Maxence & Blue - Tragacs vadászat

Fáradtan ültem az asztalnál a nagy bögre kávét figyelve. Mostanában kicsit túlzásba vittem a munkát amit a főnök ki is használt. Úgy, hogy ma szabadnapot, vettem, ki mert elméletileg jön valaki, akinek segítség kell, hogy valami járgányt vegyen és ne verjék át. Így jobbnak láttam mára szabadságot kivenni, mert még befogtak volna melózni, és soha nem szabadulok. Így is nehéz meglógni, hisz még mindig a műhely feletti kis lakásban dekkoltam. Nehezebb lakást találni mint hittem. Így kénytelen vagyok még beérni azzal az egérlyukkal ami csak egy szoba, konyha és fürdő. De az is több mint a semmi. Még mindig jobb mintha a szabad ég alatt kéne aludni. Meg tegyük hozzá, még ilyen korlátozottak a lehetőségeim, addig sem cseszem el a pénzemet fölösleges dolgokra. Valószínűleg teli lenne itt is a nappalim alkatrészekkel, meg javításra szoruló hangszerekkel és kütyükkel. Rossz szokásom a bütykölés. De mit tegyek, ha ez köt le? Mindig is jobb szerettem a motorokat, kocsikat és az elektronikai dolgokat szerelni. És ez mindig is meglátszott már egész kölyök korom óta. Többet voltam a faterom műhelyében vele, mint anyámmal a konyhában. Emlékszem nagyfater simsonjával kezdődött az egész motoros pályafutásom is. Az öreg nekem adta azt a rozsdakupacot én meg neki álltam bütykölni aztán jött minden magától.