Nem véletlenül döntöttem úgy, hogy Joshuát inkább lógva hagyom azon az éjszakán, amikor megismerkedtünk. Azzal az elmés szöveggel, amivel végül odamentem hozzá, csupán egyetlen célom volt: hogy eléggé felkeltsem az érdeklődését ahhoz, hogy ne akarjon lekoptatni rögtön. Mivel férfiból van, nyilvánvaló volt a tény, hogy félre fogja érteni. Az pedig, hogy csak a semmiből lefeküdt volna velem, már egyértelműen jelezte, hogy a hálómban landolt, és talán egyszer a szeretőim listájára is fel fog kerülni… Kár lenne érte, ha nem lenne jó.
Talán furán hangzik, de még én sem minden esetben ugrok valakinek azonnal az ágyába. Nem vagyok nimfomániás, a világot pedig csodálatos és színes dolognak tartom, ami miatt elmondhatom magamról azt, hogy tökéletesen el tudom magam foglalni anélkül is, hogy folyton mások farkát akarnám a kezemben fogni. Lehetne itt azzal viccelődni, hogy akkor biztosan nők után futok, amikor nem pasizom, de ez nem így van.
Az, hogy most a fésülködőasztalomon az egyik fülbevalóm párja hiányzik, lényegében jót jelent. Joshua elég szórakoztató volt önmagában ahhoz, hogy majd egyszer másképp is ellegyünk. Talán azt mondtam az embereknek, hogy csak a szex kell nekem mindenkitől, de ez nem volt teljes mértékben igaz. Nem csak szép, hanem jó fej emberekkel is szerettem ágyba bújni, így Joshua lehetett volna akár maga Brad Pitt is – csak, hogy előhozakodjak a világ legközhelyesebb példájával – ha nem érezném azt, hogy kedvelem, akkor biztosan nem az otthonomban várnám most.
Sosem mondtam neki, de ez valahol egyfajta kiváltság volt. Támogattam, hogy a másik fél lakását mocskoljuk be, ha már arról van szó, ha pedig ő is hozzám hasonlóan tartotta a jókislány vagy kisfiú álcát, akkor megfeleltek a hotelszobák, vagy az olcsó motelek is. Az utóbbi ritkább volt, mivel általában fogyasztottunk alkoholt, ami miatt nem volt kérdés, hogy nem ült senki volán mögé.
Mivel a szüleim elutaztak egy hétre, hogy a házassági évfordulójukat ünnepeljék, szinte biztos voltam benne, hogy Joshi jöhet. Ilyenkor nem szoktak előbb hazajönni, plusz mivel Európába mentek, egyértelmű volt az, hogy akár öt menetet is letolhatnánk, ha ebben a pillanatban jönne át a fiú, akkor is. Viszont a szüleim voltak annyira intelligensek, hogy mondjuk szóljanak és ne állítsanak be váratlanul. Gondolom ennek pont az volt az oka, hogy nem voltak annyira naivak velem kapcsolatban, mint azt gondoltam és pontosan tudták, hogy mit művelek a házukban, amikor nincsenek itthon. Mentségemre szóljon, hogy kifejezetten undorítónak tartom a gondolatot, hogy majd az ő ágyukban hemperegjek valakivel, tehát ettől legalább nem kell rettegniük.
Josh-t nem éjszakára hívtam át. Úgy voltam vele, hogy amiért a múltkor nem feltétlenül történt közöttünk semmi olyan, amire számított, talán megérdemli azt, hogy egy teljes napot felszabadítsak neki. Ellenben abban egyeztünk meg, hogy ő hozza a kaját, én pedig valami jó alkoholos italt fogok biztosítani. Ez nem kifejezetten volt nehéz, mivel alapvetően is értettem az italokhoz, a jó ízlésemet pedig minden bizonnyal az őseimtől örökölhettem. Ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy gyakorlatilag dugig volt az otthonunk jó minőségű röviditalokkal, de ha jobban körülnéztem volna, akkor minden bizonnyal a kezem ügyébe akadt volna pár üveg bor is. Ennyire nem éreztem fontosnak a mai napot, szóval csak kikaptam a vitrinből az első kezembe akadó üveget, illetve a készülődést is minimálisra vettem. Pontosan tudtam, hogy irreális lenne szépen felöltözve várni őt, ezért lényegében a zuhanyzás után egy tiszta pizsamát vettem magamra, egy bralette-tel és valamelyik ex csávóm itt hagyott ingével kombinálva. Nyilvánvaló volt, hogy a hajamat csak egy kócos kontyban fogtam össze a fejem tetején, és mivel eléggé jól ápoltam a bőrömet, csak az átlátszó szemöldökzselémmel voltam hajlandó párszor átfutni a szempilláimon és a szemöldökömön. Az ilyen dolgokat a srácok észre sem veszik.
Tudtam, hogy pár percet kell még várnom Joshuára, ezért szerettem volna úgy viselkedni, mint aki véletlenül van csak az ajtóban. Pont ezért is léptem ki a tornácra egy szál cigivel a számban, közben pedig az idős szomszédunk kertje felé bámultam. Az úr nagyon keresett valamit, ezért én magam is lábujjhegyre emelkedtem, hátha észrevehetem a fűben lapuló tárgyat. A cigarettám még mindig nem volt meggyújtva amikor kivettem a számból, amit mér éppen szólásra nyitottam volna, mikor észrevettem a szemüveget. Ebben az gátolt meg, hogy egy finom bökést éreztem az arcomon, amire nyilvánvalóan nem számítottam, szóval összerezzentem, aztán a vendégemre érkeztem, aki időközben tényleg megérkezett. Éreztem, ahogyan lassan elmosolyodom, még egyetlen pillantást vetettem a hátam mögé, aztán egyszerűen megfogtam a srác kezét és finoman húzva invitáltam be az otthonunkba.
- Szia – ahelyett, hogy arról kezdtem volna neki beszélni, hogy hol hagyhatja a cipőit, egyszerűen a két kezembe fogtam az arcát, és lábujjhegyre emelkedtem, hogy egy puszit adhassak az ajkaira – Könnyen idetaláltál? Már majdnem éhen haltam.
Jelen helyzetben igyekeztem a lehető legfélreérthetőbben mondani a dolgot. Mégiscsak húzni akartam az agyát, amiért a múltkor is úgy reagált, ahogy.
- Hol szereted csinálni? A konyhában, vagy mehetünk a szobámba? – csupán pár másodpercet vártam, aztán folytattam – És jelenleg az evésre gondolok. Nem akarom, hogy megint az adósoddá tegyél, mint azzal a bizonyos éjszakával is, amit így vagy úgy, de együtt töltöttünk.

ruha. | 817 | hát újra találkozunk     

Joshua sok szempontból nagyon is különleges. Kevés olyan alkalom volt az életemben, amikor valakit konkrétan azzal a céllal hoztam haza, hogy magamévá tudjam tenni. Talán úgy is fogalmazhatunk, hogy ő azon férfiak egyike, aki anélkül teheti be a házát az én kis nyugalomszigetemre, hogy bármit tett volna ezért. Összességében ez annyira nem volt igaz, mivel volt annyira jó fej, hogy le akarjak vele feküdni. Elég kevés ember van, akik elsőre ilyen erős érzéseket – vagy egyáltalán bármilyet – ki tudnak váltani belőlem. Ugyanakkor aranyszabály volt nálam, hogy nem kényeztettem el túlzottan azokat, akikkel együtt voltam. Egyrészt, biztonságosan kell kezelnem a kapcsolatunkat. Ha még egyszer, kétszer, vagy akár ezerszer ágyba akarok bújni valakivel, akkor pont annyit kell kapnia tőlem, hogy erre ő is vágyjon, azonban utálok átverni másokat. Nem érezhetünk egymás iránt semmit még akkor sem, ha mi ketten „jók lennénk együtt”. Nem igazán volt az én asztalom a monogámia, ezt pedig egyelőre nem most akarom megváltoztatni. Joshi pedig pont olyan valakinek tűnt, aki nem tolja el a dolgokat.
Ezek persze csak a saját gondolataim voltak, nem vagyok tévedhetetlen. Úgy tűnt, hogy jól működünk, élveztem vele még a beszélgetést is. Ha csak fele annyira tud jól teljesíteni, mint amekkora szája van, akkor megleszünk. Összességében ennek ellenére nem ismertem, tehát az is lehet, hogy baromira időpocsékolás a srác. Ugyanakkor annak a híve voltam, hogy egyáltalán megéri meglátni azt, hogy különböző dolgoknak érdemes-e a jövőben hitelt adni. És ha valaki ránéz Joshra, utána pedig azt mondja, hogy nem jó kör, szerintem vagy hazudik, vagy a saját neméhez vonzódik. Az utóbbival egyébként semmi baj nincs. Szimplán csak nehezen értettem meg azokat az embereket, akik játszották az erkölcsös kismadarakat feleslegesen és kitartottak a középszerű párjuk mellett, amikor ilyen emberek rohangáltak szabadlábon, mint mondjuk ő is.
Magam sem tudom pontosan mit vártam ettől az egésztől, viszont pont ez volt benne az izgalmas. Alapvetően soha nem vettem komolyan a kapcsolataimat, csak élvezni akartam őket, ameddig lehetett. Ennek ellenére a mai találkozónkat már bőven túlagyaltam, részben pedig ez volt az oka annak, hogy a szomszédba bámulva nem vettem észre, ahogyan a fiú mellém ért és megbökte az arcom.
- Ha megijedtem volna és leesek, akkor mit csinálsz? – a tekintetem valószínűleg ugyanolyan játékosan csillogott, mint az övé – A szomszéd srácot kémleltem. Hátha felbukkan. Tudod, magányos voltam mostanáig.
Finoman böktem a fiú mellkasára, aztán elnevettem magam. A világért sem akartam vele azt éreztetni, hogy valaki tényleg hozzám készült most, ugyanakkor nem kell elhinnie, hogy ő az egyetlen, akié lehetek. Néhány fiú hajlamos volt az egoizmusra. Én pe-dig szerettem volna, ha ő tisztán látna velem szemben. Egy dolog volt, hogy sok emberrel feküdtem le az évek során, az pedig egy másik, hogy valójában a szívemet egyáltalán nem adtam könnyen.
- Pedig legközelebb csukott szemmel kell jönnöd – pont úgy mondtam, mint aki komolyan is gondolja ezt. Annak azért örültem, hogy különösebb fennakadásba nem ütközött. Egyszerűbb lett volna az, ha egy környéken laknánk, de egyelőre nem ajánlottam fel hasonlót neki. Nyilván meg kell húzni a határokat egy ilyen kapcsolatban még akkor is, ha örömmel tölt el a látványa. Jobban örülnék, ha kevesebb ruha lenne rajta, de ez már más lapra tartozik.
- Nálad van az, amire éhezem, nem volt más választásom – csak egy pillantást vetettem rá a vállam felett. Pont olyat, amire a barátaim azt szokták mondani, hogy úgy nézek a másikra, mint egy perverz állat. Nem tartott sokáig, mert rögtön el is mosolyodtam, aztán másfelé kezdtem el nézelődni – Érezd otthon magad. A kabátodat odaadhatod nyugodtan.
Számítottam rá, hogy a szüleim talán megjönnek, emiatt jobb lesz, ha legalább azt a szobámban rejtjük el. Olyan részletekre, mint idegen cipők, általában mi nem szoktunk figyelni.
- Biztos nagyon finom lesz – mosolyodtam el – Köszi, hogy hoztál kaját. Előtte vagy utána szeretsz enni?
Utána nyilvánvalóan kell, előtte pedig esetleg nem sokat. Mivel tényleg éhesnek éreztem magam, biztos képtelen lettem volna addig ellazulni, amíg nem ettem vele. Meg jó lett volna mást is csinálni egy kicsit, nem pedig rögtön a lényegre térni.
- Menünk a szobámba, de ha ott összekensz valamit, téged takarítalak fel a porszívóval – mosolyogva mondtam mindezt, majd a konyhába siettem, hogy tálcákat vehessek elő, illetve pár fából készült evőpálcikát. Gondolom Josh kapott az elviteles
- Talán a kezdetektől fogva ez volt a célom – két hosszabb lépéssel mentem hozzá közelebb, gyakorlatilag teljesen beleálltam az arcába és így néztem a szemébe. Fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz a következő lépése, de igyekeztem elég kihívóan rá nézni.
- Mit hoztál? – halkan nevettem el magam, aztán az ujjaimat egyszerűen az övéi közé fűztem – Amiért ilyen kedves vagy, választhatsz. Bármit.
A legtöbb alkoholt a nappaliban tartottuk mivel, ha vendégeket fogadtunk, innen volt a legegyszerűbb elővenni őket. Nyilván, ha valami nagyon igényelte a hűtőt, akkor az ott volt, de úgy voltam vele, hogy Joshinak is elegendő lesz ennyi jóminőségű tömény.
- Apa ízlése elég régimódi – halkan nevettem el magam – Annak például annyira szesz íze van, hogy ha nem hígítod fel, akkor elhányod magad. A legtöbb viszont biztonságos.
Mivel én most nem egy közös, összekovácsoló hányást szerettem volna vele megejteni, gyorsan ki akartam zárni a veszélyes piát. Miközben a fiú választott, én folyamatosan rajta tartottam a pillantásom, aztán lassan elmosolyodtam és az ujjaimmal az arcába csíptem.
[color:ae54=#660000#b5370a]- Ezt azóta meg akartam tenni, hogy megláttalak – teljesen magabiztosan közöltem vele a tényt, hogy behatoltam az intim szférájába az engedélye nélkül – Melyik legyen?

ruha. | 877 | hát újra találkozunk     

Ha valaki megkérdezte volna azt, hogy félek-e bármitől, valószínűleg nem adok rá egyenes választ. Mindenki fél valamitől, azonban én nem az a fajta ember vagyok, aki ezekről a dolgokról megnyílt volna másoknak. Egyszerűen nem fért össze azzal, amit alapvetően képviseltem. Érdekes, hogy a szüleim mennyire nem számítanak bohém jellemnek, én pedig ennek ellenére nagyon is azzá váltam. Nem tudom, hogy a környezetem volt rám befolyásoló hatással, vagy összességében az emberek megszületnek valahogy, amik alapként szolgálnak a személyiségüket illetően. Nem hittem a horoszkópban, bár az enyém pont ikrek, ami talán sok tulajdonságomat igazolhatta volna. Hiszen nem vagyok földhözragadt, szeretek szórakozni és abszolút igazak rám azok a vonások, amik a legtöbb levegő jegyre. Ugyanakkor viszont nem tartottam magam kétarcúnak, nagyon is megbízható személy vagyok. Csak olyanokról pletykálok, akiket nem szeretek, és csak azokkal a pasikkal fekszem le, akik nem jönnek be a barátaimnak.
Ennek ellenére szinte biztos voltam benne, hogy nincs hely számomra a Mennyországban, mivel túl sok férfi fordult meg a szobámban, a paráznaságot pedig már lassan úgy űztem, mint más a versenysportot. Nem hiszem, hogy ezek Istennek tetsző cselekedetek lennének, de alapvetően a Pokolban amúgy is több ismerősöm van, akikkel majd jól kitárgyalhatjuk, hogy melyik ismerősünk apjával vagy bátyjával feküdtünk le, miközben a seggünket szurkálja valami vörös kis utálatos lény. Rendben lettem volna ezzel, mivel legalább olyan életem volt, amit élveztem. Nem akarok azon gondolkozni, hogy mi az, amit nem tehetek meg, inkább a lehetőségeimet veszem számba.
- Még jó, hogy nem történt meg – a tenyerem úgy simult a mellkasára, mintha alapvetően lenne jogom arra, hogy megtapogassam őt, és nem összesen három órát beszélgettem volna vele – Egyrészt gondolom rosszat tett volna a hírnevednek, hogy majdnem kinyírtál egy csajt. Másrészt többet nem találkoztam volna veled.
Nyilván szeretem a meglepetéseket, de nem akkor, ha attól szívbajt kapok, vagy összetöröm magam. Mondjuk ő meg jöhetne azzal teljes joggal, hogy az én lelkiismeretem rossz, mivel teljesen ártatlan volt a szituáció, amibe kerültünk. Összességében szinte biztos, hogy látni akarom még Joshit, emiatt nagyon is örültem neki, hogy nem kell megszakítanunk a kapcsolatot.
- Remélem sikerült jól az eszedbe vésni az arcomat – egy széles mosoly terült szét az arcomon, miközben nyújtózkodtam, hogy bele tudjak csípni az ő arcába – És majd akkor jut eszedbe, amikor kellemetlen helyzetbe kerülsz, amiért kinevetsz engem.
A tenyerem a mellkasáról lassan indult el lefelé, a hasa tájékán állt meg. Vetettem rá még pár kihívó pillantást, aztán a kezéért nyúltam, ami közé a saját ujjaimat kulcsoltam, aztán behúztam a lakásba. Anya és apa szerettek a szomszédokkal beszélgetni, emiatt határozottan oda kellett figyelnem arra, hogy ne buktassanak már le. Nyilvánvalóan sejtik, hogy jártak hozzánk fiúk, mivel felnőtt nő vagyok már, de attól függetlenül nem kellett mindennel tisztában lenniük.
- Irigy vagyok, nem osztozkodom azon, amit hoztál – főleg annak fényében, hogy a szomszédban egy olyan néni élt, akivel meg Joshuát nem osztanám meg. Nem zavart volna, ha mással is kavar rajtam kívül, de összességében az a fajta lány vagyok, aki szereti a figyelmét egy embernek adni. Biztos nagyon jó dolog hármasban vagy négyesben csinálni egymással bármit, de az együtt töltött idő már nem elég intim és értékes ahhoz, hogy nekem megérje orgiákban részt venni. Ha már Josh idáig eljött, akkor az volt a minimum, hogy minden figyelmem az övé lesz. Mivel ő is azzal a szándékkal indult el otthonról, hogy velem töltse el az idejét. Amíg nem hozza a haverját, addig nincs jogom arra, hogy áthívjak mást. Amúgy sem akartam, hogy ami kettőnk között van, az kiderüljön, és itt nem arról van szó, hogy mondjuk ne vállalnék fel egy ilyen pasit. Szimplán csak hittem benne, hogy ránk tartozik a dolog és nem szükséges senki tudtára adni, hogy mit művelünk egymással, amíg az nekünk jó és mind a ketten benne vagyunk.
- Pedig el nem hiszed, hogy mennyire szörnyű vagyok abban, hogy egy szöveget felmondjak hangra – nevettem el magam – Utáltam minden gyakorlati órámat, ami nem a háttérben húzódott meg.
Talán az volt ennek az oka, hogy számomra tényleg nem komfortos az, hogy ha kamera elé kell állnom. Próbáltak meggyőzni arról, hogy jó DJ lenne belőlem, de összességében szerintem csak azért csinálták, mert elég hosszúak a combjaim ahhoz, hogy egy soft pornót tolhassanak velem az időjárás jelentésnél, vagy éppenséggel a reggeli műsorokban viselkedjek úgy, mint egy buta picsa. Ettől viszont többre tartottam magam, illetve úgy gondoltam, hogy a médiások pont arra vannak, hogy ezt csinálják. Engem a dolgok technikai oldala érdekelt, alapvetően a történetek elmesélése és nem valami szenny podcast, vagy borzasztó reggeli műsor gyártása, amiben kedvemre vihoghatok, mint egy idióta. Sokkal többre tartottam volna azt, ha egy számomra tetsző és értékes alkotás mellett volt ott a nevem és nem csak benyomtak valahova azért, mert csinosnak találtak.
- Cuki vagy, hogy így meghívatod magad, majd megfontolom az ajánlatod – nyilvánvalóan nem volt mit fontolgatni. Elég nyílt lapokkal játszottunk ahhoz, hogy ne legyen értelme úgy viselkedni, mintha most az egyszer dugnánk, aztán soha többé nem látnánk egymást. Alapvetően ha valami jó, akkor azt nem is kell elrontani azzal, hogy az ember keretek közé szorítja magát. Joshban pedig az nagyon tetszett, hogy ő nem ilyen.
- Helyes válasz. Máris úgy érzem, hogy nem csak a cipőink miatt illünk össze – finoman simítottam végig az alkarján, de a tisztelgése miatt kitört belőlem a nevetés. Talán mégis van az a szint, amikor képes vagyok úgy viselkedni, mint egy hülye picsa – Tiszta bolond vagy.
Azt már csak magamban tettem hozzá, hogy ezért tetszik nekem annyira. Nyilvánvalóan egyelőre úgy néz ki, hogy mi ketten nagyon is ugyanazt akarjuk egymástól, e zért könnyű volt kompromisszumot kötni vele. Szerettem az olyan kapcsolatok, amik teljesen simán mentek, nem voltam a bonyodalom híve egyáltalán. Nem izgattak azok a srácok, akik játszmáztak, talán pont azért, mert én is ezt csináltam. Csak akkor szórakoztató, ha mind a ketten ismerjük a szabályok, és nem arra megyünk rá, hogy keresztülgázoljunk a másikon és ezzel összetörjük a szívét.
- Miért, talán másnak kellett volna hagynom téged? – egészen halkan szólaltam meg, mivel elég közel voltunk egymáshoz ahhoz, hogy ne kelljen odafigyelnem a nagyobb hangerőre. Finoman emelkedtem lábujjhegyre, ezáltal könnyebb volt tartani vele a szemkontaktust, a távolság pedig tovább csökkent köztünk, főleg miután már a karjaimat is a nyaka köré fontam – Megbántad volna, ha nem vagyok ennyire önző és mohó?
Finoman félrebillentettem a fejem, majd a pillantásomat az ajkaira szegeztem és éppen csak annyira hajoltam közelebb, hogy a reakcióját fel tudjam mérni. Mivel nem akartam még megcsókolni, ha ő is közeledni kezdett felém, az utolsó pillanatban kimásztam az arcából és úgy mosolyodtam el, mintha én nyertem volna. Még akkor is, ha soha nem mondtuk ki azt, hogy versenyeznénk abban, hogy ki meddig képes húzni a másik agyát.
- Ha én választok, akkor elúszik a nagy lehetőséged – nevettem el magam – Szeretnéd mindet megkóstolni? Akkor van okom máskor is hívni téged.
Nem mintha amúgy nehéz lett volna számomra beismerni azt, hogy szívesen látnám néhányszor azért, hogy szexelhessünk, de ez így kimondva egy kicsit mégis rosszul hangzott. Mérget mertem volna venni arra, hogy egy hónap múlva már lehetséges, hogy úgy fog benyúlni a hűtőnkbe, mintha minden hétvégét a házunkban töltötte volna.
- Legyen az – finoman végigsimítottam az arcán, majd a kezembe fogtam az üveget – Egy igazi úriember vagy. Van hátsó szándékod is?
Tudtam, hogy a srácok ritkán léteznek anélkül, ezért szinte biztos voltam benne, hogy erre a kérdésemre a válasz igen lesz. Viszont ezeket jobb előre megdumálni. Én sem beszélek vele teljesen egyenesen, mindig utalok valamire és tök jó, hogy ezeket ő érti és veszi. Emiatt úgy érzem, hogy mi ketten tényleg nagyon jól megleszünk együtt.
- Igen, azok, de ne nézegesd őket, ennyire még nem állunk egymáshoz közel - nevettem el magam és finoman húzni kezdtem a másik irányba – A gyermekkori aktfotóimat meg, amiken nyakig piszkos vagyok itt nem találod meg. És most már különben is szebb vagyok.
Mindezt teljes meggyőződéssel mondtam, mert feltételeztem, hogy Joshua jobban kedveli a felnőtt nőket a gyerekeknél. Vagy legalábbis másképp.
- Ha mutatsz magadról te is kiskori fotókat, akkor megnézheted őket. Az nem vicces, ha csak te szórakozol jól – próbáltam magam elé terelni, de mivel nem vagyunk egy súlycsoportban, meg kellett várnom, hogy egyáltalán hagyja-e magát elrángatni a fotóim elől.

ruha. | 1 337 | hát újra találkozunk