Az egész hetem egybemosódott, és már azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e, vagy lány, ami azért szomorú, de én is a munkám megszállottja voltam, így nem is panaszkodtam, ha arról volt szó, hogy túlóráznom kellett. A szombat olyan gyorsan érkezett el, mintha csak kettőt pislantottam volna hétfőn, és megígértem az ősöknek is, hogy átnézek hozzájuk. Több ügyem is volt egyszerre, és minden erőmet leszívta, hogy a nyomozás a megfelelő módon haladjon előre, de azért a szórakozásra mindig szántam időt, és Chris már egy ideje pedzegette, hogy össze kellene futnunk, de ő sem arról híres, hogy korán végezne. Az ügyészek királya, roppant fiatal, akárcsak én, de nagyon ott van a szeren, és már láthattam az első sorból is, hogy milyen, ha lecsap az áldozatára, és porrá zúzza a bíróság előtt. Ma mindenképpen szóba fog kerülni a munka is, a folyó ügyeink, mert ez az elsődleges, ami összeköt bennünket, mégis érdekelt, hogy mi van vele, annak ellenére is, hogy nagyon keveset tudtam a múltjáról. Nem vájkáltam benne, ahogyan ő sem az enyémben, és ez az egyensúly tartotta fenn a jó viszonyunkat is. A délután folyamán elugrottam a szüleimhez, a nagymamám megint dupla kaját pakolt, nem baj két napig lesz étel is a hűtőmben, nemcsak tej a szomszéd macskájának. Útközben megejtettem egy mosodát is, ha már összegyűlt a szennyes. Nem akartam az anyámmal kimosatni, mert az már halál ciki lenne, ezért a lakásomhoz közeli épületben leltem rá a legnagyszerűbb kis kuckóra. Olcsó, és még jó a mosógépek minősége is, szóval panaszra nem lehetett okom. Kilenc óra előtt már felvittem a ruhákat, és az utolsó ép fekete pólómba, meg farmeromba bújtam bele, hogy taxival…na nem, kihasználtam az ismeretségemet, és az egyik járőr kollégámmal mentem el a kedvenc bárunkba. A vadnyugatias stílus bejött, és az italok milyensége is. Kellett már egy pasis este Lola után. A legjobb barátom egy lány, és nem tagadom, hogy úgy tekintek rá, mintha a testvérem lenne, de sokszor már kiborulok a csajos témáktól. Semmi tesztoszteron nincs a sütikben, meg a szappanoperákban. A megbeszélt időpontban libbennek meg, és a pultnál foglalok helyet.
- Egy Bourbon lesz. – intek a pultosnak, aki már szemmel vételez. Nem mi vagyunk az első hivatali emberek, akik megfordultak itt, és nem is az utolsók leszünk. A türelmem végtelen, már megszoktam, ha késnek, és nem is akadok ki ezen, így szépen a popsimat elteszem, és a háttérben, a zenegépből szóló dallamokra ingatom a fejemet, mire feltűnik a Szépfiú. Ez az öltöny, és az egész kinézete néha a frászt hozza rám. Felemelem a kezemet, mondjuk a magasságom eléggé kirívó, szóval biztosan észrevesz.
- Helló Chris…beszippantott a munka? – paskolom meg a mellettem lévő helyet, és meghívom az első körre, ami ugyanaz lesz, mint az enyém.

Nem szokásom felszámolni a késéseket, mert a mi esetünkben sohasem tudhatod, hogy mi csúszik be váratlanul, és már az is csodaszámba megy, ha egy estét el tudunk tölteni valahol elvárások, és kötelezettségek nélkül. A poharam szélén játszadozom, néha a pultos csajra sandítok, amíg meg nem érkezik az öltönyös majmom, na jó ezt csak magamban mondom ki, de az ügyészek már csak ilyenek, és Chris sem veti meg amúgy az elegánsabb viseletet. A különbözőség miatt nem szoktam leírni embereket, és nagyon is kedvelem ahhoz, hogy leüljek vele meginni pár kört. A szakmában többeket a frász kerülgeti, ha szóba kerül, hogy kivel voltam inni a hétvégén, mert a hírneve már megelőzi őt. A belépő előtt paskolom meg a mellettem lévő helyet, és a kislánytól kérek még egy whiskey-t, ha már társaságom akadt, de a köszöntésben máris ott bukjál egy játékos él.
- A munka sohasem áll meg. Ez itt New York, feltenném a fél kezemet rá, hogy lassan Las Vegas-szal versenyzünk a bűnügyekért. – helyeselek neki a sok ügyirattal kapcsolatban, mert valóban mi szolgáltatjuk nekik a temérdek túlórát. Meghúzom a saját poharamat, hogy ne menjen kárba a Borubonom, aztán oldalra sandítok, és megválaszolom a kérdését.
- Nem vártam sokat, csak a szokásos. – vonom meg a vállamat, mert ebből aztán tényleg nem fogunk ügyet csinálni…haha micsoda szóviccek járnak a fejemben, de már én is fáradt vagyok, és jobban örülnék egy kevésbé fennköltebb társalgásnak.
- Ez igazán hízelgő. Nekem jöhet is a második. – iszom ki még a maradékot, és a vöröske elé tolom, hogy töltse újra, mert ma józanul nem szándékozom hazamenni. A bár eléggé kihalt, de sebaj, mert nekünk ideális „búvóhely”.
- Egy prosti gyilkosság. A Time Square mellett találtuk meg az egyik sikátorban feldarabolva. Nem volt túl szép látvány. A nyomozás még folyik, de az első számú gyanúsított a kliense volt. A DNS minták a laborban, amit sikerült még leszedni róla. – folytatom, és egykedvűen kortyolok bele az újabb adagba.
- Voltál már kint terepen, és nemcsak a bíróságon? – érdeklődöm tőle, mert tudom, hogy ott kell lennie elsősorban, de néha vannak kivételek, hátha ő is azok közé tartozik.

A New Yorkban fellelhető összes bűnbarlang sem érne fel Las Vegas-szal, vagy ki tudja melyik várossal, és a haverom ezt alá is támasztja. Nem tudok vitába szállni vele a Gothames hasonlattal, mert vannak rosszabb helyek is, mint a Nagy Alma, de azt hiszem ez már nem is igazán számít ma este.
- Ebben igazad van, akadnak máshol is gyilkosok, bűnözők, meg aztán okom egyáltalán nincs panaszra, mert bárhol is leszek, úgyis lesz munkám. – a jövőm még képlékeny volt, nem vésték kőbe, hogy örökre itt maradok, még az is lehet, hogy a jövő hónapban közlik velem, és áthelyeznek egy másik városba. Nem örülnék neki ez tény, mert itt van a családom, a legjobb barátom, mégis ezt a hivatást választottam, és tudom mivel jár.
- Mexikó egy külön világ, ott már az utcán is életveszélyes közlekedni. – kaján vigyorral az arcomon toldom meg ezt a beszélgetést, de úgyis szóba fog kerülni még ma este, mert ez az összekötő kapocs Chris, és köztem. Elmerengek magamban, aztán elnézést kér a késése miatt, amit már fel sem veszek, és a kis csaj elé tolom az üres poharat, hogy töltse újra. Nem áll szándékomban józanul hazamenni, kell egy kis kikapcsolódás a szörnyűségek után. Meglátogathattam volna Lolát is, de sajnos az igazság az, hogy az ő személye olyan ártatlan, nincs tisztában a világban zajló eseményekkel, és egy kicsit úgy érzem, hogy nem földi halandó, de ez csak hülyeség, mégis, mintha nem itt élne, és mozogna. Fejben már vissza is térek a mai mozgatórugóhoz, és Chris kérdésére felelve avatom be a nyomozás részleteibe.
- Nem tudom, hogy mire gondolsz, de lehet a stricije, vagy az a sorozatgyilkos, akit még nem sikerült elkapnunk, és fel akarja eleveníteni a Hasfelmetsző Jack kultuszt…ami kicsit sokkos, tekintve, hogy az anatómiai ismeretei hiányosak. – fintorodok el, és egy szuszra hajtom fel a második adagot is. A májam még jól bírja a kiképzést, nem akarok megállni máris, szóval elmondom mi vár rá az irodájában, ha hétfőn újra bemegy, de az is lehet, hogy Chris az a megszállott, aki vasárnap sincs otthon.
- Lepasszolni…én a helyedben ezt bevállalnám. – sandán tekintek rá, mert bízom benne, és ha valamit el akarunk érni, akkor nem egy kezdő ügyész kell, hanem egy profi.
- Igen, ez általában így van, csak valahogy….a bíróságon verhetetlen vagy, kíváncsi voltam a gyomrod is olyan erős-e, mint a szád, ha valakit el kell ítéltetni. – a mosolyom a régi, aztán én is a pultosunkra tekintek.
- Szerinted lefeküdne veled? – biccentek felé, de csak annyira beszélek halkan, hogy a csaj ne hallja meg. Nem akarom, hogy ma este mérgezés áldozata legyek.