A menedzserem sok minden miatt panaszkodhat rám, de azt sosem hagytam, hogy rossz szó érje a testemet. Egyszerűen rémálomnak tűntek az olyasfajta megnyilvánulások, mint "Hogy nézel ki?" vagy "Felszedtél pár kilót?" és ezért az esélyt sem akartam adni, hogy ezek elhangozhassanak. Színészként én is pontosan tudom, hogy a testem a munkaeszközöm és kellemetlen lenne azért elutasítani egy nekem szánt szerepet, mert nem mernék levetkőzni kamerák előtt akár fehérneműre, akár még tovább.
De mindezen gondolkodásom nem csak erről szólt. Anyám mindvégig egészséges életmódra nevelt, kisgyerekként is egészséges ételeket fogyasztottunk és tudatosan táplálkoztunk, valamint a sport is szerves része volt az életünknek. Nekem annál is inkább. Kevesen tudják rólam, mert én sem kiáltom világgá, de nem sok választott el attól, hogy hivatásos sportoló legyek. Imádtam pancsolni, imádtam össze-vissza mozogni a vízben már babaként is és úgy tűnik, ez megmaradt bennem és kiforrta magát tizenéves koromban. Sok éven át tagja voltam egy szinkronúszó csapatnak Los Angelesben és nem túlzok, ha azt mondom, hogy minden kellemetlenségével együtt imádtam művelni azt a sportot, ami egyszerre egy tánc és produkció egyben.
Majd abbahagytam, de a víz iránti szeretetem továbbra is megmaradt. Azóta elvégeztem egy vízimentő tanfolyamot is, még a színészi karrierem kivirágzása előtt, de ahogy a teendőim sűrűsödni kezdtek, nem sokszor töltöttem a nyaram az ott megszerzett tudás kamatoztatásával, pláne egyetem mellett.
És aztán? Aztán maradt az úszás, mint lehetőség. Nem vagyok brutál gyors úszó, de azért szeretem csinálni és általában bővel leelőzőm az uszoda többi lubickolóját, amennyiben nem egy sportoló csobban vízbe. Mi tagadás, engem nem kell kimenteni a vízből, szóval egyel kevesebb problémája van a vizimentős srácnak ott kint a medence mellett, de nem hiszem, hogy szomorú lenne, ahogy látom, más idegesítő csajok - és nők? - szívesen fulladnak meg érte.
Az utolsó ilyen tettetés után úgy döntök, hogy még két hosszt leúszom gyorsúszásban minden erőmet beleadva, aztán megyek és iszok-eszek valamit. Az úszás az egyik legjobb sport - szerintem. Minden izmot megmozgat és nagyon szépen formálja az alakot, egy bizonyos szint alatt. Én nem törekszem arra, hogy olyan áramvonalas alakom legyen, mint kedvenc úszómnak, Lilly Kingnek. Ez már csak a mellméretem miatt is lehetetlen már.
Az egyik kedvenc mozdulatom kiszállni a medencéből, az mindig annyira szexi tud lenne, legalábbis a filmekben, a valóságban nyilván nem annyira, de azért megszabadulok szemüvegemtől és úszósapkámtól, mielőtt rálépnék az első lépcsőfokra. Lihegve érek ki a partra, kissé odébb állok, hogy mögöttem is ki tudjanak szállni a vízből, aztán a törülközőmért sietek.
Hajamból csavarom a vizet, bosszankodok, hogy a lófarkam majdnem fele teljesen vizes lett, de gondolhattam volna rá, mikor levettem a sapim a vízben. Kissé elveszek gondolataimban, illetve még mindig hevesen mozog fel s alá mellkasom, amiért mélyebb levegőket veszek, mikor köszönést hallok. Felnézek, egy kicsit meg is illetődöm, hogy az úszómester lép oda hozzám, mivel tudtommal nem tettem semmi rosszat. Oké, nem szabad levenni a sapit a vízben, de tényleg csak pár másodpercig tartott ez az állapot, cserébe kapott szexi kiszállást, inkább örüljön neki.
- Oh, szia! - köszönök vissza mialatt felegyenesedek és megtudom, hogy nem én vagyok a téma, ami valamelyest megnyugtat. - Ööö, én egyedül vagyok most, szóval nem ismerem őket, bocsi - szemeimmel az érintetteket keresem, hátha netán mégis ismerném őket, de nem rémlik egyik arca sem. Kibontom végül a lófarkamat, arra jutottam, hogy így könnyebben megszáradnak a tincsek.
- Láttam, hogy meggyűlt velük a bajod. Ez csak azért szánalmas, mert ki van írva, hogy mélyvíz, szóval aki nem tud magabiztosan úszni, az ne menjen bele. - Ez az én véleményem. Ha valaki úszni tanul, menjen kisebb vizű medencében. Az persze már, ha kifáradástól annyira elgyengül az ember, hogy segítségre van szüksége, de hát a lányok nem éppen erőltették meg magukat. Szerintem negyed annyi hosszt sem úsztak le, mint én, holott előttem érkeztek. Ott van az úszómedence mellett a pancsoló, vagy más lazulós medencék, menjenek át oda.
- De, ami azt illeti, meg tudnám enni a széket is - mutatok kacagva a székre, amin a törülközőm volt eddig. Kicsit még furcsa ez az egész, de erre a kérdésére azért már elmosolyodok, azt hiszem kezdem érteni, hogy miért környékezett meg. Aztán hamar arcomra is fagy a mosoly, mihelyst rájövök, hogy igazából nem akar velem együtt enni, hanem csak arra kér, hogy hozzak neki valamit enni. Igazából érthető, csak egy kicsit lelombozó, de némi tétovázás után kis erőltetéssel újra elmosolyodom.
- Persze! - Áttörölöm testemet a törülközővel, már egészen libabőrös lettem a rajtam lévő víz párolgásától. - Mit kérsz enni? - Nem akarok olyat hozni neki, amit nem szeret, arra viszont nem válaszolok direktben, hogy meghív, amivel némán elfogadom a meghívást, csak nem tudom, hogy ez azt jelenti-e, hogy átadja a bankkártyáját, vagy ha készpénzzel akar fizetni, akkor némi zöldikét.
Igazából nem tudom, hogy ez az egész hova vezet, de elhiszem neki, hogy éhes lett a szünete előtt, úgyhogy nem komplikálom túl a helyzetet. Hozok neki enni, miután én megettem az enyémet.