Kedvesem, már nehezen tudok úgy gondolni rád, mint életem szerelmére. Pedig hidd el, évekkel ezelőtt még úgy gondoltam, hogy veled élem le az életem. Szülők leszünk, veszünk egy házat, kutyáink lesznek és együtt öregszünk meg. De te úgy döntöttél, nem tudsz megbirkózni a helyzettel és a mocskos életemmel. Akkor léptél le, mikor a legnagyobb szükségem volt rád és akkor tűntél fel újra, mikor már a legkevésbé érdekelt, hogy élsz e még vagy sem. Fogalmam sincs, merre vitt az élet, csupán annyit tudok, hogy férjhez mentél nem sokkal azután, hogy az életem rendeződni látszódott. Ennek talán két vagy három éve.
Most viszont, mikor úgy tűnik, minden rendben velem, ismét felbukkansz. Nem tudom, csak a lelkiismereted húzott vissza hozzám vagy a házasságod romokban heverése az, ami miatt újra Amerikában vagy. Tudnod kell, hogy a közös múltunk és emlékeink veled együtt koptak el az emlékezetemből. Elfordultál tőlem és ezzel sikerült minden régi érzést kiirtanod belőlem.
Sosem kedvelted Sera-t, bár a jó ég tudja, miért hitted azt, hogy köztünk bármi is lehetett volna. Mintha a húgom lett volna, bár az érzés mostanában egyre furcsább alakot ölt bennem és nem tudom hova tenni ezeket a különös pillanatokat.


Na szóval, azt leszögezném, hogy néhány vívódás és lelki trauma után sem leszünk ismét egy pár, hisz Sera az, aki mellett tervezem a jövőt, csak ő ezt még nem tudja. xD
Egy kicsit fel kellene borítani az amúgy sem unalmas életem, ennyit szeretnék kihozni belőle ja és örülnék, ha ti ketten Sera-val jóba lennétek végre.
Meg azt is szeretném, ha önálló karakterként is megállnád a helyed és meghirdetnéd azt, akit csak akarsz. (: