Carolina Meyers. Nem volt híres, nem volt insta-sztárocska, sem vlogger-blogger, sem Oscar- vagy Emmy-díjas. Egy huszonkét éves orvostanhallgató volt, akit meggyilkoltak a saját otthonában. A legjobb barátnőm volt. Egy gyönyörű és vidám lány volt, akinek legnagyobb vágya az volt, hogy orvos lehessen, de ezt már nem élhette meg, mert valaki megtámadta őt a saját házában, ahol nevelkedett és élt a szüleivel...
Az ügyben kihűlt minden nyom, a rendőrség csak úgy félretolta az aktát, rendszerint az inaktív ügyek között landolt. Én ezt nem tudtam felfogni, a rendőrség rendszerébe bejutottam, és próbáltam elérni, hogy foglalkozzanak ezzel és több más üggyel, ami hasonló volt. Célratörő és kitartó vagyok, nem adom fel soha azt, amibe belefogok. Lehet nem mindig jártam vagy járok a helyes úton, de az igazságtalanságot mindig gyűlöltem. Nevezhetnek engem is bűnözőnek, hiszen jó pár olyan dolgot tettem, ami nem volt legális, de mindig is jó szívem volt, nem akartam, hogy mások szenvedjenek. Néha nem lehet tudni, melyik oldal a jó, mit is kellene tenni azért, hogy valami sikeres legyen. Dolgoztam egy aprócska internetkávézóban meg egy irodában is, de az életem sosem volt normális. Nem akartam, hogy az legyen... Most mégis kissé rendezetté vált az életem, pedig egyáltalán nem számítottam erre. Hajszálnyira voltam már a börtöntől, de akkor választás elé kerültem. Döntésem idején rettegtem, és a hangom akkoriban alig volt hallható, mégis elfogadtam a nyomozó ajánlatát pár hónappal ezelőtt. Segítem a rendőrség egyik egységét adatelemzőként, informatikusként.


Esőtől elázva futottam be egy kávézóba, ahol egészen feltűnő jelenség lehettem a vizes hajammal és ruhámmal, én pedig rögtön bevettem az irányt a leghátsó asztalhoz, ami szabad volt, és persze, volt ott egy radiátor is, amely meleget árasztott szerencsére, így nem fáztam már annyira. Mert miért is kellene ilyen időben az esernyő vagy a kapucni? Amikor nincs szükség kapucnis felsőre vagy kabátra, akkor bezzeg folyton abban vagyok.
- Helló, Grace! - köszöntött a pincér rám, mert ismer engem évek óta. - A szokásost kéred? Hozzak esetleg egy meleg takarót? - kérdezte kedvesen Luke.
- Szia, igen, jöhet a szokásos latte. Itt egészen kellemes az idő, de azért lehet elfogadom azt a pokrócot. Köszönöm! - nyúltam a laptopomért, amely a hátizsákomban lapult eddig.
Magamra terítettem a takarót, amely pihe-puha volt, és nem mellesleg az átázott testemet nagyon remekül melegítette. Néhány infót szeretnék megszerezni, mielőtt bemegyek a munkahelyemre, ami meglepő módon a rendőrség. Nem hittem volna, hogy ott fogok dolgozni, és nem is akármelyik egységében. Az IU, azaz az Intelligence Unit berkeibe találtam magam pár hónappal ezelőtt, ahová nem lehet könnyen bejutni. Nem vagyok nyomozó vagy profilozó, én az informatikai háttérjátékos vagyok ott, pedig előtte sokszor volt az, hogy feltörtem a rendőrség rendszerét, de a börtöntől megmentett engem a választásom. Pontosítva Bellamy West nyomozó állított választás elé.
Talán nem mindenki lelkes amiatt, hogy egy hozzám hasonló is ott van közöttük, segítve őket információkkal és technikai hátteret biztosítani. Főleg West nyomozónak! Az az ember... csöppet sem ért semmit abból, amit néha mondani szoktam. Vele a kapcsolatom jó, szerintem. A többiekkel még kialakulóban van, remélem, egyszer mindegyikük befogad. Sosem volt bennem ártó szándék, és szeretem az igazság mellett harcolni.
Azt hittem, sosem fog megérinteni semmi sem, de az ügyek igen is. Pláne, amikor fényképeket vagy videókat kell látnom egy-egy helyszínről, holttestekről, de végig kellett hallgatnom valaki haláltusáját azért, hogy ki tudjam szűrni a háttérben lévő hangokat, zajokat. Mindig eszembe jut Carolina, akin segíthettem volna én is, de az utolsó percekben lemondtam valamiért a találkozónkat. Talán, ha ott lettem volna... Talán, nem támadják meg őt... Talán, el tudtuk ijeszteni azt a fickót... Talán még élne a barátnőm. Amikor nem foglalkoztak a gyilkossággal, én hibásnak éreztem magam, ezért próbáltam hamis nyomot hagyni a nyomozóknak, hogy ne hagyják abba a nyomozást, ne kerüljön a döglött ügyek közé. Bár újra aktív az ügy, de a gyanúsítottat elengedték azzal: nincs elegendő bizonyíték. Legszívesebben magam állnék neki nyomozni, mert még mindig vétkesnek érzem abban magam, hogy nem mentem el akkor Carolina-val. Megtehetném, de talán jobb lenne találni valakit, akire rábízhatnám azt az ügyet.
-Úristen, mindjárt elkések... - gyorsan megittam a lattét, aztán gyors elpakoltam a cuccaimat, majd indultam a munkahelyemre, ahol azonnal beszélnem kell valakivel, mert találtam valami fontosat.