Amikor kinyitottam a szemem, a nap sugarai borították a szobát. Ma John lakásán töltöttem az éjszakát, az én lakásom környékét sajnos megszállták a lesifotósok.  Nagyot nyújtóztam, miközben egyszerre éreztem, hogy kipihent vagyok, és, hogy izomlázam van. A tegnapi este már nagyon rám fért. Túl sok stressz ért mostanság, és bizony a szex mindig is jó eszköz volt ennek levezetésére. John mellettem feküdt, még aludt, én pedig óvatosan felültem az ágyon, nehogy felébresszem. Fél éve tart ez a barátság extrákkal köztünk. Tinderes oldalon ismertem meg őt, ami tudom közhely, de nálunk nagyon is bevált. A szexuális vonzalom megvolt, és van is, de így érzelmileg nem éppen passzolunk össze, erre rájöttünk egy idő után. Barátok viszont maradtunk, aztán pedig barátok extrákkal, akik feszültség levezetése érdekében vagy ha épp kedvük tartja összejönnek egy-egy éjszakára. Ez a fajta kapcsolat sosem vallott rám, ez volt az első ilyen. Mindig is romantikus fajta nő voltam, hittem a tündérmesében, és, hogy valahol vár rám az igazi. Ehhez az elvhez tartottam magam ma is, de egyre nehezebb volt. New York sem segített ebben sokat, és az itteni szabados élet sem. Várható volt, hogy lesz ilyen kapcsolatom, ami csak testi, semmi érzelem. Annak viszont örülök, hogy legalább barátok tudunk lenni. Ez ritkaság, és én szeretném becsben tartani, amíg lehet. John nagyon jó ember, és bár nem sokat tudok a múltjáról, ebben biztos vagyok. Nem is nagyon faggatom, ahogyan ő sem. Kicsit tartottam a tegnapi éjszakától, mert most volt először, hogy a Lockhart botrány óta találkoztunk, ami ugye annyit tesz, hogy én is Lockhart vagyok, New Yorok egyik leggazdagabb családjának legfiatalabb tagja. Ki hitte volna mi? Hát én biztos nem. Nem tudom mit szólna az új családom, ahhoz, hogy Johnnal milyen a kapcsolatom. Idősebb is ráadásul nálam jóval, bár olyan babarcú, nem mondaná meg senki, hogy közel negyven éves. Edmund biztos kikészülne, apám készítené a fegyvereit, de nem komolyan, az ikrek meg nem igazán érdeklődnek irántam. Szóval nem is nagyon akarok ezen gondolkodni, a lényeg, hogy John ne tekintsem rám másképp. Mellette legalább az lehetek, aki régen a felhajtás nélkül. Mosolyogva nézem őt tovább, ahogyan alszik, de nem sokáig, nehogy arra ébredjen, hogy mániákus módjára bámulom. Ezért kikelek az ágyból, és kölcsön veszem, az egyik fehér ingét, abban megyek kávét és reggelit főzni.
Felteszem a kávét főzni, majd palacsintát csinálok. Annyira vagyunk jóban, hogy remélem, nem zavarja, hogy csak így nekiálltam sütni a konyhájában. Közben persze jön magától, hogy dúdolgatni kezdek. Én így főzök otthon is, sőt van, hogy zenét hallgatok és táncolok. Emlékszem mikor Edmund bátyám egyszer így talált a lakásomban. Úgy nézett rám, mintha három fejem nőtt volna, de közben mosolygott is. Nem tudom ő, és az ikrek hogyan nőttek fel, de volt olyan érzésem, hogy az efféle vidámságok kimaradtak. Majd én újra visszahozom a testvéreim gyerekkorát, valahogyan. Nem lesz könnyű náluk bármilyen fejlődést is elérni, az egyszer már biztos. Ma is gondoltam elmegyek hozzájuk, elvégre szombat van, de van olyan sejtésem, mindhiába. Edmunddal is még feszült a helyzet. Ezért jó, hogy vannak barátaim, még ha kevés is. Igyekszem persze újakat szerezni, csak tudnám miért van az, hogy a férfiakkal jobban kijövök? A legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy egy egyéjszakás tinder randiból ilyen jó barátság lesz, mint köztem és John között van. Mikor lépteket hallok megfordulok, és látom, hogy kijön a szobából. Hű, még reggel is milyen dögösen fest! Jól tudok barátokat választani, az egyszer már biztos! Talán Johnt rávehetném valami programra ma? De mégis mire? Minden lépésem figyelik a lesifotósok. Amíg le nem csillapodik körülöttem a nagy felhajtás, és nem jön valami újabb botrány a New Yorki felső tízezer életébe, addig még várnom kell türelmesen, nincs mit tenni. Ismerve ezt az elit kört, hamarosan úgy is lesz egy nálam nagyobb szenzáció, legalábbis remélem. Johnra mosolyodom, mikor a konyhába ér.
-Jó reggelt. – felelem, miközben már terítek a konyhapulton.
-Remélem nem baj, hogy ismét birtokba vettem a konyhád. – mosolygom tovább, majd elé rakom a palacsintát vajjal, juharsziruppal és áfonyával, és persze a bögre kávé sem maradhat ki úgy, ahogyan ő szereti.
A mellette lévő székre ülök, a tányérommal, és a kávéval, én tejjel és cukorral iszom. A palacsinta sem olyan étel, amit megtagadnék magamtól. Inkább edzek többet, hogy finom ételeket ehessek.  
-Mik a terveid mára? – kérdezem tőle érdeklődve, miközben nekiállok enni. Remélem nem gondolja, hogy túl tolakodó lennék, hiszen mi mindig toleráltuk egymás magánéletét.

~ next to me ~ ★ ~

Zavartan elmosolyodom, mikor felemeli az inget, ami rajtam van, és megjegyzést is tesz rá. Nos, ahogy látom nem volt elég a tegnap éjszaka, de nem hibáztatom, nekem is megfordult a fejemben egy kis reggeli szex.
-Igazán? – nézek rá mosolyogva, bár ez inkább kacér vigyor már. Ó, igen! Most felkeltette az érdeklődésem. – Mármint így gondolod? – kérdezem tőle, majd kigombolok három gombot, úgy, hogy már csak kettő kapcsolja össze az inget. Utána meg, mintha mi sem történt volna, keresztbe teszem a lábaim, villantva a combjaim, természetesen, és folytatom a palacsinta evését. Van olyan érzésem, nemsokára tesztelni fogjuk a konyhapult állóképességét, ha ez az incselkedés így folytatódik.
-Szerintem nem kell aggódnod a szénhidrát miatt, csupa izom vagy. Van egyáltalán zsír a testeden? – viccelődöm vele, bár igaz, amit mondok. Minek vette fel ezt a kapucnis pulcsi is! Ha már ő gyönyörködhet a palacsintán kívül másban, én miért nem?
- De köszönöm a bókot. – teszem hozzá, mert mégis csaj megdicsérte a szakácstudásom. – Tudom a New York-i nők többsége nem főz, de én ugyebár San Diegoból származom, ami szintén nagyváros, de édesanyám kisvárosból származik. Megtanított egy csomó családi receptre, akárcsak a nagyi. Szerintük egy férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. -  nevetek fel, holott John és köztem nincs romantikus szál, bevethető taktika szerintem. Csak tényleg meg ne tudják, hogy New Yorkban szeretőm van. Azt hiszem jönne a fél rokonság szentelt vízzel és félő bezárnának egy zárdába. Nem vicc, képesek rá. A családom másik fele sem sokkal normálisabb. Edmundnak már most idegösszeomlása van, ha szóba kerül az, hogy van valakim, vagy sem. Sokat faggatnak erről engem rokonok ismerősök vagy kotnyeles sznobok.
Ez után figyelmesen hallgatom őt, a mai terveiről, de megörülök, mikor kiderül, estig még van időnk. Igazán nem akarom őt feltartani sem. Szemmel láthatóan el tudná magát foglalni és voltak is tervei, de nagyon jól érzem magam vele, ezzel az egyszerűséggel, és nyugalommal, amit érzek, ha vele vagyok. Nincs felhajtás, sem lesifotósok, és egyéb irritáló egyének, csak mi ketten, a barátságunk, és igen a bűnös élvezet, amit nagyon is élvezek. Nem szeretnék önző lenni, így valahogyan elérem, hogy ő döntsön ez ügyben. Abban viszont igaza van, hogy a lesifotósok követnének mindenhová.
-Milyen suhanc? Ugyan! Ne hülyéskedj! Ha kell bátran állok melletted és szembenézek a világgal, és minden rosszakaróval. – felelem neki. – Azonban megértem, hogy kellemetlen ez neked, és kimaradnál belőle, nekem is az. Az egész felhajtás. Néha úgy érzem megfulladok. Itt élek a világ egyik legizgalmasabb városában, és nem tudom többé kiélvezni, mert egy Lockhart vagyok. Eléggé frusztráló, igen. – sütöm le a szemem zavartan. Teljesen érthető, hogy ki szeretne ebből maradni, én is meg akarom őt, és másokat is kímélni ettől. Az egész családom egy nagy előadás lett, amire mindenki jegyet akar venni. Holott a családom ügyvédekből áll, többnyire, de hát a brit nemesi vér miatt egészen másképp tekint rájuk a világ.
-Szóval… ha szeretnéd, maradhatok, és esetleg folytathatjuk ott, ahol tegnap este abbahagytuk. – mosolyodom el. Felkelek a pulttól, majd mögé lopódzom, átkarolva őt, és előre hajolva, kikapcsolom a felsőjét, majd végig simítok a mellkasán. – Ez a sok szénhidrát bizony sok erőt adott nekem. – súgom a fülébe, majd picit belé is harapok. Néha azért elgondolkodom azon, mégis honnan van bennem ennyi elfojtott vágy, mert úgy érzem, mintha sosem lenne elég, és még többet szeretnék.

~ Next To Me ~ ★ ~

Érdekes, hogy az ember mennyire különbözik attól, amit a munkájában és a közéletben mutat, illetve amit négyszemközt egy kedves ismerősével. Nem ismerjük olyan régóta egymást, de szerintem mondhatjuk azt, hogy barátok vagyunk, még ha nem is a szokványos értelemben. Mikor először láttam Grace-t a társkereső után, nem hittem volna, hogy ilyen hamar egymás ágyában fogunk kikötni, akármennyire is voltak már az elején is csipkelődős megjegyzéseink a másik felé. Bár ezt szerintem egyikünk sem bánja.
Vele együtt mosolygok, mikor kérdés nélkül gombolja ki az ingemet, majd incselkedve teszi keresztbe a lábait. - Komolyan? Több, mint a felét kikapcsoltad az előbbivel, akkor már minek az a kettő? - a szavaim akármennyire is arról árulkodnak, nem áll szándékomban levetkőztetni, majd a tegnap estit máris a reggeliző asztalon megismételni. Inkább csak kíváncsi vagyok, hogy vajon meddig mehetek el, illetve mennyire partner ebben az egészben Grace. Bár már lassan rosszul érzem magam, hogy én ennyire felöltöztem, őt pedig lényegében csak a vékony… őszintén szólva fogalmam sincs, milyen anyagú ingem takarja.
- Csak ki vagyok szikkadva, az elmúlt néhány napban nem sokat ittam, viszont sokat mozogtam. A tegnap este sem volt kivétel ez alól - vannak ilyen napjaim, mikor annyira lefoglal a munka, az élet, hogy nemhogy enni, még inni sincs időm. Egyébként nem vagyok ellene az ilyen reggeliknek. Inkább eszek ilyeneket és aztán lemozgom a nap többi részében a plusz kalóriákat, minthogy megfosszam magamat a finomságoktól.
- Valami ilyesmit én is hallottam. Bár ezt nekem az egyik exem anyja vagy nagyanyja tanácsolt neki, hogyan láncoljon magához egy férfit: Tartsd a golyóit üresen, a hasát meg tele. Hasonló analógia, csak kicsit kibővítve - nevetek fel jóízűen.
- Itt nem rólad van szó, Grace, hanem magamról. Neked muszáj hozzászoknod ehhez, én viszont érthetően nem szeretnék a részévé válni. Azaz nem szeretném, ha a Bad Companynak a rovására menne ez az egész, ha úgy döntenének, hogy mivel én könnyebb préda vagyok, rám szállnak - nagy városban vagyunk, de ahogy említettem, sokan ismernek engem. Elég, ha van egy irigyem, akinek valamiért fájdalmat okoz a Bad Company sikere, aztán meg is van a baj belőle. - Persze, én is megértem a te álláspontod. Sajnállak is érte - azt már nem mondom, hogy ha az ő helyében lennék, én inkább letagadnám a családom, minthogy egy ilyen cirkusznak a részévé váljak. De ezt lehet csak azért mondom, mert már túl vagyok négy évtizednyi életen, és egy ilyen jelenéssel semmit nem tudnék már nyerni. Grace-nek azonban ez az egész számos új lehetőséget kínált, amit remélem ki is fog használni így vagy úgy.
Nem állítom meg abban, hogy a felsőmmel babráljon, a kezének érintésén pedig csak elmosolyodom. Mi tagadás, felkeltette az érdeklődésemet, még játékosan a keze után is nyúlok, lentebb vezetve azt a nadrágomra. Hátrahajtom a fejemet és nyomok egy csókot a nyakára. - Nem vagy te semmi, Grace. Nemrég keltünk fel, neked máris a szexen jár az agyad. Tudod, hogy kaja után nem vagyok túl virgonc - jegyzem meg neki mosolyogva, miközben a kezét azért még mindig ott tartom az ágyékomnál. Azt viszont nem mondtam, hogy nem esik jól az érintése, csak utaltam rá, hogy nem szeretem túlzottan felforgatni a gyomromat egyből étkezés után. - Kicsit hadd emésszek, hadd ébredjek fel, utána beszélhetünk róla. Bár ha élni akarsz a korábbi analógiával, a hasam már tele van. A másikhoz pedig jó helyen keresgélsz - nevetek fel. A szavaim  inkább csipkelődésnek számítanak, mintsem komoly felajánlásnak. Bár a biológiámmal nem igazán tudok vetekedni, főleg ahogy a kezét érzem odalent, illetve tekintetemmel is a kellemes belátást vizsgálom. Na meg tudom, mire képes a szájával. Na jó, talán volt egy kis komolyság is az ajánlatban...
- Hogy is derült ez ki amúgy? Tudod, hogy nem egészen követem a hírek alakulását, így csak felszínesen van róla fogalmam - teszem fel a kérdést, amennyiben úgy döntene, ő is napolja a reggeli desszertet. Utó-desszertet? A palacsintát is inkább desszertnek mondanám, semmint kiadós, tápláló reggelinek. Ha mégis szavamon fogna, hát majd később visszatérünk erre a Lockhart témára.

~ ★ ~

A kezem akaratlanul is elkalandozik, miközben a nyakát csókolgatom. Még játékosan is odavezeti a kezem, én pedig elmosolyodom ezen.
-Igen határozottan jó felé irányítasz. -incselkedem vele. Finoman bele is nyúlok a nadrágjába, és végig simítok a kemény férfiasságán, majd megmarkolva azt kényeztetni kezdem, lassan. Nagyon lassan. A mondáson pedig felkuncogok.
-Micsoda bölcs család lehet az övék. – nevetek fel.
Aztán komolyabb lesz a téma, és ki is egyenesedem, ellépve tőle, majd mellé ülök. Tényleg nem szeretném, ha ő miattam rossz helyzetbe kerülne, zaklatná a bulvár, vagy akár a család rosszakarói. Az kissé rosszul esik, hogy sajnál engem, de tudom, ha Johnról van szó, nem sértésnek szánta, megvan a maga stílusa, már hozzászoktam. Bizonyára a katonai múltja miatt, amiről nem tudok keveset, de biztos embert próbáló lehetett.
-Nem kell sajnálni, majd megszokom valahogy. – felelem vállrándítás közben. Mégis mit kéne mondanom? Igazad van John! tényleg sajnálatra méltó a helyzetem? Mert igaza van. Mikor arról álmodtam, hogy megtalálom az édesapám, a legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy gazdag és híres lesz, azt meg végképp nem, hogy egy Lockhart lesz. A sztárügyvéd család! Hát igen meglepődtem én is.
-Megértelek elhiheted, én sem szeretnélek belekeverni ebbe az egész cécóba. – felelem neki egy őszinte mosollyal, és megfogom a kezét, majd finoman arcon puszilom.
-Te maradtál nekem a biztos pont, a kapocs a régi életemhez. – felelem őszintén, és újra megpuszilom. – Szóval remélem minden ilyen marad, mint volt. – teszem hozzá. Elcsépelt az a gondolat: „ bárcsak megállna az idő, és semmi sem változna” de így éreztem most magam, így ebben a lakásban Johnnal, és ha kis ideig is, de elfeledve azt a sok stresszt, ami mostanság ért. Elmosolyodom mikor azzal jön, hogy tele ette magát, és várjunk a reggeli szexel. Hát ez remek, a palacsinta sütés visszafelé sült el, de nem zavar, nagyon komikus a maga módján.
-Rendben, kapsz pihenőt, de nem sokat. – kacsintok rá, nem akarok tovább erről a témáról beszélni, most nem, már elfáradtam, de ő mégis rákérdez. Nagyot sóhajtok. Hát legyen.
-Egy fénykép alapján, amit a táskámból ejtettem ki. Éppen a bíróságon voltam egy ügy kapcsán, mikor nekimentem valakinek, ő volt Edmund, az idősebb bátyám. A táskám persze kiszóródott, mert ilyen a szerencsém. – halkan felnevetek a végén, mert, aki ismer, tudja, velem mindig történik valami kínos. – Szóval meglátta a képet édesanyámról és édesapámról. Az édesapánkat felismerte, rá is kérdezett, de aztán nem mondott semmit. Aztán viszont napokkal később kaptam egy állásajánlatot a Lockart LPP-nél, akik ugye New York leghíresebb ügyvédjei közé tartoznak. Nem is értettem, hogyan hallottak rólam, elvégre ügyvédbojtár vagyok csupán. Aztán Edmund beavatott. Találkoztam később édesapánkkal és az ikrekkel is. Azóta pedig teljesen felfordult az életem. Édesanyám nem a legboldogabb, és azóta nem is jött meglátogatni. Nem tudom mitől fél, hogy én vonom kérdőre, ismét, vagy a találkozástól apával. Talán mindkettő. – mesélek Johhnak tovább, és igen, ha belegondolok az egész elmúlt egy hónapba, teljesen összeszorul a gyomrom. Nem volt könnyű mindez. Hiába találtam rá az apámra, az egész túl bonyolult.
-Igyekszem pozitívan hozzáállni mindezek ellenére. Reménykedem, hogy lesz jobb, és minden megoldódik. Az édesapám és a bátyám sokat segítenek, és bár alig ismerjük egymást, de jó úton haladunk. Minden túl új, és még hozzá kell szoknom. – sóhajtok egy nagyot.
- Addig is itt a karrierem, arra koncentrálok, bár az sem könnyű az irodában uralkodó feszültség miatt. – magyarázom, és semmi kedvem neki Blakeről beszélni, nem is tudom mit mondhatnék, és igen furcsa és kellemetlen lenne pont neki. Tudom barátok vagyunk, de így érzek, mivel nem csak barátok, de barátok extrával. – De hát majd csak alakul. – ennyit teszek még hozzá, aztán felkelek az konyhapulttól. Nem akarok tovább a kérdéses jövőn agyalni, vagy a gondjaimon, de örülök, hogy rá kérdezett, legalább elmesélhettem neki.
-Most pedig engedelmeddel veszek egy zuhanyt. Ha a pocakod megnyugodott, szívesen látlak. – mosolyodom el pimaszan, és leveszem az inget, és egyenesen Johnnak adom.  Elindulok a hálószoba, illetve a fürdő felé. Beállok a zuhany alá, és igyekszem csak a jóra koncentrálni, feledni a sötét felhőket, élvezni a pillanatot. Remélem John csatlakozik hozzám, és segít majd ebben.

~ next to me ~ ★ ~

Érezheti, hogy a szavaim ellenére nem hagy hidegen se a jelenlegi ruházata, se a tettei. Nem a kedvvel van a baj, az van hozzá, de mindkettőnk érdekében ajánlom fel, hogy ejtőzzünk egy kicsit. Az amerikai palacsinta nem tartozik a túlzottan könnyű ételek közé, és nem hiányzik a gyomrunk korai felforgatása. Legalábbis nem most azonnal. Az elhatározásomat azonban abszolút nem könnyíti meg, hogy ennyire készségesen mozgatja a kezét a nadrágomban, aminek hamarosan érezhető eredménye lesz. Ezért is sóhajtok fel, és köszörülöm meg a torkom, mikor pár pillanattal később megszakad a kényeztetés, és ellép tőlem. Nem mondok semmit, csak mosolygok – inkább a reggeli társaság szimpla volta miatt, mintsem az előbbiek következményeként. Bár hozzátenném, azért az sem hagy hidegen.
- Köszönöm - fura egy kapcsolat a miénk. Nem vagyunk szerelmesek, ezt szerintem mindkettőnk nevében elmondhatom, mégis olyan gyengédséggel és törődéssel fordulunk a másikhoz, ami könnyen félreérthető lenne. Mármint másoknak, nekünk pont az ellenkezője lenne a szokatlan.
- Tudod, hogy szeretem a társaságod. Én nem megyek sehova, szóval hogy minden a régi marad… ez igazándiból rajtad múlik. Meg a körülötted való felhajtástól persze - megértem én, hogy ez az egész helyzet sok mindent meg fog változtatni, főleg az ő életvitelét. Egy ideig legalábbis mindenképpen, csak addig, míg kicsit lecsillapodnak a kedélyek és nem lesznek minden utcasarkon paparazzik és újságírók, akik Grace-t üldözik. Nem követem a celebvilágot, így fogalmam sincs, hogy mikor fog ez bekövetkezni, de ahogy neki is mondtam: én nem tervezek továbbállni New Yorkból.
- Hálás köszönetem. Majd meghálálom valahogy - bár ismerve minket, szerintem nem kell sokat agyalnom a köszönetnyilvánításon.
Csendben, figyelmesen hallgatom végig a történetét, ami hát… nem semmi. Kész filmbe illő helyzet az övé. Vagy inkább sorozat, ott jobban ki lehet fejteni az ilyeneket. Aztán reméljük, hogy ez nem fog átmenni drámából krimibe.
- Nehéz a változás, de meg fogod szokni, emiatt ne aggódj. Nem olyannak ismertelek meg, akinek az alkalmazkodásával gondok lennének - nem értek most ez alatt semmi konkrétra, általánosságban gondolom. - Hidd el, fél év múlva már csak nevetve fogsz visszagondolni ezekre az időkre. Bár lehet még sokat is mondok - ismét általánosságban beszélek, de van benne saját tapasztalat is. Több, mint tizenöt év szolgálat, tele nehézségekkel, mégis elmúlt. Szintúgy a fogságom. Életem legnagyobb megpróbáltatása volt, és ugyan nem örömmel gondolok vissza rá, de büszkén. Kitartottam, túléltem és felülkerekedtem rajtuk.
Aligha tudok egyebet mondani a meséjére, ettől függetlenül a teljes figyelmem megkapta. Akkor már pláne, mikor leugrik a konyhapultról és a maradék két gombot is kibontja, majd pőrén dobja felém az ingemet. - Ez nem fair! Komolyan így várod el, hogy ne baktassak utánad, mint egy kiéhezett eb? - csattanok fel játékosan, miközben figyelem a távolodó alakját. Nem tétovázok sokat, felállok és az ingemmel a kezemben sétálok a hálóm felé. Mire odaérek, hallom megnyitódni a csapot. Leveszem magamról a pulóvert, a nadrágot, meg a boxert is, majd az ágyra teszem őket az ingemmel karöltve és csak eztán sétálok utána. Kibontom a hajamat – lévén úgy is vizes lesz pillanatokon belül -, és úgy lépek be a fürdő ajtaján, bezárva azt mögöttem, kezemben két törölközővel.
Miután azokat letettem, én magam is követem őt a zuhany alá. Behozva a közöttünk lévő távolságot hátulról lépek közelebb, és simulok hozzá a testemmel. Kezemet a karja alatt vezetem el, és a hasánál kezdve simítok feljebb, finoman markolva meg tenyereimmel a melleit. Nyomok egy csókot először a hátára, majd a vállára, később a füle tövére, végezetül a nyakára.
- Csak szeretnélek biztosítani arról, hogyha ez nem lenne köztünk, akkor is ugyanúgy nyitva állna előtted az ajtóm és szívesen várnálak, ha bármire szükséged lenne. De akkor is, ha csak beszélgetni szeretnél valakivel - ismerhet már annyira, hogy tudja, a szavaimban semmi hátsó szándék nincs, és hogy komolyan gondolom őket. Elég körülírtan, de arra próbáltam utalni a szavaimmal, hogy kedvelem és a megváltozott helyzet ellenére is örülök a társaságának. Nem rajtam fog múlni, hogy ilyenek maradnak-e a dolgok. - Bár kár lenne tagadni, bánnám ha ezt nem csinálhatnám többet - jegyzem meg, miközben nyomok egy puszit az arcára, a nyakára, közben kezeimmel is újra masszírozni kezdem a melleit.
- Szerinted mennyire helyi hír ez az egész Gracelyn Lockhart téma? Máshol is ugyanennyire kapnak rá? Vagyis hát… rád - kérdezem tőle, miközben elnyúlok a tusfürdőjéért, és nyomok egy adagot a kezembe. Egyszerűbbnek és hasznosabbnak tartottam, hogy ha már ennyit van itt, akkor egyet szerezzünk be neki is, ne legyen pasi szaga, miután elmegy innen – vagy míg itt van. Eltávolodok tőle egy fél lépésnyit és a hátára simítom a kezeimet, így dörzsölve bele a bőrébe, lassan haladva csak lejjebb. - Mondjuk neked a munkától is függ ez… Igazából csak annyi, hogy az egyik PTSD-jéből az én segítségemmel IS felépült katonatársam említette, hogy van egy nyaralója… azaz kettő. Egyik lent valahol Spanyolországban vagy Olaszországban, másik fent Norvégiában. Mondta, hogy csak egy szavamba kerül és mehetek is. Csak gondoltam felvetem a lehetőséget, ha szeretnél egy kicsit elszakadni a munkától, meg az egész felhajtástól. Nem igazán van más, akivel mehetnék, de csak jobb társaságban egy ilyen utazás. Amúgy is szeretem a társaságod, egy skandináv úton meg már régóta gondolkozom. Viszont nyugi, nem a kezedet akarom megkérni egyik helyen sem, mielőtt azt gondolnád - nevetem el magamat a szavaim végéhez érve. Kezeimmel a szövegelésem közben leérek a derekára, csípőjére, majd a fenekére is, utóbbira különösen nagyobb figyelmet fordítva.

~ ★ ~

Még hallom, mikor távolodom a háló felé, ahogyan felkiállt, és szavaitól csak mosolyognom kell. Igen találó kifejezés ez a kiéhezett eb dolog. Az meglehet, hogy ő olyan lett, de én sem vagyok más a közelében. Annyira jól megvagyunk, hogy néha már el sem hiszem, hogy ez igazi. Barátok vagyunk, akik megértik egymást, de közben jókat szeretkezünk. Bárcsak egy átlagos kapcsolat is így működhetne, úgy, hogy valakivel ennyire jól megvagyok, és közben ott a szerelem is. Azonban ez nagyon ritka, és talán sosem fogom átélni. John is olyan kedves. Mikor beér a zuhanyba automatikusan elmosolyodom, és a fejem a vállára hajtom, hátradőlve, egy buja mosoly keretén belül. Felnyögök, mikor hozzám és, és simogatni kezd. Szavai viszont kizökkentenek a mámorból. Erről beszéltem, ilyen egy igaz barát! Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy rátaláltam, és, hogy ilyen barátom van, az meg külön kincs, hogy egy férfi személyében.
-Köszönöm, John, el sem tudom mondani mennyire sokat jelentenek a szavaid. – simítom meg a kezét- Te is számíthatsz rám, bármikor, ezt ne feledd! -teszem hozzá. Így is gondolom, ő olyan barát, akiért tűzbe mennék.
-Igen, ezt el tudom képzelni. – nevetek fel a kis perverz megjegyzésére. Tény, hogy nagyon jól kijövünk az ágyban is, nem csak szellemileg. Néha bánom, hogy nem vagyok szerelmes belé, annyival könnyebb lenne őt szeretni, mint mást, de sajnos nem így van. Azonban, ami köztünk is nagyon becsülöm, másnak még ennyi sem adatik meg. Az ajkaimba harapok miközben simogat, és már most alig kapok levegőt, annyira beindultam. Kérdésére felfigyelek, bár nagyon nehéz koncentrálnom.
-Hát inkább Angliában és az Egyesült államokban felkapott. – felelem. – Máshol elenyészően. Híresek vagyunk, de nem olyan szinten, mint egy világsztár. – mosolyodom el. Nem hittem volna, hogy lehet még jobb ez az este, de aztán ismét meglep. Kirándulás? Kettesben? Ez nagyon új.
-Hűha. – fordulok felé zavartan. – Mind jól hangzik. Szívesen elmegyek veled. Nagyon jó lenne kiesni innen, ebből az őrületből. – felelem mosolyogva, majd átkarolom a nyakát. – Nem beszélve arról, hogy kettesben egy csodás nyaralóban, a hófödte Norvégiában, vagy a spanyol esetleg olasz tengerparton… igencsak sok mindent tudunk csinálni majd. – buja mosolyra húzódnak ajkaim. Igen, máris megjelennek különböző…jelentek a fejemben. Igen nevezzük inkább jelenetnek, túl mocskos lenne most nevén nevezni.
-Neked melyikhez lenne inkább kedved? – kérdezem tőle lelkesen, majd finoman megcsókolom. Nekem talán Norvégiához, másfelől ebből a New York.-i hidegből jó lenne elszabadulni egy meleg helyre, hogy a hasam sütessem. Fogós kérdés, és a gondolat, hogy a mindennapi gondok helyett ilyenen kell gondolkoznám, már eleve jó érzés.
-Tudod mit, felőlem akár ma este is indulhatunk. Hazamegyek, összepakolok, és irány a pihenés. Ha lehetséges ilyen hamar, persze. – oké kissé túl lelkes lettem, de egyszerűen muszáj volt elszabadulnom. Amióta kiderült ki is vagyok, hogy egy Lockhart lány vagyok, úgy érzem nincs magánéletem, és az egész életem a feje tetejére fordult. Szükségem van erre az útra.
-Ja annyira boldoggá tettél! Elmondani sem tudom mennyire! – ujjongok, mint egy kisgyerek karácsony reggelén az ajándékbontás előtt. Már nagyon várom ezt a pihenést!
-Azt sem tudom hogyan háláljam meg mindazt, amit értem teszel. -nézek rá most már zavartan, mert igen, egyre több mindent megtesz értem. Ez a férfi egy kincs, az egyszer már biztos, egy igaz barát, és igen, ott az a némi extra, de ahogyan ő is mondta, ha ez nem lenne köztünk, akkor is itt lenne nekem, ezt pedig nagyon becsülöm.  

~    ~  ★ ~