This is the highlight. It’s my favorite part. Highlight... Our fluttering story. I read several times but I still get butterflies. This is the highlight! The story of how we met. Highlight... I fold the corner and read it every night. Till it wears out, I’m reading and reading.
-
Szóval azért mész oda, hogy csekkolják érdemes vagy-e a továbbiakra! - ha nem nevetné el a mondat végét, akkor is tudnám, hogy gúnyolódik rajtam. Villanó pillantással jelzem, hogy semmi szükségem sincs rá, hogy nevetése tárgyává avanzsáljon, épp elég ideges vagyok. Máshelyzetben biztosan rátettem volna a telefont egy ilyen meghívásra, csakhogy Song-ahról van szó.
-
Azért megyek oda, hogy megismerjük egymást. Megint. - javítom ki, miközben a tükör mellett elhaladva, visszalépek. -
Jó ez a farmering? Mit üzen? Mit akarok a húgától? - nézek vissza a lányra a hátam mögé. Nem akarok túlságosan lazának tűnni, az egyébként sem én vagyok. Noha nagyon nehéz kihozni a sodromból, felbosszantani. Hűvös természetnek vallom magam, de a lazaság, az hogy teljes eresztéssel létezzek, egyáltalán nem jellemző rám.
-
Határozottan azt, hogy nem veszed komolyan ezt a randit. - mikor ráemelem a tekintetem Katyre, látványosan grimaszolva méricskél. Megforgatom a szemeimet, és egyszerűen csak újra és újra végig nézzek magamon, hogyha rá nem számíthatok, majd magam döntsem el. -
Ne is vedd komolyan! Ha akarod, megyek hátvédnek. - kacsint rám, és visszatér a hangjába az a mindig kedveskedő, már szinte anyáskodó csengése. Egy pillanatra rajta felejtem a tekintetem és eljátszom a gondolatával, hogy magammal vigyem. Nem azért, mert tartok Song-ah bátyjától, nincs okom rá. Elég erőteljes a személyiségem, és úgy gondolom, hogy ha valóban az az indítéka, hogy felmérjem, egy kicsit mellé nyúlt. Tonyt kellett volna alaposabban kiismernie, ha akkor foglalkozik a húga életével, és megóvja ettől a félresikerült házasságtól, valószínűleg a lány is boldogabb életet él mostanra.
-
Ez nem egy meccs. Én nem fogok megküzdeni vele... - kérdőn, már szinte értetlenül meredek Katyre. Ekkor pattan fel a konyhapult szélére, onnan lógatva lábait. Vállat ránt, mintha nem is törődne azzal, amit mondok és ettől a gyomromba pottyan a szívem. -
Ne csináld, nem lesz semmi ilyesmi. Felnőtt emberek vagyunk. - megrázom nemleges irányba a fejem. Részemről legalábbis így van. Nem vagyok tisztában vele, hogy milyen képet alkot rólam a fejéről, hogy vajon az apjuk bevonta e abba az egészen 'aprócska' titkunkba, hogy az egész hozzám költöztetés az ő ötlete volt. Nem ellenkeztem, mert a barátom. És mert szeretem. De ezt, nem fogom megosztani a sráccal.
-
Nem is tudom, nem sűrűn hallok ilyesmit, hogy a csaj bátyja csekkol. De én full amerikai vagyok, nem értek ezekhez a ti hagyományaitokhoz. - majszolni kezd egy banánt, és ettől ismét visszatér az életkedvem. Otthonosan érzi magát, pedig nem sokszor járt nálam. Igazság szerint Katy az egyetlen barátom. Egy pár éve ismerkedtünk meg egy céges rendezvényen. Azóta összejárunk, és azt hiszem, hogy ez már csak így marad majd. Senki mással sem voltam olyan őszinte, életemben soha, mint vele. Tudja, hogy Song-ah mennyire fontos nekem, épp ezért van itt. Bár nem hívta senki, néha úgy rám töri az ajtót, mintha mindig is lakótársak lettünk volna. Persze, amióta Song-ah velem él, már telefonál előtte, ha beugrana. Nem akarja felkavarni az állóvizet, nem is engedném. Katy csupaszív lány, aki bármit megtenne egy szebb jövőért cserébe, parkolólányként dolgozik. Ő vitte el aznap este az autómat - mint kiderült nem letenni, hanem száguldozni vele -. És most itt vagyunk.
-
Néha őszintén irigylem azt, hogy téged semmi sem érdekel. - mosolyogva lépek hozzá közelebb, majd leterelgetem a pultról. Ha már a lábain áll, a kijárat felé bökök a fejemmel. -
Mennem kell. - nézek rá kedves mosollyal, aztán már csak lustán bólogatva, amikor a banánhéját a kezembe nyomja.
-
Jól van, jól van. Azért hívjál, ha nem kapsz levegőt valamelyik sikátorban! - mondja, közben a könyökével oldalba vág. Elnevetem magam, és ezzel a nevető arccal is nézek utána, miközben a levegőbe integetve távozik.
Összepakolok utána, rendet hagyva. Ha Song-ah hamarabb hazaérne, akkor ne fogjon gyanút rá, hogy Katy itt járt. Nem azért, mert titkolom előtte, hanem mert még nem meséltem róla, hogy létezik, és egy eltitkolt női nyom más szöget ütne a fejében. Amit nem tudnék kimagyarázni. Így, miután elkészültem, már autóban ülve indulok a megbeszélt helyre.
A cukrászda előtt ácsorogva várom őket, és az utolsó üzenetekre válaszolgatok a közösségi médiai oldalaimon. Amint feltűnnek, mármint közvetlen előttem, máris eltűnik a készülék a farzsebemben. Végig nézve az apró társulaton, elmosolyodom.
-
Sziasztok, Sang-nam. - fogadom el a kezét, amit enyhén meg is rázok. -
Örvendek! - bólintok, de csak alig észrevehetően, hogy aztán az általa emlegetett társaságunkra zuhanjon a pillantásom. Értőn féloldalas mosollyal nézek a fiúra, majd vissza az apjára.
-
Semmi probléma. - nézek vissza a fiúra, aztán a cukrászda felé, aminek állatbaráti lehetőségéről érdeklődik tőlem. -
Fogad, talán még saját játszósarka is van. - felelem szűkszavúan, aztán már lépek is az ajtó felé, hogy nyissam előttük. Gyerekkel, állattal van, egyértelműen ez a helyes lépés a részemről. Semmi fölösleges udvarlás, nem érzem szükségességét.
Ha már mind bent vagyunk, megvárom, hogy helyet válasszanak és aztán - szinte utolsóként - foglalok helyet, szemben a társasággal. Emlékszem rá gyerekkorunkból, bár nem sokszor találkoztunk akkor sem. A vonásai megnyúltak, felnőtté lett a fiú a fejemben. Akárcsak mi.
-
Könnyen ide találtatok? - kérdem, mivel nem vagyok benne biztos, hogy súlyosabb témával szeretnék nyitni. Természetesen, ha ő ragaszkodik hozzá, nem fújok hátraarcot. Minden döntésemért, és szerepemért Song-ah életében, teljes vállszélességgel állom a sarat. S mivel ők utaztak Brooklynba miattam, legalább őszinte az érdeklődés a részemről.
Kezdőlap
| 
