Jaden&&Saffron

As long as there was coffee in the world, how bad things could be?

Egy pillanatig sem féltem attól, hogy mondjuk egy Starbucksnál autentikusabb kávézóban esetleg előfordulna az, hogy lenéznek, vagy éppenséggel megtörténik velem az, hogy ne állnám meg a helyem. Maga a tény, hogy egy viszonylag népszerű, franchise szerződéssel működő cégnél dolgoztam, még nem jelenti azt, hogy egy ilyen helyen csak nyomkodni kell a kávégépeket. Alapvetően sem voltam az a típusú lány, aki mondjuk megijedt volna a kihívásoktól, főleg nem azután, hogy már sikerült némi tapasztalathoz jutnom. Összességében nem is jött volna ki jól, ha azt látják rajtam, hogy teljesen be vagyok parázva, azzal csak a saját reputációmat fogom elrontani. Összességében úgy voltam vele, hogy valahogy elsül majd az itteni munkám, mivel alapvetően nem szorulok rá arra, hogy mindenképp dolgozzak, csak annyit tehetek, hogy kihozom magamból a legjobbat. Ha nem tetszik a társaság, vagy nehéznek találom majd a munkát, akkor lehetőségem lesz váltani, vagy abbahagyni, mivel nem csak a pénz miatt csinálom az egészet.
Saffron első pillantásra szimpatikus lánynak tűnt, akinek a külseje valójában nem nagyon hasonlított az enyémre, de ettől függetlenül sem tűnt nagyon másnak, mint én. És ezt összességében nem a farmer-fehér ing szett adta. Lehetne azzal jönni, hogy a cipőnk természetesen különbözőnek tűnt, és valószínűleg az ingünk márkája is más. Viszont ami sokkal inkább láthatóbb különbség volt kettőnk között, az első körben a magasságunk, illetve a hajunk és a szemünk színe. Ennek ellenére elég könnyen megállapítottam azt, hogy talán lehetnek bennünk közös dolgok, mivel tetszett példának okáért az, ahogyan kifestette magát, ami már eredményezhet egy közös témát.
- Nem értem, hogy miért nem lehet kitalálni egy egységes mérettáblázatot – halkan sóhajtottam fel, aztán elnevettem magam – Valószínűleg túl egyszerű lenne.
Mivel Amerikán kívül ritkán jártam vagy mentem nyaralni, nem nagyon tudtam, hogy mondjuk Európában mi a szabványméret, vagy esetleg Ázsiában mi szerint méretezik a ruhákat. Valószínűleg, ha elutaznék nem biztos, hogy ruhákat akarnék venni, hanem inkább olyan dolgokat vinnék haza, amiknél a méretek nem lehetnek problémák. Legyenek bármennyire szépek és aranyosak egyes darabok.
- Maximum megkötöm kétszer és szorosabbra, de ennek jónak kell lennie – a Starbucksban is megjártam a kötényt illetően, mert több hozzám hasonló alkatú lány volt, ami miatt csak nagyobbat kaptam az elején, de megoldható volt azzal, hogy többször tekertem át a derekamon a madzagot, emiatt kényelmes volt a kötény és nem néztem ki benne úgy, mint akire ráadtak egy zsákot.
- A gimim szurkolócsapatának vagyok egy tagja – mindig büszkén jelentettem ki ezt a tényt – Persze nem kapitány, de attól még nekem is komolyan kell vennem az edzéseket. Talán összesen egyszer lógtam el egyet.
Akkor is azért, mert Hannal akartam lenni délután. Neki azt mondtam, hogy amúgy se lett volna, mivel valószínűleg nem akarta volna, hogy egy olyan edzést lógjak el, ami egyébként fontos nekem és a csapatomnak. Nem hiszem, hogy bármikor meglett volna benne a lelkesedés az iránt, amit csinálok, de úgy éreztem, hogy amit én fontosnak tartottam, azt összességében ő is.
- Mindig a fiúk cigiznek kint sokat – sóhajtottam fel halkan, aztán elnevettem magam – Rendben, mindig szólni fogok. Jó tudni, hogy legalább elég ember be van osztva egy műszakba.
Azt már nem tettem hozzá, hogy kicsit szkeptikusan kezeltem ezt az információt, mivel valószínűleg neki távolról sem az a célja, hogy elüldözzön engem innen. Pont ez volt az oka annak, hogy legalább azt megtettem, hogy mindezt elhittem neki anélkül, hogy komolyabb feltételezésekbe bocsátkoznék már rögtön most. Egyelőre pozitívan kellett ehhez az egészhez állnom, mert biztosan nem lesz annyira rossz itt dolgozni, ugyanakkor nem vártam el magamtól azt sem, hogy a tapasztalatom ellenére mindent azonnal meg tudjak csinálni.
- Ha valami felmerül vagy nem világos majd mindenképpen megkérdezem – bólintottam. Ha ő ilyen kedvesen állt hozzám, akkor szinte biztos voltam benne, hogy a többiek is a segítségemre lesznek. Összességében eddig szimpatikus volt a hely, ami miatt már kevésbé nyomta a váltás súlya a vállam. Jó érzés egy olyan kávézóban tapasztalatokat szerezni, ahol tényleg megtanulhatok bizonyos technikákat, amit például a Starbucksban nem volt esélyem.
- Rendben, talán ez kicsit zavaros lesz, de majd igyekszem – sejtettem, hogy itt bizonyos dolgokra jobban kell figyelni, ezen a ponton pedig tényleg reménykedtem, hogy nem hozok át semmilyen olyan szokást az előző munkahelyemről, ami rosszul jönne ki itt. Örülnék neki, ha nem azzal kellene foglalkoznom, hogy miként javítsam ki azokat a bizonyos dolgokat, amiket elrontok azért, mert megszoktam a másik helyen.
- Most legalább majd nem ér meglepetésként, hogy itt így megy ez – nevettem el magam. Az előző munkahelyemen szimplán beültettek az első napomon videókat nézni, és mivel megvoltak, nem igazán volt rám szükség. Ehhez képest örülök neki, hogy itt legalább beszélnek arról, hogy a kávézó összességében mit képvisel, meg hogyan dolgozik. Mindig kellemetlen, amikor az ember csak pislog a semmibe, ha felmerül a vendégek által pár kérdés.
- Érdekesen hangzik – valójában azt se tudtam, hogy pontosan mit takar maga a szociológia, de gázabb lett volna megkérdezni azt, hogy ezzel mit lehet kezdeni az életben. Illetve arra a megjegyzésére sem reagáltam, hogy mennyire drágák itthon az egyetemek, mivel nekünk nem volt problémánk azzal, hogy kifizessük őket, szimplán csak se engem, se Lanát nem érdekelte a felsőoktatás – Mindenképp megyünk majd. A legjobb barátnőm húga szemez az NYU-val, fel kell mérni neki a társaságot.
Mondjuk Anát egyáltalán nem bulizósnak ismertem meg, de talán kibújik a szög majd a zsákból, ha végre egyetemista lesz. Ő máshogy volt népszerű, mint mi és nagyon vicces volt nézni, hogy mennyire nem realizálja ezt a tényt. Kevesen közelítették meg, de nem azért, mert ne lett volna jó társaság, szimplán nem azokban a körökben mozgott, mint mi.
- Esküvőszervező szeretnék lenni – mosolyodtam el – Nem igazán vagyok jó a tanulásban. Csak annyira, hogy ne tegyenek ki a csapatomból.
Mindenkit más dolgok érdekeltek, én pedig úgy éreztem, hogy egyáltalán nem kell az összes létező embernek egyetemre mennie. Én kifejezetten nem voltam olyan beállítottságú, hogy ezt megtegyem, meg alapvetően hittem benne, hogy nem attól lesz valaki értékesebb, hogy több papírja meg végzettsége van. Ugyanolyan jó tud lenni egy hiányszakma, mint egy diploma. Illetve hittem benne, hogy egy mérnök is lehet bunkó, aki semmit sem tud a világról és egy kőműves is intellektuális.
- Az a pár dollár pedig nem dobja meg annyira a bevételt – sóhajtottam fel, miközben megcsóváltam a fejem. Rendben volt az, ha egy bizonyos összeget megkapott az étterem a borravalóból, de az egyértelműen az ott dolgozók érdeme volt. Emiatt pedig nagy mértékben őket illette volna meg ez a pénz.
- Igen elég hasonló volt, annyi különbséggel, hogy ott kisebb volt a gép és inkább többet használtunk – ha két barista dolgozott bent, akkor praktikusabb volt az a megoldás, mert nem lett feltartva a sor – A forró vizes részt abszolút nem használjátok americanohoz sem, vagy úgy értetted, hogy nem állítjátok át soha?
Ez a része nem feltétlenül volt tiszta pont azért, mert korábban kisebb gépeket használtam. Ettől függetlenül az olyan alap dolgokkal, mint a tej gőzölése, habosítása vagy a karok használata, tökéletesen tisztában voltam. És mivel jobbkezes vagyok, nem fog gondot jelenteni az, hogy le és feltegyem őket.
- Hol őröltök? – egyáltalán nem riadtam meg attól, hogy ezt nekem is csinálnom kell majd, de ettől függetlenül nyilvánvalóan meg akartam nézni azt, hogy pontosan hol és hogyan csinálják. Mondjuk egy darálót még nekem is könnyű használni annak ellenére is, hogy nem vagyok egy konyhatündér típus.
- Ez jól hangzik – nem akartam már rögtön az első napokban egyedül maradni. Biztos feltaláltam volna magam, mert az előző helyen megtanultam, hogy akkor is törölgetni kell a pultot, ha az tökéletesen tiszta, mivel ezzel tudjuk prezentálni azt, hogy mi mennyire dolgozunk. Összességében úgy voltam vele, hogy nem vetne túl jó fényt rám, ha rutintalanul akarnék valamibe belekezdeni.
- Pedig azt hittem van – rántottam meg a vállam, aztán elmosolyodtam – Nekem sincs. Az enyém másfél éve hazaköltözött és azóta megszakadt a kapcsolatunk.
Furcsa, hogy Hannal soha nem mondtuk ki a szakítást, mégis egyértelműen ez történt közöttünk. Ennek ellenére talán túlságosan szerettem őt ahhoz, hogy csak úgy megszabaduljak az érzéseimtől és tényleg úgy gondoljak rá, mintha már teljesen vége lenne köztünk mindennek. Egyszerűbb lett volna úgy beszélni Saffieval, hogy nem jut eszembe a saját szerelmi bánatom.
- És vannak helyes fiúk az itt dolgozók között? – nem a páromat akartam megtalálni, inkább csak így akartam kideríteni azt, hogy ki milyen. Egyszerűbb volt ezen a vonalon maradni, mint arra kérni őt, hogy beszélje ki nekem a többi dolgozót.

Jaden&&Saffron

As long as there was coffee in the world, how bad things could be?

Soha nem tartoztunk a szó szoros értelmében vett elithez, ami azt jelentette, hogy bár jó anyagi körülmények között éltünk, de ettől függetlenül határozottan a munkásréteghez tartoztunk. Apa a közszolgálatot nem egyetemen tanulta, hanem akadémián képezték, emiatt pedig szerintem képtelen lett volna arra, hogy minket egy bizonyos edukációs szint fölé akarjon emelni. Ezt utólag eléggé megköszöntem neki – meg szerintem Lana is örült, hogy nem várt el tőle olyat, amit nem akart – mivel pont ezért kényszerültem rá arra, hogy egy kicsit összeszedjem a gondolataimat azzal kapcsolatban, hogy mit tudnék csinálni a jövőben.
Hiába éltem anyagi biztonságban és hiába volt apa sokszor távol még a várostól is a munkája miatt, egyszerűen a neveltetésem miatt képtelen voltam megtenni azt, hogy otthon üljek és úgy végezzem el azt a képzést, aminek a végén lényegében megkaphatok egy olyan szakmát, ami valóban illik hozzám, és mindig szívesen csináltam volna. Illetve itt vagyok 18 éves, nyilvánvalóan el kell kezdeni azon gondolkozni, hogy idővel majd elköltözöm otthonról, még ha a pasik és a család jelenleg nem is játszanak annyira fontos szerepet az életemben. Ehhez pedig pénzre volt szükségem, nem beszélve arról is, hogy tanulni sem ingyen fogok és az autót is már jó ideje én tartom fenn magamnak. Bár apa még mindig hajlamos volt arra, hogy költőpénzt adjon nekem, én a magam részéről ragaszkodtam ahhoz, hogy az autót a fizetésemből tartsam fenn, illetve igyekeztem félretenni a képzésemre is, ami többé kevésbé jól is ment.
Szükségem volt még valamennyi pénzre, viszont már eléggé vágytam a váltásra, és valami autentikusabbat akartam csinálni a Starbucksnál. A vendéglátásban dolgozni több szempontból is előnyt jelentett nekem. Egyrészt kaptunk borravalót, illetve emberekkel is dolgoztunk, amin én a jövőben sem akartam változtatni emiatt pedig jól jött szinten tartani magam.
- Értem – egy bólintással nyugtáztam az amúgy teljesen logikus választ. Eléggé hely válogatja a standardeket, én pedig éppen a higénia miatt hittem azt, hogy aki mondjuk pénzzel bánik, az lehajtja a kötényt, de tény és való, hogy a szendvicsek előkészítését gondolom olyan emberek végzik, akik nem lépnek ki a kasszába aznap, a kávéknak meg semmi baja nem lesz attól, hogy a kötény fel van hajtva végig. Mivel még nem ismertem az itteni rendszert, én magam is úgy éreztem, hogy jobb kérdezni, mint valamit a jövőben egyszerűen csak rosszul csinálni.
- Ha jól látom, ez egy sima S-es – miután megtaláltam a címkét, egyszerűen összefogtam a kezemben a kötényeket – Magam sem tudom, hogy egyébként az én méreteimmel van gond, vagy ezeket szabják el, de az előző munkahelyemen is ez volt.
Halkan nevettem el magam, és megcsóváltam a fejem. Alapvetően a ruhavásárlás sem volt olyan szempontból egyszerű, hogy bizonyos üzletekben bőven találtam kisebb méreteket, máshol pedig a magasságom miatt ugyanazok valahogy furán néztek ki rajtam. Persze akadtak helyek, ahol minden M-től indult, és megállt L-nél. Ebben az esetben mindig mérgelődtem egy sort, hogy ez diszkrimináció mind a hozzám hasonlóan sovány, mind a molettebb lányok esetében is.
- Annyira nem, mert nem vagyok túl jó tanuló – magam sem tudtam, hogy miért voltam ennyire őszinte vele, viszont egészen nagy szemekkel néztem rá – Igazából még hasznos is, mert nem akarok egyetemre menni, és legalább nem otthon tespedek ilyenkor. Egyébként is a hétvégéket tudom vállalni nagyrészt, mert vannak edzéseim is.
Nyilvánvalóan ki akartam hozni a maximumot a szurkolócsapatból, amíg annak a tagja voltam. Pontosan tudtam, hogy a gimi után nem feltétlenül lesz már rá időm, és akármennyire is szerettem ennek a tagja lenni, tisztában voltam azzal, hogy a versenyszerű űzése semmilyen sportnak sem a legegészségesebb. Én pedig nem feltétlenül szerettem volna fiatalon tönkretenni a testem, vagy depresszióssá válni a teher miatt. Még jó, hogy ezen kívül is volt érdeklődési köröm.
- Ezt jó hallani – kedvesen elmosolyodtam – Ott tudod néha a csúcsidőben volt feszültség. A végére már megterhelőnek éreztem, de remélem, hogy itt nem mindennapos a random turistabusz.
Elég tré, hogy a világon mindenki azért akart a Starbucksba menni, mert azt ismeri. Általában rám jellemző volt az, hogy kipróbáltam az újdonságokat, mert kifejezetten vonzottak azok a dolgok, amiket nem ismertem. Ez igaz volt mondjuk egy újításra az étlapokon és a felfedezett éttermekre is.
- Szerintem itt minden más szinte, mint amit megszoktam, de a legtöbb eszközt tudom kezelni. Majd hozzászokok – finoman megrántottam a vállam. Valószínűleg amúgy sem lesz más választásom – Egyébként jobbkezes vagyok, szóval az eszközökkel nem lesz bajom.
Nyilvánvalóan mindenhol voltak olyan gépek meg egyéb dolgok, amiket szabványra kellett elkészíteni és mivel a jobbkezesek voltak többségben, ezt a berendezési módot preferálták mind a multik, mind a kisebb vendéglátós egységek.
- Rendben – úgyis tudtam, hogy nem fogom megúszni a kasszát, szóval nem is baj, ha ma mutatják meg nekem – Lehet, hogy lesz pár olyan ital, amit nem ismerek, de akkor is szólok majd.
Nyilvánvalóan minden itallap más, illetve nem tudom, hogy mennyire szoktak itt szórakozni a mintákkal, de majd azt is meg kell tanulnom. Alapvetően amióta bullet journalt csinálok elég jó lett a kézügyességem, szóval szerintem idővel meg tudom majd tanulni ezt is. Kétlem, hogy bármelyik vendég számon kérné rajtam azt, hogy nincsen virág a tejhabban.
- Nem, még nem, de megnyugtató ezt tudni – elég sok helyen hisznek abban, hogy valakit a mély vízbe kell lökni és akkor tanul meg úszni. Nem mondom, hogy ennyi tapasztalat után nekem ez gondot jelentene, de ettől függetlenül nem szívesen jártam volna így. Meg alapvetően azért annyira senki sem szeret dolgozni, hogy ne örüljön egy kis időhúzásnak.
Miközben a lány végigvezetett a kasszán, én igyekeztem nem közbeszólni, szimplán csak sűrűn bólogattam. Feleslegesnek tartottam minden alkalommal szóban kimondani azt, hogy világos, amit mond nekem, viszont igyekeztem elraktározni a legtöbb információt a fejemben. Azért tudtam, hogy párszor majd még ezeket át kell gondolnom, mert nyilván megszoktam valamit, amit most át kell formálni, mivel máshol kezdek majd dolgozni.
- Az jó, ha ennyire közel van – mondjuk én sem panaszkodhattam, mert nem laktam messze – Minek tanulsz?
Reménykedtem benne, hogy ez egy jó beszélgetésindító lesz, mivel én magam is tudtam, hogy valahol el kell kezdeni szocializálódni. Úgy éreztem, hogy ebben a műszakban ez a lány lesz az első, akivel meg tudok majd ismerkedni úgy igazán. Legalábbis ahogy láttam, nem nagyon jött még senki előre, szóval talán ketten leszünk majd végig.
- Nem – határozottan jelentkeztem ki – Nem nekem való az egyetem. Az egyik barátnőm a Columbiára jár, éppen elég hallani azt, amit mesél. A bulikba így is el tudok menni.
Én mindig tudtam magamról, hogy nem vagyok annyira okos, mint mondjuk Isa, ezért feleslegesnek tartottam a próbálkozást is. Talán mások azt mondták volna, hogy ennyit megérne, de én nem így láttam, mivel határozottan úgy éreztem, hogy csak az időmet pazarolnám vele. Hittem benne, hogy azért nem feltétlenül csak egy felsőoktatást igazoló papírral lehet érvényesülni ebben a világban.
- Annyit említettek, hogy megkapjátok és a nap végén elosztásra kerül – sok helyen mondjuk ezt a pincérek és a kasszások amúgy is lerendezik egymás között, de gondolom itt azért jobban figyelnek rá, hogy rendesen legyen megoldva a dolog.
- Hát elsősorban a kávégépet – hasonlónak tűnt, mint amit korábban is használtunk – Illetve, ha gondolod, utána gyorsan megnézhetem a töltést amíg nincs vendég. Legalább addig is megismerem a raktárt meg a hűtőt bent.
Tudtam, hogy nem a lábamat jöttem ide lógatni, nagyjából pedig volt egy kép a fejemben arról, hogy mi mennyi ideig elég. Úgy voltam vele, hogy maximum majd nemet mond, de első nap fel akartam ajánlani mindenhez a segítségem, mivel jó benyomást akartam kelteni benne. Pontosan tudtam, hogy a műszakunk végén a vezetők meg fogják arról kérdezni, hogy milyen volt a teljesítményem.
- És egyébként – magam sem tudtam, hogy miért ez volt a következő kérdés, amit fel akartam tenni neki – Van barátod?

Jaden&&Saffron

As long as there was coffee in the world, how bad things could be?

Lényegében a kávézóban végzett diákmunkám során jöttem rá, hogy szeretnék a későbbiek folyamán emberekkel foglalkozni. Ez azért volt nagyon fontos, mert igazából én magam elég tanácstalan voltam azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit szeretnék kezdeni az életemmel. A nővérem, illetve apa pont azért tanácsolta nekem azt, hogy vállaljak diákmunkát, mert ezáltal engem is több inger ér, és talán megkönnyítheti számomra is a döntést. Magam sem voltam benne biztos, hogy pontosan miért egy kávézóra esett a választásom, de a családom minden esetben támogatott engem és mellettem állt. Így volt ez, amikor kiválasztottuk az első diákmunkámat. Együtt böngésztük át a lehetőségeket, illetve apának több nyilatkozatot alá kellett írnia azzal kapcsolatban, hogy engedélyezi, hogy pénzzel bánjak és társai, mivel még kiskorú voltam… Illetve vagyok most is, de már nem annyira fiatal, mint amikor elkezdtem.
A váltás magam sem tudom, hogy végül pontosan miért következett be. Talán csak sok lett az a szintű pörgés, amit egy Starbucks kíván meg, talán nehéz volt értekezni azokkal a külföldiekkel, akik úgy jöttek Amerikába nyaralni, hogy pont angolul nem beszéltek. A csapattal nem volt bajom, a munka néha megterhelő volt, de összességében ennek ellenére is szerettem; végül mégis letettem a zöld kötényemet és egy más színűre cseréltem, amikor beadtam ide a jelentkezésem.
A Starbucksal talán a legnagyobb probléma a bérezés volt; nem kínáltak túl sok pénzt, emiatt pedig nehéz lett volna megoldanom a későbbiek során a képzést, amit a gimi után akartam végezni. Elég sokat spóroltam rá, mert megbeszéltem apával, hogy nem fogja nekem kifizetni, ha már úgy is dolgozom; mind a ketten teljesen feleslegesnek láttuk ezt az egészet. Viszont ahhoz, hogy folyamatosan fizetni tudjam a képzésem, egy olyan munkahelyet kell majd találnom, ami megengedi ezt, és a Colombe többet kínált, illetve magasabb műszakpótlékot is. Tehát talán úgy is felfoghatjuk végül, hogy a döntésemet a saját érdekemben hoztam meg.
Egyáltalán nem éreztem magam olyan zavarban, mint az első betanítás során. Most már volt némi rutinom, és bár nem feltétlenül tudtam mintákat önteni a kávéba a felhabosított tejjel, ennek ellenére is szerettem volna új dolgokat megtanulni. Ha itt ezt csinálják, akkor majd gondolom úgyis fogok gyakorolni épp eleget és nekik sem éri meg belelökni a mélyvízbe. Éppen ezért is vártam egészen nyugodtan a lányra, aki állítólag megmutat majd néhány dolgot nekem. Szerencsémre jobb kezes vagyok, így legalább azon nem kellett aggódnom, hogy hogyan szokom meg a pultot.
- Rendben, akkor szerintem én Saffie-nak foglak szólítani – igyekeztem egy olyan mosolyt megvillantani felé, ami egész barátságosnak hat. Mindig mondták nekem a barátaim és a családom is, hogy elsőre nagyon negatív érzéseket tudok kelteni az emberekben, ha nem mosolygok eleget és a stílusom miatt sokan barátságtalannak tartanak, ami sosem volt rám igaz. És bár neki szerintem teljesen mindegy, hogy minek tervezem hívni a jövőben, talán szerzek pár jó pontot azzal, ha elfogadom a becenév lehetőséget, ha már felajánlotta nekem.
- Jó legyen. Egyébként itt is előre kell hajtani a kötényt, ha pénztárba állunk? – sok helyen van így, a Starbucksban is hasonlóan csináltuk. Azt tudom, hogy egyes gyorséttermeknél is meg kell tenni, amikor előre mennek a kasszasorba. Mivel pont ide vágott a kérdés, úgy éreztem, hogy talán egyszerűbb feltenni az elején és elraktározni az információt.
- Persze – mikor már a raktárban voltunk, egyszerűen kivettem a kezéből azt a kötényt, amit nekem adott, és a nyakamba akasztottam, majd a derekamnál megkötöttem azt. Alapvetően vékonyabb vagyok a többi lánynál, ezért kétszer kellett volna körbe tekernem a derekamnál a madzagokat, hogy ne legyen túl hosszú a hátamnál az – Egyel kisebb még létezik? Igen, tanulok, végzős vagyok a gimiben.
És az arcomon virító szeplők is kislányosnak mutattak engem, amit annyira nem szerettem, de igazából elengedtem a dolgot. Általában egy erősebb fedésű alapozó meg tudta oldani ezt a gondomat.
Lassan bólogatva igyekeztem memorizálni a helyeket, amiket megmutatott nekem a lány, majd a kérdésére egyenes választ adtam.
- Két évig voltam Starbucksban, igen – némi gondolkodás után tettem hozzá a többit – De a standardek miatt azt elmondhatom, hogy alapvetően nem tudom milyen egy olyan kávézó, ahol nincsenek egységes munkafolyamatok. Emiatt lehet néhány dolgot másképp csinálok majd az elején, mint kellene. Az nem direkt lesz, majd igyekszem leszokni róla.
Egyáltalán nem élveztem, hogy már most mosdatom magam, ugyanakkor pontosan tudom, hogy egy forgalmas helyen pörögni kell, viszont talán egyszerűbb az elején leszögezni ezt a dolgot, mint utólag magyarázkodni. Én úgyis azon leszek majd, hogy hamar megtanulhassak szépen mindent, idővel pedig majd az eddigi berögződéseim is változnak.
- Voltam már párszor, de őszintén nem figyeltem annyira a dolgokat, a lejárati dátumokon kívül – ez egyfajta szakmai ártalom volt. Az ember mindig megnézi, hogy jól vannak-e írva az idők egyes termékeken, amiket tálkákban adnak a kávék mellé. Gondolok itt mondjuk az egyes süteményekhez járó szirupokra, és egyebekre.
- Nézzük meg a pultot először, gondolom úgy is az lesz a főbb munkaterületem az első hetekben – nyilván az alapoktól kell kezdeni – Majd kérhetek egy papírt a termékekről?
Nem mintha sokat tervezném munkán kívül tanulmányozni, de talán párszor átolvasnám, amikor a szabadidőmből kitelik. Gondolok itt mondjuk arra az időre, amíg a matekórán kellene figyelnem.
- Ha közben valami majd felmerül, akkor kérdezek – igyekeztem valamennyire a lány nyomában maradni a saját érdekemben is. Kicsit kellemetlen lenne, ha most bíznának rám valami olyat, amit nem feltétlenül tudnék még megcsinálni – Egyébként te rendesen itt dolgozol, ugye?
Szimpla feltételezés volt. Engem annak idején azért nem tettek magasabb pozícióba, mert suli időben kevesebbet tudok vállalni. Gondolom itt is hasonló rendszer lehet.

Jaden&&Saffron

As long as there was coffee in the world, how bad things could be?

Szerettem a Starbucksban dolgozni a magas forgalmunk ellenére is. A magam részéről örültem annak, hogy megtartottak volna a suli után, mert apa megmondta nekem, hogy ha leérettségizek és nem akarok továbbtanulni, akkor muszáj lesz munkát találnom. Nyilvánvalóan 21 éves koromig kénytelen lenne eltartani, de ennek ellenére is úgy gondoltuk mind a ketten, hogy az életet nem lehet elég korán elkezdeni megalapozni. Jól élünk, de ennek ellenére apa egy olyan ember, aki nyilván nem kapta a nyakába csak úgy a főkapitányi címet, tehát... Lényegében alulról szépen felküzdötte magát a jelenlegi pozíciójába. Mindig szerette volna azt, ha mi Lanával is hasonlóképpen csináljuk ezt, tehát hiába volt pénzünk, igyekezett ezt apa jól befektetni és csak az olyan dolgokat finnanszírozta nekünk, amit egy összegbe képtelenek lettünk volna kifizetni. Elsősorban most gondolok a jogosítványomra példának okáért, illetve apa többször elmondta nekem azt, hogy nagyon szívesen kifizetné a nyelvvizsgámat, de én mindig elvetettem az ötletet. Az anyanyelvem egy világnyelv, tehát nem kell nyelvvizsgát csinálnom... Aki idejön az tanuljon meg angolul! Én nem voltam hajlandó elhagyni az országot, mivel nem is voltak túl nagy álmaim. Lényegében egyelőre csak biztonságban el akartam végezni a sulit, annak pedig határozottan örülök, hogy legalább egy olyan munkát ki tudtam magamnak találni, amit nem egyetemen oktatnak és jövedelmező lehet számomra, illetve még szeretném is csinálni.
Mindenekelőtt viszont kénytelen voltam beadni a felmondásomat a hőn szeretett kávézómban, ahol egy évet dolgoztam végig. Ott kezdtel a nyári munkámat, amit annyira megszerettem, hogy hétvégére is maradtam suli mellett dolgozni... Persze amikor csak ráértem. Viszont ők is megértették, hogy nyakamon van az érettségi, és legyen bármennyire jó fej a forgalmazó cégünk, sajnos a hely nem fizet eleget egy kezdő baristának. Éppen ezért is néztem ki magamnak egy másik helyet, ahol jobban tudok majd boldogulni a jövőben. Hála az égnek ezt a főnököm megértette, és azzal engedett el, hogy ha esetleg az új helyen nehézséget jelentene a beilleszkedés, illetve nem tetszene az ottani légkör, akkor szeretettel várnak vissza.
Sokan azt gondolnák, hogy az ilyen helyeken a munka az minden helyzetben teljesen ugyanaz. Én a magam részéről bennfentesként már tudtam azt, hogy talán előnynek számít, hogy baristaként már szereztem tapasztalatot – illetve a Starbucksnak van is képzése erre, tehát lényegében papírom is van róla már – ugyanakkor ez hátrányként is szolgál valahol. Talán pörögni tudok, és az alapok tökéletesen megvannak, de mivel az ilyen munkahelyeken standard munkafolyamatok vannak, szerintem nehezebb egy régi szokást átformálni, mint egy teljesen újat kialakítani.
Az új főnököm segítőkésznek tűnt, lényegében az egyetlen dolog amit kért tőlem az annyi volt, hogy fehér inget és farmert viseljek, lehetőség szerint fekete cipővel, ha dolgozom. Az előző hellyel ellentétben itt nem várták el azt példának okáért azt, hogy a cipőnk talpa is fekete legyen. Mindenesetre amint átöltöztem és rendeztük a maradék papírokat, az utasítására megvártam a lányt, akivel összefutottam az öltözőben is. Azt mondta nekem, hogy a továbbiakról ő fog gondoskodni. Egészen tétlennek éreztem magam, amíg álldogáltam és vártam, hogy átvegye a másik lány a cuccait, de amint kijött a helyiségből, igyekeztem nem túlságosan letámadni és viszonylag normálisan odalépni hozzá.
- Szia! – gyorsan még szorítottam egyet a hosszú, magasan viselt copfomon, aztán utána nyújtottam neki a kezem – Jade vagyok. A tulaj azt mondta, hogy te fogsz körbevezetni és megmutatni mi hol van... És majd adsz kötényt meg minden.
Igyekeztem kedvesen mosolyogni a nálam nem sokkal idősebb lányra. Az egyetlen dolog ami miatt izgultam, az a bizonyos első benyomás volt. Ismerem magam, és nem akartam már az elején elrontani az egészet a habitusom miatt.