"Nincs sem rangsor, sem rendszer abban, amit az ember igazán szeret. Az csak úgy ott van."
Karakter típusa: keresett Teljes név: Erin Rebecca Hale Becenevek: Erin Születési hely, idő: Boston, 1985. október 25. Kor: 31 Lakhely: Queens Szexuális beállítottság: heteroszexuális Családi állapot: egyedülálló Csoport: egészségügy Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: Boston University - pszichológia alap + klinikai szakpszichológus továbbképzés Ha dolgozik//Munkabeosztás: pszichológus, terapeuta Ha dolgozik// Munkahely: New York Presbyterian Hospital Queens - saját rendelő Hobbi: csokizabálás, kalandtúra, természetfotózás, önkéntesség, önvédelem-harcművészet órákra járkálás
Ki vagyok én? Egy ismeretlen, aki meghallgat téged, aki megkínál a csokijából, aki ott áll melletted csendben, akire számíthatsz az éjszaka sötétjében, ha eltévedsz, aki benne van a hülyeségekben, akinek megmondhatod, mennyire béna a napszemüvegje, aki elkövette már azt a hibát, hogy a rossz emberbe zúgott bele, és az, aki önmagát hibáztatta el nem követett dolgokért. Érzékeny és érzésekkel teli nő vagyok, azonban mindenkivel megtartom a pár lépés távolságot, nem kerülhetek senkihez túl közel, hiszen azzal rossz útra terelem magamat, és személyesen kezelek mindent és mindenkit, az pedig a hivatásomban nem elfogadható. Nem szeretem leleplezni magam, és az érzéseimet is kordában tartom, már amennyire csak lehetséges ez. Kihívás, de a vasakaratommal és a kiváló céltudatommal eddig sikerült. Nehéz kizökkenteni engem, mindenre figyelek, összpontosítok. Hajthatatlanná és eltökéltté válok ilyenkor. Nem ígérgetek fölöslegesen, de felelősségteljesen felvállalom, ha valami hibát követek el. Gyerekként nagyon bizalmatlan voltam, ma sincs ez másképp, viszont mindenkihez máshogyan állok hozzá. Erős és gyenge vagyok egyszerre. Humorom nem a legjobb, de még a legrosszabb favicceken is képes vagyok nevetni, ha ez segít. Tudok káromkodni is, nem mindig vagyok a szende és ártatlan kislány. Nem vagyok oda a romantikus filmekért, mégis szeretem, ha egy férfi romantikát csempész az életembe. Az egyenruhákat viszont imádom nézni, megfogni. Kislányként rengeteg időt töltöttem apám és nagyapám egyenruhái felpróbálásával. Jó, tudom, ez már nevetségesnek hangzik, de lehettem volna akár én is rendőr, katona, vagy más. Nem lettem, pszichológus lettem, aki őket is segíti. A mai napig feltudok lázadni, erősen ragaszkodom az igazamért. Nem viselek maszkot, nincs rá szükségem, mert anélkül is el tudok bújni a világ elől, ha erre vágyom. Az életem, a magánéletem egy kulcsra zárt kis dobozban van elrejtve, amit nem szívesen nyitok ki senkinek sem. Csakis különleges személyek érhetik azt el, hogy betekinthessenek abba a bizonyos dobozba.
"Hiányolni csak azt lehet, ami kézzelfogható közelségben volt."
A nap ragyogóan süt, ámbár nem nagyon érezni, semmi ereje nincs már, a nyárnak rég vége. A parkolót elértem már, és már csak pár méter választ el a munkahelyemtől. Mindig máshová parkolok, az üres helyek száma elég kevés általában, így sokszor többet kell körbe-körbemenni, hogy találjak bármit is az én gyönyörű sötétkék autómnak, ami egy kisebb fajta Mercedes, de imádom őt nagyon. Félóra múlva jön az első páciens, de én mindig előbb beérek, hogy átnézzek pár dolgot, rendbe tegyem az irodát, a rendelő többi részét az asszisztensemre vár, Ginnifer-ben megbízom, hiszen jól ismer és tudja, miben segíthet valójában. Alig érek be, és az ő asztalához közeledem, amikor mutatja, hogy valaki vár rám bent. Nem tudom, átfutott -e bárki az agyamon vagy sem, de levéve a kabátomat, betoppantam. - Apa? Te mit keresel itt? - totál meglepődtem, amikor benyitottam a rendelőm ajtaján, és őt láttam meg ott. Akasztottam fel közben a kabátomat a helyére, a táskámat pedig az asztal mellé tettem le, és vártam a válaszát már, de csak bámult valamit. - Az a virágcsokor gyönyörűséges - az asztalon lévő hatalmas csokorra mutatott, - írisz, napraforgó, margaréta alkotja, asszisztensem nagyon ért ahhoz, hogy összehozza a virágokat, a színeket -, és úgy hiszem, ki akart térni a válaszadás elől. - Apa, miért jöttél? - megkerültem az asztalomat, és nekidőltem. Régebben folyton én voltam az, aki terelt, aki nem akart semmit mondani, mindig a semmi szócskát ejtettem ki a számon, mást soha. Most viszont ő teszi ugyanezt, jócskán arra hajlok, hogy keményebb legyek vele, mert ezt már én is belátom, hogy nem olyan egyszerű a gondolatolvasás... - Beszéltünk legutóbb arról, hogy egy közös estét eltöltünk vacsora, csoki, apa-lánya beszélgetés, kívül hagyjuk a hivatásunkat... A holnap este jó lesz? - a hangjában volt valami elcsuklás, valami félreérthető jel arra, hogy valami gond van, de aztán eszembe jutott, hogy holnap lesz anya halálának ötödik évfordulója, és mai napig rettentő rosszul viseli a hiányát. - Nem terveztem holnap estére semmit sem. Apa, hamarosan érkezik valaki hozzám, és még át kell néznem valamit előtte - hirtelen felugrik, és katonai tiszteletadás után, amit ugyan viccesen tett, átölelt engem. - Akkor holnap este nálad! - puszit kaptam tőle, mint régen. - Várlak - mosolyogtunk, majd pedig ő kiballagott lassan az irodából, de hallottam még, hogy az asszisztensemmel váltott néhány szót, kedvelik egymást. Mai napom nehéz lesz, talán egyszerűbb lenne úgy fogalmaznom, hogy fel kell kötnöm a gatyámat, hiszen mindjárt jön az első ember, akivel már a végét járjuk, és hamarosan elköszönhetünk egymástól, viszont utána egy új páciensem jön, aki elveszítette a szüleit, a bácsikájával él jelenleg ez a fiatal lány, Eileen.
Kedves Erin! Örülök neki, hogy erre a keresettre esett a választásod, remélem megtalálod majd vele a helyedet az oldalon és sok játékban lesz részed nálunk Mosolyogva fedeztem fel, hogy milyen sok közös vonást sikerült összehoznod a kis pácienseddel, lehet hogy talán erre kéne építeni a beszélgetéseiteknél? Ezt inkább rád bízom, hátha egyszer sikerül áttörni a falat, amit maga köré emelt, de köszönöm, hogy te mégsem mondtál még le róla. A bemutatott szerepjátékos példádból több dolgot is megtudhattunk a múltadról, sajnálom, ami az édesanyáddal történt, s mivel te vagy a pszichológus, így nem kezdek bele annak magyarázásába, hogy apukádnak még mindig szüksége van rád, hiszen ezt te is tudod Játékba kezdés előtt a foglalókat ne hagyd ki, az első partnered már úgyis megvan