Rhea & Rachel

Jobban átgondolva a dolgot, korábban is rájöhettem volna, hogy az engem nyugtalanító gondolatokat Felix-el kapcsolatban hogyan is űzhetném ki a fejemből, hogy ne okozzanak nekem migrént. A fiúk is mindig ivással oldanak meg mindent, nem igaz? Boldogok? Bulizni mennek, és csajoznak. Szomorúak, vagy idegesek valami miatt? Be akarnak dobni egy italt - aztán kettőt és meg sem állnak tízig. Azt mondják nem szép, ha a lányok úgy tudnak inni, mint az édesapáik, de hány olyan társadalom által ránk erőszakolt szokás és elvárás van, ami valójában csak korlátoz bennünket, különösen minket nőket? Lehet, hogy a gondolatmenettel épp saját magam megnyugtatását akartam elérni, pár másodpercen belül azonban újra egy bizonyos emberen jártak a gondolataim és azon, hogy mit csinálhat most ő. Túl jó barátok vagyunk ahhoz, hogy ne ismerjem a fiú szokásait és akaratlanul is az jut eszembe, hogy vajon ő hogyan érez a legutóbbi interakciónk óta, el akarja-e felejteni amit mondtam neki, esetleg teljes mellszélességgel kiáll a véleménye mellett és nekem kellene bocsánatot kérnem tőle? Vajon inni ment a barátaival, vagy inkább azt választotta, hogy más nő társaságával pótolja az enyémet? Még az is eszembe jut, hogy Yena hány meg hány alkalommal idegesített fel azzal, hogy bemagyarázta nekem, hogy Felix csak féltékennyé akar engem tenni. Most mégis értelmet nyernek a szavai és...
Nem tudom hogy érezzem magamat miatta. Abban bízom, hogy majd az elfogyasztott néhány pohár bor megmondja nekem. Vagy az, amit ezután fogunk fogyasztani, Rhea társaságában. Szegény lányra oda sem figyeltem igazán, mióta eljöttünk a lakásomból, amit úgy érzem be is kellene vallanom neki. Megbeszéltük, hogy ez egy igazi csajos este lesz és bár nincs külön okunk az ünneplésre, azt hiszem egy kis ereszd-el-a-hajam mindenkinek jól jön néha. Itt van hát az ideje, hogy fogjam a gondolataim ajtaját és kívülre zárjam Felixet. Holnap ráérek újra azon gondolkodni, hogy keresnem kellene-e vagy sem.
- Kár! Pedig őszintén kíváncsi vagyok rá. Lehet, hogy most osztottad meg velem a világuralomra törő tervedet és én nem is figyeltem. - Mosoly játszik az ajkaimon, ahogyan beszélek. Azzal azt hiszem mindenki egyetértene, hogy ha valaki átveszi az irányítást, annak nőnek kell lennie. Talán lenne néhány félreértésünk egymással, mint ahogyan minden nő között olykor, de pusztán egy kérdést válaszoljon meg nekem mindenki: melyik a gondoskodóbb nem?
- Előre tudom, hogy meg fogom bánni a cipőválasztásomat, de nem hagyhattam ki, hogy felpróbáljam ezt a darabot. Gondolod, hogy túl sok ezzel a csizmával? - Muszáj volt kikérnem valaki véleményét, mert én már az első pillantásra is beleszerettem ugyan ebbe a darabba, onnantól kezdve pedig azt hiszem elfogult is vagyok. Nem mintha nem lenne legalább tíz másik lehetőség a gardróbomban, mégis mivel ez a legújabb darab, muszáj megjáratnom nyilvánosan is.
- Akkor mindketten alkoholisták leszünk! - Jókedvűen toporgok előre néhány lépést, amikor megindul valamelyest a sor, közben pedig az italon járnak tovább a gondolataim. Talán tényleg itt kezdődik az alkoholizmus? - Szívesen csatlakozom a tequilázáshoz. - Olyan magabiztosan állítottam ezt, hogy talán még a kidobók is megérezték mennyire szeretnék már a pult mellett lenni és ugyanezt mondani egy csaposnak, hiszen újabb lépést tehettünk a bejárat felé, most már csak egy baráti társaság választott el bennünket attól, hogy belépjünk.
- Rhea... - Finoman csúsztattam a kezemet az alkarjára és húztam magamhoz néhány centivel közelebb, mintha most akarnám megkezdeni azokat a bizonyos tárgyalásokat a világuralom átvételére. - Mi az a dal, amit mindenképpen hallani szeretnél ma és ami ha kimarad, akkor meglincseljük a dj-t? - Egészen komolyan kezdtem a dolgot, de végül mégis széles mosoly terült el az arcomon. Még mindig túl sok helyet foglalt el Felix a fejemben, de megfogadtam, hogy a mai este nem erről szól és legalább a fájdalmas másnapos ébredésig megpróbálom elfelejteni őt. Ha magamtól nem megy, majd a tequila segít.

Mi is volt a következő akkord? C dúr? A második versszaknál tart, annak kell lennie.
„Te most komolyan egy altatóval próbálkozol? Hajnali 3 van Rhea. Ha eddig nem aludtam, ezután sem fogok.”
„Csönd legyen. Direkt neked kerestem és tanultam meg ezt a dalt, szóval ha akarod ha nem, itt maradsz a hátsódon és meghallgatod, aztán alszol tőle egy jót.”
„..Nem menekülök, igaz?”
„Még szép, hogy nem.”
Elfehérednek ujjvégei, mialatt akaratlanul is úgy szorítja le velük a fogott húrokat, mintha csak az élete múlna rajta. A pengető is megakad közöttük erre az időre. Óráknak tűnő percek következnek, viszont számára mintha az idő megállt volna egy pillanatra. Némán piheg a kanapén, gitárjával a kezében, úgy fürkészve üveges tekintettel az ablakot. Nehéz lenne megfogalmazni, mi jár éppen a fejében. Egy arc, egy ismerős szempár, egy el nem halványuló név. Egy-
C dúr, igen.
Ismét mozdul jobbja, ahogy a rég elfeledtnek hitt dallam újból betölti az apró szobát. Ujjai ösztönösen helyezkednek a különböző akkordokhoz szükséges pozíciókba, mintha mindezt már rég elraktározta volna izommemóriája. Keserédes egy felismerés ez számára.
Egy versszakot még végigénekel, viszont legközelebb a gitár hirtelen a kanapén landol, a lehető legmesszebb tőle. Úgy taszította el magától a hangszert, mintha az égette volna. Nem, nem képes ő erre. Sem ma, sem pedig holnap, a napján. Szüksége van még néhány évre. Évtizedre is akár. A hangszer végül az egyik eldugott sarokban végzi, hol nincs folyamatosan szem előtt, ő maga pedig már rohamozza is meg a fürdőszobát, hiszen néhány óra múlva jelenése van kukta társánál.
Nagyjából 2 teljes órájába telik mire valami olyasmi kinézetet varázsol magának, amiből az emberek azt a kisugárzást szűrik le, amit ő szeretne. Egy életvidám, bohókás természetű leányzót akar, hogy mások maguk előtt lássanak. Minden más marad mélyen elrejtve a bámészkodó szemek előtt.
Attól a pillanattól kezdve, hogy kilép lakása ajtaján, felgyorsulnak az események, legközelebb pedig már azon kapja magát, hogy a bejárat előtt toporog Rachel mellett.
-Ha emlékeznék rá, mit mondtam az elmúlt 2 percben, eskü megismételném.-ingatja meg a fejét egy szórakozott mosollyal az arcán, jelezve a másik felé, hogy közel sem volt olyan fontos mondandója, hogy azt szükséges legyen visszaidézni.-Nem is baj az. Ezek az esték erre vannak kitalálva. Persze csakis amellett, hogy a lelkedet is kitáncolod odabenn.-vonja meg végül vállait, mintha az előbb valamiféle törvényt emlegetett volna.
Noha, törvényről is van szó, még ha csak íratlanról is.
Mikor aztán az italokról esik szó, el kell, hogy gondolkozzon egy pillanatra. Pontosan tudja, miféle borkülönlegességgel sikerült megörvendeztetnie a lányt első találkozásuk alkalmával, viszont legyünk őszinték. Észben tartva, milyen napja volt ma -és milyen lesz holnap, A napon-, töményet kíván. Méghozzá nem kis mennyiségben.
-Megkockáztatom annak az esélyét, hogy ez az este után egy valódi alkoholistaként maradok majd meg az emlékeidben, de az első, ami az én itallistámon ma este szerepel, az egy tequila.-halkan szusszan fel, ahogy egyik lábáról a másikra eresztve súlyát, dülöngél egy kicsit, mintha ezzel csak fel tudná oldani a vélhetően bekövetkező feszült légkört.
Valljuk be, noha az az egy találkozás alkalmával igen sok mindent megtudott a lányról, közel sem mondhatja még el magáról, hogy igazi barátként ismeri őt, és bár mindennél jobban szeretné, hogy ez mondjuk a ma este folyamán megváltozzon -lehetőleg pozitív irányba-, nem tudhatja, mikor jár vékony jégen. Sohasem tartotta magát olyan tehetségesnek bájcsevejek lebonyolítása terén, ami pedig azt illeti, nem is igazán szívleli az ilyesfajta eszmecseréket.

öltözék | ♡ | Let's get this night started

Rhea & Rachel

Mindig is kifejezetten igazságtalannak tartottam, hogy míg az egyetemi vizsgáim alkalmával hajlamos voltam bizonyos dolgokról - évszámokról, vagy nevekről, esetleg eseményekről - megfeledkezni, addig bizonyos történések és emlékek soha nem akarnak feledésbe merülni. Vissza-vissza gondolok rájuk, azokra az érzésekre, amelyeket okoztak akkor, eszembe jutnak olyan szófordulatok is, amelyekkel helyettesíthettem volna az akkor elhangzott tényleges szavaimat... Ha röviden akarnám összefoglalni, lényegében mindig is nagyon szentimentális ember voltam, az érzelmeim és az emlékeim különösen fontosak voltak számomra, szeretem élni az éltemet és olyan történéseket, emlékeket gyűjteni, amelyek nem csak az adott pillanatban, hanem később is boldoggá tehetnek. Ezzel szemben, mint minden más ember is, a száraz tényeket és mellékes információkat jellemzően én is képes voltam elfelejteni.
Azt viszont egyszerűen sehogyan nem tudtam, amit Felix mondott nekem a legutóbbi összejövetelen. Más esetben igyekeztem volna megfeledkezni arról a fejemben élő képről, ahogyan berángat egy mozgáskorlátozottak számára kialakított mosdóba és kikérdez engem, mert adott pillanatban nagyon is rosszul éreztem magamat, részben azért, mert titkolóznom kellett előtte - legalábbis szerettem volna. Valamilyen szinten nevethetnékem támadt a ténytől, hogy még csak nem is a tényleges párom ámokfutása és erőszakoskodása volt az, aminek az emlékétől legszívesebben megszabadultam volna. Travis-el kapcsolatban hittem benne, hogy a kapcsolatunk megjavítható, hogy a kifakadása egyszeri volt és hogy nem kell úgy éreznem, hogy nem vagyok biztonságban a közelében. Felix-el viszont mindig is barátok voltunk - legalábbis én így hittem, egészen pár nappal ezelőttig. Belegondolni abba, hogy ő többet érezhet irántam és hogy ezt teljesen őszintén is gondolja... Részben a hihetetlen kategóriába sorolódott számomra, részben pedig úgy éreztem nem lehet nyugodt a lelkiismeretem. Hiszen nem ugyanezekkel az érzésekkel küzdöttem én magam is Nathan esetében? Én csak szimplán nem vettem a saját kezembe az irányítást és nem vallottam be neki, helyette hittem benne, hogy egyszer majd ő maga látja meg, csak úgy. Vajon Felix is arra várt, hogy észrevegyem és a barátom agresszivitásának fizikai nyomai voltak számára a motivációjának mozgatórugói, amiért végül bevallotta nekem, hogy mit jelentek neki?
A gondolattól is megfájdult a fejem, hogy nekem ebben a helyzetben döntést kell hoznom, mert akármi is lett volna ennek a végkimenetele, a tények attól még tények voltak. Nekem pasim van, Felixnek ismerem a szokásait és akkor be sem került még az egyenletbe a fiú bátyja, aki... Magam sem tudom mit kellett volna gondolnom róla. Ha valaki törődik a másikkal, észreveszi, ha olyasmi történik az életében ami bántja, vagy fájdalmat okoz neki, s míg Felix ki is tudta szedni belőlem azt, hogy mi történt, Nathan sokszor még találkozni sem ért rá.
Tisztában voltam vele, hogy most nem opció, hogy vele beszéljem meg a történteket és nem is lett volna túl etikus kiteregetnem számára, hogy mit érez irántam az öccse. Helyette kapva kaptam az alkalmon, amikor a Rheaval való beszélgetésünk közben felötlött annak a gondolata, hogy az első közös borozásunk emlékét meg kellene koronáznunk egy még észbontóbb bulival.
- Ne haragudj, nem figyeltem! Megismételnéd, kérlek? - Azt persze nem kalkuláltam bele, hogy a lakásomon elfogyasztott néhány pohár ital és a gondolataim milyen viszonyban lesznek, miközben épp a belépésre várunk a kiválasztott szórakozóhely előtt. - Nem vagyok benne biztos, hogy az este végére marad majd hangom, de azt hiszem nem is bánom - mosolyogva fejeztem be a mondatot, közben pedig a lány felé fordítottam az arcomat. Ha tényleg megtörténne, az egyenesen azt jelentené, hogy nem érdemes beszélnem a Felix és közöttem történt dolgokról. És tessék, megint rá gondolok és a szavaira.
- El kell döntenünk mi legyen az első dolog, amit odabent iszunk. Tipp? - A legutóbbi alkalommal is zseniálisan sikerült bort választani, ezért mertem volna teljes mértékben a vörös leányzóra bízni magamat a mostani alkalommal is. A különbség pusztán annyi, hogy ma este nekem valami sokkal-sokkal erősebbre van szükségem ahhoz, hogy Felix Han szavai távozzanak a gondolataim közül.