Owen mellett már esélyem sincs titkolózni. A felfüggesztésemnek, és az engedetlenségemnek meglett az eredménye. A héten kétszer hívatott be az incidens óta, és úgy leüvöltötte a fejemet, hogy még csoda, hogy egyben vagyok. Nem akartam magamra haragítani a legjobb barátomat, de az öcsém halála kifordította a világot a sarkaiból. Nem egyszerűen elment, hanem egy másik embert is a halálba vitt, sőt kettőnek súlyos sérüléseket okozott. A családom a rendfenntartásra, az életmentésre tette fel az életét, nem fért bele egy ilyen baki. A másik oldalról nézve meg olthatatlan dühöt éreztem, mert nem rendezhettem a viszonyunkat, és már soha nem is fogjuk…mert meghalt. Felfogni se bírom, hogy Wyatt nincs többé, és ez a keserűség megnehezíti az életemet, sőt az éjszakáimat is. Nem csoda, hogy kapcsolatba kerültem a volt csajával is. Cherry eléggé zűrös, megvan a maga keresztje, és nem tudom, hogy jó ötlet volt-e hazavinni aznap éjszaka, vagy sem. Eléggé komolyan elkalandoznak a gondolataim, és erről a fránya főnököm tehet, aki nem kevés időt pazarolt arra, hogy ne állítsanak hadbíróság elé, amiért engedetlen voltam, így az az egyezség született közöttünk, és a többi agyament között, hogy felkeresek egy szakértőt. Már a hideg is kiráz az említésétől, de ez, vagy többet nem állok szolgálatba. Nem is maradt más lehetőségem, mint másnap délelőtt bemenni Owenhez, és kikérni a megfelelő papírokat. Ő kezeskedett értem, és ha nem is voltam kedves az üvöltésem után, de tudtam, hogy csak jót akar nekem, mert ismer. A szüleim is azt tanácsolták, hogy nem szégyen, ha felkeresek egy pszichiátert, de pont egy rendőrségit kapásból. A munka mellett még az öcsém elveszítése is téma lesz. Nem akartam mással diskurálni róla, a temetőbe se mentem ki azóta…azon kattog az agyam, hogyan is menthetném fel az öcsémet a vádak alól, amiket ráaggattam. Felelősséggel tartozott a másik három emberért a kocsiban, már az is kérdéses, hogy honnan szerezte a járművet. - Mr. Bennett a doktornő már várja. – persze, kit ne várna az a…itt sok minden megfordul a fejemben, de ezeket a jelzőket jó mélyre raktározom, és kedvesen tekintek fel az asszisztensre, akinek olyan tenyérbe mászó feje van, hogy a legszívesebben bevernék neki egyet. Rendesen viszket is a tenyerem, amikor felállok, és egy mosollyal jutalmazom az affektáló hangjáért. - Igazán köszönöm. Most már betalálok egyedül is. – eddig tartott a kedvességem. Hogyan nyíljak meg egy idegennek, amikor a legjobb barátommal sem lelkizem? Ittunk..keményen, és ez volt a kifejezése annak, hogy mellettem állt. Nem vagyok egy bőbeszédű fazon, főleg nem egy olyan környezetben, ahol el is várnák, hogy csiripeljek, mint egy kismadár. A spicliket is le szoktam puffantani, és bűntudatom sem marad utána. Kiropogtatom a nyaki csigolyáimat, és a megszeppent szőkét a hátam mögött hagyva indulok meg a kivégző helyszínem felé. A váróterem sem kutya, tetszik a berendezés, de ez a kötelező találkozás…émelygek tőle. Legutoljára a kiképzésem utolsó fázisában ültem hasonló székben, de úgy tűnik ez életem végéig egy mumus marad. Az egyik málészájú kollégám szerint jót tesz a léleknek, ha kibeszéljük a gondjainkat. Én nem hittem az efféle babonákban. Benyitok a bőrkanapés szobába, és a tekintetem az idegen nőre siklik. - Jó napot, időpontra érkeztem. A nevem Aaron Bennett…de gondolom már várt, vagy mi a szösz. – sétálok oda hozzá, hogy a kezemet nyújtsam. Egy orvos, aki nő…milyen etikett szabályokat von maga után?
Oh brother, we'll go deeper than the ink Beneath the skin of our tattoos Though we share the same blood You're my brother and I love you that's the truth..
★ foglalkozás ★ :
"szabadúszó" nyomozó, volt DEA ügynök
★ play by ★ :
Sebastian Stan
★ hozzászólások száma ★ :
250
★ :
Re: Aaron x Vera - Na, akkor kezdjük doktornő!
Vas. Nov. 05 2017, 17:59
AARON & VERA
Sok mindenen keresztül mentem én, de a keresztfiam élete fenekestül felfordult, vele együtt enyém is. Apja halála megrázott mindkettőnket, az övét leginkább. Vele élt, voltak közös programjaik és esték, amiket nem hagytak ki sosem. Én is csatlakoztam hozzájuk néha, de nem sok esetben. Aztán... történt az, hogy pikkpakk Patrick az én házamba került. Nem tudom, mennyire lehetnék vele szigorú, én nem vagyok az édesanyja, ahogy apját sem fogom tudni helyettesíteni sosem. Furcsa ez az egész. Reggelit készítek neki mindig, ha esetleg korán el kell mennem, akkor ő dob össze valamit. Szeretem őt, talán már jobban, mint bárkit az életemben. Mai páciensem egy rendőr, mily' meglepő az én irodámban... Valójában sokan voltak már itt nálam. Jelenleg egy felfüggesztése miatt járul elém egy bizonyos Aaron Bennett. Olvastam az aktáját, szükséges információkat tudom az életéről, arról, hogy mi történt. Tudom, mennyire utálják ezt, tudom, senki nem szeret itt lenni, de ha újra szeretne dolgozni, a hivatásának élni... Itt kell lennie. Nem menekülhet ez elől, mivel az én engedélyem, az aláírásom, a beleegyezésem is kell ahhoz, hogy folytathassa a munkáját. Nem ő az első, nem is utolsó rendőr, aki megfordul nálam. Én segítek neki, övé lesz az oroszlánrésze. Hallok egy-két mondatot kintről, úgyhogy azt hiszem megérkezett Aaron. Én nem vagyok az a régimódi pszichiáter, aki mindent úgy csinál, mint a nagy könyvekben van írva. - Üdvözlöm, Aaron! Dr. Vera Morris vagyok, és ezzel tisztában van Ön is - haloványan rámosolyogtam, ha már kezét nyújtotta, én is ugyanezt teszem. - Kérem, foglaljon helyet - jobb kezemmel mutattam a kanapéra és a mellette lévő bőrfotelre, mindegy melyiket választja, én úgyis a szabadon hagyott helyre fogok ülni. Ha arra számít, hogy arról kérdezem, hogy érzi magát, téved, és egyébként is tudok arról, miért küldték hozzám. - Mindketten tudjuk, miért van itt... Szeretném, ha tudná, nem ön az első és utolsó zsaru, aki itt ült velem szemben. Tudom, hogy nem egy bőbeszédű, nem is kérem arra, hogy daloljon, sőt azt sem szeretném, ha kihallgatásnak vélné ezt az órát, amit itt tölt. Én szeretném, ha ismét szolgálatba állna, ne nehezítse meg, őszinteségét elvárom. Menni fog ez? - mindenkihez ugyanúgy kezelek, mindenkivel megtalálom a közös hangot előbb vagy utóbb. - Amikor belépett ide... úgy vettem észre, nem rám számított. Nem egy nőre. Igaz? - kérdeztem rá, nem mintha egy nagyon bonyolult kérdés lenne, de nekem fontos az együttműködésünk miatt. - Mesélje el a felfüggesztése előtti napjait, mi történt Önnel - nem említettem semmit sem, úgy hiszem, ez nem feszélyezi őt annyira, mintha rögtön rátérnék az öccse halálára vagy bármi egyébre.