Tudom, hogy kinőhetnék már abból, apámmal partin lenni sokkal élvezetesebb. Most viszont már anyám sincs itt, másfelé van kötelezettségük, így most egyedül vagyok a partin. Hiába nőttem bele úgymond, a partik sosem voltak a kedvenceim. S még ő sincs itt, üzelti úton van. S mivel mindenkinek megvan a maga élete, így most ő is partin van. Valahol máshol.
A nyakkendő is fojtogat, legszívesebben letépném, helyette inkább érdeklődéssel hallgatom Mrs. Twinkins meséjét arról, amit már ezredjére hallottam. Csakhogy arra nevelődtem, hogy az idősebbeket, legfőképpen az időseket, tisztelni kell. S ő csak egy kis figyelmet akar, hogy meghallgassák. Még akkor is, ha már ezredjére mondja el Tuki kutyájának epeműtét. Pedig nincs baj a memóriájával. Elvárták tőle, hogy ne dolgozzon, s a férje oldalán villogjon minden rendezvényen, amelyre elviszi, s közben építse a kapcsolatokat. Régebben sokkal jobban értett hozzá, de ugyan ki vetné a szemére, mikor már elmúlt hetven is? Kedvelem mégis, nagyon oda tud figyelni másokra, s ha valamit szeretnék másokról tudni, egészen biztos, hogy tőle meg fogom tudni.
- Ó, kedvesem, hát itt vagy? - látom a közeledő férje szemén, hogy inkább engem akar megmenteni. - Mr. Harriett már nagyon kíváncsi arra a történetre, ugye megbocsát nekünk, fiatalember? - pillant rám. Neki mindig is egzotikum fogok maradni, de van benne annyi könyörület, hogy nem kínoz ezeredjére is hallgassam meg a történetet.
- Kérem, csak tessék – döntöm meg magam kissé, mire hamar elvegyülnek.
Sóhajtok egyet, s elkapok egy pezsgőt az elsuhanó tálcáról. Nem kéne innom, annyira nem megy, de most a buborék kell. Majd keresek kólát, az lehet, jobb lenne. Pár korty után érzem, hogy valóban jobb lenne, így inkább az egyik asztalra teszem le, kifelé menet, s az útközbe eső italos asztalról leveszek egy bontatlan üveg kólát és kinyitom, majd kinti teraszra lépek ki.
Mélyet sóhajtok ki a nem friss levegőből, ugyan hol lenne itt tiszta a levegő? Az utca zaja alig hallik fel a tetőtéri teraszra és nem is világít a szemembe túl sok fény.
Párat kortyolok a kólából, ami meg nagyon édes. Ahh, sehogy sem jó! Azzal azonban nem panaszkodhatom, hogy most már engem kerestek meg páran, nem én kutyagoltam oda, hogy pofavizitet tegyek.
Meg kéne lazítani a nyakkendőmet, de azután meg tükör nélkül kellene visszaigazítani, amit meg annyira nem próbálnék meg.
Leülök az egyik támlás padra és elnyújtózom a lábaimmal, hátra döntve a fejem, hátha találok pár csillagot.

~ ★ ~

Isaac & Ethan |

Egy jó barát életet menthet

Megvan a jó oldala annak, hogy apám ilyen vagyont halmozott fel és ebből hajlandó engem is támogatni. Ezzel párhuzamosan van az az árnyoldal, amit muszáj elviselnem vagy megtennem, mert a név és a pénz kötelez. Ilyen például hogy minden francos estélyen meg kell jelennem pingvinszerkóban és tenni a szépet mindenkinek, mert apám fia vagyok.
- Á, szép estét Mrs. Jankins! Már megint legalább húsz évvel fiatalabbnak látszik, gyönyörű ez a ruha - kacsintok rá cinkosan az egyik banyára, aki már évek óta próbál megszerezni az unokájának, de szegény lány olyan, mint Betty. A Betty, a csúnya lány sorozatból. Para, hogy ilyeneket ismerek, kicsit őskövületnek is érzem magam ettől, dehát el kell fogadnom, hogy öregszem. Tragikus, rémesen tragikus.
Szívem szerint letépném a nyakkendőm, de azt hiszem, azzal nem lennék túl népszerű. Lehúzok egy whiskeyt, rámfér végre egy ital így, hogy apa nem lát. Leragadt beszélgetni valami korabeli özveggyel. Remélem, nem akar vele randizgatni, nem túl kellemes társaság, találhatna jobbat ebben a korosztályban és ilyen vagyoni helyzetben. Mert tudom ám, hogy nem mindegy, hogy mennyi pénze van az asszonynak, mert fontos, hogy hozzájáruljon a családi vagyonhoz, ha már beházasodik. Egyre melegebb van idebent, vagy csak én érzem így? egy kis levegőre lenne szükségem, meg hogy levehessem a zakómat. Egy óvatlan pillanatban, mikor nem lát senki kisurranok a teraszra. Körülnézek, nem hiányzik, hogy Mrs. Twinkins megint előadja a kiskutyája epeműtétjének sztoriját. Már vagy ezerszer hallottam de még mindig kifejezetten undorítónak találom. Az egyik padon meglátom Isaacet. Basszsu, de rég találkoztunk már! Úgy látom, ő is hasonlóan érzi magát, mint én. Pörgessük fel az estét egy kicsit.
- Helló haver- dobom le magam mellé a padra, majd felé nyújtom a kezem, hogy kezet foghassunk. - Nem bírod a benti bulit? - érdeklődöm meg, mintha nem tudnám, hogy förtelmes ami odabent folyik. Végtére is én is ezért kötöttem ki itt, mert már nem bírom odabent a sok nyávogó múmia mellett.

csinosban | ⚶

Ha hűvösebb nincs is és a levegő szerintem bent még mindig tisztább, köszönhetően a szűrőknek, de legalább rendesebben mozog, mint bent. És persze, itt le lehet ülni úgy, hogy nem találnak meg az olyanok, akik rám akarják tukmálni, hogy már ideje lenne egy jövendőbelit fognom. Lányban. A család tudja, de a külvilág felé még nem tettük nyilvánossá, hogy együtt vagyunk. És még csak nem is szédülök annyira,
Rengeteg cukor van a kólában, ezt később fogom megbánni, ha nem iszok utána folyadékot. Végiggondolva, kik jelentek meg a partin, jócskán van még kivel beszélgetnem. Talán ezt nem kedvelem az egészben, nem vagyok egy beszédes típus, de ha belelendülök, akkor tudok beszélni, rendesen. Megpróbálom a karomat végignyújtani a padon, persze, hogy a felső nem engedi, így inkább csak kinyújtom a lábaim, s széttárom a kezem, amiből az egyiket azonnal kapom is vissza, mégsem vagyok mérges.
- Helló! - Széles mosollyal üdvözlöm, felülve s kiegyenesedve fordulok felé, hogy kezet foghassunk. Ethannel régen futottam össze, talán egy partin, hasonlóan unalmasan, nem tudnám megmondani. Mostanában többet ingázok a melóhely s az egyetem és otthon között, mint eddig.
- Eh, enyhén szólva. Ahogy látom, nem vagyok ezzel egyedül. Kicsit sem érzem úgy, hogy alulról sem súrolom a korhatárt- fellhajtom a kóla negyedét, letéve magam mellé.
Ethant kedvelem, talán több, mint a kedvelés, azon a téren, hogy jó társaságot leltem benne beszélgetőtásként, és hogy elöltsük együtt az időt. Azt vettem észre, hogy általa a nézőpontom is sokkal szélesebb lett, jobban meg tudok figyelni dolgokat.
- Hányan mutatták be az unokáikat? - nos, ezért mondom, hogy még alulról sem súrolom a korhatárt. Ráadásul Ethan nagyon kapos a húspiacon, s csak sejtésem van, mennyien döngtek körülötte.

~ ★ ~