Ah In & Dae Il

"So dark, so deep, the secrets that you keep..."

Hiszek abban, hogy ismerem az öcsémet. Persze a külön töltött évek rányomták a bélyegüket a kapcsolatunkra és rá kellett jönnöm, hogy ő egy teljesen másik generáció más preferenciákkal és érdeklődéssel. Ah In olyan dolgokban mozog otthonosan, amelyeket én talán fel sem tudok fogni igazán, vagy nagyon hosszú idő és sok gyakorlás árán tudnék csak olyan könnyedén kezelni, mint ő. Nem tartom magamat boomernek, sem pedig öregnek - van élet a harmincon túl is! -, szimplán csak szerettem azt, ha valami logikus volt, ha valamit lehetett keretek között értelmezni. Talán a szakmámból adódott ez. Elvégre mindenkinek be kell tartania bizonyos jogszabályokat és rendeleteket, aki pedig nem követi ezeket, arra szintén bizonyos törvények vonatkoznak, mint büntetés. Érvelni lehet ellene és tisztában kell lenni mindenki motivációjával, vagy hátterével, de a szabályok mégiscsak szabályok, mi emberek pedig a társadalomba szerveződésünkkor feladtunk bizonyos jogokat, hogy képesek legyünk együtt élni. Nem mindenki hisz ebben, de attól ez még így van.
Ah In rosszullétét nem lehetett így kezelni. Nem ismertem az okokat, nem tudtam a körülményeket, a miérteket, a szabályokat. Hogy mit kellene tennem, egyáltalán mit kellene mondanom neki, mert... Egyszerűen csak azok a szavak jöttek ki a számon, amivel úgy éreztem, hogy leginkább megnyugtathatom őt. Hogy ezek igazak voltak-e? Teljesen másik kérdés. Abban sem vagyok biztos, hogy mind igazak voltak.
Sokkal jobban be voltam pánikolva a törött pohár és a vére láttán, mint amennyire be akartam vallani magamnak és neki is. Nem most volt itt az ideje, hogy marcangolni kezdjem magamat, amiért nem figyeltem rá jobban már attól a pillanattól kezdve, hogy megérkezett New Yorkba... Nem is, talán el sem kellett volna jönnöm otthonról és akkor nem tartanánk itt. Ha otthon élek Koreában, most nem kellene az öcsémet nyugtatnom azzal kapcsolatban, hogy nem fog meghalni. Előbb különben is nekem kell következnem, ennek kellene lennie az élet rendjének. Valójában egyáltalán nem akartam ilyen dolgokra gondolni. Abban akartam hinni, hogy annyi minden van még előttünk, amiről nem is tudunk és hogy megéljük ezeket a helyzeteket. Ennek kell lennie az egyetlen járható útnak.
- Semmi baj. Mindenkivel előfordul az ilyesmi, nem zavar. Semmi baj. - Úgy ismételgettem a minél nyugtatóbbnak szánt szavakat, hogy közben szerettem volna elkapni őt, mint gyerekkorában, amikor leesett a mászókáról. - Elmehetünk majd venni együtt újat, de előbb pihenned kell, rendben? - Tudtam, hogy baj van. Éreztem. De képtelen voltam megállapítani, hogy mióta, vagy hogy mit kellene tennem. Yaya betegsége egészen más volt, vele belejöttünk egy rutinba, aminek egyszer hirtelen csak vége lett, mert ő sem volt többé. De ez most nem ugyanolyan, én pedig hirtelen nem is tudom hová tenni az egészet. - Köszönöm, hogy elmondtad. Ne is változzon ez, rendben? Ha gond van, csak szólj nekem. - Ez a nagytestvérek dolga. Tudom, hogy nem voltam a legjobb testvér Ah In számára, de attól még soha nem akartam neki rosszat.
Ha őszinte akarok lenni, megrémített a gondolat, hogy esetleg az öcsémmel is azt az utat kell végigjárnom, mint a megboldogult menyasszonyommal. Egyszerre szorult össze a mellkasom, ha belegondoltam, hogy esetlegesen ugyanazt az utat kell végigjárnom Ah Innal és éreztem magamat dühösnek azzal kapcsolatban, amit nem tudhattam biztosra, mégis elég határozottan sejtettem. Hogy erről nem beszéltek nekem a szüleink, csak ködösítettek valamit, mert nem akartak foglalkozni valamivel, ami potenciálisan összedönthette volna a magukról alkotott képet a társaságban. De a fenébe is a társasággal és az üzleti partnerekkel, ha a saját fiukról van szó!
- Csak véletlenül volt, tudom. Tudom, hogy nem vagy ilyen. - Tudom? Alig ismertem rá arra a tetovált és dohányzó fiúra, aki leszállt a repülőről, most mégis azt állítom, hogy tudok mindent? Ah In tarkóját simogatva csak úgy pörögnek a gondolatok a fejemben, és újra meg újra arra jutok, hogy el kell majd beszélgetnünk. Nyugodtabb körülmények között és őszintén. Amire remélem ugyanolyan hajlandó lesz, mint ahogyan most is ott tükröződik minden az arcán. - Nem vagy ilyen Innie, higgy nekem. Csak véletlen volt - szinte magam miatt is ismételgettem ezeket a szavakat, hogy a szívem ne akarjon dübörögve kiugrani a mellkasomból és a vérnyomásom se szökjön az egekig. Könnyebb volt mindkettőnknek hazudni, mint megpróbálni megérteni az igazságot. Talán mert egyikünk sem volt készen rá.
- Szerintem azért fáj, mert megvágtad. - Hogy buzdíthattam volna arra, hogy próbálja meg még jobban megsérteni a bőrét, csak hogy attól jobban legyen? Egyáltalán nem ez volt a megoldás, én pedig fokozatosan egyre aggasztóbbnak tartottam azt, amibe most beleestünk vele, mert csak rosszabbnál rosszabb alternatívák voltak. Egyedül abban voltam biztos, hogy profi segítségre van szükségünk, azt viszont már nem tudtam volna megjósolni, hogy mi lesz a megoldásuk Ah In állapotára.
- Lélegezz mélyeket. - Én is megpróbáltam így tenni. A kezem visszatér a tarkójára, miközben a másik kezemmel átkaroltam őt és próbáltam annyi nyugalmat sugározni, amennyi most tőlem telt, hiába pánikoltam legbelül az öcsémért. - Minden rendben van. Elmúlik, ha mélyeket lélegzel, szép lassan. Velem együtt. - Meg kellett volna mozdítanom őt, talán könnyebb lett volna lenyugtatni őt ha hidegvizes borogatást teszek a nyakára, de féltem akár csak pár másodperc erejéig is egyedül hagyni őt.
- Ne mondj ilyet, kérlek. - Alig mondtam ki, máris nagyot nyeltem. Lehet, hogy igaza van? Ah In többet tudott nálam, ami nem volt rendjén. Nekem kellett volna tisztában lennem vele, hogy egyáltalán bekövetkezhet egy ilyen nap, hogy átélhetjük ezt együtt.
Frusztrált voltam, féltem, rettegtem attól, hogy elveszíthetem őt, de nem tudtam másra támaszkodni, csak a mentők segítségére, akik többet tudnak nálam. Így volt ez már Yayával is, akivel általában a kórházba kellett szaladnunk, Ah Int viszont nem nyilvánították súlyos esetnek. Ellátták a sérüléseit és azt mondták ha nem ébred fel bizonyos időn belül, hívjam újra a 911-et, amit szívem szerint már akkor megtettem volna, amikor becsukódott utánuk az ajtó. Mégsem mozdultam el az eszméletlen öcsém mellől, hiába vágytam rá, hogy lyukat gyalogoljak a nappali padlójába idegességemben.
- Innie-ya. - Olyan megkönnyebbült sóhaj tört elő belőlem, amivel magamat is megleptem. Észre sem vettem, hogy egészen eddig szinte csak auto-pilótán vettem csupán a levegőt, meg sem töltöttem igazán a tüdőmet vele. Nem tudtam lélegezni, amíg nem néztünk az öcsémmel egymás szemébe, még ha az övé zavartabb is volt a szokásosnál. - Fáj valahol? Segítsek inni? Hoztam vizet. - Még nem felejtettem el azt, hogy bármikor kórházba rohanhatok vele. Valójában kicsit meg is akartam tenni, mert tudni akartam, hogy mi volt ez az egész és történt-e már vele ilyesmi. A kezem az övével együtt csúszott a feje alá, finoman meg is cirógattam a haját, mintha az az iskolás kisfiú lenne, aki hét évesen volt. - Biztos kell az most neked? - Kételkedve pillantottam rá, de ha bármilyen megerősítést kaptam tőle, finoman elengedtem a kezét és a szobájába sétáltam az emlegetett naptárért, aminek a jelentősége számomra ismeretlen volt.
- Itt van. - Mellé ültem, közel hozzá, hogy ne kelljen túl távol lennem tőle. - Miért olyan fontos most, hogy milyen nap van? - Hiába pörgettem az agyamban a lehetőségeket, nem értettem a miérteket. Úgy tűnt, mintha egyáltalán nem értenék semmit.

⋈ | 1134 | öltözet

Dae Il & Ah In

Ha valaki arra kért volna, hogy meséljek az életemről, akkor annyira bajban lettem volna, hogy gyakorlatilag sértődéssel reagálnék egy teljesen normális és átlagos kérésre. Nehezen foltoztam össze bizonyos pillanatokat, illetve voltak olyan összekötő elemek, amik neked annyira nem tetszőnek bizonyultak, hogy azokat szívesen rejtettem az agyam egy olyan pontjába, ahol lehetőség szerint egyáltalán nem tudom elérni. A mai alkalom szintén egy volt azok közül, ami egy lyukat fog képezni az életemben. Nem tudom, hogy pontosan mióta vagyok itt, hogy mit keresek a földön, hogy miért törtem össze a poharat, ez pedig olyan bizonytalanságba taszított, ami megrémisztett. Sokak spontánnak vallják a vakmerőségüket és nem gondolnak bele abba, hogy mennyivel könnyebb életük lenne akkor, ha a következményeket szem előtt akarnák tartani. A kiszámíthatóság állandóságot ad, amivel az ember könnyedén tud számolni. Ennek az ellentéte csak bajt szül, én nagyon tudnék erről mesélni másoknak.
Sokan úgy látnák, hogy a kiömlött narancslé a padlón nem olyan nagy probléma és azt gondolnák, hogy a viselkedésem távolról sem nevezhető normálisnak. Ez csak egy pohár volt, amivel bőven rendelkeztünk, illetve egy kiomlott folt, amit feltörölhetünk öt perc alatt. Én mégis reszkettem a ténytől, hogy fogalmam sincs arról, hogy mi történt az elmúlt időszakban, hogy mióta nem tudok magamról és egyáltalán hogyan került a földre az ital. Odavágtam? Leejtettem? Egyedül vagyok, vagy valaki velem van? Az egyetlen dolog, ami megnyugvást hozott nekem az volt, hogy ismerős a parketta erezete, amiből tudtam, hogy nem vagyok házon kívül. Viszont féltem tőle, hogy ha nem nyugszom meg, akkor rohamom lehet és a legjobb forgatókönyv az, hogy egyedül vagyok, beverem a fejem és bajom esik. Ha Dae Il itt van és megtudja, akkor onnantól kezdve tényleg megszámolhatom a szabadon töltött napjaimat. Ahogy a szüleim hangját idézte fel az emlékezetem, csak arra tudtam gondolni, hogy senki sem olyan elbaszott, mint én és talán nem is akarok többé élni, mert ennek az egésznek semmi értelme. Ha most összeomlik a világom, azt már nem fogom tudni elbírni úgy, hogy ennyi fájdalmat cipelek magamban.
A tenyerembe nyilalló fájdalom és a citrusos ital csípése olyan hatással volt rám, mintha valaki felpofozott volna. Jobban, erősebben nyomtam bele a tenyerem a szilánkokba, mert annyira fájt, hogy elvonta a figyelmem arról, hogy halálra vagyok rémülve. Ebbe az állapotba akkor kerültem vissza, amikor a bátyám a közelembe ért. Megint elbasztam és nem tudom, hogy ebből hogyan fogok kimászni.
- Lehet, hogy földhöz vágtam – a korábi hisztérikus él a hangomból teljesen eltűnt, most már annyira nyugodtnak hangzott az, hogy a szívem hevesebben kezdett el dobogni. Hogyan igazodhatna ki rajtam bárki, ha nekem se megy ugyanez – Nem akarok vagdalózni, én nem vagyok ilyen. Esküszöm. Veszek majd másikat.
Magam sem tudom, hogy mit akartam ilyen hévvel megjavítani. Hogy magamról, vagy pedig a törött pohárról beszélek. Már annyiszor próbáltam meg összefoltozni a saját sebeimet, hogy gyakorlatilag magamra se ismertem. Mondjuk sosem próbáltam meg azzal áltatni magam, hogy egyáltalán bármiféle ismeretem lenne azokkal a dolgokkal kapcsolatban, ami engem illet. Nem vagyok olyan egoista, hogy valakinek gondoljam magam, csak könnyű volt előadni, mintha értékesnek gondolnám azt, ami vagyok. Ezáltal nyertem pár olyan percet az életben, ami erőt adott ahhoz, hogy az egészet folytatni tudjam, ha már annyira nem akarok ebben benne lenni. Gyakorlatilag nem volt biztonságos zóna a számomra, mert rettegek attól, hogy mi lesz velem, ha egyszerűen csak eltűnök, hiába nem élvezem a mindennapjaimat.
- Esküszöm, hogy nem vagyok ilyen – a sérült kezemmel erőtlenül szorítottam rá az alkarjára és húztam közelebb magam hozzá – Nem lehetek ilyen. Mondd, hogy nem vagyok ilyen.
Soha nem voltam az a fajta, aki könnyen segítséget kért másoktól, emiatt a poharam már évek óta betelhetett. Ha egyedül lennék ma, akkor ez is valami olyan lenne, amit a szobám mélyén próbálnék feldolgozni úgy, hogy folyamatosan mondogatom magamnak, hogy minden rendben van. Ha az ember elég ideig hazudik, akkor nem elhiszi, hanem a hazugságok tényleg igazsággá válnak. Legalábbis eddig én ezt ismertem, ebben éltem és ideig óráig működött ennek a hatása. Ha elmúlt, akkor pedig kedvemre hazudhattam megint, ami burkot vont körém, ezáltal én se értettem az embereket és ők se engem.
- Nem eléggé – folyamatosan új könnycseppek törtek utat az arcomnak, pedig nem sírok mások előtt – Még mindig nagyon fáj.
Egyre jobban fájt, és szégyenérzet volt bennem, amiért képtelen voltam kezelni azt, ami körülöttünk zajlik. Neki velem kellett volna kezdeni valamit, ami baromi nehéz feladat, én pedig képtelen voltam a saját testemben, fejemben élni. Ez az egész pedig megint kivetült valakire, akit szeretek. Talán jobb lenne az, ha egyáltalán nem is léteznék, mert csak másokat szomorítok el ezzel.
- Itt – a véres tenyeremet a mellkasomra szorítottam – Alig kapok tőle levegőt.
Éreztem, ahogy az arcom csakugyan lángra kap, el tudtam képzelni, hogy a bőröm kipirult ettől. A fejemet óvatosan biccentettem neki a bátyám mellkasának, abban reménykedve, hogy az ismerős illata és a közelsége megnyugtat. Éreztem, ahogy an az izzadságcseppek lassan összeragasztják a tincseimet és a nyakamra csorognak.
- Akkor sem fogok sokáig élni, ha szeretnék – ezen a ponton csak egy szomorkás mosoly volt ott az arcomon – Vagy ha te szeretnéd. Ez nem így megy.
Magam sem tudtam, hogy miért beszélek össze vissza minden ilyeneket, szóval végül inkább a nyelvembe haraptam erősen. Csak akkor enyhítettem ezt, amikor már a vérem fémes íze elviselhetetlen lett és képtelen voltam a parkettára köpni.
Képtelen voltam bármit mondani, csak egy kis mosolyra futotta, mielőtt a talaj képlékennyé vált volna a lábaim alatt. Mikor magamhoz tértem, a kanapén feküdtem és nagyon nehezen tudtam csak az oldalamra fordulni. Fogalmam sem volt arról, hogy mi történik körülöttem és mennyi ideig kell így maradnom. Felhúztam a térdeim a bátyámat kerestem a tekintetemmel, amikor megtaláltam a keze után nyúltam és az ujjai közé csúsztattam a sajátomat, aztán behúztam a fejem alá a kezét. Igyekeztem csillapítani a testem remegését annak ellenére is, hogy nem ment.
- A naptáramat a szobából… - rekedt hangon szólaltam meg és nagyon halkan – Ide tudod hozni? Szükségem van rá most.

Ah In & Dae Il

"So dark, so deep, the secrets that you keep..."

Úgy gondolom jó problémamegoldó képességekkel vagyok megáldva. Nem feltétlenül jelent ez meglepetést bárki számára, aki kicsit is komolyabban elgondolkodott már azon, hogy hogyan vannak bekötve a férfiak. Amikor nekünk valaki a problémáiról beszél, meg akarjuk azt oldani. Előbb állunk elő ilyen-olyan javaslatokkal, mint hogy szimplán képesek legyünk csak érzelmi támogatást nyújtani másoknak - nemtől függetlenül. Azt hiszem egy jól működő kapcsolat ott kezdődik, amikor a felek rájönnek erre. Jómagam úgy érzem, hiába rendelkezem ezzel a tudással, a harminckét évemmel még mindig nem tudok eleget ahhoz, hogy ne legyenek problémáim az életben.
Ah Int soha nem tudnám problémának tekinteni, a régen olyan jól működő, mára pedig szinte teljesen elveszett kommunikációs csatornánkkal viszont egyre inkább így vagyok. Amióta pedig ott motoszkál ez a gondolat a fejemben, meg is akarom oldani azt. Azzal azt hiszem nem lett volna problémám, ha néha napján összeszólalkozunk, mert nem értünk egyet valamiben, vagy valaki már megint üresen rakta vissza a narancsleves dobozt a hűtőbe - habár emiatt nagy eséllyel előbb szedte volna le a fejemet a takarítónő, akire olykor a vásárlás is rá van bízva. Közénk viszont sokkal monumentálisabb dolgok vertek éket. Kezdve azzal, hogy képtelenek vagyunk már mindent megosztani egymással, mint régen, amikor az öcsém csak gyerek volt.
Függetlenül attól, hogy mennyi időt tudtunk együtt tölteni most, hogy New Yorkban van, én szerettem volna tudni a dolgairól. Már az is elég nagy dolog volt, hogy maga mondta el azt, hogy bár felvették jogra, mégsem azzal akar foglalkozni. Én határozottan úgy gondoltam, hogy jó döntést hozott; tekintve, hogy a saját vágyait kell előtérbe helyeznie, akármit is mondanak neki a szüleink. Talán Amerika épp elég jó tesz neki ahhoz, hogy ezt természetesnek vegye. Ugyanakkor ez azt is jelentené, hogy nem tud ugyanúgy visszailleszkedni a koreai társadalomba. Tudom, mert saját magamon is tapasztaltam, hogy egyre kevésbé értem meg a szüleimet és azokat a dolgokat, amelyeket ők kérdések nélkül be akarnak tartani és betartatni másokkal is. Talán ezért gondoltam, hogy Ah In és én még helyrehozhatjuk a dolgot és ha nem is lesz ugyanolyan, mintha soha nem hagytam volna ott Koreában, de mégiscsak jobb lesz a helyzet. Sok dolog kavargott hát a fejemben és sok mindenre gondoltam, mielőtt a konyhába értem volna, de ami fogadott, egésze váratlan volt.
- Jó, majd megbeszéljük ezt később... - Akár fenn is akadhattam volna azon, hogy miért olyan fontos hirtelen egy pohár, de úgy éreztem mégsem szabad ezt tennem. Ha az öcsémet az nyugtatja meg, hogy a pohárról is szó van, akkor egye fene. - Semmi baj, ne aggódj most emiatt. - Végigsimítottam a fején, habár égetett a kíváncsiság azzal kapcsolatban, hogy megnézzem mennyire sértette fel a kezeit. Mégsem engedtem el, amíg úgy éreztem, hogy neki szüksége van arra, hogy belém kapaszkodjon.
- Tudom. De most jobban érdekel, hogy mennyire vágtad meg magadat. Nézzük meg... - belém fojtotta a mondat végét a tény, hogy Ah In sírni kezdett. Egyetlen alkalommal sem láttam ilyennek, amióta itt van - épp az ellenkezőjét gondoltam róla, hogy egyáltalán nem az a törékeny jellemű fiú, aki gyerekkorában volt. Most pedig rá kellett döbbennem, hogy igenis ott van benn az a kisfiú, akit olyan jól ismertem akkoriban, csak megtanulta remekül palástolni. Ebbe a felismerésbe pedig majdhogynem beleszédültem.
- Hol fáj? - Kérdeztem rá rögtön, még mindig tágra nyílt szemekkel figyelve őt, mintha csak hirtelen kirajzolódna körülötte a levegőben a magyarázat erre az egészre. - Ah In... - képtelen vagyok befejezni. Fél lépéssel közelebb lépek hozzá, habár a távolság csökkentése most kicsit sem segít rajtunk. Bűnösnek érzem magamat, mert nem csak a szüleink beszéltek róla úgy, mint problémás tinédzserről, hanem az egyik legjobb barátom is visszamondott már nekem dolgokat, amelyek alapján nekem ki kellett volna alakítanom egy véleményt.
- Ah In, nem fogsz meghalni. - Szokatlanul csengenek a szavak a számban, a gondolataimban pedig akaratlanul is megjelenik a volt menyasszonyom, ha csak egy pillanatra is. - Miért mondod ezt? - Őszintén szólva nem számítottam arra, hogy most rögtön elmond nekem mindent. De mégis rá kellett kérdeznem és esélyt kellett adnom annak, hogy az öcsém mégis megosztja velem. Ha ő nem teszi meg, én csak a sötétben tapogatózom tovább, ami az eddigi vitáink alatt sokkal kevésbé volt számomra félelmetes, mint most a vérét látni a padlón és a homlokára kenődve.
- Nem fogom hagyni. - Akármiről van is szó, a szüleink az én segítségemet kérték. Ha ők másképp is gondolták ezt a bizonyos segítségnyújtást, engem nem érdekelt. Tenni akarok valamit az öcsémért és azért, hogy ne lássam többet ilyen zaklatottnak.
Kis híján későn lépek még közelebb ahhoz, hogy elkapjam őt, mielőtt újra a földön kötne ki. Az, hogy a félájult, vérző öcsémmel a karjaimban tartok a nappali felé, ahol a kanapéra tudom őt fektetni, kicsit sem nyugtat meg jelenleg, sőt egészen addig megy fel bennem a pumpa, amíg azon nem kapom magamat, hogy a telefonomat a vállammal szorítom a fülemnek és várom, hogy a túloldalon felvegye valaki, aki mentőt tud küldeni hozzánk. Feszülten magyarázok a történtekről és úgy adom meg a címet, mintha utasításokat osztogatnék az irodában. A telefonhívást követő percek pedig gyakorlatilag azzal telnek, hogy az eddig a fürdőben meglapuló elsősegély dobozból csupa olyan dolgot veszek elő, amivel valamennyire kitisztíthatom és lekezelhetem az öcsém véres kezét, amíg komolyabb ellátást nem kap egy szakembertől.
Egészen addig csinálom ezt, amíg meg nem szólal a csengő, közben pedig néhányszor a nevén szólítom az öcsémet, hátha észlel bármit is a külvilágból és abból, hogy a nevén hívom. Akkor nyugszom csak meg minimálisan, amikor a mentők már a lakásban vannak.

⋈ | 895 | öltözet

Dae Il & Ah In

Amikor az összetört káoszra pillantottam a szoba közepén, akaratlanul is saját magamat sikerült megpillantanom. A tekintetem folyamatosan visszatért a ragacsos, narancs színű folyadékra, amik talán a jelenlegi állapotomban jobban hasonlítottak arra a borzalmas forgatagra, ami a fejemben volt, mint bármi más. Nem száguldtak a gondolataim, sokkal inkább éreztem magam lassúnak és tompának. Az összetört szilánkok akár az eddigi életemet is jelképezhetnék, hiszen én magam is olyan vagyok, mint egy földre ejtett pohár: csak éppen az a kategória, amit valamiért, valami eszement módon valaki mindig összefoltoz. Már én magam sem tudom, hogy hányszor sikerült darabjaimra esnem, azt pedig még inkább képtelen vagyok megfejteni, hogy mi a motivációm. Miért rakom össze magam folyamatosan, újra és újra, mintha muszáj lenne? Ennyire félnék a haláltól? Tartok attól, hogy a bennem lakozó gonoszságom miatt a Pokolra jutok? Egyáltalán… Miért félek a Pokoltól? Mennyivel lehet valami rosszabb annál, ahogyan jelenleg élek?
Soha életemben nem fogom megérteni azt, aki alkoholhoz, vagy drogokhoz nyúl csak azért, hogy elveszítse a kontrollt a saját cselekedetei felett. Ilyenkor az emberek az ösztöni énjükhöz akarnak visszanyúlni, ami képtelen szégyenérzet érezni. Én egész életemben józan akartam maradni. Homályosan láttam, a szemeimet elborító könnyeimtől, szótlanul néztem, ahogyan vérem furcsa cseppekben terjed a narancs színű folyadékban. Erősebben szorítottam a kezemben tartott pohárdarabot, de még mindig képtelen voltam érezni. Nem volt elég erős az a fájdalom, amit ez okozott, én pedig bármennyire küzdöttem azért, hogy vissza tudjak térni, jelenleg lehetetlennek tűnt. Kiabálni akartam, de mindössze a számat tudtam kinyitni. Így néztem végig, ahogyan a narancssárga folyadékba vegyült, vörös cseppeket feloldják a könnyeim, közben pedig szerettem volna visszaemlékezni arra, hogy mit hagytam magam körül.
Általában, mint mindig, minél jobban próbáltam visszanyúlni az emlékeimhez, annál távolabb sodródtam tőlük. Ebben a pillanatban egyszerűen képtelen voltam eljutni arra a szintre, hogy fel tudjam idézni azt, hogy mennyi ideje vagyok otthon, mit csináltam az elmúlt napokban, egyáltalán a bátyám itthon van-e, illetve mit keres a narancslevem a földön. Minél jobban szorítottam az üvegdarabot, annál kevésbé éreztem magam élőnek. Szerettem volna keresztülrohanni a házon, hogy megnézhessem a naptáramat, de képtelen voltam arra is, hogy egyszerűen elemeljem a pillantásom a földön kavargó egyvelegről, pedig már a gyomrom kezdett felfordulni tőle. Úgy szorítottam ezen a ponton az üveget, hogy a kezem egészen elfehéredett és remegett.
Amikor meghallottam a bátyám hangját, hirtelen úgy éreztem magam, mint aki megint él. Az ujjaim közül kicsúszott a törött pohár darabja, a mozdulatomban nem volt annyi erő, hogy azt összetörjem újra. Jelenleg pontosan úgy éreztem magam, mint a tompa koppanással földre érkező, üveg. Magam sem tudom, hogy miért indultam el annyira hevesen a bátyám felé, szimplán csak azt érzékeltem, amikor a vállának koccant fejem, a kezeimmel pedig úgy markoltam a ruhájába, mintha ő lenne az utolsó reménységem ezen világon. Talán ebben a pillanatban így is gondoltam.
- Majd megjavítom… Sajnálom – magam sem tudtam, hogy ezt most magamra mondom, vagy pedig az összetört pohárra. Hiszen ő és én egyek vagyunk, nem? Ha meg tudom javítani a poharat, akkor talán a szilánkosra törött életem is összekaparható még. Miért tűnik ennyire lehetetlen feladatnak az egész? És miért érzem úgy magam, mintha most én lennék törött pohár a földön? Talán, mert legalább olyan fájdalmas úgy viselkednem, mintha minden rendben lenne egy-egy tudatvesztés, vagy roham után, mint összerakni egy törött poharat? Talán minden alkalommal megvágom a kezem, amikor újra akarom építeni az életem?
- Nem akartam eltörni – enyhén remegett a testem visszatartott sírás miatt, aztán pedig egyszerűen csak veszítettem. Újra és újra törtek utat maguknak a könnyeim és úgy folytak le az arcomon, mintha muszáj lenne nekik. Ettől elméletileg jobban kellett volna éreznem magam, de jelenleg nehezen jutottam levegőhöz.
- Annyira nagyon fáj – magam sem tudom, hogy miért löktem tőle magam távolabb, de az ökölbe szoruló, véres kezemmel a mellkasomra vertem párat, aztán utána néztem rá és folytattam – Hogy egyszerűen belehalok. De még nem akarok meghalni. Bármit mondtak apáék, én nem… Nem tennék olyat.
Megéreztem, hogy olyan ösvényre kezd sodródni ez a beszélgetés, ahol nem szabadna járnunk, de jelen helyzetben képtelen voltam magam kontrollálni. Az ép kezemmel párszor beletúrtam a hajamba, aztán megráztam a fejem, hátha ez segít kiverni a sötét gondolatokat a fejemből, meg azt a rendetlenséget, amit okoztam. Nem tudtam elfeledkezni a pohárról a földön, ami valójában én voltam, ettől pedig szánalmasnak, jelentéktelennek és pótolhatónak éreztem magam. Ezen a ponton már miért ragaszkodom ennyire hülye életemhez? Ennyire élvezem a mártír szerepet? Vagy azt, hogy másokat lelkileg zsarolhatok csak azért, mert nekem is szar?
- Nem akarok ennél jobban megbolondulni – a hangomban nem volt erő, ahogy kimondtam a szavakat, de az ajkaimon szomorkás mosoly játszott. Ez volt az első pillanat, amikor igazán felfogtam azt, amit nekem mondott, én pedig szerettem volna erőt venni magamon és odalépni hozzá, de valószínűleg a saját testembe történő visszatérés túlságosan megterhelő volt számomra. Nem először fordult elő az, hogy egy tudatvesztés vagy roham miatt ténylegesen elveszítettem a kapcsolatot a külvilággal. Ezért, amikor hirtelen szédülni kezdtem, és már csak a színes pontocskákat láttam a szemem előtt, egyetlen pillanatra meg tudtam nyugodni. Mert én magam is rájöttem, hogy vége van.

Ah In & Dae Il

"So dark, so deep, the secrets that you keep..."

Kezdetben nem igazán sikerült értelmeznem a szüleim akaratát azt illetően, hogy az öcsémnek Amerikába kell kerülnie. Személy szerint egyáltalán nem tartottam elegendőnek azt, hogy a rossz viselkedését egy másik kontinensen kelljen kiküszöbölni, távol a megszokott környezetétől és azoktól az emberektől, akiket a barátjának tekint. Ah In mindig is kifejezetten zárkózott gyerek volt, de nem gondoltam, hogy ne tudott volna a saját személyiségének megfelelő barátokat szerezni. Mellékesnek tekintettem csupán a tényt, hogy ez a feltételezésem rövid időn belül beigazolódott. Ha bármilyen okát kellene keresnem a viselkedésének, valószínűleg arra fogtam volna a tőle érkező visszautasítást, vagy azokat a rendszeres és apró feszültségeket, amelyek közöttünk megesnek, hogy az öcsém nagyon fiatal. A témát pedig itt le is zárhatnánk, ha minden ember ennyire egyszerű lenne és mindent magyarázhatnánk a korunkkal.
Ha nem az öcsémről lenne szó, talán el is engedtem volna ennyivel. Én is voltam fiatal, én is tettem olyan dolgokat, amelyekkel kapcsolatban szimplán örülök, hogy nem jutottak a szüleim füleibe, mint ahogyan a kortársaim közül sokan vagyunk így ezzel. Nem véletlenül szokás mondani, hogy fiatalság, bolondság. A szüleink helyében csupán csak egy kis időt adtam volna Ah Innak, semmi többet.
Magam sem tudtam milyen mélyen ütöttek Dan szavai szöget a fejembe, egészen addig a néhány vitáig, ami lefolyt közöttünk. Nem először tapasztaltam azt a fajta viselkedést az öcsém részéről, amivel tegnap este is szembesülnöm kellett. Tudni akartam az okát és szerettem volna javítani a helyzeten, hiszen voltak kifejezetten jó napjaink is... A hallgatása azonban olyasmi volt, amivel lehetetlenség volt megküzdeni. Nekem pedig már volt annyi tapasztalatom vele gyerekkorunkból, hogy ne akarjam faggatni. Ettől függetlenül sem tudtam hova tenni a viselkedését a mai napon és azt, hogy keringenek róla bizonyos pletykák olyan körökben, amelyekben mi és a családunk mozgunk. Nehéz volt nem a legrosszabbra gondolnom, amikor összeadtam a kettőt, de még én sem gyanúsíthattam azzal Ah Int, hogy netalántán olyan szerekkel élni, amit nem toleráltak tőle a szüleink. Én is dohányzom, így semmi okom nem volt arra, hogy megpróbáljam őt kioktatni ezzel kapcsolatban. Alkoholt soha nem láttam fogyasztani, habár tény és való, hogy arról fogalmam sem volt, hogy mivel tölti az idejét, amikor a barátaival van - eltekintve persze a nyilvánvalótól, attól, hogy együtt vesznek fel dalokat. Ezen kívül pedig más nem is igazán jutott eszembe.
Mindig elég okos embernek hittem magamat és ebben a helyzetben is többre számítottam volna saját magamtól, mégis cserben hagytak a képességeim, ha arról volt szó, hogy meg kell fejtenem egy tinédzser korból alig kinőtt fiút. Férfinak is tekinthetem őt, de az én szememben mindig a kisöcsém marad. A tény tehát, hogy én vagyok az idősebb, csak egy dologra futhat ki; hogy én vigyázok rá és nem fordítva. Ezért is volt, hogy sietős léptekkel indultam a nappali felé, amikor csörömpölést hallottam. Ha egy-két tányér bánta volna, azt képes lettem volna félvállról venni, a látvány, ami fogadott azonban sokkal inkább megdöbbentett.
- Innie-ya. - Tágra nyílt szemekkel pislogtam rá és igyekeztem rájönni, hogy pontosan mi történhetett. Az öcsém ijedt tekintetéből azt feltételeztem, hogy nem holmi büntetésnek szánta a narancslevet a padlón, annyira pedig stabilnak gondoltam őt, hogy nem tenne kárt magában önszántából. Arra az esetre emlékeztetett ez, amikor gyerekkorában leesett a mászókáról és nem emlékezett az egészre. - Biztosan csak elejtetted, ne foglalkozz vele. Gyere... Gyere, állj fel. - Tettem néhány tétova lépést felé és a karomat is kinyújtottam felé, hogy ha szüksége van rá, akkor tudjon bele kapaszkodni. Épp elég fejfájást okozott a tény, hogy vitáink vannak és képtelen vagyok olyan egyszerűen megmagyarázni, mint hogy az ő korában a srácok így viselkednek...
Nagyot nyelve vettem tudomásul, amikor a homloka a vállamnak billent. Azóta nem voltunk hasonló helyzetben, hogy a reptéren üdvözöltük egymást, a mostani alkalommal pedig nagyon is tisztában voltam vele, hogy Ah In megsérült. A hangja marasztalt csak, amiatt voltam képtelen megmozdulni. Egyedül annyit tettem meg, hogy az egyik karomat köré fontam a másikat pedig a fejére simítottam. - Nem megyek sehová. Itt vagyok, Ah In. - Úgy simogattam meg a haját, mintha megint gyerek lenne, de más módja nem jutott eszembe annak, hogy megnyugtassam őt. Elengedni akkor sem tudtam volna, ha akarom, mert úgy szorított magához, mintha ellenkező esetben egyszerűen eltűnnék a kezei közül, jelenleg pedig nem bántam. Csak amikor úgy éreztem, hogy már túl vagyunk a kétségbeesésen és amikor a szorítása is engedett valamennyit, akkor szólaltam meg újra.
- Ah In-ah. Megsérültél. - Nyugodt hangon közöltem az információt, habár a látható nyomai mind ott voltak körülöttünk és ha jobban belegondolok, az öcsém valószínűleg érezte is a sebekből sugárzó fájdalmat. - Meg kellene néznünk a sebeidet, jó? - Az arca és a keze önmagában elég aggasztóak voltak és akkor még abban sem voltam biztos, hogy a lábát felsértette-e. Azt pedig már végképp nem tudtam, hogy ha rákérdezek pontosan mi történt, választ kapok-e. És hogy mennyire lenne őszinte.

⋈ | 784 | öltözet

Dae Il & Ah In

Bár hallottam a csörömpölést, mégsem ez térített magamhoz, hanem sokkal inkább a fájdalom, amit a kezeimben, meg az arcomon is éreztem. A nappaliban mindent beborított az a kesernyés-fémes illat, ami a véremből és a narancsléből származott, amit inni készülhettem. Szaggatottan vettem a levegőt, igyekeztem magamhoz térni és megtalálni a hangom, de az utóbbi egyáltalán nem volt könnyű. A kezemben tartott üvegszilánkra rászorítottam, mert ebben a pillanatban csak érezni akartam valamit. Jelen helyzetben a fájdalom tartott magamnál, így egyáltalán nem számított az, hogy mélyen a húsomba vájtam az éles pohárdarabot, ami a szorításom erejétől el is törött. Nem tudtam eldönteni, hogy az arcomon a verejték, vagy ténylegesen vér folyik végig, nem értettem, hogy pontosan mi történik velem, mindenhol csak a narancs színű folyadékot láttam keveredni a saját vörös véremmel. Legalábbis reményeim szerint a sajátom volt az.
Nem tudtam, hogy pontosan milyen napszak van, hogy mennyi az idő. Az egyetlen dolog, ami ismerősnek és otthonosnak tűnt ebben a helyzetben, az a sötét padló volt. Ettől tudtam, hogy otthon lehetek, de aggasztott a vér látványa, mert egyáltalán nem emlékeztem arra, hogy mi történt. Meg akartam szabadulni az orromba kúszó kellemetlen szagoktól, a látványtól, ezért erősebben szorítottam rá a már három darabban álló pohárra és összeszorítottam a szemeimet. Folyamatosan azt mantráztam magamban, hogy ez az én vérem és nem bántottam senkit, amíg nem voltam magamnál, viszont az utolsó emlékem annyi volt, hogy összevesztem Dae Illel, aki megígérte nekem, hogy majd együtt vacsorázunk, de mégis a telefonját nyomkodta. Ettől én jelentéktelennek és felejthetőnek éreztem magam, szóval egyetlen falatot sem voltam képes letuszkolni a torkomon. Ledobtam a villámat és egyszerűen felálltam az asztaltól, mert mérges lettem rá… Talán még sírtam is aznap éjszaka, ez már annyira nem volt tiszta. Fogalmam sincs mennyi idő telt el azóta, talán napok, hetek vagy hónapok. De itthon voltam, ami jó jel, és egy kicsit meg tudtam nyugodni tőle.
Mikor újra kinyitottam a szememet, az egy könnycsepp hullott a ragacsos-véres folyadékhalomba, aztán követte egy hasonló méretű, vörös is. Most a szemem káprázik csak vagy tényleg vérzik az arcom? Még mindig szorítottam a pohárdarabot, ami már kevésbé vájt a húsomba, remegett a kezemben. Parancsolni akartam a testemnek, tovább akartam fogni, mert féltem tőle, hogy megint öntudatlanságba zuhanok, ha elengedem azt, de végül képtelen voltam tovább fogni. A fájdalom tompulni kezdett, én pedig emiatt ordítani szerettem volna, viszont nem volt hozzá elég erőm, egyszerűen csak figyeltem, ahogy a pohár kicsúszik a kezemből, ezúttal pedig a darabok halkan koppantak a padlón. Fel akartam állni, viszont egészen megbénított a félelem, amikor felfedeztem, hogy valaki közeledik felém. A léptek zaja valahogy hangosabbnak tűnt, mint a pohár eltörése, és egészen sietősnek is hallottam őket. Nem sokkal rá meg is láttam a két papucsba bújtatott lábat, én pedig riadt tekintettel néztem fel az illetőre. Ebben a helyzetben picinek és jelentéktelennek, haszontalannak tűnt az egész életem. Az orromban még mindig ott volt az a kellemetlen bűz, amit a vérem, és a ragacsos ital egyvelege alkotott, én pedig még mindig ugyanazon gondolkoztam: álmodok, hallucinálok, vagy pedig tényleg előttem van a horrorfilmbe illő jelenet, amit minden bizonnyal én idéztem elő? Az egészben az volt a legrosszabb, hogy újabb könnycseppek jelentek meg a szemem sarkában és folytak végig az arcomon, amikor a testvérem értetlen arcát láttam magam előtt. Rosszat tettem volna?
- El… eltörtem?! – a hangom olyan bizonytalan volt, mint amikor kiskoromban leestem a mászókáról és agyrázkódást kaptam az esettől. Nem értettem, hogy miként történt az egész dolog, a fejem tompán lüktetett, de összességében rendben voltam. Hasonlóan éreztem magam most is. A tenyerem egyre kevésbé, azonban szüntelenül fájt, és ez volt az egyetlen dolog, amibe jelenleg kapaszkodni tudtam. Ennek hatására tudtam összeszedni a maradék erőmet, mert a félelmem annak ellenére sem múlt el, hogy már kezdtem újra visszanyerni a testem felett az uralmat és otthon voltam; a testvéremmel. Talán pont ez volt a legijesztőbb az egész helyzetben. Hogy Shin és Sunwoo nem voltak velem, akik tudtak volna tenni valamit értem és azért, hogy a titkomat ne tudja meg Dae Il. Nem akartam, hogy ő is selejtesnek gondoljon, azt talán már képtelen lennék elfogadni. Anya és apa sosem állt hozzám közel, így az ő csalódott pillantása a világon a legrosszabb lenne nekem. Annak ellenére is, hogy már nem foglalkozhat velem annyit, mint régen.
Bizonytalanul álltam fel és léptem át a szilánkok felett. Nem tudom pontosan mikor csapódott a homlokom a vállának és fontam a nyaka köré a karjaimat. Azt sem tudom, hogy pontosan mikor és miért kezdtem el zokogni, de teljes erőmből szorítottam. Az egész egy rémálom volt, aminek a legrosszabb végkimenetele az lett volna, ha elhagy engem.
- Hyung – alig tudtam kinyögni az egyetlen szótagból álló szót, amin annyira ritkán szólítottam őt – Ne menj el… Csak most ne menj el, kérlek! Soha többé nem csinálok rosszat megígérem, csak most ne hagyj magamra…
… Mert akkor megőrülök. Ezt már csak magamban tettem hozzá és még jobban szorítottam őt. Azóta, hogy feleszméltem, ez volt az első pillanat, amikor valóban biztonságban éreztem magam. Mégis folyamatosan abban reménykedtem, hogy csak egy nagyon élethű álomban ragadtam, és ez az egész nem valóság.