Mindenkinek kell egy hely, ahová visszahúzódhat úgy a gondolataiba merülni, hogy közben ki is tud kapcsolódni. Egy olyan hely, ahol végső soron tényleg senki nem zavarja. Legalábbis a megszokott ismeretségi köréből. Nekem a törzshely ezt jelentette.
Mások esetében ez egy olyan szórakozóhely, ahol az általa kedvelt társasággal, barátokkal lóg együtt bizonyos időbeni rendszerességgel. Ez végső soron talán nálam is igaz volt, csakhogy én voltam magam számára az a kedvelt társaság. Ezt valamelyest akár egyedinek is nevezhetném. Persze vannak még maguknak való emberek a világon rajtam kívül, ezt aláírom. De ők talán kevésbé nyilvánosan élik meg ezt, mint én. Mármint nem valamiféle szórakozóhelyre mennek időt tölteni, nem az emberek környező kavargására vágynak.
Én mégis így tettem és ehhez választottam helyet. Egy előkelő intézményt, ami nem feltétlenül erkölcsös többlet funkciókat hordozott. Volt ebben valami nosztalgikus, talán regresszáló, mert olasz és görög egyetemi ösztöndíjaim idejét idézte meg ez a szokás, ahol a többiekkel a mediterrán éjszakai életben merültünk el, új élményeket szerezve. Fiatal és zöldfülű voltam, egy megszorításokkal teli katonai környezetből, tinédzser éveim java részét férfiak közt töltve el, ahol inkább az erőszak vezethette le a feszültséget. Csoda, hogy nagy kanállal akartam falni az életet?
Mostanra már jó ideje lenyugodtam, nem ugyan arról szólnak ezek a látogatások, mint ami akkor és ott ment. Persze most is szívesen iszom meg pár pohárkával, olvasgatok egy hetilapot míg csinos lányok járnak-kelnek a helyen, vagy éppen becsatlakozom egy kártya partyba s azt se bánom, ha egy dekoratív hölgyemény üldögél közben az ölemben netán, akkor se, ha egyébként nem teszek vele semmit... kikapcsolódás ez az egyetem és a kutatómunka mellett, segít leereszteni a gőzt. A kutató tevékenységet, publikációim, vagy épp a könyvem írását otthon és a könyvtárakban végzem, így érthető, hogy miért is van szükség egyfajta drasztikus környezetváltásra.
És hazudnék, ha azt mondanám, hogy olykor nem engedek meg magamnak még több bűnös élvezetet. De talán jobb is így, mert senkit nem hitegetek hiú reményekkel, nincsenek félreértések, csak egy egyszerű folyamat, aminek a végén én elégedett vagyok, a másik fél pedig végső soron megél... nem szép, de nem érdekel a moralizálás különösebben. Mi a szép, mi a jó és mi az erényes ugyan ebben a világban? Persze vannak határok, elvek amiket tartottam és tartok. Mindenkinek meg kell szabnia ilyesmit, hogy ne legyen az állatokkal egylényegű végső soron. Abba pedig belefért, hogy egyedülálló férfiként olykor egy örömlány karjaiban leljek testi megelégedettséget.
Ma is betértem estére, ráadásul egy pohár gin és egy kis olvasgatás után úgy döntöttem, hogy ma estére egy szoba is szükséges lenne a Sensual-ban és valaki, aki segít a lepedőt összegyűrni... így kerültem a bárból a már ténylegesen bordélyt képező hátsó terembe, onnan pedig az emeletre egy szobába, amit az estére ki is béreltem. Nem volt olcsó, de egyszer egy hónapban talán belefér, főleg, hogy se kutyám, se macskám... Bianca, a kreolos bőrű szépség, akit általában kérni szoktam, ma betegség miatt nem volt elérhető, így végül beleegyeztem, hogy más legyen ma estére a társaságom, főleg, hogy mintegy kárpótlásként a "legjobbat" ígérték. Nos, a kíváncsiságom sikerült felkelteni s ha már a számlámról így is úgy is leemelnek, akkor egye fene! Az elegánsan berendezett, luxust (és dekadenciát) sugárzó szobában ruháim levetve azt gondosan vállfára akasztottam és elrendeztem, majd fellógattam. Nem szerettem volna, ha elgyűrődik... ezt követően lezuhanyoztam a fürdőben, majd miután megtörülköztem, onnan már fehér alsóban és a ház fürdőköntösében jelentem meg újra a szobában...