Tűz-víz... Föld-levegő... Vihar-napsütés...tavasz-ősz...ború-derű...hangos-halk...ördögi-angyali... számos ellentét igaz rájuk nem csak, mint nőkre, de testvérekre is. Viszont pont ez teszi őket annyira szerethetővé. A különbözőségükben rejlik az erejük, s pont, ahogy rózsa tövis nélkül, úgy Viviana se létezhet Corinne, Corinne pedig Viviana nélkül.
Akár szerepet is cserélhetnének, hiszen számos alkalommal hallhatták már: akár Corinne is lehetne az idősebb. Ez pedig, többek között az életfelfogásában, talpraesettségében nyilvánul meg.
Míg Vivi a "zárt, titkokkal teli könyv" a világ számára, addig Corinne képviseli a nyitottságot, és az azonnali, odaadó bizalmat. Nagyhangú, vidám, életerős, víg kedélyű lány, akit imádnak az emberek, és aki imádja az embereket. A társaság középpontja, a nagy beszélgetések hangadója... a lány, aki harcol az egyenjogúságért - na nem ám túlzásokba esve, annál inkább ízlésesen, visszafogottan. Ami még nem tolakodó, vagy gusztustalan - a lány, aki nem fél jól nyakon vágni egy srácot, amiért az a haverokkal nevetgél a háttérben, vagy számonkérni, amiért a fenekét bámulja. A lány, aki jelentkezés nélkül szakítja félbe az órát, hogy véleményével, vagy éppen meglátásaival cáfolja meg a tanárok szavát. A lány, aki a tanórákon inkább az élet nagy kérdéseit firtatja magában, mintsem odafigyelne az óraadóra. Az a valaki, akit rendszeresen, nagy egyetértésben választottak meg a gimnáziumi években osztályelnöknek.
"Talán szőke vagyok, talán csinoska vagyok, és úgy pillogok rád, hogy leesik rólad a gatyád... de van eszem, cicukám!" - szokta mondani, s ha valami, hát ez tényleg fedi az igazságot...
Gyönyörű, igazi modellalkat, akit az édesanyjuk már kicsi lány kora óta foglalkoztat a saját divatcégén belül modellként.

Egyéb információk: Corinne is művészeti beállítottságú, azt viszont rád, megalkotóra bíznám, hogy azon belül melyik szférát választotta magáénak és, hogy abban szeretne tovább munkálkodni, vagy sem.

Talán nagyszájú, nyílt, közvetlen, de nem könnyűvérű, bárki ágyát meglátogató nőcske.

Származásukat tekintve, anyai ágon magyarok, apairól pedig olaszok. Ennek történetét és hátterét PM-ben elmesélem, leegyeztetjük  

Corinne és Viviana igazi, hugica-nővér kapcsolatra születtek, amely magába foglalja a féltékenykedést, a rivalizálást, vele együtt a szeretetet, gyengédséget, rajongást. Nagyon jól tudják, hogyan kell falazni egyiküknek-másikuknak a szülők előtt, hogyan kell megóvni egymás titkait, vagy éppen egymásra mutogatva árulkodni anyucinak és apucinak.

Összességében számos izgalmas, kedves, nőcis játékra, mély beszélgetésekre, igazi testvéri kapcsolatra számítok, és számíthat a részemről is a kedves megalkotó is  

Várlak szeretettel!

"Fred nem csupán az egyik, hanem a valódi legjobb barátja volt, aki megtestesített mindent, ami sokak számára a barátnő fogalmát merítette ki. Ugyan Jackie és Natasha javarészt ugyan úgy a kis brancsukat voltak hivatottak erősíteni, és színesíteni különleges személyiségükkel, de senkiben nem bízott meg úgy, mint benne. Legyen szó divatról, ruhákról, a festészetről, iskoláról, családról, mindent meg tudtak beszélni egymással. "

Talán nem is szükségeltetik ennél tovább taglalni, de ami még fontos lehet:
- Fred, Viviana valaha volt legjobb barátja. Aki szent, és sérthetetlen. Akit, ha bántanak a nemi hovatartozását illetően, Annie vérszemet kap, ő mégis higgadtan, kedveskedve nyugtatja: nem éri meg, hagyd!
- Anyáskodó, imádni való figura, pozitív kisugárzással és világnézettel. Mániája a rendrakás, ami leginkább Viviana szobájában szokott eluralkodni rajta - szegény nem látja a szanaszét hajigált festékes tubusok egyedi rendjét.
- Diszkrét képviselője a saját neméhez vonzódó személyeknek.
- Büszke a családjára, arra amit ő maga képvisel, és ahogy teszi azt.
- Ő is a Brooklyn College tanulója
- Tizenéves koruk óta ismerik egymást

//Érdemes elolvasni Viviana előtörténetét. Annak jelentős részét az ő párbeszédük képezi     //

Bármi további kérdés merül fel, érdeklődnél, vinnéd a karaktert, ne félj nekem PM-et dobni      

A bátyám vagy. Az én meleg bátyám. Hogy miért fontos ezt így kiemelni? Feltehetőleg azért, mert, noha legkevésbé se ritkaság a "másság" felvállalása a 21. században, sőt, gyakran már a talpig heterok érezhetik magukat kisebbségnek a nagy öntudatra ébredés korában, megleptél, és sokáig nem is bírtam helyén kezelni a kinyilatkoztatást. Az én bátyám nem lehet meleg -gondoltam, pont, mintha egy betegség lett volna. Gyerek voltam még akkoriban, mindössze tizenhárom éves, aki rendre, mint szitokszót hallgatta az iskolában, hogy "te kis buzi!", "mi van, meleg vagy?!". Te pedig jobb alkalmat nem is választhattál volna az első coming-outodra. Mert én voltam az első, akinek elmondtad. Nyomta valami a lelkedet, amit anyáék előtt nem mertél felvállalni, így a jó testvéri viszonyban bízva én voltam a szembesítésed első alanya.
Nem változtál meg a szememben -drasztikusan legalábbis nem. Úgy tűnt, nem is hozott minket közelebb egymáshoz a felém tanúsított őszinteséged, még ha azután a létszükségnél többet is beszéltünk. Idővel elkezdtél kinyílni. Ahogy a környezetedben, az iskolában, a hírességek közül is egyre többen vállalták fel beállítottságukat, már nem tekintettél saját magadra Frankenstein szörnyeként. Elkezdted értékelni magadat, nyíltan szeretni másokat, kifejezni feléjük az érzéseidet, amiket addig elzártál, és még én is megmondhatom, hogy nagyon jól állt neked a változás. Az a minőségi változás, ami a mai napig kitart.
Idővel elkezdtünk cinkosai lenni egymásnak. Ha nem is mindent, de a legtöbb titkát ismerjük a másiknak: te például hűen őrzöd a dohányzásellenes anyánk elől, hogy cigizek, míg én fedezlek a homofób apánk előtt. Mert a családban már csak ő nem tudja, merre húz a szíved, és amíg te úgy érzed, hogy nem kezelné helyén, én kitartok melletted.
Tudod mit? Mégiscsak közelebb hozott minket egymáshoz! Jó bátyám vagy, és a maréknyi barátom közül is a legjobb.