok az a pánikolós típus, most mégis rossz előérzetem van.
Aztán félig nyitott ajkakkal figyelem Angelo műveletét, amit a gyűrűvel végez, majd kissé bizonytalan pillantást vetek felé, amikor rájövök, hogy mit szeretne ezzel megmutatni vagy megfigyelni.
- Sétálni? Most? De  még meg sem rendeltük... - kezdek bele meglepetten felemelve bal kezemet, amikor a másik szavaival szinte elráncigál az asztaltól, de mégis valamiféle ösztönös indíttatásból megindulok vele, ahová menni szeretne.
Ugyanolyan ösztönösen nyújtom felé a kezemet, ahogy ő felém, s ha eddig nem is voltam megijedve, most már biztosan kezdek abba az állapotba kerülni.
Nem is szokványos, sétához való tempóval haladunk a hajó oldala felé, ahol bizonyos számú mentőcsónak helyezkedik el. Követve Angelo pillantását, látom, hogy éppen ezeket a kis alkalmatosságokat kezdi el figyelni.
- Mi az? Le akarsz nyúlni egyet? - kérdezek felé viccelődve, mert egy percig se hiszem azt, hogy valóban tervei vannak a csónakokkal. De alig, hogy kimondom a viccnek szánt kérdésemet, a hajó egy pillanatra megdől, olyannyira, hogy a korlátban kell megkapaszkodom, ha talpon akarok maradni a magas sarkúmban.
- Nem tudom, nem megyünk vissza a többiekhez, hátha megtudunk valamit a személyettől? - kérdezem most már nem annyira nyugodt hangon, majd egy újabb lökés következik minek hatására automatikusan kapaszkodom is.






◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


the brightness

you deserve every star in the galaxy laid out at your feet.

Angelo D'Amore imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Alexandra De Mevius
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo Ana-ana-de-armas-43159115-268-283
Lost Island - Alexandra & Angelo A6d0a43c389a8b63adcf36d0ca8de47366b93f32
★ kor ★ :
29
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
Eljegyzett ( nem önszántából)
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo Tumblr_inline_oxu3b0KSey1tk5evm_400
★ idézet ★ :
"Some people never go crazy. What truly horrible lives they must lead."
(Charles Bukowski)

"We all have two lives. The second begins when you realize you only have one."
(Tom Hiddleston)
★ foglalkozás ★ :
Ügyvédbojtár vagy valami olyasmi
★ play by ★ :
Ana de Armas
★ hozzászólások száma ★ :
17
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo 4748253d65b7924098f47570fb837b9ddd6a37f1
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Lost Island - Alexandra & Angelo
Lost Island - Alexandra & Angelo EmptySzomb. Aug. 27, 2022 12:05 pm


Alexandra & Angelo
"Some beautiful paths can't be discovered
Without getting lost."

- Dehogynem! Szerintem épp mocskosul rossz csillagzat alatt vagyok, mert pár óra alatt nem egy nőt sikerült magamra haragítanom úgy, hogy most kivételesen tényleg ártatlan vagyok mindenben! - emelem fel kezeimet nevetve, mintha valahol azért tisztában lennék a saját csalfa bűnösségemmel, hiszen még most is hihetetlen, hogy most az egyszer teljesen ártatlan vagyok mindenben, csupán rosszkor voltam rossz helyen. Bár, annyira talán az utóbbi esetet nem mondanám azért rossznak, ha a kellemetlen momentumokat félrerakjuk... Mert hát egy férfi szeme azért elraktározza a szépet nagyon sokáig, még akkor is, ha tiltott gyümölcsként tekintett rá.
- Néha szerintem azért kell az embernek az, hogy egyedül legyen ismerősök nélkül. - ennyit fűzök csupán hozzá, nem többet. Én is családlátogatáson vagyok éppen, de mint tudjuk, ez sokkal bonyolultabb annál, mint elsőre tűnik. Hiába, mindenkinek vannak titkai. Ám nem azért vagyunk itt, hogy ezeket firtassuk, inkább koncentráljuk a könnyed vacsorára.
Nem sűrűn voltam eddig ilyen luxus hajóúton, de az embereket elnézve sokan nagyon jártasak az ilyen helyeken, szinte otthonosan mozognak már mindenhol. Én még ettől nagyon messze állok, de azért határozottan célzok meg egy jó kilátással bíró asztalt, ahova mindketten letelepedünk. Oldalra sandítva a távolban finoman ringatózó vizekre, eléggé filmbe illő látvány tárul elénk, ahogy a napsugarak óvatosan törnek meg a felszínen. Ha művész lennék, ilyen látványvilágból könnyedén tudnék ihletet meríteni, de egyelőre megmaradok az apróbb tetoválások készítésénél. Az is majdnem művészet.
- Angelo D’Amore. – nyújtom kezem én magam is, s most a szokásosnál finomabban feszítem összébb ujjaimat. Kósza gondolatként megjegyezném, hogy egymás után hallva neveinket remekül csengenek együtt. Aztán némán, kézfejemre megtámasztott állal, egyre szélesedő mosollyal hallgatom végig a kis önvallomást. Eléggé laza a felfogásom és a hozzáállasom a dolgokhoz, így semmiféle negatív érzelem nem bukkan fel bennem.
- Nem szokásom ilyen apróságokból ügyet csinálni. Mindenki hibázik, nem igaz? – és a gondolataimban felüti a fejét egy hűs pohár bor a vacsoránk elé, azonban ez a kellemes kép hamar szerte foszlik, mikor újabb zajok jönnek lentről a hajótest felől, s még meg is billenünk.
- Én nem vagyok túl gyakori ilyen helyen, de egyáltalán nem hangzik ez jól, főleg mert... – felállok helyemről, s a vízfelszínt és az eget kezdem kémlelni. - A víz nyugodt, és ha vihar is lesz, az még messze van. – mutatok a távolban gomolygó fellegekre, amiknek még az előszele sem érkezett meg, s az sem biztos, hogy elér minket. Épp ezért nyugtalanító a helyzet.
- Nézd őket. – súgom halkan Alexandra felé, mikor visszaülök helyemre, s a pincérek irányába biccentek. Őszinte riadalom látszódik az arcukon, ahogy összegyűlnek kis csoportba, s tehetetlenül forgolódnak. Ekkor váratlanul recsegés hangzik fel egy hangszóróból, s egy férfi hang szólal meg utána.
- Itt Edward Calvera beszél, a hajó kapitánya. Történt egy apróbb technikai hiba, de szakembereink már dolgoznak a probléma elhárításán. Addig is kérnénk mindenkit, hogy őrizzék meg a nyugalmukat. – újabb recsegés, majd néma csend. A tömeg zúgolódása alább hagy, láthatóan visszatér a nyugalom, de én valahogy máshogy látom a helyzetet.
- Tehát apró hiba lenne az, ami ennyire megbillenti a hajót? – váratlanul leszedem a középső ujjamon levő gyűrűt, amit élére állítok az asztalon. S hogy miért teszem ezt? Mert volt egy sejtésem, ami akkor igazolódik be, mikor a gyűrű elkezd gurulni, s a tenyeremben landol az asztal szélén.
- Szóval még nem álltunk vízszintbe... – állapítom meg hangosan. - Nincs kedved velem sétálni egyet a fedélzeten vacsora előtt? Hátha okosabbak lennénk. És bár nem vagyok paranoiás, de technikai szemmel nézve kicsit sem volt egészséges az a hang. – felállok helyemről, s nyújtom kezem Alexandra felé, ki nem mondva a tényt, hogy a mentőcsónakokat akarom megnézni magamnak. Elvégre jobb félni, mint megijedni...

Alexandra De Mevius imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Angelo D'Amore
Sport
ranggal rendelkezem
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo 3675886080e56077461d360e94e1c80e
Lost Island - Alexandra & Angelo D530bd6a63eb908068ef090f12282663
★ kor ★ :
28
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
× Foreveralone ×
★ lakhely ★ :
× Manhattan ×
★ idézet ★ :
"A name is a mask, a hiding place. We are all nameless inside."
★ foglalkozás ★ :
× Pankrátor ×
★ play by ★ :
× Stephen James ×
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
155
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo Tumblr_p2ks4znSdw1tt38txo1_500
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Lost Island - Alexandra & Angelo
Lost Island - Alexandra & Angelo EmptyVas. Aug. 21, 2022 11:51 am



Angelo & Alexandra



“YOUR WORK IS GOING TO FILL A LARGE PART OF YOUR LIFE, AND THE ONLY WAY TO BE TRULY SATISFIED IS TO DO WHAT YOU BELIEVE IS GREAT WORK. AND THE ONLY WAY TO DO GREAT WORK IS TO LOVE WHAT YOU DO. IF YOU HAVEN’T FOUND IT YET, KEEP LOOKING. DON’T SETTLE. AS WITH ALL MATTERS OF THE HEART, YOU’LL KNOW WHEN YOU FIND IT.”

Az élet, amibe beleszülettem nem igazán engedte meg, hogy bármiféle kellemetlen szituációba, botrányba keveredjek. Mindig bizonyos korlátok között éltem, és azt is lehet rám mondani, hogy mindig is az a tipikus jó kislány voltam. Látszólag tökéletes.
Szóval úgy éltem, ahogyan azt elvárták tőlem, felelősségteljesen és meggondoltam viselkedtem, az öcsémmel ellentétben nem övezték skandallumok útjaimat, nem hoztam szégyenbe a családomat, nem hazudtam, legalább is látszólag, ha nem számítjuk bele az én titkos kis útjaimat, melyeket a családom tudta nélkül tettem meg. De ezek inkább csak füllentések, hiszen valami élvezetet nekem is kellett találni az életben, mellyel kifejezhetem önmagam és a magam ura lehetek.
Így tehát a mai nap kettős eseményei egyáltalán nem jellemzők rám, s nyilvánvalóan, ha valakinek elmesélem, mi történt velem ezen a hajón egy nap – sőt egy este – leforgása alatt, senki nem hinné el rólam.
Ha valaki más osztaná meg velem ugyanezt a történetet saját magáról, akkor nem biztos, hogy én is hinnék neki. Mert, ugyebár, ki az, akire egy idegen ember rányit éppen akkor, amikor pucéran van, majd esik be az ajtaján – szó szerint – ugyanennek az embernek? Alexandra De Mevius-szal sosem történne meg ilyesmi, legalábbis azzal nem, akit a nagyvilág ismer.
Ez az egész valóban a sors fintora volt, ahogy ez a pasas is mondja, de azért megforgatom a szememet megjegyzése hallatán.
- Igen, minden vágyam volt, hogy betérjek annak a személynek a szobájába, aki nemrég nyitott rám öltözködés közben – jegyzem meg fennhangon, habár aztán belém fagy a nevetés, amikor visszagondolok a történtekre és újra egy kicsit elszégyellem magam. – De hagyjuk…
- Rendben – ejtem ki aztán kerek szemekkel ezt az egy szót halkan és kissé bizonytalanul, amikor megnyugtat arról, hogy számára nincs jelentősége a történteknek, és talán nem hiszi azt rólam, hogy szándékosan törtem rá az imént.
- Á, nem mondod, hogy már a személyzettel is sikerült valamiféle kellemetlen helyzetbe keveredned? – nevetek végül mégiscsak fel őszintén, amikor az egyik takarítóval való nem éppen harmonikus kapcsolatát kezdi el ecsetelni. Tisztában vagyok vele, hogy az ilyen luxushajókon többnyire még az a régimódi, kissé konzervatív és földhözragadt személyzet munkálkodik – pláne, ha korosabb hölgyről van szó, aki még a régi időkben élte fénykorát -, kik az ugyanilyen utasokhoz vannak szokva. Nos, ha elképzelem például a mi házsártos és rendmániás házvezetőnőnk, és ennek a feltűnően tetovált fickónak a kapcsolatát, abból semmi jó nem sülhet ki, hiszen Miss Crowshaw valószínűleg szívrohamot kapna. Ez megnevettett.
- Nekem még nem volt szerencsém hozzá – teszem hozzá ugyanolyan hangulatban csillogó mosolyom társaságában.
- Hát én személy szerint nem éppen fontos dolog miatt megyek, egyedül se lett volna muszáj, és eddig nem is volt rá példa, csak egy egyszerű családlátogatás – válaszolok neki csak úgy ösztönszerűen, pedig igazán nem állt szándékomban senkivel sem megosztani az útitervemet, sem kötelességem nem lenne. Itt azonban azonnal el is hallgatok és egy kicsit el is komorodik az arcom, hiszen eszembe jut, hogy ez az út jelen pillanatban egy kis menekülés és megváltás is számomra a hivatalos eljegyzésem időpontját ez által elodázva.
Az is furcsa tőlem, hogy elfogadom ezt a vacsorára való invitációt vagy mit is, hiszen más esetben biztos vagyok benne, hogy azonnal visszautasítom, viszont a jelenlegi bakis helyzeteket tekintve, azt hiszem, nincs rá ok, hogy egyedül egyek. Ráadásul úgy is színt akartam még vallani, és ez a meghívás kapóra jött.
Habár többedik ízben veszek részt egy ilyen utazáson, a luxus pedig a mindennapjaim része, mindig meggyönyörködtet az a látvány, ami egy ilyen vízi csoda fedélzetén található. A hangulata, az illatok, a kilátás, főként naplementekor egyszerűen utánozhatatlan és megismételhetetlen.
- Persze – bólintok, amikor a férfi egy kétszemélyes asztal felé mutat, hiszen nekem igazából teljesen mindegy volt, hogy hol foglalunk helyet. Így is, úgy is káprázatos minden.
- Ó, igazán köszönöm – mosolyodok el nevetve, amikor még a széket is kihúzza nekem ez a rejtélyes idegen. Nem mintha nem lennék hozzászokva a hasonló gesztusokhoz, a mostani helyzetben mégis meglepő.
- Ja, igen… A nevem Alexandra De Mevius – nyújtom felé színpadiasan a kezemet az asztal fölött, várva, hogy majd ő is követi a példámat. Azonban egyúttal a hajótest váratlanul nyikorogni kezd alattunk, ami megzavarja ezt a békés hangulatot. Habár a pincérek azonnal igyekeznek megnyugtatni minket.
- Tarozom egy vallomással, ha már így itt vagyunk – kezdek bele miközben mindketten a pincértől kapott étlapot lapozgatjuk. – Bevallom, a ma történtekért egy kicsit én is hibás vagyok. Nem is annyira az ajtókkal van baj. Mivel olykor nehezen maradok meg a hátsómon, kiderítettem, hogy igazából nincs velük semmi gond, csupán én voltam figyelmetlen és nem zártam be azt – vallom be, miközben elhúzom a számat. – Úgyhogy, ha én bezárom azt az ajtót, akkor te nem tudsz rám nyitni… De egyébként egy normális nőnek mondhatom magam, azt hiszem.
Talán folytatnám még tovább, de akkor egy újfent az a vontatott nyikorgó-csikorgó hang üti meg füleinket, és a hajó is furcsán megbillen. Még a székembe is bele kell, kapaszkodjak, hogy ne billenjek fel.
Nem vagyok az az ijedős fajta, de most mégis csak valami aggodalom lesz rajtam úrrá.
- Nem először utazok ilyen kaliberű hajóval, de szerintem ez már nem mondható annyira gyakran tapasztaltnak – veszem kissé suttogóra a hangomat, hiszen a világért sem akarok pánikot kelteni a többi utasban.





◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


the brightness

you deserve every star in the galaxy laid out at your feet.

Angelo D'Amore imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Alexandra De Mevius
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo Ana-ana-de-armas-43159115-268-283
Lost Island - Alexandra & Angelo A6d0a43c389a8b63adcf36d0ca8de47366b93f32
★ kor ★ :
29
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
Eljegyzett ( nem önszántából)
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo Tumblr_inline_oxu3b0KSey1tk5evm_400
★ idézet ★ :
"Some people never go crazy. What truly horrible lives they must lead."
(Charles Bukowski)

"We all have two lives. The second begins when you realize you only have one."
(Tom Hiddleston)
★ foglalkozás ★ :
Ügyvédbojtár vagy valami olyasmi
★ play by ★ :
Ana de Armas
★ hozzászólások száma ★ :
17
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo 4748253d65b7924098f47570fb837b9ddd6a37f1
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Lost Island - Alexandra & Angelo
Lost Island - Alexandra & Angelo EmptyVas. Júl. 31, 2022 10:46 am


Alexandra & Angelo
"Some beautiful paths can't be discovered
Without getting lost."

A kora esti könnyed izgalmakat bágyadt, éjjelbe nyúló semmittevéssel akarom leöblíteni, melyet majd megfűszerezek egy kis felfedezéssel. Ez a hajó monumentális méretekkel rendelkezik, aminek igazából csekély részét teszik ki a privát kabinok, hiszen sokkal nagyobb figyelmet fordítottak láthatóan a közösségi terekre. Néhol még zöld övezetet is fel lehet fedezni, ahogy láttam alant a fedélzet bizonyos szegleteiből.
Ilyen gondolatokkal és tervekkel akarom elhagyni a szobám ugyanabban az elegáns öltözetben, mint ami fél órája bámult vissza rám a folyosók aranyszegélyezett tükreiről, mikor is olyan váratlan, de ismerős vendégem akad, mint amilyen én voltam neki nem is olyan régen.
- A sors fintora... - válaszolom halk szavaira. Valóban az lehet, de én azért az ilyen “véletlenekre” - amik ugye nem léteznek - szeretek odafigyelni, hiszen ha ennyire kiszúrják a szemem, az nem lehet “véletlen”.
- Valld be, hogy kíváncsi voltál arra, hogy tényleg ennyire rosszak-e a zárak nálam is, de túl büszke voltál ahhoz, hogy ezt ki is mond, ezért alkalmaztál egy ilyen kis trükköt. - felelem egyből a hosszas magyarázkodására, de mikor ellép tőle, a csillogó, tengerkék szemeim, s az ajkaim szegletében megbújó mosoly hamar arról árulkodik, hogy viccelek csupán.
- Nem történt semmi. - legyintek végül, könnyeden elengedve ezt az apró, újabb kis közjátékot. Tudom jól, hogy épp annyira ártatlan ő is, mint én voltam legutóbb. S azt is, hogy neki is épp olyan kellemetlen lehet ez most, mint nekem volt.
- Ide úgysem lehetne egyetlen morzsát sem behozni, mert szerintem Mrs. Smith, az egyik takarító azonnal ledobna a hajóról. - utalok az egyik mogorva nőszemélyre felnevetve, akivel már volt szerencsém találkozni, mielőtt felmentem a fedélzetre. Szórakoztató volt az indokolatlan haragja, én jót derültem rajta. Ő már kevésbé.
- Igen! Főleg, ha Amerikából kell eljutnod Európába valami fontos dolog miatt, ami azt kívánja, hogy egyedül menj, és hagyd magad mögött a családod és a barátaid. - válaszolom vissza reflexből egy cinkos mosollyal. Igazából ezeket a szavakat magamról is mondhattam volna, hiszen más esetben egyáltalán nem utaznék egyedül, de most a körülmények nem engedik meg, hogy szorosabb kötelékeket tartsak a közvetlen környezetemben. Nem rám lenne ez veszélyes, hanem mindenkire, aki fontos nekem. S hogy miért engem büntet Luciano, a nagyapám... Arra még a mai napig nem sikerült rájönnöm, de ha távol vagyok az otthonomtól, Rómától, mintha elhidegültem volna mindenkitől, akkor talán nem talál rajtam fogást. Nem véletlenül választottam most ezt a hajóutat, hogy rejtettebb utakon látogassak haza.
- Ez a beszéd! Ezt én is mondhatnám. - ennek pedig tanúságot ad a szobám is, ahol ha egy pillanatra körbenézett, nem fedezhetett fel női holmikat, s egyetlen nagyobb bőröndön kívül más holmit. Az ágyam is egyszemélyesre van megterítve, így ezt a szobát láthatóan csak én lakom.
Át kell szelnünk pár folyosót, s meg kell másznunk pár lépcsőt, hogy eljussunk az étteremhez. Annak bejárata egy széles boltív alatt kezdődik, mely színesebb, de nem rikító virágokkal van elegánsan körbedíszítve, épp úgy, hogy az az alant elhaladónak ne legyen sok, de ne is legyen gyér. Odabent jobbra el lehet haladni a zártabb terekben levő asztalok felé, de én egyből ahhoz a részhez veszem az irányt, ahonnan tökéletes rálátásunk van az aranyló naplementére.  
- Ott jó lesz? - mutatok az egyik szélső, kétszemélyes asztal felé, amin egy ezüstszegélyű, bordó bársony terítő pihen, tökéletes és precíz terítéssel. A székek hasonló színben, puhán kipárnázva várják, hogy leüljünk rájuk. A szellő kellemes, üdítő hideget hoz felénk az óceán felől, mely csak enyhén próbál megkapaszkodni a hátrazselézett tincseimben - sikertelenül.
- Hölgyem. - húzom ki a székét, s ha helyet foglalt, akkor óvatosan betolom azt. A látszat azért csalóka, hiszen nem mondanám magam az úriemberek mintapéldányának, hiszen eléggé mocskos a pofám, és a stílusom is bőven hagy kivetni valót. De hát ha már itt vagyunk, akkor adjuk meg a módját. Én is helyet foglalok, s szinte egyből a kezünkbe nyomja egy idősebb, francia akcentussal bíró, igazán jól öltözött pincér az étlapot.
- Én mindenek előtt azért azt szeretném tudni, hogy hívják az asztaltársam. Ha már ilyen spontán sikerült összefutnunk. - eresztek el egy széles vigyort felé. Váratlanul azonban a lágy zenét egy hangos nyikorgás zavarja meg, s mintha a hajó pár pillanat erejéig akadozva siklana. Látom, hogy páran értetlenül néznek maguk köré, de a pincérek közül hamar felszólal az egyik.
- Semmi probléma, hölgyeim és uraim, néha tapasztalni fognak ilyet. Folytassák bátran a vacsorát! - kedves és nyugodt mosolya biztatóan hat a legtöbbekre, s innentől én sem tulajdonítok neki több jelentőséget, amilyen hamar jött, olyan hamar felejtem el az iméntieket.

Alexandra De Mevius imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Angelo D'Amore
Sport
ranggal rendelkezem
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo 3675886080e56077461d360e94e1c80e
Lost Island - Alexandra & Angelo D530bd6a63eb908068ef090f12282663
★ kor ★ :
28
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
× Foreveralone ×
★ lakhely ★ :
× Manhattan ×
★ idézet ★ :
"A name is a mask, a hiding place. We are all nameless inside."
★ foglalkozás ★ :
× Pankrátor ×
★ play by ★ :
× Stephen James ×
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
155
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo Tumblr_p2ks4znSdw1tt38txo1_500
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Lost Island - Alexandra & Angelo
Lost Island - Alexandra & Angelo EmptyPént. Júl. 29, 2022 3:47 pm



Angelo & Alexandra



“YOUR WORK IS GOING TO FILL A LARGE PART OF YOUR LIFE, AND THE ONLY WAY TO BE TRULY SATISFIED IS TO DO WHAT YOU BELIEVE IS GREAT WORK. AND THE ONLY WAY TO DO GREAT WORK IS TO LOVE WHAT YOU DO. IF YOU HAVEN’T FOUND IT YET, KEEP LOOKING. DON’T SETTLE. AS WITH ALL MATTERS OF THE HEART, YOU’LL KNOW WHEN YOU FIND IT.”

Az a fajta ember vagyok, aki kiélvezi egy utazásnak minden pillanatát. Nem csak a cél repes a szeme előtt, azaz nem csak azt várja kínlódva, hogy elérje a céljául kiválasztott úti célt, hanem magát az utazást is élvezi, szinte bármivel.
A családunknak biztos valamiféle titkolt, elfajzott kis génállományából származhatok, mert igazából extrémebb szállító eszközökkel is szívesen neki vágnék egy ilyen útnak, amire nálunk azonban még nem volt példa.
Visszatérve az utazás élvezetére, ez a hév kissé apadni látszik, amint ez a bizonyos idegen benyit a szobámba, habár próbálom tartani magam és a magam módján ki is osztom a betolakodót.
Az viszont mindenképp meglep, amikor egy elszórt megjegyzésemre visszakérdez. Most komolyan azt képzeli, hogy a történtek után leállok vele csevegni? Netalán valami pszichológusnak hiszi magát? Ráadásul az egészet teljesen félre érti.
- Céloztam itt arra, hogy az jelen pillanatban talán nagyobb problémát jelent a számomra, hogy öltözés közben rám nyitottak – válaszolok azért mégis kelletlenül reá meresztett szemekkel, hogy végre megértse ő is, pontosan ő okozta a galibát. Közben érzem magamban ismét azt a bizonyos szégyent, amit akkor éreztem, mikor megláthatott. Szívesen megkérdezném tőle azt is, hogy mégis mennyit láthatott belőlem, de biztos, hogy nem fogom felhozni ezt a témát.
- Szerintem is vegyünk úgy – teszem hozzá sebesen én is egy grimaszt megjelenítve arcizmaimon. Szerencsére aztán fel is fogja, amit mondok neki, és miután oda adom neki a készülékét, kulturáltan el is hagyja a szobámat. Végre!
Még sóhajtok párat magamban az eset után, megállva a már bezárt ajtó mögött, hogy egy kicsit rendet tegyek a fejemben és visszazökkenjek szokásos, nyugodt lelki állapotomban.
Ezt a nyugalmat persze minimális szinten ugyan, de megtöri az érzés, amikor kiderül, hogy tulajdonképpen én is ludas vagyok kicsit az ajtós dologban. Habár attól függetlenül, hogy én nem zártam be, az még nem jelenti azt, hogy másoknak be kell törniük hozzám.
Miután elkészülök a vacsorához, arra is rájövök, hogy kezdek igen-igen, éhes lenni, reggel óta nem is ettem egy falatot sem, pedig már vacsorához készülődik a puccos embertömeg – beleértve saját magamat is.
Azonban a sorsnak vagy mi a fenének, úgy tűnik, szórakozni támad ma velem kedve, ha már egyedül vágtam neki a hosszú útnak, hiszen alig, hogy kiteszem a lábam a hajó folyosójára, egy újabb szerencsétlenségbe keveredek.
Az esés pillanatában nem igazán fogom fel, hogy mi történik velem, s habár a küzdősportnak köszönhetően nyilvánvalón megoldottam volna, hogy az esés ne végződjön tragikusan, mégis csak pozitívan konstatálom, hogy valami vagy valaki megtartja ingatag testemet. Egészen addig a percig, amikor számomra is kiderül, hogy pontosan hol vagyok és szó szerint kinek a karjaiban landoltam.
- Hát ez nem lehet igaz! – suttogom kissé zavart és rémült arckifejezéssel, amikor az illetővel szemben fordulok és nekem is leesik, hogy én pontosan annak a pasasnak a szobájában kötöttem ki, akit nemrég utasítottam ki a sajátomból. Ilyen nincs.
- Úgy tűnik, ezek az ajtók valóban nem a legpraktikusabbak – motyogom még mindig alig hallhatóan, miközben lélegzetem még mindig kissé szaporább a megszokottól. – És úgy néz ki, mégis csak a szobádban kötöttem ki – teszem hozzá még ennél is halkabban a szarkasztikus megjegyzésemet.
- Nagyon sajnálom! Én nem is tudom, hogy történhetett ez. Csak félre álltam, hogy a személyzet elférjen tőlem a kocsikkal, közben nekidőltem a falnak, ami nyilvánvalóan nem fal volt…, aztán meg csak úgy beestem ide – ugrok el hirtelen távolabbra a már nem annyira idegen férfi közeléből miközben őszinte tekintettel bocsánatot kérek tőle.
Azok után, hogy az imént, hogyan küldtem ki őt a saját szobámból, - arra célozva, hogy remélhetőleg, többet az életben nem látom, még ha ezt hangosan nem is mondtam ki -, szavakba sem tudom önteni, mennyire kellemetlenül érzem most magamat.
Viszont a fiú arcán egyáltalán nem vélem harag jelét felfedezni, sem kárörvendését, sem más hasonlókat, pedig más a helyében bizonyára kiélvezte volna a helyzetét kölcsönkenyér visszajár alapon.
- Nem, dehogy, semmi bajom – felelek aztán a kérdésére, s így magamban le tudom szögezni, hogy ez a fickó talán nem is olyan perverz, mint amilyennek első benyomásra tűnt. Azt természetesen nem áll szándékomban kifejteni neki, hogy azért én sem vagyok az a gyenge nő, mint amilyennek látszhatok.
-  Ühüm, tényleg majdnem olyan, mint az enyém – teszem hozzá miközben most én is megeresztek magamnak egy halvány mosolyt, véve a lapot, hogy elhiszem az előbbi sztoriját.
- Igen, vacsorázni indultam, azt elhiheted, hogy nem ide – nevetek fel most egy kicsit szórakozottan, és már terveim szerint meg is indulok kifelé a szobájából, amikor megüti fülemet az ajánlata.
- Gondolod, ha rosszul érezném magam egyedül, akkor felszállok jómagam társaságában erre a hajóra? – kérdezek vissza felvont szemöldökkel, habár pont ezzel árulom el magam, hogy egyedül érkeztem.
- De, végül is miért ne? – felelem aztán egy vállrándítás közepette. – Azt hiszem, veled beszéltem eddig legtöbbet, mióta elindultunk – nevetek fel halkan, meg hát egy kicsit rosszul is érzem magam, a miatt, ahogy nemrégiben viselkedtem, habár ezt egyelőre nem mondom ki hangosan. Majd ha ő is csatlakozik, amikor megindulok végre kifelé ebből a szobából és célba veszem a lépcsőt, majd az ebédlőt, ahol festményeket megidéző kilátásban lesz hamarosan részünk.




◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


the brightness

you deserve every star in the galaxy laid out at your feet.

Angelo D'Amore imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Alexandra De Mevius
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo Ana-ana-de-armas-43159115-268-283
Lost Island - Alexandra & Angelo A6d0a43c389a8b63adcf36d0ca8de47366b93f32
★ kor ★ :
29
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
Eljegyzett ( nem önszántából)
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo Tumblr_inline_oxu3b0KSey1tk5evm_400
★ idézet ★ :
"Some people never go crazy. What truly horrible lives they must lead."
(Charles Bukowski)

"We all have two lives. The second begins when you realize you only have one."
(Tom Hiddleston)
★ foglalkozás ★ :
Ügyvédbojtár vagy valami olyasmi
★ play by ★ :
Ana de Armas
★ hozzászólások száma ★ :
17
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo 4748253d65b7924098f47570fb837b9ddd6a37f1
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Lost Island - Alexandra & Angelo
Lost Island - Alexandra & Angelo EmptyHétf. Júl. 25, 2022 7:04 pm


Alexandra & Angelo
"Some beautiful paths can't be discovered
Without getting lost."

Jó látni a leányzó arcára kiülő egészen apró mosolyt, még akkor is, ha szépen berongyoltam nemrég a privát szférájába. Nem lenne jó az első pár órában összetűzésbe keveredni, márpedig ebből az esetből könnyedén lehetett volna nagyobb balhé, ha esetleg másra sikerül rányitnom. A kis mesém, ami viszont nagyon is igaz, szerencsére eltalál hozzá.
- Nem a lopás a legnagyobb gondod? Hát? Valami baj van? - zúdítom rá olyan hirtelen és ösztönösen a kérdéseimet, hogy ezt ha akartam volna sem tudtam volna visszafogni. Már egészen apró kölyökként feléledt bennem egy erős védelmező ösztön, ami a mai napig nem csillapodott, s az ilyen helyzetek könnyedén előhozzák belőlem. Még úgy is, hogy egyáltalán nem ismerem ezt a lányt, s meglehet, hogy csupán félreértettem a szavait. Természetesen faggatózásba nem megyek bele, ha elhessegeti a témát, de azért pár kérdést ez megért.
- Inkább vegyük úgy, hogy... Nem mondtam semmit. - sütöm le széles mosollyal szemeimet, hiszen jelen helyzetben felajánlottam a legnagyobb ostobaságot, amit csak tehettem. Hogy nézze meg a szobámat, mi? Normális vagy, Angelo?!
- Értettem, hölgyem! - nem is feszítem tovább a húrt, a telefonomat felkarolom, s már el is tűnök a rám csukott ajtó után. Kalandosan indul az út, de azért remélem, hogy ebből nem lesz túl nagy rendszer. Érzem, hogy az agyamnak szüksége van már arra, hogy elmerüljön kicsit a nyugodt, bágyadt és kissé unalmas közegben, amikor időm lehet azon agyalni, hogy mivel üssem el az időt. A lehetőségek száma itt nem végtelen, de szerencsére nem is a nullához közelít.
Úgy döntök hát, hogy megírok pár üzenetet, ahogy ezelőtt is terveztem, aztán megejtek odafent egy lassú vacsorát. Gyakori nálam, hogy sietek minden étkezéssel, de most igazából nem lesz hova rohannom, mert minden megvár a fedélzeten. A szauna, a jakuzzi, a billiárd... Néha el kellene engednem ezt az állandó rohanást, s meg kellene ülnöm egyhelyben, mielőtt még felgyulladnak a vészvillogóim, amik esetleg kényszerítenének a megállásra.
Unottan hajítom félre a telefonom a vörösbársonnyal borított franciaágy szélére, s pár röpke pillanatra belesüppesztem fejem a hasonló színű, igazán puha párnába. Azt hittem, nehezebb lesz megszokni az állandó ringást, de így megpihenve még nyugtatónak is mondanám. Hamarosan felállok, majd megigazítom az ingem, s indulásra készen lépek tovább az ajtóhoz, már most azon ábrándozva, mi lesz a kínálat. Úgysem gyakori, hogy a naplementét egy hajóról figyelem vacsora közben, szóval megpróbálom élni a hangulatot, ezt a bágyadt és talán enyhén romantikus légkört. Na, nem mintha egyedül annyira kurva sokat romantikáznék.  
A kártya pillanatokon belül csippan belülről, az ajtó pedig a megszokott lassúság helyett most eléggé nagy hévvel tolódik felém, aminek az okát hamarosan fel is fedezem.
- Azok a rohadt ajtók, mi? - kénytelen vagyok jólesően felnevetni, mikor lenézek a mellkasomnak ütköző, nagyon is ismerős leányzóra. Azért mekkora véletlen kell már ehhez, de komolyan?!
- Nem ütötted meg magad? - kérdem tőle végül, mikor megragadom karjait, s ha esetleg kiesett volna az egyensúlyából, mert teszem azt magassarkúval borította lábait, akkor segítek neki megállni egyhelyben.
- Akkor hát bemutatom a szobám, ha már így rám törtél. - viccelődésemnek nyomai ott mutatkoznak mosolyomban, melyben egy cseppet sem látszik a harag, vagy bármi hasonló ostobaság. Sőt, még tetszik is a helyzet, hiszen így a saját oldalamra fordíthatok mindent.
- Te is a vacsorához igyekszel talán? - bökök az elegáns öltözéke felé. - Csak mert én is, és ha egyedül vagy, nem szívesen hagynálak unatkozni, nehogy még a végén rosszul érezd magad így egyedül. - kissé sajátos meghívás, de én személy szerint nem szeretek egyedül lenni, s ha felkínálkozik egy alkalom, azt szeretem kihasználni. Már csak az a kérdés, hogy ezzel a leányzó is így van-e, vagy inkább tartsam meg magamnak a társaságom.

Alexandra De Mevius imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Angelo D'Amore
Sport
ranggal rendelkezem
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo 3675886080e56077461d360e94e1c80e
Lost Island - Alexandra & Angelo D530bd6a63eb908068ef090f12282663
★ kor ★ :
28
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
× Foreveralone ×
★ lakhely ★ :
× Manhattan ×
★ idézet ★ :
"A name is a mask, a hiding place. We are all nameless inside."
★ foglalkozás ★ :
× Pankrátor ×
★ play by ★ :
× Stephen James ×
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
155
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo Tumblr_p2ks4znSdw1tt38txo1_500
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Lost Island - Alexandra & Angelo
Lost Island - Alexandra & Angelo EmptyHétf. Júl. 18, 2022 11:39 am


Angelo & Alexandra
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts

Sosem voltam az a fajta ember, aki olyan döntéseket hoz, amit aztán később majd megbán. Talán ez a családomnak köszönhető, amit az élettől kaptam, talán azok a veleszületett szokásoknak és életvitelnek, amik közt élük, tudhatom be, hogy mindig is voltak korlátaim. Ezeket a korlátokat valaki megszokja, beletörődik, vagy nem. Élő példa erre az öcsém, akinek terhet jelent a nevükkel járó ismertség és vagyon. Természetesen itt nem az anyagi javakra gondolok – ó, nem! – hanem inkább az elvárásokkal, amiknek meg kellene felelnünk a külvilág előtt.
Minden esetre kettőnk közül mindig én voltam az, akire a szüleink büszkék voltak, és aki együtt tudott élni az arany kötőfékkel, amit ránk aggattak. (Persze, idővel megtaláltam én is a magam titkos kiútját, de ezt csak a nagyvilág kíváncsi háta mögött.)  Azért is olyan új számomra ez magányos és szabad utazás, és abban is biztos vagyok, hogy a szüleim csak azért mentek bele, hogy egyedül menjek, hogy ne sértsük meg a neves belga rokonokat.
Ettől függetlenül a legtöbb embert fél az új és ismeretlen dolgoktól. Így vagyok ezzel én is, s egy kicsit tartok attól, hogy így egyedül nem is lesz olyan élvezetes ez az utazás, ahogy én azt elképzelem. De csak egy kicsit, mert legbelül azért olyan érzések tombolnak bennem, mint egy kislányban, aki először kap nyalókát a vásárban, és már alig várja, hogy belenyaljon.
Azért amikor a nyugodt fürdőzésem után benyit a szobámba ez az idegen srác, ismét megjelennek bennem az előbbi kétségek, amit az indulásom előtt éreztem magamban.
Első körben fogalmam sincs, hogy mi van, hogy mit tegyek, és mit mondjak egy ilyen helyzetben, hiszen sohasem történt még ilyen velem. Az egy, amit tudok, hogy egy kis harag és szégyen érzése keveredik bennem, amiért meglátta a meztelen hátsómat.
Persze, mire felkapom magam elé az a bizonyos törölközőt, a pasas pedig gyorsan elhagyja a szobát, egy kicsit sikerül összeszednem . Végül is szégyellje magát ő, amiért védtelen, idegen nők szobájába nyitogat be nézelődni!
Persze, amint visszaszólal, érzek is rajta is egy kis zavart, ami azért az jelzi felé, hogy talán valóban nem is egy perverz kukkolóról, hanem csak egy tévedésről van szó.
Felvont szemöldökkel figyelek rá, amikor az egyszerű kérdésemre egy másik értelmetlen kérdéssel válaszol vissza, s az én kérdésemre igazából nem is kapok egyből választ.
Szeretnék gyorsan végezni ezzel a telefon átadással, hiszen azért egy szál törölközővel elfedett testtel még mindig nem a legkellemesebb érzés állni egy olyan férfi előtt, aki percekkel ezelőtt nyitott az emberre egy ilyen helyzetben. Talán, ha nem lennék ilyen pőrén „öltözve”, még nevetni is kezdek, amikor meghallom a válaszát és magyarázkodását.
- Igen, azt hiszem, hogy láttam már az itteni ajtókat. Bár bevallom, nem nézegettem másokét, csak a sajátomat – felelek először kissé szúrósan, de aztán végül is nagyon halványan elmosolyodom a sztoriját hallva, hisz”, ha ez nem velem történik, elég vicces szituációnak tűnne.
Közben alig várom, hogy végre elvegye kezemből a felé nyújtott telefont, eltűnjön innen, én pedig visszavonuljak a szobámba újra.
- Majd szólok a szobaszervizeseknek, hogy nézzék meg a zárat. Abban biztos lehetsz! – teszem azért hozzá még határozottan felé célozva, hogy értse ő is, többet még véletlenül se forduljon ilyen elő, amikor ő is felhívja erre a figyelmet, de közben azért kattog is rajta az agyam, hogy egy ilyen kaliberű hajón, ahol bizonyára van megfelelő védelmi rendszer, hogy fordulhat ilyen elő egyáltalán. Ha például a szüleim is itt lennének még abban is biztos vagyok, hogy ennek a pasasnak gondja lenne ebből az egészből – simán le is tartóztatnák -, de szerencséjére én nem vagyok olyan, mint ők, nem élek vissza a nevemmel. – De jelen pillanatban nem éppen a lopás a legnagyobb gondom.
Már éppen tervezem őt útjára bocsájtani vagy valami hasonló és becsukni az ajtót, amikor ismét olyan felháborítónak tűnő dolgot mond, amitől egy pillanatra tátva marad a szám.
- Hogy a szobádat, mi? - egyszerűen nem tudom, hogy lehordjam őt, vagy nevessek, de mivel egyáltalán nem ismerem őt, inkább nem teszem egyiket se - egyelőre. – Te aztán nem vagy semmi!
- Nem, egyáltalán nem szeretném – rázom meg a kezem, miközben még a kezemet is magam elé tartom, hogy véletlenül se közelítsen felém.
- Tudod, mit? Maradjunk annyiban, hogy elhiszem és nincs harag, de most már azt hiszem, még túl is beszéltük ezt az esetet. és ajánlom, hogy legközelebb azért figyelj jobban! – fejezem be vele végül is a diskurálást és becsapom az orra előtt az ajtót, mivel nagyon szeretnék végre felöltözni.
Miután valóban felöltözöm a vacsorához, tényleg értesítem a hajó biztonsági embereit az ajtózár miatt. Szerencsére a folyosók biztonsági kamerákkal vannak ellátva, így pár perc múlva megtudom azt is, hogy én magam voltam az, aki nem zárta be rendesen az ajtót.
Kicsit rosszul érzem magam, amiért nem hittem száz százalékosan az előbbi fiúnak, de azért nem áll szándékomban emiatt felkeresni őt.
Ez után már nem maradt más, csak az, hogy végre felvonuljak a fedélzetre s remélhetőleg nyugalomban elfogyasszam a vacsorámat.
Valószínűleg már késében lehetek, mivel nincs senki a folyosón, csak a takarítók érkeznek lecserélni az elhasznált törölközőket egy hatalmas kerekeken guruló fém kocsival. Én pedig kénytelen vagyok félrehúzódni, egészen az egyik falnak nyomni a hátamat, hogy el tudjanak haladni mellettem. Közben a takarítónő bocsánatkérően néz rám, de engem egyáltalán nem zavar a helyzet.
A következő másodperben azonban kiderül, hogy a fal bizony nem is fal, hanem egy ajtó, amin a belülről nyitás pillanatában beesek. Azt hiszem az erős támasztásnak köszönhetően a padlón is landolnék, ha egy másik ember teste nem fogná fel az esésemet…




:tm: • megjegyzés • szószám

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


the brightness

you deserve every star in the galaxy laid out at your feet.

Angelo D'Amore imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Alexandra De Mevius
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo Ana-ana-de-armas-43159115-268-283
Lost Island - Alexandra & Angelo A6d0a43c389a8b63adcf36d0ca8de47366b93f32
★ kor ★ :
29
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
Eljegyzett ( nem önszántából)
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo Tumblr_inline_oxu3b0KSey1tk5evm_400
★ idézet ★ :
"Some people never go crazy. What truly horrible lives they must lead."
(Charles Bukowski)

"We all have two lives. The second begins when you realize you only have one."
(Tom Hiddleston)
★ foglalkozás ★ :
Ügyvédbojtár vagy valami olyasmi
★ play by ★ :
Ana de Armas
★ hozzászólások száma ★ :
17
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo 4748253d65b7924098f47570fb837b9ddd6a37f1
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Lost Island - Alexandra & Angelo
Lost Island - Alexandra & Angelo EmptySzer. Júl. 06, 2022 7:33 pm


Alexandra & Angelo
"Some beautiful paths can't be discovered
Without getting lost."

Mindig csak menni előre, menni, és meg nem állni, vissza nem nézni soha... Annyira jól megy ez már nekem, hogy ez a pár hónap elegendő volt arra, hogy az agyam szépen lassan elkezdje kilökni az otthon emlékének kellemes érzetét, s felváltsa egy fájó érzés, ami egyre többször kattog valahol a gondolataim mögött, s manapság egyre többször árnyékolja be az örömtelibb pillanataimat. Sosem tagadtam, hogy mennyire ragaszkodok a családomhoz és az otthonomhoz, hogy milyen sokat jelentenek nekem. Ám akiket ennyire szeretünk, azokat muszáj elengednünk. Az ő biztonságuk érdekében, mert az sokkal fontosabb annál, hogy én mit szeretnék. Nos, nem azt, hogy ennyire távol legyek Rómától, de muszáj volt elhagynom, hogy biztonságban tudjam őket, s ne gerjessze a jelenlétem a nagyapám, Luciano körül a feszültséget. Ha elkapja az ideg, akkor bizony kegyetlen dolgokra képes. Volt kitől örökölnöm ezt a jellemvonást...
Tehát távol az otthonomtól az élet most az óceán kellős közepére sodort. Pár órája indultunk csak el, s egyelőre még a felfedezés elveszi az unalmam, de tudom jól, hogy ez sokáig nem fog kitartani, ha csak nem találok magamnak valami társaságot. Ezzel annyi az apró probléma csupán, hogy a legtöbben nem egyedül érkeztek erre az útra, ergo nem egy idegennel akarják eltölteni az elkövetkezendő napokat. Attól nem tartok, hogy ne tudnék beszélgetésbe elegyedi bárkivel, de ez még nem jelenti azt, hogy szórakoztató emberre bukkanok rá, aki elterelheti egy kicsit a figyelmem minden háttérben motoszkáló családi mocsokról.
Nos, ezek a tervek nem igazán indulnak jól... Ilyen az, ha az ember ösztönből cselekszik: könyöröghet a telefonjáért egy idegen szoba előtt.
- Öhm... Igen? - válaszolok kérdésre kérdéssel. Na jó, ez talán most nem éppen a szar poénoknak a helye, hiába próbálom oldani a felgyülemlett feszültséget úgy, hogy még szavaimhoz egy apró, bocsánatkérő mosolyt is hozzátoldok.  
- Nem amúgy, bevallom, azt hittem, hogy ez az én szobám. Megnézted már kívülről az ajtókat? Tök ugyanolyanok! - kezdek bele a magyarázatba. - Namármost magamhoz nem terveztem kopogni, és még a kártyámat is lehúztam, és mikor benyitottam, azt hittem, hogy azzal engedtem be magam, de hát úgy néz ki, hogy nagyon nem. - túrok bele fekete tincseimbe még mindig mosolyogva. - Szóval tényleg bocs, hogy így rád rontottam, nem volt tervben, hogy már az első este okozok egy kis zavart az éterben. - a telefonomat elveszem végül, majd egyből zsebre is tolom azt. - Lehet nem ártana megnézetni a zárat, mert az még a kisebb problémád, hogy esetleg rád nyitnak. Az nagyobb, ha meg is lopnak. - próbálok tanácsot adni a saját káromon. - Amúgy komolyan itt van az én szobám is, ha szeretnéd, szívesen megmutatom, csak hogy bizonyítsam az igazam. - lépek egyet hátrébb, de szinte miután felajánlom ezt a lehetőséget annak a nőnek, akire imént rányitottam lényegében meztelenül... Nos, eléggé szarul hangzik az ajánlatom, így inkább nem is boncolgatom ezt tovább.
- Szóval... Nincs harag? - kérdem végül csillogó, tengerkék íriszekkel.

Alexandra De Mevius imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Angelo D'Amore
Sport
ranggal rendelkezem
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo 3675886080e56077461d360e94e1c80e
Lost Island - Alexandra & Angelo D530bd6a63eb908068ef090f12282663
★ kor ★ :
28
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
× Foreveralone ×
★ lakhely ★ :
× Manhattan ×
★ idézet ★ :
"A name is a mask, a hiding place. We are all nameless inside."
★ foglalkozás ★ :
× Pankrátor ×
★ play by ★ :
× Stephen James ×
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
155
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo Tumblr_p2ks4znSdw1tt38txo1_500
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Lost Island - Alexandra & Angelo
Lost Island - Alexandra & Angelo EmptySzomb. Júl. 02, 2022 4:41 pm


Angelo & Alexandra
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts

Manapság már kevesen tudják és emlékeznek rá, hogy a családunk elsősorban belga származású, hiszen az apám családjának egy része már generációkon keresztül Amerikában terjeszkedik.
Míg belga rokonaink a sörgyártást tekintik elsőszámú anyagi forrásuknak, addig apám már ingatlanokban utazik, ami talán némileg kulturáltabb és elitebb formájának tűnik a „pénzgyártásnak”.
Minden esetre még mindig tartjuk a kapcsolatot a Belgiumban maradt földijeinkkel, olyannyira, hogy nyaranta ellátogatunk hozzájuk. De nem akárhogyan! Nem a gyors és unalmas repülőutat választjuk, hanem egy amolyan „világkörüli” hajókirándulás keretében tesszük mindezt, hogy tartalmas időt töltsünk együtt vagy mi.
Viszont ebben az évben valami más, mint a többiben, mert az idén egyedül utazom.
Apám halaszthatatlan üzleti ügyek miatt már ez elejétől kezdve nem tudott velünk tartani, ráadásul a Garcia-k képbejövetele miatt amúgy sem ajánlatos számára elhagyni az országot. Tehát úgy volt, hogy hármasban utazunk az anyámmal és az öcsémmel, azonban az utolsó pillanatban le kellett mondaniuk. Az öcsémnek, hogy szépen fejezzem ki magam, egy kis rehabilitációra van szüksége, ami egyúttal azt is jelenti, hogy kényszerszobafogságra vonult. Választhatott két opció közül: vagy ez, vagy az elvonó. Anyám természetesen nem akarta magára hagy az ő kedvenc kisfiát, de jobban belegondolva nem is bánom most ezt a magányos kalandot.
Ki tudja, talán ez az utolsó külföldi utam, amit egyedül, szabad akarataimból tehetek meg mielőtt férjhez megyek.
Ráadásul ez a hajó még egy kitérőt tesz Írországban is, és csak ezután indul Belgiumba, ami igazán eseménydús utazásnak ígérkezik. Európa számomra lélegzetelállító.
A hatalmas, impozáns hajó gyönyörű, igazi luxushajónak mondható, bár ez, amikor fellépek rá, egyáltalán nem számít. helyette inkább egy kis bizonytanság fog el, amikor tudatosul bennem, hogy tényleg egyedül vágok neki ennek a hosszú útnak.
Mert igen, jó öltetnek bizonyult a családom nélkül megtenni bármit is, valami újat tapasztalni, új élményekben részesülni, pár hétre elfelejteni, ki is vagyok és mit várnak el tőlem, azért ott van bennem a tudat, a félelem is, hogy tulajdonképpen még sosem voltam eddig ekkora gyeplőre eresztve.
Bizonyára megszokom majd ezt az érzést is, de egyelőre úgy döntök, hogy félreteszem az ismerkedést és inkább magamnak leszek a társasága. Miután kipakolom a legfontosabb dolgaimat a kabinomban, egy kis felfedező útra indulok a hajó felsőbb szintjeire is. A későbbiekben nem szeretnék eltévedni itt vagy ilyenek, amire azért nagy százalékban meg is van az esély.
Tehát, mint egy kislány, aki először ismerkedik a világgal, felfedezem, merre vannak a rekreációs helyiségek, a szórakozó terek, az étterem és egyebek, azután pedig elsétálok a hajó orr részébe, hogy megtekinthessem a sötétkéken csillogó hullámokat, ami uralja ezt a hajót. Határozottan eljöttem otthonról, határozottan csak magamra vagyok utalva.
Miután úgy érzem, véget vetek mára ennek a kis felfedező útnak, úgy döntök, visszavonulok a kabinomba, lezuhanyozom, majd átöltözöm az esti vacsorához.
Nem igazán szoktam későn enni, de jelen esetben kivételt fogok tenni, próbálok teljesen eltérni a bevett szokásaimtól, csak úgy létezni akarok és a pillanatnak élni, legalább itt.
Nyilván az újdonság izgalma még tombol bennem, mert amikor betérek a szobámba, elfelejtem magam után bezárni az ajtót, csak úgy behajtom magam után, majd célba veszem a fürdőszobát.
Nem sietem el a zuhanyzást, de amikor végzek, csak magamra tekerek egy puha törölközőt és kivonulok a háló részbe, ahol majd kiválasztom a megfelelő fehérneműt és öltözéket magamnak erre a kellemesen meleg estére.
Mikor kiválasztok egy megfelelő piros tangát és hozzáillő melltartót, ledobom magamról a törölközőt, és éppen felhúzni készülök magamra az alsó részt, amikor valamiféle kattanó hangot hallok az ajtó felől.
Ösztönszerűen az ajtó irányába kapom a fejem, de amikor meglátom, hogy egy idegen pasas ácsorog az ajtóban, egy hangtalan sikoly hagyja el ajkaimat. Ezzel egy időben pedig azonnal visszanyúlok a törölközőmért és magam elé kapom azt.
- Ezt nem hiszem el! – szitkozódom magamban, miközben azon kattog az agyam, hogy mi történhetett és hogyan történhet meg mindez pont velem!?
- Mit keres maga itt? Mi az, hogy segíthet-e?– kérdezem felelősségre vonó hangon a betolakodót, de ő ekkorra már veszi is az irányt kifelé.
Miután az ajtón túl van az idegen, rendesen megigazítom magamon a törölközőt, hogy a testem minden intim része takarásban legyen, majd megindulok az ajtó irányába, hogy továbbra is felelősségre vonjam ezt a férfit. Ez nem így működik, hogy kukkol egyet, aztán eltűnik.
Ekkor veszem csak észre a földre esett mobilt, amit bizonyára ő ejtett a szőnyegre kifelé menet.
Megforgatom a szemeimet, miközben lehajolok a készülékért, de ekkor újra meghallom a pasas hangját, amit éppen visszakéri a tulajdonát.
Talán nem kéne neki visszaadom, ha már ilyen bunkó módon benyitott, de mivel nem szeretnék bonyodalmakat, inkább úgy döntök, hogy nem szórakozok vele.
- Megmondanád, mi volt ez az előbb? Így szoktál idegen nőket kukkolni?  – vágom hozzá azonnal mérgesen a kérdést, amikor ajtót nyitok a telefonnal a kezemben, de ekkor a szemébe nézve eszembe jut, hogy tulajdonképpel látott engem meztelenül, amitől egy kissé zavarba jövök és a vehemensségemből is visszább veszek., aztán szó nélkül felé nyújtom a tulajdonát.


:tm: • megjegyzés • szószám

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


the brightness

you deserve every star in the galaxy laid out at your feet.

Angelo D'Amore imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Alexandra De Mevius
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo Ana-ana-de-armas-43159115-268-283
Lost Island - Alexandra & Angelo A6d0a43c389a8b63adcf36d0ca8de47366b93f32
★ kor ★ :
29
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
Eljegyzett ( nem önszántából)
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo Tumblr_inline_oxu3b0KSey1tk5evm_400
★ idézet ★ :
"Some people never go crazy. What truly horrible lives they must lead."
(Charles Bukowski)

"We all have two lives. The second begins when you realize you only have one."
(Tom Hiddleston)
★ foglalkozás ★ :
Ügyvédbojtár vagy valami olyasmi
★ play by ★ :
Ana de Armas
★ hozzászólások száma ★ :
17
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo 4748253d65b7924098f47570fb837b9ddd6a37f1
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásLost Island - Alexandra & Angelo
Lost Island - Alexandra & Angelo EmptyCsüt. Jún. 23, 2022 7:22 pm


Alexandra & Angelo
"Some beautiful paths can't be discovered
Without getting lost."

Sosem voltam híve az egyszerűségnek, s ez talán már gyermekkoromban, mikor öntudatra ébredtem, már akkor nyilvánvaló volt mindenki számára. Míg a bátyám szobanövény szinten volt, akit ha leraktak a sarokba, ott is maradt egész nap, s akinek ha azt mondták, hogy fekszik, akkor feküdt, én ezzel szemben már akkor visszapofáztam, mikor szinte még beszélni sem tudtam. Már akkor lázadtam, mikor még azt sem tudtam, mit jelent ez a szó. S igen, egyszerűbb lett volna apám nyomdokaiba lépni, s azt az utat járni, amit ő már kitaposott előttem. A bátyámnak sikerült ez. Nekem azonban... Soha.
A monumentális méretekkel rendelkező bárka finom ringatózása alattam, s a lemenő napsugarak aranyló fénye, ahogy befestik az óceán felszínét, most nagyon is gondolkodásra késztetnek. Egyszerűség, ugye? Azért vagyok most egy Írország felé tartó hajó kellős közepén, hogy onnan majd eljussak vissza valahogy haza úgy, hogy sehol se keltsek feltűnést. Tudom, hogy figyelik a repülőtereket, hátha felbukkanok újra. Így ahelyett, hogy célegyenesen Rómába mentem volna, helyette választottam egy kicseszett labirintust...
A számban jó minőségű olasz cigaretta, melynek könnyed, édeskés füstje bejárja az egy méteres körzetem. Páran lézengenek csupán a hajó ezen szegletén, azok is inkább olyanok, akik túl sokszor látták a Titanicot, s épp a romantikus, mézes és mázos napjaikat töltik itt. Jelenleg hangoskodókra egyáltalán nincs szükségem, szóval még szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem ette ki a bánat még ide a lerészegedő fiatalokat. Mondom ezt úgy, hogy tudom jól, hogy talán már holnap estére kerülgetni fog az unalom... Még szerencse, hogy azért sok lehetőség akad a hajón, amiket teljesen biztosan ki fogok használni. Meghalnék, ha egész nap a szobámban kellene egyedül aszalódnom.
Most azonban mégis ezt fogom tenni. Megírok pár üzenetet, válaszolok néhány e-mailre, amíg hatni fog a bogyó, amit beveszek. Nem sűrűn hajózok, s érzem az agyamban, hogy a tompa fájás egyre jobban elhatalmasodik a koponyám mélyén, amit rettentően gyűlölök, mert az életkedvem is elveszi. Ezért igazán lassú léptekkel indulok meg vissza az alsóbb kabinok felé. Átszelek széles lépcsőket és folyosókat, utóbbiak egyikén még meg is állok, hiszen tükrökkel van kirakva kétoldalt. A hosszú, fekete nadrágom és a hasonló színű ingem kicsit sem kirívó. Szeretem ezt a színt, s inkább tűnök elegánsnak ebben a szerelésben - főleg a karórával megtoldva -, semmint egy tetovált, kigyúrt seggfejnek.  
Vagy bő tíz perc is eltelik, mire leérek a folyosóra, ahol most tűnik csak fel, hogy igazából az összes ajtó ugyanolyan. Én persze ösztönösen hagyatkozok az emlékeimre, így mikor érinteném is a kártyámat a szobám ajtajának csippantójához, már reflexből nyúlok a kilincs után. Ami azonban anélkül nyílik le, hogy a kártyám csipogott volna... Nem véletlen hát, hogy az ajtó erős huzatot tolva maga előtt nyílik ki, nyomában mögöttem, ahogy épp szinte beesek a szoba közepére. És amit ott meglátok...
- Öhm... Hello? Segíthetek? - egy fedetlen, napbarnított női hát néz velem farkas szemet. Én pedig értetlenül pislogok vissza rá, hogy ez mégis hogyan történhetett, aztán mikor a következő másodpercben feltűnik, hogy a szekrény nem is pontosan ugyanott van, ahova én betettem a cuccaimat...
- Ó, a kurvaélet! Bakker, nagyon sajnálom! - s már húzom is el a csíkot, az ajtó olyan hevességgel csapódik be mögöttem, mint amilyen hevességgel érkeztem. Igen ám, de az előtte levő koppanás hangja csak későn jut el a tudatomig. A telefonom ugyanis kicsúszott a zsebemből, s most ott pihen a leányzó szőnyegén. Akire szépen rárontottam az imént.
- Öhm... Nos... Vissza tudnád adni a telefonomat, ha szépen megkérlek? - mert hogy a csippantó helye most pirosan világít, így esélyem sincs már arra, hogy benyissak újra. Szép, Angelo. Ezt rohadt jól megcsináltad.

Alexandra De Mevius imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Angelo D'Amore
Sport
ranggal rendelkezem
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo 3675886080e56077461d360e94e1c80e
Lost Island - Alexandra & Angelo D530bd6a63eb908068ef090f12282663
★ kor ★ :
28
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
× Foreveralone ×
★ lakhely ★ :
× Manhattan ×
★ idézet ★ :
"A name is a mask, a hiding place. We are all nameless inside."
★ foglalkozás ★ :
× Pankrátor ×
★ play by ★ :
× Stephen James ×
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
155
★ :
Lost Island - Alexandra & Angelo Tumblr_p2ks4znSdw1tt38txo1_500
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Lost Island - Alexandra & Angelo
Lost Island - Alexandra & Angelo Empty
mind álarcot viselünk
ranggal rendelkezem
 
Lost Island - Alexandra & Angelo
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Long Island, 2018.nyara
» A múlt fényfüzérei ~ Brad & Mira, 1991. Long Island
» Alexandra & Seung
» Alexandra de Mevius
» Alexandra && Lindsay

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: A világban-
Ugrás: