A gyomra enyhe görcsben, ami egyaránt lehet a hirtelen bevitt cukorlökettől, illetve a vele szemben ücsörgő, "átugrani könnyebb, mint megkerülni" izomkolosszus jelenlététől. Egy ideje már csak piszkálgatja az ételízesítővel szivárványszínűre varázsolt piskótát a tányérján, miközben a dupla csokis, tejszínhabbal és mogyoródarabkákkal megszórt lattéjából már csak a fele van meg. Pillantása a vele szemben ülőről néha körbejár a helyen, a környék nagyjából egyetlen elfogadható és exluzív meleg kávézóján, ahol a személyzet minden tagja az LGBTQ közösség tagja, ahogyan ezt a vendégektől is elvárják. Persze, a kivételekkel, főleg, ha kísérőként érkeznek, elnézők, és itt a pillantása visszavándorol a szivárványos és különböző Pride-okról készített, bekeretezett fényképekről és fotókról Ronnie-ra, egyfajta várakozással és reménykedéssel.
- Ahogy mondtam, ez az egyik törzshelyem. Itt jókat lehet ismerkedni, mert mindenki meleg. Mindenki. - tart egy kis szünetet, eltöprengve azon, hogyan tudná ennél jobban nyomatékosítani. Talán, ha felírná a homlokára? - A személyzet, a vendégek nagy része... Mindenki. - Újabb szünet, tekintete megtelik várakozással, ahogy a haverját fürkészi. Ennél célratörőbb talán még a filccel sem lehetne. A múlt héten jött az ötlete, hogy elhozná ide Ronnie-t, hátha meg tudja értetni vele, hogy az eddigi közeledése az irányába egyáltalán nem vicc, vagy furcsaság, vagy bármi egyéb, hanem határozott nyomulási szándék. Igaz, hogy van egy kis ferdítés a dologban, ugyanis Andrii nem igazán válogat, férfiakkal és nőkkel egyaránt szívesen tölti az idejét, de ha ezt belekeverné, félő lenne, hogy edzőtársa sosem értené meg, mit érez iránta. Mindig rá lehetne fogni, hogy 50% esélye van rá, hogy nő mellett köt ki a végén.
- Az ilyen helyekre nem szokás barátokkal menni. Itt általában mindenki randizik. - feszíti tovább azt a bizonyos húrt, majd leszel egy falatot a süteményéből és a villájára szúrva rátámaszkodik az asztalra. Közelebb hajol a vele szemben ülőhöz, az édes falatot Ronnie szájához emelve. - Nyisd a szád, mackósajt~ - trillázza jókedvűen, a villával barátja szája előtt körözve. Addig ostromolja, míg meg nem adja magát és be nem csúsztathatja a falatot a szájába, vagy amíg el nem hessenti onnan a kezét, ez esetben viszont elégedett somolygás helyett igencsak durcás képpel húzódik vissza a helyére. Egy jól sikerült óra után sikerült Andriinak rávennie Ronnie-t, hogy jöjjön el vele bekapni valami édeset, az elégetett kalóriát pótolandó. Nem mintha Andrii kifejezetten édesszájú lenne, de szeret kávézókba járni, van valami a hely hangulatában, az ínycsiklandón felsorakozó kínálatban, amit képtelen megunni. És persze az emberek. Az itteni eladók kifejezetten cukik, habár egyikük sem ér még csak a közelébe sem Ronnie babának. Korábbi feszengése ellenére őszinte örömmel stíröli az asztal másik feléről, tetszik neki a szivárványos és otthonos közegben látni őt. Ad egy kis reményt a számára, hogy ha kitartóan próbálkozik, akkor talán... - Még a te sötét rocker lelked sem tud ellenállni egy kis szivárványnak, nem igaz? - Újabb falat süteményt döf a villájára, amit ezúttal a maga szájába kormányoz, hogy aztán önelégült fejjel, terve megelőlegezett sikerességén örömködve elnyammogjon rajta.