"Egy törött órának is igaza van napjában kétszer", mondta mindig Roxy nagyapja, az elhunyt George papa, miután unokája lelkesen szaladt felé hat évesen, tizenkét, de még tizennyolc évesen is, és vitte neki a teljesen kitöltött keresztrejtvényeit, sudokujait, vagy a ritka, de annál többet érő A jelzésű dolgozatait. Nem bántó hanggal mondta, sokkal inkább tényszerűen, Roxy pedig bólogatva vállat vont. Igaza van.

"Szerencséd, hogy szépnek születtél", ismételgette újra és újra Roxy édesanyja, szinte szüntelen, amikor a lánya újra és újra kérdéseket tett fel, mert egész egyszerűen nem tudta értelmezni a kapott válaszokat. Úgyhogy Roxy egy idő után nem kérdezett többet.

"Mihez kezdjek én veled?", hangzott a kérdés Mr. Carmichaeltől, miközben gondterhelten túrt bele szaporán őszülő hajába lánya bizonyítványa felett. Roxy tanácstalanul rugdosta a padlót a csinos Mary Jane cipőjében, és csak akkor mert felpillantani, amikor elhangzott a már jól megszokott, elbocsátást jelző sóhaj.


Roxy maga nem szereti, amikor nyíltan butának nevezik - de a burkoltsággal semmi problémája, sokszor úgysem érti, ha pedig mégis, úgy tesz, mintha nem tenné -, de való igaz, hogy lassabban és nehezebben ért meg dolgokat, mint a társai. Néha megfordul a fejében, hogy talán azért hiszi mindenki ostobácskának, mert sose voltak vele elég türelmesek, sose magyaráztak neki elég fáradhatatlanul, de aztán úgy van vele, hogy egyrészt nem hátráltatja a mindennapi életben, hogy nem ugrik olyan gyorsan a logikus következtetésre, mint mások, másrészt sokkal rosszabbakat is mondhatnának rá. Lehetne például gonosz vagy rosszindulatú, de nem az. Roxanne Yolanda Carmichael saját - mérhetetlenül szerény - véleménye szerint egy jövendőbeli tündérkeresztanya, aki nagyon önzetlenül bánik a varázspálcájával.
Szeret segíteni, bár inkább adakozni, mint önkénteskedni, mert olyankor mindig fél, hogy valamit rosszul csinál és megszidják, amit látszólag nem venne magára, nagyon ügyesen játssza ugyanis a felháborodott, elkényeztetett kiskirálylány szerepét, amivel hitelesen adja elő, hogy határozott és sérthetetlen (arra gyúr, hogy egy szép napon ez igazzá is válik), de lehet, hogy otthon elsírná magát miatta.
Nagyon érzelmes, nem is tagadja, hogy sír a Titanicon, és ódzkodik attól, aki nem, és még ennél is ábrándosabb, nagyon gazdag képzelőerővel rendelkezik, sokszor nincs is szüksége más szórakozásra, csak a plafonra és a saját gondolataira. Odáig van a szerelem gondolatáért, de olyan magas elvárásokkal fut a kapcsolatoknak, hogy többnyire egyedül marad. Nagyon furcsállja, hogy soha nem az adott barátja elvesztését sajnálja - mi több, az sokszor megkönnyebbüléssel tölti el -, hanem a lelkesedést, amivel a kapcsolatba vágott.
Nem érti, miért nem élvezi az intimitást, gyakran hiszi úgy, hogy valami baj van vele; már azon túl, hogy soha senki nem hívta okosnak. Túlságosan konzervatív és tradicionális közegben nevelkedett, hogy akárcsak megforduljon a fejében más szexuális irányultság a heteroszexualitáson túl.
Sokszor bizonytalan önmagában, noha külső szemlélő ezt nem látná, nem szereti kimutatni. Azon a véleményen van, hogy biztosan törött, amiért se az agya, se a teste nem működik megfelelően, és a családja sosem siet, hogy megcáfolja bizonytalan gondolatait. Bízik benne, hogy a lelke még ép.
De rémesen akaratos is, így csakazértsem hagyja, hogy ezek a negatív érzések elhatalmasodjanak rajta. Ő Roxanne Yolanda Carmichael, és ha a vezetéknevét megtanulta lebetűzni (nem volt egy könnyű menet), a többi már gyerekjáték lesz.


◌ ESFP, de sose jegyzi meg, ahogy azt sem, hogy melyik betű mit jelent, úgyhogy néha csak reflexből rávágja az erre vonatkozó kérdésekre, hogy ABCD (ne aggódjon senki, a csillagjegyét, aszcendensét és a holdjegyét mind-mind tudja; rák, skorpió, rák)

◌ diszkalkuliás, a számolás mindig is különösen nagy kihívást jelentett az életében, legyenek azok bármennyire is egyszerűek

◌ nem diszlexiás vagy diszgráfiás, de ha nem figyel oda, a helyesírása és a kézírása is mind a mai napig borzasztó

◌ a kedvenc színe a rózsaszín (what else?), a kedvenc száma pedig Doja Cat Say So-ja, mert szerinte a rózsaszín pont így hangzik (ettől függetlenül nem szinesztéziás)

◌ irtózatosan rossz a memóriája, sokszor azt se jegyzi meg, kinek mit mondott (ez akkor felettébb kínos, ha hazudott valamiről és nem tudja felidézni, kinek és miről)

◌ két dolgot bán nagyon; hogy nem húzhat minden nap báli ruhát anélkül, hogy bolondnak tartanák (néha így is megteszi), és azt, hogy nem lett 6 centivel magasabb (169 centi), mert akkor lehetne modell, ami nYiLvÁn mindenki életcélja

◌ az örök top 3-mas filmlistája a Legally Blonde-ból, a Cluelessből és a Jawbreakerből áll, és szerinte sose lesz már semmi olyan menő, mint a 90-es évek

◌ az a fajta barátnő-típus, aki vicc nélkül montázsokat készít a minden bizonnyal bekövetkező esküvőről és a leendő gyerekek genetikájáról; ha nem tetszik neki a kapott eredmény, lazán szakít

◌ nem tudja, hogy a Pluto már hivatalosan nem bolygó, de ha megtudná se érdekelné, mert ő a kedvence (a Mickey Egeres Plutónak hála)

◌ borzasztó sofőr, de ez nem tartja vissza; egy lyukas kerék sem biztos, hogy megakadályozná az indulásban, kész csoda, hogy még nem volt autóbalesete

◌ hisz az ezotériában, mind a mai napig süteményt rak ki a Mikulásnak (sose tűnik el, úgyhogy évről-évre pontosítgat a recepten, hátha), és minden húsvétkor vesz egy nyuszit, mert fél, hogy mi lesz velük, ha a kisállatkereskedésben maradnak a szezon után is; már három van neki, Tapsi, Hapsi, és Lola



Kedves naplóm!
Anya és apa megint veszekedtek. Tegnapelőtt vizsgálaton voltunk, ahol mértékeket kellett megbecsülnöm, anlóg analóg óráról és térképről olvasnom, és számolnom. Egyik sem ment jól, sokszor csak ültem a feladatok felett, és azt kívántam, bár ne ott lennék. Ma jött meg az eredmény; azt mondják, diszkla diszkalkol DISZKALKULIÁS vagyok, és apa nagyon dühös lett, úgyhogy ez nem jelent jót. Még nem kerestem rá.
Anya azt mondta neki, ez van, apa pedig azt felelte, hogy ez az ő családjából van, amit nem értek. Arról beszéltek, hogy anyának megint szülnie kellene, hátha. Nem akarok kistestvért, túl sokat sírnak, és anyáéknak így sincs ideje rám, de nem tudom, mi lesz, nem hallgattam őket tovább, csak feljöttem a szobámba. Felakarom hívni Nina mamát, de félek, hogy szomorúvá teszem. Nem akarom szomorúvá tenni, csak beszélgetni akarok valakivel, aki nem kiabál. Mama sose kiabál a közelemben, ezért is szeretem őt olyan nagyon.
Lehet, mégis felhívom. Nem tudom. Aludnom kellene, de nem tudok. Mama biztos megtudja mondani, mit kellene tennem.



Kedves naplóm!
Anyáék ma megint a kistesó témáról veszekedtek. Csak a végét csíptem el, amikor anya azt mondta apának, hogy ne reménykedjen. Ennek örülök. Később megkérdeztem róla anyát, de csak annyit felelt, hogy ne üssem a felnőttek dolgába az orrom. Rosszul esett, de Nina megpróbálok hallgatni rá, hogy büszkék legyenek rám.
Megint volt egy nagy csere a magántanáraim között, a mama szerint azért, mert apa nem volt elégedett az eredményeimmel. Ezt – kivételesen – én is tudtam, apa sokszor megemlíti a vacsoraasztalnál. Egyedül az irodalomtanárom maradt, Miss Roberts, mert apa elmondása szerint végre sikerült a fejembe verni a normális betűzést. Én csak örülök neki, Miss Roberts volt mindig is a kedvencem. Annyira szép! És olyan kedves! A legutóbbi születésnapomra még ajándékot is kaptam tőle; egy rózsaszín pandaplüsst. Azt mondta, azért, mert a pandákat sokszor nagyon együgyűnek és bugyutának tartják, de valójában nagyon leleményesek tudna, ha nekik is érdekükben áll.
Azt hiszem, arra gondolt, hogy én is olyan vagyok, mint a pandák. Egek, remélem, hogy nem! Nem szeretem a bambuszt.
(A naplóírásomat is támogatta, szerinte nagyon jó ötlet ezen a módon megbirkózni az érzéseimmel és a gondolataimmal. Szeretlek, Miss Roberts!)



Kedv...
Miss Robertsnek autóbalesete volt.
Nem élte túl.


A bejegyzés elmosódott, telis-teli tintafoltokkal. A következő néhány lap teljesen üres.


Kedves naplóm!
Tudom, nem voltam túlságosan hű hozzád, de ami késik, nem múlik, ahogy szokták mondani. Nagy hírekkel érkeztem: szerelmes vagyok.
Warren Peregrine Bradford. Csak úgy pereg a nyelvemen. De az lehet a "Peregrine" miatt is. Szokatlan név, nem mondom, de ha valakinek jól áll, az Warren PEREGRINE Bradford. Megnéztem amúgy, latin eredetű, és azt jelenti, hogy "utazó, zarándok". Már csak azt nem tudom, mennyire megbízható a Google fordító a kiejtés kapcsán. Szívem szerint megkérdezném W-t (merthogy a barátai között ez a neve, és én, mint leendő felesége, joggal hívhatom így), de nem hiszem, hogy túl jól venné ki magát. És amúgy is olyan ritkán látom! Folyton eltűnik a szemem elől, valahányszor összefutunk. Butus W, nem vesz észre.



Kedves naplóm!
Nem vettek fel egyetemre. Apa persze nem örült, de nem is értem, mit pörög ezen annyira; sokan kihagynak egy évet a gimi és az egyetem között, legalább lesz időm önmagam megismerésére és az új lakásom (ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!) rendes kidekorálására. Én nem aggódok, és neki sem kellene. Majd meggyőzöm én róla, hogy butaságokon aggódik. Aggódjon inkább azon, hogy idén (is) elfelejtette anya születésnapját. Bah, férfiak!



Kedves naplóm!
FELVETTEK A COLUMBIÁRA!!!!!
Látod, megmondtam, ÉN megmondtam apának, hogy az égvilágon SEMMI oka az aggodalomra!
Egyetemi szurkolólánycsapat, jövöööööök!



Kedves naplóm!
Oké, ez az egyetem dolog egy fokkal... bonyolultabb, mint amire számítottam. Egy hónapja járok ide, nem akartam előbb írni, mert igazságos esélyt akartam adni a dolognak, de az égvilágon semmit nem értek? Még mindig? Ennek így kell történnie...? Biztosan ez a normális, ugye?
Felesleges aggódnom, ugye...? Pff, biztosan!
És ami az igazán fontos, szurkolólány lettem!!!



Kedves naplóm!
Felejtsd el Warren Peregrine Bradfordot, vagy ha azt nem is, tegyük félre egy kicsinykét. Ő a múlt (és talán a jövő), de én a jelenben élek.
Szerelmes vagyok! Valaki másba!
Daniel Sheldon Ramsay elrabolta a szívemet, ráadásul az ő nevét kétségek nélkül kitudom ejteni, még ha az ő középső nevének a jelentése... furcsa is. Meredek oldalú völgy...? Mi? Nem. igazán. értem. De nem is fontos! A lényeg A kapcsolatunk, így, nagybetűvel!
Dan annyira kedves! Mármint, felém fordítja a fejét, ha hozzászólok? Válaszol a kérdéseimre? Látványosan örül a közelségemnek? Warren could NEVER!
És két anyukája van, ami... hmm. Érdekes?
Nem tudom, mikor éreztem magam utoljára ennyire boldognak. Teli vagyok vele, csakúgy, mint a reménnyel, a photoshopban elkészített gyerekeink fotóival, és az esküvői tervekkel - arra gondoltam, hogy tarthatnánk kora tavasszal a New York-i botanikus kertben, mert láttam egy gyönyörű, pillangómintás Dior menyasszonyi ruhát a napokban, és abba is majdnem annyira beleszerettem, mint Danbe. De majd még meglátjuk! Előbb gyűrűt kell választanom.



Kedves naplóm!
Oké, Dan nem annyira kedves, mint amennyire elsőnek hittem. Ami azt illeti, elég nagy seggfej tud lenni, amit nem értek, mert hahó, végignézett már rajtam? Duh, mintha kaphatna jobbat!
De! Ez most még nem probléma. Senki sem tökéletes, ugye? Csak türelmesnek kell lennem, amíg megérti a sértett hallgatásomból, hogy egy hercegnő vagyok, neki pedig úgy is kell kezelnie! Bah, FÉRFIAK! Ha én nem vagyok okos, hát nem tudom, őket minek nevezhetném. Hernyóagyúak!
Szóval Dannek még van mit tanulnia, de készen állok a kihívásra. Addig, egy másik, sokkal kevésbé fontos téma: voltunk egy házibulin, ahol ott volt egy Sarah nevű lány, aki Dan valakijének a valakije. Ittam egy kicsit, és mire észhez kaptam... csókolóztunk. Furcsa volt. Nem tudom, hogy történt... De mindenki kísérletezik, úgyhogy semmiség, gondolom. Dan se bánta, sőt. (Undorító!!!)
Viszont nagyon nem éreztem jól magam utána, ráadásul fogalmam sincs, miért, de eszembe jutott Miss Roberts, és minden annyira zavaros lett belül, hogy sírtam is egy kicsit. Nem értem, hogy tudnak egyesek olyanokat megcsókolni, akikhez nem vonzódnak, de nem akarom többet megismételni.



Kedves naplóm!
Azt mondtam, hogy Dan egy seggfej? Tévedtem! Dan egy KOLOSSZÁLIS seggfej!
Értem én, hogy nehéz neki ez az egész kitagadásdi, de az égvilágon SEMMI joga ahhoz, hogy ezért rajtam, a támogató barátnőjén vezesse le a feszültséget! Hányszor kell még elmondanom, hogy én hercegnő vagyok, és ehhez méltó tiszteletet érdemlek?! Kész, elfogyott a türelmem, és nem fogom tovább eltűrni, hogy velem kiabál!
Úgyhogy megmondtam neki, amit anya is mindig mond apának, azaz "ha még egyszer felemeled velem szemben a hangodat, tűsarkút állítok a golyóidba", és eljöttem. Végleg! Megnézheti majd magát nélkülem! Tudhattam volna, hogy nem kezdhetek olyannal, akinek a középső neve azt jelenti, hogy meredek oldalú völgy, hát mi ez, ha nem egy hatalmas red flag?!
Warren, szörnyen sajnálom, hogy elhagytalak egy focista barbárért, de most jövök!
(Nem mellesleg, elvileg ő és Ella Johnson-Koch kavarnak? Nem tudom már, mi folyik abban a baráti társaságban, de már vettem egy új csomag csillogós tollat és egy nagy, rózsaszín kartonpapírt, hogy kapcsolati hálót rajzoljak hozzájuk. Ami egyáltalán nem creepy, bárki bármit mondjon, és különben is, TUDOMÁNYOS CÉLOKRA tervezem felhasználni. Duh!)



Kedves naplóm!
Tudtad, hogy Warren amúgy Warrington? Ha a Peregrine nem lenne elég, tessék! És azt jelenti, hogy "település a gátnál"? Meg egy helységnév Angliában? Meeeeeh, nem igazán tetszik, úgyhogy nem fogom visszamenőleg javítani a nevét. Maradjunk a Warrennél és a W-nél. Amúgy se tudom elképzelni, hogy szereti, ha Warringtonnak hívják. Mintha bélszínt rendelnék, és nem szeretem a bélszínt. Olyan nehéz.
Évet ismétlek a szakomon, amúgy. Néhány professzorom is javasolta, de végső soron én hoztam meg a döntést, úgyhogy ez nem kudarc, csak egy új lehetőség, hogy még több csodálatos emléket kreáljak magamnak. És hogy fiatalabbnak adhassam el magam, ami nyilvánvalóan nem lesz egy nehéz feladat, bárki megmondja, aki egy pillantást vetett rám.



Kedves naplóm!
Egy időre megint félre kell raknunk Warrent. Tudom, tudom, szomorú, de néha fárasztóvá válik, hogy olyan nagyon kéreti magát! W, édesem, ezt fordítva kellene csinálnunk! Ó, de most nem hívhatlak édesemnek!
Szerelmes vagyok. Ne ítélkezz, mihaszna napló! És akkor mi van, ha egy kicsit sűrűn fordul elő? Nem tudhatom, hogy ki az Igazi (Warrenen kívül), amíg nem adok nekik egy próbát, ugye? Ugye!
Az új barátom neve Colin Ross. Kissé aggaszt, hogy nincs középső neve, de az is meglehet, hogy eddig PONT a középső nevek megléte volt a probléma! Nem tudom, de majd most kiderítem! A Colin név mellesleg azt jelenti, hogy "kölyök", úgy értve, mint medve-, róka-, vagy oroszlánkölyök, ami egész izgalmasan hangzik. És amúgy fiatalabb nálam (csak egy évvel!), szóval találó is.
Megint reményteljes vagyok, mert a génjeink találkozása a Photoshop szerint ígéretes. Most épp téli esküvőn gondolkodok, de még nem tudom, hol kellene tartanunk. Annyi lehetőség van a beltéri lagzikhoz! A gyűrűmet már kiválasztottam, egyet se félj.



Kedves naplóm!
Ez a kapcsolat annyira unalmaaaaaaas! Az első két hónap ígéretesnek tűnt, de azóta csak próbálok nem elaludni, valahányszor együtt vagyunk. Colin állandóan az irodalomról magyaráz, ami régen Miss Robertsre emlékeztetett, úgyhogy örültem neki, mostanra viszont feltűnt, hogy ez volt az egyetlen, amiért eltudtam viselni; Miss Roberts emléke.
Próbálok egy kicsit visszavenni a kommunikációból, és reménykedek, hogy Colinnak nem tűnik fel még egy hónapig, aztán szakíthatunk, csak szeretném, ha elérnék a fél évet. Hogy mások - a szüleim, a barátaim, Warren emléke - kevésbé ítélkezzenek felettem.
Adj erőt, kérlek.