- Nem szeretnél inkább a focicsapathoz csatlakozni? - kérdezte tőlem Shin az első gimnazista hetünkön. Én a zeneterem ajtaja előtt álltam és idegesen szorítottam rá a gitártok szíjára, amiben máig mindenhova magammal cipelem a kedvenc hangszerem. Ebben az időben nagyon fiatal és tapasztalatlan voltam, ami miatt mindenkinek meg akartam felelni. A bátyám már jó pár éve elment, így lényegében csak Shin maradt nekem. Ekkoriban sokkal inkább voltam félénk, mint zárkózott... Aztán találkoztam veled.
Veled, aki első blikkre elutasított és nem akart megtanítani zongorázni. Bár volt érzékem a zenéléshez, sosem taníttattak a szüleim, ezért lényegében gitározni egyedül tanultam meg az internet segítségével. A tabokat tudtam olvasni, a kottát nem. Te pedig annak idején ridegnek, csendesnek és sikkesnek tűntél, ahogyan elutasítottál.
Több eset is volt, amikor a suliban rosszul lettem, te ebből az egyiknek a szemtanúja is voltál. Egészen addig a pillanatig menőnek tartottunk Shinnel. Hiszen a következő napon felajánlottad, hogy mégis megtanítasz zongorázni.
Az elején rosszul ment a tanulás, ami miatt állandóan zsörtölődtél. Sosem tártuk fel előtted a betegségem részleteit, mert túlságosan féltem attól, hogy mit fogsz tenni. Hármunk közül te  vagy az, aki mindig cselekszik. Aki teljesen más véleményen van, mint mi. Aki érettebben gondolkozik nálunk. Aki nem viselkedik egy durcás gyerekként... Aki mindig kimondja azt, amire mi gondolni sem merünk. És aki végül a helyes irányba terel minket... mert azt vallod, hogy a szívünket kell követnünk az életben, nem feltétlenül az eszünket.
Neked hála mondtam nemet arra, hogy a szüleim jogi pályára küldjenek és ezért kezdtem el egy teljesen másik egyetemen tanulni. A barátságunk azután is töretlen maradt, hogy te az Államokba költöztél és lényegében ennek köszönhetem a jelenlegi tanulmányaimat is. Jellemileg talán rád hasonlítok jobban, mint Shinre, ugyanakkor Shin mind a kettőnkből képes kihozni a vidámabb és beszédesebb énünket. Ha Shin hozza boldogságot az életembe, akkor te felelsz a realitásért. Ő képviseli az én elveimet, te pedig az ellenoldalt. Nagyon mások vagyunk, de sok mindenben mégis hasonlítunk... És végül ez volt az oka annak, hogy közel kerültünk egymáshoz. Nem a sajnálatod, amit akkor éreztél, amikor elvitt a mentő az iskolából.

// Ezen kívül minden más a megalkotóra bízva, lényegében semmit nem szeretnék komolyabban megszabni.^^ Az arc szeretném ha maradna, hiszen rengeteg közös anyag van, de ha te másra gondoltál, akkor erről is szívesen egyeztetek veled. A név változtatható, csupán egy ötletet írtam be, ha neked nem lenne.    Mivel a két fiú nagyon közel áll egymáshoz, az előtörténetem pontos ismerete sajnos kitétel a karakternél, azonban ha nem szeretnél olvasgatni - főleg azt a kisregényt, haha - akkor keress fel pmben, mert nagyon szívesen mesélek Ah Inról, a jelleméről, betegségéről, a családi helyzetéről. ^^ A bromance kapcsolatban benne vagyok és nem akarom megszabni, hogy te milyen beállítottságúnak szeretnéd a karaktert, viszont édes kisfiam straight hetero, tehát a kétértelmű hirdetésem mindenképpen csak egy nagyon szoros baráti köteléket foglal magában. Nagyon várlak    

- Szeretnél egyet? - kérdezted tőlem annak idején, amikor leestem a játszótéren a mászókáról, és a szüleimet sehol sem találták a tieid. A többi gyerek sosem állt velem szóba, mert túlságosan furcsának találták, ahogyan olykor elkalandozok a gondolataimban. Csodabogárnak hívtak miatta, viszont jobban belegondolva, kettőnk közül én sokkal te voltál az, aki rászolgált erre a címre. Hyung. Ne haragudj meg ezért rám kérlek, de ki az isten kínál gumicukorral egy betört orrú, felszakadt szájú gyereket? Arról a tényről már ne is feledkezzünk meg, hogy ordítva bömböltem, mindenki más pedig körbeállt és nevetett rajtam. Hiszen már megint elábrándoztam valamin... Te pedig csak álltál velem szemben, és gumicukorral akartál tömni. Emiatt lassacskán te is az utálat tárgyává váltál, viszont ketten együtt már erősebbek voltunk. Lényegében te vagy az első barátom.
Pont emiatt az egyetlen ember is, aki anyáékon kívül tud a betegségemről. Neked hála volt könnyebb feldolgozni az egyes rohamokat. Te voltál ott mellettem minden egyes elit partin, amikor alkoholt itattak velem. Végül sok esetben te támasztottad az ajtót, fogtad a fejem, amikor kénytelen voltam a vécé fölé kuporodni és kiadni mindent, amit aznap megettem. Te vagy a mintapélda, az okos, a tehetséges, aki jó a sportokban. Ugyanakkor te vagy a kedves, a vicces. Te vagy minden társaságban az ember, aki a hangulatot csinálja. Te iszod a legtöbb alkoholt, és te akarsz minden alkalommal szolidarítani velem, amiért én csak a kóla mellett voksolhatom. Te vagy, aki hasonlóan gondolkozik, mint én. Te hozol áldozatokat értem... És követsz engem mindenhova. A te mosolyod az, ami könnyen előcsalogatja az enyémet. Ha lenne ikertestvérem, azt kívánnám, hogy te legyél az. És nem utolsó sorban... Te vagy az a barátom, akire még a szüleim is büszkék.

// Ezen kívül minden más a megalkotóra bízva, lényegében semmit nem szeretnék komolyabban megszabni.^^ Az arc szeretném ha maradna, hiszen rengeteg közös anyag van, de ha te másra gondoltál, akkor erről is szívesen egyeztetek veled. A név változtatható, csupán egy ötletet írtam be, ha neked nem lenne.    Mivel a két fiú nagyon közel áll egymáshoz, az előtörténetem pontos ismerete sajnos kitétel a karakternél, azonban ha nem szeretnél olvasgatni - főleg azt a kisregényt, haha - akkor keress fel pmben, mert nagyon szívesen mesélek Ah Inról, a jelleméről, betegségéről, a családi helyzetéről. ^^ A bromance kapcsolatban benne vagyok és nem akarom megszabni, hogy te milyen beállítottságúnak szeretnéd a karaktert, viszont édes kisfiam straight hetero, tehát a kétértelmű hirdetésem mindenképpen csak egy nagyon szoros baráti köteléket foglal magában. Nagyon várlak