Verano ligero en Veracruz

       

- Thalia angyalom! Szedd össze a ruhákat, egy órán belül itt az ég a földdel összeér akkora vihar lesz, Krisztus a mennyekben kegyelmezzen!- kiabált a négy részes, törött zsalus hófehér ablakból kihajolva Lupita mama, miközben szabad kezével roppant serényen dobálta magára a kereszteket. Egy kosár volt éppen a hónom alatt, amelyben a mamának vittem egy jó bőséges adag  krumplit, meg a káposztát a konyhába, hogy valami vacsorát készítsen a férfiaknak mire estére hazatérnek mindannyian. Gyakran mondogatta az édesanyám, hogy minden háznak megvan a maga finom illata, melyet a férfi emberek úgy követnek, a hasuk által vezérelve, mint az ambrózia zamatát. Az én mamám pedig a veracruzi Soldado negyed egyik legjobb szakácsnéja, mert nem csak hogy finom ételeket készít, hanem kiadósakat is, gyakorlatilag lehetetlenül kevés, majdhogynem észrevehetetlen mennyiségű nyersanyagból. Mai napig fel nem foghatom hogyan képes annyi mindent az asztalra varázsolni olyan kevés pénzből, ami nekünk jutott. Igazából sosem panaszkodott, ahogyan mi sem tesszük. Nem mondom, hogy nem vágyunk többre, hogy megelégszünk azzal ami van, inkább úgy mondanám, hogy megbecsüljük ami jutott, és minden nappal azért teszünk, hogy több legyen. Mindannyiunknak. Tizenhárom éves korom óta dolgozom. Nem volt elvárás, igazából én éreztem szükségét, hogy bár nem sokkal, de én is hozzá tudjak tenni a családi kasszához.
“Egy napon betoppan az életedbe egy jóképű férfi angyalom, és elvisz majd innen. Addig viszont meg kell tanulnod mindent, ami ahhoz szükséges, hogy a hites férjedet majd tejbe és vajba füröszd. Mi nők vagyunk a legnagyobb túlélői a világnak, ezt soha ne feledd!” Lupita mama gyakorta adott hasonlóan bölcs tanácsokat váratlanul, miközben szurokfekete, ezer ránccal keretezett szemei huncutul szűkültek résnyire.
Most elnéztem nyugati irányba, ahonnan általában az eső érkezik, de csak fátyolfelhőket láttam az égen, melyek olyanok voltak mintha a babakék égboltra egy pohár tejszínhab ömlött volna, fodrozódó vidám hullámokkal. A lépcsőn felfelé lépegetve értetlenül szóltam vissza a nagyanyámnak.
- Lupita mama, egyem meg a drága szívét, hát nézzen már el arra, sehol még csak egy mérges szürkeség sem, még csak ígérete sem a viharnak. A ruhák pedig még nyirkosak, épp csak pirkadt amikor teregettem őket. Beviszem a konyhába amit a mama kért, aztán indulnom kell dolgozni. Nyolc órára oda kell érnem, így is a zöldséget Manuel fogja egyedül kipakolni, ami miatt két órával tovább kell majd bent lennem, cserébe hogy ma később megyek.- ma ugyanis reggel még nekem volt a feladatom a mosás, és bár Juan Diego a tulajdonos nagyon megértő volt, és nem kérte rajtam számon percre pontosan mikor érek be, elvárta, hogy ha aznap számíthat rám, akkor ott is legyek. Így ment ez a negyedben, én pedig sosem éltem vissza a helyzettel, nem ma akartam ezt elkezdeni.
- Eső lesz ha mondom! Érzem az összes csontomban! Márpedig ha én érzem, akkor az úgy is lesz!- ebben a kérdésben nem is álltam le tovább vitatkozni vele, ellenben arra már biztosan nem marad időm, hogy a ruhákat bármilyen formában is összeszedjem, akár vihar lesz, akár nem. Ha még további öt percet is várakozom, akkor biztosan elkések arról az időről is amit kialkudtam magamnak a mai napra.Lupita mama halk dünnyögéssel engedett utamra, valami olyasmit morgolódva, hogy ő már ismeri ezer éve Juan Diego-t, az apja is nagy kupec volt, a családja is az, tulajdonképpen azon sem csodálkozna, ha az alkalmazottaiból  kihajtaná a lelket is. Gonosz egy lélek, Isten bocsássa meg neki. Hogy megint ezer keresztet vet, azt már nem is láttam, mert valóban sietősre vettem a lépteimet.
Manuel füstös képű, csupa mosoly, állandóan élcelődő és viccelődő figura. Nyurga termetével és hirtelen mozdulataival olyan mint egy életre kelt rajzfilm figura, gyerekkorunk mesedélutájaiból a szomszéd tévéje előtt csücsülve. Tizenkettő voltam, amikor apa hazaállított egy televízióval, és azt mondta ez már a miénk. Onnantól persze volt vita, hogy ki mit nézzen, de rendszerint a papa szava volt a döntőt, elvégre ő vásárolta. Nálunk ez így működött.
Még két láda szőlő volt hátra, meg egy egész raklap citrom, amelynek kipakolásába én is segítettem. Az almákra már nem maradt ideje, és nem tud tovább maradni, mert végre van annyi pénze, hogy moziba vigye Carola-t, a barátnőjét, és elég bátorsága, hogy a fél éve megvásárolt, s azóta bizonytalanul rejtegetett gyűrűvel feleségül is kérje. Keresztbe rakott ujjakkal integettem neki, amikor távozott és elmondtam, hogy nagyon szurkolok érte. Értük. Megérdemli a boldogságot. Ritka nagy szíve van, és mellé tartása is. Olyan tulajdonságok, amelyek egy férfi esetében a legtöbbet számítanak.
Éppen végeztem az almákkal, amikor feltámadt a szél. Eső illatot hozott magával a langyos nyári melegben. Még hátravoltak azok a csomagok, amelyek kiszállításra vártak, és amelyekért délután fog jönni Fernando, a kifutó fiú, hogy elszállítsa. Újabb szolgáltatása volt ez Juan Diego-nak, amely nem volt annyira jövedelmező, lévén a Soldado negyed lakói ezt a luxust nem engedhették meg maguknak. Örültünk, ha hó végéig rendezni tudtuk azt a tartozást, amit adott hónapban halmoztunk fel. Igaz, mióta mindannyian dolgoztunk, már volt annyi pénzünk, hogy legalább a bolt költségeit fedezni tudjuk. Drágább dolgokra sosem futotta. Gyakorta vettem kezembe amerikai magazinokat, és olvastam őket, szinte levegőt is majdnem elfelejtve venni, arról ábrándozva, hogy egy napon majd magam mögött hagyom ezt a várost. Magam mögött hagyom a veracruzi szegény negyedet, és végre megvalósítom az álmaimat a lehetőségek hazájában. Amerikába vágytam, és tudtam, hogy egy napon majd el is jutok oda. Bármi áron. Minden áron.
De nem csak a Soldano negyed viszonylag módosabbnak gondolt családjai számára szállítottunk ki, vagy olyanoknak, akik nem tudtak a bolthoz eljönni, hanem a közeli hotel vendégeinek is. Bár a dobozok tartalma időnként meglehetősen szégyentelen volt, és zavarba is hozott, amikor összepakoltam, de nem az én dolgom megítélni bárkit is, ugyebár. Egy közepes méretű dobozzal szenvedek éppen, hogy hátra vigyem a többi közé, ahonnan majd Fernando felpakolja a kis rozsdaette matt bordó buick-ra, amikor a hátam mögül felcsendül egy ismerős, vidám hang. Zavarbejtően kellemes a tónus, és a kis akcentus, amellyel a spanyol szavakat ejti, majdhogynem vonzóvá is teszi. Egy pillanatra lehunyom a szemeimet, és egy lassú mozdulattal engedem lejjebb a kezemben tartott dobozt, végül előre hajolok, és le is teszem azt éppen ott ahol vagyok, majd csípőre tett kézzel, lágy és kedves mosollyal megfordulok. A szóvirágok kacéran csapódnak elém, egy enyhe, de nagyon is észrevehető pírt varázsolva orcám mindkét felére.
- Tomasíto! Te mindig meg tudod lepni az ember lányát és a szívbajt hozod itt rám.- egy másodpercre fordítom figyelmem újra a doboz felé, majd a hátsó, apró áru raktár felé biccentek a fejemmel, a szememből kisepreve néhány göndör tincset, amely a korábbi pakolás következtében pajkos módon a szemeim elé hullott.
- Ezekkel a dobozokkal próbálok komoly és vérre menő harcot vívni. Bár Manuel összekészítette őket, és Fernando kiszállítja majd mindenfelé, de hátra kell vinni, hogy be tudja pakolni a buick-ba. Őt ismerve az utolsó pillanatban fog befutni, és késésben lesz mint mindig. Bár még nem tudtam eldönteni, hogy szikladarabokat csomagoltak beléjük, vagy ólomgolyókat, mindenesetre mindegyik hihetetlenül nehéz.Le merem fogadni, hogy Guillermo küldött, mindig aggódik értem.- hunyorítok vidáman, egyik kezem elemelem a csípőmtől és mutatóujjam ingatva játékosan meg is fenyegetem a fiút, szemeimmel hunyorítok, akárha így akarnék valamiféle hazugságvizsgálóként funkcionálni.
Elnevetem magam jóízűen, még a fejemet is hátravetve az utolsó mondatán, majd megint ránézek fejcsóválva.
- Te mindig a bolondját járatod velem. Egyébként attól függ, hogy annak a bizonyos erős fiatalembernek mik a szándékai. Tisztességesek, vagy éppen tisztességtelenek, és mit vár cserébe a segítségért.- tudom, hogy Tommy nem az a fajta, még ha külföldi is, aki azt hiszi minden mexikói lány szenvedélyes és könnyűvérű. Én sem vagyok az, még ha tudom is, hogy alapvetően ez a jellemvonás nem éppen kelti fel a férfiak érdeklődését. Gyors és mindent azonnal világot élünk. Nálam más szempontok a mérvadóak. Igaz Tommy soha nem is tett semmi olyat, ami miatt kellemetlenül érezném magam. Kivéve talán a bókjai, amelyektől szinte mindig a fülem hegyéig elpirulok, hiszen értem én a kétértelmű tréfát is, csak éppen zavarba hoz.
- Óóóó jut eszembe! Megérkezett az az italféle amit rendeltél egy hete. Az a banános vagy vaníliás vagy epres…vagy mindhárom?- tűnődöm el egy pillanatra, aztán csak legyintek, mert ez a része talán nem is annyira lényeges.
- Szóval az amit az olyan boxolók szoktak inni, hogy erősek legyenek, mint te.- tudom, hogy Tommy nem boxoló, bár nem nagyon tudom megmondani, hogy pontosan mit is csinál, de apa szerint egy valamire való férfi vagy boxol, vagy birkózik minden más csak tesztoszteron pazarlás.
- Ha tényleg segítesz a dobozokat elpakolni, akkor csak ma, csak neked az egyiket ingyen odaadom. Mit szól az erős fiatalember, ez is egy megfelelő és korrekt ajánlat egy olyan egyszerű mexikói lánytól mint jómagam, senor?- nevettem el magam vidáman, miközben közelebb léptem a pulthoz, és éppen úgy összefontam a karomat, és megtámaszkodtam rajta, akárcsak ő, pontosan felvéve a tükörképét. Így néztem vele farkasszemet derülten.

code by Chocolate cookie

Verano ligero en Veracruz

       

Lucrezia Toledo olyan volt, mintha meghempergették volna a kristályos nevetésben a tavaszt. Finom virág illat lengte körbe,mert a nap nagy részét a szülei virágboltjában töltötte. Göndör fekete loknijai pedig kunkorin ugrálták őt körbe, keretbe foglalva a mindig nevető, vidám orcáját. Tulajdonképpen már akkor barátnők voltunk, amikor még járni sem tudtunk. Egy környéken születtünk, egy környéken nevelkedtünk, valahogy így hozta ezt az élet. A személyiségünk meglehetősen eltérő volt, mégis valahogy magától értetődően álltunk ki egymás mellett, vagy éppen egymásért. Lucrezia igazi mexikói lány volt, a szegénynegyed legszebb ékköve, ahogy azt gyakorta mondogatta Osvaldo, a bátyám. Volt egy olyan érzésem, hogy a füle hegyéig bele van habarodva a lányba, aki azonban nem nagyon akart erről tudomást venni. Meleg nyári napokon, a házuk nyitott ablakain át, ahogy a szél cibálta a barack színű organza függönyöket, dallamos, vidám trillája is kiszökött. Mindig énekelt, mindig táncolt, mindig olyan volt, hogy az ember egy csapásra elfelejtette ha bármiért is rossz volt a kedve, mert mellette valahogy nem lehetett sokáig szomorkodni.
“ Húsz évesen fogok férjhez menni. Lesz egy csomó gyerekem, és elköltözünk majd a nyugati városrészre. Tudod, ahol azok az égig érő házak vannak, az előkertben cédrusok állnak méltóságteljesen, a kertben tearózsák ontják illatukat, és az udvar harapnivalóan zöld gyepén pávakakas bontogatja ezerszemű tollazatát.” mikor kislányok voltunk gyakran álmodozott erről, aztán persze semmi nem lett az egészből. Most huszonhárom évesen még mindig itt él, és bár udvarol neki mindig éppen valaki, de egyik sem felelt meg számára. Mindegyik fiú itt akar élni a negyedben, ahol felnőtt, ahova tulajdonképpen ezer szállal kötődik, és mert egyiknek sincs annyi pénze, hogy elköltözzön innen. Ez a hely egyszerre az otthon a magunkfajtának és egyszerre börtön.Bár sosem hangoztattam, de tudtam, hogy egy napon majd én is elmegyek innen. Magam mögött hagyom Veracruzt, hogy az álmok földjén valóra válthassak mindent.
Az egyik szemem sírt, hogy itthagyom a családomat, és jó ideig biztosan nem láthatom majd őket, a másik szemem meg nevetett, mert hittem abban, hogy ha minden a terveim szerint alakul, akkor segíteni tudok nekik. Valahogy tudtam, éreztem, hogy a Soldado negyed nekem túl kicsi lenne, nem találnám benne a helyem….én ide születtem, de nem érzem mégsem idevalónak magam. Máshol van az én helyem a világban, csak még nem tudom pontosan, hogy hol. Meg kell találnom.
Ez a munka jó volt. Juan Diego pedig megértő és jó főnök, legalábbis amennyire az efféle helyeken jó lehetett. A lelket is kihajtotta az alkalmazottaiból, nem lehetett semmi alól kihúzni magam, de nem mondhatom, hogy ne lett volna megértő, vagy időnként rugalmas. Tudta, hogy lehet a helyemre talál azonnal két másikat, de bennem megbízott, én kiharcoltam magamnak ezt a bizalmat, és éppen ezért nem szívesen cserélt volna le. Hónapról hónapra egyre távolabb kerültem ettől a helytől lélekben, ugyanakkor kétszer olyan keményen dolgoztam, mert minden pénzemet amit kaptam részben haza adtam, részben pedig a Lupita mamától kapott összeghez raktam. Minden peso-ra szükségem lesz. A célok hajtottak előre, és persze a kitartásom, hogy egy napon majd valóra váltom minden álmomat, amelyet nem hangoztattam ugyan mindenkinek, de attól azok még nagyon elevenek voltak.
Tommy, vagy ahogy gyakran én hívtam, Tomasító, jó ideje járt be hozzám az üzletbe. Eleinte néhány apróság miatt, aztán egyre többször fordult meg itt. Néha tovább maradt, mint ahogy általában ide beugranak az emberek, akiknek a többsége amúgy is hitelre vásárol. Két hetes hitelre, ahogy Juan Diego bevezette. Nagyon nehéz volt, főleg, amikor tudtam, hogy egy anya talán holnap már nem tud enni adni a gyerekeinek, ha még ezt az utolsó hitelt nem adom meg neki. Noha a főnök szigorúan megtiltotta, és a szabályokhoz tartanom kellett magam, gyakran megszegtem. Elvégre emberség is van a világon, és semmi nem ér meg annyit, hogy hagyjak elsétálni egy éhes családanyát. Ismertem az érzést, hiszen egykor nekünk is volt benne részünk. Szinte mindig az utolsó pillanatokban rendeztük a számlákat. Ebben a boltban csak a szálloda vendégei, vagy a turisták, esetleg az átutazók fizettek készpénzzel. Mint például Tommy is.
- A jóképűséget néha felcserélhetnéd csak egy csipetnyi szerénységgel.- néztem rá derülten, miközben jobb kezem felemelve a mutató és hüvelykujjamat összecsippentve, közöttük kis szünetet hagyva mutattam neki mire is gondolok. Persze botorságokat beszélek, mert elég volt csak mosolyognia, és máris képes volt kiseperni mindenféle gondolatot a fejemből. Guillermo szerint, bár Tommy roppant kedves és nagyon jókedélyű fiú, azért nem árt óvatosnak lennem vele. Nem mexikói, és nem marad, csupán a nyár végéig. Nem volt szükséges azonban figyelmeztetni, hiszen tudta, hogy az ő engedélyük nélkül én úgysem találkozgatnék senkivel. Számomra a bátyáim jelentették mindennek a fokmérőjét, a fiúkat illetően. Lucrezia szerint roppant régimódi, és vérciki az egész szemléletem, elvégre már nem a múlt században élünk, ahol még egy kézfogáshoz is a család engedélye kellett. Lehet, hogy valóban régimódi és vérciki, de azt hiszem egy lánynak akkor is legyen tartása, legyen benne büszkeség. Elvégre nekem semmim sincs igazából, csak ez. Ez ami a legdrágább kincs mégis a számomra, ezt pedig nem dobom oda akárkinek. Ha ezért kinevetnek, hát tegyék.
- Engem nem zavar. Fürdéshez mindig felkötöm, hogy ne lógjon bele a lemezkádba. De amúgy kibontva hordom. Gyerekkoromban Lupita mama gyakran fogta lófarokba, de nem szerettem. Ha én szabad akarok lenni, akkor ugyan a hajamat miért kötném le? És ne bókolj itt nekem, mert a végén elhiszem minden szavadat!- legyintettem, mintha félre akarnám seperni a szavait, pedig inkább csak zavarban voltam. Éreztem, hogy a fülem töve egészen lángra kap.
- Szóval nem Guillermo volt. Hát jól van…ez esetben talán elfogadom a felajánlásod. Neeeee! Nem kell nekem színészkedni! Rosszabb vagy mint Miguel Edmundo abban az új sorozatban, amit Lupita mama minden alkalommal megkönnyez, mert a Miguel Edmundo által játszott karakter sosem akarja észrevenni Gabriela Munoz-t, pedig annak a lánynak igencsak deljező pillantása van….szokta mondani a mama, az anyám meg helyesel….de miről is akartam beszélni neked?- összevissza fecsegek, miközben Tommy szélesen mosolyog és nem tudok azon tény mellett elsétálni, hogy a tekintetem minduntalan elkalandozik a karján….egy trikó van rajta, láthatóvá téve a felső testének jó részét. Egek, micsoda gondolatok! Megrázom a fejem.
Helyette inkább egy ajánlatot teszek, cserébe a szívességért, miközben vele szemben én is a pultra könyökölök, és ha egy picit előrébb billenteném a fejem, még az orrunk is összekoppanna. Tommy incselkedő mosolyára, hasonló mosollyal felelek, még a nyelvem is kidugom egy pillanatra, mint valami mókás, játékos kismacska.
- Ó, nem alkudozunk ám! Egyébként egy dobozzal gondoltam….- nyúlok előre a kezemmel, és jobbom mutatóujja huncut játékossággal koppintja meg az orra hegyét.
-...szépszemű!- teszem hozzá egy őszinte és szívből jövő kacagással, majd véget vetek a játéknak a pultnál, és felegyenesedem, hogy elmagyarázzam neki melyik dobozt hova szeretném ha tenné.
- Azt a kettőt oda a hátsó bejárati ajtó mellé, azok a legnehezebbek, meg sem tudtam őket emelni….óóóó ahogy látom neked sikerül.- valahogy képtelen vagyok egy egész percig máshova nézni, mint a karjára, amint könnyedén, mintha csak tollpihék lennének benne, felnyalábolja az egyik dobozt és megindul vele abba az irányba ahova mutattam neki. Nyelek egy nagyot! Tommy mindamellett, hogy kedves és alapvetően vidám, nagyon is életszerető fiú, pontosan olyan aki a nyári napokat valóban szebbé tudja varázsolni, és meg tud nevettetni - ez úgy hiszem nagyon fontos!- jóképű….tényleg az…és mellé….Thalia elég!
Összerezzenek és figyelmem immáron az arcára fordítom, miközben megint bókokkal halmoz el, zavarodottan nevetgélek. A fejem lassan olyan lesz mint egy szépen kifejlett vörös cékla.
- Örülök, ha a puszta személyem szebbé teszi az itt töltött napjaidat Tommy, és remélem ha egyszer majd elmész, akkor jó emlékekkel távozol Veracruzról, meg a Soledad negyed beli emberekről….legalábbis azokról akiket megismerhettél. Jó emberek vagyunk, de egyszerűek és szegények. Ezt osztotta le az élet.- vonom meg a vállam egyszerűen, de cseppet sem szomorúan. Noha nem állítom, hogy ez jó dolog, de megtanultunk ezzel együtt élni. Én pedig megtanultam harcolni azért, hogy egyszer majd kitörhessek innen.
Valahol az ötödik doboz környékén Tommy abbahagyja a pakolást és megáll, én pedig megtorpanok mellette. Már éppen kérdezném, hogy a maradékot fejezzem be én, vagy mi a gond, mennie kell esetleg? De végül csendben maradok.
Nem mondom, hogy nem lepődöm meg a meghíváson, és azon, hogy én választhatom meg hova menjünk, vagy éppen mit csináljunk. Ugyanakkor nem vagyok abban biztos, hogy ezt nekem el kell, vagy el szabad fogadni. Annak ellenére sem, hogy feltartott kezekkel biztosít arról, hogy nincsenek hátsó szándékai. Valahogy különös módon még talán ezt el is hiszem neki, hiszen eddig is tisztelettudó volt velem, nem hiszem, hogy ez most változna meg.
- Én nem….nem is tudom mit szólnának a bátyáim hozzá…de ha nekik nincs kifogásuk ellene, akkor….azt hiszem szívesen elmennék veled valahová.- kicsit akadozva, kicsit talán döccenve a szavakban beszélek. Aztán eszembe jut valami….de még elraktározom magamban.
- A negyed szívében van egy régi mozi. Nem éppen mai filmeket vetítenek, tudod hozzánk mindig jóval később jutnak el filmek, de én szeretem. Mindig megnézem hét elején, hogy mit adnak, a plakáton mindig kinn van, és ha van elég pénzem, akkor néha, havonta egyszer megengedem magamnak. Ebben a hónapban már voltam, és hát….többet nem igazán tudnék…- lesütöm a szemeimet egy pillanatra. Nem szégyellem a dolgot, de nem is olyan könnyű beszélni erről. Alsó ajkamba marnak a fogaim, majd felpillantok újra Tommy-ra.
- Ház a tónál. Ez a címe. Lucrezia, a barátnőm olvasott róla egy internet kávézóban, és azt mondta, hogy nagyon szép film. Szívesen megnézném. Ma este azt adják. De utána nekem is van egy meglepetésem a számodra. Szóval ha hajlandó vagy látatlanban elfogadni az én meglepetésemet, és a bátyáim is beleegyeznek, akkor a mozit választom.- adom meg végül a feleletet, majd még mondanék valamit, szóra nyitom a szám, ám ekkor vidám hang csendül fel a hátsó résznél. Fernando tárja szélesre a nehéz vasajtót, és lép be rajta. Hangja hangosan, öblösen, dallamosan csendül.
- Thalia mi amor, mi ángel, mi paloma….megjöttem szépségem. Hát merre vannak azok a dobozok, amik a kiszállításra várnak?- léptei egyenletesen és határozottan hozzák a bolt belseje felé, és meg is döbben egy pillanatra, amikor megpillantja ott Tommy-t, velem.
- Ó, nem tudtam, hogy nem vagy egyedül. Szevasz amigo. Szóval? Megvannak a csomagok? Feldobálom őket, és már itt sem vagyok. Zavarok? Remélem igen.- vigyorog szélesen, miközben tenyereit összedörzsölni és hol Tommy-ra, hol pedig rám néz. Zavarodottan próbálok elbújni a hajam rejtekébe.

code by Chocolate cookie

Verano ligero en Veracruz

     

Menni vagy maradni? Az örök dilemma, amely számomra pár évvel ezelőtt még valóban az volt. Hisz bármennyire nehéz volt, bármennyire lehetetlen volt elképzelnem, hogy ha maradok egyáltalán bármiféle esélyem lesz másfajta életet élni, mégis ez az otthonom. Ismerős minden törött utcakő, ismerősek a házak kopott, és málladozó falai. Ismerem az utolsó bedeszkázott ablak történetét is. Tudom, hogy milyen szögből süt be a nap a szobám ablakán, tudom, hogy mikor gyúlnak ki a fények amikor már az est szinte lopakodva köszön be a Soledado negyed falai közé. Ismerősként köszöntök mindenkit, tudom milyen illata van a szombati leveseknek, tudom, hogy a sült hús illata majdhogynem luxusnak számít errefelé, és egy évben kétszer mégis megengedjük magunknak. A negyed, a város, az ország az én otthonom, ahova a szívem köt, mint a gyökeret vert fa, amely ékes virágot csak azon a helyen képes bontani, ahova a magját elvetették. Szeretem az otthonomat, a családomat, és szeretek itt élni, ugyanakkor tudom, már gyakorlatilag gyerek korom óta, hogy ez az életben kevés lesz nekem. Egy napon már nem lesz elég mindent ismernem, nem lesz elég mindenhez ragaszkodnom, mert a szívem minden második dobbanása, minden második léleksóhaj más helyekre szólít. Kicsit néha úgy érzem, hogy születésemkor a lelkemet kettészakították és egy részét máshová száműzték, hová eddigi életem során vágyakoztam. Nem csupán a jólét utáni szüntelen hajsza az amely az álmok földjére viszi a gondolataimat, hanem az, hogy az én mexikói szívem a kék-piros-fehér fények között térjen meg a  teljes nyugalomra. Hogy ráleljek önmagamra. Nem tudom még mennyire hamisak ezek az álmok, azt sem tudom, hogy valóban el tudom őket érni, vagy egy vágyálmot kergetek gyermekkorom óta….nem tudom. Csak azt, hogy egy napon majd magam mögött hagyom, és amennyire boldogsággal tölt el, amennyire az izgalom feszíti szét a mellkasom, és hevesen dobog a szívem, éppen annyira fájdalmas is lesz.Utolszor még visszatekintek majd. Egyszer, talán kétszer, talán ezerszer is, hogy emlékezetembe véssem azokat a másodperceket, azokat az utolsó elhaló fényeket, amelyeket a veracruzi Soledado negyed ajándékoz nekem búcsúzóul.Még el sem indultam, de már most hiányzik. Esténként mindig megszámolom az összes pénzemet, melyet a szekrényem mélyén abba a kiszedhető kis oldalfalban őrizgetek. És minden alkalommal arra gondolok, hogy talán hagynom kellene azokat az álmokat. Hogy talán Lupita mama rosszul gondolja: nekem itt kell maradnom, elvégre egy nőnek a család a legfontosabb. Aztán az jut eszembe, hogy ha itt maradok, annyit sosem fogok keresni, hogy a családom számára a saját fenntartásomat finanszírozni tudjam. Ha pedig hozzámennék valakihez a negyedből pusztán a szokások miatt, azt árulásnak érezném. Miért vagyok képtelen megbarátkozni a gondolattal, hogy nekem ez lenne az utam? Pontosan az, amely minden nőnek a családunkban? Nem érzem többnek magam, nem erről van szó. Egyszerűen más vagyok. Sok dologban más.
Ismerem a helyet, szeretem a helyet, de nem vagyok benne biztos, hogy az a bizonyos gyökér, mely a fának az életben maradást jelenti elég mély ahhoz, hogy valóban a legékesebb virágokat itt hajtsa majd ki.
Tomasító felbukkanása kicsit magával hozta Amerika egy apró, jelentéktelen mégis édes illatát. Hozott magával valamit, ami egy picit betekintést enged számomra egy életbe, amely őt odaát várja és amely után én vágyakozom. Általa megismerhetek, ha egy apróságot is, de abból a másik életből. Hogyan gondolkodnak, hogyan beszélnek, hogy viszonyulnak a magam fajta külföldiekhez. Lupita mama szerint ez csalóka. Lucrezia szerint hülye lennék ha nem használnám ki, Guillermo szerint egyetlen amerikaiban sem szabad megbízni, még Tomasítóban sem, aki alapvetően amúgy nagyon kedves, de mégiscsak amerikai. Én meg azt hiszem, hogy ameddig nem érzem magam rosszul a társaságában - a néha talán zavarbaejtő bókjait, és megnyilvánulásait most nem számolom ide- addig nem hiszem, hogy bárkinek is ártanék azzal, hogy igazán élvezem a váratlan és nagyon élvezetes felbukkanásait. A legtöbb amerikai lenéz bennünket. Ő azonban megnevettet, minden alkalommal bókokkal halmoz el, és nagyon kedves és segítőkész velem szemben. Miért érezném ettől rosszul magam, vagy miért kellene visszautasítanom a társaságát? Eddig igazán nem adott okot erre. És ameddig a bátyáim, többek között Tommy barátja, Guillermo nem látja akadályát annak, hogy beszélgessek vele, addig nem is szeretném egyetlen alkalommal sem elszalasztani a társaságát, ahogy most sem. Még akkor sem ha a hirtelen megjelenése kis híjján a frászt hozza rám. A széles mosolya, a napbarnított bőre, a majdhogynem csupasz felsőteste igazán zavarbaejtő, ugyanakkor nem állítom, hogy bármelyiket is nélkülözni akarnám. Legalább a gondolatok szintjén. Elvégre az ábrándozás még nem tiltott dolog, ugye?
- Óóóóó igen, tudom. Hogyne tudnám! Bárcsak több erőm lenne küzdeni ellene-D!- szándékos a hangsúlyozás, és a mosoly mögött, mely az arcomon megjelenik, egy közepesen mély, apró bájgödröt rajzolva orcám jobb oldalára arról árulkodik, hogy hozzá hasonlóan jelenleg én is valamiféle színészi játékot játszom.Szeretem amikor Tommy tréfálkozik. Noha szinte állandóan rohan, és kevés időt tölt a boltomban, de akkor is olyan mint a Maricela hurrikán: váratlanul csap le, de sosem pusztít, inkább csak a jelenléte az amely figyelemfelhívó.
A fürdést illető megjegyzésére egy alig hallható meghökkent nyögés a feleletem, meg  a tágra nyílt szemek, amelyekkel őt figyelem egy egész rövid, fél másodperces ideig. Lángolnak a füleim, majd a vörösség ellepi az arccsontomat is, és lesütöm a szemeimet.Nem tudom mit kellene erre mondanom. Tudom, hogy az illendőség azt kívánná, ha egyszerűen figyelmen kívül hagynám a megjegyzését, mégis valami arra késztet, hogy a szívem által súgott szavakat mondjam ki, de kerülve a szemkontaktust. Nézem a mögötte lévő polcon a roppant érdekes gombakonzerveket - azt hiszem minden másodikról lefelejtettem az árát-  és szinte csak a dobozokhoz intézem a szavaimat, legalábbis ha valaki látna, azt hihetné, hogy így van.
- Nem hiszem, hogy a fürdőszobámba olyan jó ötlet lenne bejönnöd. Főleg mert igazából az nem is szoba. Minden este a konyha közepére helyezi a lemezkádat apa, és egy bambusz paravánnal keríti körbe. Láttam már a filmekben fürdőszobákat, és a hotelben is jártam, ahol laksz, de igazából nekem ez az amit megszoktam. Felfogni pedig inkább a gőz miatt kell a hajam, mert anya hatalmas kondérban forralja a vizet a fürdéshez. - persze értem, hogy nem erre gondolt, de a zavarodottságom próbálom a téma más irányba való terelésével enyhíteni. Nem túl sok sikerrel.
Az meg még inkább nem segít a dolgon, amikor rajtakap, hogy máshol jár a tekintetem. Rajta.
- Igen….tudom….csak…- felpillantok a szemeibe, mintha megerősíteni akarnám, hogy eredetileg is odanéztem, pedig nem. Nincs mit tagadni: Tommy Doss egy jóképű amerikai fiú, én pedig nem vagyok vak. Ez úgy hiszem még mindig a tisztességes viselkedés határain belül van, ha levesszük belőle az álszentséget. Azért mert nem adom magam oda bárkinek és akárkinek, azért, mert van bennem valamiféle kitartó akarat, büszkeség, és persze nem utolsó sorban a bátyáim vigyázó tekintetét is örökkön érzem magamon, bizony nem tagadhatom meg, hogy megvan a magam kis fantáziavilága, a hormonok által felébresztett apró kis érzéki gondolatok, melyek megmaradnak éjjelente csak nekem, a szobám könnyű, és csak nekem fenntartott magányában.
Figyelem ahogy a dobozt felemeli és megpróbálja nekem is elmagyarázni, hogy miképpen is kellene, de végül csak nevetve legyintek. Inkább zavaromban, de a jókedv mit sem csillapodik. Tommy mellett ez amúgy is lehetetlen lenne. Még sosem láttam őt komolynak. Tud egyáltalán olyan lenni?
- Helyes, hogy csak mókázol. Egyébként tudom hogyan kell emelni. Lupita mama megtanította nekem, elvégre ő is, amikor várandós volt még javában pakolta a kukoricás zsákokat is, majdhogynem könnyedén. A magunkfajta nem engedheti meg magának a gyengeséget. Szóval lehet nem tűnik úgy, de egy mexikói nő dacból és akaratból hihetetlen erőt tud összegyűjteni, ezt elhiheted nekem. Úgy bizony.- bólogatok is nagyon komoly ábrázattal, bár a mögötte húzódó halovány, mégis sokat sejtető mosoly azt hiszem elárul.
A meghívása meglep, ugyanakkor boldogsággal is eltölt.Tommy, talán nem is tudja, de elképesztő energiát és jókedvet hoz minden alkalommal magával, valahányszor betér hozzám. És még ha tudom is, hogy ez csupán időleges, még ha tudom is, hogy a búcsúzó nyár majd őt is elviszi magával, kicsit hazudom magamnak, hogy ő is az életem azon része, aki képes pusztán a jelenlétével boldogságot csempészni erre a sok szempontból világvégi helyre.
- Ha Guillermo nem bánja….és a többiek sem, akkor azt hiszem nyugodtan tekinthetjük a részemről is abszolút igennek, hogy elmegyek veled. Nem mintha ellenkező esetben nem akartam volna….csak tudod, ha a bátyáim azt mondanák, hogy ne….én hiszek az ő megérzéseikben. Fontosak nekem. Fontos a véleményük.- noha nem szűnök meg szélesen mosolyogni, és kicsit talán gyermeki izgalommal venni a levegőt, kipirult arccal, boldogan adni jelét annak, hogy mennyire jól esik a meghívása, az meg különösen, hogy rám bízta a döntést hova is szeretnék menni, az utolsó két mondatnál egy apró, komoly árnyék mégis átsuhant az arcomon.
Fernando hirtelen, váratlan és majdhogynem a kelleténél korábbi megjelenése egy aprót biccent a korábbi jókedvemen, és inkább zavart félrefordulást okoz, kivált azzal amit mond. A negyedben az amerikai férfiakat nem igazán nézik jó szemmel.”Elrabolják a lányaink szívét, összetörik, egy kiadós táncot lejtenek rajta, majd itthagyják őket az ígéreteikkel, amiket persze sosem tartanak be. Az amerikaiak csak a szépet tudják tenni a lányoknak, hogy a szívükön túl a testüket is megszerezzék.Átmeneti, nyári játékszer, egy plusz szolgáltatás a bab, a tequila és déli életérzés mellé.” tartotta egy mondás a Soledado negyedben, bár a magam részéről ezt másképp láttam. Nem minden amerikai egyforma. Lucrezia szerint naív vagyok.
- Randevú? Ne viccelj már amígo! Thalia nem szokott csak úgy randevúra menni. Én már kétszer hívtam el, és mindkétszer elutasított, pedig két bátyja sem látná akadályát, hogy udvaroljak neki. Hé, várj már meg!- iramodik Tommy után Fernando, és a beszélgetésük elhalkul, majd szinte csak morajjá feszül a hátsó raktárak felől.
Nem sokkal később hallom, ahogy a kissé lestrapált buick motorja felbőg, majd megkapar a köveken, és elhajt. Tommy pedig egyedül jön vissza, jócskán kifáradva. A pult mögött állva éppen a megrendelési lapokat töltöm ki, és amikor felpillantok a tekintetem továbbszalad rajta, lesütöm a szemeimet, hogy aztán megint felpillantsak, ezúttal hosszabb időre. Szeretnék máshova nézni…esküszöm a Guadalupei Szentszűzre, hogy nagyon szeretnék, de hosszú ideig kell mantráznom magamnak, hogy végül ezt megtegyem.Képtelen vagyok néhány másodpercnél tovább tartani a szemkontaktust, és mert nem szeretném magamat ismét kellemetlen helyzetbe hozni, újra a megrendelő lapokat kezdem nézni, bár már nincs mit kitölteni rajta.Ez inkább csak pótcselekvés.
- Tommy….kééééérlek! Hagyjuk azt a fürdős dolog. Én nem….- mondanám, hogy nem szokásom még a tulajdon anyám előtt sem fürödni, de végül csak beharapom az alsó ajkam, és lehajtott fejem megrázom, majd kifejezetten hálásan tekintek fel rá, amikor sikeresen tovább billenünk a korábbi témán. Zavarba hoz. Leginkább azért, amilyen érzéseket felszínre hoz bennem a kijelentése.
- A meglepetés azért meglepetés, hogy akkor derüljön ki, amikor kell. Az enyémet pedig nem fogom elárulni. Remélem éppen annyira fogod élvezni, ahogyan én, hogy megmutathatom neked.- nem szándékosan fogalmazok kétértelműen, de így sikerül. Hiszen amit szeretnék, annak köze sincs olyan dolgokhoz, amelyeket ebben a kontextusban a mondatom sejtet. Vagy….hát csak egy kicsit….talán.
A hol vegyen fel kérdés érzékenyen érint. Nem szeretném, hogy a házunkhoz jöjjön. Nem szégyellem, szó sincs róla, egyszerűen nem akarok okot adni a pletykákra, leginkább arra nem, hogy egy amerikai értem jön, hogy randevúra vigyen. Bármennyire is tudná mindenki, hogy a bátyáim elfogadták. Mifelénk a lányok tisztessége sokféle módon kerül patikamérlegre. Ma már nem gond, ha nem szűzen megy valaki férjhez, de ha egy külföldinek dobja oda a legdrágább kincsét, még mindig megbocsáthatatlan, majdhogynem gyalázatos cselekedetet követ el. Nekem eszemben sincs ilyesmi, ettől függetlenül szeretném legalább az illúzióját megőrizni annak, hogy csupán barátokként töltünk együtt pár kellemes órát. Még ha tudom is, hogy Tommy nem ilyen minőségében hívott el engem, ahogy én sem ilyen minőségben megyek vele.
- Majd én eljövök a hotel elé. Ha neked nem gond. Ott találkozzunk. És nem kell semmiféle jármű. A kis utcákon, a hátsó részen, le tudunk sétálni a negyedbe, azon az úton ahonnan én is minden nap járni szoktam. Legalább meg tudom mutatni hogyan jutok el mindig ebbe a boltba, ahol rendszerint találkozol velem.- lágyan mosolyodom el, szinte érezni benne, hogy legszívesebben előre nyúlnék és megsimogatnám az arcát. Nem tudom miért….egyszerű és tiszta gesztus.
- És mert a mozi melletti hosszú, macskaköves úton a házak előtt ilyenkor violák és estikék nyílnak, meg jázminbokrok szegélyezik a kissé törött, de nagyon barátságos kerítéseket. Mintha egy illatfelhőben sétálnál esténként. A violák illata egyszerűen részegítő olyankor.- átszellemültségemből a kezének érintése billent ki. Ekkor már tényleg lángvörös vagyok, és hagyom, hogy egy csókot leheljen a kézfejemre. Csak mosolygom a szavaira, hang nem jön ki a torkomon, csak nem sokkal azután, hogy távozott, nagyjából tizenöt ábrándos perc múlva súgom magam elé.
- Én is alig várom!

code by Chocolate cookie

Thalia & Tommy

Nagyon sokan vallják azt, hogy az élet a legjobb tanár. Ezzel nagyon is egyetért Tommy, viszont nem gondolja, hogy ez a szólás megfelelően lefedi a teljes igazságot. Hisz tény és való, az élet remek tanító, ugyanakkor a megfelelő alapok nélkül – és sokszor még azokkal is! – bármilyen tanítás félreértelmezhető, és ez könnyen lehet, hogy a rossz irányba fogja elvinni a szerencsétlent. Legalább olyan, de talán még valamivel fontosabbnak is tartja ezzel szemben azt, amit az emberbe gyerekkorában vernek bele a szülei, nagyszülei, és mindenki, aki nála kellően tapasztaltabb. Ezek a személyek már megéltek húsz, negyven, akár hatvan évet is előtte, és mind gyűjtötték a maguk tapasztalatait, élményeit, amelyeket aztán – jobb esetben - átadtak a következő generációnak. Ha megfelelően kiegyensúlyozott felmenői vannak a fiatalnak, akitől tud is tanulni valamit, akkor nem kizárt, hogy az élet leckéivel is hatékonyan fog tudni bánni. Lesznek bukkanók, lesznek rossz döntések, és lesznek olyanok is, amelyekben nem lehet feketén-fehéren elköteleződni egyik oldal felé sem, de mindezekhez helyénvalóan kell alkalmazkodni. Szerencsésnek mondhatja magát Tommy, amiért ilyen jó háttérrel rendelkezik ezügyben. Az anyagi része az hidegen hagyja, az érzelmi már annál kevésbé. Ami támogatást kapott, és kap mind a mai napig a szüleitől, az számára egy olyan kincs, amit nem tud eléggé értékelni. Tudták, hogy mikor fogják, és mikor engedjék el a kezét, mikor támogassák, mikor segítsék, és mikor ne. Tudja, hogy mindig számíthat rájuk, de a neveltetése az rá olyan hatással volt, hogy a szülei segítségét majdhogynem utolsó előttiként kéri, addig pedig a maga útján próbálja megoldani a gondjait. Minél jobban a maga ura akar lenni, és azok szerint megalapozni a jövőjét, amit az előtte lévő generációktól tanult, illetve amit az életében tapasztaltak vertek belé. Ehhez pedig hozzátartozik az is, hogy senkit, és semmit ne nézzen le, amíg nem ismeri a teljes képet.
Ahelyett, hogy rosszul érezné magát a hallottaktól, csak csendben, és figyelmesen issza Thalia szavait. Sokszor tapasztalta már az élete során, de még mindig fura számára egy kicsit, hogy két teljesen átlagos, hétköznapi ember a felszínen mennyire hasonlóak, hátterükben mégis milyen markáns eltérések figyelhetők meg. Se Tommy, se Thalia nem öltözködik kirívóan, vagy túlságosan igénytelenül. Hétköznapi ruhákban járnak, a hely stílusához igazodva, abszolút nem tűnve ki belőle. Tommy az még talán, a maga világosabb komplexusával, de az elmúlt hetek már ezen a téren is segítségére voltak. Emellett nem túl harsányak, se nem túl feltűnőek – jó, talán Tommy még ebben is kicsit kitűnik, de a most tapasztalható énjét inkább a baráti társaságoknak, vagy az éjszakai szórakozásnak tartogatja, minthogy minden pillanatában és minden emberrel ilyen legyen. Hasonlóak ők ketten, mégis… Tommy egy modern lakásban tengeti a mindennapjait, ahol klíma van, takarékos LED-lámpák, klíma, és számos olyan kényelmi funkció, amelyek néha már-már túlságosan is mindennapinak számítanak neki – aztán ott van Thalia, akik a társadalmi ranglétrán még ha nem is legalul vannak, de a középosztálytól érezhetően lentebb helyezkednek el. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amit Thalia közöl vele éppen. Ettől Tommy szemében nem lesznek kevesebbek, mi több, csak még nagyobb tisztelettel és csodálattal tekint rájuk, hogy az otthoni helyzet ellenére ilyen kiegyensúlyozott felnőttekké váltak. Mégis, függetlenül mindentől továbbra is úgy érzi, hogy az elmondottak ellenére sem ismeri a teljes valóságot. Nem fogja erőltetni, hogy mindent elmondjon neki Thalia, és valószínűleg joga sem lenne ilyesmihez, mégis kifejezetten érdekli. Az még jobban, hogy ezek az információk mit váltanának ki belőle. Segíteni akarna nekik, ez szinte biztos, csak attól tart, hogy a végén még átesne a ló túlsó oldalára. - Hmm… Nos, erre csak annyit mondok, hogy az én apartmanomat bármikor meglátogathatod, ha esetleg egy kis újdonságra, és egy kiadós zuhanyra vágynál. Nagyon szívesen segítek még az eligazodásban is - feleli, pimaszul kacsintva a lány irányába. - Ja igen, még annyit, hogy én nem a hotelban lakom, csak ott dolgozom. Az apartmanom pár utcával lentebb van - ezt az apró pontosítást azért még úgy érzi, hozzá kell tennie.
- Én elhiszek neked bármit, szépséges Thaliám! El tudom képzelni, hogy azok mögött a csillogó, boldog szempárok mögött, ha a helyzet úgy hozza, milyen tűz és harag tud égni! De ez így van jól! Csak nehogy én is megtapasztaljam egyszer, milyen az a düh, amire egy mexikói nő képes! - hallott ő már eleget ahhoz, hogy a megszokottnál óvatosabb léptekkel közlekedjen ezen a területen.
Kedvesen elmosolyodik, ahogy beszél kicsit a testvéreiről. Örül neki, hogy ilyen összetartás, ilyen tisztelet van közöttük. Mindig jó látnia, ha egy família a maguk nehézségei ellenére is képesek együtt működni, egymás érdekeit figyelemben tartani, és még tenni is érte. - Abszolút megértem, amit mondasz, Thaliám. A család számomra is fontos részét képezi az életemnek. De majd erről este mesélek, ha érdekel, hisz a végére már nem marad beszélgetőtémánk! - a rövid válasza elejét még együttérző komolysággal közli, a végére viszont már újra előjön belőle a könnyed játékosság. Tud ő így is viselkedni, egyes témákban pedig kizárólagosan csak így – a múltja fájó pontjai, illetve a családja határozottan ilyen formában szoktak megbeszélésre kerülni. Egyik a benne okozott károk miatt, utóbbi pedig azért, mert úgy érzi, hogy ha egy kicsit is elvicceli, azzal csorba esik a tiszteletén, vagy a háláján, amelyet irántuk érez.
Nem reagál Fernando szavaira, és a pakolás közben sincs túl sok ideje gondolkozni a hallottakon, mert végig szóval tartják egymást. Nem találkoztak még túl sokszor, mégis úgy beszélnek egymással, mintha ezer éve ismernék egymást. Ilyen az, ha két roppant közvetlen, és barátságos fél találkozik, egyszerűen elviselhetetlenné válnak a külső szemlélők számára.
Így ketten egész gyorsan végeznek a pakolással, és csak ekkor mereng el pár pillanat erejéig Fernando kijelentésén. Nem tartja se csúnyának a férfit, se egy rossz, vagy unalmas társaságnak, ráadásul a fivérek is áldásukat adták rá, Thalia mégis visszautasította. Kétszeresen! És ezek után ne érezze magát az ember fia kiváltságosnak, hogy neki egyből igent mondott?
Szívesen tornázná még tovább a fürdős témát, de mivel elég mélyrehatóan kérleli a napolását, ezért ha vigyorogva, és a nyelvére is ráharapva, de elengedi. Fogja még ezzel később szívni a vérét, erre mérget vehet. Tartaná magát a jófiú szerephez, de nem telik bele egy percbe, hogy akaratán kívül is kétértelműen fogalmazzon Thalia. Vagy talán szándékos volt? Maga sem tudja, hogy melyik tetszene neki jobban.
- Élvezni, mi? Meghiszem azt! - kacsint rá játékosan, pimasz mosollyal az arca szélén. Még jó, hogy kiforgatja a szavait, ez szinte borítékolható volt! Nyilván vannak benne halovány remények az este végkimenetelével kapcsolatban, de nem ringatja magát hamis ábrándokba. Guillermo egyébként is elmondta neki, hogy Thalia nem túl tapasztalt ezen a téren, és Tommy ezt mélyen el is raktározta a szürkeállományában. Szánt szándéka, hogy ha meg is próbálkozik valamivel, azzal ne lépjen át egy olyan határt, amely a lányt kényelmetlenül érintené. Ha ebből egy hasonlóan kényelmetlen beszélgetés fog kikerekedni, hát kerekedjen. Egyelőre annyiban biztos csak Thomas, hogy ezzel a lánnyal akarja tölteni a szabadidejének a zömét. Hogy ezt szimplán csak barátokként, vagy akár annál többként teszik, azt majd az idő eldönti.
- Megbeszéltük! - vágja rá izgatottan, ami még intenzívebben mutatkozik meg rajta, mikor látja a másikat elvörösödni. Tudta, hogy hatással vannak rá a szavai, de azt nem gondolta volna, hogy egy ilyen apró gesztustól, mint egy kézfejre adott csók, csak még nagyobb zavarba fog jönni. Nem mintha egyébként nem lett volna logikus a következtetés, de Tommy annyira a jelenben próbál élni, hogy az ilyesmikre csak nagyon ritkán gondol. - Már csak egy pontos időpontra lenne szükségem, hogy legyen mihez viszonyítanom, és már megyek is. Szóval? - mosolyogva kérdezi tőle, és amint megkapja a választ, már indul is a munkába.

[…]

A napja további része kellemesen eseménytelenül telt. A hotelban nem volt se több, se kevesebb vendég a megszokottnál, az egyedüli különbség abban volt fellelhető, hogy Tommy ezerwattos mosolya egész nap háromszoros erősséggel izzott. Örült, hogy ez a randevú, ami már legalább egy hete nyomja a gondolatait, végre valóra fog válni. Minden flottul megy, szinte nem is alakulhatnának jobban a dolgai. A vasököllel gondoskodó fivérek áldásukat adták rá, a választott lány pedig szinte egy pillanatig sem habozott, mikor felvetette neki az ötletet. Arról nem is beszélve, hogy ugyan szavakkal nem sokat mondott, de a rajta legeltetett tekintete bőven tovább növelte az amúgy abszolút egészséges szintű önbizalmát. Nem úgy ismerte meg a rövid találkozóik alatt Thaliát, mint aki a kinézet miatt mondott volna igent az elhívásra, sőt! Meg merné kockáztatni, hogy a kinézet volt számára a legutolsó pont, ami ebben közrejátszott. Ettől függetlenül jól esik Tommynak, hogy a belső mellett a külsője is tetszik neki. Utóbbival kapcsolatban hosszú ideig voltak problémái, ami egy erőteljes önértékelési zavarban teljesedett ki az első szakítását követően, azóta viszont folyamatosan próbál a lehető legjobb énjeként élni. Eleinte nehéz volt, és sokszor feladás-közelbe került, de kitartott, és ma már nem is tudná elképzelni magát úgy, mint amilyen régen volt. Testében, és lelkében egyaránt egy magabiztos felnőtté vált, akit az élet pofonjai lehet a földre küldenek, de sosem annyira, hogy utána ne tudjon felállni belőlük.
A megbeszélt időpont előtt körülbelül két és fél órával végzett a munkában, amennyi idő alatt bőven volt lehetősége rendbe szednie magát. Megivott egy dupla kávét, lezuhanyozott, majd körülbelül húsz percet állt a gardróbszekrénye előtt. Nem akart se olyannak tűnni, mint akit hidegen hagy az este, de túlságosan teperni sem szeretett volna. Az otthoni ruhái közül lett volna ötlete, de a hozottakkal már gondban volt. Arra tudja, nem lett volna már ideje, hogy még vásárolni is elmenjen, ezért inkább megelégedett egy hosszú sötétkék nadrággal, és egy halvány-világoskék inggel, aminek ujjait könyékig feltűrte. Nem lezseren, és gyorsan, hanem körülbelül tíz percig hajtogatva, míg nyugodt szívvel azt nem mondhatta a tükör előtt, hogy „jó lesz”. Mindehhez barna öv, barna cipő, és még mielőtt a megbeszélt helyszínhez ért volna, egy virágárushoz is beugrott. Kikérdezte Guillermo véleményét arról, hogy milyen virágot szeret a testvére, és ő ezt mélyen a fejébe is véste – így már csak az maradt, hogy reménykedjen benne, nem állt szándékukban átverni őt.
Tíz perccel korábban érkezett a hotelhoz, és tűkön ülve várta, hogy megérkezzen a partnere. Szerencsére nem kellett sokat várnia, és mire észbe kapott, már fel is tűnt a horizonton. Elmosolyodik, hátánál tartva a választott virágot, majd megindul felé. - Thaliám, azt eddig is tudtam, hogy te percről percre egyre gyönyörűbb leszel, de hogy pár óra alatt ekkorát ugorj... Hűha - néz végig rajta, inkább csodáló tekintettel, mintsem illetéktelen gondolatokkal a fejében. Szerinte, ha nem változott volna semmi, ő még akkor is így gondolná a szavait, már pusztán azért, mert jelenleg végre más megvilágításban is láthatja a lányt. Nem a boltban, a pult mögött, mint eladó, hanem mint a ma esti randevúpartnere. - Merem remélni, hogy a testvéred ismeri az ízlésedet, mert én túl régimódi vagyok, hogy ne jöjjek már az első randevúra is valamivel - és azzal pedig át is nyújtja neki azt az egy szál virágot, amit nem olyan régen vásárolt meg, alig két percnyi sétára innen, a sokadik boltba történő látogatása során. A legszebbet akarta a legszebbnek, és nem elégedett meg kevesebbel. Egy csokor az túlzás lett volna, ezt ő maga is tudja – moziba mennek, ahová nem feltétlenül lenne se illendő, se túl kényelmes magával cipelnie. Ezzel szemben ez az egy szál még talán jól is fog esni neki.

Verano ligero en Veracruz

     

Kilenc éves voltam, amikor egy koranyári napon, a két házzal lejjebb lakó Enrique egy egész csokor orgonát hozott nekem. Egyszerűen csak belenyomta a kezembe a házunk udvarára beszaladva, nyomott egy puszit az orcám jobb oldalára, majd elrohant. Heteken át még csak nem is hallottam semmit felőle, hiába zörgettem az égszínkékre festett deszka kerítést másnap, és harmadnap, egyszerűen nem volt hajlandó előjönni,és beszélni velem. Nem értettem, hogy ha egy fiú virágot ad nekem, méghozzá egy egész csokorral, megdézsmálva az édesanyja oly nagy becsben tartott orgona bokrát, akkor miért nem akar velem találkozni. Mint később megtudtam, pont azért nem mert nem engedték. Mert engedély nélkül szakította le azokat a virágokat, melyet a mamája némi peso-ért el tudott volna adni a hétvégi reggeli piacon a többi szegényes holmival együtt. Nekem volt érte lelkiismeret furdalásom, és szerettem volna elmondani Enriquének mennyire értékelem amit tett, hogy mennyire jól esett, még akkor is, ha ezért ő utána büntetést kapott.Apró dolog volt ez, de a Soledado negyedben a megélhetésért minden nap kemény küzdelem folyt, és ez a fiú gyakorlatilag feláldozott valamit értem, amit azt hiszem nagyon kevesen tennének meg ebben az életben. Talán nem is a virágon volt itt a hangsúly, nem azon, hogy még csak mondani sem mondott semmit, amikor átadta, és nekem sem volt lehetőségem arra, hogy bármit is szóljak, olyan nagyon meg voltam illetődve. Nem ezek a fontos dolgok, sokkal inkább mindaz ami ennek a tettnek a következménye.
Hosszú ideig őrizgettem azt a csokor orgonát, gondoztam és dédelgettem. Minden nap cseréltem rajta friss vizet, és ügyeltem rá, hogy elég napfény érje. Lupita mama gyakran mosolyogva hajtotta le és csóválta meg a fejét, noha láttam bölcs tekintetében, a számtalan redős ránc takarásában, hogy nála jobban talán senki nem értheti, hogy mit jelent számomra az a csokor virág. Több mint másfél hétig bírta, aztán kornyadozni kezdett a vázában, én meg zokogni, amikor egy nap a mama közölte, hogy a hervadt orgonának mennie kell, tovább nem maradhat a házban, mert büdös lesz.Enrique szobafogsága pár nap múlva lejárt, és végre találkozhattunk, de addigra már nem tudtunk mit mondani egymásnak, csak annyit kérdezett, hogy:
“ Eljössz holnap a térre megnézni az üveggolyó bajnokságot?”
“Igen, persze.”
Feleltem egyszerűen, nyelve le a gombócot a torkomból, az orgonacsokorról pedig nem ejtettünk szót soha többé. De azt hiszem sok évvel később megértettem valamit ebből az egészből: Vannak az életben dolgok, emberek, találkozások, amelyek hirtelen jönnek, amelyek valószínű éppen úgy nem tartanak majd sokáig ahogyan Enrique orgonacsokra, de fontosak lesznek számunkra arra az időre. Dédelgetjük és vigyázunk rá, még akkor is, ha egy napon majd búcsút kell vennünk tőle. Mert valaki feláldoz életének idejéből egy keveset ránk.
Talán ezért is örülök annak, hogy Tomasító bejár hozzám a boltba, hogy a szertelen és néha zavarbaejtő udvarlásával és bókjaival feldobja a napomat. Tudom, hogy az első őszi szelek majd el fogják innen vinni, ahogy a legtöbb amerikai túristát, vagy akik csupán egy nyári idényre költöznek le ide, élvezve a mexikói napsütést, az olcsó árakat és a finom italokat, a szerető vendéglátást, a latin életérzést, amely a hazámra olyan nagyon jellemző. Jól esik beszélgetni vele, jól esik, hogy figyel rám, hogy kedves velem, és cserébe nem vár tőlem semmit, csak azt, hogy vidám legyek a közelében. Azt mondják a negyedben az anyám korabeli asszonyok, hogy óvatosnak kell lenni az americano fiúkkal, mert a legtöbb sosem hátsó szándék nélküli, és nem egy bambíno maradt már itt utánuk, amikor hirtelen  távoztak, vissza sem nézve soha többé.Én azonban nem ilyen lány vagyok, és hiszem, hogy Tommy sem az a fajta americano mint a legtöbb. Ugye nem?
- Azt hiszem jobb lesz ha nem látogatok én meg sehol semmit. Én nem….jó nekem a saját otthonom.- dadogom, nehezen találva a szavakat. Szeretném elengedni a dolgot, tulajdonképpen meg sem kellett volna említenem, mert képtelen vagyok megszabadulni a forróságtól, amely a fülem hegyét égeti. Leginkább azért, mert a szavaimmal ellentétben szemérmetlenül bámulom időnként. Dios mio! Mennyire örülök annak, hogy a gondolatok nem hangosak, hogy nincs semmi jele annak, hogy mi minden jár a fejemben. Még én magam is szégyellem magam előtt.
Egy őszinte és meleg mosollyal fogadom azon ígéretét, hogy majd mesél nekem a családjáról, és arról, hogy ők miért fontosak neki.
- Érdekel, hogyne érdekelne!- tulajdonképpen minden érdekel, amiről mesélni szeretne. Őszintén kíváncsi vagyok arra, hogy a széles és vidám mosoly mögött valójában milyen ember lapul. Hiszen ezen a pár négyzetméteren, néhány lopott órával, amikor éppen nincs dolgom, és beszélni tudunk, nagyon keveset lehet megtudni bárkiről.Róla meg különösen, mert sokszor csak bolondozik. Ahogy akkor is, amikor kiforgatja a szavaimat, és egy kacsintással vegyes nevetéssel igyekszik zavarba hozni. Sikeresen.
- Tommy….kééééérlek! Komolyan, nem hiszem el, hogy folyton ezt csinálod velem!- billen oldalra a fejem, és éppen letolni próbálom az előbbiért, de csak nem tudom útját állni a kis kunkori mosolynak a számon, amelyet úgy próbálok kissé tompítani, hogy beharapom az alsó ajkam. Csak ne állna neki ilyen jól ez a fajta pimaszság. Igaza van azoknak az asszonyoknak: az americano fiúk veszélyesek. De leginkább az a fiú akit Tommy Doss-nak hívnak.
- Nyolc óra. Legyen nyolc óra. Akkor még világos van.Hatkor zárok, és még van otthon dolgom. Segíteni kell a mamának a mosott ruhákat összeszedni. Hamarabb semmiképp nem tudok szabadulni.- azt már hozzá sem teszem, hogy kevés időm marad összekészülni, és fogalmam sincs mit vegyek fel.De ez már az én gondom.

[...]

A nyitott ablakon át, a negyed széle felől halk zenét fújt felém a szél. A függöny kacagva surrogott, ahogy lengedezve lopta be az estikék és violák egészen bódító és selymes illatát.Hirtelen nagyobb fuvallat dobta odább a textilt, mely mögött megjelent odakönyökölve Lucrezia mosolygó fejem. Kis híjján a szívbajt hozta rám. Ő kacagott, én meg morgolódtam.
- A fene essen beléd, te lány! Megijesztettél! És ha sikítani kezdtem volna?- fogtam meg a kezem ügyébe eső első holmit, egy közepes méretű kispárnát és dobtam felé. Persze mellé. A barátnőm csak nevetett.
- Nyugalom! Csak jöttelek megnézni, hogy igaz a hír, hogy azzal a jóképű félisten americanoval lesz randevúd? Fernando telekürtölte vele a környéket. Szomorú is vagyok, hogy tőle kellett megtudnom, és nem te mondtad el. Bár azt is mondják, hogy Guillermo és a többi bátyád is engedélyezte, szóval senkinek nem lehet egy szava sem. Lehet, hogy tényleg tisztességes az a srác. Bár kétlem. Minden amerikai egyforma. Egy dolgot akarnak, aztán megpattanni. Egy szavát se hidd el, és oda ne dobd magad könnyedén! Bár szerintem Guillermot ismerve biztos felkutatná, és megetetné vele a golyóit ha esetleg mégis…- és beszélt és beszélt….miközben én igyekeztem még vagy kétszer megfordulni az apró lila virág mintás ruhámban a tükör előtt. Nem mintha sok választásom lett volna. Három ünneplő ruhám volt, ebből a lila volt rajtam a  legkevesebbet. Nem azért mert ne szerettem volna, hanem mert erre vigyáztam a legjobban, és ezt igazán különleges alkalmakra tartogattam. Úgy éreztem a mai az.
- Lucrezia! Nem kell semmitől tartanod. Moziba visz és sétálunk egyet. Aztán én meglepetésként elviszem őt Momma Manuela-hoz.- szélesen vigyorogva kacsintottam a barátnőmre, aki elképedve nézett rám, majd velem együtt nevetett ő is.
- Teeeee…..teeeee nagyon huncut. Na ott fog csak ugrani a majom a vízbe.
Na igen. Nem véletlenül akarom elvinni Tommyt oda. Nagyon kíváncsi leszek mit fog szólni, leginkább ahhoz, hogy mennyire fogja élvezni, vagy fogja egyáltalán? Mindenesetre úgy hiszem ilyen helyen még sosem volt azelőtt, és remélem nem is lesz.
- De most hess! Hess! Sosem fogok elindulni ha feltartasz, és még a hajammal is kellene kezdenem valamit.
- Mit akarsz kezdeni? Fésüld meg, és hagyd kibontva. Úgyis mindig úgy hordod!
Igaza volt, és azt hiszem ami eddig jó volt, azon nem most fogok változtatni. Időben akartam elindulni, ennek ellenére az első öt percet sietősen, szinte futva tettem meg a negyed lépcsőin kapkodva a lábaimat, befordulva az egyre jobb házak közé, meg a tiszta utcába, ami a nevét onnan kapta, hogy elsősorban a negyedben élő, de tehetősebb emberek laktak itt. A magunkfajtának ez volt azt hiszem az a hely, ahova mindig is költözni akartunk, ha valóban el akartunk érni valamit. Az én álmaim azonban messzebb mutattak a tiszta utcánál, messzebb Veracruznál.Már közel jártam a hotelhez, amikor kissé lassítottam a lépteimen, és igyekeztem a lélegzetemet is valamennyire szabályosabbá tenni. Mégsem hiheti azt, hogy loholtam hozzá. Pedig ez az igazság. Csak ugyebár az a jól ismert női büszkesége, amihez társult a mexikói vér.
A hotel utcájába befordulva, már a távolból megismertem az alakját és ahogy közeledtem hozzá, ő is elindult felém, Néhány lépéssel be is értük egymást, megállva előtte zavarodottan fűztem össze magam előtt az ujjaimat. Mi megszoktuk a negyedben, hogy üdvözlésként megöleljük egymást, de Tommy más. Ő nem a negyedben lakik, így azt tartottam helyénvalónak, ha egyszerűen csak szavakkal üdvözlöm. A bókjára csak legyintek, de látható rajtam, hogy hihetetlenül jól esik a lelkemnek. Van lány, akinek ne esne jól?
- Tetszik a ruhám? Akkor jól választottam.- tárom szét a két karom, és még meg is pördülök a tengelyem körül, a ruha alja, akár egy kerek legyező pördül meg körülöttem.
- Pedig ha hiszed ha nem, fél órája még ágyneműket hajtogattam a mamával.- ismerem be azért mégis valamennyire az igazságot, hiszen ez így van. Nem szégyen az ha az embernek vannak kötelességei a szeretteivel szemben.
Egészen addig a pillanatig szinte fel sem tűnik, hogy valamit szorongat a kezében a háta mögött, amíg elő nem varázsol vele egy szál hófehér liliomot. Összeérintem magam előtt a két tenyerem, apró tapsoló hangot is hallatnak amint összeérnek, majd így, mint egy halkan rebegni kívánt imádsághoz készülődvén emelem ajkaim elé, és rejtem el a szélesedő mosolyomat. A szemeim is ragyognak. Hogyne ismernék a bátyáim, hogy mi a kedvenc virágom! A leggyönyörűbb virág, amit valaha is láttam.
- Dios mío! Tommy….nem is tudom mit kellene erre mondanom. A kedvencem, igen. Régimódi? No látod ez az első olyan tulajdonság amit soha nem feltételeznék rólad. Te mindig olyan vicces és mókázós fiú vagy. Mindig mosolyogva jössz be, tréfálkozol, szédítesz….- vonom össze a szemöldököm játékosan, miközben még mindig derülten veszem át tőle a virágot, és érintem finoman a szirmához az orromat. Onnan nézek fel rá laposan, majd elhúzódva a virágtól hirtelen és mindenféle meggondoltság nélkül hajolok oda, hogy arcának jobb oldalára egy sietős puszit nyomjak, majd kapjam is vissza a fejem.
- Ne haragudj, ha én…..csak szerettem volna megköszönni. Nagyon jól esik. Utoljára a tizennyolcadik születésnapomon kaptam ilyen virágot a bátyáimtól. De fiútól én még soha.- vallottam be kicsit csendesen, de érezhette talán a hangomban, hogy van ebben a kiejtett mondatban egyszerre hála, egyszerre öröm, egyszerre boldogság. Olyan érzés, amikor valakinek a gyomrában ezer pillangó táncol megállás nélkül, kifulladásig.
- Gondolom én fogom mondani merre induljunk, mert én tudom merre van a mozi.Szóval arrafele megyünk amerről jöttem, csak máshol fordulunk majd el.- mutogattam a hátam mögé, és ha nem volt semmi akadálya, akkor elindulhattunk a mozi felé. Kilenckor kezdődik a vetítés, bár az öreg Rafael papa úgyis beengedne bennünket, még a régi kiszuperált elemlámpájával segítene megtalálni a helyünket is. Ám erre nem valószínű, hogy sor kerül, mert időben oda fogunk érni. Kényelmes sétával is fél óra.
Finom illatok voltak a levegőben, ahogy a szürkület szépen lassan a világra telepedett. Az égbolton már ott mosolygott a hold,és ha figyelmes volt az ember, akkor pár csillagot is felfedezhetett a horizonton, amerre a nap éppen távozóban volt. Számtalanszor emeltem az arcomhoz a Tommy-tól kapott liliomot és annak szirmait is. Végül rásandítottam.
- Számomra természetes ez a világ, ahova most megyünk, de neked nem biztos. Viszont hihetetlenül jól esik, hogy eljössz velem ide. A film is persze, de az is, hogy mindezt megoszthatom most veled. Sosem volt alkalmam még megkérdezni, de miért éppen Veracruz-ra esett a választásod erre a nyárra?- vettem fel a beszélgetés fonalát, és lassan, kényelmesen sétáltunk a negyed belseje felé. Körülöttünk, a kertekből érezni lehetett a készülő vacsora szegényes, de szívvel készülő illatát, és persze a virágokat, amelyek oly bőséggel ontották illatukat, hogy abba szinte beleszédült az ember.  

code by Chocolate cookie

Thalia & Tommy

„Ne ítélj, hogy ne ítéltess.” – A Doss családról sok minden elmondható, de az nem, hogy vallásosak lennének. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs meg a saját hitviláguk, de számukra az élet nem a hívőséget osztotta le. Ha nehézségeik voltak az életben, ha már alig maradt pénzük az adott hónap közepére, ők nem a templomba mentek imádkozni, hanem inkább vállaltak valami kiegészítő munkát, még ha feketén is kellett ezt végezniük. Nekik nem számított, hogy egy Isten van, vagy miriádnyi, ez rájuk sosem volt kihatással. A házaspár egyébként nem ítél el semmit, ők azon az állásponton vannak, hogy amíg valami nincs bizonyítva, vagy megcáfolva, addig nem lehet semmit sem kizárni. Úgy gondolják, hogy van egy felsőbb hatalom, egy rajtuk túlmutató nagybetűs Erő, de hogy ez milyen formában létezik, azt ők maguk sem tudják megmondani, sem elképzelni. Mindezektől függetlenül próbálnak etikusan, igazan, tisztán élni, és a fiukat is erre tanították, ezt nevelték belé. És ugyan nem vallásosak, meg van mindnyájuk keresztelve, és ismerik is a Szentírást, nem jobban, mint egy átlagos, a maga problémáival törődő civil. Sok mindent elítélnek benne, sok mindent nem értenek, sok minden hidegen hagyja őket – vagyis a legtöbb minden -, egy-két dolgot azonban jogosnak tartanak. Ilyen a fenti idézet is. Ez volt az egyik legfontosabb lecke, amit megtanítottak Tommyval. Lehet, hogy valakinek torz a külseje, de ez nem jelenti azt, hogy rossz ember lenne. Lehet valaki sikeres, nyájasnak tűnő üzletember, ha közben otthon veri a feleségét. A küllem sok mindent elmond az emberről, és mivel ezt látjuk meg először, ezért természetes, hogy valakiről akaratlanul is alkossunk egy homályos körvonalat, ezzel nincs is baj – azzal már igen, ha valaki az előítéletek alapján ítéli meg a másikat. Ahogy először megpillantotta Thaliát, nem gondolta volna róla, hogy ilyen szegénységben él a családja, hogy ilyen kedves, barátságos, épp ellenkezőleg. Ahogy ránézett, kialakult a kép a fejében egy fiatal diáklányról, aki az iskola mellett végez akármilyen munkát, amit csak talált, és aki már csupán a külleme miatt is el van telve magától. Elsőnek ilyen gondolatok fordultak meg a fejében, és ezért nem is fog elnézést kérni senkitől. Nem úgy szólt hozzá, mint egy beképzelt csitrihez, hanem barátságosan üdvözölte, mint ahogy bárki mást szokott, akit még nem ismer. Akkor még el sem tudta képzelni, hogy a küllem alatt valójában milyen egy csodálatos nő lakozik.
- Ahogy gondolod, szépséges Thaliám. Én nem erőltetek rá senkire semmit. Az ajánlatom ettől függetlenül áll, bármikor szavamon foghatsz - és egy sokatmondó kacsintást is megejt még felé, amit egy ugyanilyen stílusú féloldalas mosollyal egészít ki. Rémesen aranyosnak tartja, hogy ilyen könnyen zavarba lehet őt hozni. Tegyen, vagy mondjon akármit, ha kellően kétértelműen fogalmaz, akkor valószínűleg célt fog találni vele.
Apróság, de ettől függetlenül őszinte örömmel tölti el a fiút, hogy érdeklődik ő, és a családja iránt. Nem szokása túl sok embernek megnyílni, akivel csak futólagos lesz a kapcsolatuk, de Thaliával nem ilyen tervei vannak. Nem azt tervezi, hogy ma elviszi randevúzni, éjszaka rányomul minden technikájával, aztán másnap reggel dobbant, és még csak be sem néz többet a kisboltba. Nem, ő azt szeretné, ha jól éreznék magukat egymás társaságában, és ez kitartana addig, ameddig csak tarthat. A nyár végén haza fog utazni Tommy, és ő ezt teljesen nyíltan fel is vállalja. Nem hiszi, hogy a lány azért jönne el vele egy randevúra, mert azt szeretné, hogy maradjon azok után is. Kellően felnőttnek tartja ahhoz, hogy úgy mondjon az elhívására igent, hogy közben tisztában van azzal, hogy ha ebből lesz is valami, az valószínűleg határidős lesz. De ez Tommy szerint abszolút nem baj. Így legalább minden egyes nap, minden egyes óráját ki tudják maximálisan élvezni egymás társaságában. Jelentsen ez akármit is a közel-, vagy az alig távoli jövőre nézve.
- Mit? Mit csinálok én veled? Csak szeretnéd te, hogy csináljak veled valamit, látom ám a szemeiden, te huncut leányzó, te! - feleli vigyorogva, őszinte boldogsággal, és egy csipetnyi pajkossággal a tekintetében. Reméli, hogy tudja Thalia, minél zavarodottabban, minél inkább dadogva, és minél jobban elpirulva válaszol a kérdéseire, annál tovább fogja fűzni egy-egy gondolatát. Bár valószínűleg akkor sem kerülné el, ha csendben maradna. Sőt, azzal valószínűleg csak még rosszabbul járna, mert akkor pedig a némaságát emelné ki. De ez, hogy még ennek ellenére is folytatódik a beszélgetés, csak tovább erősíti, hogy mennyire kényelmesen érzik magukat egymás társaságában.

[…]

Mikor Tommy randevúkra érkezik, általában legalább egy arcra puszival, vagy akár egy öleléssel szokta köszönteni a másikat. Legszívesebben most is ezek közül választana valamelyiket, de végül úgy dönt, hogy nem határolja el magát egyik irányába sem. Figyeli, hogy a lány miként közeledik, figyeli a testbeszédét, de valahogy semmi nem ad megfelelő indokot rá, hogy a szavak mellett másfajta köszönési módot is alkalmazzanak. Azzal nyugtatja magát, hogy ez mégsem azt jelenti, hogy közömbösek lennének egymásnak, csupán… óvatosak. Az óvatosságból pedig sosem volt még gond.
- Még szép, hogy tetszik! Hát még az, aki hordja! - a következő kis produkción pedig halkan, kedvesen felnevet. - Na és most a másik tengelyed körül, úgy is jól mutat-e! - bohóckodik tovább, csak hogy véletlenül se gondolja azt Thalia, hogy a külön töltött pár óra, és a randevú ténye azért olyan sokat változtatott volna rajta. Nem mintha egyébként ne fogná visszább magát, fogalmazna körültekintőbben, vagy cselekedne illedelmesebben. Azt már nem tudja megígérni, hogy ez az est végéig így lesz, de igyekezni fog, hogy bizonyos határokat, és korlátokat ne lépjenek át. Tommy az nyitott többnyire mindenre – de a lányról ez az ismertségük alapján aligha mondható el.
Szorosan figyelte a tekintetét, amikor előrukkolt a liliommal, mert látni akarta, hogy tényleg jót választott, vagy a testvérek kicsit szórakozni akartak a kárára. Azt se szerette volna, hogy ebben az utóbbi esetben a lány esetleg puszta kedvességből mégis azt mondja, hogy tetszik neki. Nem, Tommy őszinte reakciót várt, és ezt meg is kapta. Egy őszinte, tiszta reakciót. - A két énem nem zárja ki egymást - kacsint rá jókedvűen. Sok minden van Tommyból, amit még nem ismer Thalia, és szánt szándéka, hogy előbb-utóbb mindenét megismerhesse. Szeretné, ha látná az ambiciózus énjét, az álmodozó énjét, a komoly énjét, az edzésőrült énjét, és mindet, ami egybefoglalja ezt a fiatalembert, akit Thomas Dossnak hívnak. Rég érzett már valaki felé is ilyesfajta kötődést, mint ehhez a távoli világból jövő, kvázi ismeretlen lány felé. Nem tudja, hogy mi az oka, azt se érti, hogy pontosan mi az, ami ennyire megfogta benne. Egyik része nagyon szívesen fényt derítene erre a titokra, míg a másik inkább csak sodródna az árral, nem gondolva túl a dolgokat.
A puszi akármennyire is ártatlan, megmelengeti a fiú szívét. Széles vigyorra húzódik az ajka, miután eltávolodik tőle a lány, és azt már most érzi, hogy ez valószínűleg az egész éjszakájukon át ott fog maradni. - Ebben az esetben örömömre szolgál, és megtiszteltetés, hogy én lehetek számodra az első - feleli őszinte, már-már túlságosan boldog mosollyal az arcán. - Remélem nem lövök le nagy poént azzal, hogy azt mondom, ez lehet az első, de közel sem az utolsó, amit kapni fogsz tőlem - kétértelműen fogalmaz, de a szülei életére esküszik, hogy nem úgy gondolta! Erről mi sem árulkodik jobban, mint az ártatlan hanghordozása, és tekintete – közel sem az, amivel az üzletben illette a lányt. Ami azt illeti, észre sem veszi a szavai kétértelműségét egészen addig, míg el nem telik egy-két perc, és új témához nem érkeznek a beszélgetésükben.
- Amiatt egy perc aggodalmad se legyen, hogy számomra kényelmetlen lesz bármi is. Egyrészt jól tudok alkalmazkodni, másrészt ha problémába is ütköznék, akkor majd a gyönyörű partneremhez fordulok - őszinte, kétértelműséget nélkülöző bók ez, és ugyan garantálni nem tudja, hogy egész este jól fog viselkedni, kicsit azért megpróbálkozik vele, legalább ha társaságban vannak. - Hogy a kérdésedre is válaszoljak: nem egészen az én ötletem volt ide jönni. A hotel édesapám egyik közeli munkatársáé, aki mindezek mellett jó barátja is. Vagyis… nem egészen az övé, de valami vezetői pozícióban van, az biztos, és ő intézett nekem munkát. A lakás, amiben lakok, az is az övé, amit hosszabb időkre ki szokott adni másoknak, de most erre a három hónapra megkaphattam én - kezd bele röviden, pár pillanatnyi lélegzetvételre megállva, és elgondolkozva azon, mennyire menjen bele részleteibe. - Eleinte hezitáltam, de aztán úgy véltem, ez egy kellően jó lehetőség, hogy újra szintre hozzam a spanyol tudásomat, megismerkedhessek egy új, számomra többé-kevésbé ismeretlen kultúrával, illetve hogy mindezek mellett még egy kis mellékest is kereshessek a későbbi terveimhez. Akkor még feltételezni sem mertem, hogy ez egy ilyen jó társasággal fog kiegészülni, mint amilyen a családod. És főleg te, a legszebb mind közül. Nem mintha nagy lett volna a verseny a bátyáid meg közted, de nem is csak rájuk értem, hanem az itt tartózkodásom alatt megpillantott lányok összességére. Különleges szépség vagy, Thalia, és ha eddig nem tudtad, akkor remélem most már tisztában leszel vele - mosolyogva fejezi be végül a monológját, és ha nem húzza el a kezét, akkor megfogva azt először egy apró csókot nyom a kézfejére. Ha nem érez ellenkezést, vagy kényelmetlenséget felőle, akkor el sem engedi, és így folytatják tovább az útjukat.
- Ne csak nekem járjon a szám! Mesélj te is kicsit magadról! Úgy érzem, alig tudok rólad bármit, mert sok beszélgetésünk volt, de azok mind rövidnek bizonyultak. Mi az, amit, vagy amiket szeretsz csinálni a szabadidődben? Ami nem a családoddal kapcsolatos, hanem csakis magaddal - érdeklődik kedvesen, kíváncsian.

Verano ligero en Veracruz

   

“Én nem az a fajta lány vagyok…”
Ez az a mondat, amelyet a Soldado negyed lányai szinte elsőként tanulnak meg angolul. Lehet, hogy életük során néhány apró kifejezésen, vagy hétköznapokban használt szófordulatokon kívül semmi mást nem fognak megtanulni, de ezt a mondatot, ezt biztosan. Még ha a legtöbbnél nem is igaz. Még ha a legtöbb lány lehetőséget lát még egy olyan americano-ban is, aki meglehet otthon éppen olyan nehéz és alapvetően a saját maga számára nélkülözésnek számító körülmények között is él. Némelyik azért jön ide, mert a nyaralását szinte pár centből megússza, és mégis remekül élhet. Mert hozzájuk képest nekünk még annyi sincs. A legtöbb lány házassággal, vagy a hasában egy poronttyal és egy lehetőséggel, hogy a jövendő apukát majd könnyedén meg tudja csapolni vág neki egy hosszú útnak, melynek vége bizonytalan. Vannak lányok, akik még annyi idősek sincsenek mint én. Sokan errefelé ebben látják a kitörés lehetőségét. Hiszen könnyű olyan szavakkal dobálózni, hogy a boldogsághoz nem kell pénz, csak az, hogy szeressenek…..ez valóban így is van. De amikor télen be kell fűteni a kályhákat, mert éppen a legkisebb gyermek alig pár hónapos. Ha az édesanya nem tudja eldönteni melyik gyerekének ne vegyen cipőt és maradjon inkább otthon addig amíg össze nem jön az új lábbeli, akkor vajmi keveset ér csupán a szeretet. Drága Lupita mama mondogatja gyakorta nekem, hogy
“Szeretlek én benneteket, angyalom. De azzal nem fogtok jól lakni.”
A szegénység egy állapot, amely errefelé elég tartós, de nem szégyen. Nincs miért szégyenkezni, hiszen a sors által leosztott helyzetekről nem mi tehetünk. Ellenben arról, hogy ezzel mit kezdünk, hogy miképpen őrizzük meg ebben a becsületünket és az emberségünket, annál inkább. Persze könnyű becsületesnek maradni, ha mellette van a családban valaki, aki magára vállalja az összes bűnt, ami azzal jár, hogy pénzhez jussunk. Guillermo például gyakran állít haza olyan pénzekkel, amelyek eredetét apám egy ideig hatalmas szónoklatok közepette próbálta kideríteni, ám a bátyám mindig csak annyit mondott: mit számít honnan van az, amíg van? Talán tudni sem akarja anyám sem, meg én sem, hogy mit tesz, vagy éppen mi az amit elvállal azért, hogy több legyen. Ahogy annak a pénznek az eredetét sem firtattam, amelyet Lupita mama adott nekem. Hogy egyszer majd magam mögött hagyjam ezt a helyet. Mert Guillermo férfi, neki más lehetőségei vannak. Én nőként soha nem jutnék messzebb….még Veracruz jobb negyede felé sem. Igyekszem hát ebben a kis közegben ebben a negyedben, ebben a világban, amely szinte addig terjed, ameddig a horizonton végigfut a tekintetem, megtalálni a magam boldogságát, és kihozni belőle a legtöbbet. Igyekszem becsületes, és tiszta lelkű maradni….mert én tényleg nem az a fajta lány vagyok.
Hogy most Tommy-nak igen mondtam erre a randevúra úgy hiszem semmiféle, magam által felállított határt nem lép át. Egy kellemes este, egy igazán jó társaságban, észre sem fogom venni és azt kívánom majd bárcsak soha véget nem érne. Jól tudom, hogy ez egy olyan lehetőség, egy olyan este édes ígéretét hordozza magában, amiből még jó ideig meríthetek majd az emlékek között kutatva boldogságcseppeket előhalászva. Egy olyan este, aminek lehet lesz folytatása ezen a nyáron, de később már bizonyosan nem. Kellemesen lágy, akár egy jégbe hűtött tequila Rodrigo kocsmájában a negyed szélén valamikor egy illatos májusi estén. Ellenben én is szeretném meghálálni valamivel ezt az estét, ezt a moziban eltöltött pár órát, a sétát, a beszélgetést. Azt, hogy a vidámságán túl érzem mégis komolyan vesz engem, és talán valóban érdekli őt az a lány, aki vagyok, ha bezár a bolt, és csupán az ajtó feletti törött kristálylámpa hunyorog vaksin a veracruzi éjszakában. Az a lány aki neki választotta ma estére ki a legszebb és legféltettebb ruháját, aki boldog, hogy egy idegen országból érkezett férfi szépnek találja, és méltónak arra, hogy a kísérője legyen egy estére.
Mint egy bolond cirkuszi balerina pördülök meg a ruhámban, ahogy kéri, és a fejem nevetve vetem hátra, a hajam szinte gesztenyeszín fátyolként terül szét a hátamon.Amikor végül megállok, finoman csippentem meg két oldalt a ruhám két szélét, és picit rogyasztva, mint egy úrikisasszonyt főhajtva, komoly ábrázattal pukedlizek egyet. Aztán persze prüszkölve szalad ki belőlem a nevetés.
- Remélem mindkét irány megfelelő, mert többször nem forgok meg, még a végén elszédülök.- elszédültem én már azt hiszem a szép mosolyú americano kedvességétől is, na meg persze az előbukkanó virág láttán, mely a kedvencem. Jól esik, sőt mi több meghat, hogy nem csupán találomra hozott nekem virágot, hanem kiderítette mi a legkedvesebb számomra.
A puszi ösztönös. Valahogy úgy érzem a virág után egyszerűen kell….már akkor is csak egyszerűen át akartam ölelni, amikor megérkeztem, de nem voltam benne biztos, hogy ezt most szabad, vagy illendő.
- Valóban sok dologban vagy az első.- ismerem be, és észre sem veszem tán, hogy a megfogalmazás meglehet mások számára, de legfőképp Tommy számára kétértelmű lehet. Valószínű egy tapasztaltabb, felnőttebb sokat látott énem bizonyosan felfogná. De aki most vagyok, ebben az édes nyári bódulatban, ebben az életkorban valahogy még naív, valahogy még másképp szemléli a világot. Még tudok hinni az emberekben.
- Például te leszel az első fiú akivel beülök a bársonyszékes moziba. Igazából nem ez a neve, de mindenki így emlegeti, mivel Rafael papa, a mozigépész és egyben tulajdonos minden évben újrakárpitoztatja a székeket.Ez az egyetlen amire nagyon ügyel. Azt mondják egyenesen Monterrey-ből hozatja a legjobb minőségű bársony kárpitokat hozzá. És persze az első americano vagy, akivel a bátyáim elengedtek.
Elindulunk végül az általam mutatott irányba, és kényelmes tempóban, sétálva lépkedek Tommy mellett, kezemben szorongatva a hófehér liliomot, amelyre most mindennél jobban vigyázok.A kérdésemre adott válasza közben oldalra fordulok felé, bólogatok a szavaira, elmosolyodom, mely mosoly sokkal inkább elismerés. Hogy nem csupán az időt jött múlatni ide, vagy nem azért, hogy minden nap félrészegen szedjék össze Rodrigo kocsmájából, mint a legtöbb idetévedő fiatal külföldit - és nem csak amerikaiakat- hanem azért, hogy dolgozzon, nyelvet tanuljon és megismerje a kultúránkat. A családomra tett bók hallatán egészen fülig pirulok. Bár jól tudom, hogy a családom alatt Guillermo-t érti elsősorban, szinte bizonyos vagyok benne, hogy még a szigorú tekintetű Lupita mamát is levenné előbb vagy utóbb a lábáról. Bár azt hiszem ő az americano férfiakkal szemben erős előítélettel indul. Húsz évesen egy texasi marhapásztor rabolta el a szívét, aminek egy részét magával vitte, amikor elutazott és soha többé nem hallott felőle. Pedig megígérte neki, hogy visszajön.Lupita mama mai napig őriz róla egy fotót a fehérneműs fiókjában. Egyszer láttam, amikor a varrott pongyoláját vittem be a szobájába. De senkinek nem árultam el. Mert megesketett a guadalupei szűzanyára, hogy nem beszélek róla senkinek.
A füleim lángra kapnak, és azt hiszem jelen pillanatban már az arcom is, ég, legalábbis én így érzem belülről, amikor rólam kezd beszélni. Szinte magamtól mozdul a kezem, hagyom, hogy megfogja, és amikor egy apró csókot lehel a kézfejemre, alig hallhatóan ugyan, de egy hatalmas sóhaj szakad ki belőlem. Ilyet eddig én csak a filmekben láttam, és ha holnap elmesélem Lucrezia-nak, szerintem nem is akarja majd elhinni. Legalább ezerszer kell újra és újra elmondanom, hogy Tomasító mit mondott és hogyan lehelt lágy csókot a kezemre, és én közben mint csináltam. Hogy mit csináltam? Szóhoz sem jutottam. Szerettem volna mondani valamit, de fogalmam sem volt, hogy mi lenne az illendő. Mert, hogy én mit akartam mondani, azt tudtam.El akartam neki mondani, hogy ő  a legkedvesebb és legszebb mosolyú amerikai akivel eddig csak találkoztam. Hogy mennyire jól esik, ha bejön a boltomba, és még ha zavarba is hoz időnként - sőt inkább nagyon sokszor - akkor is hiányozna, ha nem jönne. Hogy előre rossz érzéssel tölt el a gondolat, hogy nyár végén elmegy majd, de nagyon szeretném ha sok boldog és emlékezetes pillanattal távozna majd Veraruzból. Hogy soha senkitől nem esett még ilyen jól virágot kapni - nem mintha olyan sok alkalom lett volna eddig - és soha, senkivel nem akartam még elmenni Momma Manuela-hoz. Egy americano-val odamenni valószínű majdhogynem szentségtörés lesz, legalábbis a törzsközönség szerint, de Manuela kedves asszony, és úgy hiszem ha valaki, aki akkor ő elég gyorsan el fogja majd varázsolni Tommy-t és megmutatja számára azt, amit tudnia kell. Olyan sok mindent szeretnék neki mondani a bókja után, de végül nem mondom ki, csak talán sután, kicsit félszegen, kicsit bátortalanul próbálom a gondolataimat illendő módon összefoglalni.
- Lupita mama szerint a külső szépség múlandó. Az évek felzabálják az ifjúságot. De a lélek tisztasága a legráncosabb arcon is átsüt.Én nem vagyok különleges szépség, Tommy. Csak talán te látsz annak. Hogy ez a mondat megállja a helyét, ahhoz a lelkemet is ismerned kellene. De ehhez egy nyár kevés. Mégis…..tudod ez a nyár pontosan elég arra, hogy ha az ember nem is életre szóló barátságot kössön valakivel, de nyomot hagyjon benne.Valamivel, amit nem fog elfelejteni egykönnyen.És remélem én nem a külsőmmel hagyok majd nyomot benned.Gyere!- nyújtom felé a kezemet, mert az egyik utcába befordulva elég közel érünk egy kissé lelakott, gazzal és borostyánnal, vadszőlővel sűrűn benőtt, egykor szebb napokat látott rozsdás kerítéssel körbevett házhoz. A vakolat már szinte úgy pereg le róla, mint valami levedlett bőr, amely mustársárgán hullik a gaztenger közé. A tornácon üres üvegek sorakoznak, legalább ötven darab, melyet a ház lakója minden nap kipakol. A kissé zakkant, meglehetősen morózus Hernandez Puerro lakik itt.Mióta az eszemet tudom ez így zajlik, bár senki sem tudná pontosan megmondani, hogy mi történt vele, vagy merre járhatott. Úgy beszélik, hogy a Soldado negyed kivetette őt magából, mert hagyta meghalni a feleségét miközben ő a semmiből örökölt vagyonát felélte Mexikóvárosban, majd üres zsebbel és kifosztva tért haza. A negyedben lakók dobták össze az asszony temetésének költségét, mert neki már annyi sem volt. A háza évről évre egyre rosszabb állapotban van, ahogyan ő is.
Ujjaimat Tommy ujjai közé fűztem, és finoman hátrafordulva, másik kezem mutatóujját az ajkaim elé emeltem, mutatva neki, hogy csendesen lépkedjen mögöttem. Pár lépés után megtorpantam, és lehajolva felvettem egy kavicsot, és hátrafordulva Tommy kezébe csúsztattam, apró kuncogások kíséretében, és mielőtt tovább haladtunk volna a vadszőlővel benőtt kerítés mellett, én is felvettem egy kavicsot, egyensúlyozva a liliommal.. Végül pár lépéssel a főbejárat felé vezető apró kis járdától, a bokor takarásában megálltam és még inkább leguggolva hátrafordultam Tommy felé, elengedve immáron a kezét.
- Itt lakik Hernandez Puerro, akit a negyedben csak hitetlenként emlegetnek. Rengeteget örökölt, amivel lelépett Soldado-ból és Mexikóvárosba ment, hogy ott mindet felélje. A felesége közben haldoklott itt a házban, és nem volt pénze és biztosítása, hogy kórházba menjen. Más sem tudott segíteni rajta, hiszen itt mindenki egyik napról a másikra él, és nem tudhatjuk nekünk mikor lesz rá szükségünk.Az asszony végül meghalt, Hernandez pedig szegényen, pénz nélkül tért ide vissza. Az asszonyt a negyedben élők temettették el, a férfi pedig itt maradt a házban. Mindennek már lassan tizennyolc éve. A Soldado-ban lakó gyerekek minden alkalommal, ha elmennek a háza előtt megdobálják a kirakott üveghalmot, hogy összetörjenek belőle akár egyet is. Ezzel mutatva ki a tiszteletlenséget és a megvetést a férfi iránt.- azzal felegyenesedtem, és elő léptem a rejtekemből majd visszafordultam Tommy felé, hogy ő is tegyen ugyanígy. Jobb kezembe csúsztattam a kavicsot és teljes erőből dobtam el a tornác felé. Egy hatalmas koppanás, csörrenés és az üveg, amit eltaláltam ezerfelé törött, lebucskázva az amúgy is viseltes málladozó lépcsőfokokon. Megvártam, hogy Tommy is eldobja vagy inkább nem a kavicsot, de akár így történt akár nem, pár percen belül az egyik törött deszkákkal befedett ablak mögül ízes spanyolságú káromkodás hallatszott, rekedt hangon, mint egy kiszuperált repedt fazék.
Mint valami pajkos gyerek ragadtam meg Tommy kezét és akár tiltakozott, akár nem, egyszerűen vonszoltam magammal az utca vége felé, ahol a biztonságos, sarki ház fakerítésének dőlve szusszantottam és nevettem egyszerre, szinte magammal, magam elé rántva őt is.
- Is…is….is….merni akartad a ku….kultúránkat. Hát…a Soldado negyedben ez is a része.- szuszogtam a levegőt még mindig az előbbi rohanás után. Bocsánatkérően biccent oldalra a fejem, olyan voltam azt hiszem mint aki még kicsit a gyerekkorában ragadt, de már a felnőtt élet első másodperceit is ízlelgeti.
- Gyere, induljunk tovább!- fejemmel az utca felé fordulok, melynek sorát a korábban már emlegetett violák, estikék, tarka tátikák és megannyi begónia sorjázza.
- Azt kérdezted korábban, hogy mivel szeretek foglalkozni a szabadidőmben ami nem a családdal kapcsolatos…..nos….nekem nem igazán van szabadidőm. Úgy értem ritkán. Most ha nem veled lennék, akkor valószínű befejeznék még valamit, ami most holnap reggelre tolódik….de óóóóóó félre ne érts!- kapok is bele gyorsan a mondanivalóm után a bocsánatkérésbe, hiszen tényleg nem így értettem.
- Szívesebben vagyok veled mint mondjuk egy kosár kipucolásra váró hagymával, vagy a tyúkoknál szánt kukorica morzsolásával….csak….felénk tudod nem nagyon van olyan, hogy szabadidő. De ha mindenáron választani kellene, hogy mivel foglalkozom szívesen, ha van egy kis időm, akkor a táncot mondanám. Van egy hely, ahol időnként összegyűlnek a negyedből az emberek, meg néha még a túristák is eljönnek. Igaz katalógusokban nem szerepel, de szájhagyomány útján mégis könnyen tudomást szereznek róla.Bár tudod….a szegénynegyedbe kevesen járnak be. Csak azok, akik igazán ismerni akarják a valódi Mexikót. Óóó egek, ez az illat! Szippants jó mélyet ebből a levegőből. Érzed a virágok illatát?- hunytam le a szemeimet egy pár másodpercre, beszívtam a finom, mámorító esti virágillatot.

code by Chocolate cookie

Thalia & Tommy

Ahhoz képest, hogy milyen célzattal jött Veracruzba, hogy milyen kis és nagy tervei voltak az ittlétével kapcsolatban, hamar sikerült ezeknek felborulniuk azzal, hogy megismerte Barreráékat. A nyelvtanulás, a pénzgyűjtés, és az új kultúra megismerése az még mindig stabil alapokon áll, de éppen az utóbbi az, ami más irányba vitte el a nyaralását. Már megszokta Amerikában, hogy el tud menni szórakozni, és ha a kedve, illetve szerencséje úgy tartja, akkor valakivel együtt távozhatnak a szórakozóhelyről, hogy tovább folytassák az estét. Úgy gondolta, hogy ez majd itt is hasonlóképpen lesz, hogy majd önfeledten fog szórakozni a szabadnapjain, de ezekbe még csak belevágni sem tudott, mert alig pár nappal a munkába állását követően megismerkedett Thaliával. Azóta már megvilágosodott, hogy ez a hely mennyivel másabb San Diegónál, mennyire másak az itt élők, és hogy itt mennyire nem ugyanazok a szórakozási lehetőségek az alapvetőek, mint odahaza. Ez viszont egy percig sem jelenti azt, hogy bármivel rosszabbak lennének, épp ellenkezőleg! Roppant kíváncsi mindenre, amivel a korabeli fiatalok töltik az idejüket, de úgy érzi, hogy akármennyire is megtapasztalhatná ezeket egyedül, sokkal élvezetesebb lenne, ha hagyná, hogy más mutassa be neki ezeket. Nem ismeretlen arcok, nem a munkatársak, nem Guillermo, hanem Thalia. Ha tehetné, már most minden szabadidejét vele töltené.
- Ha elszédülsz, én majd elkaplak - bár hogy utána csak nehezen tudná elereszteni, azt is biztosnak veszi. Így is nehezére esik, hogy ne közeledjen hozzá se túlságosan gyorsan, se túlságosan rámenősen. Fél, hogy egy olyan jellemű, egy olyan személyiséggel rendelkező lányt, mint Thaliát, ezzel elijesztené. Folyamatosan ott kattog a fejében, amit Guillermo mondott neki – „nincs túl sok tapasztalata a fiúkkal, szóval erre azért mindenképpen figyelj oda!”. Rá kellett volna kérdeznie, hogy ez pontosan mit jelent, de valamiért mégsem tette. Valószínűleg annyira felspannolva érezte magát attól, hogy megkapta az áldásukat, hogy az ilyen apróságok elsiklottak a füle mellett - vagy legalábbis lassabban jutottak el a megfelelő agyi területekre. Mindenesetre éppen emiatt igyekszik minél óvatosabban, minél figyelmesebben viselkedni vele. Volt pár jó kapcsolata az évek során, és volt egy-két rossz is; ellenben most úgy érzi, hogy ha Thaliával az elkövetkezendő két és fél, három hónapot együtt töltik, azzal egy olyan életre szóló élményt, és emléket hagyhat maga mögött, amire majd aztán tíz, vagy harminc évvel később is boldogan fog visszagondolni. Nem tudná megmondani, hogy miért, de szüksége van most erre a tisztaságra, és erre az erőre, ami ebből a lányból sugárzik.
- Valóban? - kérdez vissza meglepetten. Elég volt ennyit mondania, hogy máris elültessen Tommy fejében egy olyan kósza gondolatot, amire egyelőre még gondolnia sem lenne illő Thaliával kapcsolatban. De nem… ha arról lenne szó, akkor biztos szólt volna róla a bátyja, és nem ilyen homályosan fogalmazott volna. Vagy pontosan erre akart utalni azzal, amit mondott, csupán a nyelvi különbségek, és a Tommy számára egyelőre még rengeteg ismeretlen szólás-mondás miatt nem tűnt volna fel neki? A kíváncsisága egyre inkább a tetőfokára hág, de erre eleve nem illő rákérdezni, egy Thalia kaliberű nőnél pedig aztán végképpen.
- Ezt aztán üdítő hallani, nem is tudod elképzelni, mennyire! - főleg az utolsó szavai azok, amik megfogták. Nem tartózkodik még olyan régóta Veracruzban, és a testvéreket sem ismeri még túlságosan, ennek ellenére mégis engedték, hogy Tommy elhívja randevúzni az egyetlen, féltve őrzött húgukat? Megmelengeti a szívét a gondolat, és ez csak egy újabb indokot ad arra, nehogy elrontsa. - Remélem nem fogok csalódást okozni! Se az eddigi, se az elkövetkezendő elsőkben - a randi még alig pár perce tart, ezzel mégis arra próbált volna utalni, hogy a későbbiekben is szeretné boldogítani a lányt.
Meg tudja érteni, ha valaki azt mondja rá, hogy túl szépek a szavai, hogy igazak legyenek. Olyan dolgokat mond, olyan dolgokat ígér, amelyeket mások nem feltétlenül tudnának betartani, de Tommy közel sem ilyen. Ő, ha valamit eltervez, akkor azt szereti is megvalósítani. Ha ő mond valamit, akkor azt komolyan is gondolja. A neveltetése, és az évek tapasztalata megtanította arra, hogy azzal úgysem ér el semmit, ha hazudik, ha megtéveszt, viszont az őszinteséggel már igen. Ennek ellenére jogosnak tartja, mikor valaki kétkedve fogadja a bókjait, a dicséreteit, és úgy egészében a kedvességét, mert nagyon sokakat ismer, akik olyanok, mint amilyennek őt elképzelik – ígérgetés-ígérgetés hátán, de csupán valamiféle hátsó szándék vezérli őket, nem az őszinteség. Elszomorítónak tartja, hogy olyan világban él, amiben sokszor még azt is szigorú tekintettel nézik, ha valaki egész egyszerűen nagylelkű, és készséges.
De ez nem akadályozza meg abban, hogy önmagát adja. Szebbnél szebb szavakkal traktálja Thaliát, és egy része már-már félve várja, hogy mikor fogja azt mondani a lány, hogy elég. Ennek ellenére nem hátrál meg, nem fogja vissza magát, és mindent az orrára köt, amit gondol, amit érez. Elmondhatatlan örömmel tölti el, hogy a lány ahelyett, hogy kérdőre vonná a szavai komolyságát, inkább magáévá teszi őket. Nem várja el Tommy, hogy viszonozza a bókokat, se azt, hogy bármit mondjon rá, ő neki nem az önmegerősítés ezzel a célja: csupán az, hogy önfeledten boldoggá tegye a lányt.
Figyelmesen, és csendesen követi a partnerét, kíváncsian lépkedve mögötte, tekintetét hol rajta, hol a szokatlan környezeten tartva. Lehet, hogy még az itt élők számára is lelakottnak számít a környék, ahol most tartanak, Tommyban mégsem ez az első érzés, ami feltámad. Nem ehhez a környezethez, nem ehhez az életstílushoz van szokva, mint ahová Thalia vezeti őt, viszont éppen ezért is figyeli csodálattal, és próbálja minél jobban magába fogadni.
Kétkedve pillant le a tenyerébe csúsztatott kavicsra, de egyelőre nem szentel neki túl sok figyelmet, helyette türelmesen kivárja, hogy megkapja a magyarázatot is. Vele együtt torpan meg, és guggol le mellette, értetlenül pillantva az épületre, majd vissza Thaliára. Némán hallgatja végig a szívszorító történetet, reagálásra azonban már nem nyílik lehetősége. Feláll, és kitágult szemekkel nézi a lány cselekedeteit, majd hallja meg az üvegtörést. - Jézusom! - nevet fel halkan a helyzet váratlanságán. A rá szegeződő tekintet hamar világossá tette számára, hogy ugyanezt várja el tőle is, így ha először még kételkedett is abban, hogy megtegye-e, meglepően hamar eldobta a kavicsot. Nincs Tommy hozzászokva ahhoz, hogy ilyeneket csináljon, ő nem szokott se randalírozni, se vandálkodni. Nem azt mondja, hogy nem érdemli meg a férfi, mert szíve szerint még a házat is rágyújtaná, de egy dolog gondolni valamire, egy másik pedig a tettlegesség. De mivel egy ilyen tisztalelkű lány, mint Thalia is benne szokott lenni a kődobálásban, milyen is lett volna, ha ő másképpen cselekedik?
Szinte fel sem fogja az elkövetkezőket, csupán akkor jutnak el az agyáig az elmúlt percek történései, miután végeztek a rögtönzött kardiójukkal. Thaliával együtt nevet fel, mert még mindig nehezére esik elhinni, hogy ez most tényleg megtörtént. - Ó, te… A korábbiakra reagálván, Thaliám: nem, te nem csak a külsőddel fogsz nyomot hagyni bennem, ebben most már teljességgel biztos vagyok - mosolyodik el kedvesen, miután a röpke csínytevésük után végre megpihennek egy pár lélegzetvételnyi időre. - Ha valakiből, belőled aztán nem néztem volna ki ezt, de ne érts félre, nagyon is tetszett! - ami valamelyest még őt is meglepi, de a legjobb értelemben. Ez is csak azt mutatja számára, hogy mennyire sokrétű személyiséggel van dolga.
Örömmel követi lépteiben a lányt, még mindig az előzőek hatása alatt. Úgy néz ki, hogy nem csak Tommy az, aki elsőket hozott Thalia életébe, hanem fordítva is igaz ez. Mosolyogva hallgatja, ami örömmel beszél a kedvenc szabadidős tevékenységéről, és már-már meg kell erőltetnie magát, hogy néha maga elé is nézzen, ne csak a lány arcát fürkéssze. Megbabonázza az az arc, az az ártatlanság, ami belőle árad. - Érzem hát - és még mennyi mindent érez. Nem az orrával, nem a szaglásával, hanem mélyen legbelül. Szintre lángra gyullad attól a melegségtől, amit most magában érez, ahogy itt sétálgatnak Veracruz utcáin a virágok között. Bár megtehetné, hogy itt maradjon, bár dönthetne úgy, hogy nem megy vissza a nyár végén Amerikába! Egy pillanatra elszomorítja a gondolat, hogy az érzései ellenére az esze fog diadalmaskodni ebben az ügyben. Jól érzi magát Thaliával, és biztosra veszi, hogy a lelki boldogságát olyan szintekre tudná emelni, mint senki más, ennek ellenére Tommy nem tartozik ide. Nem itt van a családja, nem itt van az élete, nem itt van a karrierje, és nem itt van a jövője. Önzőnek érzi magát még annak ellenére is, hogy tudja, nem kellene.
Hol a virágokra pillant, hol Thaliában gyönyörködik, és pár percnyi séta után felsóhajt, majd meglassítja a lépteit. - Meg tudnánk állni egy kicsit? - kérdezi óvatosan, és ha nem ütköz ellenvetésbe, lassan meg is torpan. Szembe fordul vele, kezeit a kezei közé veszi, és nyom rájuk egy apró csókot, mielőtt aztán a szemébe nézve szólalna meg.
- Hallottam mende-mondákat az amerikai fiúkról, férfiakról, akik ide szoktak tévedni. Hogy ígérnek ők mindenfélét, fűt és fát, de még a csillagokat is az égről, de mindez csak azt a célt szolgálta náluk, hogy beférkőzzenek a lányok bugyijába. Hogy a szavaik ellenére csupán addig maradtak egy helyben, addig gondoskodtak, addig szerették ezeket a lányokat, míg el nem érték a céljukat, és ki nem elégítették a saját testi vágyaikat. Mindemellett azt is hallottam, hogy sokszor a keserűségen, és a szomorúságon túl mást is hagytak maguk után. Még lehetőséget sem adtak a szegény, kihasznált fiataloknak, hogy elfelejtsék őket, mert ekkor már a szívük alatt hordozták a gyereküket, kiknél már az első hetekben eldőlt, hogy apa nélkül kell felnőniük - hol Thaliára pillant, hol el-eltekint a környékre, mert erről még számára is nehéz beszélni. Nem ő élte át ezeket a nehézségeket, azonban mégis együtt érez velük. Sajnos jól tudja, milyen az árulás. A következő szavaival azonban már teljes figyelmét a lányra fordítja. Látni szeretné, hogy mindaz, amit mond, mindaz, amit érez, az őszinte, és a szíve mélyéről jön. - Megértem, hogy sokan miért ódzkodnak annyira a külhoniaktól, és mért nem bíznak meg bennünk. És azt is tudom, hogy valószínűleg mindegyik azt mondja, mint amire én készülök, de az én szavaim igazak is: én nem vagyok olyan, mint ők. Lehet, hogy a szép beszédem, a kedvességem úgy jöhet le másoknak, mint egy álca, de hidd el nekem, ha azt mondom, én ilyen vagyok. Szeretek örömet okozni másoknak, főleg azoknak, akik megérdemlik. Te pedig csupán a jót érdemled, Thalia. Nem akarom azt, hogy a nyár végeztével csak kínzó emlékek maradjanak a szívedben, ha rám gondolsz, és én sem így akarok visszagondolni erre a csodásnak ígérkező három hónapra. Épp ezért akarok mindent megtenni azért, hogy mindkettőnk boldog élményként fogja fel az együtt töltött időnket. Nem akarok semmit sem rád erőltetni, nem akarok túlságosan tolakodó lenni, hanem tiszteletben szeretném tartani azokat a határokat, amiket úgy érzel, nem vagy kész átlépni. Vagy legalábbis nem velem. Hogy én közben mit gondolok, mit érzek, az az én saram, de igyekszem mindig őszinte lenni veled. Megveszek érted, drága Thaliám, mert érzem, még ilyen rövid idő után is, hogy egy olyan tiszta, olyan gyönyörű jellemmel rendelkezel, amit még eddigi életemben nem tapasztaltam senkinél sem. Pont emiatt is vonnálak most legszívesebben a karomba, és csókolnálak meg úgy, hogy azt egyikünk se felejtse el, de ahogy mondtam: nem akarok se tolakodó, se túlságosan rámenős lenni. Akármennyire is ez most a szívem legőszintébb vágya... - amiről most hatalmas kőszikla esett le, ahogy ezeket elmondta neki.

Verano ligero en Veracruz

   

Mintha csak tegnap lett volna, hogy Lupita mama helyes kis kalács fonatot készített a fenekem tetejéig érő hajamból óvodába indulás előtt. Dolgos kezébe olajat csepegtetett, melyet gondosan a tincsem közé sodort “ szép fényes legyen, és ha majd felnőtt asszony leszel, akkor is úgy hajladozzon és kecsesen szálljon, mint az árvalányhaj a pampákon a déli szélben” mondta nevetve, ahogy újra és újra átsimította a fürtjeimet, majd a fonat végére egy apró kis műanyag cseresznye díszt erősített, vagy masnit, vagy valami más szép holmit, ami éppen akadt itthon. Nem volt sok, de én mindegyiket imádtam.
Mintha csak tegnap lett volna, hogy Guillermo bátyám megvette nekem életem első, térdig érő ruháját. Rózsaszín volt, és a negyed végében árulta az üzletében a sánta Hanna asszonyság, kiről úgy hírlett, hogy fiatal lány korában az akkori udvarlója okozta balesetben sérült meg.Ötven is elmúlt már, mégsem ment soha férjhez és a szülei házából nyitotta a ruhaüzletet. Nála vásárolt mindenki, néha hitelre, néha meg egyszerűen azzal fizetett, amivel tudott. Hanna ebből nem csinál gondot. Azt a ruhát már vagy fél éve kinéztem magamnak, de tudtam, hogy nekünk az túl drága. Tizenkettő éves voltam, éppen csak felfedeztem a magam helyét a világban, a nőiességem kezdett kibontakozni, és már nem úgy néztem a fiúkra, mint akiktől félek, hogy talán meg akarják húzni a hajamat, hanem mást figyeltem rajtuk. Az arcukat, a mosolyukat, a hangjuk mélyülő tónusait izgalmasnak és érdekesnek találtam. Eduardo és Guillermo dobták össze a pénzt, de ha jól tudom a papa is adott bele valamennyit, hogy az év végi iskolai bálon viselhessem. Ez volt az első olyan bál, amire elmehettem, amelyet kifejezetten nekünk rendeztek.Elmondhatatlanul boldog voltam, és miközben Lupita mama a hajolajat a kezére hintette mosolyogva csak arról beszélt, hogy minden lány életében eljön majd az a pillanat, amikor másképp kezd dobogni a szíve ha meglát egy fiút. Nem kell tőle megijedni, hiszen néha a fiúk szíve is másképp dobog ha meglátnak egy lányt. És néha, különleges helyzetekben ez a két szívdobogás közös ritmust talál, együtt ver tovább akár egy közös, óriási szív az élet mellkasában. Ez a szerelem. Kerek szemekkel, majdhogynem tátott szájjal hallgattam, és azt hiszem akkor és ott elhatároztam, hogy bármit is hozzon az élet, én meg fogom várni azt a fiút, akivel közös ritmusra táncol majd a szívünk. Nem csak egyszer, hanem folyamatosan.
Lucrezia csak mosolygott az elhatározásomon, és gyakran hangoztatta azóta, hogy számára már megvolt az a bizonyos első alkalom, hogy fogalmam sincs mit hagyok ki, mi mindent vesztegetek el, hogy talán várok egy olyan valakire aki nem is létezik. Mert a Soldado negyedben nincsenek tündérmesék. Mi majd egy napon ugyanúgy ahogy anyáink és nagyanyáink választunk magunknak egy férfit, és hozzákötjük az életünket. Pontosan úgyanúgy telik majd velünk az élet, ahogyan velük. Hogy jól választunk vagy sem, majd az élet eldönti, de mindegy is, mert ezt a sorsot szánta nekünk a Mindenható, hát ezt fogjuk járni.
Mintha csak tegnap lett volna, hogy Lupita mama csendesen, titokban hívott félre a nyári este csendességében, mikor a többiek már mind nyugovóra tértek, csak ő meg én maradtunk még fenn, hogy végezzünk a mosogatással. A mama a tiszta szobában varrogatta a fiúk ruháit, és nem hallhatott bennünket. Lupita mama akkor adta oda azt a temérdek pénzt, mit azóta is őrzök, egyre biztosabb vagyok az elhatározásomban, hogy egy napon majd elmegyek innen.
Mintha csak tegnap lett volna, hogy nem álmodoztam többé csupán, hanem meg is akartam valósítani az álmaimat. Mindig is tudtam, hogy bár ide születtem, s a szívem egy darabja örökké itt bolyong majd a kissé viseletes ormú, színes vakolatú házak között, a gazos vagy éppen virágokkal borított szegényes házak között, nekem máshol kell élnem. Máshol ejtik majd rabul a szívemet tán egy napon.
De ez a nyár még ideköt. Ez a nyár még valami különlegeset ígér. Ez a nyár lesz talán az utolsó, mielőtt belevágok az ismeretlenbe, és egy napon ha visszatekintek a Soldado negyedre, amennyire izgatottságot érzek az indulás okán, éppen annyira vonszolna vissza a megannyi boldog vagy éppen keserédes emlék. Nem lesz egyszerű innen elmenni. Hálás vagyok Tomasító jelenlétének, annak, hogy ezen a nyáron ő ad nekem majd emlékeket, melyeket magammal vihetek oda, az álmok földjére, mely számomra az egyetlen lehetőség lesz valami jóra.
Mégis különös, hogy vannak pillanatok, amikor úgy érzem, szeretném ha ez a nyár tovább tartana. Ha kicsit még itt maradhatna ő is, és nekem sem kellene elmennem. Szeretnék egy kicsit lassítani az időn, ahogyan abban a könyvben olvastam a különös hercegről, ki az idő homokja felett képes volt uralkodni.Bár nekem is lenne erre lehetőségem. Bár ezt a kellemesnek ígérkező randevút újra és újra lejátszhatnám majd magamnak.
Ahogy megpördülök előtte, a karjaiba kap a világ, és forog velem az egész negyed, miközben az arca, a mosolya ott van előttem. A nevetése a bőrömet csiklandozza. Vele nevetek. Pirulva pillantok félre a mondatára, hogy majd elkap. Szinte kívánom azt a szédülést, melynek végén a karjaiba zárna. Szégyellem a saját gondolataimat is, pedig ezek igazán csak az enyémek., csak én hallom és érzem őket.
- Nem….nem hiszem, hogy csalódást tudnál okozni.- rázom a fejem határozottan. Talán naivitás ez tőlem, meglehet, de van egy olyan érzésem, hogy komolyan gondolja. Hiszek neki, mert hinni akarok. Főleg, mert ha nem így lenne, Guillermo sem egyezett volna bele, hogy randevúra hívjon és én elmehessek vele. Különös oknál fogva bízik ebben az americano fiúban, így nekem sincs okom nem így tenni.
Szándékosan jöttem Hernandez Puerro háza felé. Egyrészt mert a szomszédságában nőnek a legszebb estikék és violák, melyeknek illata elkábítja az embert, másrészt, meg azt szerettem volna, ha megismer valamit a negyed azon oldalából is, ami nem feltétlenül a  legszebb, de a legigazságosabb. Mert ez a világ kiveti magából az olyanokat mint Puerro. Itt szent és sérthetetlen a család, egy asszony szíve és élete pedig becses kincs. Még ha sokan úgy is gondolják, hogy a latino férfiak semmibe nézik az asszonyaikat. Legalábbis sokfelé ezt lehet hallani. Ez nincs így. Mi választjuk azt a sorsot, hogy az életünket nekik áldozzuk. Ez a mi döntésünk. A génjeinkben hordozzuk.Vannak akik más utat választanak, és a férfiak többsége ezt elfogadja, még támogatja is. Vajon mellettem is kiállnak majd a családom férfi tagjai, ha elmondom mire készülök? Én hiszem, hogy így lesz.
Nevetve futok el a háztól, amikor Puerro válogatott spanyol szitkokkal jön ki, és keresi opálos tekintetével azt, aki megint egy újabb üveget - vagy többet- zúzott szét a remek akusztikával megáldott gangon. Még hallom a hátam mögött a nevetésbe fojtott megrökönyödést Tommy-tól, végül a törött kövek és dúsra nőtt pampafüvek simogatásai közepette lépteinek ritmikája egészen közel kerül hozzám. Futunk mintha az életünk múlna rajta, pedig Hernandez sosincs olyan állapotban, hogy akár minimálisan is egyáltalán a nyomunkba érjen. Még csak azt sem képes felfogni ki és merre futott. Ahhoz kissé jobban vissza kellene vágni a gazt, amit soha nem csinál meg. A tél mindig elrendezi végül, a tavasz által pedig új erőre kap. Lassan körbenövi a házát.
Kapkodva veszem a levegőt, miközben fel-fel nevetek Tommy-val együtt, mikor végül egy kis időre megállunk. Figyelem az arcát, én pedig kipirulva, önfeledt gyermekiséggel mosolygok, amolyan bocsánatkérő jelleggel vonva meg a vállam. Aztán újra jókedvűen elnevetem magam a szavaira.
- Azt hiszem akkor sokszorosan megérte megdobálni az öreg Puerro házát. És most már nyugodtan elmondható, hogy nem csupán a  Soldado negyed lakóitól kapott méltó büntetést a tettéért, hanem egy igazi americano is tiszteletét tette az üvegeinek széttörésében. Azt hiszem Lucrezia nagyon fog nevetni.Enrique pedig egyenes büszke lesz arra, hogy erre a csínytevésre rávettelek.
Tovább indulunk, lassan rendeződő lélegzetvételekkel, bár én még mindig dobogó szívvel, melyet az okoz, hogy a lassan ránk telepedő estében van valami meghitt nyugodtság, amint a mozi felé tartunk. Időnként összeér a kézfejünk séta közben, rajtam pedig átfut a forróság. Olyankor egy másodpercig levegő után kapok. Másik kezemben, magam mellett a liliomot viszem rendületlenül, és azt hiszem meg fogom kérni Rafael papát, hogy tegye vízbe a gépteremben, amíg mi a filmet nézzük. Addig biztosan nem kókad el. Vigyázni akarok rá, amíg csak lehet.
Megtorpanok, amikor ezt kéri, és érdeklődve nézek rá. Nem nagyon értem mit szeretne, így a korábbi mosolyom hamar aggódóvá válik. Oldalra billen a fejem, és zavarodottan harapom be az alsó ajkam, ahogy megfogja a kezeimet. Igyekszem vigyázni az egyikben szorongatott virágra. A bőröm alatt az erekben pulzáló vér egy másodpercre megakad a lélegzetemmel együtt amikor mindkét kézfejemre egy-egy csókot lehel. Még mindig nem értek semmit, de nem szólok, csak figyelek. Azzal, hogy nem indultam tovább, hogy a figyelmem neki szentelem, némán is a tudtára adtam, hogy rá figyelek, arra amit mondani akar. Én megtanultam ebben a világban, hogy a csendnek fontos szerepe van egy nő életében.
Hol a homlokom ráncolom, hol felszalad a szemöldököm egészen magasra, kíváncsian kerekednek el a szemeim, aztán az arcom megnyúlik, láthatóan ködössé válik a tekintetem is. Végül sikerül orcám két oldalára lángvirágokat festeni azzal, hogy a testi vágyakról beszél, vagy arról, hogy a negyedben vannak olyan lányok kik a szép szavaknak hisznek. Ám szemeimet nem vonom el róla, még akkor is őt nézem, amikor időnként a negyed felé pillant, hol abba az irányba ahonnan jöttünk. Hol pedig arrafelé amerre a mozi magasra nyúló, vörössipkás teteje szinte az égbolt hasát csiklandozza. Már nem vagyunk messze, az utca végén lévő lépcsősoron leérve a negyed szívébe jutunk. A főtérre, ahol a mozi is áll. Mikor végül abbahagyja, azt hiszem az utolsó mondata az amely egyszerre okoz bennem félelmet és egyszerre ébreszt kíváncsi vágyat.
- Engem még soha nem csókoltak meg, úgyhogy nem tudom erre mit kellene vagy szabadna mondanom. - halkan mondom mindezt. Szégyellnem kellene? Nem hiszem. Inkább csak azt szerettem volna ezzel mondani neki, hogy fogalmam sincs ilyen helyzetben a lányok mit szoktak csinálni. Vagy mit nem.
- Ami a lányokat illeti errefelé….igen, ez így van. Vannak akik bedőlnek a szép szavaknak, vannak akik azt gondolják egy americano gyermekével a szívük alatt majd egy boldog jövő vár rájuk odaát. Aztán persze csalódniuk kell. A legtöbb esetben mindegyik visszajön és végül a negyed neveli fel ezeket a kis embereket.Lucrezia barátnőm édesapja is egy americano volt.Egy nyárra jött és többé nem látta senki. Itt hagyta maga után a lányát. Szóval ha te tiszteletben tartasz engem és a világomat, én is tisztelni foglak téged Tommy Doss. Ebben biztos lehetsz.- ígérem neki, és miközben mogyószín íriszeim az övébe fúrom, nyomatékot adok vele a szavaimnak.
- Most pedig gyere, mert lekéssük az előadást! Utána pedig egy különleges helyre viszlek, különleges emberek közé. Ne aggódj, veled leszek! Ott azt hiszem tökéletesen érezni fogsz egy darabot Mexikóból. Azok akik megjárták Momma Manuela klubját, úgy távoztak innen, hogy egy darabja a szívüknek ezen a helyen maradt. Soldado negyed pedig mindig visszavár.- ahogy én is….bár ez utóbbit csak magamban teszem hozzá.
Rafael papa nagyjából a nyolcvanas éveinek végén jár, bár külső szemlélő nem mondaná többnek hatvannál. A háta szálegyenes, a hangja kapar a rengeteg dohánytól, amelyet az évek alatt elpöfékelt rövid, bütykös pipáján. Ezüstszín üstöke V alakban kopaszodik, amivel nehezen barátkozik meg, úgyhogy egy hollófekete borsalínó kalapot nyom a fejébe, melyen bordó selyemszalag díszeleg. Ruházata egy hófehér egyszerű galléros póló a mozi kék galambot ábrázoló emblémájával, meg egy kopott fekete katonai nadrág.Nála tud Tommy jegyeket venni, amit ha megtett, én megkérem az öreget, hogy tegye vízbe a virágomat, ameddig tart a film.
A jegyünk a nyolcadik sor szélére szól, így ott is foglalunk helyet. Izgatottan ülök le, és mielőtt elsötétül a nézőtér Tommy-hoz hajolok.
- Ha már az elsőknél tartunk…még moziban sem voltam soha fiúval.- miközben a szavakat formálom, a lassan félhomályba, majd sötétbe burkolózó teremben az ajkam finoman az arcának éléhez ér észrevétlen…..

code by Chocolate cookie

Thalia & Tommy

- Egy valami biztos: ilyet még nem csináltam senkiért, csakhogy bevágódjak nála - nevet fel, még mindig erőteljesen az előzőek hatása alatt. - És valószínűleg nem is fogok többet, az én nyuszi lelkemnek bőven elég volt ennyi izgalom egy életre - folytatja, továbbra sem hagyva abba  a kacagást.
Nem azért nem csinált ilyet tinédzser-, és egyetemista korában, mert ne lett volna rá lehetősége, a barátai ugyanis sokszor próbálták rávenni a hasonló csínytevésekre, neki azonban ez egy hatalmas jelzés volt, hogy talán más társaságnál kellene meglelnie magát. Miután középiskolát váltott, és kollégiumba költözött, nagyon sokáig próbálta keresni a helyét a világban. Korábban sosem volt gond az új emberek megismerésével, a barátkozással, akkor és ott azonban minden más volt. Kiveszett belőle az a korábbi gondtalan, gyermeki boldogság, és valami teljesen más vette át a helyét. Keserűség, csalódottság, melankólia. Mikor eldöntötte, hogy eleget szomorkodott, és ideje végre újra nyitnia az emberek felé, addigra már megtörtént a baj – különféle titulusokkal illették, amik először szíven ütötték, de aztán igyekezett figyelmen kívül hagyni őket. Nem volt pofája új lehetőséget kérni a szüleitől, legalábbis nem ilyen korán, ezért ahelyett, hogy még egy iskolaváltásra adta volna a fejét, inkább igyekezett a helyén kezelni a kialakult szituációt. Nem érdekelték a gúnynevek, nem érdekelték a szidalmazások, helyette elkezdte szépen-lassan összekaparni magát, testileg-lelkileg helyre rakni az egészségét, és barátságosan fordulni mindenkihez, akihez csak lehetett. Miután a bántalmazók nem tudtak már fogást találni rajta, más célpont jelöltek ki maguknak. Tommyt először csak megtűrték, ám mire az év végére értek, a csapatuk egy része már a fiú oldalán állt, miután az felvilágosította őket a módszereik helytelenségéről, és a lehetséges alternatívákról. Nem akarta megváltoztatni őket, és végső soron nem is tudta. Ahogy egyre jobb kapcsolatot ápolt velük Tommy, úgy süllyedt ő is egyre mélyebbre. Az volt az egyedüli szerencséje, hogy az esze a helyén volt, és időben ki tudott hátrálni, mielőtt olyasmit csinált volna, amit aztán biztosan megbánt volna.
Fogalma sincs, honnan jött rá ez a váratlan őszinteségi roham. Az egyetlen magyarázat, amire képes gondolni, hogy túlságosan megbűvölte az őket körülvevő jelenet, a virágok szépsége, a mindent belengő illatok, és végül, de nem utolsósorban Thalia őszinte, boldog mosolya. Rájött, hogy mennyire jól érzi magát, és hogy mennyire szeretné, ha véglegesen megmaradhatna ebben az érzésben. De ahogy a rózsaszín köd belepte az elméjét, úgy sorakoztak fel benne a sötét felhők is. Míg az egyik pillanatban majd’ kiugrik a bőréből, annyira felszabadultnak érzi magát, addig a következő röpke, gyenge momentumában a mindent elöntő szomorúság veszi át az érzelmei helyét, mert tudja, hogy ez nem fog örökké tartani. Tudja, hogy egyszer haza kell mennie, és tudja, hogy valószínűleg nem fog már visszajönni ide. Talán évek múlva, mikor már rendeződnek annyira a dolgai, végez az egyetemmel, és végre belekezd a nagybetűs Életbe, talán akkor meg tud majd ejteni egy ilyen utazást. Eddig mindvégig ő volt a legnagyobb szószólója annak, hogy ha már ilyen szűkös idő áll a rendelkezésükre, azt élvezzék a lehető legteljesebben – most viszont rátör a szorongás, ha belegondol, ennek vége fog szakadni. Még el sem kezdődött, ő máris ezen gondolkozik… ez is csak azt bizonyítja, mennyire boldog a másik társaságában, és hogy mennyire nem akarja, hogy vége legyen.
Fogalma sincs Thaliának, hogy mit kellene válaszolnia, vagy tennie Tommy rövid monológját hallva, és ha valamiben, ebben teljes mértékben egy állásponton vannak. Thalia merőben más lány, mint akikkel Tommynak volt dolga az elmúlt években. Közvetlen, kedves, szép, ezek egyeznek, viszont nem olyan, akivel bármit is el lehetne sietni. Nem olyan személyiség, mint amilyen egy-két régebbi kapcsolatának résztvevői, akikkel már az első, de legkésőbb a második randin valamelyikük ágyában kötöttek ki – és ez egyrészt imponálja a fiút, másrészt meg is rémíti. Megszokta már, hogyan kell viselkednie egy-egy randevún, hogy mit tehet, vagy mit nem tehet meg, és ugyan a mostaniról nem lehet elmondani, hogy merőben más, vagy hogy egy teljesen új világról van szó, de mégis egy számára ismeretlen megközelítésben kell a lányhoz viszonyulnia.
Csak percekkel később, már Thalia feleletére figyelve jutnak el az agyáig a korábban elmondott szavak. Nem csókolták meg még soha sem? „Guillermo, remélem ez nem azt jelenti, amire gondolok!” Mert ha igazzá válik a sejtése, miszerint a lány még ténylegesen tapasztalatlan a férfiakkal, azzal még nagyobb terhet vállal magára Tommy, és még inkább elbizonytalanodik. Nem a Thaliával való lehetséges kapcsolatán, hanem azon, hogy ez az információ milyen új megközelítési formát fog igényelni. Nincs sok ideje ezen gondolkozni, mert nem szándékozik goromba lenni, és figyelmen kívül hagyni azt, amit neki címezve mesélnek éppen.
- Köszönöm, Thalia. Igyekszem nem eljátszani a nekem szentelt bizalmat - feleli, ahogy végre egy halvány mosoly kúszik az arcára. Ezzel együtt lezárja minden kétkedését, minden rossz érzését az estével, és az elkövetkezőkkel kapcsolatban, helyette pedig átadja, és hagyja magát sodródni a randevú folyamával.
- Momma Manuela klubja? Mit kell róla tudnom? - hiábavaló kérdésnek érzi, de ez egy percig sem fogja megállítani abban, hogy feltegye, és megpróbálkozzon valamivel több információt kicsikarni a lányból. Még akkor is, ha tudja, valószínűleg nem fog választ kapni, hisz Thalia sokkal jobban szeretné, ha a meglepetés ténylegesen meglepetés maradna.
A mozihoz érve örömmel fizeti ki a jegyek árait, és követi a lányt a megfelelő székekhez. Miután Thalia helyet foglalt, ő is leül a sajátjába. Elmosolyodik a fülébe suttogott szavakon, és akaratlanul is hidegrázás szalad végig az egész testén, ahogy az ajkai ilyen közel kerülnek az arcához. Ráfog a kezére, és az övébe kulcsolja az ujjait, majd következőleg ő lesz az, aki a másikhoz hajol. - Óvatosan az ilyen közeledéseiddel, szépséges Thaliám, mert a végén még felbátorodok rajta - kellően hangosan beszél ahhoz, hogy hallja a neki intézett szavakat, de nem annyira, hogy másokat zavarja ezzel. A figyelmeztetését közvetlenül követve nyom egy apró csókot Thalia orcájára, majd még egyet vészesen közel, éppen csak érintve az ajkai szélét, hogy aztán továbbra is mosolyogva üljön vissza a székébe, és kényelmesedjen el benne.

[…]

- Hát ez... ez aztán nem volt semmi - szólal meg, ahogy a stáblista bekúszik, a fények pedig újra megmutatják a világosságukat, és a szavaival együtt vegyes érzések szöknek Tommyba is. Nem tudná eldönteni, hogy mit gondol erről a filmről. Egyik oldalról szavakba sem tudná önteni, hogy mennyire élvezte a nem éppen mai darabot, a másik oldalról viszont nem tudja kiverni a fejéből, hogy mennyire furának tartja a történetet. Az időutazós, időparadoxonos filmekkel sosem volt baja, mi több, az egyik kedvenc alműfaja, de ilyen formában még sosem tapasztalta meg, mint ebben a filmben. Belezavarodik a feje, mikor mélyebben próbál belegondolni, ezért inkább nem erre, hanem a pozitívumokra fókuszál. A színészi játékra, a történet szépségére, és az az utolsó öt percre, aminél még az ő szíve is összeszorult attól az erős alakítástól, amit a főszereplők nyújtottak. Nem könnyezte meg, de közel járt hozzá. Ha egyedül nézte volna a filmet, nem tartja kizártnak, hogy elejtett volna egy-két kósza cseppet.
Annyi kérdése van, és annyira szívesen kivesézné ezt Thaliával, de egyelőre nem zúdítja rá minden gondolatát, a jót és rosszat egyaránt, helyette csak lágyan elmosolyodva oldalra fordítja a fejét, a szája elé emeli a kézfejét, és ad rá egy csókot, majd megszólal.
- Nos, szépszemű… Hogy tetszett a film az első fiúval, akivel beültél ide? - kérdezi kedvesen, figyelmesen, teljes testével neki szentelve a figyelmét. - És... köszönöm, hogy együtt élhettük át ezt a filmet - ezzel együtt pedig nyom még egy apró csókot a kézfejére.

Verano ligero en Veracruz

 

Még érzem orromban a lila akác édes, parfümillatát amint nyár elején virágot bont és mint megannyi mosolygó szőlőfürt huncutul csüng lefelé a gang oldalában. Esténként, amikor Lupita mama meglocsolta a kertet, a vízharmat zamata keveredett az akácok illatával.Ott könyököltem kislányként és szívtam magamba a mámorító illatot. Koranyári est illata volt, de Lupita mama mindig azt mondta, hogy az időtlenségnek van ilyen aromája. Akkor nem nagyon értettem mit is jelent ez, ő pedig csak mosolygott a temérdek ránca alatt, tekintetében pedig ifjú lánykora pajkos és vidám csillogása köszönt vissza.
Mindannyian okkal létezünk, mondta akkor, a víz csobogása azonban kissé elnyomta a hangját, és szinte távoli, ködös visszhangként hallottam, a gangon támasztva meg a karom, államat álmodozón helyezve rá, figyelve a nagyanyámat.Van akinek több jut élete során, van akinek kevesebb. Van aki valóra tudja váltani az álmait, van aki örökké kergeti azt. De van valami, ami felett senki nem tud úrrá lenni, amely hajt bennünket mindegyre előre: a múló idő. Néha szerettem azt képzelni, hogy én nem is itt és most élek valójából. Hogy ez csupán egy álom, amelyből valamiért még nem tudok felébredni. Talán így menekültem a túlságosan lehangoló valóság elől, hogy nekem nem jutott több annál, ameddig a szemem ellát, amelyet ismerek, ahol jártam életem során. Mondják, hogy a Soldado negyedből sokan nem is vágyakoznak el sehova.De pusztán csak azért, mert nem ismerik azt a kinti világot igazán, és talán mert félnek az ismeretlentől. Mi történne akkor ha egy napon felébrednék ebből a különös álomból? Ha végre azt az életet élhetném, amelyet eddig pusztán álomnak hittem? Ha nem csupán a gondolataim repítenének oda távolra,hanem valóban ott is lehetnék?
Akkor talán nem lenne a családom, akiket szeretek. Nem lennének a barátaim, akikhez ragaszkodom, a hely, ahol élek. Nem lenne Lupita mama sem, amint a kertet locsolja így koraeste. És most már tudom, hogy nem lenne Tomasító sem.Mert ő ennek a világomnak a része.Ennek a nem tökéletesnek, ennek a sok szempontból nehézkesnek és talán küzdelmesnek. Ennek az életnek, amelyben most mégis ez a csodás este az övé. Amelyben csak egyszerűen lépkedünk egymás mellett, én kissé bizonytalanul keresgélve a szavakat, kissé talán határozatlanul és óvatosan de mégis őszinte boldogsággal beszélgetve vele.
Őszintén szeretnék bízni benne. Bízni abban, hogy egyetlen meggondolatlan lépéssel sem fogja összetörni bennem egy csodás emlék megszületésének a lehetőségét. A szívem a torkomban dobog, időnként azt érzem, hogy egy erősebb dobbanás hangosan koppan a szájpadlásomon, és összekoccannak a fogaim.Megremegek a gondolatra, hogy a vallomásom a csókot illetően talán túlságosan nyílt volt, de úgy érzem ezt el kell mondanom neki. Tudom, hogy a randevúk végén a fiúk mindig csókkal búcsúznak el a lányoktól, legalábbis a filmekben, de az igazság az, hogy rémesen érezném magam, ha akkor vallanám be, hogy igazából nekem még ilyet sem adtak soha. A bátyáim mióta csak az eszemet tudom, hét lakat alatt őriznek. Nem mintha ez nekem gondot jelentene, mert számomra ez a törődésük és a szeretetük jele. Guillermo volt az első, aki Tommy-nak bizalmat szavazott, a többiek pedig elfogadták ezt. Én meg egyszerűen csak boldog voltam a gondolattól, hogy egy fiúnak, egy americano-nak úgy is fontos lehetek, hogy tulajdonképpen még tapasztalatlan vagyok a fiúkat illetően, és tisztában van vele, hogy hol vannak a határok.Guillermo szerint legalábbis.
- Momma Manuela klubjáról pontosan elég annyit tudnod, amennyit elmondtam. Ejj de kis kíváncsi vagy te Tomasító. Csak nehogy megnőjjön az orrod a sok kíváncsiskodástól!- ingatom meg felé a mutatóujjam nevetve, elfeledkezve arról a tényről, hogy az a mese, arról a fából készült fiúcskáról, nem a kíváncsiságról, sokkal inkább a hazugságról szólt. De Tomasító nem hazudott nekem, őszinte volt, én pedig mindennél jobban értékelem ezt.
A moziteremben egybefonódik a zsongás.Pergő spanyollal beszélgetnek a párok, nevetés fut végig a székek között, a beáramló vanília illatú levegő egészen kellemes, friss illatot kölcsönöz az apró, alig harminc férőhelyes kis vetítőteremnek.Súgva érkezik hozzá a vallomásom, melyet inkább csak a felfokozott izgalom mondat ki velem. Még sosem voltam itt fiúval. Illetve talán ez nem teljesen igaz, mert gyerekkorunkban Enrique is gyakran velünk tartott egy-egy matinéra, ha éppen Rafael papa úgy döntött jótékonysági vasárnap keretében levetít a Soldado negyed gyerekeinek valami amerikai rajzfilmet, lássanak ők is csudát néhanap. Ilyenkor Lucrezia volt az első szinte aki tudomást szerzett róla, és még legalább tíz másik gyerek társaságában én is az elsők között rohantam, hogy még legyen helyem, és ne a földön kelljen kuporogni. Nyári délutánokon szinte egymáson lógtunk a kis teremben dupla annyian, mint amennyi szék volt.
Tommy ujjai a kezemre fonódnak, és bár talán az első gondolatom, hogy illendő lenne legalább egy kicsit tiltakozni, a szívem egész egyszerűen nem engedi, hogy a józan ész diadalmaskodjon.Halkan kuncogok, de a következő pillanatban szinte ráfagy a mosoly az arcomra, amikor közelebb hajol és a leheletének forrósága egész egyszerűen a bőröm alá mászik. Ajkaim elnyílnak egymástól, lágy és halk sóhaj szökik ki közötte, és egy másodpercre még a szemeim is lehunyom. Csak bólogatok a szavaira, a jóég a megmondhatója, hogy pontosan mire is. Talán vissza se tudnám mondani miről beszélt, csak a hangjának tónusát, a mélységét, a bársonyát, a forróságát tudnám felidézni, amely a bőröm alá kúszott.
Még fel sem ocsúdtam ebből a különös, majdhogynem éteri állapotból, amikor apró, szinte alig ajkaimra szélét megbillogzó csók érkezik, és csak pislogva, megilletődve hagyom, hogy a fülem hegyéig vörösödjek, az orcám lángol. Merjek olyasmit gondolni ami most jár a fejemben? Szabad nekem ezt? Minden bizonnyal nem, hiszen egy tisztességes lánynak a gondolatai is tisztességesek. Rafael papa szépen lassan oltja el a lámpákat, amelyek a falon függenek, és arany színűk szétolvad, amint elhalványodik, akár a folyékony karamell. Három már elaludt amikor csendesen fordítom oldalra a fejem és csak nézem őt.A vidám mosolyába belekapaszkodva a sajátomat adom én is neki. Végül az utolsó lámpák is elalszanak, és a háttérből az ósdi, kissé már viharvert vetítőgép hangos kerregése közepette megkezdődik a film.


Még dermedten, szinte önkívületi állapotban, teljesen a film hatása alá kerülve nézem a stáblistát, amint pereg, a lámpák pedig szépen lassan újra fénybe burkolják a kis termet. Szinte alig néhány beszélgetnek, és ahogy én, a legtöbben a film hatása alá kerülnek. Le sem tudnám tagadni, hogy az utolsó tíz percet csendesen zokogtam végig.Csak hagytam, hogy a könnycseppek legördüljenek az arcomon,és a párás tekintetem csak a film váltakozó fényei között vált tünékeny gyémánt harmattá. A legtöbb ember feláll a székből, én azonban még nem tudok. Mintha odacövekeltek volna. Csak nézem a betűket, amint végigfutnak a vetítővásznon, és hallom, ahogy körülöttem lassan oszlik a tömeg.Végül ha nehezen de Tommy felé fordulok.Keze a kezemet magához húzza, ajka apró csókot lehel a kézfejemre.
- Ez annyira….gyönyörű és megható és fájdalmas és csodás volt.Ők ketten…..ők ketten az életben is egy pár? Mármint a főszereplő lány és a fiú. Nagyon szépek mindketten, és csodálatosak voltak. Azt hiszem ez lesz a kedvenc filmem. Ha bármikor is újravetítik el fogok jönni és meg fogom nézni.Majd spórolok rá….- és rád fogok emlékezni….teszem még hozzá magamban, de már a gondolat is pirulásra késztet.
- Nem nem nem…..én köszönöm neked, hogy elhoztál erre a filmre.- tiltakozom sietősen, nyomatékképpen pedig megragadom a kezét a mellkasom felé húzom,ott tartom a szívem környékén. Úgy ver az én drága ketyegőm, mint akit üldöznek.
- Kicsit olyan ez a film, mint mi ketten. Csak mi nem időben születtünk más körülmények közé, hanem úgy alapvetően. Tudod Tomasító, ha spanyol lennél, és a Soldado negyedben élnél, akkor nagy az esélye, hogy addig könyörögnék a bátyáimnak, amíg hivatalosan meg nem engednék, hogy randevúzzam veled. Többet. Többször. Ha itt élnél akkor én….- megakadok, mert rájövök, hogy most én vagyok aki átlépte azt a bizonyos határt, amit egy tisztességes, Soldado negyed beli lány soha nem lép át, ha meg akarja őrizni a becsületét. Kedvelem Tommy-t…..talán jobban is  mint bármelyik spanyol fiút a negyedből, aki korban és életvitelben is jobban illik hozzám.
- ….akkor te lennél Alex, akinek állandóan leveleket hagynék a ládában.- fejezem be végül majdhogynem alig hallhatóan a mondanivalómat.Felállok a székből és húzom magammal őt is.
- Gyere, indulnunk kell! Húsz perc múlva Momma Manuela bezárja az ajtókat, és akkor se ki se be senkinek! Nagyon szigorú, de alapvetően egy imádnivaló asszonyság. Csak kérlek, ezerféleképpen dicsérd meg a roppant színes és a szivárvány minden színében pompázó ruhakölteményét.Hiú nőszemély, akit a bókok éltetnek, de egyébként aranyból van a szíve.Te viszont le fogod venni a lábáról, ebben biztos vagyok. Engem is levettél.- eszem még hozzá hátrafordulva, de már kifelé haladva.A kijárat mellett Rafael papa már vár, kezében ott a liliom amelyet megőrzött nekem a film idejére, és derűsen, a spanyol emberekre jellemző higgadt életszeretettel kíván minden szépet az est hátralévő részére.
- Azt hiszem ez a film többről szólt mint két ember különös és majdhogynem lehetetlen szerelméről. Tudod mit gondolok?- pillantok rá kíváncsian oldalról ahogy magunk mögött hagyjuk a mozit, én pedig vidáman lóbálom magam mellett a tőle kapott virágot.
- Hogy ez a film a hitről és a kitartásról szólt.És  végtelen reményről. Hogy nem számít mennyire nehéz, hogy mennyire mondják mások, hogy lehetetlen valami.Talán elképzelhetetlen. Te mégis küzdesz szüntelen, megállás nélkül. Küzdesz valamiért, amiben hiszel.- az utcai lámpák fénye lassan felébred, és bár még csak szürke kontúrok rajzolják körbe a világot,és minden elhalványulón, mégis látható, a közelgő este már a horizont alján terpeszkedik. Egy óra múlva sötét lesz.
Tizenöt perc kényelmes séta végén érjük el a kissé rozoga, de vidám színekre festett falépcsők tetején pompázatosan terpeszkedő fukszia homlokzatú épületet.
Momma Manuela egyetlen és hamisítatlan tradicionális táncháza.Hirdeti büszkén a felirat, mely mellett egy óriási molinó-n maga Manuela mosolyog vidáman, fiatalon, húsz évvel évvel korábbi kiadásban és legalább ennyi kilóval kevesebben. Kissé bátortalanul pillantok Tommy-ra, és az épület felé biccentek.
- Most még meggondolhatod magad. De valami olyasmit szeretnék neked mutatni, amelyet nem hiszem, hogy bárkitől láthattál itt Mexikóban. Kevés helyen tanítják, még kevesebb helyen járják már az eredeti, hamisítatlan változatát, de ha valakinél, akkor Momma-nál egy igazi élményben lesz részed. A partnered benne pedig én leszek. Mi mexikói lányok szinte a vérünkben hordozzuk ezt a táncot….legalábbis ez róla a közvélekedés, de tény, hogy én szinte pillanatok alatt megtanultam.- magyarázom, miközben, ha nem mutat bármiféle ellenállást, a színes lépcsőfokokon felsétálunk a főbejárat felé.
- Mondd csak Tommy….hallottál valaha a Jarabe Tapatio nevű táncról?- érdeklődőm félrebillenő fejjel, kíváncsian, teljes figyelmem neki szentelve.

code by Chocolate cookie

Thalia & Tommy

Nem kerülte el a figyelmét Tommynak, hogy a lányt mennyire megérintette a történet, nemhogy a film utolsó tíz-tizenöt perce. Hazudna a fiú, ha azt állítaná, hogy őt nem ütötte szíven a vége, de számára a mozizás közbeni könny-eregetés egyfajta tabunak számít. Nem néz le másokat, ha megkönnyeznek egy-egy jelenetet, de neki egyszerűen nem megy. Ha otthon van egymagában, vagy akár a moziban messze a többi filmnéző társától, akkor már ő is könnyebben el tud érzékenyülni, amit egy percig sem tart cikinek, vagy gáznak. De egy randin akármennyire is szorítják a torkát az előtörni készülő könnyek, nem fog utat engedni nekik. Ez Tommy, és a legtöbb férfitársának a hülyesége, senki nem nevelte beléjük. Ami azt illeti, Thomas esetében ez éppen ellenkezőleg történt. A szülei már gyermekkora óta arra tanították, hogy ne féljen kimutatni az érzéseit. Ez nem a gyengeségnek a jele, hanem annak, hogy ő is ugyanolyan ember, mint bárki más. Érzésekkel, álmokkal, vágyakozásokkal. A kivétel persze mindig erősíti a szabályt, egy-egy tanárának, vagy évfolyamtársának nagyon szívesen az arcába mondaná, hogy mekkora tahók – és ez még az illendő fogalmazás -, ezt mégsem teheti meg.
A film utolsó perceiben legalább három, vagy négy darab zsebkendőt nyújt át a lánynak, hogy inkább erre folyjanak a könnyei, semmint arra a szép ruhájára, amit a ma estére kiválasztott. Megvárja, míg a film hatása alól kicsit magához tér Thalia, és addig igyekszik nem kibillenteni a gondolataiból, illetve érzéseiből. Hagy neki egy kis időt, hogy feldolgozza, amit látott, és amint elegendőnek érzi ezt az időt, odafordul hozzá, lágy csókot lehel a kézfejére, és őszinte köszönetet mond – a szavai szűkek, a mögöttes tartalomban azonban ott fekszik, hogy hálás mindenért, amit eddig adott neki Thalia, és amit ez után fog adni neki.
- Velem is eljöhetsz még, ha szeretnéd. Bárhová mész, én ezer örömmel elkísérlek - nem mintha szavakkal ki lehetne fejezni az erre való hajlandóságát. Nem szokása rövid időn belül többször is újranézni egy filmet, de Thalia kedvéért úgy érzi, bármire képes lenne. Neki nem a foglalkozás a lényeg, hanem az, hogy vele legyen. Az életének ezen a pontján abszolút, és kérdés nélkül szüksége van ennek a lánynak az ártatlan tisztaságára, az álmodozására. Sokszor érzi úgy, hogy túlságosan elzüllött az egyetemi évek alatt – még ha ezzel külső szemlélő nem is értene egyet -, és most Ő lehet az, aki kicsit visszahozza a Földre. Akivel újraértékelheti magát, az életcéljait, a kapcsolatait, és aki felvilágosíthatja róla – még a tudtán kívül is -, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben. Hogy nem csak annyiból kell állnia az életnek, hogy élünk, és túlélünk, hanem hogy minden napot teljes mértékben kihasználunk, hogy reménytelien tekintünk a holnap felé, és hogy boldogan reflektálunk a tegnapra. Lehet, hogy lassan már túl sok mindent beszél be magának Tommy, de ezt se tartja rossz dolognak. Ez is csak azt mutatja, hogy mennyire nagy hatással volt rá már ez a pár hét is, amit eddig eltöltött Veracruzban. - Hogy a kérdésedre is válaszoljak, nem, nem egy pár Keanu és Sandra. Bár ahogy hallottam az interjúkból, mindketten tetszettek egymásnak, csak egyikük sem vallotta be a másiknak. Ez mondjuk erősen megmagyarázza a kettejük kémiáját. A házibuli idejekor készült jelenetbe még mindig beleborzongok - mert a hibái ellenére van egy dolog, amit még a film gyűlölői sem tagadhatnak le: mégpedig, hogy mindkét színész életének egyik legjobb alakítását hozta, ami már magában is maradandóvá tud tenni egy-egy filmet. A játékidő alatt nagyon sokszor érte megvilágosodás Tommy-t. Neki is hasonló, ha nem ugyanolyan érzései vannak Thalia iránt, mint amit a filmben látott a két főszereplő között - még annak ellenére is, hogy alig pár hete ismeri a lányt. Nem gondolta volna, hogy valaki, valaha ilyet fog kiváltani belőle, de tessék. Úgy fest, mégis igaz a mondás, hogy a szerelem ott talál meg igazán, ahol és amikor a legkevésbé számítasz rá.
- Annyira imádlak - neveti el magát, de ez inkább fogható arra, hogy ha kínos helyzetbe kerül, mindig ilyen reakcióval próbálja a helyzetet kezelni, mintsem arra, hogy humorosnak találta volna, amit mondott. - Te pedig a Kate, akiért mindig, minden téren megérné küzdenem - feleli mosolyogva pár pillanattal később, mikor sikerült végre összeszednie magát a bókot követően. Hogy a szavainak további komolyságot adjon, még egy kisebb puszit is nyom a leányzó arcára, mielőtt ismételten a kezéért nyúlna, hogy az ujjaikat összekulcsolva haladhassanak a következő úticéljuk felé.
- Megdicsérni a ruháit, értettem - bólogat egyetértően, még annak ellenére is, hogy tudja, valószínűleg teljesen más fogja fogadni a színek tekintetében, mint amit elsőre elképzel maga előtt. - Ne mondj ilyen szépeket, drágám, mert a végén még el is fogom hinni őket - teszi hozzá Thalia megszólalásának végére reagálva, nagy mosollyal az arcán, ahogy lassan kiérnek a teremből, és az épületből. A jegyárus további szép estét kíván nekik, amit hallván Tommy is hasonló jókat kíván a férfinak, hogy aztán újra átadja az irányítást a lánynak.
Örömmel, és mosollyal az arcán hallgatja a szavait, amivel továbbra is a filmet illeti. Nem gondolta volna, hogy ilyen hatással lesz rá, de ezt a legkevésbé sem tartja rossz dolognak. Ha majd egyszer haza kell utaznia, és nem fog tudni itt hagyni semmit, amivel Thalia emlékezhetne rá, ez a közös filmélmény mindenképpen olyasmi marad, amit egyikük sem fog elfeledni. Az ilyen filmek alapvetően nagyon távol állnak Tommytól, és ha ebben sem egy felettébb érdekes időparadoxon lett volna a konfliktus mindenkori alapja, akkor valószínűleg sokkal keserűbb szájízzel vélekedne róla. Megvoltak a maga problémái, de a filmeknek nem is kell, hogy túlságosan mélyreszántó gondolatokat hordozzanak magukban. Olyan ez, mint a fantasy, mint műfaj. Egyik oldalon ott van A Gyűrűk Ura, ahol többnyire kiszámítható a történet, és ott van a Trónok Harca, ami a váratlan fordulataival próbálja imitálni az életet – és meglepően jól teszi. Ettől azonban nem lesz egyik sem jobb, vagy rosszabb, csupán más. Nem véletlen fantasy a műfaj neve – és épp ezért sem szükségszerű a realizmus. Szerencsére Tommy annál azért jóval egyszerűbb, minthogy fennakadjon az ilyen apróságokon, mint az előbb említett paradoxon. Ő szórakozni jár moziba, nem azért, hogy kielemezze őket. Azt majd megteszik a kritikusok, meg akiknek fizetnek érte.
- Ha egyszer eljössz Amerikába, neked filmelemzőnek kell lenned. Üdítő újdonság lenne ilyeneket olvasni egy álmodozótól, semmint a begyöpösödött, koros, mogorva vénemberektől, vagy a mindent-jobban-tudok fiataloktól - jegyzi meg mosolyogva. - El nem tudnám mondani, hogy mennyire örülök, amiért tetszett neked ez a film, és hogy ilyen mély nyomot hagyott benned. Remélem én is legalább hasonló sikerekkel fogok járni - szándékosan nem teszi hozzá, hogy az elkövetkezendő hetekben, vagy hónapokban, mert már abba is belesajdul a szíve, ha csak rágondol. Olyan boldog most Tommy, mint amilyennek már régóta nem érezte magát. Tudja, hogy van abban valami fura szépség, hogy tudják, ez véget fog érni, de ettől még egy cseppet sem lesz könnyebb. Küzdhetne azért, hogy ez működjön közöttük, a helyzetük azonban túlságosan különbözik, hogy erre valódi esélyt lásson. Most, jelenleg itt, 2018 nyarán nincs ezzel gond, de ahogy az eddigi életük, úgy a jövőjük is más-más medrekbe fogja őket sodorni. Örülne, ha még egyszer visszatérhetne ide Veracruzba, ahogy annak is, ha Thalia eljönne Amerikába, de ezek közül egyik sem fog belátható időn belül megvalósulni. Sajnos ilyen világban kell élniük.
- Hallani éppenséggel hallottam róla, de azt már nem tudnám nyugodt szívvel elmondani, hogy tudom is, mi az. Arról meg inkább ne is beszéljünk, hogy a tánctudásom az milyen szinten van. Sok mindenhez értek, drága Thaliám, de a tánc nem tartozik közéjük. Talán a lassúbb, keringő-féle táncok azok, amikhez még van is valami affinitásom - a szórakozóhely pedig megint egy teljesen másik világ, ami még csak említést sem érdemel ebben a beszélgetésben. Oda nem tánctudás kell, oda csak az, hogy elengedje magát az ember, és úgy csápoljon, ahogy csak erejéből telik – illetve a józanságából. Nem mintha Tommynak szüksége lenne alkoholra, hogy jól érezze magát, de tény és való, hogy a gátlásait még jobban le tudja vetkőzni ő is, ha van a háttérben egy kis égetett szesz. De ha az emlékei nem csalnak, akkor a Thalia által említett tánc közel sem tartozik azok közé, amikben ő otthon érzi magát. Egyáltalán létezik itt Mexikóban olyan, ami nem pörgős, és energetikus?
- Előre is bocsánatot kérek az elkövetkezendő bénázásomért. Igyekszem gyorsan tanulni, követni minden léptedet, és nem szégyent hozni rád - mosolyogva, és viccelődve mondja neki ezeket a szavakat, apró csókot lehelve a kézfejére. - Mit kell tudnom, mielőtt bemegyünk? - érdeklődik továbbra is lágy, kedves mosollyal az arcán. Függetlenül ettől azonban nem tudná letagadni, hogy van benne egy kis félelem… de inkább izgatottság. Izgatott, hogy vajon mi fog rá odabent várni, mire kell felkészülnie, és hogy hogyan fogja tudni a legjobbat kihozni magából – nem azért, hogy a saját egóját növelje, hanem hogy a partnerének is olyan élményt adhasson, amit nem fog elfelejteni. Az izgatottsága pedig inkább abból fakad, hogy ő mégiscsak egy kívülálló ebben a környezetben. Nem ismeri a kultúrát, nem ismeri a szokásokat, és a vérében sincs meg az az életérzés, amit Thalia említett neki. Az egyetlen mentsvára, hogy szerény véleménye szerint mindenhová kellően könnyen be tud illeszkedni, és ha olyasmiről van szó, ami érdekli, akkor a tanulási sebességgel sincs gondja.

Verano ligero en Veracruz

 

A törött épület tetejére tilos volt felmenni. A mama szigorúan megtiltotta, ahogy a negyedben minden szülő egyik legfontosabb intése az volt minden reggel: “Aztán meg ne tudjam, hogy a törött épület tetejére mászol fel! Nem érdekel, hogy a többiek is!” Persze sosem fogadtuk meg. Olyasmi volt ez, ami bennünket, gyerekeket összekötött a negyedben. A bátorság és az összetartozni vágyás próbája. Egy évtizedek óta csak málló, foszladozó rombolódó épület volt ez, ami valamikor régen fagyasztott holmik raktáraként funkcionált. A komplett hűtési hálózat egy napon felmondta a szolgálatot, a tulajdonosnak pedig sokkal többe volt megjavítani, mint amennyi hasznot egyáltalán hozott, így egyszerűen otthagyta ebek harmincadjára. Úgy húsz éve az önkormányzat visszavette saját tulajdonába az épületet, de igazából nem kezdett vele semmit. A nevét onnan kapta, hogy szinte minden cserép a tetején már elmozdult, eltörött, a fűvel, gazzal és mohával benőtt kőkockákon, amelyek egykor járdák voltak, ott hevertek apró szilánkokra zúzva az ablakokból kihullott színes üvegek. Úgy nézett ki mintha valaki összetört volna egy óriási kaleidoszkópot és annak szilánkjai ezerfelé hullottak volna.Maga az épület tartószerkezete sem volt már a legstabilabb, éppen ezért pár évvel ezelőtt egyszerűen életveszélyessé nyilvánították és tilos volt megközelíteni. Ám a Soldado negyed gyerekeit éppen ez vonzotta.Igazából már a mama sem nagyon emlékezett rá milyen volt fénykorában az épület, de lassan a második generáció is felnőtt úgy, hogy ez a hely lett számára valami olyasmi, amivel kinyilváníthatta a bátorságát.
Alapvetően sosem voltam szófogadatlan gyerek, sosem mondtam ellent az intő szónak, és hallgattam a szüleim vagy éppen Lupita mama minden intő szavára. De a törött épület más volt. Oda egyszerűen el kellett menni, oda egyszerűen fel kellett mászni, végig kellett menni a színes üvegekkel borított járdán, hogy csak úgy csikorogtak a talpam alatt. Összegyűlni a többiekkel, egyetlen gyertya fénye mellett csak csendben hallgatni a tetőn kuporogva, vagy éppen nappal lógatni a lábunkat, valamelyik ablakból, és figyelni a negyed gombakalapra hasonlító,egybeérő, foldozott házait. Olyan volt innen nézve a világom, mint egy hatalmas patchwork szőnyeg, amelyhez minden időben valamit hozzátesznek, valamit elvesznek, és mindegyik apró kis részlet egészen más, mint a többi. Nincs két egyforma ház, a színek és anyagok végtelen tengere, amely valahogy mégis olyan megnyugtató egésszé válik, minél több időt tölt itt valaki, vagy minél tovább szemléli. Van akit a szerelem hozott ide, van akit a nincstelenné válás, van aki ide született és bár a lelke mélyén néha elvágyódik, ha lenne lehetősége, minden bizonnyal visszafordulna félútról.
- Egy napon elmegyek majd innen, Thalia. Egy napon híres építész lesz belőlem, és majd ha visszajövök, egy új Soldadot tervezek. És új házat a szüleimnek és a testvéreimnek. De a nagy avokádó fát nem fogom kivágni. Még a dédapám ültette, és ott áll a házunk udvarának közepén. Mert a jó dolgokra vigyázni kell. Ha építünk, akkor nem kell feltétlenül rombolni, csak újragondolni a régivel együtt.- ezek a mondatok egy tavaszi reggelen hangzottak el Sebastiano szájából, aki az osztálytársam volt, de valószínű a következő, záró évet már nem a negyedben fogja végezni, mert akkor nem mehetne egyetemre. Az itteni középiskola arra volt jó, hogy valamiféle alapot adjon, de a felvételihez kevés lett volna. Ezért is volt olyan nehéz innen kijutni még tanulás árán is. Igaz nagyon kevesen voltunk, akik egyáltalán eljutottunk a középiskola végéig.
Az jut eszembe a moziban, a film végén, hogy mennyire igaza volt akkor, a törött épület tetején Sebastiano-nak: nem szabad a régi dolgokat hagyni elveszni, sokkal inkább megőrzni belőle minél többet. Ki tudja, hogy a múlt mit fog nekünk üzenni. Sebastiano elment a negyedből és már jó ideje nem hallottunk róla, de nincs kétségem affelől, hogy meg fogja valósítani az álmait. Kitartó, szívós és jó ember. Bár Guillermo mindig azt szokta mondani, hogy a jó embereket a világ felfalja, megrágja, és kiköpi. Mert a jó emberek mindig azokat vonzák, akik nem érdemlik meg a bennük lakozó értéket. Nem tudom ez vajon így van vagy sem, de azt tudom, hogy Tommy jó ember, és én sem tartom magam olyannak, aki ezt kihasználná. Talán mégis vannak kivételek?
- Mármint megnézni ezt a filmet még egyszer? Ó, lehet ilyet?- elkerekedett szemekkel nézek rá, kicsit talán naív hitetlenkedéssel az arcomon. Apró pír színezi az arcom csontját, és nevetve hajtom le a fejem, hogy leplezzem a zavaromat.Aztán felnézek rá.
- Igen, nagyon szívesen megnézném még egyszer. Veled.- igazából szeretném azt mondani, hogy ez a film nekem már vele lesz összeköthető, noha nem nagyon hiszem, hogy valaha eljutok majd ilyen módon a moziba, ahogy most vele. Nekünk az túl drága. Még az elemi iskolában többször is megfordultam itt, de csak azért, mert az iskola számtalanszor adott jegyeket a jól tanuló diákoknak. A Hamupipőke miatt sok estén keresztül tanultam szinte megállás nélkül, hogy eljuthassak. Apró vágyak egy olyan világban, ahol egy mozijegynek hatalmas értéke van egy kislány számára. Egy olyan mesére, ahol csupán egyetlen éjszakára, de mégis hercegnő válik a szegény lányból. Szerettem ezt a mesét, mert kapaszkodó volt, remény és hit arra nézvést, hogy egyszer talán nekem is szerencsém lesz. Egyszer talán valakinek az üvegcipellője az én lábamra fog illeni.
Magával ragad az a gondolat is, hogy ha valóra válhatna a kettőnk filmje, akkor ő is éppen úgy akarná ahogyan én. Tommy olyan fiú lehet, aki talán a külvilág számára nem feltétlenül teszi láthatóvá az érzéseit, vagy éppen a gondolatait, de ha olyan valakivel találkozik akit érdemesnek talál rá, akkor szélesre tárja a kapukat, és nem csupán beenged a világába, hanem egyenesen körbevezet benne, mindent megmutatva. Megtisztelőnek érzem, és egyszersmind hízelgőnek. Egészen magával ragad, megrészegít ez az este, ahogy magunk mögött hagyva a mozit, sétálva indulunk tovább. Lassan derengőn hagyja maga mögött a poros nyári napot a negyed, a lebukó nap fényében még nevetve kacsingatnak a házak tetején pörgő szellőztetők. Érezni lehet a frissen locsolt kertek harmatát, az este beköszöntével szirmukat nyitogató violák, és lusta kisasszonyok mámorító, zamatos aromáját. Keveredik a főtéren lassan bezáró, utolsó burítókat sütő Habass étkezdéjéből felcsapódó fokhagymás-babos párával.Van valami bájos és szegényes romantikája az egésznek, de én mégsem bánom, mert Tommyval lehetek. Előre fáj és bánt, hogy olyan hamar véget ér majd az egész, miközben azon kapom magam, hogy már hazafelé tartunk.
Nyelek egy nagyot, és oldalról sandítok rá, az arcom elé emelve egy pillanatra a virágot, amelyet tőle kaptam. Úgy vigyázok rá, úgy óvom. Remélem ki fogja bírni az este végéig, meg akarom őrizni. Mindig emlékezni akarok erre az americano fiúra.
- Nem csak a film hagyott bennem nyomot Tomasító, hanem te is. Olyan ember vagy, aki ha belép a boltba még a csengő is másképp csilingel az ajtó felett. Vidámságot hozol magaddal. És akkor is mosolygok, ha előtte két perccel még valami komoly dolgon törtem a kobakom.- ráncolom a homlokom játékosan, még az orrom is mozgatva hozzá, mintha elő akarnám adni hogyan szoktam belemélyedni a kimutatásokba, vagy fuvarlevelekbe, amiket   Juan Diego hagyott ott nekem rendbetenni, és lefűzni.
Nem tudom Tommy hol hagyja a gondjait, vagy éppen a problémáit, amikor bejön hozzám, pedig én azokat is szívesen meghallgatnám. Lehet nem tudnék neki tanácsot adni, lehet nem tudnám megoldani, de meghallgatnám. Néha az is sokat segít. Ha valakinek elmondhatjuk.
- Amerika….- sóhajtok fel álmodozón, és a távolba nézek, valahova a negyed határa felé, amelyen túl még csak néhányszor jártam, akkor is rövid időre, és leginkább a mamaáékkal, valamiféle családi ügyben. Legutoljára egy éve Tobias bácsikám temetésén.Rokonoknál szálltunk meg, de nem éreztem jól magam. Úgy éreztem kinéznek bennünket, pedig egykor ők is a Soldado negyedben éltek. Sokan elfelejtik honnan indultak.
- Ha egyszer eljutok Amerikába, ezt a filmet mindenképp meg fogom nézni. Olyan igazi amerikai moziban. Ahol vörös bársonyos, hatalmas fotel szerű székek vannak, és a filmhez adnak kólát és pattogatott kukoricát is.Lucrezia szerint legalábbis, mert neki él Chicagoban egy rokona, aki egy moziban dolgozik.Chicago. Sosem jártam még ott. Egyszer megnéztem a térképen.Több mint kétezer mérföld.Kimondva is sok, igaz? Te messze laksz Chicago-tól Tommy? Még sosem kérdeztem hol is laksz pontosan.- nem is tudom szabad ilyet kérdezni, vagy ez már túl tolakodó, de úgy érzem, hogy van közöttünk valami apró, valami izgalmas, valami kimondhatatlan rezgés. Amibe jó megkapaszkodni, amire jó felaggatni kettőnk emlékeivel telepakolt kis erszényeinket, és abból csemegézni majd néhanap.
Momma Manuela táncházának épülete pontosan tükrözi alapvetően a bent uralkodó hangulatot. Nem csupán mexikóiak vannak itt, hanem olyanok, akik látogatóba jöttek, vagy áttévedtek Veracruz olyan részeiből, ahol inkább a kultúra túlságosan vegytiszta és hamis élményével próbálják őket elcsábítani. Pedig valódi, és hamisítatlan élet az efféle helyeken van.
- Hm….akkor ez olyasmi lesz, amit velem fogsz először kipróbálni, Tomasító. És bevallom, hogy ezt a táncot korábban még sosem táncoltam, csupán egy emberrel, az is a bátyám volt, Eduardo.Azt szokták mondani, hogy minden mexikói lány ezzel a tánccal a vérében születik, és tizenöt évesek vagyunk, itt a negyedben amikor megtanuljuk. De idegennel csak akkor táncolhatjuk, ha úgy érezzük valóban adni szeretnénk neki valamit. Magunkból.Én pedig ezt most neked szeretném adni. Gyere!- nyújtom felé a kezem, és ha belesimítja a sajátját, elindulunk a lépcsőkön felfelé a bejárati ajtó felé. Elől megyek én, őt húzom magam magam után, bár túlságosan nem okoz nehézséget, jön ő velem. Nevetve vetem hátra a fejem, és fordulok vissza a vállam felett.
- Egyébként mindenki tud táncolni, csak meg kell találni magában a saját ritmusát. Ez néha több idő, néha kevesebb.Nem leszel béna, ne aggódj!- végül megtorpanok a bejáratnál a kérdését hallva, majd mielőtt belépnénk az ajtón, elé állok.A szabad kezemmel még mindig a kezét fogom,közelebb lépek hozzá és elengedem. Biztatón, óvatosan gyengéden simítok végig az arcán. Nincs mögöttes tartalma, hacsak nem a törődésem, és érzéseim apró kis fuvallata az, amely érintésem után otthagyja nyomait a bőrén.
- Jól van. A Jarabe tulajdonképpen egy férfi udvarlása a nő felé. A nő persze úgy tesz mintha vissza akarná utasítani, de valójában a férfi kitartására kíváncsi, hogy mennyire fontos a számára. A tánc elején a férfi és a nő hozzá sem érnek egymáshoz.A férfinak a háta mögött van a keze, a nő pedig a szoknyáját fogja két oldalt és lobogtatja azt. Így ni.- csippentem meg a ruhámat két oldalt, majd ide-oda mozgatom, mutatva tényleg nagyon óvatosan és szinte csak pár másodpercig a mozdulatot.
- Aztán a férfi ledobja a kalapját a földre. A nő lehajol érte, felveszi azt, majd a fejére rakja. A férfi pedig átlendíti a lábát a nő felett, ezzel jelezve, hogy immáron hozzátartozik. Ekkor érhetnek egymáshoz, és kéz a kézben táncolnak tovább. Nagyon vidám maga a tánc, és gyönyörű a mondanivalója is. Tetszeni fog neked, biztos vagyok benne. És itt vagyok én is, ugyan mi baj lehetne?- nevetek, és biztatón fogom meg újra a kezét, tolva be magunk előtt a színes, égszínkékre festett lengőajtót.
A zene mindent átjár, beborít, és szinte magával ragadja az embert.Olyan leszek hirtelen, mint egy jókedvű, csintalan gyerek, szinte futva teszem meg a nagyteremig az utat, és a függönyt félre lendítve belépünk…..
Odabent színorgia fogad bennünket. Tulajdonképpen a falakon lévő paradicsom madarakat, színes ruhákba öltözött mexikói táncosokat ábrázoló freskók mellett a bútorok is ezerféle színűre vannak festve, Nincs két egyforma árnyalatú ülőalkalmatosság, de még a zenészek hangszerei is ezer színben pompáznak. Vidám zene pattog ütemesen, és a mindig mosolygós, termetes Momma Manuela, mikor megpillant bennünket egy széles vigyorral indul meg felénk. A tarka china poblana ruhája csak úgy billeg minden irányba hullámozva, ahogy felénk közeledik.
- No lám! Hát nem hiszek a szememnek! Thalia….a Barrera család legszebbike! Isten hozott lányom! bár hozzá kell tenni, hogy a bátyáid is szemrevaló fiatalemberek lettek.! Kezdhetnek is reménykedni a  Soldado beli hajadonok, vajon melyiken akad meg a Barrera fiúk tekintete?- mély, érces, mégis kedves hangja szinte elénk terül. Jókedvű, dallamos és nagyon barátságos. Húsos ujjaival megcsipkedi az arcom, majd elismerően fordítja szurokszín tekintetét Tommy-ra.
- Hát te ki vagy americano fiú? Még sosem láttalak errefelé, pedig sokan megfordulnak nálam.- alaposan megnézi magának Tommy-t, gyakorlatilag tetőtől talpig felméri, az idős mexikói asszonyok mindent látó pillantásával.
- Mi járatban vagytok nálam galambom? Éppen csak ideértetek, mert hamarosan zárom az ajtót, és indul a mulatság.
- Jarabe-t szeretnék járni. Tomasítóval.- jelentem ki kicsit félszegen, miközben oldalról a fiúra sandítok.Azt hiszem az arcomra van írva, hogy milyen érzések kavarognak bennem. Hogy egyetlen nyár, egyetlen hónap elég volt ahhoz, hogy ha rövid időre is, de elmondhassam, beleszerettem ebbe a fiúba, és még ha tudom is, hogy el fog majd egy napon menni, ez az érzés számomra fontos. Most nagyon fontos, és szeretném ha úgy emlékezhetnék rá, mint a fiúra, akinek neki adtam életem első Jarabe táncát, amit nem családtaggal jártam.
- Óóóó hát értem!- valóban érti, tudom, hogy látja, és ahogy Tommyra néz, talán pontosan az én érzéseim tükörképét látja, vagy valami hasonlót.
- Ez esetben keresünk ennek a fiúnak egy kalapot.Szép szál legény vagy, meg kell hagyni! Na gyertek be galamocskáim! A kis teremben lesz a jarabe ma este, odamegyek veletek. Az első, az mégiscsak az első.Tudod ám ezt ugye Tomasító?- néz rá Manuela a fiúra, és azt hiszem a kérdésének nem csupán más mögöttes tartalma is van, hanem valamiféle finom védelem is csendül benne.Ha tudnám ezt, elmondanám, hogy nincs mitől tartania,Tommy nem olyan mint a legtöbb americano. Ő más. Érzem.Ujjaim újra Tommy ujjai közé fűzöm és mosolyogva intek a fejemmel, hogy kövessük Momma Manuelat a kis terembe.

code by Chocolate cookie

Thalia & Tommy

- Áll az alku. Akkor meg is beszéltük az egyik leendő randevúnk apropóját - nyugodt szívvel mondja ezeket a szavakat, mert tudja, hogy Thalia sem csak a mai estére tervez vele. Az idő akkor telik a leggyorsabban, ha olyasmit csinálunk, illetve olyasvalakivel csináljuk, amit, vagy akit szeretünk – így ez a nyár valószínűleg három hónap helyett maximum három hétnek fog tűnni mindkettejük szemében. Meg kell ragadniuk minden alkalmat, hogy maradandó emlékeket hagyhassanak maguk mögött. Biztos, hogy ezzel csak még nehezebbé fog válni a későbbi elválásuk, de ahogy a gyász, úgy ez az érzés is el fog egyszer múlni. Az idő ilyen téren nagyon jó gyógyírként tud szolgálni. Nem arra fognak visszaemlékezni, hogy milyen rossz volt annyi együtt töltött, boldog pillanat után külön utakra lépniük, hanem a nyár alatt megélt közös élményeikre. Az egyik legnehezebb dolog elengedni valamit, ami az ember szívéhez nő – néha azonban ez egy olyan szükséges rossz, amit elkerülhetetlen meglépni a jellem fejlődése érdekében.
- Örülök, hogy így gondolod, Thaliám. Igyekszem ezt a jó szokásomat megtartani. Szeretnélek mindenestül megismerni az elkövetkezendő hónapokban, de ez nem jelenti azt, hogy látni szeretném, milyen az, ha szomorú vagy. Ha rajtam múlik, erre nem fog sor kerülni - „legalábbis addig, míg búcsút nem kell vennünk egymástól” – de ezeket a szavakat már inkább lenyeli, mielőtt idejekorán megszegné az ígéretét, és elrontaná a jelen örömteli pillanatait. - De egyébként én ilyen vagyok. Vannak rossz napjaim, de azokhoz is igyekszem a lehető legpozitívabban hozzáállni. Rövid az élet, ráadásul egy lehetőségünk van annak megélésére is, ezért inkább állok hozzá ugyan a realitástól nem elszakadva, de nem is pesszimista, negatív módon - bár erre a részére valószínűleg magától is rájött már Thalia, ahogy az eddigi találkozásaik alatt megismerhette Tommyt. Akármikor betért a boltba, nem volt olyan, hogy ne mosolyogva, ne kedvesen, mégis játékosan üdvözölje a leányzót és elegyedjen beszélgetésbe vele, és mindenkivel, aki éppen betért az üzletbe.
Amerika említése hallatán nem tudja elkerülni Tommy figyelmét, ahogy megváltozik valami a partnerében. Jól ismeri ezt a nézést, és ezt a sóhajt. Szeretheti ő akármennyire is az otthonát, a családját, de ott van benne az elvágyódás. Az esetében talán egy jobb élet reménye lebeg a szeme előtt, Tommy esetében azonban inkább az önállósodás, a felnőtté válás volt a cél, mikor véglegesen elköltözött otthonról, és olyan messzire utazott, ahol semmi nem állhatta útját annak, hogy új lappal kezdjen.
- Ó, tudom én, mennyi is az a kétezer mérföld. Körülbelül annyit utaztam én is idáig - legalábbis az autóút az biztos, hogy ekörül volt, egyszer kíváncsiságból megnézte. A távolság nem riasztotta meg, a 35-40 órás út már annál inkább. - De ha már itt tartunk, Chicago is körülbelül ugyanennyire van tőlem. San Diegóban lakok, Tijuana mellett - azért említi meg Mexikó egyik városát, mert így valószínűleg könnyebben be tudja határolni, hogy merre is van az említett helyszín. Nem várja el, hogy ismerje Amerika helyzetrajzát, mert ő sincs tisztában Thalia hazájáéval. Egyébként is sokszor mondják, hogy az amerikaiak borzalmasak földrajzban – ezt Tommy a maga részéről csak alátámasztani tudja. - De egyébként nem ott születtem, hanem Bostonban. Az pedig jócskán a kontinens túlsó felén van. Haza azonban valószínűleg már nem fogok menni, és nem is San Diegóban képzelem el a jövőmet. Az igazat megvallva nem is különösebben gondolkodtam ezen. Ha kapok egy jó ajánlatot, ahol valóra válthatom a céljaimat, akkor élni fogok vele, legyen az akárhol. Ha Amerikában, akkor ott, ha Európában, akkor ott. Nem szeretem röghöz kötni magamat - valószínűleg pont Thaliának nem kell elmondania, hogy ez azonban nem csak rajta múlik. Ahogy mondta, őt is az fogja elvezetni San Diegóból, ha egy jó lehetőség kínálkozik a számára, máskülönben marad ott, és helyben próbál szerencsét. Az élet nem áll meg, és ő pedig nem várhat arra, hogy az ölébe hulljon valami.
Mosolyogva issza a szavait, amint pedig a kezéért nyúl, óvatosan az ajkaihoz emeli, és mielőtt az útjukra indulnának, egy apró, sokatmondó csókot lehel a kézfejére. Ebben, és az ezt követő pillantásban benne van minden, amit szavakkal is elmondhatna, de a tetteivel, és reakcióival sokkal élénkebben tudja átadni. Hálás, és nem tudja elégszer megköszönni, hogy ekkora bizalmat szavazott neki. Hatalmas szerencséje van a leányzónak, hogy Tommy ezzel nem akar visszaélni. Ismer olyan embereket, akik csak a felszínen keresztül mutatják azt, amit Tommy a szíve mélyéről igyekszik – ők azonban pont ugyanazok az amerikaiak, akikről korábban beszéltek Thaliával. Ők azok, akik a csillagot is leígérik az égről, akik egészen addig a világ legtökéletesebb emberei, míg meg nem kapják azt, amit akarnak – aztán pedig azzal a lendülettel dobják el ezeket a hús-vér, érző nőket, mint egy használt zsebkendőt. Épp ezért is, ha kétkedve fognak rájuk nézni az elkövetkezendő hónapokban, de főleg Tommyra, nem fogja magára venni. Megérti.
Csendesen, figyelmesen hallgatja végig a táncnem leírását, és többé-kevésbé képes is követni az elhangzottakat, egy valami azonban megüti a fülét, amit aztán nem tud elengedni, és inkább szóvá is teszi.
- Várj-várj, nem értem. Lehajolsz a kalapért, a fejemre rakod, én pedig átlendítem fölötted a lábamat? A mexikóiak ilyen flexibilisek, vagy mit értek félre? - játékosan teszi fel a kérdését, ettől függetlenül teljesen komoly szándékkal. Valami fölött biztos elsiklott, talán a nyelvi különbségeknek köszönhetően. Egyébként is szeret biztosra menni, és akár háromszor-négyszer átismételni valami számára ismeretlent, hát még most egy számára teljesen ismeretlen táncformával kapcsolatban. Többet azonban mégsem kérdez, mert Thalia kellően jól lefestette, hogy mit kell tennie – legalábbis úgy érzi. Hogy ez tényleg így van-e, az rövidesen el fog dőlni.
Ahogy áthaladnak az ajtón, lényegében arcon csapja a kultúra, és a tánc szeretete, ami ebből a helyből sugárzik, szinte tapinthatóvá válik. Hirtelen nyugodtság, béke, és boldogság járja át Tommyt. Észre sem veszi, hogy ez mikor történik meg, de mikor Thalia egy röpke másodpercre hátratekint, azon kapja magát, hogy ugyanakkora örömteli mosollyal az arcán pillant vissza a barna szempárba, mint amivel őt illeti meg a lány.
Aztán szembe találják magukat valakivel. Nem vallaná be senkinek, de egy röpke pillanatra még meg is ijeszti a koros, erőteljes kiállású nőszemély, de ahogy szóra nyitja a száját, egyből elillan minden félelme. - Thomas Doss. Nemrég érkeztem csak a városba, és a nyár végéig nem is szabadul tőlem Veracruz - halkan felnevet, mielőtt újra megszólalna. - Örvendek a találkozásnak, Momma Manueláról Thalia mást sem tudott tenni, mint áradozni - kedves mosollyal fogadja a pillantását, és üdvözli őt vissza. Nem egészen tudja, hogy az idősebb korosztályt mégis milyen módon kellene megszólítania, vagy viselkednie a közelükben, így inkább nem is tesz sokat. A sejtése szerint ez is olyasvalami, ami jócskán különbözik az otthon jól bevált módszereitől. Inkább hagyja, hogy kettejük vezéreljék a történet fonalát, ő pedig addig háttérbe szorulva sodródik az árral.
- Tudom, persze. Azt hiszem - az utolsó elhaló erejű szavakat viszont már inkább mondja magának, semmint az asszonyságnak.
Rosszul érzi magát Tommy. Nem azért, mert ne élvezné azt, ahová keveredtek, vagy mert kényelmetlen lenne számára ebből bármi is, hanem azért, mert annak ellenére, hogy Thalia elmondta, mekkora jelentősége van ennek az első táncnak, Tommy valahogy továbbra is úgy gondolja, hogy nem teljesen érzi át ennek a jelentőségét. Ez az átka annak, ha két eltérő kultúra találkozik. Ami az egyiknek a világot jelenti, az a másiknak már-már mindennapinak számít. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne igyekezne megtenni mindent azért, hogy ezt az estét a lehető legfelejthetetlenebbé tegye mindkettejük számára. Nem tudja, hogy ez sikerülni fog-e, ő azonban minden erejével azon fog lenni, hogy így legyen. Elsődlegesen nem maga, hanem Thalia miatt.
- Remélem nem nézek ki túlságosan nevetségesen - szólal meg, miután a hölgyek kiválasztották a neki való kalapot. Tommy persze egy pillanatra sem feledkezett meg arról, amit Thalia a lelkére kötött a belépésük előtt, és amint lehetősége adódott, meg is dicsérte Momma Manuela ruhakölteményét. Még ha nem is értett volna egyet vele, akkor is megtette volna ezt az apróságot, de szerencsére az apró, ártalmatlan füllentéseit most is ráért maga mögött hagyni, nem volt rá szükség. Ennek ellenére nem tudja, hogyan álljon a kalaphoz, amit kapott. Sapkákat sem szokott különösebben viselni, nemhogy kalapot – és úgy érzi, hogy ezzel ahelyett, hogy beleolvadott volna a társaságba, csak még jobban kilóg belőle. Az összkép mérhetetlenül szokatlan számára. De ha Thalia, és Momma Manuela az áldásukat adja rá, akkor ki ő, hogy két ilyen nőnek a véleményével szembe menjen?
- Rád bízom magamat, Thalia. Igyekszem közben csalódást sem okozni - és amennyire lehet, átadni a mozdulataival, a pillantásaival az érzelmeit, amit iránta táplál. Pár szóval jellemezte számára a lány, hogy mire számítson, de egy dolog valamit megemlíteni, és egy teljesen másik azt megtapasztalni. Tommy azonban nem olyan, aki visszariadna egy kihívástól. Érzi, hogy a kettejük kapcsolata nem olyan lesz, mint az eddigiek, ez viszont nem jelenti azt, hogy nem fog igyekezni a csillagokat is lehozni az égről Thalia kedvéért. Már az este kezdte előtt is voltak érzései iránta, azóta azonban minden egyes perc, amit vele tölthet, egyre jobban belebolondítja ebbe a lányba. Ez olyan rossz dolog lenne?

Verano ligero en Veracruz

“Día de la Mariposa” ez volt az a nap, amiről mindenki tudta a Soldado negyedben mit is jelent pontosan. A nap, amikor felnövünk, a nap, amikor kinyílik számunkra a világ, legalábbis képletesen, mert valójában sosem változik semmi. Mégis szinte minden változik egyszerre. A nap, amikor minket ünnepelnek a negyedben, amikor a szegény otthonokban egyetlen estére minden tökéletesen szép és ragyogó lesz, akár egy tündérmesében. Sokan az utolsó pesoikat költik erre az eseményre, megint mások akár hitelt is képesek felvenni valamelyik kőkemény uzsorástól, hogy a gyermekük legyen a legtündöklőbb ezen a napon. Vannak azok akik nem tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget ennek a majd két évszázados hagyománynak, csak szép csendesen, a maguk szerény módján ünneplik meg. Mert kimaradni nem lehet belőle, hiszen a közösségformáló ereje, az, hogy mennyire lesz befogadó a negyed a gyermekeikkel szemben, azt senki nem vitatja el. A Pillangónap.Minden olyan házban ahol tizennegyedik életévét betöltött fiú vagy lány él, díszes pompába öltözik. Színes gyöngyök, szalagok, számtalan selyemvirág, tarka szövetekből készült lobogók kerülnek a falakra, az ablakokba, a homlokzatokat ezerszínű égősorral, lampionokkal díszítik. A tornácokra terítenek, az asztalokon ezerféle étel, gyümölcsök, sütemények, amelyek bárki számára elérhetőek, aki szeretné tiszteletét tenni a háznál, és a vendéglátásért cserébe áldást mondani az ünnepelt ifjú leányra, vagy fiúra. Ez az a nap, amikor a hagyományaik szerint felnőtté válunk, saját döntéseket hozhatunk, amelyet a családunknak figyelembe kell venni. A nap amikor nem kezelhetnek többé gyerekként, bár azt hiszem az utóbbi évtizedekben ez is alaposan megváltozott. A Pillangónap után változik valami, de mi mégis ugyanúgy gyerekek maradunk még a családunk szemében.
Aztán este nyolc órakor a negyed közepén található Santa Lucecita szoborral díszített szökőkút körül felállított pavilonban kezdetét veszi a bál. A lányok itt mutatják be először hogyan tanultak meg táncolni Momma Manuela tánciskolájában, a fiúk pedig azt, hogy miképpen képesek udvarolni, kedvesnek lenni egy lánnyal. A régi időkben voltak olyan Pillangó napok, amikor számtalan jegyesség is született, amely egy későbbi frigy ígéretét hordozta, ma már ez nem divat. Talán csak maga az ünneplés, a régi hagyományokhoz való ragaszkodás amely miatt még mindig ünnepeljük ezt az eseményt, és minden bizonnyal, változzon bárhogy és bármennyit a világ körülöttünk, mindig is ünnepelni fogjuk.
2009. júliusát mutatta a naptár, ez volt az az év, amikor az én Pillangó napom elérkezett, és amelyet már évek óta olyan nagyon vártunk Lucrezia meg én. Mindketten más okból. Ő szinte reszketve várta és reszketve rettegtem tőle. Féltem. Nem akartam még felnőni, és tulajdonképpen ha lehetett volna, akkor az egészet kihagyom.Bárcsak kicsit még fékezhetném az időt, bárcsak még lehetnék gyerek, bárcsak még minden úgy lehetne mint régen volt. Amikor a legfontosabb dolog volt, hogy minden be legyen pakolva az iskolatáskába, hogy Senora Ignez jó jegyet adjon az olyan nagyon sokat gyakorolt betűimre. Még iskolás akartam lenni, még szerettem volna ha a világ nehézségei, vagy éppen számtalan teher mi a felnőtté válással jár csak később érkezik el. Mindig nehéz volt a negyedben élni, de gyerekként valahogy másképp érzékeltük. Számunkra a világ még meghódításra várt, és nem ismertük a lehetetlen fogalmát.
Az én Pillangónapom egyszerű és szolíd volt. A mama és Lupita mama mindent megtettek, hogy az ételek tökéletesek legyenek, és a bátyáim meg a papa gyönyörűvé varázsolták a  házat. Guillermo reggel az ölébe kapva pörgetett meg, én pedig kacagva táram szét a karjaimat. Tudtam, hogy vannak dolgok, amelyek utoljára történnek meg velem. Holnaptól már másképp lesz. Egyszerre varázsolt el az egész helyzet és egyszerre rémített meg.
Felnőttünk. Azután a nap után szépen lassan, visszatekintve bizonytalanul, de már mégis előre figyelve kíváncsian haladtunk, és az évek lassan nyilvánvalóvá tették, hogy többé nem vagyunk gyerekek. Vigyázhat ránk a családunk, a bátyáim őrizhetnek hét lakat alatt, és a gondoskodásuk számomra inkább áldás volt mint teher, de lassan el kell tőlük szakadnom. Ők csak abban akartak biztosak lenni, hogy jó döntéseket fogok majd hozni. Én pedig igyekszem, hogy egy napon majd büszkék legyenek rám.
Ha az élet utat akar törni magának, teljesen mindegy, hogy melyik oldalról árnyékolod, melyik oldalról védelmezed megtalálja a módját, hogy a saját érzései és gondolatai vezessék. Én pedig azt hiszem ezen a nyáron értem a végére annak az útnak, amely akkor, 2009. júliusában a Pillangónapon elkezdődött. Ez az a nyár, amikor belebolondultam egy americano fiúba, akiről tökéletesen tudtam, hogy a beköszöntő ősz vagy akár már az augusztus utója el fogja innen vinni. És ígérhet talán szépeket, de azt is tudom, hogy nem fog visszajönni. Miattam biztosan nem. Mégis megélni a boldogságot, az önfeledtséget, melyet egyetlen randevúba igyekszünk belesűríteni több volt mint tökéletes. Emlékeket ad nekem. Apró kis szelencéket rejt el a lelkemben magáról, amelyet később bármikor felidézhetek majd. Tiszták voltak az érzéseim, még ha nehezen is tudtam megfogalmazni, vagy még képtelen voltam bánni velük. Elvégre Tommy volt az első igazán komoly fiú, aki nem ismert engem úgy igazán, nem együtt nőttünk fel, nem együtt játszottunk valakinek a házánál a kiselejtezett autókerekekből készült homokozóban. Tommy nem a múltam része volt, hanem egy szelet a jelenből, aki mégis éreztem és tudtam, hogy meghatározó lesz a számomra. Ő fog megtanítani arra, milyen amikor valaki pokoli módon fog hiányozni….
- Hát ne is engedj szomorúnak lenni Tomasító, mert nevetni a legjobb dolog a világon. Igaz Lupita mama szerint egyben a leghízlalóbb is, ami szerintem nem is igaz. Ha így lenne, akkor én most nem sétálgatnék veled, hanem szépen gurulnék melletted eeeeekkoooora pocakkal…- nyújtottam miközben kezemmel a levegőben a hasam előtt egy nagy ívet rajzoltam le és még mókásan fel is fújtam az arcom, mint egy falatozó hörcsög a teli pofazacskójával, végül egy nagy lendülettel ki is fújtam a levegőt és legyintettem egyet.
- A könnyekért nem fognak nekünk fizetni csak a Jóisten…..del Padre y del Hijo y del Espíritu Santo- vetettem gyorsan keresztet úgy ahogy Lupita mama is, szinte megszokásból, majd megrántottam a vállam.
- Úgyhogy amíg itt vagy, addig én gondoskodom rólad, hogy az a pesszimista éned elő ne jöjjön. Innen csak nevetve lehet elmenni, mert….- elég ha majd én sírok utánad….sejlik fel a fejemben a gondolat, de talán ezt mondanom sem kell, tudja ő azt magától is. A tekintetem, az ahogyan lopva, majd egyre bátrabbul nézek rá, ahogy szinte felvillanyoz, boldogsággal tölt el már maga az, hogy beszél hozzám, hogy boldoggá akar tenni arra az időre, amíg itt van, tökéletesen az arcomra van írva.
-....mert ez egy ilyen hely. És mert azt akarom, hogy csak arra emlékezz, hogy Veracruzban számtalan alkalommal megnevettetted a lányt, nem messze a hoteltől a kis vegyesboltban.
Boston….kicsit ráncolom a homlokom a város nevének említésére, és noha elmondja merre található, az én fantáziám azt hiszem képtelen ilyen távolsággal lépést tartani. San Diego-t könnyebb volt elképzelnem, főleg Tijuana említése miatt.
- Bárcsak olyan szabad lehetnék mint te! Világot látni, eljutni olyan helyekre, amikről azelőtt legfeljebb csak az iskolában hallottam. Csak venni a vándorbotot és tovább állni, tapasztalatokat gyűjteni és megtalálni az életed valódi célját.Szerencsés ember vagy Tommy Doss, ugye tudod?- érezheti a szavaimból, hogy nekem ez nem ilyen egyszerű és soha nem is lesz az.És noha a pénzem már megvan arra, hogy innen elmenjek, még egyelőre tovább gyűjtögetek, megpróbálok biztonsági tartalékot képezni, és mert minél hosszabb ideig akarok dolgozni, ezzel is segítve a családomat. Ha elmegyek, noha kiesik majd az én ellátásom, de ugyanúgy kiesik egy kereső kéz is. Lupita mama azonban súgva azt mondogatta nekem mindig, hogy annyira nem passzolok a Soldado negyedbe, ahogy nem passzol a gyöngyvirág a kecskerágók közé.De akkor mégis hol az én igazi otthonom?
Illatos és gyönyörű az este, mintha valamiféle bájos és csodás díszletül akarna szolgálni a számunkra, a veracruzi szegénynegyednek van valami piszkos mégis egyszerű bája a maga szegénységével. A nem túl szép és néhol sötét ablakok mögé bújó házakkal, az itt-ott gazette kertekkel, a tornácon a sötétben pöfékelő fáradt családapával, aki a térdén támasztja meg az üveg sört, amit még megiszik mielőtt nyugovóra tér.Azonban Momma Manuela táncházából vidám fények, zene és önfeledt nevetés hangja szűrődik ki, én pedig nevetve vonom magam után Tommy-t, nyitva meg számára egy olyan világot, amelyet bizonyosan még nem látott. Ilyet legalábbis.
- Pontosan jól értetted. De amikor én lehajolok a kalapért egyúttal le is guggolok, úgyhogy nem lesz nehéz átlendítened a lábad felettem. De ne aggódj, látni fogod a többiek hogyan csinálják. És úgy alapvetően se aggódj! Sose hoználak olyan helyre ahol kellemetlenül éreznéd magad. Ilyet nem tennék, hiszen én sem örülnék neki, ha hasonlóan tennél velem ott ahol te élsz.Minden rendben lesz, ne aggódj!- nézek még hátra mielőtt találkoznánk a szigorú tekintetű, de alapvetően nagyon barátságos Manuelaval. Az a fajta asszony, aki bizalmat szavaz egy idegennek, de a szemeit nem veszi le róla. Így tesz Tommy esetében is, akinek a bókjai úgy tűnik némiképp enyhítenek azokon a szigorú íriszeken, és mire a kalapokig és a kis teremig eljutunk, már nyoma sincs benne bármiféle bizalmatlanságnak. Inkább már csak óvatos. Ha lehet hinni a pletykáknak, ő is megjárta egykor számtalan americanoval.
Momma Manuela-val egy ideig próbáljuk megtalálni a megfelelő kalapot, végül sikerül kiválasztanom egyet, ami azt hiszem remekül illik majd Tommy-hoz. Van benne valami régmúltat idéző füstösség, valami titokzatos, valami távoli.Egy galambszürke borsalínó kalap két árnyalattal világosabb selyemszalaggal átkötve. Mosolyogva lépek oda hozzá, és igazgatom a fejére, mindkét oldalon megfelelően, majd az egyik oldalon kissé félrebillentem, vele együtt a fejem is félrebillen, és koncentrálás közben elmosolyodom meg közben a nyelvem is kidugom vidáman.
- Nem….abszolút nem! Tökéletesen festesz benne.- állapítom meg, miközben hátrébb lépek és még egyszer megszemlélem az összhatást. Nyelek egy nagyot. Tomasító olyan szívfájdítóan jóképű ebben a kalapban, és a gondolat is boldoggá tesz, hogy ezt a táncot vele járhatom, hogy egészen beleremegek a gondolatba is.
- Ott lesz a férfi vezértáncos, ő fogja mutatni a lépéseket. - mutattam neki kissé hátrébb egy közel ötven éves magas, szálfaegyenes tartású férfira. A nevére hirtelen nem emlékszem, mert nem a negyedben él, de sok évtizedes barátság fűzi Manuela-hoz.
- Maga a tánc is viszonylag lassú ütemű, nem kell semmitől tartanod.
Ez volt az utolsó mondat ami még elhangzott tőlem a zene előtt….aztán gyakorlatilag belefeledkezve jártam vele.A boldogság apró, ragyogó rózsákban piroslott az orcámon, a mosolyom fogyhatatlan volt amivel őt néztem. Mintha egy álom vált volna valóra, mintha ezeket az érzéseket amelyek lassan elhatalmasodtak rajtam iránta valami megmagyarázhatatlan erő irányította volna.Mire a tánc végére értünk, már tudtam, hogy végzetesen beleszerettem ebbe a fiúba, és azt is, hogy ez a randevú éppen annyira csodás volt, mint amennyire szívfájdító….és persze azt is, hogy az elkövetkezendő hónapok csodája felül fogja írni az elválás felettünk lebegő árnyékának minden sötétségét.

Órákkal később, amikor éjfél előtt hazafelé tartottunk, a hűvös szél libabőrössé karcolta a bőrömet, és boldogan hagytam, hogy Tommy átkarolja a vállamat. Még mindig dúdoltam a dalt, amelyet a táncunk közben hallottam, és magamhoz öleltem az órákkal korábban kapott liliomot. A barna kapuig kisért, ott megállva szerettem volna kettőnk között a távolságot újra felvenni, de képtelen voltam.Szembefordultam vele, és majdnem két egész percig szívtam magamba az arcának látványát, végül az egyik kezem megemelve átsimítottam arcának jobb felén, majd hagytam aláhullani a kezem. Én pedig magam lábujjhegyre emelkedve egy apró puszit nyomtam oda, ahol az előbb még a tenyerem simította.
- Jó éjt, Tommy Doss! Ígérd meg, hogy mielőtt elalszol, a sötétbe azt súgod nekem: Jó éjt Thalia! És akkor majd én is ezt fogom mondani…gondolni fogok rád.- fordultam végül meg, és indultam be a házba. Lupita mama szobájából kék színű, villogó fény szüremlett ki, és Guillermo is ébren volt még, legalábbis azon a részen gyéren világított a lámpa, ahol ő szokott lenni.
Gondolni fogok rád…hogyan is tudnék nem gondolni?
Halkan csukódott mögöttem a mustársárga ajtó.  

code by Chocolate cookie