Kicsivel több, mint nyolc éve ismertük meg egymást. Az én édesapám és a te édesanyád randizni kezdtek, majd pár hónappal később már az oltár előtt álltak, így mi is egy fedél alá kerültünk. Hamar megtaláltuk a közös hangot, témákat, állandóan szívtuk egymás (és mások) vérét, ilyen-olyan őrültségekre vettük rá a másikat és folyamatosan együtt lógtunk.
Egy, a házasságkötés utáni hónapokban történt buliban kicsit forróbbá vált közöttünk a levegő, amelyre rásegített kezdetben az üvegezés, később a felelsz-vagy-mersz játék és természetesen a mumus: az alkohol. Már kettesben voltunk egy zárt szobában, mikor te a semmiből egyszer csak leállítottál. Én nem firtattam a miérteket, egyszerűen elfogadtam a döntésedet, és próbáltunk visszatérni a buliba, mintha mi sem történt volna. Belül frusztrált a visszautasítás, de ki nem mutattam, csupán próbáltam begyógyítani a sértett egómat.
Pár hónapig még egy háztartásban éltünk a szülőkkel, ez idő alatt te láthatóan többször is megbántad a döntésedet. Akárhányszor hoztam haza lányokat, te féltékenykedni kezdtél, de szerencsére semmi őrültséget nem tettél – helyette ugyanezt a taktikát alkalmaztad, csak nyilván a fiúkkal. Hogy ezzel csak kicsinyes bosszúból az agyamat akartad húzni, vagy a magad gondolatait szeretted volna lefoglalni, az egy örök kérdés marad számomra.
Miután „egyetemre mentem”, nem szakadt meg köztünk a kapcsolat. Rengeteget beszéltünk, és szerencsére egy ideig egész sokat tudtunk találkozni. Érezhető volt ezekben a viszontlátásokban, hogy nem vagyunk közömbösek egymás iránt, de ennek ellenére sem léptünk át egy határt. Többnyire Abszolút miattam.
Téged felkarolt egy modellügynökség, aminek hatására neked is kész utazássá vált az életed. A beszélgetéseink ugyan megmaradtak, de évente csak egy fél maréknyi alkalommal láttuk egymást, azt is többnyire családi összejöveteleken. Mindez csak még jobban felerősítette benned az elfojtott vágyakat, és az inkoherens mérgedet. Nem feltétlenül rám voltál ideges, de tény, hogy nagy részét képeztem. Leginkább magadra haragudtál, hogy akkor és ott nemet mondtál nekem, hogy nem hagytál lehetőséget annak, hogy belőlünk akár több is legyen. Részeg estéiden nem egyszer hívtál fel, hol érthetően, hol összefüggéstelenül beszélve, és még nem is említve a nem éppen családbarát képeket, amikkel bombáztál. „Lásd, hogy mit hagysz ki”. Nem tagadom, bőven sok álmatlan éjszakát okoztál nekem, de tartottam magamat az elhatározásomhoz. Eleve így, hogy míg te a világ egyik felén vagy, addig én a másikon végzem a munkámat... annak is örültem, hogy a beszélgetőviszonyt meg tudtuk tartani – még ha nem is mindennapi kommunikációról volt szó.
Teltek-múltak az évek és minden egyes lezárt beszélgetéssel úgy éreztem, kezded egyre jobban elfogadni a történteket. A találkozásaink azonban teljesen másról árulkodtak -  folyamatosan próbáltál becserkészni és nem tagadom, párszor rendesen sikerült megizzasztanod, de én továbbra is hajthatatlan voltam. Határozottan kiálltam a döntésem mellett. Úgy véltem, hogy ha esetleg beadom a derekam, azzal meg csak még nehezebbé válna mindkettőnknek.
A véletleneknek köszönhetően most mindketten hazakerültünk, elszakadva pár hétre, hónapra a munkánktól. Miután kiderült, hogy mindketten a városban vagyunk, azon nyomban felhívtál és határozottan kijelentetted, ellentmondást nem tűrő hangon, hogy menjünk el valahova közösen. Én meg barom módjára bele is mentem…
// Cress alapvetően egy határozott, a saját erényeivel tisztában lévő, magára adó, karakán nő. Nem egészen tudja ő sem, hogy mi hajtja annyira a srác felé - egyszerű vágyakozás, vagy talán ennél több? Frusztrálja, hogy szinte mindent megkaphat az életben, de Morgant sehogy sem tudja az ujja köré csavarni, miután anno évekkel ezelőtt elutasította. Tudja, hogy ez nem normális és változtatni is szeretne rajta, csak eddig nem tudta, hogyan. Régóta gondolkozott már rajta és most végre úgy határozott, hogy még egyszer utoljára megpróbálja elcsábítani a férfit, bevetve ellene minden báját, taktikáját, amit csak megismert az évek alatt – és ha az est végére továbbra sem jutnak egyről a kettőre, akkor végleg lemond erről a vágyáról.
Szeretném leszögezni, hogy nem konkrétan szerelmi szálat keresek. Lehetséges, hogy előbb-utóbb ide alakulna a kapcsolatuk, de nem szeretem az ilyesmit előre lebeszélni, és nem is fogom célirányosan erre venni az irányt, ha nem érzem karakterhűnek. A vonzalom és a bizalom határozottan megvan közöttük, de minden mást szeretnék a játéktérre hagyni, hadd bontakozzon ki az arra kijelölt helyen. Olyan partnert keresnék, aki nem tűnik el egy-két játék után (legalábbis nem szó nélkül), akiben hozzám hasonlóan vannak kósza vagy konkrét ötletek kettejükkel kapcsolatban, és akivel lehet valamennyire haladni is. Nem várok el napi, vagy akár heti 2 reagot, de azt se szeretném, ha havi-kéthavi szinten csak egyetlent kört tudnánk haladni.  Viszont ez nem azt jelenti, hogy le fogom harapni a fejedet, ha nem tudsz írni. Abszolút megértem, ha valakinek dolga van, néha én sem tudok válaszolni villámgyorsan, de erről általában próbálom értesíteni a másikat.
Várom az érkeztedet, ha bármi kérés-kérdés van, akkor PM-ben bármikor fel lehet lelni (csak oldalchaten egy üzenet formájában jelezd, kérlek   ), de a lényeget jól lefedi a fenti kisnovella. Név, arc változtatható, de azért örülnék, ha legalább a play-byt előtte megbeszélnénk. Rugalmasnak tartom magam, illetve nekem is van még pár ötletem, szóval biztos találunk valakit.   //