Az első alkalom, mikor kettesben lehettünk:
Egy egyszerűnek tűnő csütörtök délután. A legnehezebb nap a suliban. Brian,  az akkori barátom megint átrendezett pár ártatlan arcot. A táskám legmélyén ott lapult egy kék, műbőrrel fedett füzet, ami naplónak volt használva. Nem védte semmi, csak az a patent az elején és egy szíjhoz hasonlító bőrdarab. Ami szintén világoskék volt. Néhol kilógott belőle a belehajtogatott papírdarabok sarka, amiken rajzok díszelegtek. Volt köztük nyuszi, tájkép, vagy rólam skiccek. De gyönyörű volt mindegyik. Ha nem más tulajdona lenne, otthon eltettem volna magamnak, de semmi sem volt ezekből a lapokból az enyém. A gazdájának pedig vissza kell kapnia. Ezért Elliot-ot meginvitáltam a közeli gíroszoshoz, hogy ebédeljünk együtt, beszélgessünk, aztán majd valahogy terelem a témát a naplóra. Olyan szomorúnak tűnt benne, rólam is voltak benne sorok, de csakis a plátói szerelméről. Még versek is. Nem is tudtam, hogy a dagadt Elike - ahogy mindenki hívta - ennyire tehetséges. A napló illetéktelen olvasói pedig ezt gáznak találták, kivéve engem. Mai napig emlékszem mennyire bárányszemeket meresztett rám, mikor elhívtam. Arra is mennyire tiltakozott, neki dolga van. Azóta megtanultam, hogy hogyha rebegteti a pilláit, akkor hazudik. Már akkor is gyanús volt, ezért addig nyüstöltem, hogy rábólintott.
A dolgok viszont nem mentek túl jól. Megvettük az ételt, leültünk, de a legkínosabb csend volt, ami lehetett. Pedig elég beszédes vagyok, csak nem tudtam mit mondhatnék. Annyira elmélyedtem a gondolataimban, hogy mit mondjak, hogy észre sem vettem mennyire gusztustalanul eszik. Csámcsogott, a hús lógott a szájából, a szósz pedig keretet adott a nyammogójának, amit letöröltem nevetve. Ezután kezdett feloldódni. Beszélgettünk, viszonylag sokat, ha mondhatom ezt. Végül elérkezett a pillanat, mikor a naplót adtam vissza. Zavarában bevágta a táskájába, majd bevallottam, hogy elolvastam. Égett a pofámon a bőr, de jogosan. Az érzéseit nem tagadta, nem is tudta volna. Elbúcsúzott, majd elment. Én előtte viszont megígértettem vele, hogy többször találkozunk majd.

Az első csók: Mintha pillanatok alatt történt volna, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. Randevú jött randevú után. Az anyukájával is találkoztam futólag. Egy kirándulásra mentünk, valami ott alvós erdei napok, vagy micsoda. Nem is annyira érdekelt. Lemaradtunk a sorból, én a kezét fogtam, úgy ballagtam mellette, majd csak meséltem. Be nem állt a szám, de ő hallgatott, és hallgatott. Akkor is, mikor letelepedtünk egy rétre pihenni meg enni, és az ölébe fekve tovább mondtam neki. Érdeklődött, válaszolt, kérdezett, nem csak befogadta az információkat amiket mondtam. Hoztam egy sátrat, kétszemélyes. Úgy terveztem, hogy vele alszom. Még mindig együtt voltam a barátommal, aki nem éppen Elliot volt, de pont vele voltam úgy, ahogy a barátommal kellett volna. De nem érdekelt. Mindenki látta, hogy mi van, én pedig megkíméltem magam egy felesleges vitától. Nekem lezárult az a kapcsolat, Brian-nek még nem, de hát kit érdekel a nyomora.
Felállítottuk a sátrat, majd elmentem zuhanyozni, ő azt mondta elmegy miután a fiúk készen lettek. Helyeseltem, mert nem akartam, hogy a kis husis Elliotomnak bármiféle problematikája akadna abban a csúszós, veszélyes zuhanyzóban, ami hát... közös volt. Ezért még veszélyesebb.
Mikor visszaértem a zuhanyból, nem találtam, ezért vártam. A fiúk kiértek, Elliot sehol, így berontottam a fiúk fürdőjébe, de csak a feldagadt arcú Elliot-ot láttam meg. Hát mit ne mondjak, felment bennem a pumpa. Pont ma délután fenyegettem meg azt az idiótát, hogy hogyha Elliot egy haja szála is rosszul áll miattuk, téglával töröm be a fejüket. Ezért felkaptam hát egyet, és rádobtam a fiúk sátrára. Sikeres volt. Megdobnak kővel, dobd vissza téglával, basszus, kenyérből nem értenek ezek már.
Utána csak ölelgettem a sátorban. Törékeny lelkű volt, tudom, hogy az ilyenek nem csak az arcát torzítják, hanem azt a szép, tiszta lelket is, ami benne van. Szerettem volna könnyíteni a fájdalmán, leginkább a pszichés fájdalmait, amit miattam elszenvedett. Hiszen nemrég még én magam is egy zaklatója voltam, most pedig az én karjaimban keresi a vigaszt. Már nem is tudom pontosan hogy történt. Mélyen a mogyoróbarna szemeibe néztem, feldagadt, pufók arcát cirógattam ujjaimmal, majd ajkaimat övének préseltem. Hátha ezzel a csókkal felszabadul még valami az elbujdosott érzelmeken kívül. Puha csókjának finomabb aromája volt bármiféle édességnél, ételnél, italnál. És tudtam, hogy a reggeli tejeskávém helyére is ezt el tudnám képzelni. Azt is, hogy ebből egy nem lesz elég.

Az első alkalom: Nála aludtam, mert az anyukája megismerkedett egy új férfivel, akinél először aludt. Így hát a kihúzott kanapén bújtunk össze, miközben a megrendelt pizzát faltuk és Titanic-ot néztünk. Még sosem látta, pedig szerintem alapfilm, amit mindenki látott már legalább egyszer. Nemigen voltunk még kettesben éjjel. Így a lopott csókok egyre gyakrabban voltak esedékesek, ameddig a gyengédséget fel nem váltotta valami hatalmas éhség egymás iránt. A csókok egy más irányt vettek. Finom, mégis kicsit követelőző simogatása lepte el testem, ahogy az övét is én tőlem. Ő szűz volt, én akkor már nem. Mégis a legcsodálatosabb éjjel volt, amit átélhettem bárkivel is. Nem zavart a súlyfelesleg. Nekem vonzóbb volt így mindenki másnál, nem akarhattam volna senkit a helyébe. A szerelmünk beteljesedett.

Lady és Tramp örökbefogadása: Vettek autót, így már azzal jött a sulihoz hozzám. Igaz ő még nem elégedett az új formájával, én büszke vagyok, hogy ledobta a felesleg nagyobb részét. Úgy gondoltam itt az ideje, hogy valami mást is tegyünk. A menhelyre sokat jártam, mert szerettem volna egy hűséges pajtást, de csakis megmenteni egyet. Ott láttam meg Lady-t és Tramp-et. Az a mese régen is kedvencem volt, de szinte teljesen megegyeztek a kutyusok a mesében lévőkkel. Lady való életben is spániel volt, Tramp pedig egy keverék kutyus. Az egyetlen különbség, hogy Tramp mellső mancsai amputálva lettek, mert az előző gazda áthajtott rajta egy autóval. Azóta kerekes szerkezet van a lábai helyére csatolva, így tud menni. Lady és Tramp egyszerre érkeztek, és összetartoznak. Mintha tokától bokáig szerelmesek lennének egymásba. Ezért hoztam Elliot-ot ide, hogy hozzuk el őket, nála lesz Tramp, nálam Lady. El sem mozdulnak egymás mellől, de mellőlünk sem. Amióta nálunk vannak, már a találkozásaink mindennaposak lettek a kutyusok miatt. Ami engem legkevésbé sem zavar. Az életem vele és a kutyákkal teljes. A jövő pedig mit hoz? Nem tudom. De ez a három személy, azaz az ember és a két négylábú mindenképp kell bele.