Magam sem voltam biztos abban, hogy első blikkre mennyire vezérelt az, hogy Isabel Instagramján folyamatosan pasikkal pózol, leginkább pedig azzal az egyel, aki bár mindig a barátjának vallotta magát, én férfiként egyszerűen láttam rajta, hogy többet érez az egykori exbarátnőm iránt. Soren jó fej, semmi baj nincsen vele, viszont ennek ellenére is, valahol mélyen a szívemben fájdalmat éreztem, amiért ezek szerint ilyen könnyen felejthetőnek bizonyultam. Bennem mély nyomot hagyott az együtt töltött három év, mivel minden értelemben Isa volt nekem az első lány az életemben, emiatt pedig pontosan tudtam, hogy talán képtelen leszek elfelejteni őt. Az egyetlen dolog, amit a továbbiakban is magammal vihettem a kapcsolatunkból, az a tapasztalat volt. Annak viszont örültem, hogy képtelen voltam utálni azt a lányt, akivel annyi éven keresztül meghatároztuk egymás életét, mivel talán sokkal fájdalmasabb lett volna, ha egy torz kép marad meg bennem a lányról.
Viszont talán pont ezért is regisztráltam végül egy Tinder profilt magamnak. Én a saját részemről úgy gondoltam, hogy taplóság lenne lányokat szédíteni, ágyba vinni, aztán pedig közölni velük, hogy „bocsi, ez nem megy nekem”. Tudtam, hogy időre van szükségem, de ez nem jelentette azt, hogy ne próbálkozhatnék legalább azzal, hogy a továbblépés illúzióját keltsem magamban. Pontosan tudtam, hogy az életem jelenleg olyan fordulatot vett, ami túlságosan sok fájdalommal járt, ezt pedig azzal próbáltam enyhíteni, hogy magam mögött hagytam mindazt, amit ismertem… Szóval miért ne kezdhetném azt a bizonyos újrakezdést egy randival?
Nem tudtam elmenni a tény mellett, hogy az általam jobbra húzott lány alapjaiban nagyon is hasonlít Isabelre, leszámítva természetesen azt, hogy ő nem egy tűzről pattant kis latina, a neve alapján pedig határozottan angol-szásznak, vagy amerikainak tippeltem volna. Ez mondjuk engem különösebben nem zavart, mert alapvetően nem volt típusom, így lényegében magamnak is könnyen megmagyaráztam azt, hogy nem a lány emléke miatt tettem azt, amit. Mivel egykor szerelmes voltam Alexbe is – aki szőke, kék szemekkel, ráadásul elég magas is, az előző barátnőmhöz képest – így egyáltalán nem jelentett gondot az nekem, hogy lényegében Gretaban ne azt keressem, ami egykor megvolt a párkapcsolatomban.
Ha teljesen őszinte akartam lenni magammal, akkor be kellett ismernem azt, hogy bár igyekeztem nyitni a nővérem felé, ennek ellenére eléggé kavarogtak bennem az érzéseim. Eddig a pillanatig azt hittem, hogy Louis Abraham York vagyok, egy árva fiú, aki egészen szerencsés volt a körülményei ellenére. Boldog voltam attól, akivé az árvaházban váltam, mivel szerető környezetben nőhettem fel… Arra gondolok, hogy ez az intézmény katolikus mivoltja miatt lehetett, bár én nem feltétlenül hittem Istenben, ettől függetlenül éreztem a hálát. Ha nem is Isten felé igyekeztem ezzel adózni, legalább a papok és apácák számára igyekeztem keményen dolgozni azon, hogy tényleg tisztességes ember válhasson belőlem… Ezt pedig eléggé megsegítette az is, hogy Delilah felbukkant. Vagy Dahlia. Magam sem tudtam, hogy miként kellene neveznem a nőt, viszont én sem könnyen tudtam magamra Daemon Salernoként gondolni.
Mindenesetre miután némi simogatás után sem tudtam mit kezdeni az alapvetően túl göndör hajammal, egyszerűen összekócoltam a tincseimet, aztán belebújtam a cipőmbe és elindultam a Central Park felé. Mind a ketten úgy éreztük, hogy talán első találkozásnak jobb lenne sétálni egyet, én pedig fel voltam készülve arra, hogy meghívjam őt egy italra, vagy fagyira, viszont úgy gondoltam, hogy első találkozásnak talán ideálisabb az, ha elmegyünk valahova sétálni, nem pedig rögtön beülünk egy moziba, vagy kajálni.
Igyekeztem pontosan odaérkezni, csupán két perccel korábban érkeztem meg a megbeszélt padhoz, aminek inkább a támláján foglaltam helyet. Túl magas voltam ahhoz, hogy ezek a süllyesztett ülőalkalmatosságok megfelelőek legyenek a számomra, szóval jelen helyzetben nem érdekelt az, hogy az utánam ideülő illetők ruháját össze fogja piszkolni az cipőm által otthagyott mocsok. Nem mintha maguk a padok ne lennének alapvetően koszosak, szóval mindegy. A kabátot inkább azért hoztam magammal, mert az előző este folyamán esett, és tartottam tőle, hogy ha le akarnánk ülni a fűbe, vagy valami, akkor a lány esetleg felfázna.
Én magam azzal foglaltam le magam az idő alatt, amíg várakoztam, hogy a telefonommal babráltam, válaszolgattam azokra az üzenetekre, amikre a délelőtt folyamán nem volt időm. Időközben igyekeztem párszor persze felpillantani, hátha a lány időközben megjelenne, amikor pedig ez megtörtént, egy félmosoly jelent meg az arcomon és egy határozott mozdulattal álltam fel, ezáltal már valamennyire fölé tornyosultam.
- Szia – a magam részéről egyáltalán nem akartam nyomulós lenni, szóval kicsit kitártam a karjaim, de alapvetően nem kezdeményeztem se puszit, se ölelést. Mivel életünkben először találkozunk, talán nem kell ilyenekkel próbálkozni, meg amúgy is, volt egy csomó kollégám, akiket mondjuk egyáltalán nem lehetett megpuszilni, mert gusztustalannak találták a dolgot.
- Sikerült kipihenni azt a bulit? – ha jól emlékszem említette, hogy pár napja odavolt. Általában mind a fiúk, mind a lányok az ilyen alkalmak során azért be tudnak csípni, rám is jellemhő volt, hogy talán néha egy kicsit keményebben lazítottam, mint kellett volna. Mindenesetre úgy gondoltam, hogy talán ez egy jó beszélgetésindító lehet, bár nem akartam a fejéhez vágni a sztereotípiáimat azzal kapcsolatban, hogy mit gondolok az ír lányok alkoholizálási szokásairól.
- És ami még fontosabb… Tettél már fogadást arra, hogy soha többé nem iszol? – elég egyértelmű volt, hogy egy kicsit csipkelődni akarok vele, de ez lényegében a jellemem velejárója volt. Szerettem a magam ártatlan módján élcelődni az emberekkel, amíg az a jó ízlés határain belül van.
- Parancsolj – egy mozdulattal jeleztem felé, hogy válasszon irányt. Mivel a park alapvetően tele volt lehetőséggel, ami az evést illette, lényegében megadtam neki a lehetőséget ahhoz, hogy irányt válasszon, elvégre ő a hölgy. Ha pedig út közben talál egy szimpatikus helyet, akkor ott majd megállunk.

Outfit | Words: 900