Egy céltudatos fiatal nő, rengeteg türelemmel és magabiztossággal. Van egy konkrét elképzelése arról, hogy mi helyes és mi nem és ezek ellen nagyon nehéz meggyőzni. Ezért is választotta a Jogi kart, szeret másoknak segíteni, nem szereti a sunyiságokat meg...az anyja is erre a pályára buzdította. Az egyetlen akinek nehezen mondana nemet, hiszen csak ők nyújtottak egymásnak támaszt. Remek hallgatóság és gyakran szereti viccel oldani a feszültséget. Mások számára gyakran furcsa a közvetlensége. Ritkán kapna magát azon, hogy ideges, ha igen akkor megy lőni vagy úszni, hiszen ez a két dolog nyugtatja le a leginkább. Nagyon szeret tenni-venni, ritkán punnyad, keresi a pezsgést, a kalandokat. Egyáltalán nem egy gyáva alkat, megvédi magát bárkivel szemben. Kivéve persze az anyját.

Corinna 1995 őszén, november éjszakáján látta meg a "napvilágot". Ezt a legnagyobb szarkasztikus szemforgatással kell elképzelni, ugyanis november azon éjjelén szakadt a hó és jégpáncélosak voltak az utak. Nagyon nehezen jutott be az anyjával és vele a mentő a kórházba. (Hatalmas GoT fan révén anyja Viharban született Corinnának hívja) Nagyon hamar, másfél óra alatt megszületett a mentős úttal együtt, ez a hevesség jellemzibaz egész életét is.
Anyja Lorelei Berges- Dalton, a WHO-nál vírus kutató, mikrobiológus, apja pedig feltörekvő politikus, egyébként hajdan katonaként szolgált. A fiatal, 4 éves Corinna balerína szeretett volna lenni, hercegnő vagy...elefánt. Nagyratörő vágyak egy ilyen kislánytól, de ő eltántoríthatatlan volt. Miközben várta a herceget a pegazuson, gyakorolta az etikettet és a piruettet, naponta mindennap megnézte magát a tükörben, nem-e lett hosszabb az "ormánya" vagy nagyobbak a fülei, ő azóta is ormánynak hívja az anyjával az orrukat.
Tizenhárom évesen már tisztában volt azzal, higy se hercegnő, se elefánt nem lesz, de továbbra is dédelgette a vágyát, hogy híres balett táncosnő legyen.
Ekkor történt a törés, az apját megvádolták csalással a választások alatt, megrágalmazták, hogy droggal kereskedik, hogy kiskorú szeretői vannak és hiába minden ügyvédi védelem, apja, Jeremiah Dalton börtönbe került, ahol egy rabtársa halálos sebeket ejtett rajta.
A felesége és Corinna keservesen gyászoltak, mindvégig tudták, hogy ha jobb lett volna az ügyvéd, akkor Jeremiaht tisztázták volna és még most is velük lenne. Corinna ezért döntötte el, hogy ügyvéd lesz és nem figja hagyni, hogy mégegyszer ártatlanul börtönbe kerüljön valaki és csak hullazsákban szabaduljon.
Egy dolog van, amire az anyja szerint nincs felkészülve: Mi lesz akkor, ha olyan embert kell majd egyszer megvédenie, amilyenek az apja halálát is okozták?
Erre még maga Corinna sem tudja a választ, nem is szeretne belegondolni. Nem naiv, tisztában van a hivatása hátrányaival, de mindig igyekszik a pozitívumokat nézni, keresni a felhők mögötti Napot, a szivárványt az esőben. Hiszen nem a pénz érdekli, hanem a segítség nyújtás. Szentül gondolja, ha olyan akarná felfogadni, aki fülig sáros, azt egyszerűen visszautasítja. Lelkiismeretesen ássa bele magát a részletekben és lehet kicsit túlságosan is mélyen van, mire észreveszi, hogy ideje kievickélni a mocsárból.

"Ha hiányzik valaki akit szeretsz, számít az, hogy az a valaki milyen ember? Az agyadnak lehet, de a szívedet nem tudod átverni"

Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor megkérdezte, hogy akkor is így hiányozna-e az apám, ha kiderülne, hogy valóban vétkes volt, minden vádpontban. Hiszen ő volt az apám ügyvédje, neki kellett volna leginkább bízni az ártatlanságában, ha ő nem hitte el, hogyan is akarta ezt elhitetni az esküdtekkel és a bíróval.
Éreztem, hogy felmegy bennem a pumpa, apám halála azóta is érzékeny pont a számomra, de úgy döntöttem válaszolok neki őszintén.

- Igen, akkor is hiányozna, ha ez mind igaz lenne. Ember vagyok nem robot, a szívemnek pedig nem lehet parancsolni.